2019. július 15., hétfő

A hét verse - Juhász Gyula: Titkos értelmű rózsa

Forrás
Juhász Gyula: Titkos értelmű rózsa

Lehet, hogy soha ki nem ejtem, 
Mit boldog fájón rejt a lelkem.

Mint gyémántot a szürke tokban, 
Hordom e kincset mély titokban.

Szent e titok s e némaság szent, 
A sírban mondok rája áment.

De szemeimben ott lobogsz majd 
S te adsz ajkamra hosszú sóhajt.

A vérem lángra tőled lobban 
S virágot nyitsz haló poromban.

Magányos és fekete rózsát 
És – nélküled nem lesz mennyország!

***

2019. július 13., szombat

Zacher Gábor: A ​Zacher 2.0




FÜLSZÖVEG:


A ​nemzet toxikológusa sztorizik, tanít – még mindig van mondanivalója – és nem utolsósorban szórakoztat.

„Köszönöm, jól vagyok!"

Sokan megkérdezték tőlem az utóbbi időben, hogy érzem magam, hogy vagyok, és mindenkinek ugyanezt válaszoltam.

Az első Zacher-könyv megjelenése óta eltelt nyolc évben sok minden megváltozott úgy a sokak által kedvelt sürgősségis és toxikológus háza táján, mint a világban. A kábítószer-piaci robbanás, a számtalan új drog megjelenése komoly kihívás elé állítja a szakembereket, és az alkohollal összefüggő esetek száma sem akar csökkenni. „A Zacher" olyan új, azóta fel- és elismert szenvedélyekről is mesél, mint az okostelefon-függés és a Snapchat-diszmorfia, de vet egy pillantást a múltba is. Kendőzetlenül elénk tárja: ha tudatmódosító szerekről volt szó, bizony eleink, köztük kiváló művészek sem voltak képesek mindig kimondani a hárombetűs varázsszót, a „nem"-et.


A tőle már megszokott könnyedséggel és humorral fűszerezve bepillantást enged kedvenc területére, a kézzelfogható mérgek és a mérgező (virtuális) függések világába, hogy közelebb kerülve hozzá, többet értsünk abból, miért érdemes nemet mondani – és felhívja a figyelmet arra, hogy léteznek jó függések is: ha rajta múlna, mindannyiunkat elküldene futni!


https://moly.hu/konyvek/zacher-gabor-a-zacher-2-0




Eredetileg nem Zacher Gábor könyvéről akartam írni a héten, de friss kiadvány volt a könyvtárban, kéthetes kölcsönzési idővel, tehát muszáj voltam gyorsan kézbe venni.
Nagyon rövid, velős kis kötet, a maga 228 oldalával, bár a hétköznapi pszichológia, szociológia és függőségek a témaköre, még sincs szakszövege.

A témák a következők, amiket Zacher doktor közelebbről megvizsgál:
- A digitális őslakosok fegyverei
- Virtuális és kézzel fogható mérgek
- Kémiai hadviselés
- Futás.. és más
- Hajléktalanság
- Példaképek és betépett álmodozók
- „Legalize it?” (marihuána legalizálása)
- A Honvédkórház.

No, kezdjük a utolsó fejezetcímmel, mert nyilván két dologról ismert Zacher Gábor, az egyik a toxikológia (azaz méregtan), a másik meg a honvédkórházas médiacirkusz. Ebben a részben egyszerű szavakkal leírja, hogy ő már anno, orvostanonc korában a Honvédkórházba járt gyakorlatra, műtősfiú volt. Később a Péterffy utcai kórházban dolgozott sürgősségi szakorvosként, majd osztályvezetőként, onnan ment haza, a Honvédba. Nincsenek csámcsogó, szaftos pletykák ebben a fejezetben sem, amúgy is egy keresetlen, hétköznapi stílus jellemző az egész kötetre.
Egy helyen le is írja, azért ilyen általános, átlagos a hangvétele, mert így könnyebb szélesebb rétegekhez eljuttatni a mondanivalóját – és ez a lényeg, nem az okoskodó, érthetetlen doktor stílus.


Azért tettem ide a videót, mert nagyszerűen összefoglalja a könyvet, Zacher Gábor már most óva int a modern technológia csapdáitól. Abszolút egyetértettem a zárójeles megállapításával, hogy hiába van 2,5 millió okostelefon hazánkban, ennyi OKOS ember viszont nincs – ha lenne, akkor olyan színvonalon élhetnénk, mint a skandináv országok. A többféle korcsoport, aki kütyühasználó – és függő, másképp károsodik a modern világ csapdáiban.
Nyilván a gyerek és kamasz agyakat rombolja leginkább a túlzott mobilhasználat, a mindent-elhiszünk, lájkvadász világon túl, még testképzavart, szorongást, depressziót és álmatlanságot okozva. Zacher doktor kiemeli könyvében azt is, hogy egyre több fiatalnak az offline, személyes kommunikáció mumus, míg vidáman csetelnek akár 7/24-ben.

A felnőtt lakosság meg vagy nem tud hibát, problémát elhárítani a folyton változó technikai feltételek mellett, vagy pedig túl sok adatot ad meg magáról, túlságosan ráhagyatkozik a számítógépes világra.
(Párhuzamosan olvastam Tim Hardford Az alkotói rendetlenség című művét, ott azt mesélte a szerző, hogy a Google olyan önvezető autókat is szeretne forgalomba hozni, amelyekben nincs kormány, tehát még akkor sem vehető át az irányítás, ha a vezető rendelkezik jogosítvánnyal. A GPS-ekre sem tanácsos állandóan hagyatkozni, hiszen nem minden útfelújítást jelölnek.) 
Az idősebb korosztály és az internet, pláne a fészbúk kapcsán szerintem lassan minden magyar állampolgár tud sztorit mondani, ezen rész nem volt meglepő a könyvből.


