Havi zárás: ez volt 2018.márciusa

Szokták kérdezni, hogy evésben is ennyire mindenevő vagyok-e, mint olvasásban? :))
Hát, azt hiszem igen, de azért az olvasási sokszínűségre való törekvésemet semmi nem tudja felülmúlni!

Habár be kell vallanom azt is, hogy mivel ennyire sokat és sokfélét olvasok, ezért jóval gyakrabban bukkanok olyan könyvekre, amiket először és utoljára óhajtok a kezembe venni, és március bővelkedett ilyenekben.
Nekikezdtem a várólista csökkentésnek, és négy könyv olvasása után muszáj volt hangosan gratulálnom magamnak a twitteren, mert kettő nagyon unalmas, vontatott volt (A panasz leírása + A fekete ruhás nő). Erdős Renée könyvéről már írtam, so-so, úgy félig-meddig tetszett; egyedül Vámos Miklós váltotta be eddig a hozzá fűzött reményeket.
Nos, mit ne mondjak, még nyolc várólistás könyv van hátra, amit az igen-igen megcsappant olvasási kedvemhez kellene valahogy passzítani, avagy varázsolni.

Tehát a lista, ezeket a könyveket olvastam márciusban - egészen pontosan február 24 és március 30 között: 

1. Charles Duhigg: The Power of Habit
2. Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő – Annakönyv – A kezdetek
3. Jókai Anna: A panasz leírása
4. Erdős Renée: Hajnali hegedűszó
5. Lisa Jacobs: Your Best Year 2018: Productivity Workbook and Online Business Planner
6. Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot?
7. Lisa Jacobs: Your Best Year 2018: Life Edition
8. Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
9. Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Régi szép idők
10. Vámos Miklós: A New York–Budapest metró
11. Agatha Christie: Halál a felhők fölött
12. Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad
13. Susan Hill: A fekete ruhás nő
14. Darren Hardy: The Compound Effect
15. Berek Edit: Pokoltúra
16. Skye Warren: Beauty and the Beast
17. Szabó Magda: Sziget-kék
18. Virág Emília: Tündérfogó

Remélhetőleg az utolsó két történetet is sikerül március 30 előtt befejezni, főleg a havi Szabó Magda olvasás a fontos :)
(update: azóta már befejeztem a dőlt betűseket is :D)

Ne mondjátok el a férjemnek, még nem tűnt fel neki, de márciusban nyolc könyvet kaptam! :D 

Illetve hetet, egyet meg vettem, de ráadásul hazatért három utazókönyvem is... 

és még csak most jön majd a Könyvfesztivál. 

Keleten a helyzet változatlan, de nálam is!

Könyvnek nagyon nehezen tudok ellenállni, mondjuk talán akarni is kéne, az sokat lendítene a helyzeten ;)

http://www.bookfestival.hu/content/programok

De azt ugye tudjátok, hogy már fenn vannak a programok? A kép alá kattintva tovább is léphettek a Könyvfeszt oldalára :)

Jó nézelődést, tervezgetést kívánok!

Read More

Berek Edit: Pokoltúra

FÜLSZÖVEG:

„T. vagyok. Negyvenöt éves. Ez az ítélet napja. Az orvos pillanatokon belül közli a szövettan eredményét.” 

A családanya, amint szembesül a diagnózissal, felveszi a kesztyűt a halálos kórral. Végiggondolja tönkrement házasságát, megromlott kapcsolatait, és harcolni kezd az életéért. És ebben a harcban nemcsak a méhnyakrákkal kell megküzdenie, hanem családtagjainak nagyon különböző – hol támogató, hol visszahúzó – viselkedésével is. Ahogy halad előre az idő, zajlanak a kezelések, úgy válik a két gyermek egyre érettebbé, az anya támaszává. És közben egyre többet megtudnak egymásról, önmagukról.

A Pokoltúra utazás az emberi lélek legmélyére. Azt mutatja be, egy végzetes betegség mennyire változtatja meg egy négytagú család mindennapjait. Mennyire alakítja át a kapcsolatainkat, egymáshoz fűződő viszonyainkat, sőt akár a személyiségünket is.

Szoktak engem többen is azzal vádolni, hogy egy-egy könyvet túl gyorsan olvasok, csak átrohanok rajtuk. Hát kérem alássan, a Pokoltúra elvileg csak 250 oldal, és az én 50-60 oldalas olvasási sebességemmel egy nap alatt elolvashattam volna… ha tetszett volna.
Nyilván az ember könyves bloggerként vállal némi (jó sok) kockázatot azzal, ha leírja, hogy nem jött be neki egy adott könyv, de szembe mennék önmagammal, nem lennék hiteles, ha nem írnám meg az igazat.

Elöljáróban hadd szögezzek le két dolgot: egyrészről én nem fogom lecsillagozni, pontozni ezt a történetet, az hogy én és a könyv nem találtunk egymásra nem jelent más, csak személyes preferenciát.
Másrészről azt se fogom írni, hogy ne olvassátok el a könyvet, mert de, igen, akinek a fülszöveg felkeltette a figyelmét, az látogassa meg a legközelebbi könyvtárat.
Viszont azt muszáj megmondanom, hogy megint több ponton túloz a leírás, sőt már az alcím is. „Amikor egy család szembenéz a rákkal” az lehet, hogy másik sztoriban megtörténik, de itt nincs egység, nincs összefogás, nincs család. Valahol a századik oldal tájékán sikerült megfelelő hasonlatot kitalálnom erre a történetre.
A rák olyan, mint a Nap, pusztító erőt képvisel, végül bekebelezi a hozzá közel állót. Az anya alakja az égetően forró csillaghoz közeli Merkúr; míg a lány a Vénusz, a fiú a tökéletlen Föld, az apa meg a távoli, talán bolygónak sem nevezhető Plútó. Mivel megadott pályán keringenek, legtöbbször egymástól lélekben, nemcsak testben távol, és mint tudjuk, a párhuzamosok csak a végtelenben, feltételezésként találkoznak…

Egyetértek abban a könyvet szintén kritizáló Zsanett véleményével, hogy nagyon sablonos, lecsupaszított, papírmasé figurák alkotják a történetet. Az anya az Áldozat, így nagy betűvel; az apa a gonosz megcsaló, asszonyverő, volt alkoholista. A 17 éves kamaszlány és évtizeddel idősebb bátyja voltak szimpatikusak nekem, ők sokkal többrétűek, kidolgozottabbak, részletgazdagok. Az anya és az apa alakja elnagyolt, igen értem én, hogy sok problémájuk volt a házasságuk elején, de akkor el kellett volna dönteni, hogy mégis melyik volt markánsabb, az asszonyverés vagy a megcsalás?
(Arról meg nem szeretnék beszélni, hogy mit gondolok arról, aki becsomagolva áll az ajtóban, majd közli a fiával, akit be szokott zárni a részeg apja elől a szekrénybe, hogy bocsi kisfiam, mégse megyünk el… Jó nyilván annak könnyű, akinek van hátországa, de azért más is kisétál a rosszból, nem maga miatt, hanem elsősorban a gyereke miatt.)

