2020. április 6., hétfő

A hét költője - Juhász Gyula: Megint tavasz…



Juhász Gyula: Megint tavasz…

Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.

Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.

Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.


***

2020. április 2., csütörtök

Havi zárás: ez volt 2020.márciusa

Komolyan elgondoltam azon, hogy hagyom az egészet, és nem írok márciusi zárást, mert minek nyavalyogjak, ilyen stresszes időkben. 
Pedig szerencsés vagyok, - eltekintve a brutális megfázásomtól, amit a legjobbkor időzítettem be, és második hete szenvedek vele, - semmi okom panaszkodni, itthon vagyok a három gyerekkel, megint főállású anyaként töltöm napjaim. 
Pont tegnap kérdezte az osztályvezetőm, hogy kérek-e távmunkát, de ki sem látunk néha az első osztályos leckehegye alól, meg párhuzamosan boldogító az elsőssel és a harmadikossal napi 3-4 feladatot leküzdeni. 

Nálunk a digitális oktatásra való átállás a gimisnél ment a legkönnyebben, ők már szerdán, 18-án elkezdték szervezni a Google Classroomokat, tantárgyanként. Habár az osztályfőnökük most vasárnap írt arról nekünk szülőknek, hogy még mindig van egy-két kóbor lélek az osztályukban, akinek lasszóval kell begyűjtenie a leckéket, be is szedtek páran néhány egyest. 
De Fannival megbeszéltük, hogy az elég furcsa, hogy 16-17 éveseknek többször is el kell magyarázni, hogy csupán lustaság miatt fognak megbukni, merthogy ugyebár mindenhol meg lehet bukni, csupán házi feladat hiánnyal is. 


El is magyaráztam a harmadikosnak meg az elsősnek is, hogy ciki lesz, ha kimaradnak az osztályukból, mert lajhárosat játszottak napokig. Nálunk van tanulás szombat-vasárnap is, egyszerűen jobban tudom elosztani így a tanulnivalót. 
Rátelepítettem a mobilomra a G. Classroomot és a Krétát is, ez utóbbi applikáció szégyenletesen gáz, még a híresen rossz Neptunnál is megbízhatatlanabb!
Délelőtt és ebéd után is van tanulás, de ha reggel bekapcsolom a mobilom, néha 9-12 email fogad, a két kisebb tanáraitól.
Tiszta öröm...

Volt a twitteren egy körkérdés is arról, hogy ki, mióta van otthon, illetve Anett vetette fel, hogy baromira lassan, teljesen máshogy telik az idő, az otthoni karaténnal, home officeban.
Mi tegnap beszéltünk arról a nagylánnyal, hogy neki is egy hónapnak tűnt az otthoni suli, holott még csak a harmadik hét, második napja telt el. Én konkrétan elfelejtettem havi beszámolót írni a munkahelyre, rám kellett érte szólni, mert annyira távolinak tűnik térben és időben is március :)

Szóval egyfelől érdekes tömeges emberkísérlet ez a házi karantén, otthoni oktatás, másfelől bizarr, abszurd élmény.


Az előző havi zárásban említettem, hogy fogok menni Szegedre, könyvtári konferenciára, amiről írtam is ide a blogra egy bejegyzést, sőt közzé tettük a hivatalos OIK blogon is. Több, mint 500-an olvasták már a két oldalon, meglehetősen büszke is vagyok rá ;)

Könyvtári Intézetben is jártunk tanulni még március első két hetében, ahová írtam egy beadandót, és elvileg úton van felém a tanúsítvány is, a sikeres tanfolyamvégzésről.
Olvasni meglehetősen hektikusan olvastam, hangulatingadozással, depresszióval, aggodalommal, lemondással, felkavarva is - de mint erről mostanában egyre több helyről halljuk, teljesen normálisan reagáltam a helyzetre.

Előbb vagy csak amazonos ingyenes ekönyveket tudtam olvasni, aztán volt egy ismeretterjesztő könyveket olvasós szakaszom, amiből On Sai regénye, Artúr szakított ki végleg. 



Blogposzt három készült a hónapban, tőlem, illetve két könyves kvízt osztottam meg, amit Timi kolléganőm készített az OIK FB oldalára.
Könyves kvíz még biztosan érkezik minden szerdán ide is, a heti versekkel együtt, viszont nincs ihletem értékeléseket írni, ezt őszintén megvallom.

Vigyázzatok magatokra, és sok Kitartást kívánok, a hírek, a feszültségek, a karantén, vagy éppen az otthoni munka, digitális oktatás elviseléséhez!