Viszont annál izgalmasabb, elrettentőbb volt a pár drog statisztika, alkohol fogyasztási adatok és a hétköznapi mérgeink rész. Zacher doktor kiemeli a média hatását, akik az évi 30-50 drogtúladagolásban meghalt szerencsétlenekről napokig írnak, mert a hír eladja az újságot, híradót, míg a 30 EZER alkohollal összefüggő halálesetről nem szól híradás. Nyilvánvalóan nem lenne szabad 30-50 fiatalnak sem meghalnia a drog miatt, de hogy egy kisvárosnyi mennyiségű ember halála a kutyát se érdekli itthon… no, hát az megdöbbentő. És akkor nem beszéltünk még a kapcsolódó családi problémákról, vagy a hajléktalanságról, bűnözésről, ami rögvest kötődik a túl sok italhoz.
Mennyi a sok?
Zacher Gábor szerint a 3 pohár feletti mennyiség, mert 4. után a legtöbb embernek elkezd rosszul működni a memóriája is, tehát a három, mint még fogyasztható a bűvös szám. 8 pohár alkohol egy átlagos egyént kiüt a doktor szerint, jó esetben úgy, hogy másnapra nem hal bele a saját hányásába. Nem úgy, mint pár rocksztár, például Jimi Hendrix.


Szóval jó volt ez a könyv, bátran ajánlom szülőtársaknak, meglehetősen széles körben beszámol a 2018-ban éppen forgalomban lévő drogokról. Rengeteg tabletta érkezik példának okáért Kínából, ahol a gyógyszergyárakban a fájdalomcsillapító-szorongásgátló- egyéb összetevőket különféle arányokban kevernek egy-egy tablettában, hogy aztán más néven forgalomba hozhassák. Hogy honnan tudnak a toxikológusok egy-egy új szerről? Ha egy fiatalt elkap a rendőr, és látszik rajta a tabletta hatása, remeg, felpörgött, kitágult a pupilla. De igazából a darknet, vagyis a sötét internet, a bűnözők, hekkerek menedéke az, ahol egy-egy szerről bármilyen konkrét infó, szinte az Eu-ba kerülése után fenn van. A hivatalos, orvosi út lassabb, hónapokkal, évekkel van lemaradva, és a mi, szülői felelősségünk, hogy felkészítsük a gyerekeinket, hogy mikkel találkozhatnak szórakozóhelyen, korcsoporton belül.
Beszélgetni kell, ennyi a nevelés titka Zacher Gábor szerint, nem a tiltás, vagy prédikálás.

Kapcsolódó cikk:

Csak negyven év múlva fogjuk látni, pontosan milyen pszichológiai és társadalmi hatásai vannak a digitálisan folyamatosan összekötött világnak"


***
Megjegyzés:
nincs csillagozva, számszerűen értékelve a kötet, mert igazából nem tudtam eldönteni, hogy most mit kéne/lehetne csillagozni. A stílus 5 csillag, a mondanivaló drog, alkohol, függőségek viszont értékelhetetlen. 

2019. július 8., hétfő

A hét verse - Garai Gábor: Ketten az őrségen



Garai Gábor: 
Ketten az őrségen

Nekem törvény volt, törhetetlen 
neked csak elhatározás. 
A bukásunk neked kudarc csak 
nekem sötét, tengernyi gyász.

Te mit kockáztattál? 
A híred, a házad? Meglehet. 
Nekem se hírem, se nevem, se házam 
én föltettem az életemet.

Föltettem az egyetlenegyet 
a már vissza nem válthatót. 
Ha vesztek, nem vár haza engem 
se kenyér, se remény, se csók.

Szerettelek. Válladon vittél 
hogy sebeimből folyt a vér. 
Most magad mented: mért maradnál, 
ha itt már minden véget ér!

Szerettelek. Jól verekedtél 
míg víg dicsőség volt a harc. 
Te nem vagy áruló, csak gyáva 
nem ölsz, csak menekülsz, ha csalsz.

Hallod! A bosszuló fehérek 
ütege már itt dübörög. 
Hát fuss el! Én a Napba néztem. 
S elvétem majd, ha rád lövök.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1293470

2019. július 5., péntek

Christine Leunens: Cellába ​zárva



FÜLSZÖVEG:

Abban ​a pillanatban elfogott az az érzés, hogy mindent el fogunk veszíteni. Igazából elég volt csak látni körülöttem a pusztítást, hogy tudjam. Most először tudatosult bennem, hogy el fogjuk veszíteni a háborút, és vele mindazt az etikát, az emberi tökéletesség fegyelmét, szépségét és érzését, amiért harcoltunk. Éreztem, hogy világ megváltozott, és nem jó irányba. Még én is. Ez volt a legnagyobb csalódás az egészben. 
Cserben hagytam Adolf Hitlert, akit tiszteltem. 
Nem mentem haza aznap este, egyszerűen nem bírtam rávenni magamat. Csak kóboroltam céltalanul a városban, a szórványos bombázás úgy hangzott, mintha távoli tűzijáték volna, és nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem.

Johannes vakbuzgó fiatal náci, a Hitlerjugend ifjú tagja. A háborúban súlyosan megsebesül és elveszíti a fél karját, de számára még ennél is elrettentőbb történik: kiderül, a házuk padlásán a szülei egy zsidó lányt bújtatnak. Azt pedig egyenesen tragédiának éli meg, hogy képtelen ártani Elsának – mert beleszeretett. A fiú mindent megtesz, hogy elnyerje a lány szerelmét, ám Elsa szíve másért dobog. Johannes tudja, hogy szerelme csak addig marad meg neki, amíg tart a háború… 
És ekkor kitör a béke. 

Johannes hírt hoz Elsának: a németek győztek, és neki továbbra sem szabad kimennie az utcára, mert vadásznak a zsidókra. Vajon egymásra talál-e fogoly és rabtartó? Sikerül-e a lánynak megmenekülnie?