Nekem a könyv stílusa sem tetszett, a váltott monológok jók voltak, de az anya olyan túllihegett költői képekben beszélt, ahogy nem haldoklik senki.
„Ereimben éreztem, hogy még elevenen kapcsolódom az élethez, de lelkem sápadt viaszfénye már elveszett a sötétségben.”
„A valóság és a káprázat határán igyekeztem ápolni sebzett lelkem, miközben a viharzóna örvényei a sodró áramlatokkal megfékezhetetlenül masíroztak előre, és egyre erősebb ellenállással kellett a bástyáimat védelmeznem.”
?? Hogy mit csinál a kicsoda, micsoda? Miért kell ilyen mű, magasztos irodalmi stílusban fogalmazni?
Az apa meg egyfolytában hisztizett, rinyált azon, hogy neki milyen nehéz, bár nem ő volt beteg, és az végképpen betette nekem a kaput, mikor kifejtette, hogy milyen régen szeretkeztek. Onnantól az ő részét mindig átlapoztam :(

Szóval összességében sajnos, amilyen sokat vártam, olyan nagyon keveset kaptam, és ez engem eléggé elszomorított.
(azon morfondíroztam, hogy lehet, hogy a szerzö személyes emléket írt meg, azért lett eltúlozva pár karakter, azért nem tudta egyformán kezelni öket)
Az viszont biztos, hogy én nem jutottam ezzel a könyvvel a lelkem legmélyére, és megint csak azt tudom hangoztatni: a kevesebb az több, és jóval hatásosabb.

Köszönöm az ekönyvet az Athenaeum kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

Read More

Skye Warren: Beauty and the Beast

Erin cleans Mr. Morris's house twice a week, soaking up every moment with the reclusive ex-soldier she secretly loves.

Blake Morris knows he's scarred both inside and out and is no good for the beautiful young woman who cleans his house to pay for college. But when Erin walks in on Blake touching himself and moaning her name, all bets are off.

Blake receives an offer to return to his alma mater as an associate professor. This is his chance to reenter the world-and to be worthy of the woman he loves. But when they both enter the classroom on the first day, everything is on the line-his career, her future, and a love greater than they knew possible.

Can beauty save the beast?

Find out in this steamy contemporary fairy tale retelling!

WARNING: This full-length novel contains a scarred military hero, a young college student working as a maid in his house, and a happily ever after!

A molyon, az Amazon zónában karcolta valaki a hírt, hogy ingyenes ez a könyv, és gyorsan le is csaptam rá. A Szépség és a Szörnyeteg a kedvenc Disney mesém, bármilyen fandomban, bármilyen párossal, lehet hetero, homo szívesen olvasom a feldolgozásokat.
Figyelem, az ingyenesség változhat, valamint meg kell jegyeznem, ez egy EROTIKUS feldolgozás, meglehetősen sok szex van benne.

Mindjárt a nyitójelenetben Erin rányit a munkaadójára, aki éppen lelkesen használja a jobb kezét, takaró nélkül, meztelenül :D És ha a maszturbálás nem lenne elég, Blake Erin nevét kiáltja élvezete közben.
Hát mi ne mondjak, jó kis kezdése van XDXD

A könyv első harmada meglehetősen sok lepedőakrobatikát tartalmaz, valaki a Goodreadsen vinnyogott is azon, hogy lehet ingyenes egy ilyen sok szexet tartalmazó könyv?
Mert ugyebár a Szürke 50 az pénzért már lehet szoftpornó?!? >-<
Az elején én is azt hittem, hogy csak szex lesz benne, de aztán szép lassan előbukkantak más témák is. Például Blake sérülése, hogy fogságban volt, a vele együtt utazó katonát megkínozták, és majdnem egy évig tartott, míg az arcán a robbanás nyoma heggé vált. Hogy elhagyta őt a menyasszonya,  amint meglátta a férfi sérült arcát, ezzel komplettül lerombolva az önérzetét. Hogy Blake hányingert és pánikrohamot kap a kórháztól, mert olyan sokáig kezelték.

A másik oldal se problémamentes:
Erin fél az újabb csalódástól, mivel az előző pasija azért szakított vele, mert az anyukája takarítónő. Az anyja pedig nem bízik Blakeben, mert egyszer takarított egy gazdag férfinál, és amikor az erőszakoskodott vele, és ő nem engedett, akkor a gazdag pasi megvádolta lopással, arra hivatkozva rúgta ki Erin anyját.
És akkor még nem említettem a volt menyasszonyt, Melindát, aki szívesen jutna vissza Blake házába, főleg a férfi pénztárcájába...

Tehát meglepően sokrétű volt a regény, 4 csillag, teljesen élvezhető volt, sőt még az újraolvasást sem zárom ki , valamint felfedeztem, van még egy Skye Warren ekönyvem a kindlemre töltve :)
Még egyszer link az amazon oldalhoz - most éppen több könyve is ingyenes!!!
Skye Warren amazon

Read More

A hét verse - Petőfi Sándor: Alkony

Petőfi Sándor: Alkony

Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, 

Lankadtan bocsátja le fejét; 

Levelei, a halvány sugárok, 

Bús mosollyal hullnak róla szét.

Néma, csendes a világ körűlem, 

Távol szól csak egy kis estharang, 

Távol s szépen, mintha égbül jönne 

Vagy egy édes álomból e hang.

Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez 

Ábrándos hang jólesik nekem. 

Tudj’ isten, mit érzek, mit nem érzek, 

Tudja isten, hol jár az eszem.

***

vers forrása:

https://moly.hu/karcok/1057564
kép:

https://unsplash.com/photos/_MNnowJVClg

Read More

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad (Léggömbök 2.)

FÜLSZÖVEG:

„Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott. 

Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”

A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is. 

Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…

A recenziós könyveket köszönöm Hajdú-Antal Zsuzsannának :)

Weboldal- Moly - Facebook

Megmondom őszintén: én az első könyv olvasása után másra számítottam, de persze Hajdú-Antal Zsuzsa ott is bőven meg tudott lepni, szóval semmi gond. Azt hittem, hogy megint szerelmi háromszög lesz, könnyed kis történet lesz ez a rész, tényleg young adult.

