Mariann könyvtára

FÜLSZÖVEG:

A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.

21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, amit a férfi azóta sem olvasott el. A veszteséget kínzó emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a sértettség börtönében éli mindennapjait, mígnem egy nyári délután új lakó költözik a szomszédba. Az elvált asszony olyan érzéseket ébreszt Jeanban, amelyek létezését a férfi már rég elfelejtette. Ekkor újra a kezébe veszi szerelme búcsúlevelét, és olvasni kezdi…

Egy pillanat alatt minden megváltozik, és a férfi többé nem menekülhet az elmúlt évek gyötrelmei elől. Mindent hátrahagyva elindul, hogy szembenézzen a fájdalommal, a múlttal és önmagával.

Egy olyan utazás veszi kezdetét, amely keresztülvisz Franciaország csodálatos tájain, és eközben feltárulnak különös sorsok, és barátságok szövődnek. Az érzések, a gondolatok és az emberek lassan átformálódnak, hogy lezárulhasson a múlt, és helyet engedjen a jelennek és a jövőnek.

"Mi az a Mini-könyvklub? - Röviden
A könyvklub 2019. január 1-től április végéig tart, a klubtagok ezalatt az időszak alatt havonta elolvasnak 1-1 regényt. Az első három hónapban előre meghatározott könyveket olvasunk, amiket az olvasás végeztével alaposan kibeszélünk, kiértékelünk: mindenki ír egy-egy könyvértékelést, és kitöltünk egy kérdőívet a könyv fontos (és kevésbé fontos) kérdéseiről. Az utolsó hónapban mindenki maga választ egy olvasmányt az előre megadott könyvek közül."
Forrás:
http://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-12.html

Remélem, hogy vannak olyan régi olvasóim, akik még emlékeznek arra, hogy mi is ez a Mini-könyvklub, és hogy én több körben részt vettem; habár nem minden időszakot sikerült száz százalékosan teljesíteni.
Őszintén szólva, most se fogok minden könyvet elolvasni, rögtön a januári közös olvasmányt (Eszes Rita: Rókatündér) passzoltam.
Pedig én is arra a könyvre szavaztam, sőt most már elárulhatom: az összes magyar író könyvét megszavaztam. Tehát a Levendulaszoba nem az én választásom volt, de ha van valami jó egy könyvklubban, akkor az az, hogy kilépésre kényszeríti a könyvmolyt a komfortzónájából.

Twitteren és a molyon található privát Mini-könyvklub zónában én már keseregtem azon, hogy nem szerettem ezt a regényt. Pedig az Irodalmi Patika nevű könyvesbolt, amit egy hajóból alakított ki Jean Perdu, minden könyvmoly álma, vágya.

Word On The Water, úszó könyvesbolt Londonban :)

Jean egy megkeseredett, különc kereskedő, de mindenkinek tud olvasmányt adni. Sőt, az a különleges tulajdonsága van, hogy képes megérezni, kinek-milyen könyv való.
A regény elején van egy jelenet, mikor egy hölgy szerelmi csalódása után el akarja olvasni Max Jordan elsőkönyves író bestsellerét, és Jean nem engedi megvenni neki a könyvet. "Amit olvas, az hosszú távon meghatározóbb, mint hogy milyen férfihez megy hozzá, kedves asszonyom." Kimondja az igazságot, hogy a nő csak pazarolja az életét akkor, ha meg akarja változtatni, javítani a férfiakat. A hölgy természetesen sír, megsértődik, elszalad, de ebédidő után visszatér, és igazat ad a könyvpatikusnak.
" Megértettem - mondta. - Ide azokkal a könyvekkel, amelyek kedvesek hozzám, és szarok azokra az alakokra, akiknek közömbös vagyok."

Az egyetlen szereplő azonban, akit Jean nem tud meggyógyítani, megsegíteni nyilván önmaga. Húsz éve gyászolja volt szerelmét, Manont, aki elhagyta őt. Egy véletlen folyamán újra kezébe kerül a nőtől érkezett utolsó levél, amit évtizedekkel ezelőtt egy asztalfiókba dobott. Elolvassa, és ekkortól kezdődik meg igazán a történet, mert eloldozza a hajóját, és elindul vele a nő irányába, Franciaország déli felére. Vele tart potyautasként az elsőkönyves szerző Max is, aki fut a siker és a rajongói elől, valamint a kiadója elől, aki várna már tőle egy második könyvet is.
Rengeteg kaland, új ismerős vár rájuk, és persze a kiszámítható, boldog vég, mindkét férfi szerelmes lesz a regény végére.