A REGÉNY ITT KAPHATÓ KEDVEZMÉNYESEN :))



"Mi egy új, kiváltságos nemzedék vagyunk, ezért mi leszünk az elsők, akik előnyt húzunk a korszerű iskoláztatási programból, és olyan tárgyakat tanulunk, amelyekre az előttünk lévőknek nem volt lehetősége. Sajnáltam a szüleimet, és magamban megfogadtam, hogy esténként minden erőmmel azon leszek, hogy tanítsam őket. "

Egy ideje rászoktam arra, hogy kivárok, míg az élmény lecsillapodik, nem frissen, még érzelmileg terhelt állapotban írok ajánlót, véleményt egy-egy könyvről. A Cellába zárva esetében határozottan jót tett nekem, hogy egy gyerekkönyv és egy életmódkönyv felülírta a világháborús történet furcsaságait.
Megnéztem a molyon, a Cellába zárva volt a 28. olyan olvasmányom, amelyik a 2.világháborúhoz kötődik, habár az idén az első ilyen témájú Már olvastam negatív hős szemszögéből szóló háborús művet, a Mesterségem a halált kifejezetten untam.


A Cellába zárva szintén egy náci szellemiségű mű, Johannes Betzler 1927-ben születik Bécsben, ekkortól indul a regény. Édesapja gyártulajdonos, anyja otthon neveli a kisfiút, és ápolja anyósát. A család még Johannes gyerekkorában szembesül a halállal, előbb a nagypapa távozik az élők sorából, majd Ute Betzler, a kislány 12 évesen a cukorbetegsége miatt hal meg. Johannes szinte csak a nővére hegedűjére emlékszik, meg arra, hogy a testvére be szokott zárkózni a szobájába gyakorolni a barátnőjével.
1938-ban elérkezik az Anschluss, Hitler a népszavazással megpuhítja Ausztriát, és egybeforrasztja Németországgal. Johannes élete is megváltozik, a fenti idézet jól mutatja, hogy micsoda agymosás alá veszik a gyerekeket az iskolákban. A kamaszfiú belép a Jungvolk-ba, a barnainges Hitlerjugend alsóbb korosztályába, és Johannes elkezd távolodni lélekben, agyban, szívben a családjától.

A család is nekikezd titkolózni a fiú elől, az apja párszor próbál beszélni a fiatal gyerekkel, de aztán hallgat a feleségére, és inkább távolságot tart a gyerektől. Johannest ez azonban nem érdekli, szívében apja elé helyezi Hitlert, apjánál apábbnak tartja a vezért, és minden vágya, hogy barátjával, Kippivel együtt bekerülhesen Hitler testőrségébe.
1943-ban aztán Johannes Kipivel ütegsegítőnek belép a háborúba, és rövid úton ágyútöltelékként végzik. Kippi főhősünk szeme előtt hal meg, míg Johannes nyomorékan, félkarúan marad 16 évesen.





Valójában a regény nagyobbik része ennyi előkészítés után kezdődik el, mert miután Johannes hazatér a kórházból, unalmában, fájdalmában, álmatlanságtól gyötörve felfedezi, hogy szülei a padlásukon bújtatják nővére, Ute barátnőjét, Elsát, aki zsidó.
A családi élet innentől kezdve még inkább a hazugságokról szól, Johannes eljátssza, hogy nem tud a lányról, az anyja pedig azt, hogy csak képzeli a hangokat, amik a padlásról hallatszanak, vagy patkányok vannak fenn. A fiatalember egyre erősebben kötődik a másik fiatalhoz, aki a házban él, és képzeletében szerelembe esik Elsával.
A háború közben mind jobban tombol körülöttük, Bécset már szinte naponta bombázzák, előbb Johannes apját viszik munkatáborba, majd elveszti édesanyját is, és a fiatal fiúra marad magatehetetlen nagyanyja ápolása, valamint a zsidó lány további bújtatása.


Hazugság hazugság hátán hangzik el a regényben, mert Johannest megöli majd a féltékenység, hogy Elsa még mindig az elhurcolt vőlegénye után sóhajtozik. A fiú teljesen kifordul önmagából, életének egy szem középpontja a lány lesz, még családtagjai élete árán is. Ez igazából nem is szerelem, amit érez, legalábbis Elsa is elmondja neki, hiszen rabként tartja fogva a lányt, ha nem is ketrecbe zárva, de szobába.
Önző, elferdült jellemű emberré növekszik Johannes, olyasmi figyelemmel és paranoiával követi Elsát, mint amikor a lámpa fénycsóvája csak egy tárgyat világít meg a szobában, és körben minden más sötétben marad. Olyannyira megszállottja a lánynak, mint Gollam a drágaságának, az egy gyűrűnek.


Nem mintha Elsa jobb lenne, bár részéről érthető az időnkénti depresszió. Én azzal nem tudtam megbarátkozni, hogy miért nem próbált megszökni Johannestől, mikor már nem hullanak a bombák, mikor már csend van? Macska-egér játékot űznek, lelkileg talán soha nem nő fel egyik karakter sem, és bizony a kapcsolatukban a Stockholm-szindróma is jócskán szerepet játszik.
Pont ez utóbbitól nem tetszett a regény, holott az eleje, míg a hitleri rendszer agymosásáról van szó, briliáns. De utána a sok hazugság, lelki csatározás, paranoia, téveszmék, depresszió, bántalmazó kapcsolat egyszerűen sok volt. Nem hinném, hogy szerencsés ötlet lett volna egyetlen könyvbe összegyűrni fél tucat lelki betegséget a 2. világháború borzalmaival körítve. 
Egy idő után untam is Johannes karakterét, a 90. oldalig azon gondolkoztam, hogy meglehetősen kamaszlányos, young adult sztereotípiáknak megfelelő a főszereplő. „Csupa lányos 'ha' járt a fejemben!” – írja magáról Johannes a 150.oldalon, és ezzel önmaga vall önmagáról ítéletet.


