2019. február 28., csütörtök

Havi zárás: ez volt 2019.február



Ismét az Instagram profilomról fogom hozni az illusztrációkat, kezdésnek betettem ide a februári képeim közül a legnépszerűbbet :) Még tartozom magamnak is egy Kirké bejegyzéssel, elöljáróban annyit mondanék, hogy szokás szerint levett lábamról Madeline Miller és persze 5 csillagot adtam művére. Remélem, hogy még sok görög mitológiai feldolgozást fog írni.


Február hónap rövid volt, szerencsére csak egyetlen egyetemi nappal, eddig 3 oktatóval. Pénteken, március elsején megyünk a második levelezős konzultációra, ezúttal még egy tanárral érkezik több órát tartani nekünk, így valószínűleg kialakul a végleges beadandó, kiselőadás, zárthelyi mennyiségünk. Eddig 3 ppt és 2 zh a biztos, a három kiselőadásból kettőt párban készítünk el (jogi információ források, adatbázisok; illetve Open access), egyet egyedül (Világbank; Európai Fejlesztési Bank).
Briliáns, könyvtár szakhoz illő témáink vannak :D




Ahhoz képest, hogy ez az év legrövidebb hónapja, már megint beröppent az ajtón három könyv. (vagy én csempésztem be). A Partvonal kiadó jóvoltából került hozzám A tanult lány és a misztikus Vidd hírét az Igazaknak, már mindkettőről írtam recit.
Kirké tervezett beszerzés volt, a General Press kiadó tavaly év végén jelentette be a regény megjelenését, éppen úgy, ahogy az Agave ígéri Könyvfesztiválra Neil Gaiman - Terry Pratchett közös regényét, az Elveszett próféciák-at. Az lesz a másik könyv, amit biztosan megveszek idén (*-*).

Visszairatkoztam a Fszek könyvtáraiba is, sőt olyan bérletet vettem, ami minden budapesti Szabó Ervin közkönyvtárba jó, bárhonnan kölcsönözhetek egy évig. Ennek megfelelően keddenként járok, hol az egyik, hol a másik kerületi könyvtárba :) De amint jobb lesz az idő, elmegyek a kőbányaiba is, sőt meg fogom nézni a zuglóit is. Vagy a Veres Péter útit... még jó, hogy választhatok!
A bérletem ára 4,700 Ft volt, ez mondjuk másfél könyvre elegendő összeg, amiért cserébe bárhonnan 8 könyvet tudok kölcsönözni. Mivel még itthon vagyok a három gyerekkel, mint főállású anya, ezért csak fél tagdíjat fizettem, a teljes 9,400 Ft/év.
Ez se olyan horror összeg szerintem, három kötet ára - mondjuk nem ezzé a háromé, amit kihoztam, mert ők együtt 10,400 Ft körül vannak. Szóval megéri könyvtárazni! :)




Ezeket olvastam 2019. februárban:


  1. Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.
  2. Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
  3. Kertész Erzsébet: Titkos házasság
  4. Hertelendy Anna: Alma és az elveszett álmok városa
  5. Catherine Clark: Anyja lánya
  6. Madeline Miller: Kirké
  7. Nina George: Levendulaszoba
  8. Varga Bea: Segítség, támadnak a betűk!
  9. Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak
  10. Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Hóháború
  11. Mel Robbins: The 5 Second Rule
  12. Szabó Magda: Az a szép, fényes nap
  13. Tara Westover: A tanult lány
  14. Takeshi Kitano: Fiú
  15. Matt Haig: Ha megáll az idő
  16. Cecelia Ahern: Üvöltés
  17. J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone
  18. Murakami Haruki: Különös könyvtár
 


Vicces, hogy Murakamival kezdtem és fejeztem be a hónapot, de ebben van némi tudatosság is, már csak 2 műve van hátra az életmű olvasásból.
Szabó Magda drámája szintén az életműhöz kellett, míg a Harry Potter az idénre betervezett újraolvasás első felvonása. Nyolcadszorra olvasom a sorozatot, nyilván mindent tudok előre, de nagyon apró részletekben azért meg tudott még így is lepni a kötet. Szerencsére Fanni kéznél van, van kivel teóriázni ;)

Cecelia Ahern legutolsó műve, az Üvöltés megjelenés előtti olvasás volt, március első hetére tervezek belőle véleményt írni.
A másik Athenaeum újdonság előlolvasása, Kal Pintér Mihály: Atyavilág című szatírája még folyamatban van, de talán előbb fejezem be a Mini-könyvklubhoz Celeste Ng krimijét.




Mondanám, hogy márciusra nem tervezek sok címet, de utálok hazudni, különben is, kihoztam a könyvtárból Melissa Meyertől a Heartless-t, valamint az Agatha Christie életét feldolgozó Rejtély az Orient Expresszen művet.
Folytatnám a HP újraolvasást is, illetve igyekszem majd Murakamival is haladni.


2019. február 25., hétfő

A hét verse - Serfőző Simon: Ha



Serfőző Simon: Ha

Ha nem megyek el, 
visszajönnöm se kell, 
a napnak se lemenni, 
ha nem süt fel reggel. 

Ha nincsen harmadnap, 
feltámadás sincsen. 
Tagadnom se kell, 
amit el sose hittem.

Nem kell lemondanom, 
ha nincsen is miről, 
bármit is várni, 
ha sose volt kitől.

