2018. június 18., hétfő

A hét verse - Miklya Zsolt: Égen-földön



Miklya Zsolt: Égen-földön

Égen cinke lennék, 
földön kócsag, árva. 
Égre dalom vinne, 
aranycinke szárnya. 
Vízparton maradnék 
víztükörbe zárva.

Égen csillag lennék, 
földön porszem, apró. 
Csillagfény fonálból 
szőtt pléd alatt alvó. 
Learatna a Nap, 
nappali fénysarló.

Otthon hárman lennék, 
három madárgyermek. 
Akik csak röpködnek, 
s közben énekelnek. 
Anyának, apának, 
madárnak, Istennek.

***

Share:

2018. június 13., szerda

Bettina Lemke: Ikigai



FÜLSZÖVEG:

Ikigai – ez a szépen csengő japán szó azt jelenti: értelmesnek tartani az életet. Számos tanulmány igazolja, hogy a sok ikigaijal rendelkező emberek várható élettartama hosszabb, és ők teljes életet élnek. Egyszóval: tudják, miért kelnek fel reggelente. Az ikigai belső kincs, amelyet fel kell tárni. Merthogy ott rejtőzik mindnyájunk bensőjének a mélyén, csak el kell hatolnunk hozzá, hogy több inspirációhoz, életörömhöz, energiához jussunk, és egészséges, boldog életet élhessünk.

Eredeti cím: Ikigai – Den Sinn des Lebens im Alltag finden

A KÖTET KEDVEZMÉNYESEN ITT KAPHATÓ A KOSSUTH KIADÓNÁL :)


"Fellelkesített a gondolat, hogy a japánoknak külön kifejezésük van arra az érzésre, hogy valaki értelmesnek tartja az életét. Nekünk nincs ilyen kifejezésünk. Az is messzemenően logikusnak tűnt számomra, hogy valaki sok vagy kevés ikigait birtokol, és hogy ez olyan életerőt jelent, amely hatással van a testi és lelki egészségére – mindenkor annak függvényében, hogy mennyi van belőle. Aki nincs tisztában saját létezésének értelmével, nem tudja, miért él, miért kezd újabb és újabb napba, értelemszerűen kevesebb energiával és életkedvvel rendelkezik, mint az az ember, aki felismerte saját életének értelmét, és mindennapjait lehetőség szerint úgy alakítja, hogy olyasmiket tegyen, amelyek boldogsággal s elégedettséggel ajándékozzák meg."


Vannak tendenciák a könyvek terén is, egy évtizede menők voltak a vámpíros könyvek, aztán jöttek az angyali történetek, most pedig úton-útfélén keressük a boldogságot, külföldi példák nyomán. A dán Hygge után érkezett a svéd Lagom, a finn Sisu, és hát elmaradhatatlan a japán Ikigai életfilozófiáról szóló mű.
Megvallom őszintén, hogy ritka alkalom, de tökéletesen csatlakozom magyar könyves blogger, moly társaim véleményéhez, illetve a goodreads értékelésekhez is: ez a kötet nem illik az amúgy nagyon klassz életmód könyvek sorába, amit eddig a Kossuth kiadó megjelentetett.

Hogy nekem mi a bajom ezzel a művel?
Alapvetően kevésnek tartom benne a filozófiát, a háttért, az elméletet. Az egész könyvecske csak 160 oldal, ebből alig 30-40 oldalnyi jutott az életmód kifejtésére.
Ez egy gyakorlati könyv, beleírós, átgondolós, szerintem leginkább azoknak való, akik életükben először fognak kézbe önfejlesztésről szóló könyvet; vagy tényleg annyira elveszettnek érzik magukat, hogy szükségük van segítségre, lelki vezetőre. 
A gyakorlatok egy része önfeltáró, főleg abból indul ki, hogy mit szeret, kedvel, kedvencelt eddig az olvasó, minden film, zene, könyv, karakter, tevékenység, álom, emlék esetén legalább három példát kér. A példák részekre bontása, elemzése adja a különféle kiindulási pontokat, a hasonlóságból való elindulás lehetőségét. 
Noha a módszert hasznosnak tartom, azt pedig pláne, hogy bizonyos feladatok után Bettina Lemke azt kéri az olvasótól, hogy tegye félre a könyvecskét, - kíváncsi lennék rá, hogy vajon mennyire őszinték a kitöltők, vajon mennyiben lehet egyáltalán erre pszichológiailag számítani? A papír mindent kibír, a szerző nincs az olvasó mellett, hogy figyelmeztesse őt, hamis tükörbe néz, nem az igazat írja, hanem külső nyomásnak próbál megfelelni.