Azoknak ajánlom szívesen ezt a regényt, akik szívesen olvasnak a Stockholm-szindrómáról és persze azoknak is, akik szerették Merlétől a Mesterségem a halált.
Valószínűleg ők jobban meg fogják érteni Johannes világát, amely tőlem az összes önzésével, mániájával roppant távolt állt.


Köszönöm az olvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!




2019. július 2., kedd

Havi zárás: ez volt 2019.júniusa



Ha véletlenül valakinek feltűnt, hogy sokat olvastam júniusban, akkor csak megerősíteni tudom az érzést: mert tényleg extra sokat olvastam ebben a hónapban :))
Habár a Párhuzamos univerzumokat és Monok tanár úr könyvét áthoztam májusról, rengeteg egy napos olvasmány van a listámon.


Hvg könyvek kiemelt :))

Ért jó pár boldogság is,  meglett a 100 könyves plecsnim a molyon, és kaptam egy 30 ezer oldalas kitüntetést is - idén nem számolok oldalszámot, tehát az meglepi volt.
Fogalmam sincs róla, hogy magamhoz képest, a tavalyi, vagy előtte lévő évekhez képest hogy állok, a moly-on van statisztika fül, de meglehetősen érdekesen számítgat.
Az év elején 200 könyvet jósolt nekem, most meg 228 olvasmányt, de így is -39%-ban vagyok lemaradva - a nem tudom melyik évhez képest :/



Mardekáros karkötő az Aliexpressről van ;)



A hónapban kaptam 3 könyvet az Athenaeum kiadótól, nem sikerült kijutnom a Könyvhétre, de azért vásárolni tudtam a HVG könyvek kínálatából, egy 30  %-os kuponnak hála, és három angol könyvet vettem a kindle-re :D
Mind az Outer Order, Inner Calm; mind az Obstacle the Way akciós volt, csak 1,99+ áfa. 12, illetve 13 dollár helyett fizettem csak töredékárat, éljenek az akciók!


Apropó, akciók.
Beindultak a nyári könyves akciók, van a Líránál, Bookline-Librin, Book24-en, Mai könyv webshopban, 21.század kiadónál, Agave könyveknél, Kossuth kiadónál... és biztosan csak a felét soroltam fel.
Itt találtok több közvetlen linket, nem kell hozzá regisztrálni a molyra: https://moly.hu/zonak/akcios-konyvek
Őszintén szólva, mi általában a Líra hőségakcióját szoktuk elbukni, de idén a már polcainkon meglévő, és nektek ajánlom(!) Akhilleusz dala, TündérfogóSárkányok, farkasok és almák, Benyák Zoli: A nagy illúzió köteteken kívül nagyon kevés csalogató címet láttam :(
Ezeket a fenti könyveket én is olvastam, itt a blogon dicsértem is mindegyiket,  bőven megérik a 800-1000 forintot, amibe kerülnek.




Amiket júliusban tervezek olvasni:
~ Mrs Obama önéletrajza (saját könyv)
~
befejezni a Cellába zárvát (és írni róla) - reci
~ Tim Hardord: Alkotói rendetlenség (Hvg könyvek) könyvtári
~ Katja Pantzar: Sisu és én (Jaffa) könyvtári

- illetve itthoni állományból jó lenne:
* az új kiadású Elveszett ​próféciák
* Murakami Harukitól 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy) kindle, életmű kitüntetéshez
* Fellegszálló (Fannié)
* esetleg Naomi Alderman: Hatalom című kötete (tavalyi vásárlás volt)


Nos, 8 könyv az nem is olyan nagyravágyó terv, pláne hogy indulok egy olvasási maratonon is ;)


2019. július 1., hétfő

A hét verse - Erdős Virág: Van egy ország



Erdős Virág: Van egy ország


van egy ország 
ahol lakom 
semmi ágán 
lógó 
flakon 
van egy város 
ahol élek 
ahány test épp 
annyi 
lélek 
ahány lélek 
annyi 
lom is 
utcára tett 
fájdalom is 
itt egy kiságy 
ja de 
édi 
ott egy ülve 
alvó 
dédi 
kibelezett 
öreg szekrény 
arcokat be- 
futó 
repkény 
bontott ajtó 
kilincs nélkül 
földönfutók 
bilincs nélkül 
áll a posztos 
mint a nádszál 
bokáig le- 
rohadt lábszár 
itt egy szép könyv 
ott egy labda 
ez még bor de 
ez már 
abda 
nem az összes 
csak a nagyja 
aki tűri 
aki hagyja 
aki tűrte 
aki hagyta 
nem az összes 
csak a nagyja 
vasárnap volt 
ahogy mindig 
felöltöztek 
ahogy illik 
csupa dolgos 
derék polgár 
egy se ruszin 
egy se 
bolgár 
olyan szépek 
hogy az csuhaj 
egyik bérlő 
másik 
tulaj 
kitűnőre 
szerepeltek 
álmukban sem 
szemeteltek 
nem engedték 
hosszú 
lére 
elindultak a mi- 
sére 
kukákat se 
borogattak 
kutyákat se 
kurogattak 
mise után 
leszavazták 
bezabáltak 
be is 
basztak 
pöri volt tán 
isler is 
jóllakott az 
isten is 
nem az összes 
csak a nagyja 
aki tűrte 
aki hagyta 
aki tűri 
aki hagyja 
nem az összes 
csak a nagyja 
rajtam is múlt 
rajtam múlt 
tegnap kezdő- 
dött a múlt 
elkezdődött 
vége van 
borzalom és 
béke van 
semmi ágán 
lógó 
flakon 
van egy ország 
ahol 
lakom 
nevezd nevén 
szolgáld 
vakon 
ma még bölcső 
ma már 
vagon

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1266259

2019. június 28., péntek

Kalapos Éva Veronika: F ​mint


FÜLSZÖVEG:

Ők azok, akik nem kapnak támogatásokat. 
Ők azok, akiket szerinted folyamatosan megvezetnek. 
Ők azok, akiket általában észre sem veszel.