Ehhez képest, már a kezdés, Dorka rémálmai mellbevágóan megdöbbentőek, felkavaróak. Őszintén remélem, hogy Zsuzsa nem saját emlékből írta meg őket, hanem csak elképzelte.

Ami még meglepőbb volt, legalábbis számomra, hogy megkedveltem Dorkát, holott az első regény után elég szájhúzgálósan álltam hozzá. No, nem mintha most nem követett volna el hülyeségeket, nevesítve az altató szedését. De az, hogy nem okoskodik annyit, hogyan egyszerűen felvállalja a sebezhetőségét, akár a végletekig, attól jóval szimpatikusabb lett. 

Amit csöppet hiányolok, hogy még mindig nem lehet tudni semmit a Sebestyén család múltjáról, pedig nyilvánvalóan lenni miről írni ;) 

Viszont, amit én is nagyon szerettem, az Dorka munkahelyi kalandjai, érdekesek, viccesek, néha elszomorítóak voltak, és Zsuzsa kitűnően bánt ott is azzal, hogy mennyire más a mutatott, külső kép, szerep, meg mennyire más a valóság.

Olvasgattam a molyon az értékeléseket, én nem tudom eldönteni, hogy drukkoltam-e a végkifejletért, elég legyen annyit bevallanom, hogy szinte egy ültő helyemben olvastam el a regényt. 

Igen, szerethető, rajongható a férfi főszereplő, habár az utazást leírva, hogy én nem mentem volna utána, az fix :D

A szúrós kaktusz, mint tetoválás ötlet, de mint allegória az életre, általában az emberekre, szintén eléggé betalált, ahogy elolvasgattam, sokaknál, nemcsak nálam. 

Én jó szívvel fogok emlékezni erre a könyvre, talán egy csöppet jobban is szerettem, mint az elsőt, mert tényleg lenyűgözően sokrétű.
Az öregek otthona, elhallgatott múltja; a sztárság és a vele járó rettenetes médiacirkusz, netes hisztéria; a vidék és főváros konfliktusa, a fiatalság és a fiatalosnak kénytelen megmaradni középkorúak ellentéte; a munkahelyi civódások, munkaköri összeütközések mind benne voltak a történetben.

Ez a kötet már kivezeti Hajdú-Antal Zsuzsát a young adult kategóriából, őszintén várom, hogy hová, merre indul tovább. Érdemes lesz rá figyelni :)

A regényt ITT tudjátok a kiadó oldalán kedvezményesen beszerezni.

Read More

Jeff Kinney: Régi ​szép idők (Egy ropi naplója 10.)

FÜLSZÖVEG:

Régen minden jobb volt. Vagy mégsem?

Greg Heffley is ezt a kérdést teszi fel magának, amikor a városa úgy dönt, egy időre hanyagolja az elektromosságot. Csakhogy a modern világnak igenis vannak szépségei, a régimódi életet pedig nagyon nem Gregnek találták ki.

A feszültség egyre csak nő a Heffley-házban és azon kívül is: Greg vajon át tudja ezt vészelni? Vagy a „régi szép idők” leiskolázzák szegényt?

Az élet bonyolult, a család meg még bonyolultabbá képes azt tenni - szerintem ez ennek a sorozatnak a legnagyobb tanulsága.
Őszintén szólva, mindig lelkesen várjuk Greg és famíliája újabb kalandjait, mert egyfelől rendkívül kiszámíthatatlanok, másfelől Kinney ügyesen dolgozik a klisékkel.

Habár én őszintén nem értem néha a Heffley szülőket, - példának okáért akkor, amikor befogadnak egy malacot a házukba, és kap az állat egy szobát is -, a nagypapa első találkozása az internettel, illetve a faházas gyerektábor azért roppantmód ismerős volt.
Szinte minden részben van valami ijesztő szál is, amitől borzongani lehet, most éppen a tábori rémről szóló (hamis) pletyka, de számtalan olyan apróság is, amit érdemes megbeszélni.

Ebben a kötetben Greg bátyja, Roddick vállal egy olyan munkát, ami eszembe juttatott egy képsorozatot, aminek most direkt csak az első részét mutatom meg.

Klikeljetek a többi képhez, és jó szórakozást kívánok a könyvhöz!

Read More

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

FÜLSZÖVEG:

A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon. 

Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel.

A regényt ITT tudjátok kedvezményesen beszerezni a kiadótól :)

Nyilvánvalóan, életkoromból kifolyólag, (42), már nagyon messzire kerültem a gimnáziumi évektől. Nem is szeretek gimis regényeket olvasni, mert én utáltam a középiskolámat. Általában gondban vagyok azzal is, hogy a legtöbb young adult romantikus regény a jó öreg Rómeó és Júlia klisére építkezik.
De azt kell, hogy mondjam, minden ellenérzésem dacára, már az első két bekezdés felkeltette az érdeklődésemet.

Hogy mitől jó ez a könyv, mert hát tagadhatatlanul az?
Kiemelkedően jó nyelvezete, stílusa van, a kamaszos picsogás mellett hajszálpontos, mellbe és gyomortájékba szóló, felnőttnek is ismerős mondatok alkotják.
„Úgy tettem, mint aki nem létezik, de sajnos léteztem; tovább pörkölődtem saját magam alkotta, méretre igazított poklomban.”
Hát nem gyönyörűen leírja az életet?

"Legszívesebben elbújtam volna a kabátjában, mint a gyerekek, akik azt képzelik, ha nem látják a külvilágot, a külvilág se látja őket."

"Volt valami megfoghatatlan, valami varázsos benne. Valami meg nem értettség a mosolya alatt; valami fel nem fedezett, fel nem tárt régészeti lelet; valami, ami mégis olyan kínosan ismerős."

"Életemben először tekinthettem bele a titkos szelencébe, ahol a kincsek mögött szomorúság és félelem bújt meg."

Viszont ami igaz, az igaz, nekem sok volt Dorka is, Matyi is, nem tudtam egyikőjükkel sem együtt érezni, vagy legalább kedvelni. Rengeteg konfliktus van köztük, néha egészen gyerekes módon, persze egyfelől az életkor miatt is, másfelől az első szerelem csetlései-botlásai miatt is. Mégis nekem picit sok volt a se veled-se nélküled, a történet közepén a civódásoknál engem elvesztett a regény.
Dorkában idegesített a vaksága, legszívesebben a fülébe ordítottam volna Janiról szóló igazat, és nehezen tudom megbocsátani a biosz szertáras esetet, holott kell a negatív példa is, mi ne kövessen el egy másik kamasz lány. Én kicsit túlzásnak érzem a fülszövegben azt is, hogy felnőtté válna a regény végére, azt szerintem a második részre érte el.