"A fogalom már csak azért is nagyon izgalmas, mert többféle jelentést hordoz. Némileg leegyszerűsítve: az iki magyarul az 'élet' szóval adható vissza, a gai jelentse pedig 'ok, értelem, eredmény, érték, megérni'. Mivel az egyes írásjelek összetett konnotációval rendelkeznek, az ikigai a következő jelentéseket foglalja magában: 
– az élet értelme; 
– az, amiért érdemes élni; 
– az az érzés, amelyért reggelente érdemes felkelni; 
– a boldogság, hogy olyan dolgokat tehetünk, amelyekért önmagukban is érdemes élni; 
– önmegvalósítás és motiváció az élethez; 
– az az érzés, hogy elevenek vagyunk; 
– az ok, amelyért élünk; 
– öröm és életcél."

A másik nem túl apró ellenvetésem pedig a megfelelő, bőséges konkrét példák bemutatásának hiánya, mert engem az győz meg, ha azt olvasom, ilyen embernek is bevált, olyannak is, a harmadik félének meg végképpen.
Teljesen megdöbbentett az a tény is, hogy bár volt pár kutatás, vélemény, könyv, szerző, akire Bettina Lemke hivatkozott, sehol sincs a kötetben felhasznált irodalom, vagy forrásjegyzék. Egy rutinos írótól mondjuk ez lenne a minimum. 

Nekem tudom mi az ikigaiom, az életem értelme, a gyerekeim és az olvasás, könyves blog írása. De ezt e könyvecske nélkül is tudtam.
Sajnos nekem sem jött be igazán ez a kötet, csatlakozom én is a három és fél csillagos értékelők sorába,  de ettől függetlenül természetesen az én posztom ne riasszon el senkit, ez csak egy vélemény. Sok önfejlesztő és szakkönyvet olvasok, nagyon magas a mércém ;)
Ha tetszik a fülszöveg, pláne a szép külső, bátran vedd kezedbe a könyvet! Az önsegítő könyvekben az a szép, hogy sosem tudod, melyikben, milyen kincsre bukkanhatsz.

Viszont ezt a gondolatot szerettem, ezért kiemelem, mert igen fontosnak tartom, és szerintem gyakran elfeledkezünk róla ebben a csillogással teli világban:
"A kis dolgok értéke
Ikigai ugyanúgy megtalálható a mindennapos apró értékekben, mint a jelentős, sikerrel koronázott tervekben. A legkisebb tett vagy észlelés, sőt már egyetlen gondolat is ugyanolyan hasznos és értelmes lehet, mint valamilyen nagy, látványos dolog. Valakinek ugyanúgy felgyorsulhat a szívverése, amikor egy magasan repülő sólymot követ a tekintetével, mint amikor egy előadása után zúg a terem a közönség tomboló tapsától. Egy tudatos lélegzetvétel épp annyira élvezetes lehet, mint egy ötfogásos menü. "


Köszönöm a recenziót a Kossuth kiadónak!

Share:

2018. június 11., hétfő

A hét verse - Juhász Gyula: Szavak




Juhász Gyula: Szavak

Szavak, csodálatos szavak, 
Békítenek, lázítanak. 

Eldöntenek egy életet. 
Följárnak, mint a kísértetek. 

Szárnyalnak, mint a gondolat. 
Görnyedve hordnak gondokat. 

Világokat jelentenek. 
Meghaltál, ha már nincsenek. 

Dalolnak és dadognak ők. 
Gügyögnek, mint a szeretők. 