Ami nem veszett el, 
nem kell megkeressem, 
csillagnak se gyúlni, 
ha itt ragyog bennem.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/218584

2019. február 23., szombat

Marlo Morgan: Vidd ​hírét az Igazaknak



FÜLSZÖVEG :

Egy ​amerikai orvosnő merész, páratlan kalandba keveredik, amikor elfogadja egy ismeretlen ausztrál bennszülött törzs, az Igazak népe hívását, és velük megy négy hónapos vándorútjukra, keresztülszelve a távoli kontinens kietlen pusztaságát. A 2200 kilométeres út során nap mint nap bizonyítja kitartását, ezért nomád társai befogadják, és készséges türelemmel beavatják évezredes kultúrájukba – ő pedig megtanulja, milyen ereje van az őszinteségnek, megismeri az életben maradás rejtélyeit, megtapasztalja a test és a lélek összhangját, a tánc és az ének gyógyító hatalmát. Majd pedig teljesíti, amire kérik, és közvetíti az Igazak üzenetét, amely minden emberhez szól: fogadjuk el, hogy minden élőlény ugyanannak az univerzumnak a része, találjunk vissza a természetbe, és vigyázzunk a Földre. Belső világunkban pedig szabaduljunk meg az értelmetlen elvárásoktól, és találjunk értelmes célt az életünknek.

Marlo Morgan 1991-es regénye rögtön nemzetközi hírű bestseller lett; az azóta eltelt több mint két évtized lankadatlan érdeklődése pedig a modern klasszikusok sorába emelte.

Eredeti megjelenés éve: 1990

Köszönöm az olvasás lehetőségét a Partvonal kiadónak!




"Okosan válassz, mert amit kérsz, azt meg is kapod."Ezt állítólag Marlo Morgan édesanyja mondta a szerzőnek még évekkel a híressé vált könyve megírása előtt. Próbáltam rákeresni, hogy mi lehet Mrs Morgan igazi foglalkozása, de a kiadója, a HarperCollins oldalán csak ennyi van: health-care professional (egészségügyi szakember). Az a helyzet, hogy könyvének hősnője kifejezetten orvosnak vallotta magát a történetben, és ugyebár ez még csak az első furcsaság.
Számomra a rejtett felsőbbrendűség világosan kiolvasható volt a kötet elején, például a berzenkedés az ausztrálok pénzérméi, bankjegyei kinézete miatt; hogy nem kaphat „rendes” amerikai kávét. Arra szemöldököt vontam, hogy nem számított a jobb oldali kormányzásra, hogy másik fajta lesz a villamos készülékek dugója, vagy hogy éppenséggel egy bennszülött törzset új ruhával, cipővel, táskával próbált lenyűgözni. Először ezek az apróságok tették hihetetlennek ezt a könyvet, és ránéztem a moly értékelésekre, goodreadsre is. 

Nos hát, nem minden, önmagát igaz történetnek mondó mese az, Marlo Morgan könyvei pedig az ausztrál bennszülöttek szerint nem azok
Szerintem jóval jobban járt volna, ha fikciónak próbálta volna előadni a művét, mert akkor simán lehetne Paulo Coelho Alkimistájához hasonlítani. 
A történet lényege, hogy a főhős kalandokba keveredik a sivatagban, és átélt élményei során megtalálja önmagát, megtapasztalja azt, hogy részese a Világmindenségnek. Egy-egy ilyen belső utazást képletesen leíró kötet mindig szerezz magának rajongókat, Coelho könyve akkor, mikor én olvastam például nagyon jókor jött. 
Morgan műve kevésbé fogékony időszakomban kapott el, de azért nem írnám le teljesen a nullára. Habár a telepatikus beszélgetés inkább a fantasy határát súrolja, jócskán voltak a könyvben okos gondolatok, amiket feljegyeztem a határidőnaplómba. 

"Sosem érted meg a vezető szerepét, ha nem érzed magadon a felelősséget. "


"Ha egyvalaki győz, akkor az összes többi veszít. Mi ebben a mulatságos? A játék arra való, hogy jókedvre derítsen. "

Az üzlettel kapcsolatos véleménye, "az üzlet célja az üzlet" is nagyon találó megfogalmazás volt.

Még volt egy apróság, ami nekem nagyon tetszett, ez pedig a bennszülött törzs ünneplése. Nem születésnapot, névnapot ünnepeltek, habár önmaguk választották saját neveiket, hanem az önfejlődést. Ha egy tag azt jelentette ki, hogy úgy érzi sikerült fejlődnie önmagához képest, sikerült elérnie valamit önmagával kapcsolatban – nos, akkor ünnepeltek. 
Belegondolva, kicsit (nagyon) teljesítményhajhász világunkban ez nem biztos, hogy jobb módszer lenne, könnyen vezetne hazugságversenyhez, ugyanúgy, mint a lájkok, rajongók vételéhez manapság. De szűk, családi, vagy baráti körben izgalmas ötletnek tartom. 