"A halálnak íze és szaga van.

Éjszakánként megtelik vele az orrom és a szám. 

Ismeretlen temetőkben bolyongok, patológiákon, hullaházak irattáraiban.

Egy nevet keresek; az ő nevét, az ő parcelláját.

Kaparom a földet, amíg meg nem találom, amíg ki nem ásom.

Csak az ízt érzem, valahol az édes és a keserű között."

Matyi már inkább, de persze nála közrejátszott az is, hogy végig éreztem valami baljóst benne, felette, egy árnyékot, az ő sürgető vágyait, hazugságait, tüskéit érthetőnek találtam. 

Akiket őszintén imádtam, azok Dorka szülei voltak, az apján nagyon jókat vigyorogtam, az anya meg ismerős volt, elég hozzá a tükörbe néznem - én is sokszor reagálok úgy, mint ő. 

"Talán az ő szeme is sötétbarna lesz, mint a kávé. 

Vagy mint a keserű csokoládé. 

De, hogy valami, ami keserédes – afelől semmi kétségem nincs."

Összességében ez a könyv is keserédes, jóval túlmutat a gimnázium falain. Át a magunkra erőltetett jelmezeken túl, felcsillantja az igazság egy-egy árnyékos, vagy csillogó oldalát.
Félmondatokból, féligazságokból, okosan, lassan építkezik fel, jó szívvel ajánlom, bármilyen életkorban olvasásra. 
Minőségi irodalom, nagyszerű első könyv volt.

A recenziós könyveket köszönöm Hajdú-Antal Zsuzsannának :)

Weboldal- Moly - Facebook

Read More

A hét verse - Kormányos Sándor: Elképzelem

Kormányos Sándor: 

Elképzelem

Elképzelem, hozzáadok 

egy nyarat, fényt a lombokon, 

rezzenést az ágak között 

s ha kevés, továbbgondolom. 

Borzolódó rét füvére 

szelek sóhaját álmodom, 

ölelésnyi békét talán 

magamnak itt bent… Nem tudom. 

Álmodozom, hozzáadok, 

vagy épp elveszek belőle, 

a képzelet csak játékot űz, 

de vágyak futnak előtte…

***

vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1060411

Kép link:
https://unsplash.com/

Read More

Mark Manson: The ​Subtle Art of Not Giving a F*ck

The self help book for people who hate self help books. The Subtle Art of Not Giving a Fuck is all about self-improvement not through avoiding problems or always being happy, but rather through engaging and improving upon problems and learning to accept the occasional unhappiness. It’s a radical departure from anything else you’ve ever read, and that’s what makes it so powerful.

https://twitter.com/IAmMarkManson

Kérdezte tőlem valaki a fészbúkon, hogy milyen volt ez a könyv, és bevallom őszintén, nehezen tudok rá válaszolni. 

Először is, nagyon sokáig tartott, amíg megszoktam a f*ck szó állandó használatát, magyarul körülbelül a leszarom (roppant csodálatos) fordítást lehet rá használni. De mikor megszoktam, rájöttem, Mark direkt használ ilyen mástól eltérő, kizökkentő stílust. És onnantól kezdve már élveztem is, hogy egyedi a műve. 

Merthogy szerinte ez az élet első számú törvénye, #1: merj egyedi lenni, önálló döntéseket hozni, nem törődni a külvilág nyomásával. Amit ő "Feedback Loop from Hell"-nek nevez, vagyis Pokolból való visszajelzésnek érzékel, azt főként a közösségi médiára, az állandó összehasonlítgatósdira érti. 

Ismerős a kép? :D

Igen, tényleg ez van, hogy nagyon közeli lett hozzánk a külvilág, egészségtelenül hajlamos mindenki szakértő lenni a másik életében. Leginkább erre buzdít Mark Manson, hogy más értéket, de tényleg valós értéket válasszon az olvasó az életének alapjául. Persze, megfelelő felfogás nélkül is eljut valahová az élete végéig, de azt tudni kell, hogy a nem választás, a képernyő bámulás, a nehézségek elkerülése is választás.
Mark azt is számtalanszor kihangsúlyozza, hogy a gazdagok is szenvednek, csak más szenvedéseik vannak, mint ahogy más fájdalma, kínja tud lenni egy nőnek, mint egy férfinak. Igazából felesleges állandóan hasonlítgatni, és a média azért teszi azt, mert a reklámokból tesz szert nyereségre, amik a fogyasztói kört próbálják újragenerálni.

Ha összefoglalóan kellene jellemeznem, talán nem tud ez a könyv semmi többet, mint amit a többi, hasonló önfejlesztő könyv. Csak éppen az írója őszinte, és hajlandó elmesélni, hogy mikor, miért volt padlón, mennyi munkába, fájdalomba került neki a változás, ami segítségével normális életet tudott magának építeni.
Mert igen, a változás nehéz, hosszadalmas, kínzó, de megéri megpróbálkozni vele, még a halálos ágy előtt :)

Read More

Charles Duhigg: A ​szokás hatalma

FÜLSZÖVEG:

Nap mint nap meghozott döntéseink többségükben megfontolt választásnak tűnnek, pedig egyáltalán nem azok – csupán szokások. És bár az egyes szokások önmagukban viszonylag jelentéktelenek, idővel óriási hatást gyakorolnak az egészségünkre, a termelékeny­ségünkre, a pénzügyi biztonságunkra és a boldogságunkra. 

Évszázadok óta próbálják megfejteni, miért alakulnak ki a szokásaink, de a neurológusok, pszichológusok, szociológusok és piackutatók csak az elmúlt két évtizedben kezdték megérteni a szokások működését – és ami ennél is fontosabb, azt, hogy miként változnak a szokásaink.

A szokás hatalma című könyvében Charles Duhigg, a New York Times díjnyertes újságírója, izgalmas tudományos felfedezésekről mesél nekünk, amelyek magyarázatot adnak arra, miért léteznek a szokásaink, és megmutatja, hogyan változtathatunk rajtuk, hogy átalakítsuk üzleti vállalkozásainkat, közösségeinket – és az egész életünket.

Eredeti mű: Charles Duhigg: The Power of Habit 

Eredeti megjelenés éve: 2012

„A szokásaink sokkal jobban befolyásolják az életünket, mint gondolnánk, valójában annyira erősek, hogy az agyunk minden másnál jobban ragaszkodik hozzájuk, és még a józan észt is hajlandó feláldozni a kedvükért.”