A harmincas Fema eladó egy budapesti éjjel-nappali közértben. Egy szűk lakásban él anyjával és a férjével. Otthon a beteg, leépült édesanyját ápolja, egyébként pedig a rég kihűlt, problémás házasságát próbálja fenntartani. Egyik napja olyan, mint a másik. 
Egy nap azonban minden megváltozik. Megjelenik a Fotós. 
Amikor a titokzatos kapucnis alak a telefonjával fotózni kezdi az embereket, Fema körül egyre furcsább dolgok történnek. A különös figura idővel mindenkit megtalál, mert célja van azzal, amit tesz. Fema hamarosan szembesül az egyik legnagyobb kérdéssel: mennyit ér az élet, ha nem az elvárásoknak megfelelően élik? 
Kalapos Éva Veronika sikeres ifjúsági regényei, a D.A.C.-sorozat, a Massza és a Muszáj?! után felnőtteknek szóló történettel jelentkezik.

A REGÉNY ITT KAPHATÓ KEDVEZMÉNYESEN :))




Biztosan említettem már, hogy nekem két esetben szokott gondot okozni az ajánlók, vélemények megfogalmazása, megírása: ha nem hat rám a sztori, tehát nem az én ízlésem; illetve ha jobban hat a kelleténél. F mint nagyon hatott rám, még mindig hat, még nem tudtam túllépni a dark világán, ezért előre elnézést kérek: ez nem lesz egy koherens, egybefüggő ajánló, de legalább őszinte. 
Kalapos Évától én eddig a DAC 1-et olvastam, de nem szerettem, nem tartottam élethűnek. Nos az F mint című regényével nincs ilyen problémám, az alapsztorit, Fema életét simán el tudom képzelni Budapest valamely kevésbé frekventált kerületében, úgy a 6-7-8-9-10 is szóba jöhetne.


Fema a történet kezdetén 29 éves, és alzheimeres anyukájával, valamint a pár évvel idősebb férjével, Bitával él együtt egy albérletben. Egy éjjel-nappali kisboltban dolgozik, tizenkét órában, váltott műszakban, egyik héten nappalos, másikon éjszakás.
A regény elején megismerhetjük főnökét, Zokit, a helybeli rendőrt, Derelt, aki kihúzta Fema férjét is már pár stikliből, és a környéken lakó ügyvédnőt, Fridát, akit egy Fotósnak elnevezett pasi zaklat. A tolakodó alak a nevéhez méltón, mobillal fényképezi Fridát és kergeti egyre jobban bele az alkoholizmusba, félelembe.
Fema is összeszólalkozik a zaklatóval, de annyit nem foglalkozik vele, mint az ügyvédnő, aki a boltosnő szerint sajnálatosan sokszor próbálja Femát lelki szemetesnek használni.
A történet tele van visszaemlékezésekkel, illetve ártatlannak induló, majd eldurvuló mellékszálakkal, mint amilyen Csepan, a kínai boltos esete, vagy Fip, az árva kisegítő fiú élettörténete. Egy-egy ponton keresztezik Fema sorsát, és jócskán meg is változtatják azt.
Mire kiderül a boltosnő múltjának egy darabja, addigra eltűnik az ügyvédnő, feltűnik a színen egy helyi igazságosztó, Zorró, és a Fotós Femát kezdi idegesíteni.


Tulajdonképpen nagyon tetszett a regény, pedig iszonyatosan sötét világa van, talán néha túlzóan realista is. Folyik benne sok vér, rengeteg benne az erőszak, sőt van benne szó nőbántalmazásról is, nem szépeleg, egyáltalán.
Tóth Kriszta Akvárium címû regényének, vagy Szabó T. Anna novelláinak helyszínén, szomszédságában zajlik az F mint.
Olyan sötét, hogy a Black Mirror sorozatot idézi fel. Nincs benne egyetlen szerethető szereplő sem, Fipet lehet sajnálni, de szeretni még őt sem, mert rajta meg érződik, hogy titka van; amúgy minden karakter titkol valamit, ki ezt – ki azt.


A saját hibám, hogy későn, a könyv felénél kaptam kezembe ceruzát, hogy aláhúzzam, megjelöljem Fema gondolataiból, amiket okosnak, bölcsnek tartottam, pedig biztosan lesz vagy 20-30 idézet, amiket az utánam olvasók felvisznek. Mert lehet, hogy Fema egyszerű lélek, de megfigyelni azt tud, éppen attól, hogy kívül marad általában a társalgások szélén.
A főszereplő sorsának alakulását szerintem ki lehet találni, ezt hibának tudnám felróni, de a Fotós személyét nem tudtam kideríteni, ebből a szempontból pszicho krimire hasonlított a mű. Két személyre szűkítettem a végjátékra, hogy ki lehet a zaklató, és azon ritka alkalmak egyike van, hogy örültem volna annak is, ha az első tippem szerinti személy lett volna a Fotós. Vagy mint a lapozós könyvekben, szívesen elolvastam volna egy másik történetvégződést is.


Merthogy igazából, a regény végével, a Fotós ideológiájával, elképzeléseivel van gondom. Spoiler nélkül nehéz megfogalmazni, de amit a Fotós végül felajánl, elmond Femának, az inkább egy disztópikus történet kezdete, sem mint egy krimi vége.
Szerintem a DAC sorozat rajongói szívesen fogják forgatni ezt a regényt, plusz azoknak tanácsolnám, akik vagy a naturalista műveket jól bírják, vagy a lélektani, skandináv krimi szerelmesei. Az utóbbiak gyomrát még meg se fogja feküdni annyira Kalapos Éva könyve, mint az enyémet ;)


Két részletet olvashattok online a regényből:
 ~
Népszavában
~ Könyvesblogon




Köszönöm az olvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!