Ha én nagyon kiakadok, mindig zenét hallgatok, kitáncolom magamból a feszültséget. Letöltöttem a telefonomra, kitűnően lehet házimunkát is végezni ezekre a zenékre. Csak mozogjon a csípő, a fenék, a láb, szabaduljanak fel az endorfinok ;)


2020. április 1., szerda

Szerdai kvíz - Milan Kundera



Amíg a járványügyi helyzet miatt zárva tartunk, szerdánként KVÍZ játékra hívjuk az érdeklődőket!


„Amikor a szív szól, az észnek nem illik akadékoskodnia.”

/Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége/

91 éve ezen a napon született Milan Kundera cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista. Milan Kundera számára a regény: „A próza nagy könyve, melyben a szerző kísérleti ének (alakok) közreműködésével kutatja végig az emberi lét néhány nagy kérdését.” Irodalmi pályafutása költőként indult. Az ötvenes években megjelent három verseskötete meg is hozta számára az elismertséget. Első regénye, a Tréfa, 1965-ben látott napvilágot. 1993-tól már csak francia nyelven publikál.

Könyvtárunkban fellelhető művei:
▶️ https://bit.ly/2UvKNud

(a kép forrása: https://bit.ly/2UqlxWa)

2020. március 30., hétfő

A hét költője - Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság

Forrás


Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság

Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.

Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.

S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,

most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.

***

2020. március 25., szerda

Szerdai kvíz - Flannery O'Connor



Amíg a járványügyi helyzet miatt zárva tartunk, szerdánként KVÍZ játékra hívjuk az érdeklődőket!
Érdekel többek között, hogy hol született vagy hogy milyen különleges állatot nevelt Flannery O’Connor otthon?
Töltsd ki első kvízünket!



„Egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Úgy okoskodott, hogy ha egyszer nincs mit mondani, akkor minek beszéljen.”

/Flannery O'Connor: Minden összefut/

95 éve ezen a napon született Flannery O'Connor amerikai írónő, aki az 1950-es évek Amerikájában élt és alkotott. Irodalomkritikusok a 20. század egyik legkiemelkedőbb szerzőjeként tartják számon. Az írónő elismertségét mutatja, hogy halála után az amerikai irodalomban külön díjat
alapítottak a neve után (Flannery O’Connor Award for Short Fiction).

Könyvtárunkban fellelhető művei:
▶️ https://bit.ly/2J80Pnl

(Kép forrása: https://bit.ly/2wk3GXL)

2020. március 24., kedd

Roxane Gay: A ​rossz feminista


FÜLSZÖVEG:


„A rózsaszín a kedvenc színem. Régebben mindig azt mondtam, hogy a fekete, mert az menőbb, de valójában a rózsaszín minden árnyalatát imádom. Ha veszek valami kiegészítőt, szinte mindig rózsaszínt választok. Rendszeresen olvasom a Vogue-t, és ezt nem iróniának szánom, bár talán annak tűnik. A szeptemberi kiadást egyszer még a Twitterre is feltettem.”


Roxane Gay humoros, éleslátó írásai végigkísérik a színes bőrű nő útját, az utóbbi évek kulturális mérföldkövei mentén kalauzolva az olvasót, és kommentálják a feminizmus mai állását (például az abortusz kérdésében). Esszéiből egy rendkívül éleslátó nő portréja rajzolódik ki, aki arra törekszik, hogy megértse önmagát, a társadalmat, amelyben él és a kultúrát, amelyben szocializálódunk.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG -20% KEDVEZMÉNNYEL! :)


Magamhoz képest rengeteg ideig, 9 napig olvastam Roxane Gay esszékötetét, amire Tünde, az Olvasónapló bloggere hívta fel a figyelmemet, még pár évvel ezelőtti bejegyzésében. Nő és könyvtáros létemre is kevés feminista művet olvastam el, pláne nehezebben tudom rávenni magam az amerikai szerzők alkotásaira, mert olyan az életemtől, felfogásomtól távolinak érzem az ő sorsukat.
Gay könyvében egy-egy téma köré csoportosítva szerepelnek az esszék, egy rövid, a feminizmus fogalmát, a szerző feminista felfogását boncolgató bevezető után. Nekem legjobban az Én alcím alatt szereplő írások tetszettek, tényleg humoros volt a Scrabble bajnokságok zárt és meglepő világáról olvasni. De szerintem nemtől függetlenül mindenki érezte már önmagán az imposztor szindrómát, amiről olvashatunk Egy tipikus kezdő egyetemi tanár című esszében.

A Gender és szexualitás alcímű rész a legnehezebben legyőzhető gondolatcsokor a kötetben, túl tömény, túl unalmas, érzelmileg jócskán nyomasztó esszéket tartalmaz ez a fejezet. Olvasás alatt azon morfondíroztam, hogy vagy túl koncentrált, mindent negatívumot egybesűrített volt ez a modul, vagy én olvastam rosszkor. Már éppen készültem félretenni a könyvet, mikor eljutottam a 180.oldalon kezdődő esszéhez, amely olvasása után megbocsátottam mindet Roxane-nak.