Ölnek és feltámasztanak. 
Szavak, csodálatos szavak.
Share:

2018. június 8., péntek

Mörk Leonóra: A ​porcelánlány




FÜLSZÖVEG:


Egy ​fotóalbum, egy emlékkönyv és egy biedermeier komód – ennyi jut Lilinek a családi hagyatékból. Az örökség mégis meglepetéssel szolgál: amikor a lány felfedez az interneten egy régi udvarházról készült fotót, rájön, hogy az épület nem véletlenül ismerős neki, a századfordulós emlékkönyvben találkozott vele. De hogy került egy északnémet kastély képe 1914-ben egy miskolci polgárlány emlékkönyvébe?

Lili nyomozni kezd, a megfejtéshez azonban csak akkor jut közelebb, amikor a munkahelyéről egy távoli, keleti-tengeri szigetre küldik. Ott akad rá a vörös téglás udvarházra, és váratlan segítőtársra lel a romos épület új gazdájában. Amikor kinyitják a kastély padlásán talált, első világháborús katonaládát, izgalmas utazásra indulnak a múltba. A régi levelek, rajzok és fotók két fiatal megható és fájdalmas történetét mesélik el, akik száz évvel korábban szerettek egymásba. Az első világháború miatt azonban búcsút kellett mondaniuk egymásnak. Vajon találkoztak-e még valaha?

Lili egyre mélyebbre merül a régmúlt emlékeibe, és közben nemcsak az üknagymamája, hanem a saját élete sorsfordító kérdéseire is választ kell találnia. Meddig élhet úgy, hogy nem vesz tudomást azokról a körülményekről, amelyek megbetegítik? Választhat-e másik utat?





Említettem már, idén feltűnően sok idegesítő női karakterrel hoz össze a végzet, de a molyon is több olvasótárs panaszkodott ugyanerre a helyzetre.
Mörk Leonóra főhőse, Lili sem túl meggyőző, szimpatikus a története elején, nem tudtam eldönteni, hogy csak szerencsétlen, peches, vagy készakarva játssza az idegesítő, értetlenkedő szőkenőt.
Még jó, hogy nem csak róla, hanem az üknagymamájáról szól a könyv fele, mert Kammerer Julianna sokkal szerethetőbb, sőt rajonghatóbb, jellemesebb lény, mint Lili.

A regény két szálon játszódik, Lili története, csetlése, botlásai, önmaga keresése a jelenben játszódik, míg Julianna szerelmi története az első világháború előtt esett meg. Mint már írtam, én a régiesebb sztoriszált jobban szerettem, az üknagymama és a családja is egyenes, karakteres szereplők. Mörk Leonóra nem nagyon használ régies nyelvezetet, de mégis annyira szépen kidolgozottak, részletben gazdagok a régmúlt eseményei, amiből tisztán kiolvasható, hogy mennyi időt szentelhetett az író a kutatásnak, hányszor álmodhatott szereplőivel, milyen mélyen kötődik hozzájuk. 

A harmadik fejezetben ismét Lili életébe érkezik vissza az olvasó, és megvallom őszintén, itt fogott meg engem ő is. Éppen annyira kezdtem lelkesedni érte, mint amennyire a párhuzamos regény elején untam a hipochondriáját. Érdekes volt látni, megsejteni azt, hogy amint Németországba érkezett, valahogy magára talált, sőt megtalálta a helyét a világban. Helyette mások, a volt főnökei döntötték el a sorsát, küldték külföldre, ahonnan vélhetően sosem fog hazatérni, mert inkább Usedom válik az otthonává, mint szülőhazája. 
Olvasás közben azt is éreztem, hogy lenyugodott és felnőtt lelkileg, habár még volt pár szerencsétlenkedése, például mikor beleejtette a telefonját a vécébe, de azért összességben a jellemfejlődés, kiteljesedés sugárzik a lapokból. 

Ha már nagyon őszinte vagyok, és miért is ne, hiszen ajánlani készülök ezt a könyvet, akkor elmesélem, hogy az első fejezetet nagyon nyögvenyelősen olvastam el, de aztán szerintem elkapott a flow, beszippantott a történet, szinte csak inni és pisilni álltam fel az olvasásból.
Nem vagyok az a sírós típus, de Mörk Leonóra kétszer is sikeresen megríkatott, először Andreas karácsonyi története kapcsán könnyeztem, de aztán Julianna szerelmes levele, majd az arra kapott válasz is bőven könnyeket csalt a szemembe.