2019. június 26., szerda

Cso Namdzsu: Született ​1982-ben


FÜLSZÖVEG:

„Az ​emberek rossz anyának tartanak”
Kim Dzsijong a nővérével osztozik egy szobán. Az öccsének saját szobája van. 
Kim Dzsijong iskolájában a lányok mindig a fiúk után kaptak ebédet, mert így hamarabb kimehetnek az udvarra, hiszen nekik nagyobb a mozgásigényük. 
Kim Dzsijongot kikap az apukájától, mert molesztálták az utcán. 
Kim Dzsijong remek munkaerő, de keresztülnéznek rajta, amikor előléptetésre kerülne sor. 
Kim Dzsijong feladja karrierjét – családanya lesz, akár akarja, akár nem. És ő nem akarja. 
Kim Dzsijong furán kezd viselkedni, és pszichiáterhez kerül. 
Kim Dzsijong nem önmaga többé: végre rátalált önmagára. 
Kim Dzsijong nem átlagos nő: Kim Dzsijong teljesen átlagos.

Amikor a Született 1982-ben megjelent, Dél-Koreában szenzációt keltett; a regény azóta is számos beszélgetésnek, vitaestnek témája nemcsak Koreában, de szerte a világon, ahol napvilágot látott. Az intézményesített női elnyomás elleni fellépés mindannyiunkat érintő, húsba vágó téma – akár egyessel, akár kettessel kezdődjön a személyi számunk.

A REGÉNY ITT KAPHATÓ A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)


„Hogy mered azt elvenni, ami az én drága kisunokámé?” Hétköznapi olvasó, bármelyik ember azt hihetné, hogy ez a nem nélküli kérdés, bármilyen kisunokára vonatkozik, de tévedés. Egy átlagos koreai nagymama kérdezte ezt, egy hétköznapi koreai családban, de az unoka, aki félteni, óvni kell az fiú. Óvni kell a lánytestvéreitől. A lányok, ketten, bárhányan együtt laknak, alszanak egy szobában, a fiúnak saját szobája van. A lányok egyforma ruhát kapnak, a fiú különlegest. 
Már a születésekor egyedálló, kivételes örömnek számított, számít a fiúgyermek Dél-Koreában, még jóval az után is, hogy törvényt hoztak arról, hogy ne lehessen kérésre abortálni a lánymagzatokat… Mint ahogy Kim Dzsijong édesanyja tette harmadik leányával, hogy aztán két év múlva fiút szülhessen. 

Kim Dzsijong egyszerű, naiv lélek. A neve, mint ahogy egy koreai újságcikkben olvastam, rendkívül átlagos név az országban. Sokáig él anélkül, hogy felfogná, hogy mennyire hátrányos helyzetű az élete, csak azért, mert nem született fiúnak. A nővére megjegyzései ébresztik rá a különbségtételre, de még kamaszkora után is évekig elfogadhatónak tartja mindazt a megkülönböztetést, ami társadalmilag körbeveszi. 

A fülszöveg koreai feminista irodalomnak titulálja ezt a könyvet, de én ezzel nem értek egyet. Egyrészt, ha alaposan körülnézünk szerte az on- és offline világban, kik azok, akik legtöbbször panaszkodnak, mert méltánytalan velük az élet?
Általában a férfiak, még inkább a fehér férfiak, akiknek 70-80%-os részesedésük van egy-egy ország munkaerőpiacán, jövedelempiacán, és a politikában is. Cso Namdzsu ( Cho Namjoo) művében is a férfiak állnak szinte egyeduralkodóként mindenhol, egy-egy munkahelyen 10 vezető, előmenetelt jelentő állásból kilencet ők foglalnak el.
Szintén férfiak próbálják terrorizálni a könyvből forgatandó film főszerepét játszó színésznőt, valamint próbálnak online petíciót aláírni a forgatás ellen. (Hír linkje.)

Másrészről viszont komolyan azt hiszem, hogy Európa több országában, Dél-Amerikában, és számos más ázsiai országban jellemző, hogy a fiúgyereknek jobban örülnek. Anno valószínűleg a Taigetoszra gyakrabban kitettek lánygyermeket, nemcsak torzszülött, életképtelen fiú csecsemőt.
Japán kiadás, ahol szintén bestseller lett a kötet

Kim Dzsijong sorsa a felnövekedés során elszenvedett apróbb-nagyobb szexuális abúzusok miatt is ismert lehet a női olvasóknak. A nők óhatatlanul találkoznak a tömegközlekedés során taperoló, fogdosó, csak „nekidőlő” zaklatókkal; gyakrabban értik félre a férfiak a női türelmet szexuális hajlandóságnak.
 Egy mosoly, de akár egy nő létezése még nem ok arra, hogy kikezdjenek vele, pláne meg, hogy a zaklatás után a kamaszlány legyen azért leszidva, mert rövid egyenruhát kényszerít rá az iskolája. 

Azzal is maradéktalanul egyetértettem, amikor Kim rákérdezett, hogy a gyerekszületés után a férje élete miben fog megváltozni, mert bizony neki nem csak az állását, hanem a teste, ideje, ereje feletti irányítást is át kell adnia jó néhány évig. 
Ha szül egy nő, az a baj, ha nem szül, akkor önző, megtévedt, leszbikus – még Európában, Amerikában is ez a többségi vélemény. Ha szül, akkor mindenki a környezetében megpróbál beleszólni abba, hogy terhesen mit egyen, igyon, mit hordjon, meddig dolgozzon, milyen nevet adjon a gyereknek, hogyan szüljön. A baba világrajövetele után érkeznek a kéretlen gyereknevelési, etetési tanácsok, illetve a kérdés, hogy mikor jön a következő.
Ha az anyuka otthon marad a gyerekkel, akkor lusta disznó, ha bölcsibe adja, akkor önző dög, mert fontosabb a karrierje, mint a gyereke. Stb, stb… Ismerős? 
Ugye, hogy nem csak Koreában zajlik így a dolog?