Könnyű, gyors olvasmány, mint írtam, a Coelho, vagy a természetfölötti, fantasy rajongóknak javaslom az olvasását.
Vagy pedig azoknak, akik pont úgy vannak, mint én idén, hogy igyekeznek kilépni a komfortzónájukból, és komolyan veszik: a könyvek lehetőségek.
Éljünk velük! :)

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)

2019. február 21., csütörtök

Tara Westover: A ​tanult lány


FÜLSZÖVEG:

Tara ​Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek. Tara minden nyáron gyógynövényfőzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő apja mellett dolgozott egy roncstelepen. A lányt soha nem látta orvos vagy védőnő, a vágásokat, agyrázkódásokat, de még a robbanásból származó égési sérüléseket is az otthoni gyógynövényekkel kezelték. A sokgyerekes család annyira elszigetelődött az intézményes társadalomtól, hogy nem volt senki, aki biztosíthatta volna az iskolázatlan gyerekeknek a megfelelő oktatást. 
A hegyen túli világ elérhetetlennek tűnt Tara számára. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy a kíváncsi lány elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is.

A tanult lány felejthetetlen emlékirat egy fiatal, iskolázatlan lányról, aki hátat fordítva különc családjának útnak indul, és küzdelmes útja során eljut egészen Cambridge-be, hogy doktori diplomát szerezzen.


A KÖNYV ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)


"Mindannyian bonyolultabbak vagyunk, mint azok a szerepek, melyeket a mások által elmondott történetekben ránk osztanak."


Egymás után olvastam el két Partvonal kiadós könyvet, és meg voltam győződve arról, hogy előbb a Vidd hírét az Igazaknak című kötetről fogok véleményt írni. De hogy mégsem így van, annak kettős oka van; egyfelől Finy Petra kérdezte tőlem az instagramon, hogy milyen a regény, másfelől A tanult lány messzemenően maradandóbb, letaglózóbb olvasmány, mint a másik könyv.
Tara Westover bestselleréről én az Amazonnak köszönhetően szereztem tudomást, valószínűnek tartom, hogy a legtöbb kindle tulajdonos találkozott a kötet reklámjával. A regény 51 hete áll az Amazon legkelendőbb non-fiction, azaz nem elképzelt, hanem valóságon alapuló olvasmányok listáján. Csak a tavaly év végén felbukkan Michelle Obama memoir szorította le a képzeletbeli trónról A tanult lányt.

A fülszöveg kicsit csalóka, Tara tényleg Idaho megyében született, szülei mormon vallásúak, habár a szerző szerint ez nem jelenti azt, hogy ő elítélné a vallását. Az első három testvére még tanult iskolában, sőt Tara majd minden testvére megpróbált leérettségizni is, úgy hogy otthon tanultak, készültek a vizsgáikra.
A visszaemlékezés úgy valós, hogy természetesen a neveket megváltoztatta benne, ezt mindjárt az elején le is írja. Mint minden gyerekkori emlék, még az is, amit a naplóbejegyzései támasztanak alá, többféle nézőpontból szemlélhető. Tara készülő regényét elolvasta három bátyja is, illetve ezeknek a testvéreinek feleségei, két nagynénje is segítette őt az írás során. 
A történet nem a főhős születésével kezdődik, mégpedig azért, mert habár a hónapban mindenki egyet értett, de a pontos napot nem tudták se a lány szülei, se a nagyszülei megmondani. Valamikor március végén született Tara, és jó ideig akkor tartották a szülinapját, amikor éppen a hónap végén ráért a család, tehát vándorolt az ünnep. A lány sokáig ezt tartja természetesnek is, sajnál mindenki mást, akinek nem így esik a szülinapja, csak mikor születési bizonyítványért folyamodnak derül ki, hogy bizony a hivatalokban, és az USA többi lakójának nem ez a normális.

Normális. Ez egy olyan egyszerű szó, de mégis rengeteg előítéletet, meg- és elítélést tartalmaz. Tara egész életében arra vágyik, hogy be tudjon illeszkedni a családjába, normális lehessen az ő felfogásuk szerint. Minden család diszfunkcionális a maga módján, de a Westoverek még ezen is túllépnek. Időnként a regény hol természetfölötti, hol aberrált fordulatokat vett, olyan gyorsan pörögtek az események, hogy néhol szabályosan szédültem olvasás közben.
Tara apja nem egyszerűen hithű mormon, hanem szenvedélyesen, 7/24-ben utálja a kormányzatot, és mindenféle hivatalos szervet. Azon kívül, hogy a család nem jár orvoshoz, nem fizetnek adót, nincs biztosítva az autójuk, nincs egészségbiztosításuk sem – ami ugyebár az USÁ-ban azt jelenti, hogy a kórházi beavatkozásokat ki kell fizetni. Habár a család a történet jelentős részében szegény, egészen elképesztően felelőtlenül, már-már az öngyilkosság határán dolgozik Tara apja. Kétszer is felborul velük a családi autó, és Tara édesanyja is elég súlyosan megsérül a szemén, de főleg a feje.
Aztán a munkahelyi balesetek… Hát mit nem mondjak, nekem több része is hátborzongató volt a könyvnek, de az biztosan, mikor Tara leírja, baromi részletesen, képletesen és pontosan, hogy az apja milyen égési sérüléseket szerzett, mikor le akart vágni egy le-nem-eresztett benzintartályt, ami belobbant.