Jó szívvel ajánlom ezt a történetet a párhuzamos családregények kedvelőinek, főleg a női olvasóknak, mert a szerelmi történet, mindkét szálon példaértékűen giccsmentes. Ez egy elég lassú regény, tökéletes hétvégi, vagy éppen nyaralós könyv lehet, teljesen elfeledteti az olvasójával a külvilágot. 

Muszáj vagyok azt is megemlíteni, hogy ez az idei év egyik legszebb könyve, ami a kezembe került, nemcsak a külső borító virágmintás, hanem a belseje is. Annyira illik Juliannához, kivételesen jó választás volt. 

Az egyetlen ok, amiért nem adok öt csillagot az a vége, a befejezés, nekem kicsit túl romantikus volt - de az is lehet, hogy idővel, ha újra kézbe veszem a regényt, már más lesz a véleményem.
Olvasás után derült ki számomra, hogy van még egy könyvem Leonórától, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, de fülszövege nyomán még A papagájos ablak is izgalmasan hangzik :)

Köszönöm a recenziót a Jaffa kiadónak!


Share:

2018. június 5., kedd

Az Athenaeum Kiadó programjai és meglepetései a 89. Ünnepi Könyvhéten

Cecelia Ahern a 89. Ünnepi Könyvhéten
Cecelia Ahern ünnepelt írónő szerte a világon. 2004-ben, alig huszonhárom éves korában jelent meg első regénye, a P.S. I love you, amely nyomban világsiker lett, több mint negyven országban adták ki, és a könyv alapján készült film is nézők millióit vonzotta a mozikba.

Sok szeretettel várunk mindenkit 2018. 06. 07-én 17 órára a Vörösmarty tér Nagyszínpadhoz.
Az írónővel Balázsy Panna beszélget legújabb könyvéről (is), a Lantmadárról.
Dedikálás 18 órától (limit max. 3 db könyv/fő) a Dedikálószigeten (Vörösmarty szobor mellett).

Az írónő új regénye a Lantmadár a Könyvhéten lesz először megvásárolható az Athenaeum Kiadó standjánál! 

Cecelia Ahern Athenaeum Kiadónál megjelent művei:

Bárcsak láthatnál http://bit.ly/2oZqG6n
Ahol a szivárvány véget ér http://bit.ly/2ttHFU4
Bennem élsz http://bit.ly/2Hi2yDQ
Talált tárgyak országa http://bit.ly/2oUkAVT
Ajándék http://bit.ly/2oTG8SD
A holnap titkai http://bit.ly/2HhOAlr
Lány a tükörben http://bit.ly/2FnP5xB
Nyomomban az Életem http://bit.ly/2FrBu4e
Életed regénye http://bit.ly/2FCQZtG
Utóirat: Szeretlek! http://bit.ly/2IahaGq
A szerelem kézikönyve http://bit.ly/2FAyLcd
Amikor megismertelek http://bit.ly/2Fq74iU
Az üveggolyók titka http://bit.ly/2D85Kzb
A Vétkes http://bit.ly/2Dc5zTt
A Tökéletes http://bit.ly/2Bjn1oM
Évről évre [eKönyv: epub, mobi] http://bit.ly/2tFSnqs

ÜKH 2018 - Athenaeum Kiadó dedikálások
Június 7. csütörtök
18:00 – Cecelia Ahern dedikál Dedikálósziget (Vörösmarty szobor mellett)

Június 9. szombat
11:00 – Bánó Attila dedikál
13:00 – Hajnal Géza dedikál
13:00 –Hartay Csaba dedikál
14:00 – Nagy Ádám et al. dedikál
15:00 – Benyák Zoltán, Bíró Szabolcs dedikál
17:00 – Finy Petra dedikál
17:00 – Krekó Péter dediká
18:00 – Tóth Csaba dedikál

Június 10. vasárnap
11:00 – Görög Ibolya dedikál
14:00 – Szurovecz Kitti dedikál
15:00 – Lana Millan dedikál
16:00 – Vámos Miklós dedikál
„B3 – Best Book Box” meglepetés ajándékdoboz CSAK 2499 Ft!
Keressétek a B3 – Best Book Box meglepetés ajándékdobozt a 89. Ünnepi Könyvhéten az Athenaeum Kiadó (56-os ) és a General Press Könyvkiadó (58-as) pavilonjában!