Dóri kicsit szemére vetette ennek a kötetnek, hogy sok benne a tudományos tény, ezért néha olyan a kötet, mintha ismeretterjesztő mű lenne. Való igaz, több statisztikai adatot idéz az írónő a történetbe ágyazva, azonban ez szerintem még nem probléma.
Az ázsiai irodalom alapvetően más szemszögből közelít a művekhez, néha az az érzésem, hogy nem csak objektívebben, messzebbről, négy lépés távolságból mutat be egy történetet, hanem úgy, hogy a szerző kivonja teljesen magát belőle. 
Ez utóbbi tényt tartom hibának, hogy nincs egyértelműen kimondva, leírva, hogy Cso Namdzsu mit gondol ezekről a társadalmi problémákról, azon felül, hogy persze nem kínál megoldást a műve. Csak felvetéssel él a kötet, még Kim Dzsijong történetét sem ő, a főszereplő, vagy a szerző mondja el, hanem beiktat egy férfi pszichológust elbeszélőnek Cso Namdzsu.

Ezen fenntartásokkal együtt is, jó szívvel ajánlom, nagyon rövid kis kötet, remek mellékszereplőkkel, rengeteg társadalmi igazságtalanságot felvonultat - szerencsére a statisztikai adatokat még jól is illesztette bele Cho a történetbe, hogy az olvasótól elvonja a dühöt, haragot, amit kivált a könyv. 
Merthogy Kim Dzsijong élete nagyjából minden nő sorsa, bárki tudna hasonló történetet írni itthon is, Kovács Zsuzsa, vagy Tóth Éva hősnővel. 
4,5 csillag a lehetséges ötből.


Köszönöm az olvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!



Felhasznált linkek:
~ Koreai újságcikk
~ Dóri blogbejegyzése 


2019. június 24., hétfő

A hét verse - Balogh József: Nyár


Balogh József: Nyár

Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
– nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

***

Vers:
https://www.operencia.com/versek/nyari-versek/1635-balogh-jozsef-nyar

2019. június 21., péntek

Miss Marple nyomoz és Hercule Poirot nyomoz


Múlt hónapban láttam meg egy moly figyeltemnél két nagyon helyes, Agatha Christie-hez kapcsolódó kitüntetést, amit a Miss Marple nyomoz kihívás és a Hercule Poirot nyomoz kihívás teljesítéséért lehet kapni.
Viszonylag egyszerűek a feltételek, Miss Marple plecsnihez 3 könyvet kell elolvasni, Poirot-hoz kettőt, de itt az a nehezítés, hogy legalább egy olyan történetet kell hozni, amelyben nem csak Poirot szerepel, hanem másik karakterek is nyomoznak. Például Battle főfelügyelő, Race ezredes, Ariadne Oliver, aki mint a rajongók tudják, AC néni alteregója.

Instán a mellékelt képhez odaírtam, hogy mennyire nagyon jól estek most ezek az ismert krimik, mert nálam újraolvasás volt mindegyik teljesítés. Tavaly szeptemberben olvastam utoljára AC néni könyvet, az meg jó régen volt ;)



Three Act Tragedy-vel kezdtem a sort, amit magyarul Tragédia három felvonásban címmel lehet megtalálni. Sir Charles Cartwright, a híres színész,miután otthagyta a színpadot, egy tengerparti villában boldogítja környezetét. Több helybelit, és londoni ismerősét is vendégül látja egy partin, többek között Mr Mr Satterthwaite-t és Hercule Poirot-t, mikor egy korty koktél elfogyasztása után elhalálozik a helybeli pap.
A szerencsétlen öregúr halálát mindenki balesetnek tartja mindaddig, míg ugyanúgy, egyet korty italt elfogyasztva meg nem hal a híres lélekgyógyász Sir Bartholomew Strange, Sir Charles legjobb barátja. A második gyilkosság természetesen már jóval több gyanút kelt, hiszen a lélekgyógyász patiján szinte minden vendég részt vett, aki ott volt az első partin...

No, ennyi ismertetés remélem meghozta a kedveteket, én nagyon szeretem ezt a regényt, főleg azért, mert Mr Satterthwaite, műkedvelő főhős szemszögéből, nézőpontjából olvashatjuk végig a történetet. Poirot nem szerepel annyit benne, mint a többi történetben, Satterthwaite maga is elég sznob, illetve nagyon ügyesen vezeti végig az olvasót a regényen.
Ez a 11.Poirot regény, a 39 közül. 4,5 csillag.


Bantry házaspár tisztességes helyi nobilitás, akikről álmukban sem gondolná senki, hogy egy fiatal szőke táncosnő hulláját rejtegetnék a könyvtárszobájukban. Ki a szőkeség, talán a falubeli filmes berkekben dolgozó fiatalember kedvese? Netalán a közeli hotel hivatásos táncosnője? Vagy az eltűnt cserkészlány?
Mindenre fényt derít Miss Marple, aki szerencsére Bantry ezredes feleségének egyik legjobb barátnője.

Miss Marple ezen szereplése a harmadik regénye volt, eredetileg 1942-ben jelent meg. Több, másik történetben szereplő karakter is újra feltűnik benne, például a Bantry házaspár, Melchett ezredes és Slack nyomozó a helyi rendőrségtől, és persze Sir Henry Clithering, a Scotland Yardtól.
Legalább három szálon bonyolódik a történet, tele van rejtett humormorzsákkal, például, amikor Slack kárára, háta mögött poénkodik mindenki.
Nekem az a kiadás van meg, amelyik a Geraldine McEwan által játszott sorozat egyik részét képezi, így a sorozatbeli szereplők is beszámolnak pár oldalon a karakterükről. Nagyon izgalmas kiegészítő volt olvasni róluk, a kötetben mellékelt fotók mellett, hogy például mi alapján döntöttek Miss Marple ruháiról, vagy hogy mennyire legyen Mrs Bantry kisminkelve, felékszerezve.
5 csillag. 


