Sarah Rose: Legendás ​lányok

FÜLSZÖVEG:

Izgalmas ​kémtörténetek tele romantikával, küzdelemmel, kódnevekkel, felrobbantott vonatokkal, bátorsággal és sok-sok árulással – a Legendás lányok igaz történeteiből kiderül, mire képesek a nők, ha nemes ügyért kell harcba szállni.

A kötet szerzője, Sarah Rose a brit titkosszolgálat különleges egységének hosszú időre titkosított dokumentumait dolgozta fel. Az egyedülálló iratok, naplók, személyes beszámolók olyan hadműveletekről szólnak, amelyek során fiatal nőket képeztek ki arra, hogy a frontvonal mögé átdobva a megszállt Franciaország területén segítsék az ellenállás tevékenységét.

Az életüket nap mint nap kockára tevő fiatal ellenállók pontosan tudták, mi vár rájuk, ha a Gestapo kezei közé kerülnek – ami sajnos több esetben be is következett. Ám ennek dacára a bátor nők igyekeztek kitartani a fedőtörténetük mellett, és próbálták megúszni a letartóztatást, vagy elviselni a kínzásokat. Feladatkörükbe tartozott, hogy fogadják és rejtegessék a folyamatosan érkező szabotőr honfitársaikat, akadályozzák a nácik hadműveleteit, valamint információkkal lássák el a titkosszolgálatot – így a lányok igen fontos szerepet kaptak a pontosan hetvenöt évvel ezelőtti partraszállás, az ún. D-nap előkészítésében is.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG -20% KEDVEZMÉNNYEL! :)

Nem gondoltam volna, hogy fordított sorrendben fogok véleményt írni az elmúlt hét olvasmányairól, de rájöttem, hogy Auschwitz, végállomás című kötetről még mindig nem tudok összefüggően nyilatkozni, míg a Legendás lányokról talán könnyebb. 
Kémnők titkos története a II. világháborúból – hirdeti az alcím Sarah Rose amerikai újságírónő könyvén, akiről én azt hittem, hogy brit és ezért érdekli annyira a partraszállás története. 

A regény elég nehezen meghatározható műfajú kötet, Tündével, az Olvasónapló blog írójával értekeztünk azon egy kört a twitteren, hogy míg neki tetszett a történelmi regényes non-fiction stílus, engem időnként, főleg az első száz oldalon zavart. Aztán valahogy elengedtem az előfeltételezéseimet arról, hogy milyennek kéne lennie egy oknyomozó riporter alkotásának a D-napról, meg persze, jócskán bonyolódott is a történet, nem értem rá filozofálgatni.
A kötet 5 hölgy és hozzájuk kapcsolódva 4 férfi ügynök kalandjairól számol be, nagyjából 1942-45 közötti idősíkon. Mivel mindegyikőjük előtörténete, egyáltalán az első világháború is szóba kerül, kicsit tágabban kell értelmezni az időbeli korlátokat. 
Az 5 főhősben az a közös, hogy származásukat tekintve franciák, de Angliában élnek, mindkét nyelvet anyanyelvi szinten beszélik, mindkét kultúrában otthonosan mozognak. Átvilágítja őket a brit kémelhárítás, és úgy gondolták, hogy ki lehetne őket képezni arra, hogy a francia ellenállási mozgalmat segítsék. A kötet első pár fejezete egyenként mutatja be a főhősnőket, előéletüket, aztán következik a kiképzés időszaka, illetve pár fejezet szól a háttérben lejátszódó politikai játszmákról. 

Mint említettem, nekem az első 100 oldal nem volt annyira izgalmas, elég lassan haladtam vele, így munka mellett, buszon olvasva. Viszont mikor minden női ügynök francia földre került, és nekiláttak építeni, segíteni az ellenállást, pláne vasúti síneket, villanypóznákat robbantani – na, onnantól alig bírtam letenni a könyvet! 

Rengeteg árulás is volt a történetben, a férfi szereplők közül ketten is átálltak segíteni a Gestapót, és több ezer társuk haláláért, kínzásáért voltak felelősek. De az öt női ügynök sose árult el senkit, egyikőjük, Andrée Borrel volt a példaképe mindenkinek, aki a náci kémelhárítás kezében szenvedett. Andrée-nak kitépték az összes lábkörmét, mégse adta fel az orosz rádióst, aki tartotta Londonnal a kapcsolatot. Mindegyik nő sorsát végigkövette Sarah Rose, szerencse, hitszegés, hűtlenség, és bámulatos kitartás alakították eme különleges ügynökök életét.

Ami számomra érdekes volt, az a sokféle szempont, ami alapján a szerző próbálta végigvezetni egy-egy főhős vagy éppen mellékszereplő sorsát, és nem szólta le azokat sem, akik árulók lettek. Franciaország évekig ketté volt vágva, aztán Hitler csapatai egyik pillanatról a másikra, villámháborúval elfoglalták az egész országot, és fokozatosan kizsákmányolták, kiéheztették a lakókat. Nemhogy normális hús, kenyérféle, krumpli, alma nem jutott a francia népnek, de kénytelenek voltak vadnövényekből, vadhúsból enni-innivalót készíteni, évekig. 

Az átlag lakosság háromfelé húzott, vagy belenyugodott sorsába, vagy kollaborált a nácikkal, feljelentett, hogy plusz ételjegyhez, némi normálisabb élethez jusson; illetve ellenállónak állt. Ez a harmadik csoport volt figyelemre méltó London számára, akik a világtörténelem folyamán először pénzeltek, szereltek fel fegyverrel, élelemmel partizáncsapatokat. 

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akit érdekel a második világháború, sok furcsa, apró részletet lehet belőle megtudni a politikai háttéralkukról, játszmákról. Természetesen szívesen ajánlom mindenkinek, akit érdekel Anglia és Franciaország történelme, akár együtt, akár külön-külön.
És a feminista olvasóknak is sugalmaznám, hogy vegyék kezükbe ezt a könyvet, Sarah Rose rengetegszer odaszúr, jogosan a férfi politikusoknak, hadvezetésnek, nyíltan, vagy burkoltan megemlítve a férfisovinizmus jelenlétét, amely a mai napig elhallgatja a női ügynökök, ellenállók szerepét a második világháborúban. Kitűnő és nagyon hosszú a kötetben mellékelt index, felhasznált források listája, bőven lehet belőle újabb könyvötleteket meríteni.

Köszönöm a könyvet a Partvonal kiadónak!