„B3 – Best Book Box” meglepetés ajándékdoboz – részletes termékleírás itt
* pszt: egy ilyet biztosan veszek! ;))

Share:

2018. június 4., hétfő

A hét verse - Simon István: Csillagot láttam



Simon István: Csillagot láttam

Csillagot láttam a szemedben – 
egy könnycsepp volt kibuggyanóban, 
még rá is csodálkoztam hosszan, 
és fájdalmasan megszerettem, 
mert én okoztam.

Mert az életem annyi botlás, 
és mennyi álmom a romhalmaz: 
a könnyed kellett, amíg hallgatsz, 
egy tiszta csillag, hogy azon láss 
és légy irgalmas.

Kis csepp, a harmaté ha ennyi, 
ám benne fájdalmad a tenger, 
mégis tűrted, hogy hideg szemmel 
ne ítéld azt, akit szeretni 
akarsz, mert ember.

S éreztem, megszorítva formás 
kezedet – mellyel letörölted – 
hogy olyan kapocs rajta a könnyed, 
mint ami kicsi hegyi forrást 
óceánokkal összeköthet.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1103901
Share:

2018. május 31., csütörtök

Havi zárás: ez volt 2018. májusa

Petőfi Irodalmi Múzeum, előtér, a képet az ajándékboltból belülről fotóztam :)


Szinte minden hónapot szabadkozással szoktam kezdeni, Ti pedig mindig azt írjátok vissza nekem itt-ott, hogy ugyan, rengeteget olvastam :P Hát most tényleg nem, és a helyzet júniusban sem fog semmit se javulni!
Drága Elte barátunk átvette az irányítást az életem felett, még jó, hogy vannak sorstársaim, és tudjuk együtt szidni az egyetemi zárthelyi, majd vizsaidőszaki őrületet XDXD.

És én még nem is szólhatok semmit, az egyetlen szak relatíve szépsége a kevés tárgy, szám szerint hét darab. Általában 5 kredites tárgyaink vannak, kivéve a gyakorlat, ami hatos, illetve a kutatásmódszertant, ami csak 4 kredites volt.
Na, erre utóbbi tárgyra biztosan ezért, háromféle dolgot is kellett teljesíteni a félévben: 1., kiselőadást tartani, 20 percest, ppt-vel, az eljövendő szakdolgozatunkat megalapozni. 2., Kibővíteni a ppt-ét, legalább 5 oldalas házidolgozattá. 3., Zárthelyit írtunk még, elméletből, "pár" kérdésből.
(Eltén a pár egyik tanárnál 10, másiknál 12, kutatásmódszertanból 17 kérdéses zh-át jelentett... no komment!)

Azért most már kicsit kilátok a tételírásból, jövő hét szerdán és pénteken is megyek szóbelizni, és szerencsére már csak egy-egy lekörmölendő anyagrész van hátra. Aztán jöhet az ismétlés, átolvasás, sokszor, a jelesig :P
Igen, még mindig stréber vagyok, nem tagadom.