"Mindenkinek vannak sérülései. Te azt hiszed, túljutottál a sajátjaidon? Azt hiszed, a múlt elmúlt? Aztán valami ártatlan apróság történik, ami rádöbbent, hogy milyen messze vagy attól, hogy túl legyél rajta. A múlt mindig veled marad. Sokan azt szeretnék, ha a múlt igazságától védenék meg."



Roxane kötetével az volt az egyik gondom, hogy az eredetileg 2014-ben megjelent könyv rengeteg popkulturális utalást tartalmaz, amihez nekem külön szószedet kellene (Faji kérdések és szórakozás fejezet szinte végig fekete filmeket, zenéket, sorozatokat elemzett). Illetve helyesebb úgy megfogalmaznom, hogy semennyire sem érdekelnek a sorozatok, filmek, zenészek munkássága alapján megfogalmazott véleményei, hiszen amúgy se nézek sorozatokat.

A másik probléma pedig az volt, hogy ezek az írások még 2014-ben láttak először napvilágot, és például a metoo mozgalom hatására néhány esszé egyszerűen idejét múlt volt. Ettől függetlenül persze jó néhány (sajnos) állandó gondra irányította az olvasók figyelmét Gay, nem csak a Politikai, gender- és faji kérdések alcímű fejezetben. A nemi erőszak kultúra, az áldozathibáztatás hozzáállás sajnálatos módon mindennapos gyakorlat, a Föld minden országában, bíróságokon, közösségi médiában, híroldalakon, médiában.


"Minden apró előrelépésre jut egy seggfej, aki visszaveti a haladást."

A borítón szereplő humoros jelző leginkább a Szürke ötven árnyalatát elemző esszére érvényes, azon tényleg kétrét görnyedve lehet röhögni. De a kötet többi része inkább szarkasztikus, legfeljebb sírva vígadó, és rengeteg földhözragadt, nagyon kijózanító írást tartalmaz.
Mint minden esszékötet, nem egységes színvonalú, de én megkedveltem Roxane Gayt, aki nem óhajtja piedesztálra emeltetni magát. Még az élettörténetét, a múltjának legsötétebb pontját sem adja el, mindent megmagyarázó, előnyt biztosító narratívaként, és ezért csak tisztelni tudom. A mai közösségi médiával, az állandóan szenzációra éhes híroldalak segítségével tönkre tehetné azokat, akik neki valaha ártottak, mégsem teszi ezt.
Nem bántam meg, hogy időt szakítottam Roxane kötetére, és csak annyit mondanék, hogy Team Jessica ;)

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak! 

2020. március 23., hétfő

A hét költője - Szabó Lőrinc: A kíváncsiság



Szabó Lőrinc: A kíváncsiság

Akkor lettem kíváncsi. Mire? A
mindenség tündöklő titkaira,
arra, ami adat és gondolat
s ami csak villózik e név alatt,
a képre kint, a tükörképre bent,
s amit a tükör önmaga teremt.
A valóság üres kereteit
építgettem, mint méh a sejtjeit,
s vártam, amit majd a tapasztalat
gyűjt bele, a mézet, az igazat.
És gyúltak bennem álmok és csaták,
hitek próbái, pörök, kritikák,
szedtem magamban, okkal, oktalan,
ami jött, por, mag, pelyva, színarany:
száz éden zárult, nyílt száz új szezám,
s csak én maradtam igazi hazám,
én, a néző… Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság.

***

2020. március 16., hétfő

A hét költője - Kassák Lajos: Magányos fa a parton

Forrás

MAGÁNYOS FA A PARTON

Ne csapj le rám, fejsze, ne sodorj magaddal szél
egyedül állok itt, akár az elátkozott
s tudom, panaszaimat sem hallja meg senki
miket tagjaim remegései kisérnek.
Valaha erdő állhatott itt és körülvettek
testvéreim, hozzám hasonló valamennyi
örömük és bánatuk olyan, mint az enyém
összedugtuk fejünket s száz erős karjukkal
megsimogattak, miközben bársony rügy fakadt
és illatos virág nyílott rajtuk nevetve.

Miért ily haragot tartó felettem az ég
gyökereim miért tengnek a málló homokban?
Lám, egyik évszak elvonul a másik után
és megvénülök majd anélkül, hogy egyszeris
vőlegény, vagy szép menyasszony lehettem volna.
Milyen lehet a világ e holt partokon túl?
Olykor benézek a ringó folyó tükrébe
s látom nem kellhetek én már többé senkinek
csak állok itt az éhes, zümmögő legyek között
s kegyetlen viharok tépik sárgult fürtjeim.