Angol kiadás borítója, vajon nálunk miért lett más a borító is, cím is? :O Annyival szebbek vannak :(

Hogy mitől nehéz olvasni ezt a fejlődésregényt?

Talán túl sok növekedésről, önváltozásról szóló történetet olvastam mostanában, és még vár is rám pár a polcomon. Nekem biztosan giccses, túl romantikus, csöpögős volt a regény stílusa.
Nem igazán tudtam mit kezdeni a szerkezetével sem, hol a jelenben vagyunk, hol ilyen-olyan távolabbi múltban, hol pedig Manon naplójából idéz random részeket a szerző.
A napló egyébként is furcsa volt, ha csak ilyen rövid, azt valahová egybe is be lehetett volna tűzni, mint ahogy a recepteket a könyv végére. Ha több napból állt, akkor miért csak ennyit idézett belőle? És miért akkor, amikor?
SPOILER jön!!!

*
A tizenegyedik fejezet Jean és új szomszédnője, Catherine közti szexjelenet egyébként is kiverte nálam a biztosítékot, kifejezetten utálom, ha a szex, meztelenkedés öncélú. Örülök, ha tud az író szexjelenetet írni, de ha soft-pornóra vágyom, akkor inkább fanfictiont olvasok, köszi :(
Aztán a szex után *Spoiler vége

bumm, 12.fejezet: Manon naplója jön, minden magyarázat nélkül...

Szóval nem koherens a szöveg, mégis a héten, mikor kérdezte egy könyvmoly, hogy érdemes-e elolvasni, igennel feleltem. Nálam csak 3 csillagos volt a regény, de legalább húsz idézetet csillagoztam, jelöltem ki belőle.
Ilyesmiket:

"A könyv egyszerre orvos és orvosság. Diagnózist állít fel, és egyben terápia is."

"Gyakran nem mi formáljuk a szavakat, hanem azok a szavak formálnak bennünket, amelyeket gyakran használunk."
"Az olvasás: vég nélküli utazás."
Jó utazást kívánok! :D

A többi könyvmoly klubtag véleményét, értékelését majd itt lehet elolvasni:

https://konyv-sarok.blogspot.com/p/levendulaszoba.html

Források:

~ Könyvhajóról szóló kép ebből a cikkből származik: https://mymodernmet.com/word-on-the-water-bookstore/
~ Word On The Water facebook
~ Nina George goodreads

No megjegyzés

FÜLSZÖVEG:

Szabó Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. A kronológiai rendbe állított fotók, amelyek közül sok felvételt most először láthat a nagyközönség, születésétől haláláig örökítik meg alakját és sorsát, élete és pályája legfontosabb állomásait. Hétköznapi és ünnepi pillanatokban, szülővárosában, Debrecenben és Budapesten, a Júlia utcai lakásban, külföldi útjain, hivatalos és családi események alkalmával, író-olvasó találkozókon, díjátadáson, kollégáival, barátaival, szeretteivel és négylábú kedvenceivel. Igazolványkép éppúgy van a felvételek között, mint családi albumból való fénykép.

Kilenc évtized képei bontakoznak ki a kötet lapjain, az első portrékat még édesapja készítette róla üvegnegatívra, majd számtalan családi-baráti eseményen készült felvétel, hivatásos fényképészek által készített fotók sorakoznak egymás után, melyek hagyományos és digitális technikával készültek egyaránt.
Szabó Magdának, a gyermeknek, az iskolásnak, a gimnazistának, az érettségiző bájos lánynak, a vonzó fiatal nőnek, a maga korában divatikonnak számító, elegáns, érett asszonynak ezer arca volt. „Én ugyan ki vagyok?” – kérdezi az albumot lapozgató olvasótól a titokzatos macska-szempár. A válasz ott rejlik a Gurul a sok-sok pillanat különleges fotóiban, csak meg kell fejteni a titkot.

A KÖTET A JAFFA KIADÓNÁL KAPHATÓ -20% KEDVEZMÉNNYEL :))

Igazából nehezen tudnám megnevezni azt a pillanatot, amikor Szabó Magda az egyik kedvenc magyar íróm lett. A miértet is csak hebegve tudnám előadni, de valószínűleg abból gyökerezik, hogy a szomszéd megye székhelyén születettem.

Debrecen és Nyíregyháza között nincs olyan hatalmas távolság, értem és átérzem, amikor az Alföldről ír. Én is ismerem azt az élményt, mikor az ember a hatalmas síkságon bolyongva felidézi, melyik rokona hol és mit csinált. Ha a Tiszát átlépem, mindig eszembe jut, hogy gyerekként, vonaton utazva ez az út még 4 óra volt, ugyanis a mozdony minden egyes aprócska állomáson megállt.