Idénre van egy fogadalmam, hogy elolvasok legalább 12, de még inkább 52 nem fikciós, ismeretterjesztő könyvet.  Már egész jól állok, Duhigg könyve talán a hetedik volt a moly polcomon.
Ez a könyv hármas tagolású, előbb az egyéni szokásokról ír, aztán jönnek a sikeres vállalkozások rutinjai, végül a társadalmi szokásrendszerekkel fejezi be a művet.
Ami nagyon érdekes, hogy Duhigg újságíró, tehát rendkívül sokféle témából merít, a könyvének szerkezetét Malcolm Gladwell munkásságához tudnám hasonlítani. A tudósok régebben teljesen más területeket tartottak a rutincselekedetért felelősnek, de manapság azt gondolják, hogy a frontális lebeny illetékes elsősorban a szokásokért. A kötet eleje szerintem kicsit uncsi volt, javarészt egy amerikai férfiról szólt, aki elveszti az agyának egy részét, egy fertőző gyulladás miatt.

A Hogyan alakítsunk ki új szokásokat részben ellenben az első amerikai bombamarketing történetét eleveníti fel Duhigg, Hopkins Pepsodent reklámját. Számomra egyértelműen ez a rész volt a legizgalmasabb, habár nagyon érdekfeszítő volt olvasni Michael Phelps olimpiai aranyakat érő technikáját, szokásrendszerét. Jópofa volt az Anonim Alkoholisták szervezetének története is, és persze szociológiából kiemelkedő jelentőségű volt Rosa Parks letartóztatásának története, a szegregáció elleni törekvések kiindulópontja.
Csakhogy azt nem igazán értettem, hogy miért kapcsolódik a rutinokhoz a krónikus alvajárás, azt ezt leíró részt én nem kicsit beleerőltetve éreztem a témába, könyvbe.
De bizonyára bőven lesznek olyanok is, velem együtt, akik megbotránkoztatva, megborzongva olvasnak az állatkísérletekről. Nyilván a főemlősöket, majmokat jobban sajnálja az ember, de a patkányoknak jutó áramütések sokasága, amikről Duhigg beszámolt, szintén elég lehervasztó tud lenni.


Összességében 4 csillagot adok erre a könyvre, kicsit talán túl sok, szerteágazó benne a példák hada, Phelps sztoriját én alig találtam meg, hiába voltam ezer százalékig biztos, hogy ebben a műben olvastam róla. Nem hinném, hogy elég lenne egyszer elolvasni ezt a könyvet, ahhoz tömör is, fejezetenként új precedenst hoz, és a tartalom a végére kicsit összemosódik – én ezt inkább a szakkönyv, tankönyv kategóriába tartozó műnek érzem, mint sima ismeretterjesztő kötetnek.

Read More

Erdős Renée: Hajnali ​hegedűszó

FÜLSZÖVEG:
A regény főhőse, a fiatal, 17 éves Marianne, aki édesanyjával és mostohaapjával él annak vidéki birtokán. Féltő szeretet és gondoskodás veszi körül, amely csak nehezen engedi láttatni a való életet, annak minden tragédiájával és nagyszerűségével, boldogságával. A történet során Marianne felnőtt lánnyá válik. Megérti a környező világot, megtanul kompromisszumot kötni, s megismerni a szerelem, a testi-lelki vonzalom nagyszerűségét és kínját…

Eredeti megjelenés éve: 1933

Nekikezdtem a várólista csökkentésnek, egyelőre a vékonyabb könyveket előtérbe helyezve. Nem szoktam előre elolvasni a molyon a véleményeket, olvasás előtt, mert nem szeretem, ha más befolyásolni, de mégis rápillantottam ennek a regénynek a lapjára.
Tény és való, egyet kell értenem, a főhős, Marianne nem is naiv, hanem valami földöntúlian, rajzfilm főhős szerűen buta. Az én öt éves óvodás lányom jóval talpraesettebb nála.

Viszont mentségére legyen mondva, tényleg eszméletlenül nehéz kereszt lehet, ha valaki híres emberek gyermeke. Marianne édesanyja világhírű operaénekesnő, aki 45 évesen is nagyon jól konzervált szépség, míg az apja szintén elismert tudós professzor. Tehát a tehetség, kinézet, ész nyomásával szemben küzd egy olyan lány, akit egyfelől túlhordott az anyja, és alig bírt megszületni, ami bizony az 1900-as évek elején könnyen halálos eseménybe fordulhatott volna.
Másfelől szerintem az manapság is megtörténik, hogy elválnak a szülők, és a gyereket próbálják konzerválni lóval, külföldi utazással, ruhával, ékszerrel. (Khm-khm, mi az oviból, de a suliból is ismerünk ilyen gyereket.)

Őszintén megmondom, én ezt a történetet a többi szereplő miatt élveztem, mert Erdős Renée olyan karaktereket írt le, akik nem csak 1933-ban, de manapság is léteznek. A szépasszony, aki karrierista, és nem tud lemondani a sikerről, dicséretről, hízelgésről – Marianne anyja. A vénkisasszony nevelőnője, aki hiába várta, hogy meginduljon az önálló élete, ezért más gyerekét neveli a magáé helyett. A fiatal lány, aki azt hiszi, elég a kinézet ahhoz, hogy mindenkit levegyen a lábáról, és nem érzi meg a környezete, hogy kihasználja őket – Marianne unokatestvére. Az apja, aki csak a munkájának él, de teljességgel meg van róla győződve, hogy rosszul nevelik a lányát…

Szóval nem volt ez egyszeri olvasmánynak rossz, kicsit kevesebb csöpögés, romantika jobb lett volna, de hát megbocsátjuk Renéének, mert hiszen ezek a könyvek kellettek ahhoz, hogy eltartsa a családját. ;)

Read More

A hét verse - Pilinszky János: Egyenes labirintus

Pilinszky János: Egyenes labirintus

Milyen lesz az a visszaröpülés, 

amiről csak hasonlatok beszélnek, 

olyanfélék, hogy oltár, szentély, 

kézfogás, visszatérés, ölelés, 

fűben, fák alatt megterített asztal, 

hol nincs első és nincs utolsó vendég, 

végül is milyen lesz, milyen lesz 

e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, 

visszahullás a fókusz lángoló 

közös fészkébe? – nem tudom, 

és mégis, hogyha valamit tudok, 

hát ezt tudom, e forró folyosót, 

e nyílegyenes labirintust, melyben 

mind tömöttebb és mind tömöttebb 

és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

***

vers link:
https://moly.hu/karcok/1062021
kép:

https://unsplash.com/

Read More

Gretchen Rubin: Jobban, ​mint valaha

FÜLSZÖVEG:

– ​Szeretnék rászokni a rendszeres testmozgásra, de nem tudok, és ez nagyon bosszant. 