***
Vers forrása:
MEK

2020. március 13., péntek

A ​király háborúja (A király beszéde 2.)



FÜLSZÖVEG:

„Mindig ​lesz olyan, hogy Anglia"
VI. György, a dadogását rendkívüli erőfeszítéssel fejlesztő brit uralkodó II. Erzsébet apja és elődje volt. Beszédhibáját, amely súlyosan korlátozta volna a nyilvánosság előtti szereplésekkor, egy tapasztalt, ám felettébb furcsa módszereiről híres logopédus segítségével küzdötte le. Kettejük története, amely A király beszéde című könyv és a belőle készült, Oscar-díjas film révén vált világhírűvé, a második világháborúban is folytatódott: Lionel Logue, a tanár továbbra is bejáratos volt a Buckingam-palotába és fontos szerep hárult rá: támogatta a királyt Dunkerque sötét napjaiban és a normandiai partraszállás idején az 1945-ös végső győzelemig – és még azután is.

Peter Conradinak, a Sunday Times újságírójának és Mark Logue-nak, Lionel unokájának könyve bőséggel merít a Logue-archívum kivételes anyagából: Lionel és tüzes felesége, Myrtle hátrahagyott naplóiból, levelezéseiből és más dokumentumokból. Remekbe szabott portrét fest a két emberről és családjukról, a Windsorokról és Logue-ékról, ahogyan együtt néznek szembe Nagy-Britannia történelmének legnagyobb kihívásával.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG -20% KEDVEZMÉNNYEL! :)





Kicsit sikerült megint megcsúsznom a vélemény írásával, mert lassan tíz napja olvastam el Mark Logue és Peter Conradi közös munkáját, A király háborúját.
A kötet egy meglepően vicces és roppant emberi előszóval kezdődik, amit vélhetően Mark Logue egyedül írt. Elmeséli, hogyan kezdett egyáltalán érdeklődni sosem ismert nagyapja, Lionel Logue munkássága, élete iránt; valamint persze azt is, hogyan változtatta meg az ő sorsát, hogy összefogott Peter Conradi újságíróval, és kiadták A király beszédét.
Humoros anekdotát mesél el arról, hogy az első részből készült film producerének lakásán hogyan érte az egyik Oscar-díjat egy apró baleset. Colin Firth, aki VI. Györgyöt játszotta a mozivásznon, besöpörte mind a Golden Globe, mind az Oscar-díjat alakításával. 

Magától értetődően, a népszerűség Mark Logue postáját megsokszorozta, számos levél, visszaemlékezés érkezett hozzá, amely nagyapja munkáját, módszereit dicsérte. Lionel Logue hátrahagyott iratai, levelei, valamint felesége, Myrtle naplói alkották a második kötetnek, A király háborújának alapját.
Természetesen Mark Logue és Peter Conradi felhasználták a király, vagy udvartársa által írt leveleit is, valamint a király rádióbeszédeit is, melyet a háború sújtotta évek alatt mondott el. 

Szokatlan módon, 34 könyvet olvastam már el a második világháborúról, de A király háborúja volt az első, amelyben konkrétan, számszerűen olvastam London bombázásáról. „Keep calm and Carry on!” mondást mi, nem angol anyanyelvűek is ismételgetjük – pláne most a coronavírus járvány kapcsán is-, de vajon tudjuk-e, hogy Londont majdhogynem 8 hónapon át folyamatosan bombázta a Luftwaffe?! Éjszaka is hullottak a bombák, templomokat és iskolákat sem kíméltek, sőt Hitler kiadta, hogy minden legalább három csillagos értékelést kapott turistalátványosságot le kell rombolni.
„Blitz” néven elhíresült légiháború, mely szinte valamennyi brit nagyvárost romba döntötte, és több mint 40 000 civil áldozatot követelt, mégsem ért célt: Churchill és VI.György beszédei fenntartották a híres angol hidegvéret.


Nyilvánvalóan túloz a borító, nem teljesen, ezer százalékosan folytatása ez a mű A király beszédének – az regényesebb, elbeszélősebb stílusú volt. A király háborúja csöppet száraz, illetve, ha teljesen megpróbálok őszinte lenni, pont hasonló kifejezésmóddal dolgozik, mint amit Sarah Rose Legendás lányok című alkotásának szemére vetettem.
Mókás tény azonban, hogy míg nekem most tetszett ez a történelmi regényes non-fiction stílus, a legtöbb olvasónak, értékelőnek nem jött be a mű, sem a Molyon, sem a Goodreadsen. 

