Bejegyzések

Bekuckózós szeptember, avagy olvasmánylista 2026.szeptemberében

Kép
  Nézegettem egy kicsit a prágai utunkról készült fotókat, és úgy döntöttem, hogy maradok a viccesebb képeknél, úgyis többször kaptam lencsevégre a volt kommunista éra jellegzetes figuráit, amelyek gyerekkoromat idézik :D Anno a nagylányom is nagyon szerette Kisvakondot, míg a kisebb gyerekeimet már nem bűvölte el Csehország kedvence.  Nos, vakondos könyvet nem olvastam szeptemberben, de ismét sok-sok gyerekirodalmi művet fogyasztottam, a szokásos merítőkanálnyi mennyiségben.   Ha jó számoltam, akkor megvolt a 30 olvasmány szeptemberben.  Jules Verne: Vingt mille lieues sous les mers     Antoine de Saint-Exupéry: Le Petit Prince      Agatha Christie: The Murder of Roger Ackroyd      Mechler Anna: Gubacs és az erdei állatok      Ughy Szabina: Bingó és Kókusz egy napja         Vadadi Adrienn: Miki majom varázsol         Bakó Eszter: Gyümölcsmesék  ...

Weöres Sándor: A teljesség felé #96

Kép
  Genesis A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét.   Metamorphosis A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak- kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.   Apocalypsis Kiknek nevük a ruhájuk, fejüket szárnyuk alá rejtik, visszabújnak álmaikba. Forrás: https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html

Weöres Sándor: A teljesség felé #95

Kép
  Párbeszéd „A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin felidéz? A kökörcsin alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a kökörcsin felidéz? " „A külső és belső lényegében ugyanaz. " „A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mit a hegy felidéz? " „A külső és belső lényegében ugyanaz. " Forrás: https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html

Weöres Sándor: A teljesség felé #94

Kép
  Az értelmét-adó s a lényét-adó „Nő vagyok", sugározza a virág; „virág vagyok", sugározza a nő. „Férfi vagyok", sugározza a termő fa törzse; „termő fa törzse vagyok", sugározza a férfi. Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött.   Három vízszintes, egy függőleges Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út. Forrás: https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html  

Weöres Sándor: A teljesség felé #93

Kép
  A nagy látvány Fényes arc néz az erdő-borította völgyre. A tengerszem asszonyként felel.   A rossz létjoga Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha menny felé növekszik.    Forrás: https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html 

Weöres Sándor: A teljesség felé #92

Kép
  Teljes gyönyörűség Hogy míly tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyasa sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja, nem iszonyodik tőle, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondolj a kufárra, ki rakásra gyűjti a pénzt, mintha a felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a lehetetlennel harcol, egy parány szembeszáll a mindenséggel. S hogy a nők mílyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely rágni kivánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.    Forrás: https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html

Weöres Sándor: A teljesség felé #91

Kép
  Hullámok és tenger A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.  Találkozás egy ifjúval Jobb a hegyen lakni, mint a völgyben. De mílyen gazdag a völgy is, lelkem, mílyen gazdag. Egy alkalommal egy fiatal szekerest figyeltem, nem a szememmel, csak a fülemmel, mert deszkafal volt köztünk. Régebbről ismertem őt: tizenhat éves legényke, együgyű, tele az érzékek gabona-szín derengésével, mely valami ronthatatlan vígsággal öntötte el; amit megkívánt, ellopta, ha tehette, anélkül, hogy cselekedete rákérgesült volna; a szigorú hatalom tőle éppúgy nem kérdezte, mit honnan és miért vett, mint a madártól. Ezt a suhancot figyeltem én fülemmel; idősebb szekerestársával beszélgetni akart, soká noszogatta, de az nem felelt, csak aludt. Erre a legényke dalra zendített: „Iszom, mindig iszom; haragszik érte a feleségem..." Dehogy volt itala, dehogy volt felesége. Csak vágya volt; a vágy lehúz, mondja a bölcsesség; őt mégis emelte a vágy, hi...