FÜLSZÖVEG:
Tamara Goodwin mindent megkapott, amit csak megkívánt. Gazdag családba született, privát tengerparti strandra néző, hatalmas villában nevelkedett, ahol gardróbjában számolatlanul zsúfolódtak a méregdrága, márkás holmik. Mindig csak a jelennek élt, mit sem törődve azzal, mit tartogat a holnap.
Aztán egyik napról a másikra elveszti édesapját, és ettől kezdve a lány és édesanyja életében minden gyökerestől megváltozik. Örökségük tengernyi adósság, így nem marad számukra más választás, mint mindenüket elárvereztetni, majd leköltözni Tamara bácsikájához és nénikéjéhez vidékre. A rokonok otthona, a Kilsaney-kastély árnyékában meghúzódó kapusház magányában azonban a lány egyre csak dublini élete után sóvárog.
Kíváncsiságát egy mozgókönyvtár kelti fel, mely egy napon a Kilsaney-birtok előtt áll meg. Tekintete egy jókora, titokzatos, bőrkötésű kötetre téved, melynek fedelét arany lakat zárja le. Egy kis segítséggel végül sikerül kinyitnia a könyvet. Amit a kötet lapjain talál, attól nemcsak a lélegzete áll el, de egész világa megrendül, ahogy olvasni kezd..
Legutóbb a Lantmadár kapcsán említettem, hogy nekem nagyon ambivalens kapcsolatom van Cecelia Ahern műveivel, kevesebb jön be, mint ami kiakaszt. Szerencsére Tamara Goodwin története éppen a nekem jobban tetszők között volt, már rám is fért - idén hihetetlenül sok unalmas könyvet sikerült kiválasztanom várólista csökkentésre, de ez pont az ellenkező volt.
Fanni nagylányom mikor meglátta a kezemben a könyvet, rákérdezett, hogy ez nem az ő polcáról származik? Merthogy ez az Ahern regény young adult, mégpedig elég erősen az.
Amiért nekem viszont tetszett, és amiért hajlandó voltam jó pár agyament hisztis oldalt is elolvasni, az a főszereplő, Tamara. A lány jó néhányszor szabadszájú, fanyar humorú, gyorsan ítél és ítélkezik, vág az esze, mint a nyelve, hajlamos szarkazmusra is...
Szóval nem kellett messze mennem, ha magamhoz akartam hasonlítani a jellemét :P
Tamara meglehetősen rosszul viseli a bezártságot, nagynénje házát, ahová apja öngyilkossága után kénytelenek költözni édesanyjával. Rosaleen tipikusan az az egyén, aki kajával fejezi ki a törődését, illetve az extrém túlféltéssel. Ehhez képest Arthur, Tamara nagybátyja nem beszél sokat, viszont annál többet gondolkozik, de sajnos többnyire házon kívül teszi azt.
A 16 éves csitrinek szabályszerűen ki kell lógnia az ablakon, hogy kalandban legyen része, hiába beszélné le erről két barátja is, Ignátus nővér, az eredeti viselkedésű apáca; valamint Weseley, a helyi orvos jóképű fia.
A fülszövegben leírt titokzatos könyv egyébként meglehetősen félrevezető leírás, nem szabályszerű "könyvről" van szó. Hanem egy misztikus tárgyról, ami segítségével Tamara képes meglátni a következő napját, és persze így más irányba vinni a jövőjét. Már ha képes rá, mert a jövő ismeretében sem tud megtenni bármit...néha pedig ő dönt úgy, hogy jó lesz úgy a jövő, ahogy megtörténik majd.
Olvasás közben én felváltva vártam volna valami még rejtélyesebbre, misztikusabbra, de tulajdonképpen úgy sem rossz a befejezés, hogy kicsit földhöz ragadt.
Azt viszont én is fel tudom róni a kötetnek, hogy nem szép a borítója - az eredetiek jóval szebbek! Illetve, hogy a történet bizonyos szálait simán ki lehet találni rutinos krimiolvasóknak, például Tamara igazi múltját, vagy Rosaleen titkát.
Összefoglalóan:
Ahern rajongóknak és a young adult kategória kedvelőinek ajánlom a regényt.
https://moly.hu/konyvek/cecelia-ahern-a-holnap-titkai