Talán nekem azért tetszett picit jobban most a történet, mert előre ki nem számított módon, de egymás után, időrendben egymás után olvastam el három, a második világháborúról szóló művet is. (Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás; Sarah Rose: Legendás lányok; Mark Logue – Peter Conradi: A király háborúja)
Mindhárom kötet más oldalról közelítette meg a témát, Eddy de Wind elbeszélése volt a legszemélyesebb, de a Legendás lányok kémnői éppen azt a csatát vívták meg, amiről VI. György nem számolhatott be rádióadásaiban. 

Ismételten a második világháborús történetek kedvelőinek fogom ajánlani ezt a könyvet is, természetesen azokkal egyetemben, akik a brit királyi családról szeretnek olvasni. Érdekfeszítő belelátni a sokszor elhallgatott, vagy kevéssé ismert uralkodói titkokba.
Nagyon szerettem és mosolygásra késztetett az a pár apró anekdota, amit még a fiatal Erzsébet királynőről olvashattam, de izgalmas volt Mrs. Wallis Simpson és VIII. Eduárd brit király, valamint a náci vezetéssel kapcsolatos feltételezéseket is olvasni. 

2020. március 9., hétfő

A hét költője - Arany János: Csalfa sugár

Forrás


CSALFA SUGÁR

Kis bokor, ne hajts még,
   Tél ez, nem tavasz;
Kis lány, ne sohajts még;
   Nem tudod, mi az.


Bokor új hajtását
   Letarolja fagy;
Lány kora nyilását
   Bú követi, nagy.


Szánnám a bokorkát
   Lomb- s virágtalan:
S a lányt, a botorkát,
   Hogy már oda van!


(1880. márc. 16)

***
Vers forrása:
MEK

2020. március 6., péntek

Kamaszok a könyvtárban – Szegeden jártunk konferencián


Katalisten, a könyvtárosok belső levelezési rendszeren keresztül kaptunk meghívót a mellékelt könyvtári konferenciára, ami látszólag nem teljesen vág az OIK profiljába. Megvallom őszintén, hogy én ki is töröltem első olvasás után a felhívást, de Sárközi Andrea, a Zeneműtárunk vezetője úgy gondolta, hogy ez az esemény jó alkalom lehet ötletek gyűjtésére.

Az első előadásban Pusztai Ádám gamification designer beszélt egyfelől a saját oktatási tapasztalatairól, másfelől arról, hogy miként lehet a játékosítást (gamification) felhasználni látszólag kevéssé kapcsolódó határterületekkel. Azt hangsúlyozta példáival, hogy játékszerűvé kell tenni a könyvtári élményt, például a könyvtárvezetést, a foglalkozásokat, de akár a Facebook oldalt is.
Ádám előadása szórakoztató, mégis ötletgazdag volt, én mindenképpen szeretném majd kipróbálni, akár több, korcsoportonként változó formában is az ötlettára pár receptjét.

Waldinger Dóra a szombathelyi Berzsenyi Dániel városi könyvtár tájékoztató kollégája, aki azon túl, hogy a saját könyvtárunk Instagram profilját és félig az FB oldalt kezeli, még könyvmoly, könyves blogger is. Dórival online három éve ismerjük egymást, napi kapcsolatban állunk a közösségi oldalakon, mégis meg tudott lepni az első konferenciaelőadásával.
Bemutatójában röviden és nagyon izgulva összefoglalta, hogy kik és mit csinálnak a könyves bloggerek, mint Dóri maga, vagy könyves influencerek, lásd Szabados Ági és a Nincs Időm Olvasni Kihívás (NIOK). Szóba kerültek a könyves youtuberek, booktuberek, az Instagramra képeket alkotó bookstagrammerek is, habár ez utóbbi platform lassanként teret hódított minden könyvtárban.

A NIOK-hoz is szoktak csatlakozni a könyvtárak, akár lehet úgy, hogy könyvajánló képet tesznek ki az FB oldalunkra, vagy a könyvtári instára, de például egyre több helyen külön polcot szentelnek a népszerű kezdeményezésnek. Még Ádám hozta fel témának az előadásában, hogy ő szokta szorgalmazni a zárt FB csoportok kialakítását is, de trendként úgy látja, hogy a fiataloknál szóba kerülhet a Snapchat vagy a Tik-tok is.
Dóri bemutatott pár hazai podcast csatornát is, amik tulajdonképpen mobiltelefonon meghallgatható adások, a rádiózást váltják fel. A Berzsenyi Dániel könyvtárnak is van podcastja, de még csak két adást tudtak felvenni, mert a kollégák eltérő munkabeosztásban dolgoznak.



