Weöres Sándor: A teljesség felé #78
Az elmosódó határok Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és felismeri: „ ez is én vagyok " ; ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak egybemosódó világát: „ ez is én vagyok " ; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: „ ez is én vagyok " . Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka, pihenés, társaság, magány. Forrás: https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html