FÜLSZÖVEG:
Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.
De az életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/benyak-zoltan-a-nagy-illuzio
Mariann Czenema 🐉📚 (@czenema) által megosztott bejegyzés,
Hiába szerepelt mind a várólistámon, mind a könyvmoly párbajban Zoli könyve, nehezen szántam rá magam az elolvasására. Meglepő módon nem attól tartottam, hogy nem fog tetszeni a kötet, hiszen az utóbbi két évben egy kivételével minden művét elolvastam; hanem inkább attól, hogy olyan magasra tettem a mércét, amit majd nem lesz képes átugrani.
Így olvasás után viszont bátran kijelenthetem, rajongói lelkesedésem, mellyel Benyák Zoli nálam piedesztálra került, semmit sem csorbult, szerencsére a kiadóváltás nem jelentett sem stílusváltást, sem pedig minőségromlást. (tegyük hozzá: már láttunk erre példát…)
Nekem elsősorban az Ars Fatalis a kedvencem Zolitól, talán azért mert azt olvastam tőle legelőször, és hajlamos vagyok minden többi művét ahhoz viszonyítani. A nagy illúzió esetében még helyénvaló is a hasonlítgatás, mindkét történetben egyaránt férfi főszereplő van, egyaránt fontos az apa figurája, és egyformán többsíkú a mű.
Talán vannak olyan olvasók, akiket elkedvtelenít, ha párhuzamos a történetszál, egymás után érkeznek a múltbéli emlékek és a jelen kalandozásai, de ez biztosan nem én vagyok. Tapasztalatból tudom, hogy nem olyan egyszerű ezzel a módszerrel írni, ráadásul A nagy illúzióban többször is van bukkanó, amikor a múlt és a jelen egymásra felel, erre legevidensebb példa a történet csattanója, az öregember alakja.
Ha volt olyan, mikor zavart, hogy nincs illusztráció az éppen olvasott könyvhöz, hát az most volt, habár Zoli hihetetlenül szépen írja a leírásokat, és bárki könnyedén el tudja képzelni, hogy milyen szerinte a pokol. Spoiler - Nekem mind a kősivatag ötlete, de a képzeletbeli meselények városa, illetve a hírességek utazó cirkusza is nagyon tetszett. – spoiler vége
Tetszett az is, hogy moderált a szerelmi szál, nem fordul giccsbe a történet, nem lesz hálivúdi, manapság kevés író képes ellenállni ennek a kísértésnek. A kötetben rengeteg a mellékszereplő, könnyű azonosulni velük, élmény róluk olvasni, mégis szülőtársként teljességgel átéreztem Tom Pastor alakját, akinek nem véletlenül van ilyen vezetékneve. Nem akarom firtatni, végül is az Zoli magányügye, hogy mennyiben hasonlít önmagára, mind apaként, mind akkor, amikor az alkotó hanggal vitatkozik magában, félhangosan.
Összességében azt tudom mondani, hogy idén már nem biztos hogy lesz időm rá, de jövőre mindenképpen sort kerítek mind az Ars Fatalis, mind A nagy illúzió újraolvasásának. És természetesen várom a további Benyák könyveket, helyük van a hálószobámban :)
5 csillag, szívesen ajánlom.