Szabó Magda kiállítás, bejárat


Ezeket a könyveket olvastam májusban:

  1. Michael Wolff: Tűz és düh
  2. Cziglán Karolina: Tökéletlen szülők, boldog gyerekek
  3. Greg McKeown: Essentialism
  4. Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
  5. Stephen Guise: Mini Habits
  6. Mörk Leonóra: A porcelánlány
  7. Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Az utolsó szalmaszál
  8. Borbás Andrea – Kiss Borbála: Tükör és kancsó
  9. Bartos Erika: Buda tornyai
  10. Bernard Cerquiglini: A francia nyelv születése



Zsákmány: kiállításról szóló könyv, vászonszatyor (csak 990 Ft!), Abigél toll, Tündér Lala ceruza, csokik és kitűző



Május hónap legnagyobb boldogsága a Szabó Magda kiállítás volt, amit a Petőfi Irodalmi múzeumban láttunk - a posztba mellékelt képek onnan származnak; majd fogok róla írni, de leghamarabb valószínűleg csak júliusban jutok el odáig!
Addig is itt egy sajtóhír róla:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szabo-magda-titkainak-nyomaban-petofi-irodalmi-muzeumban ,
illetve az instagramon nézegethetitek a további képeimet:
https://www.instagram.com/czenema/.

A múzeum honlapján már meghosszabbították, augusztus 12-ig van nyitva, aki még nem jutott el, annak szívből ajánlom, mert szépséges volt, és az Arany János kiállítás is nagyszerű!
Árakról annyit, hogy én felnőtt jegyet vettem, 800 forint volt az összes teremre, szerintem elég olcsó :) pláne, ha nem hagytok ott ötezret a PIM ajándékboltjában, mint én tettem XD.

Bocsánat, hogy ez csak ilyen rövid hónapzáró poszt lett, nem ígérhetek a májusinál több posztot júniusra sem, mert ha a dupla szóbelin és a Könyvhéten túl leszünk, akkor készülhetek itthon a nagylányom ballagására, valamint a marketing vizsgámra.
Erre az utolsó szóbelire van egy 190 diás ppt-énk, illetve egy 38 oldalas tömörítvényünk egy eredetileg 300 oldalas marketing könyvről :D
előre érzem, hogy jó lesz... jó szenvedős!

Nektek jó vizsgázást, sok sikert kívánok, ha szintén szenvedtek, a dolgozóknak meg kitartást a 30 fokokhoz!
Könyvhéten szombaton, délután háromtól lehet majd látni engem is Benyák Zoli, aztán Finy Petra előtt sorakozni, esetleg az Athenaeum, General Press stand előtt ;))
Share:

2018. május 28., hétfő

A hét verse - Juhász Gyula: Formát keresni…



Juhász Gyula: Formát keresni…

Formát keresni minden gondolatnak 
És elvérezni egy fonák igén, 
A parfümét érezni a szavaknak 
És tudni: minden szó gonosz szirén,

Mely holt szépségek barlangjába csábít 
S az élettől, amely vár, eltakar 
S megunni a szép formák orgiáit 
S érezni: meddőn vergődtünk tavaly!

És hogy az élet derűs, tág mezőin 
Csak hervadások illata fogad 
S hogy élni, élni nekünk már merő kín

S siratni szép, megölt halottakat, 
Kik bennünk szunnyadoznak már örökre, 
Bús és beteg szavaktól elgyötörve…


***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1103735
Share:

2018. május 25., péntek

Benyák Zoltán: Az ​utolsó emberig


FÜLSZÖVEG:

Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra.
A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.
Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.


A REGÉNY KEDVEZMÉNYESEN ELŐRERENDELHETŐ ITT A LÍRA OLDALÁN!

Még bele is olvashattok az első 16 oldalba :))





"Ki veszít ezerszer, most végre győz.
Ha így gondolják a csalfa idők."



„Olyan lelkesen idéztél ebből a könyvből, hogy egészen meghoztad a kedvem!” írta nekem egy másik könyvmoly a twitteren. Nos, hát bevallom: ez volt az egyik célom a sok idézettel, hogy terjesszem a Benyák-kórt, mert legközelebb, ha megint előolvasok, tudok majd kiknek lelkesedni, olvasás közben. Nem mintha nem oldottam volna meg most, egyenesen a forráshoz fordultam ;)