– Olyan jó lenne egészségesebb ételeket enni, de imádom a gyorsételeket! 

– Többet akarok aludni, hogy kipihentebb és energikusabb legyek, de csak késő este jut idő magamra. 

– Kevesebbet kellene innom, de olyan nehéz megállni, ha társaságban vagyok. 

– Több időt szeretnék tölteni a családommal és a barátokkal a folytonos munka helyett.

Hogyan javíthatunk életünkön a szokásaink megváltoztatásával?

Erre ad választ Gretchen Rubin könnyed humorú, ám rendkívül alapos, tudományos kutatásokon és rengeteg személyes megfigyelésen alapuló könyve. Gretchen a könyvben 21 szokásformálási stratégiát mutat be részletesen, amelyek segítségével akkor is megváltoztathatjuk az életünket alapjaiban meghatározó rossz szokásokat, ha korábban már belebuktunk egy-egy ilyen kísérletbe.

A könyv segítségével választ kaphatunk a következő kérdésekre: 

– Ha valamit szeretek csinálni, mégis miért esik olyan nehezemre rendszeressé tenni? 

– Néha egyetlen nap alatt megszabadulok egy rossz szokásomtól, máskor meg sehogy sem sikerül, bármennyire próbálkozom is. Miért? 

– A diéta után miért ugranak vissza rám a leadott kilók – vagy még annál is több? 

– Hogy tudom megtartani a kialakított jó szokásokat? 

– Miért van időm mindenki másra saját magamon kívül?

Eredeti mű: Gretchen Rubin: Better Than Before

Eredeti megjelenés éve: 2015

Említettem már, hogy én csak úgy tudok önfejlesztő, önsegítő könyvből tanulni, ha az illető író hajlandó beismerni, hogy ő sem tökéletes emberi lény. Hát Gretchen iskolapélda erre, mert én például vele biztosan nem tudnék egy fedél alatt élni, annyira bogaras, különc, annyi kis rituáléja van.
De hát nem is nekem kell, viszont ebből a könyvből én jóval többet tanultam, mint az elsőből.
Talán azért is, mert ez jócskán átgondoltabb, összeszedettebb kötet, mint a Boldogságterv. Nemcsak a stílusa, nyelvezete lett kifinomultabb, kiforrottabb, egyszerűen a második könyvének szerkezete jobb. Van kiindulópont, világos az átmenet A pontból a B-be, majd tovább.

Valószínűleg ez adódhat két dologból is, egyfelől lett írói rutinja, a Boldogságterv 2009-ben jelent meg eredetileg, a Jobban, mint valaha pedig 2015-ben. Hat év rengeteg tapasztalatot jelent lelkileg, emberileg is, én ezt érzem inkább hangsúlyosabbnak Gretchen második könyvében. A Jobban, mint valaha egy megállapodott, lelkileg stabilabb embert takar – szerintem-, mint aki a Boldogságkönyvet írta.
Mi adhatja ezt a mélyreható változást? Valószínűleg megbékélt önmaga természetével, és annak hiányosságaival, és mint a kötetben számtalanszor leírja, megtanulta a hibáit is beleilleszteni az életébe. Meg persze a szokások, amiket én is imádok!

A szokások, mindennapi rutinszerű cselekmények életünk tartórugói, amik ha kiesnek, például betegség, nyaralás után, teljesen padlóra tudják küldeni az embert. A szokások, rutinok táplálják az egyéniségünket is. Konkrétan ezen azt értem, hogy bizonyos fajta viselkedésmódot, hozzáállást, szokásrendszert társítunk bizonyos fajta emberekhez, vagyis a szokások részei, alapvető tartóelemei identitásunknak... és ha ez a rutinrendszer borul, hajlamos kiakadni a lélek is, a 'sehová nem haladok, semmit se érek el, nem vagyok elég, pedig mások mennyivel ügyesebbek, szerencsésebbek, jobbak’ pánikba.

Gretchen könyve erről is ír, egyáltalában rengeteg tanácsot ad a szokások megformálásához, tartásához, de a legfontosabb tanácsa a következő:

„A helyzet az, hogy nem létezik egyetlen, mindenkire ráhúzható megoldás. Könnyű arról álmodozni, hogy lemásoljuk a produktív, kreatív emberek szokásait, mi is hasonló sikereket érünk majd el. De mindenkinek a saját életében működő szokásokat kell ápolnia. 
Vannak, akiknél az válik be, ha kis lépésekben kezdik a változtatást, míg mások nagyban szeretik intézni a dolgaikat. Van, akinek szüksége van külső elszámoltatásra, mások pedig dacolnak a számonkéréssel. Van, aki jobban teljesít, ha alkalmanként meg-megszegheti a jó szokásait, míg mások akkor járnak sikerrel, ha soha nem szakítják meg a láncot. 
Nem csoda, hogy a szokásformálás ilyen nehéz dolog. A legfontosabb az, hogy megismerjük magunkat, és kiválasszuk a számunkra működőképes stratégiát.”

Nekem sokat segített ez a könyv, biztosan többször fogom olvasni, böngészni, jó szívvel ajánlom könyvtári kölcsönzésre! Rengeteg tipp, tanács, ötlet van benne, érdemes kísérletezni egyik-másikkal, vagy egyszerűen eltöprengeni azon, hogy melyik férne bele az életünkbe.
Úgy is itt a tavasz, a megújulás ideje :D

Read More

A GENERAL PRESS KÖNYVKIADÓ NŐNAPI AJÁNLATA

Lucinda Riley: Árnyéknővér

Tökéletes menedék a hideg márciusi napokra Csatlakozz Csillaghoz a múltja utáni kutatásban! Ismerd meg A hét nővér-sorozat további köteteit is! Bővebben

 

Amanda Prowse: Tápláló szeretet

Azoknak, akik minden nehézségen átküzdik magukat Egy regény a szeretet éltető erejéről, amely csodákra képes Bővebben

 

Anders de la Motte: Végzetes nyár

A borzongást kedvelő nőknek Egy évtizedeken átívelő, izgalmas nyomozás Bővebben

 

Joanna Courtney: A kijevi hercegnő

Az erős, határozott nőknek Jelizaveta kijevi hercegnő kalandos, országokon átívelő útja a norvég trónig. Bővebben

 

Linda Green: Aki bújt...

