MARIANN KÖNYVTÁRA

  Forrás. Néhol lassanként, néhol szélvészként zúgott el mellettem ez a január, ami persze abból adódik, ahogyan a munkahelyi beosztásom szól. Azon a héten, amikor két napot dolgozom a könyvtárban, akkor lelassul az idő, ha hármat, akkor meg felgyorsul, másra se jut energiám, figyelmem.  Kicsit macerás a kreativitást heti 2-3 napra időzíteni, vagy fókuszálni, de próbálom beosztani a havi munkákat kedd-szerda-csütörtöki munkanapokra, és jelenleg a könyvtári projektekkel jól állok. Ami kevésbé megy, az az olvasás. Említettem, panaszoltam is az Instagramon, hogy bepárásodik a szemüvegem a maszktól, így kiesett a napi ingázáskor megszokott olvasásmennyiség. Alig haladok az olvasással, amit a Moly már jelzett is nekem: Még jó, hogy a Goodreads egyelőre nem szól le, hanem gratulált, hogy már elolvastam 10 könyvet.  Ha már Goodreads, idén az ottani statisztikám szerint fogom vezetni az olvasmányaimat, illetve valószínűleg az a könyves oldal jobban fog számítani a listámban, mint a Moly. Megl

  Forrás. INDIVIDUUM Vérző ököllel, sírva döngetjük, víjjuk, verjük Örök-hiába e rémes ködboltot, az én-falat. Siket echó felel: Magad vagy! Magad! Jaj, kisértet-arcok az emberi arcok! Mozog az ajak. Mindnek két, nagy szeme van. – Az ő szemükkel csak egyszer nézhetném magam! Mit tükörből látok, nem igazi arcom! Futnék tőle – én szörnyű varázzsal vert. Kit kérdezhetnék? Nincs más! Embert, embert! A csillagok földén sincs senki, senki társ! Egymásra-hagyattunk az űrben, egy-vérek e földszigeten, – S nem tudhatom, hogy mit érez a kisgyerekem. Üres ivorgolyók ürege zár egyenkint. Gurul velünk, vagy áll. Nagynéha összecseng. Mit tudhatunk a szűk sötétbe bent? Érthetjük-e rendjét forgásnak, ütközésnek? Tekéznek-é velünk ismeretlen, nagy kezek? – S hova ejtenek, ha leejtenek? 1912 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/993010

  Forrás. VÁGYAK Úgy-e, most jól áll a hajam megint! És úgy-e, jól van szabva a ruhám? Színes szalag, csokorba szedve mind, Ilyen a szívem is, könnyű, vidám. El innen csak! Sokadalomba vágyom, Ahol repkednek balga kacajok, Futószerelmek szállnak tüzes szárnyon. – Nagy, halálos jókedvet adjatok! Mulatni akarok! És mégis, mégis, e homályos zúgban, Csillapító csendben jobb volna tán, Itt csak valami néma, tompa bú van És béketűrő, mélységes magány; Jobb volna itt maradni minden este S az éjszakán, míg jön a virradat – Behúnyni a szemem és várni egyre Az idő, az idő míg elhalad És betemeti azt a holt nyarat. 1902 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/186750

  Forrás. A Szemezgető lesz az új rovat itt a blogon, amit az évzáró bejegyzésemben említettem. Talán már feltűnt, hogy kicsit döcögősebben megy a blogolás egy ideje, ami fakad abból, hogy a könyvtári social media (FB oldal, Instagram, Moly profil, blog) tartalommal való megtöltéséért felelős egyik személy vagyok; de abból is, hogy éppen most az offline élet fontosabb, mint az online. A könyves blogot befejezni nem akarom, még lezárni sem, mert ismerem magam, akkor elhagyott sivatag lesz belőle. Más taktikák helyett itt lesz a Szemezgető, ami egy visszapillantás lesz a múltba: összeszedem minden hónapban, hogy anno 2015-2019 között mely könyveket szerettem nagyon, melyikről írtam, melyiket ajánlom még mindig. Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Be kell vallanom, nem a könyv leírása, hanem a különleges címe, illetve a külleme csábított olvasásra- írtam 2015-ben a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság ról. A könyv levélregény, 1946. januárjában kezdődik. Az el

  Forrás.   A TE SZÍNED ELŐTT Az én két fáradt asszonykezem Hogy milyen lágy, amikor simogat, Mily enyhén tárul, amikor ad, Terajtad ösmerte meg. – Köszönöm neked a két kezemet! Szemem, a bágyadt, bús tükröző (Áldott csoda ez!) sorsodba nézett, És megtanulta, hogy tiszta szövétnek, Betlehemcsillag, égi vezér… – Áldjon meg Isten a két szememér! Mindig azt hittem: rút vagyok, Csak durva vágyra hangoló, Szívet bájolni nem tudó. – Te megszerettél, – s rámigézted Ezt a halk, esteli szépséget. Oly csúnya volt, mit eddig éltem; Kevert, pocsékló, fél, törött!… – Most a multam is rendbejött, Ahogy tenéked elmeséltem. – Mert láttad sorsom: megszerettem. Nemes, szent csordultig-hited Aranykelyhét felém kínáltad, Szerelmed grálborát ajánltad. Most már, míg élek, szent leszek! Felmagasztaltál; fent leszek; Mindig „te színed előtt” járva… Ó hála, hála, hála, hála! 1915 *** Forrás: https://moly.hu/idezetek/995004

  Forrás. LEÁNYKÉRÉS Fehérzimankós téli éjszaka Éjféli miséről mentünk haza, S járt legelül, csuda hallgatagon, A jegyző úrral Mária hugom. A férfi szólt az erdő szélinél: – Hallotta-é, kisasszony, mit beszél Kettőnkről együtt a falu? – Tudom! Sietve mondta Mária hugom. A rozsvetés dűlőjin szólt megint: – A szóbeszéd igaz lehetne mind, Ha jönne vélem, – mindig egy úton… – Igen! – felelte Mária hugom. Mégegyszer szólt a szérüskert megett: – Édes kis madaram! Fáradt lehet! Adja a karját! – S ment hallgatagon, Hozzásimulva Mária hugom. 1902 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/982629

  https://www.instagram.com/czenema Az elmúlt két órát statisztikai adatok gyűjtésével töltöttem, hová-mit-mennyit posztoltam, azonban őszinte leszek, nem oly nagyon biztos, hogy ez egy összeszedett blogposzt lesz :) Mondjuk legalább illeni fog a meglehetősen hektikus 2020-hoz.  Urban Eve-en, Farkas Lívia blogján olvastam azt a megjegyzést az előző évről, hogy 2020 olyan, mint egy hullámvasút, amire senki nem váltott jegyet, és senki nem tud róla leszállni. Teljesen stimmelt a leírás, 2019-es terveim minimum fele landolt a kukában.  (pszt: karanténos kiakadás, elakadás esetén nagyon-nagyon ajánlom ezt a cikket/podcast részt: "Kell-e világot váltanod a karanténban?"  ) "2020-ra 150 könyvet terveztem be, maximum elolvasni, a várólista csökkentésen túl van a fejemben egy projekt, amiről akkor fogok többet vallani, ha sikerül betartanom, legalább egy-két hónapot. A blogon és instán max. 104 poszt várható, de ha csak 52 lesz, akkor sem fogok kardomba dőlni. Maximum 24 könyv