A Petőfi Irodalmi Múzeum tavalyi tárlatához kiadott kötet is tartalmaz természetesen fotókat Szabó Magdáról, de csak negyvenet, ha jól számoltam. Más is volt a hangsúly, inkább meg akarták ismertetni az írónőt, összefoglalták az életét, életművét.

A Gurul a sok-sok pillanat személyesebb, privátabb, intimebb kötet, bepillantást enged az írónő magánéletébe, a kulisszák mögé, kirándulásokra, nyaralásokra, otthoni elkapott életképekbe. A két kötet nagyszerűen kiegészíti egymást, hiszen más-más oldalról közelítették meg ugyanazt a kilencven évet.

A fotóalbum egy időutazás, kezdve Szabó Magda csecsemőkorától, eljutva egészen a 90.születésnapi köszöntési fotókig, vagy éppen a kerepesi házban készült képekig.
(Amúgy Kerepes szinte a harmadik szomszédos település hozzánk, a 17.kerülethez képest.)

A kötet korszakokra, néhol évtizedekre, máskor hosszabb időszakokra osztja fel az írónő életét, és ekként csoportosítja a képeket. Két fontosabb kivétel van ezen beosztás alól: SzM házassága és a szüleiről szóló fotók.

Ami nekem nagyon tetszett, a 290 kép mellett, hogy néhol egyéb dokumentumok is szerepeltek a könyvben. Például még bölcsészhallgató korában kapott Magda különdíjat, a Magyar Tudományos Akadémiától, és ez a 34. kép. Édesanyja, Jablonczay Lenke határidőnaplót vezetett a kislány fejlődéséról, de ugyanígy helyet kapott a gyerekkori képek között a védőhimlő oltási bizonyítványa is.

A könyvben a korszakokat egy-egy rövid leírás vezeti be, amely nem csak a fontosabb évszámokat, helyeket rögzíti, de hozzákapcsolja az életmű egy darabját, hogy melyik regény, színmű, verskötet szól az éppen aktuális évekről, vagy melyik jelent meg ekkor. Jolsvai Júlia, az életműkiadás szerkesztője egy utószóban még egyszer összegzi a kilencven évet, ami Szabó Magdának jutott, mégpedig főképpen a művek tekintetében.
Magának a kötetnek a címét, Gurul a sok-sok pillanat és a könyvben szereplő fejezetek címét is mind a Szüret című kötet egy-egy verscíméből kölcsönözték.

Nekem nem is tudom, hogy mely képek tetszettek jobban, a nyaralós, üdülős, otthoni, privát képek, vagy éppen a hivatásos fotós által készített fényképsorozatok? Ez utóbbiból kiemelkedik az 1969-ben Svédországban készült fotósorozat, megdöbbentően profin pózol rajtuk Magda, mintha egy színésznő portfólióját látná az ember. (151.képsorozat)

A színjátszás egyébként nem állt távol tőle, édesapja, Szabó Elek színésznőnek szánta a lányát. Akárhogy is, született díva volt, még az időskori képein is van egyfajta flörtölés a kamera és az írónő között. Tudta magáról, hogy szép, vagy inkább azt, hogy ő egy Valaki, így nagybetűvel, és ez a magabiztosság, különcség sugárzik a képekről.

A szívem szorult el minden Szobotka Tiborral, a férjével közös fotón, de nagyon örültem, mikor felfedeztem egy fogadáson készült képet, amelyen Janikovszky Éva is látható. (240.kép)

A Gurul a sok-sok pillanatot jó szívvel ajánlom a rajongóknak, akár önjutalomként, de ajándékkötetként is kiválóan meg fogja állni a helyét :))

Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

No megjegyzés

FÜLSZÖVEG:

Mindmáig az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó.

S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz.

A fiatal lány abban reménykedik, hogy a Csigaházban menedéket és nyugalmat talál, ám a panzióban további „veszedelmes viszonyok” bolygatják fel a mindennapok megszokott rendjét, újabb szerelmi háromszögek formálódnak. A politikai helyzet is nyugtalanító, hiszen a bécsi Burgon már horogkeresztes zászló leng, és a németek egyre jobban érdeklődnek a Csigaház lakói iránt. A háború fenyegető árnyéka borul egész Európára.