A szolnoki könyvtár vezetője, Czakóné Gacov Katalin két dolgot emelt ki a saját gyakorlatukból. Az első tanulsága az volt, hogy nem mindig a legfiatalabb kolléga a legalkalmasabb az ifjúsági könyvtáros szerepére, holott elsőre ő is így gondolta volna. De egy rövidebb időszak után kénytelenek voltak Peti nevű felnőttkönyvtáros kollégájukat áthelyezni a kamaszokhoz, mivel a tinik „PETIcióban„ követelték vissza kedvencüket.

A másik megszívlelendő jótanácsa pedig az volt, hogy a szolgáltatásokat érdemes előbb támogatás, pályázat nélkül kipróbálni, akár 2-3 évet is rááldozni egy-egy újdonságként bevezetett foglalkozásra. Náluk is működik Harry Potter olvasóklub, valamint Agatha Christie nyomkövető játékuk is van, amit már általános iskola felső tagozatosai is ki tudnak próbálni, kisebb segítséggel.
A Verseghy Ferenc kamaszkönyvtára négy japán szakkörnek biztosít helyet, és nemrégiben kaptak 160 japán nyelvű könyvet ajándékba.

A Szabó Ervin könyvtárrendszer, Szent László téri, Kőbányai fiókjának vezetője, Kaposi Ildikó  mozgalmas prezi bemutatójának háttere a frissen elkészült Harry Potter sarok volt. Kőbányai könyvtár a régió legnagyobb intézménye, a művelődési házzal egy épületben foglal helyet, és azon kívül, hogy remek könyvtártudományi gyűjteményük van, van külön gyerekkönyves sarok, kamaszkönyves sarok is. 100 ezer kötetből válogathatnak az olvasók, a tér másik oldalán egy általános iskola áll, de nem messze van a Szent László Gimnázium sem.

Már ovis csoportok is járnak könyvtári órákra, az ő szintjükön az a feladat, hogy a könyvtáros néni/bácsi, aki a Mesemondó Király/Királynő elvesztette az emlékezetét, és segíteni kell neki összegyűjteni meséket, illetve egy bájital receptjét. Gyermekeimmel már voltunk olyan szombati családi napon a Kőbányai könyvtárban, mikor bűvész és mesejáték program volt, de láttam már Mázli kutyát, az olvasóterápiás labradort is, amint felolvastak neki a helybeli kisiskolások.
A könyvtár számos nyomozós játékot is rendezett már, minden évben van Halloween éjszakája a könyvtárban, valamint Ildikó vezetésével kamaszoknak szóló kreatív írás klub és olvasóklub is
üzemel.


Ebéd után a Somogyi könyvtár igazgató asszonya átvezetett minket a Stefánia ifjúsági fiókkönyvtárba, amit pályázati pénzből alakítottak ki, két éve. Az apró alapterületű könyvtári teret galériával növelték meg, és két főállású könyvtárost foglalkoztat.
Rengeteg programjuk van, a Harry Potter olvasókör mellett van Robotika szakkörük, több kamarazenei eseményük, melyen helyi középiskolások, felső tagozatos iskolások kapnak lehetőséget a bemutatkozásra.

Mivel egyre népszerűbb az ifikönyvtár, számos új kezdeményezést is indítanak a közeljövőben, például anime, képregény szakkört is elkezdenek, erősítve a galérián található képregény szekciót, de helybeli újságíró is jelentkezett a könyvtár vezetésénél, hogy szívesen adna kreatív írás órákat kamaszoknak.


Élményekben és ötletekben gazdag napunk volt, a számos tipp közül többet is tervezünk kipróbálni még az év folyamán - persze átalakítva, a könyvtárunkra szabva. Ami engem mindenképpen foglalkoztat, az a könyvtári bingó.
  
De nagyszerű és nem túl drága dekorációs ötletnek tartom a fenti papírdarvakat, vagy éppen az első képen bemutatott óriásplakátot is. 

2020. március 2., hétfő

A hét költője - Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé



Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé

Kelj bársonylombú, halk lehelletű,
borús tavasz a völgyön és hegyen,
hogy majd ha eljön az idő, legyen
a sebre fű.

Tavaszi erdő, jó szorosra fond
sűrű, sötét lombod hálózatát,
hogy majd ha éjjel elbúvunk alád,
födjön a lomb.