A lány a legkisebb gyerek a sorban, sorsban, de nem az egyedüli, aki kitörni vágyott a szülei mellől. Két bátyja, Tyler, aki segített neki matekot tanulni, illetve felvetette, hogy Tara menjen főiskolára; valamint Richard, a könyvmoly is doktorátust szerzett, úgy, mint Tara.
A többi négy gyerek maradt a szülői ház mellett, a szülők vállalkozásaiban dolgozva, és főleg Tarát szinte teljesen kitagadták a családból. Nem azért, mert elment otthonról, tanult, világlátott lett, hanem azért mert megmondta szüleinek az igazat: az egyik bátyja terrorizálta őt.
Shawn, a család fekete báránya, aki tipikus bántalmazó férfi, a verés, kínzásba hajló testi fölény után rendszeresen próbált minden nőnek kedveskedni. Tarának például ad egy gyöngynyakláncot másnap, hogy a lányt ütötte-verte, szidalmazta.




Természetesen ilyen háttérből kiindulva, és persze szinte nulla tudással a főhősnek rengeteg nehézsége volt a főiskolákon, egyetemeken, amit elvégzett. Már az első felsőfokú tanulmánya során ráébred arra, hogy apja bipoláris zavarban szenved, bár a pszichológia tanára szerint inkább skizofrén. Tara szégyelli a saját múltját, főleg annak vakfoltjait, sokáig senkivel sem beszél a gyerekkoráról, aztán a mormon püspök hiába próbál segíteni a lánynak, hiába mondja, hogy tartsa távol magát a családjától.
No, ez az utolsó pont az, amit én nem értettem sosem. Tara feleslegesen hallgatott az első főiskolán pszichológia előadásokat, ha nem jött rá arra, hogy nem tudja egyedül átváltoztatni a családját. A regény második felében már folyton összeütközésbe került a széles nagyvilág tudása, ismerethalmaza, és a csökönyös kisvárosi szülők világvégét váró hozzáállása, Tara mégis minden nyáron hazament, és veszélyeztette magát. Merthogy hiába tíz hónap főiskolai tanulmány, azt sajnos pár hónap elzártság teljesen meg tudja semmisíteni. Kicsit olyan volt ez a szál, mint mikor Harry Potternek vissza kellett mennie Dursleyékhez. Regresszió, vagyis pszichés visszafejlődés, lelki leépülés.

A kötet legérdekesebb tulajdonsága amúgy az, hogy Tara Westover története a napjainkban játszódik, az 1999. december 31., az ikertornyok leomlása, 2001. szeptember 11. és Bin Laden elfogása konkrét dátumként szerepel benne. Habár mi magyarok híresen imádunk panaszkodni, ez az egyik nemzeti sportunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy másnak, máshol sem fenékig tejfel az élete.
Ez a történet egyszerre volt egy fejlődéstörténet, illetve a legkisebb gyerek csodát találó, önmagát meghatározó kalandregénye, kiszámíthatatlan fordulatokkal, olvasmányos, pörgős stílusban. Nagyon bigott feministákat kicsit óvnék tőle, de egyébként szívesen ajánlom kortól, nemtől függetlenül. Nem nagyon vallásos könyv, habár van benne néhány idézet, de tulajdonképpen Tara apjához hasonló elvakult, csak a saját hiedelemvilágukban élő emberek mindenhol léteznek.



Köszönöm az olvasás lehetőségét a Partvonal kiadónak!


2019. február 18., hétfő

A hét verse - Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja


Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja


Gyönge fuvallat a tóba zilál, 
fények gyöngysora lebben. 
Sóhajom, árva madár-pihe, száll 
s elpihen édes öledben. 
Tárt kebelemben reszket a kóc, 
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég, 
sok sebe csillagos ösvény. 
Egy hajfürtöd nékem elég, 
sok sebemet bekötözném. 
Hull a fürészpor, sorvad a kóc, 
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a hold, 
ajkadon alkonyok égnek. 
Víg kedvem sürü búba hajolt, 
téged kérlel az ének. 
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc, 
nem lesz többet a Jancsi bohóc.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/218542

2019. február 15., péntek

Nina George: Levendulaszoba (Mini-könyvklub 12.)



FÜLSZÖVEG: 



A ​párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást. 
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, amit a férfi azóta sem olvasott el. A veszteséget kínzó emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a sértettség börtönében éli mindennapjait, mígnem egy nyári délután új lakó költözik a szomszédba. Az elvált asszony olyan érzéseket ébreszt Jeanban, amelyek létezését a férfi már rég elfelejtette. Ekkor újra a kezébe veszi szerelme búcsúlevelét, és olvasni kezdi… 
Egy pillanat alatt minden megváltozik, és a férfi többé nem menekülhet az elmúlt évek gyötrelmei elől. Mindent hátrahagyva elindul, hogy szembenézzen a fájdalommal, a múlttal és önmagával. 

Egy olyan utazás veszi kezdetét, amely keresztülvisz Franciaország csodálatos tájain, és eközben feltárulnak különös sorsok, és barátságok szövődnek. Az érzések, a gondolatok és az emberek lassan átformálódnak, hogy lezárulhasson a múlt, és helyet engedjen a jelennek és a jövőnek.




"Mi az a Mini-könyvklub? - Röviden
A könyvklub 2019. január 1-től április végéig tart, a klubtagok ezalatt az időszak alatt havonta elolvasnak 1-1 regényt. Az első három hónapban előre meghatározott könyveket olvasunk, amiket az olvasás végeztével alaposan kibeszélünk, kiértékelünk: mindenki ír egy-egy könyvértékelést, és kitöltünk egy kérdőívet a könyv fontos (és kevésbé fontos) kérdéseiről. Az utolsó hónapban mindenki maga választ egy olvasmányt az előre megadott könyvek közül."
Forrás:
http://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-12.html


Remélem, hogy vannak olyan régi olvasóim, akik még emlékeznek arra, hogy mi is ez a Mini-könyvklub, és hogy én több körben részt vettem; habár nem minden időszakot sikerült száz százalékosan teljesíteni.
Őszintén szólva, most se fogok minden könyvet elolvasni, rögtön a januári közös olvasmányt (Eszes Rita: Rókatündér) passzoltam.
Pedig én is arra a könyvre szavaztam, sőt most már elárulhatom: az összes magyar író könyvét megszavaztam. Tehát a Levendulaszoba nem az én választásom volt, de ha van valami jó egy könyvklubban, akkor az az, hogy kilépésre kényszeríti a könyvmolyt a komfortzónájából. 

Twitteren és a molyon található privát Mini-könyvklub zónában én már keseregtem azon, hogy nem szerettem ezt a regényt. Pedig az Irodalmi Patika nevű könyvesbolt, amit egy hajóból alakított ki Jean Perdu, minden könyvmoly álma, vágya.


Word On The Water, úszó könyvesbolt Londonban :)


Jean egy megkeseredett, különc kereskedő, de mindenkinek tud olvasmányt adni. Sőt, az a különleges tulajdonsága van, hogy képes megérezni, kinek-milyen könyv való.
A regény elején van egy jelenet, mikor egy hölgy szerelmi csalódása után el akarja olvasni Max Jordan elsőkönyves író bestsellerét, és Jean nem engedi megvenni neki a könyvet. "Amit olvas, az hosszú távon meghatározóbb, mint hogy milyen férfihez megy hozzá, kedves asszonyom." Kimondja az igazságot, hogy a nő csak pazarolja az életét akkor, ha meg akarja változtatni, javítani a férfiakat. A hölgy természetesen sír, megsértődik, elszalad, de ebédidő után visszatér, és igazat ad a könyvpatikusnak.
" Megértettem - mondta. - Ide azokkal a könyvekkel, amelyek kedvesek hozzám, és szarok azokra az alakokra, akiknek közömbös vagyok."

Az egyetlen szereplő azonban, akit Jean nem tud meggyógyítani, megsegíteni nyilván önmaga. Húsz éve gyászolja volt szerelmét, Manont, aki elhagyta őt. Egy véletlen folyamán újra kezébe kerül a nőtől érkezett utolsó levél, amit évtizedekkel ezelőtt egy asztalfiókba dobott. Elolvassa, és ekkortól kezdődik meg igazán a történet, mert eloldozza a hajóját, és elindul vele a nő irányába, Franciaország déli felére. Vele tart potyautasként az elsőkönyves szerző Max is, aki fut a siker és a rajongói elől, valamint a kiadója elől, aki várna már tőle egy második könyvet is.
Rengeteg kaland, új ismerős vár rájuk, és persze a kiszámítható, boldog vég, mindkét férfi szerelmes lesz a regény végére.


Angol kiadás borítója, vajon nálunk miért lett más a borító is, cím is? :O Annyival szebbek vannak :(

Hogy mitől nehéz olvasni ezt a fejlődésregényt?
Talán túl sok növekedésről, önváltozásról szóló történetet olvastam mostanában, és még vár is rám pár a polcomon. Nekem biztosan giccses, túl romantikus, csöpögős volt a regény stílusa.
Nem igazán tudtam mit kezdeni a szerkezetével sem, hol a jelenben vagyunk, hol ilyen-olyan távolabbi múltban, hol pedig Manon naplójából idéz random részeket a szerző.
A napló egyébként is furcsa volt, ha csak ilyen rövid, azt valahová egybe is be lehetett volna tűzni, mint ahogy a recepteket a könyv végére. Ha több napból állt, akkor miért csak ennyit idézett belőle? És miért akkor, amikor?
SPOILER jön!!!
*
*
A tizenegyedik fejezet Jean és új szomszédnője, Catherine közti szexjelenet egyébként is kiverte nálam a biztosítékot, kifejezetten utálom, ha a szex, meztelenkedés öncélú. Örülök, ha tud az író szexjelenetet írni, de ha soft-pornóra vágyom, akkor inkább fanfictiont olvasok, köszi :(
Aztán a szex után
 
*Spoiler vége
*
bumm, 12.fejezet: Manon naplója jön, minden magyarázat nélkül...

Szóval nem koherens a szöveg, mégis a héten, mikor kérdezte egy könyvmoly, hogy érdemes-e elolvasni, igennel feleltem. Nálam csak 3 csillagos volt a regény, de legalább húsz idézetet csillagoztam, jelöltem ki belőle.
Ilyesmiket:
"A könyv egyszerre orvos és orvosság. Diagnózist állít fel, és egyben terápia is."
"Gyakran nem mi formáljuk a szavakat, hanem azok a szavak formálnak bennünket, amelyeket gyakran használunk."
"Az olvasás: vég nélküli utazás." 
Jó utazást kívánok! :D




A többi könyvmoly klubtag véleményét, értékelését majd itt lehet elolvasni:





Források:
~ Könyvhajóról szóló kép ebből a cikkből származik: https://mymodernmet.com/word-on-the-water-bookstore/
~ Word On The Water facebook
~ Nina George goodreads

2019. február 11., hétfő

A hét verse - Kiss Tamás: Örök vágy


Kiss Tamás: Örök vágy

Csak egyszer láthatnálak 
vizeken lebegő lélek: 
márványba öntenélek.

Ha szavad egyszer hallanám, 
amit fül még nem hallhatott: 
beinnám, mint 
útszéli fű a harmatot.

De olyan vagy 
akár a világok álma 
a te arcodra ki találna.

S miért, hogy így formáltál: 
vakon is futni utánad; 
hogy vágy vagy, 
örök vágy vagy.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/215696

2019. február 8., péntek

Emily M. Danforth: Cameron ​Post rossz nevelése


FÜLSZÖVEG:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor ​a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.
Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani. 
Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság…
De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.
A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. 
A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)



Kevés olyan külföldön írt könyv van, ami megjelenésekor magyar aktuális közéleti kérdéseket feszegetne, de Cameron Post rossz nevelése éppen ilyen.
Alig egy hónapja, 2018. január 16-án ment le az M5 közszolgálati „kulturális” televíziócsatornán egy LMBTQ emberek gyógyításáról szóló műsor, ami szerencsére páratlan botrányt kevert a médiában.
A nyilvánvaló hülyeségen túl, hogy nem gyógyítható a homoszexualitás, mert akkor a heteroszexualitás is megváltoztatható lenne; Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciója álláspontja szerint a szexuális orientáció megváltoztatására irányuló törekvések károsak, minden tudományos bizonyítékot nélkülöznek és etikátlanok. 
Az Athenaeum kiadó is így gondolja, ezért a regény megjelenése után elküldtek egy-egy példány Cameron Post rossz neveléséből a tévéműsorban részt vevőknek.

No, de ennyit a hírekről, a botrányról, és hadd térjek rá a könyvre.
A mű Cameron 12 éves kora körül kezdődik, a hetedik osztály előtti nyáron. A lány szülei túrázni indulnak, őt pedig Irene barátnője egy merészségi próbába ugratja, mert még egyik lány sem csókolózott. „Fogadjunk, hogy nem mersz megcsókolni!” – cukkolta Cameront barátnője, aztán miután megtették a dolgot, elszégyelték magukat.
Mert a többségi társadalom az ő kisvárosukban természetesen csak a különneműek szexuális közeledését tartotta ’normálisnak’, illetve titokban kell tartani a köztük megesett pár érintést is. Mire azonban jobban bele tudnának merülni a kísérletezésbe, érkezik a hír, hogy Cam szülei balesetet szenvedtek.

Azért írtam le, spoilereztem el ennyire a regény első fejezetét, mert extrán fontosnak tartom kiemelni: Cameront nem zaklatta senki, természeténél fogva a lányokat szerette, mikor beindult nála a nemi érés, elkezdtek mozgolódni a hormonjai. Ahogy az írónő fogalmazta: „Egyszerűen csak azért szerettem a lányokat, mert semmit sem tudtam tenni ez ellen.” 
A lánynak viszont abban a kis porfészekben, ahol élt nem volt sok lehetősége kiélni a szexualitását, Lindsey-vel, az úszócsapat egyik tagjával lett egy rövid nyári kalandja, de aztán csapattársa elköltözik az apjához Seattle-be, így csak levélváltásokra, telefonálásokra marad lehetőségük.

Cameron gyámja a fülszövegben említett nagynéni, Ruth, aki a helyi református közösséget nem találja elég vallásosnak, ezért átviszi Camet magával a Hálaadás Kapui nevezetű gyülekezetbe.
Itt jóval komolyabban veszik a Bibliát, hittan oktatását, és természetesen bűnnek bélyegzik meg a homoszexualitást. Cameron itt hall először az Isteni Ígéret nevezetű keresztény iskoláról és „gyógyítóközpontról”. A bentlakásos nevelőprogram mottója: ’A homoszexualitás bűnének ellentéte nem a heteroszexualitás, hanem a szentség.’
Főhősünket nem zavarná, hogy létezik ilyen hely, ha nem éppen a szívének nagyon kedves, szintén gyülekezeti tag és osztálytársa, Coley árulkodna arról a családjának, hogy Cameron megcsókolta őt. Mivel Coley majdnem bálkirálynő lett és természetesen kitűnő tanuló, Cam lett a megrontó, akit meg kell javítani Ruth néni és Crawford tiszteletes szerint.




A regény felénél tartunk még csak, kifejezetten gyomorforgató a hat oldalas Isteni Ígéret nevelési program. Számomra két dolog volt a legmegdöbbentőbb, hogy egyes szülők, nagyszülők, gyámok nem tudják azt, hogy a gyereknevelés NEM klónnevelde, és a gyermeküket csak egy időre kapták kölcsönbe az égtől, Istentől, ha már hívő oldalról nézzük a dolgot.
A másik meg a szentség elvont fogalommal való dobálózás. A kenyér egy roppant konkrét dolog, mégis, ha kimondom, leírom, a legtöbben másra gondolnak: fehér kenyérre, félbarnára, magvasra, rozsosra, teljes kiőrlésűre, gluténmentesre, szeleteltre, egészre, cipóra, veknire, bagettra, szögletesre, édes ízűre, sósra, ízetlenre, fűszeresre, kovászosra, kovász nélkülire…
Az anya fogalom pedig egyszerre konkrét és elvont is, a személyen túl jelenthet szeretetet, bizalmat, elhanyagoltságot, elhagyatottság érzését, bánatot, örömöt, haragot, gyűlöletet, közömbösséget.
A szentség szóra a gugli 180 ezer találatot hozott, de egyik sem gyógyítja a homoszexualitást.

A keresztény iskola további bűne még, hogy bármelyik szülő be tudja zsúfolni a gyermekét oda, főleg az olyan tehetős emberek, mint az indián Adam polgármester apja, vagy Mark prédikátor apja. Ez utóbbi fiú a gyógyítóközpontban kap idegösszeomlást apja egyik levelétől, melyben megtagadják tőle, hogy hazamenjen a nyári szünetre, ezért leönti magát maró savval és megpróbál öngyilkos lenni.
Az eset utáni kivizsgáláskor mondja ezt a főhős: „Azt kérdezte, bízom-e bennük, és erre az a válaszom, hogy bízom abban, hogy biztonságosan vezetik a kisbuszt az autópályán, és bízom abban is, hogy vesznek nekünk ennivalót, de nem bízom abban, hogy tényleg tudják, mi a legjobb a lelkemnek, vagy hogy mivel tehetnének olyan jó emberré, akinek garantált helye van a mennyországban vagy ilyesmi.”
Az iskola egyik legnagyobb bűne az volt, hogy ezzel a beszélgetős technikával, szinte agymosás alá vetették a fiatalokat. Annyit mondták a maguk sajátos kis elveit, hogy ez alámosta a főhősnő magáról kialakított képét – de ez valójában nem igazi természetformálás, mert csak addig tart, míg duruzsoltak a fülébe. Nem is csodálom, hogy Cameron végül a szökés mellett döntött két barátjával együtt.







Miért fontos ez a regény?
Találtam egy nagyszerű amerikai szervezetet, akik a betiltott könyvek ellen harcolnak, és akik novellapályazatot hirdettek fiatalok között. Ott a kamaszok a könyv lényegét emelték ki, hogy a felnőttek mindig azt gondolják, hogy meg kell óvni mindentől a gyermekeket, vagyis túlóvják őket, ahelyett, hogy felkészítenék az életre. Mert igenis, több ezer éve létezik a homoszexualitás, ami nem betegség, kifejezetten kijelentette már a WHO is, mégis homofók emberek azt hiszik, hogy ugyanúgy elkapható, mint az ő félelmeik, kicsinyességük.
Cameron Post rossz nevelése egyértelműen szól szülői hibákról, gyászról, rengeteg képmutatásról, és egy lány felnövekedésének története. Középiskolai és kisvárosi zaklatásokról is szól, pletykákról, középszerűségről; a vége miatt viszont kiutat mutathat más LMBTQ érzésű fiatalnak. 
Mert hogy erre a kiútra, a megoldásra, a lelki együttérzésre biztosan minden fiatal homoszexuálisnak szüksége van, mivel körükben háromszor magasabb az öngyilkosságra való hajlam a piszkálódások miatt. 
És ha megmenthető már egy élet, akkor volt értelme ennek a könyvnek, az én ajánlómnak is.
Olvassátok el Cameron Post rossz nevelését, jó szívvel ajánlom!



Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!




2019. február 4., hétfő

A hét verse - Kassák Lajos: Üzenj



Kassák Lajos: Üzenj

Beszélgessünk, beszélgessünk 
Te meg Én 
Beszélgessünk nem szegletesen kemény hanem puha 
legömbölyített szavakkal. 
ahogyan a szerelmesektől tanultuk 
alig hallhatóan 
ahogy a tölgyfa levelei beszélnek egymással. 
Mondj nekem valami szépet 
hogy én is mondhassak Neked valami szépet. 
A szemeimhez beszélj 
a homlokomhoz 
egyenesen a szívemhez 
Te Nekem 
és Én Neked. 
Az álom partjairól üzenj 
egy újszülött nevetésével 
tenger hullámaival 
játékos delfinekkel 
harangszóval 
egy sassal 
amint az ég kékjében lebeg.

***

Vers:
https://moly.hu/karcok/217040

Kép forrása:
https://librarius.hu/2015/05/23/megtudtuk-ki-volt-kassak-lajos-titkos-muzsaja/

2019. február 1., péntek

Gurul ​a sok-sok pillanat - Szabó Magda élete képekben




FÜLSZÖVEG:


Szabó ​Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. A kronológiai rendbe állított fotók, amelyek közül sok felvételt most először láthat a nagyközönség, születésétől haláláig örökítik meg alakját és sorsát, élete és pályája legfontosabb állomásait. Hétköznapi és ünnepi pillanatokban, szülővárosában, Debrecenben és Budapesten, a Júlia utcai lakásban, külföldi útjain, hivatalos és családi események alkalmával, író-olvasó találkozókon, díjátadáson, kollégáival, barátaival, szeretteivel és négylábú kedvenceivel. Igazolványkép éppúgy van a felvételek között, mint családi albumból való fénykép.