Azt is kérdeztétek páran, hogy honnan, mióta rajongok Zoli írásaiért, mert azt már olvasás közben odaírtam, hogy bizony fangirling van, erősen. Egy másik könyvmoly, egy figyeltem olvasott valamit Zolitól, még 2014-ben, sajnos arra már nem emlékszem, hogy pontosan mit. Én nem szoktam ismeretlen szerzőktől, előre, olvasatlanul rendelni, csak ha már legalább egy könyvüket végigolvastam, Benyák Zoltán ebből a szempontból is kilóg nálam a sorból. Tehát 2014-ben megvettem az Ars Fatalist és Az idő bolondjait, és bár tudom, hogy Zolinak ez utóbbi a kedvence, mert a kislányának írta, nálam az Ars Fatalis a szerelem, mai napig.
Aztán gyorsan jött még ugyanebben az évben a Háború gyermeke, amit inkább hagyjunk, mindenkinek kell egy szárnypróbálgatás, illetve a Jonathan Cross álnéven írt Veszett lelkek városa. Azt egy antikváriumban vettem meg, tisztán emlékszem, hogy felsikoltottam a gyönyörűségtől, hogy kincsre bukkantam, és hülyének néztek :D
Összefoglalva, Zoli kilenc könyvéből hetet olvastam, Az utolsó emberig a hatodik regénye lesz a hálószobámban.



"Teste olyan könnyű volt, akár egy egysoros búcsúlevél lapja. Szeme csak ritkán nyílt ki, de az olyan volt, mintha kemencébe bámultam volna."

Szerintem már a Csavargók dala is más műfaj volt, mint amiben Zoli általában alkot, vagyis valahol a mágikus realizmus, urban fantasy és sci-fi határbirodalmából. Bocsássatok meg, nem szívesen tennék egyetlen címkét az írásaira, egyfelől, mert tényleg keverékek, másfelől meg azért, mert a kategóriába beosztás mindig leszűkíti a szerzőt és művét. Mint ahogy az élet sem csak fehér-fekete, a legtöbb könyv sem csak egyféle típusú, többféle szempontból, nézőpontból érdemes őket megközelíteni.
Elég sok szájhúzgálást kap, kapott a fülszöveg, amire én csak azt tudom mondani, hogy nyilván marketing miatt olyan, amilyen, valamint megjegyezném: az íróknak ritkán van beleszólásuk. A borító viszont, habár azt is kritizálták páran, illik a regényhez, minden egyes alaknak van szerepe a történetben!



"Ezek azt hiszik, az már forradalom, ha levágunk pár fejet. Szerintem az igazi forradalom abban áll, hogy meg tudod-e változtatni azokat a bizonyos fejeket."



Spoiler nélkül nehéz erről a regényről írni, idézni sem volt egyszerű. Soha nem vittem fel még ennyi idézetet egyetlen könyvről sem, de higgyétek el, bőven hagytam mit kiválogatni Nektek is. Sőt, Zoli és a kiadó háta mögött, a partvonalon állva én is izgatottan várom, hogy kinek mennyire fog tetszeni a mű, illetve, hogy mit fog belőle idézésre, megjegyzésre érdemesnek vélni :D
Óvatosan megfogalmazva annyit mesélnék, hogy a történetnek több szereplője van, szám szerint három, az ő sorsukat követhetjük a regény lapjain. Zoli általában mindig kicsit más szerkezettel dolgozik a könyveiben, itt is teljesen más felépítésű a mű, mint amilyeneket eddig alkotott. Elgondolkoztam azon, hogy egy olyan borítóképet fogok idetenni, ami kirakósként, puzzle-nak ábrázolja a kötetet, leginkább így tudnám előrevetíteni a rajongóknak a regényt. Van végszó is, amiben Zoli megvallja, hogy jócskán van benne izgalom, amiért teljesen másképpen írt, mint ahogy eddig tette, nem biztonsági játékot játszott, hanem kockáztatott ezzel a regénnyel.