Kegyes Természet, szánd meg a magyart,
adj néki ágyat, sátoros vadont,
nőjön a sebre ír, a búra lomb,
s a sírra hant…


1906

***

Vers forrása:
Robinson karca



2020. február 27., csütörtök

Havi zárás: ez volt 2020.februárja



Nem tudom, hogy vajon azért, mert idén szökőév van, a frontok, a szél miatt, vagy éppen a koronavírus okozta pánik a felelős azért, hogy én hamarabb zárom a hónapot, de muszáj, ugyanis el vagyok fáradva.
Február hossszú volt, macerás, kompikált, bonyolult - már az első munkanapján beosztás cserével kezdtük. Sőt, tovább megyek: mind a négy héten volt beosztáscsere, én valószínűleg ezért is viselem ezt a hetet extra nyaffogással. Kedden általában délutános vagyok, de most délelőttös voltam, helyette szerdán és csütörtökön vagyok délutános.
Három csoportvezetést és egy könyvtárvezetéssel összefüggő meetinget tudunk a hátunk mögött, ezek még plusz munkaként jöttek a beiratkozás, kölcsönzés, FB profil és Moly profil üzemeltetése mellé.

Ami a hónap pozitívuma, hogy némi nógatás hatására meglett a második diplomám, ez a szépség:



Vicces módon pont azon a héten vehettem kézbe, mikor a magyar Twitteren az volt az éppen aktuális flém, hogy mennyire hasznos, mennyire kell a diploma. Azon kívül, hogy roppant fárasztó a heti cívódás (minden héten van a twitteren vita, már január 3-án volt hiszti!), azzal egyet értek, hogy tényleg fontos a gyakorlati tapasztalat, a munkában tükröződő tudás - de egy hivatalos igazolás is elkél melléje.
Meg persze én 3 gyerek + 2 hét kórházi tartózkodás + az utóbbi félévben munka mellett szereztem meg ezt az oklevelet, egyetlen bukás nélkül, egy darab kettes érdemjeggyel. (Microsoft Access)
Csinálja utánam, aki tudja! :P

Ennyi magánélet után itt a havi olvasmánylistám:




The ​Obstacle Is the Way (Az akadály az út) a havi újraolvasásom, a Kis herceg mellett, ha már a várólistámat így elhanyagoltam februárban.
A Svéd kapd elő egy Assimil zsebkönyv, aminek szókincsét képes voltam teljes egészében kimásolni, október és február között. Btw, a svéd most kicsit háttérbe fog szorulni, mert a francia nyelvtudásomat próbálom meg középfokú nyelvvizsgáig felfejleszteni, a fránya nyelvpótlék miatt :))
Necromancer (halottidéző) ekönyvek természetesen az Amazonról érkeztek a kindlemre, és roppant jól kikapcsolnak hétvégenként, mikor kicsit lepedőakrobatikával fűszerezett romantikára, izgalomra vágyom.
Még három kötet van a sorozatban, azokat majd a következő hétvégenként fogom sorra keríteni.

Írtam három blogbejegyzést - és ezt teljes sikerként könyveltem el a hónapban. Sőt a két recenzió is elég hamar megvalósult, mondjuk értékelendő, véleményezendő művekből pont ma érkezett két újabb áldozat az emailjeim közzé. 
Tehát kettő biztos poszt lesz majd márciusban a blogon, a heti versek mellett, de megyek könyvtári konferenciára is, amiről amúgy is kell beszámolót írnom a munkahelyre, tehát valószínűleg meg fogom osztani veletek is az élményeimet ;)


2020. február 24., hétfő

Szeifert Natália: Mi ​van veletek, semmi?


FÜLSZÖVEG:


„Grafit ​hallgatott, a csempének vetett háttal, leforrázva ült, gondolkodott. Idén ősszel lesz harmincöt. Még vele is történhet valami. Tartózkodási hely, ennyi jutott eszébe. Egész felnőtt életében egyszer sem volt ott a lakcíme, ahol éppen lakott, neki legföljebb tartózkodási hely volt az irataiban. Miért ne menne akárhová?”
Szeifert Natália új regénye, a Mi van veletek, semmi? a kétezer-tízes évek első felének Magyarországáról szól; innen a főszereplők gyerek- és kamaszkori emlékein keresztül időnként visszatekint a megelőző körülbelül harminc évre. A regény egy véletlenszerű barátság története, amelyben a (fő)szereplők sodródnak az eseményekkel, és közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatba kerülnek a bűnnel. Rajtuk keresztül közelebbről megismerjük Budapestet, azt a két felülettel rendelkező várost, amit (fel- és ki-) használunk.
Szeifert figuráinak élete, a felszín mögött lappangó titkaik lassan tárulnak fel. Ők azok az igyekvő-törekvő kisemberek, akik szökőévente „lemennek” vidékre a szülőkhöz, megúszni a kínos kérdéseket, a „jól ellevő” harmincas-negyvenesek, akik „dolguk végeztével” esténként beülnek a Mexikó nevű kocsmába, ahol több generáció találkozik, de egyébként „nincs velük semmi”. Helyenként feltűnnek és kikacsintanak Az altató szerekről szereplői, de a regény nem folytatása annak, önmagában működik. Bár Szeifert írói univerzuma, szövegvilága forgatható (mint a könyvben az egyik szereplő által gyakran terápiás céllal használt Rubik-kocka), a folyamszerű elbeszélésmód és a remek humorérzék rendkívül olvasmányossá teszi a könyvet.

