Weöres Sándor: A teljesség felé #74
Az eszme-idő A teljes-idő mása a jelenség-időben: az eszme-idő. Egy ember élete az eszme-időben nem a születéssel kezdődik és nem a halállal végződik. Homályos, felelőtlen perceid az eszme-időben mindig „ ifjúkoriak " , érett, felelős perceid pedig „ öregkoriak " , független attól, hogy húsz, vagy hetven éves korodra esnek-e. Az eszme-időben az egy-ember élete mindig a gyarlóbbtól a különb felé halad, az emberiség élete pedig a különbtől a gyarlóbb felé. Mert mindig csak az egy-ember emelkedik az életbeli állapot fölé; az emberiség egésze alaktalan tömeg, mely elsötétül. Az emberiség négy fő-korszaka az eszme-időben: Első az Aranykor. Az emberekben a változatlan alap-rétegük tiszta, világos és a változó tényezők minden nehézség nélkül, önkénytelenül köréje-rendeződnek. Az emberélet csöndes-derűs, egyszerű, titok- nélküli, teljes összhangban a testtelen erőkkel és a természettel. Második az Ezüstkor. Az emberekben különválik a változatlan alap...