Olvasás közben figyelni kell, mégpedig erősen ajánlott. Én minden fejezetet kétszer, az utolsót pedig négyszer olvastam el, de alig várom, hogy a printet is a kezembe kaparítsam, és még a dedikálás előtt újrázhassak. Hogy mire érdemes figyelni? 
Sok az apró információmorzsa, ami átvezet egyik részből a másikba, szinte krimiszerűen felépítve a szálakat. És persze rengeteg a nagyon okos gondolat, vagy akár mondattöredék, ami mélyén, ami mögött ott rejtőzik a szerző – ezekből párat ide is tettem nektek. Olyanok ezek az idézett szövegek, mintha egy-egy féldrágakő lapulna az ösvényen, amin az olvasó a történet nyomán halad.
Maga a regény nagyon sötét hangulatú, szinte végig kézzel fogható feszültséggel telített, valószínűleg sokszor olvastam levegővétel nélkül, flowban.
King műveit nem ismerem, de a Gaiman hasonlítás – bármiképpen is nem szeretem -, megállja a helyét. Sőt, ha nagyon akarnám hasonlítgatni, akkor volt egy olyan fejezet, ami egyértelműen Edgar Allan Poe-t juttatta eszembe.



"Te, aki ezeket a sorokat olvasod, talán nem is tudod, milyen az, amikor az ember egész élete egyetlen pillanaton inog, dől, hol jobbra, hol balra. És hogy milyen kétségbeejtő, amikor ennek még teljesen tudatában is van. Szinte már el se hiszi, hogy vele történik mindez."


Nyilván a kérdés, hogy kinek ajánlanám?
Elfogultan válaszolva: mindenkinek. :D
Kevésbé rajongva, azt mondanám, hogy a fantasy, mágikus realizmus kedvelőinek elsősorban, mert a Benyák rajongók úgy is tűkön ülve várják. Meg tudom érteni őket, én is azóta könyörögtem a kiadóban előolvasásra (sőt elő-előolvasásra), amióta megtudtam, hogy lesz új regény.
(és persze ugyanígy fogok tenni a következő előtt is… :D csak, hogy finoman jelezzem az érdekelteknek, már most.)
Olvastam már más véleményét, nem csodálkozom a négy és fél csillagon sem, azon sem, ha a régebbi rajongóknak nem fog ugyanúgy tetszeni ez a kötet, mint például A nagy illúzió.
Lebegjen a szemetek előtt, hogy ez egy kirakós játék, és egyben egy kockázatvállalás eredménye. Nálam öt csillag, kedvenc lett, és ott fogok állni a dedikálásra várók közti sorban június 9-én ;) 
(Segítség a megismeréshez: a kockás blúzt fogom hordani, ami a profilképemen van.)

Benyák Zoltán és Bíró Szabolcs dedikál a Könyvhéten
https://www.facebook.com/events/1573377679454348/







"Sok szeretettel vár minden kedves olvasót

Bíró Szabolcs - székirodalom és Benyák Zoltán író oldala

a 89. Ünnepi Könyvhéten, Budapesten, a Vörösmarty téren,
2018. 06. 09-én (szombaton) 15 órától egészen 17 óráig,
az Athenaeum Kiadó standjához (56-os pavilon).

Mindkét szerző az Ünnepi Könyvhétre megjelenő új regényével várja az olvasókat."



Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!


Share:

2018. május 21., hétfő

A hét verse - Szabó Magda: A fény lécei közt



Szabó Magda: A fény lécei közt


Hintáját a holdhoz kötötte,
belendült az alvó szobába.
Ahogy megláttam, visszaléptem,
ő jött felém, én egyre hátra.
A fény lécében elbukott,
térdre esett.
Minden sarokhoz lehajolt,
valamit keresett.

Minden sarokhoz lehajolt.
Én mentem hátra, egyre hátra,
itt hagyta egyszer, erre volt,
minden sarokhoz lehajolt,
csak surrant, surrant a homályba.

Sehol se volt. Semmi se volt.
A fény lécében elbotolt.

Sirni kezdett, mint a madár,
ha valami torkához ér.
Sikoltva takartam az arcom:
megvakulok, olyan fehér.
Csak bolygott, bolygott, hátra-vissza.
Sikoltoztam a rémülettől.
Hajnal jött, fényével felitta.

Azóta itt jár minden éjjel,
s minden sarokhoz lehajol.
Leng-leng a szobában fehéren,
hátha meglelné valahol.
Letérdel minden zug elé.
Két nagy szeme ragyog. Ragyog.

Ha megtalálja: elviszi.
Ha megtalálja, meghalok.
Share: