MARIANN KÖNYVTÁRA

FÜLSZÖVEG: Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.  Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.  De az életének ezzel még koránt sincs vége.  A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.  A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá. Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/benyak-zoltan-a-nagy-illuzio Amíg elolvadnak a kávés jégko

Dsida Jenő: Nyáresti áhitat Lépkedj vigyázva, kedves!  Míg mély varázsa tart  e percnek, ülj le mellém.  A csöndet ne zavard. Az Ur mennydörög olykor,  máskor a suhogó  tölgyek holdfénybe rezgő  szavával suttogó, máskor csókokba csattan  termő parancsa, majd  költők szájával szólal,  mikor a rím kihajt. Most, hogy ily enyhületben,  mivel sem küzködőn  ülök a tiszta csendben,  a tiszta küszöbön: egy kis tücsköt választott  s e cirpelésen át  beszél. Figyelj, figyelj csak!  Én értem a szavát. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/923445

FÜLSZÖVEG: Az év legelszabadultabb fantasyje folytatódik! A lidércszerető furcsa szerzet: attól boldog, ha minden kívánságod teljesíti, miközben a pusztulásod okozza. Ha mázlid van, besétál néhány manó, a kertésznadrágos fajtából, és felteszi az egyetlen értelmes kérdést: Hol az arany?! Márpedig Adrinak szerencséje van: budapesti albérletében, a dohányzóasztal alatt átjáró nyílik, s egy boszorkánnyal meg egy lidérccel együtt az arany keresésére indulhat. A lány azonban kincsek helyett valami sokkal értékesebbet, egy igazi párt talál, akire a bajban is számíthat, és aki nemcsak azt mondja neki, amit hallani akar, hanem az őszintét. Amúgy Adri ezt az egész ügyet a likkal, a manókkal, a boszorkánnyal meg a lidérccel tényleg kihagyta volna… Moly adatlap:  https://moly.hu/konyvek/virag-emilia-boszorkanyszelidito Sorozat: Hétvilág Bevallom őszintén: én tényleg azt hittem, hogy ez a kötet a Sárkánycsalogató folytatása lesz, tehát az első tucat oldalt kicsit megrö

Csapó Angéla: nem leszek Én nem leszek az arcodon árnyék,  nem leszek ránc a szemed alatt,  nem sajdulok néha aljasul beléd,  nem leszek nyílt seb, sem a varrat. Nem költözöm szemedbe – bár szívesen tenném-  a mozdulataid is mind meghagyom neked,  nem leszek nyomasztó, vagy meghitt emlék,  se a sötét titkod, se a szégyened. Miattam nyugodtan nézhetsz a tükörbe,  – ehhez értek- eltûnök nyomtalan,  miattam se szavad, se élted el nem véted,  a nyakkendõd is biztonságban van. Két szavad közt a köz, a csend leszek,  úgy maradok meg, észre sem veszed. *** Vers forrása: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=34179

FÜLSZÖVEG: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. E ​könyvet az író saját gyermekkori emlékeiből, tapasztalataiból kiindulva írta. A regény Kolumbia egy kis eldugott falujában, Macondoban játszódik. Nem jó kifejezés a „játszódik”, mert ez a mű minden szempontból rendhagyó. Ahogy az író mondja: „Macondo nem annyira földrajzi hely, mint inkább lelkiállapot.” Ezt a falut sok száz kolumbiai falu hangulatából, az író ezekben töltött gyerekkori emlékeiből ollózta össze. A hangulatot alapvetően meghatározza az éghajlat. Állandóan száraz forróság van, az emberek a napjuk nagy részét árnyékos függőágyakban töltik, hiszen még megmozdulni is nehéz ilyenkor. Ezekben a falvakban mindent vastag por lep, amit a szél felkavar – de nincs eső, ami lemosná. Az élet hihetetlenül monoton, még az évszakok is csak alig észrevehetően változnak. Az eldugott falvacskákban semmi sem történik. Ilyen körülmények között követhetjük végig egy család történetének száz évét. A hatalmas házban, ah

Ady Endre: A nyári délutánok Mikor az Ég furcsa, lila-kék  S találkákra mennek a lyányok,  Óh, be titkosak, különösek  Ezek a nyári délutánok. Járunk bolondul és ittasan  Nagyvárosi utcákon égve,  Fekete, szigoru vonalak  Rajzolódnak a nyári Égre. A város árnyas és remegő,  Ezer tornya, kéménye, karja  Úgy mered a csókos Ég felé,  Mikéntha ölelni akarna. Mint zavarodott szerelmesek,  Pírral s pihegve szemben állnak  Az Ég s a Város. Szivük dobog  Vad ritmusára a Halálnak. Szemünk könnyes, mégis nevetünk,  Föl-föltekintve vágyva, félve  Arra, ki szép s kit nem ismerünk,  Hideg szeretőnkre, az Égre. S ott fenn az Égen, ott valahol,  Egy-egy pillantást visszavetnek.  Sírván nevetünk az Ég alatt  S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/924373 Kép forrása: link

Ezúttal minden bevezető nélkül, ímhol a lista, aztán jön a mese ;) Júliusi olvasmányaim voltak: Fabian Lenk: Összeesküvés a Holtak Városában Thomas Brezina: A különös új lány Thomas Brezina: A világ legtitokzatosabb kincse Thomas Brezina: Amadeus, az ufo Corina Bomann: Holdfénykert Szabó Magda: Ki hol lakik? Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány On Sai: Esővágy Murakami Haruki: Köddé vált elefánt Szabó Magda: Pilátus Daniel Wallace: Mr. Sebastian és a Fekete Mágus Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak Silvana De Mari: Az utolsó tünde Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie Berg Judit: Rumini kapitány Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs Gabriel García Márquez: Száz év magány Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról A tizenkilenc valójában csak tizenhét, júliusban sikerült csúcsot döntenem, mármint abból a szempontból, hogy két könyvet is félbe hagytam.

Nyakó Zita  – Lehettem volna Lehettem volna több  egy álmos holdvilágnál,  több egy érintésnél,  egy búcsúcsóknál.  Lehettem volna napsugár  s ragyogtam volna éveket,  kész voltam beragyogni,  ragyogni végig egy életet.  Lehettem volna több  egy jóllakott mosolynál,  lehettem volna…  hisz most is éhezünk,  lehettem volna: társad a harcban  s a szerelem lett volna  bajban a fegyverünk.  Lehettem volna otthonod  – lehettem volna s hittem hogy az leszek –  lehettem volna minden csak teérted:  lehettem volna…: – már nem leszek. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/924646 http://www.poet.hu/szerzo/Nyako_Zita Kép forrása: link