Kilenc évtized képei bontakoznak ki a kötet lapjain, az első portrékat még édesapja készítette róla üvegnegatívra, majd számtalan családi-baráti eseményen készült felvétel, hivatásos fényképészek által készített fotók sorakoznak egymás után, melyek hagyományos és digitális technikával készültek egyaránt.
Szabó Magdának, a gyermeknek, az iskolásnak, a gimnazistának, az érettségiző bájos lánynak, a vonzó fiatal nőnek, a maga korában divatikonnak számító, elegáns, érett asszonynak ezer arca volt. „Én ugyan ki vagyok?” – kérdezi az albumot lapozgató olvasótól a titokzatos macska-szempár. A válasz ott rejlik a Gurul a sok-sok pillanat különleges fotóiban, csak meg kell fejteni a titkot.
A KÖTET A JAFFA KIADÓNÁL KAPHATÓ -20% KEDVEZMÉNNYEL :))



Igazából nehezen tudnám megnevezni azt a pillanatot, amikor Szabó Magda az egyik kedvenc magyar íróm lett. A miértet is csak hebegve tudnám előadni, de valószínűleg abból gyökerezik, hogy a szomszéd megye székhelyén születettem. 
Debrecen és Nyíregyháza között nincs olyan hatalmas távolság, értem és átérzem, amikor az Alföldről ír. Én is ismerem azt az élményt, mikor az ember a hatalmas síkságon bolyongva felidézi, melyik rokona hol és mit csinált. Ha a Tiszát átlépem, mindig eszembe jut, hogy gyerekként, vonaton utazva ez az út még 4 óra volt, ugyanis a mozdony minden egyes aprócska állomáson megállt. 


A Petőfi Irodalmi Múzeum tavalyi tárlatához kiadott kötet is tartalmaz természetesen fotókat Szabó Magdáról, de csak negyvenet, ha jól számoltam. Más is volt a hangsúly, inkább meg akarták ismertetni az írónőt, összefoglalták az életét, életművét. 
A Gurul a sok-sok pillanat személyesebb, privátabb, intimebb kötet, bepillantást enged az írónő magánéletébe, a kulisszák mögé, kirándulásokra, nyaralásokra, otthoni elkapott életképekbe. A két kötet nagyszerűen kiegészíti egymást, hiszen más-más oldalról közelítették meg ugyanazt a kilencven évet. 

A fotóalbum egy időutazás, kezdve Szabó Magda csecsemőkorától, eljutva egészen a 90.születésnapi köszöntési fotókig, vagy éppen a kerepesi házban készült képekig.
(Amúgy Kerepes szinte a harmadik szomszédos település hozzánk, a 17.kerülethez képest.)
A kötet korszakokra, néhol évtizedekre, máskor hosszabb időszakokra osztja fel az írónő életét, és ekként csoportosítja a képeket. Két fontosabb kivétel van ezen beosztás alól: SzM házassága és a szüleiről szóló fotók. 
Ami nekem nagyon tetszett, a 290 kép mellett, hogy néhol egyéb dokumentumok is szerepeltek a könyvben. Például még bölcsészhallgató korában kapott Magda különdíjat, a Magyar Tudományos Akadémiától, és ez a 34. kép. Édesanyja, Jablonczay Lenke határidőnaplót vezetett a kislány fejlődéséról, de ugyanígy helyet kapott a gyerekkori képek között a védőhimlő oltási bizonyítványa is. 

A könyvben a korszakokat egy-egy rövid leírás vezeti be, amely nem csak a fontosabb évszámokat, helyeket rögzíti, de hozzákapcsolja az életmű egy darabját, hogy melyik regény, színmű, verskötet szól az éppen aktuális évekről, vagy melyik jelent meg ekkor. Jolsvai Júlia, az életműkiadás szerkesztője egy utószóban még egyszer összegzi a kilencven évet, ami Szabó Magdának jutott, mégpedig főképpen a művek tekintetében.
Magának a kötetnek a címét, Gurul a sok-sok pillanat és a könyvben szereplő fejezetek címét is mind a Szüret című kötet egy-egy verscíméből kölcsönözték. 




Nekem nem is tudom, hogy mely képek tetszettek jobban, a nyaralós, üdülős, otthoni, privát képek, vagy éppen a hivatásos fotós által készített fényképsorozatok? Ez utóbbiból kiemelkedik az 1969-ben Svédországban készült fotósorozat, megdöbbentően profin pózol rajtuk Magda, mintha egy színésznő portfólióját látná az ember. (151.képsorozat)

A színjátszás egyébként nem állt távol tőle, édesapja, Szabó Elek színésznőnek szánta a lányát. Akárhogy is, született díva volt, még az időskori képein is van egyfajta flörtölés a kamera és az írónő között. Tudta magáról, hogy szép, vagy inkább azt, hogy ő egy Valaki, így nagybetűvel, és ez a magabiztosság, különcség sugárzik a képekről.
A szívem szorult el minden Szobotka Tiborral, a férjével közös fotón, de nagyon örültem, mikor felfedeztem egy fogadáson készült képet, amelyen Janikovszky Éva is látható. (240.kép)


A Gurul a sok-sok pillanatot jó szívvel ajánlom a rajongóknak, akár önjutalomként, de ajándékkötetként is kiválóan meg fogja állni a helyét :))



Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!

About Me

Saját fotó
Könyvtáros, könyvmoly, 3 gyerekes anya.