Egy tökéletes thriller az anyai szeretet erejéről Egy, kettő, három… Te be mered csukni a szemed egy percre? Bővebben

Read More

Lisa Jacobs: Your Best Year 2018

Néha a leghalványabb emlékem sincs arra nézve, hogyan került a látókörömbe, meg a várólistára egy-egy író. Eltekintve ettől a kis információmorzsától, azt hiszem, azt mindenki látja, tapasztalja, hogy nagyon-nagyon menők lettek a plannerek nálunk is.

Mi is az a planner?
A planner egy olyan határidőnapló, ami egyben tervező is, mindig vannak alapvető kiindulási pontok és vannak elérendő célok is, amit le tud jegyezni bele az ember. A planner attól más, mint a sima határidőnapló, hogy azt kéri tőled, rendelj munkát, feladatokat az elérendő céljaidhoz, és ezeknek adj egy időpontot is!
Tehát teszem azt, - és bocsi, hogy a saját dolgaimmal jövök, de úgy könnyebb magyarázni-, meg kell írnom egy házi dolgozatot. Van rá 6-8 hetem, akkor előre beosztom, hogy adott héten hány szót kell megírnom. A hét végén pedig rögzítem, sikerült? nem sikerült? miért nem sikerült?
De lehet ez egy nyelvtanulás is, ha két év múlva akarok nyelvvizsgázni, akkor nyárig befejezem a duolingó tanfolyamot. A három nyári hónapra előirányzok magamnak.egy intenzív nyelvtanfolyamot. Őszre pedig egy alapfokú vizsgát. Aztán tovább hajrá a középfokúig…

Szóval valamiféle tudatosságot igényel ez a fajta tervező. Azt mindenképpen, hogy felmérd, mi az alap, kiinduló, A pont, és hogy adj magadnak határidőket a B pont eléréséig. Itthon Via, az Urbaneve bloggere szokott hasonló tervezőt készíteni évek óta. De most decemberben és januárban elég sok egyéb ilyen tervező felbukkant. Ebből látszik, mi jó 5-10 évvel le vagyunk maradva az amcsi piachoz képest, ahol bizony meglehetősen borsos árat kérnek egy-egy jó minőségű, vagy díszes plannerért.

http://www.marketyourcreativity.com/2018/02/self-publish-best-seller/

Kicsit hosszúra nyújtottam a bevezetőt, de mindenképpen érteni kell, hogy mi ebben az önfejlesztő eszköz. Pláne azon érdemes elgondolkodni, hogy kinek mennyiben van rá szüksége.
Szerintem minden író picit bele a vakvilágba ír, így én is. Fogalmunk sincs, hogy melyik mondat, melyik gondolat melyik olvasóban, hol talál fogadtatásra. Az önsegítő könyvek pedig még inkább ki vannak téve ennek a fura helyzetnek. A szerző általában leírja a módszert, ami szerint ő éli az életét – aztán az olvasó vagy tud vele azonosulni, vagy sem. Komoly lutri tud lenni egy-egy még felkapott módszer is. Véleményem szerint nagyjából 50-50% arányban, hogy bejön/nem jön be egy új self-help könyv az olvasónak.

A legnagyobb gond – megint csak szerintem,- kettős. Egyfelől a magyarok nagy része sajnos fixált agyi beállítódású.
Carol Dweck pszichológus meglátása szerint, az emberek vagy fix vagy növekvő mentalitásúak. A gondolkodásunk alapvetően kétféle lehet: olyan, aki hisz a fejlődésben, abban hogy a saját kormányosa az életének (growth mindset); és olyan, aki úgy gondolja, hogy a dolgok adottak, a körülményeiről, életéről a külvilág dönt java részben (fixed mindset).






Nagyon szeretem ezt a kis videót, ha a plannert nem is töltöd le, mindenképpen ajánlom, hogy nézd meg.
Igaz, hogy angolul van, de szerintem érthető az elv. Ha hiszel benne, hogy az agy is csak egy hatalmas izomcsoport, amit ugyanúgy lehet megmozgatni, mint a többi izmot, akkor valószínűleg fejlődő a gondolkodásmódod. A dolog azért kiemelten lényeges, mert azok, akik teljes egészében a külvilágra hárítják az életük kezelését, vagyis fixációban élnek, legtöbbször a halálos ágyukon, vagy öregségükben jönnek rá, hogy mennyire elvesztegették az életüket.
Szerencsére az utolsó pillanatig lehet változtatni, idősen is lehet új ismeretségeket kötni, új recepteket kipróbálni, beiratkozni (ingyenes!) a könyvtárba. Vagy csak új boltokat felfedezni, rácsodálkozni, hogy a lakókörnyezetünkben mennyi mindent építenek át.
Aki szomjas az új élményre, vagyis hisz az élethosszig tartó tanulásban, fejlődésben, kevésbé fenyegeti a depresszió, a szenvedélybetegségek, de az aggyal kapcsolatos betegségek is, például az Alzheimer kór.

És erre jó a planner, új élmények tervezésére, megörökítésére, többek között Lisáé is.
Az első közel száz oldalon segít megragadni az olvasó vágyait, a kiindulási alapot, egészen pontosan havi lebontásban megtervezteti 2018-at. Aztán következik a heti beosztású naptárrész, végül ad még pár olvasmánytippet is.
Én lehetőség szerint mindkét tervezőt ajánlom, a sima Life editiont és a businesst is, mert csak úgy nagyjából 70-80 %-ban fedik egymást.

Megmutatom, hogy engem eddig – 2x olvastam a Life, 1x a business editiont-, melyik mondat fogott meg a legjobban:

Ha ez a pillanat most egy dollár lenne, akkor befektetem, vagy éppen elherdálom? 

Ez a másik probléma, vagyis az okostelefonnal, fészbúkkal, állandó hírekkel, csipogó értesítésekkel megáldott világunkban igen mellbevágó kérdés bír lenni. Én irányítom a technikát, vagy a technikai eszközök irányítják az én életem? Az a több óra, amíg macskás videókat, fényképeket, idézeteket, celebhíreket nézegetek a neten, vagy éppen a másfél órás filmet három óra hosszan bámulom, reklámokkal tarkítva a tévében soha vissza nem térő időkiesés az életemből...