"A szemet kinyitni minden egyes nap egy feladat. S ahogy terjed az ősz, mint az akvarellpapíron a barna folt és egyre sötétebbek a reggelek, egyre keményebb feladat."

Picit lassabban jutottam el odáig, hogy ténylegesen szavakba öntsem az egyik utóbbi olvasmányélményemet, mert a munka és a család ismét fontosabb volt, mint a blog. De azért megfogadtam, hogy igyekszem a kiemelkedően jó könyvekről írni, és nem csak recikről. 
Annyit elspoilereztem instagramon, hogy nagyon szerettük ezt a könyvet, Szilvi kolléganőm, aki előttem olvasta egyszer azért késett el kis híján munkából, mert még be kellett fejeznie a történetet. Nálam pedig a szokásos „utolsó utáni pillanatban szállok le, mert addig még olvasok” jelenség volt megfigyelhető abban a három napban, amíg a könyvvel kezemben közlekedtem. 

A történetben két srác összetalálkozik, Pókot éppen megverték, Grafitot pedig kidobta a barátnője, mikor az elvert srác felajánlja, hogy lakjon nála a másik, míg óhajt. Lassanként derül ki mindkét főszereplő háttértörténete, Pók sztoikussága igazi drámát és rengeteg gyerekkori traumát takar, míg Grafit csak félresikerült, álmodozó művészember, aki éppen kénytelen tanárként boldogulni. 
Egyikőjük se hősalkat, se nem vonzó, az ember jártában-keltében számtalanszor elmegy ilyen figurák mellett az utcán, ami miatt szerintem a történet nagyon hamar behúzza az olvasót. 
A kötet nagy erénye a rengeteg mellékszereplő, főleg a kocsmatöltelék, alkoholista arcok, akik biztosan ismerős alakok az olvasó magánéletéből is. Valamelyikkel, Leveles Lacival, Jégermiszterrel, Somával, Évával a kocsmárossal már valószínűleg mindenki találkozott, valahol, valamikor.Gabó írta az értékelésében, hogy ez a kötet „életszagú” és ennél pontosabban én se tudom leírni, ajánlani, jellemezni a művet.


Nem merném határozottan azt mondani, hogy ez egy vicces könyv volt, de ugyanígy nem állíthatom azt sem, hogy vérkomolyan vette volna magát. Pont eléggé volt humoros, persze nekem volt némi helyzeti előnyöm: a twitteren naponta követem Nati sziporkáit, szarkazmusát. Számos helyen felröhögtem én is olvasás közben, mint ahogy ezt minden értékelő, még a komoly újságírók is kiemelik, de időnként elszorult a szívem is, megérintett a hősök magánya. 
Nagyvárosban két dolog biztos, hogy könnyű elbújni, de extrém gyorsan el is lehet idegenedni. A két főhős pontosan az eltűnés vágya és egyedüllét fájdalma között lavírozik, hol az egyik végletbe, a társtalanságba sodródva, hol a másikba, többi szereplőbe belekapaszkodva töltenek az olvasóval öt évet az életükből. 
Jó könyv volt, megragadó, belefeledkeztető, szórakoztató, említésre méltó mű az idei olvasmányaim közül.
A legjobban a két felületre vonatkozó Pók magyarázatot szerettem benne. Igen, „Minden városnak két felülete van”. Csak az a kérdés, hogy az olvasó szeretne-e belegondolni a másikba, a kevésbé láthatóba, vagy megelégszik a könnyebben érzékelhetővel. 


"Az embert januárban gyakran megcsalják az érzékei. Ilyenkor minden baljósabbnak hat. Ünnepek utáni szomorúság, ami visszamenőleg érvénytelenít mindent, és nem következik belőle semmi."

A hét költője - Kassák Lajos : Üzenj




Kassák Lajos : Üzenj

Beszélgessünk, beszélgessünk
Te meg Én
Beszélgessünk nem szegletesen kemény hanem puha
legömbölyített szavakkal.
ahogyan a szerelmesektől tanultuk
alig hallhatóan
ahogy a tölgyfa levelei beszélnek egymással.
Mondj nekem valami szépet
hogy és is mondhassak Neked valami szépet.
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.
Az álom partjairól üzenj
egy újszülött nevetésével
tenger hullámaival
játékos delfinekkel
harangszóval
egy sassal
amint az ég kékjében lebeg.

***

About Me

Saját fotó
Könyvtáros, könyvmoly, 3 gyerekes anya.