Murder at the Vicarage, vagyis Gyilkosság a paplakban az első Miss Marple történet, 1930-ban adta ki AC néni. Két igen figyelemreméltó tulajdonsága van, az egyik, hogy az elbeszélő a lelkész, Leonard Clement, és hogy rengeteg benne a poén.
A legviccesebb, mikor Miss Marple közli Melchett ezredessel, hogy nem ismeri az emberi természetet :D azt hittem, hogy leesem a fotelból, a nevetéstől.

"Miss Marple éléken bólogatott. 
– Neveket természetesen nem mondok. Az igazán helytelen volna. De sajnos ezen a világon sok a gonoszság. A magafajta derék, becsületes, őszinte katonaember, Melchett ezredes, mit sem tud az emberi gonoszságról. 
Azt hittem, az ezredest menten megüti a guta."


Egy másik gyöngyszem:
"– Tüsszentést hallottam. Méghozzá nem is mindennapi tüsszentést, de nem ám! 


Egy bűntény körül semmi nem mindennapi. A lövés nem volt mindennapi lövés. A tüsszentés nem volt közönséges tüsszentés. Bizonyára szabadalmaztatott gyilkostüsszentés volt."

 És még egy:
"– Felfoghatatlan számomra – mondtam –, hogy ebben a fészekben hogyan jut bárki egy falat ennivalóhoz. Gondolom, az ablaknál állva kapják be az ebédet, a vacsorát, hogy a világért el ne mulasszanak semmi látnivalót."

Természetesen Miss Marple segít lebuktatni a gyilkosokat, de azt meg kell jegyeznem, hogy az alaphelyzet, ami kirajzolódik a regényből, több AC regény gerincét is képezi, nem túl egyedi.
A körítéstől lesz különleges, más, a sok mellékkaraktertől, rengeteg igazi brit humortól.
5 csillag.




Cards on the Table, Nyílt kártyákkal az abszolút kedvenc Agatha Christie regényem, bármikor szívesen olvasom.
Alaphelyzete roppant egyszerű, Mr Shaitana, aki híres az extravagáns kinézetéről és különleges partijairól, jócskán Mefisztói karakter, valahogy minden ismerőse tart tőle, hogy kifürkészi titkaikat. Mi sem volna a kiteregetésre alkalmasabb pillanat, mikor négy civilt és négy ismert 'nyomozót' hív meg magához vacsorára. Mire a vendégek befejezik a bridzs játszmákat, Shaitana halott. 

A négy meghívott nyomozó: Hercule Poirot, Battle főfelügyelő a Scotland Yardtól, Race ezredes, a titkosszolgálattól és Ariadne Oliver, írónő. A négy civil mindegyike képes gyilkosságra Shaitana véleménye szerint, a halott férfinek pedig biztosan igaza volt egyikőjükkel kapcsolatban, mert halála ezt bizonyítja. AC írt egy rövid előszót a regényhez, melyben azt feltételezi, hogy ez volt Poirot egyik kedvenc története, míg Hastings kapitányt untatta. 

Legutóbb ötödik alkalommal olvastam, de még mindig az a legnagyszerűbb, h egyszerre szerepel benne Poirot, Mrs Olivier és Battle felügyelő ;-) 
Nem értek egyet Hastingssel, ez egy nagyszerű könyv. Habár AC néni stílusának apróságai igazán az eredeti nyelven, nem a fordításban jönnek elő. 
Ez az egyik olyan darabja, amit nem tudok megunni, pedig viszonylag sok a főbb szereplő,akik egyformán fontosak, oda kell rájuk figyelni,  4 gyilkos + 4 kopó, a számos mellékszereplő mellett.
A legborzasztóbb segédkarakter a csöppet sem vigasztalhatatlan özvegy, a színpadias figurája kortalan, bárhol megtalálható. Egy igazi aranyásó a nő, az őt leíró fejezet a kedvencem. Olyan jól tudtak Poirotval egymásnak végszavazni :-) nagyszerű komédia az a rész, a sok komoly, komor mozzanat között.
5 csillag, kedvenc. 


A láthatatlan kéz, esetleg Nem zörög a haraszt címmel megjelent magyar fordításokhoz még nem volt szerencsém, csak az eredeti Moving Finger-t olvastam. Ez a negyedik Miss Marple történet a 14 regényéből, és viszonylag későn, valahol a kétszázadik oldal után bukkan fel benne az öreg hölgy.
Megint külső szemlélő nézőpontjából olvashatjuk a sztorit, mégpedig Jerry Burton, volt pilóta szemszögéből. Miután balesetet szenved gépével, a kezelőorvosa vidékre, nyugalomba küldi gyógyulni a fiatal férfit.
Lymstock városkája tényleg csendesnek tűnik, egy ideig, de aztán Jerry kézhez kap egy mocskos nyelvezetű névtelen levelet, aztán kiderül, hogy a helyiségben többen is kaptak kézhez hasonlókat. Egy haláleset után érkezik egy másik, és felbolydul az apró település, Mrs Dane Calthrop, a tiszteletes felesége pedig vendégségbe hívja magához a 'gyilkossági szakértőt', Miss Marple-t.

A történet több csavart is tartalmaz, megint rengeteg mellékszereplő van benne, a Miss Marple történetekben jellemző "bárki lehet a gyilkos" sokasággal áll szemben az olvasó. A főszereplő Jerry és húga, Joanna sorsa borítékolható, és a gyilkossági rész már megint egy olyan séma, amit több történetében felhasznált AC néni.
Előbb-utóbb majd szívesen elolvasnám magyarul, de nem a kedvenc darabom. 
Picivel kevesebb romantikával jobban tetszett volna, habár nagyon érdekes Hamupipőke történet, ezúttal a Herceg szemszögéből. A névtelen levelek és a gyilkosságok szinte csak fűszerezik a mesét. 
Kedvenc szereplőm meg egyértelműen Mrs Dane Caltroph, a hihetetlenül sokkoló modorával.
4 csillag.