A szerelmi és politikai szálból biztos kézzel összeszőtt kisregényt minden bizonnyal Szabó Magda 1935 és 1938 közötti bécsi tartózkodásainak élményei ihlették, ezeket öntötte – valószínűleg itt először – prózai formába. Sorait olvasva tanúi lehetünk a regényíró születésének. Nyomon követhetjük, hogyan talál rá saját hangjára, hogyan dolgozza ki írói módszerét. A sokféle élményt, érzést, hangulatot egybesűrítő mű már magán viseli Szabó Magda írásművészetének jellemző jegyeit: kivételes megfigyelőképességét, éleslátását és ábrázolókészségét.

A Csigaház igazi irodalmi szenzáció és felfedezés!

A KÖTET A JAFFA KIADÓNÁL KAPHATÓ -20% KEDVEZMÉNNYEL :))

Egy könyvmolynak ritkán van alkalma a kedvenc írójától olvasni olyan könyvet, amelyik 74 évig egy fiók mélyén hevert, ezért szerencsésnek érzem magam, hogy kézbe vehettem a Csigaházat.

Szabó Magda életéről sokat tudunk, főleg a tavalyi centenáriumi év hozott felszínre több rejtett titkot. De azt hiszem, abban egyet érthetünk, hogy senki sem számított egy kisregény felbukkanására.

Ez a történet szerintem nagyban hasonlít a Katalin utcához vagy éppen a Freskóhoz. Minden SzM kötet olvasásakor az az érzésem van, hogy az írónő igyekszik az emberi viszonyok olyasféle bonyolultságát bemutatni, amelyik a pillangó effektushoz, hatáshoz hasonlít. Ha az egyik szereplő csinál valamit, az hatással van az összes többi szereplőre – még akkor is, ha ez a hatás csak napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel később mutatkozik.

Mint minden SzM regényben, ebben a kisregényben is kevés szereplő van, maximum egy tucatnyi. Mégis összeköti őket egy dolog biztosan, a Csigaház, mert ott bérelnek szobát. A szereplők jellemzőit tényleg egy-két odavetett mondattal, jelzővel, vagy akár a szájukba adott véleménnyel elintézi az írónő – ahogy ezt az utószóban Jolsvai Júlia, az életműsorozat szerkesztője megemlíti.

Nagyon érdekes, hogy mennyi politikai szál húzódik a háttérben, meglapulva, ugrásra készen, a nemzetiszocialista párt módszerei szerint.
Tulajdonképpen hihetetlen, hogy Magda milyen tűpontosan érzékeli a veszélyt, amit Hitler alulról, stikában szerveződő pártja jelentett. Persze könnyű utólag okosnak lenni, a kisregényen 1944 szerepel, míg az Anschluss 1938-ban történt meg. De kevés korabeli könyvet találni, melyben leírják, hogy miként zajlott a pártba beszervezés, vagy hogy ki-miért léphetett a nemzetiszocialisták közzé.

A Csigaház jó néhány lakója viszont vagy a szegénységgel, vagy pedig szerelmi csalódásokkal küszködik. Én megértem Júliát, tényleg meglepő élmény lehetett az udvarlóját a nevelőanyja karjában viszontlátni; hirtelenjében nehéz is eldönteni, melyik fél csapta be őt jobban.

Edmund és Schoberné kapcsolata akár szokványosnak is mondható, az arisztokrata magányos ifjak mindig is vonzódtak a szépasszonyokhoz. De természetesen ez a viszony nem lehet tartós, Edmund őszinteséget és szerelmet kíván, míg a nő meg óhajt élni.

A fiatalember rokonságát is láthatjuk egy temetés után, az unokahúga elszegényedik, és egy idősebb nagynénihez kerül – kegyelemkenyérre. Még a Csigaház vezetője, Toni is boldogtalan, sok a panzióval a gond, nem győzi egyedül és természetesen, magányosnak, meg nem értettnek érzi magát.

A Csigaház egy roppant feszített, sűrű légkörű mű, tulajdonképpen tele van drámai, szomorú történésekkel. Meglepő módon a legboldogabb, vagy inkább azt mondom, az igazán boldog páros nem polgári származású, nincsen nekik rangjuk, még pénzük is kevés; mégis kiemelkednek a bánatos történetből. Valahogy úgy éreztem olvasás közben, hogy Szabó Magda így próbálta kifejezni az igazságot: nem a rang, doktori cím, szép lakás, előkelő állás, pénz adja meg a boldogságot, hanem az a szívben lakozik.

Jó szívvel ajánlom a kötetet első ismerkedésnek az írónővel, rajongóknak pedig kötelező olvasmány, mert szerepel a Moly.hu Szabó Magda életmű listán :)

https://moly.hu/konyvek/szabo-magda-csigahaz

Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly