2019. május 24., péntek

Bauer Barbara: Kétszáz ​éves szerelem




FÜLSZÖVEG:

Szentirmai ​Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli.

Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését.

 Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

A REGÉNYT ITT LEHET A KIADÓ OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN MEGVÁSÁROLNI ;)


https://www.facebook.com/jaffakiado/

Vannak könyvek, amik a mondanivalójukban különlegesek, vannak olyanok, amik a stílusukban. Létezik azonban egy ennél is különlegesebb kategória, mikor mind a történet egyedi, mind a nyelvezet kivételes, és nálam most Bauer Barbara könyve ez utóbbi volt. 
Ritkán szoktam boszorkányokról szóló könyveket olvasni, még ritkábban olyat, ami egyszerre misztikus, másfelől viszont romantikus, de mégis a feminista szál sem áll távol tőle.

A kötet eleje Szegeden kezdődik, 1728-ban, egy boszorkányégetéssel, de meglepő módon egy férfi szemszögéből. 
Aztán váltunk át tulajdonképpeni főhősünkre, Szentirmai Róza egy 30 feletti fiatalasszony, aki bába Istenhátán, a furcsa nevű szülőfalujában. Évszázadok óta öröklődik a bábaság szakmája a családjukban, már gyerekkorában elviszi őt édesanyja magával a szülőágyak mellé tanulni. Mondhatni, ebbe a munkába nő bele, az összes élettapasztalatát átszövi mindaz, amit édesanyjától ellesett. De Róza különleges is, hátán van egy sajátságos anyajegy, folt, amiről úgy tartják a felmenői, hogy a boszorkánysághoz van köze. 
Sem Róza édesanyja, sem nagynénje, Boris, sem maga Róza nem gyötrődnek attól a tudattól, hogy mágikus képességűnek tartják őket a faluban. Róza a történetben sokszor csak katalizátor egy-egy sorsban, édesanyja is inkább csak elindítója egy-egy folyamatnak természetgyógyászati szereivel, mert tudják, érzik jól, hogy a legtöbb embernek csak választani, dönteni nehéz. 

Róza kicsit (nagyon) önfejű, önálló teremtés, és rögtön a kötet elején több tragédiát is átél. Jelen időben, 1928-ban történik meg a házának leégése, amiért aztán kénytelen gyerekestől átköltözni nagynénjéhez, Boris nénjéhez. Többször is visszaemlékezik múltjára, arra, hogy mit tanult, hogyan tanult édesanyjától, miket látott, tapasztalt a szülőágyak körül; illetve a helybeli báró fiára, Miklósra és annak feleségére. Az idősíkok sokat keverednek, figyelmesen kell olvasni, pláne mert Róza talál egy bőrkötéses könyvecskét a leégett házában, amivel pedig a kétszáz évvel azelőtti, valószínűleg felmenője, Anna naplóját. 
Az emlékkönyv azonban meglehetősen misztikus eszköz, beláthatatlan kalandokat indít el Róza életében, főképpen akkor, mikor elutazik Szegedre, hogy rátaláljon Anna boszorkánymáglyájára. 



https://www.facebook.com/jaffakiado/

Őszintén megmondom, kicsit lassan olvastam el a regényt, és nem azért mert ne lenne olvasmányos. A történet rögtön, az első 50-60 oldalon megfogott, de még az utolsó egyetemi nap előtt kezdtem bele, és félre is tettem, mert vagy Róza meséjére koncentráltam, vagy tanultam… az meg fontosabb volt. 
Aztán újra belekezdtem és szinte le sem tettem a regényt, mert fordulatos, kiszámíthatatlan kettő apró részletet leszámítva, és nagyon gyors lefolyású cselekménye van. Mint már említettem, több idősíkon folyik a történet, a végére kapcsolódik össze 1728 és 1928, Anna múltja és Róza jelene, mégpedig meglehetősen érdekes módon. 
Nem spoilereznék, de igazából az összekapcsolódás pillanata volt az a pont, mikor én nem tudom azt ajánlani, hogy ez könyv mindenkinek való. Nyitott szívvel, elmével kell olvasni a benne történő csodát, ami az előrelátható szerelmi szál mellé társul.

A regény nyelvezete nagyon szép, nekem már az Élet hangjá-ban is nagyon tetszett Bauer Barbara választott stílusa, a női karakterek lelkiereje pedig hihetetlenül találó, semmi sem giccses, még a szerelmi hevület sem túlírt. Róza és Miklós tánca, csókja az egyik legszebb szerelmi évődés, amit az utóbbi időben olvastam. Nagyon képszerűek a leírások, kedveltem a mellékszereplőket is, különösen Boris nénjét és a szegedi pincért. Az egyik az éleslátásával emelkedett ki, a másik meg szállította a humort.

Rendkívül könnyű belefeledkezni ebbe a könyvbe, aminek még muszáj megdicsérnek a borítóját, külalakját is. Csodás ez a régies, barnás színvilág, amivel ha jól számoltam, már hatodik kötetét adják ki Barbarának, mert nagyon illik hozzá. 
Az egyetlen kifogásom, mert telhetetlen olvasó vagyok, hogy a következő kiadást érdemes lenne egy 1728-as és 1928-as Szeged térképpel kiegészíteni, hogy ne csak a helyi olvasók tudják, melyik helyszín minek felel meg. De ahogy több szegedi könyvmolyt láttam már leírni, nekik igazi kincsesbánya, csodanapló eme regény. 



Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!

About Me

Saját fotó
Könyvtáros, könyvmoly, 3 gyerekes anya.