Nem mondom, hogy én tökéletes vagyok, távolról sem, nem véletlenül talált be pont ez a mondat.
(Habár mondjuk én az Fb helyett inkább a Moly-instagram-twitter Bermuda háromszögében vagyok hajlamos órákra eltűnni.)
Szerencsére amúgy Lisa sem tökély, ő is képes klikkelgetni csupán időhúzásból, és én nagyon örülök annak, hogy leírta eme hibáját.
Mert én nem tudok tanulni túl tökéletesnek tűnő emberektől, ők ugyanis nem példaképek számomra, hanem piedesztálon álló bálványok.

Mindenesetre nekem sokat segített ez a tervező a hétvégén, pláne ez a mondat megsokszorozta a produktivitásomat :)

Itt lehet letölteni a plannert -  (a blogbejegyzés végén!):

YOUR BEST YEAR 2018
http://www.marketyourcreativity.com/

Read More

A hét verse - Fodor Ákos: LÉTEZEM

Fodor Ákos: LÉTEZEM

Vágyaim labirintusában 

olykor valóságnak 

tűnő álmaim között 

élem az életem. 

Létezem.

Lelkemben dúló néma 

háború szüntelen 

békéért kiált. 

Hang nélkül, valahonnan 

mélyről kitörni készül. 

Süketnéma érzelem. 

Létezem.

Bent félelem 

a felszínen nincs semmi sem. 

Eltévedt érzelem. 

Létezem!

Eljön a nap, mikor 

egy ölelésben hazaérkezem. 

Békében élek ott, ahol 

még nem járt senki sem, 

ahol csak az számít: 

Létezem!

***
vers forrása:

https://moly.hu/karcok/1019305

kép:

https://unsplash.com/

Read More

Februári esti mesék

FÜLSZÖVEG:

Greg Heffley világéletében egy dolgot akart: felnőni. De vajon tényleg olyan remek dolog a felnőtté válás, mint amilyennek ő azt hiszi? A fiú-lány bulik és a növekvő felelősség terhei mellett Gregnek még a kamaszodással járó kínos változásokkal is meg kell küzdenie – ráadásul mindezt úgy, hogy nincs mellette a legjobb barátja, Rowley. Vajon egyedül is állja majd a sarat? Vagy leteríti a rideg való?

https://moly.hu/alkotok/jeff-kinney

Kisfiam rendszeresen panaszkodik amiatt, hogy nem tudunk időrendben haladni Greg kalandjaival, de komolyan mondom: lasszóval vadászom le a könyvtárban a ropi naplókat.
Eddig most állunk a legjobban, mert a tizenkét kötetből ki tudtam hozni kettőt, a négyes és a tízes van nálunk. De amúgy a K46 alatt nagy nihil szokott lenni a gyerekkönyvtárban, nem Kinney művei. A közelebbi könyvtárba hajlandó is vagyok kéthetente elsétálni új munícióért, de hogy messzebb menjek, hiába, arra nem vagyok hajlandó. Azért hiába, mert mire odaérek, már nyoma se a ropi naplónak…

Szóval kicsit össze-vissza sikerül haladnunk, előbb olvastuk el, hogy fasírtban van Greg és a legjobb barátja Rowley, minthogy kiderült volna, hogy ugyan miért. Az ötödik kötet egyébiránt új kalandokat hoz az egész Heffley családnak, ugyanis az anyuka úgy dönt, hogy nekiáll újra tanulni, és magukra hagyja kicsit a fiúkat. Illetve egy házvezetőnőre, aki feltűnően szereti a rágcsákat, a szappanoperákat, viszont a munkát már kevésbe.

FÜLSZÖVEG:

Itt a nyári szünet – hétágra süt a nap, és minden kissrác a szabad levegőn rohangál. De hol van Greg Heffley? A házban gubbaszt, és videojátékokat játszik behúzott függöny mellett. Greg, aki saját bevallása szerint is benti éghajlathoz szokott, a leghőbb nyári vágyai szerint él: nincsenek kötöttségek és nincsenek szabályok. De Greg anyukájának más az elképzelése az ideális nyárról – olyan, ami dugig van kinti játékokkal és „családi együttlétekkel”. Kinek az akarata jut majd érvényre? Vagy esetleg a Heffley-család új tagja mindent a feje tetejére állít?

A negyedik részben Greg mindent elkövet, hogy békében tölthesse a nyári szünetet, sok számítógépezéssel és tévézéssel, de főleg az anyukája folyton keresztbe tesz a terveinek. Persze mennyivel jobban, nyugisabban telt volna a nyara, ha az elején nem néz meg egy horrorfilmet, ami aztán hetekre rettegéssel tölti el… 

Mindkét kötetben voltak poénok, akár rajzban, akár szövegben, én is egyre inkább megkedvelem Greg-et, minél többet olvasok róla. 

FÜLSZÖVEG:

Kiváltságos dolog egy háromgyerekes családban nagylánynak lenni, különösen akkor, ha olyan mesebeli családról van szó, ahol még a nehéz pillanatokban is mosolygósan oldódnak meg a bajok, ahol Apával nem csak kergetőzni, de nassolni is lehet, és ahol a kórházba került kistestvért a nagytestvér szeretete gyógyítja legjobban. És az a legjobb, hogy bár jó együtt lenni is, de vannak pillanatok, amikor a nagylány válik főszereplővé, például az iskolai farsangon, a babaszobában vagy a lánynapon, amit Anna kettesben tölt Anyával, izgalmasabbnál izgalmasabb mulatságokkal. 

Komolyan mondom: én már unom az APG könyveket, de sajnos évtizedek óta van gyerek a családban, aki még ovis, és igényli. Felnőttként ugyebár a nagyon naiv, és sokszor ugyanolyan szókincset használó stílussal van gondunk, pláne a kedvenceim azok a mesék, amikor még egy év alatti gyermeke szájába ad összetett mondatokat Bartos Erika... roppant hihetőek, ja, vagy nem :(

Emma a héten náthás, neki kellett ezt a lányos könyvet felolvasnom, minden este alvás előtt 2-3 mesécskét. Ezek elég kis rövid történetek, a végén a fotó az egyetlen, ami hihetővé, elfogadhatóvá teszi őket.
A poén, hogy most, sokadik olvasásra esett le, hogy Anna bizony már 20 éves, mert 1998-ban született; és akkor Peti már 18, Gergő pedig 16. Eszméletlen, hogy mennyi idő óta részesei ők mások családjainak, így a miénknek is. (mivel megvan az összes kötet a sorozatból, így nem nehéz.)

Még egy apró megjegyzés:
ha már arra jártunk, mert a szomszédban szóbelizett, megmutattam Fanninak Anna iskoláját, a Hermina úti két tannyelvű sulit :))
Érdekes véletlenek vannak. 

Read More