MARIANN KÖNYVTÁRA

Ez egy egész jó hónap volt :) 8,210 oldal , ha jól számoltam. Két sikerélményem is volt: hogy sikerült elolvasnom a márciusra kijelölt 10 könyvből kilencet, így meg lett a tavaszi kívánságlistás kitüntetésem; másrészt végre elolvastam a Larten Crepsley sagát. (hüpp-hüpp, így sajnos nincs több Darren Shan vámpírkönyv) A dőlt betűvel szedetteket még olvasom.

Nem saját ötlet, Anitá nál láttam meg, de nála is hozott anyag, eredetileg Teklá tól származik :) Ritkán csinálok ilyen lánckörlevelet, vagy ilyen körbekérdezést, de mivel ez könyves, kihagyhatatlan. 1,Do you remember how you developed a love for reading? / Emlékszel, hogyan szeretted meg az olvasást? Arra emlékszem, hogy nehezen tanultam meg olvasni, főleg mert akkoriban valahogy az egymáshoz közel hangzó betűket egybe tanították, olvasásnál, írásnál egyaránt; így a mai napig keverem időnként a b-d-g hangzókat. Emlékszem sírásra, meg egy szigorú apukára :)) 2., Where do you usually read? / Általában hol olvasol? Itthon bárhol, bár a nappali tetőablak alatt az egyik kedvenc helyem a fényviszonyok miatt, illetve esténként a háló, a csönddel, takaróval bebugyolálva. De szeretek, sőt létszükséglet a tömegközlekedésen is, zavar a zaj, a könyvvel jól el tudok zárkózni. 3., Do you prefer to read one book at a time or several at once? / Egyszerre szigorúan csak egy könyvet olvas

Van ez úgy, hogy éppen minden sokkal fontosabb, mint hogy alkossunk valamit, vagy inkább azt mondom, hogy most a kézzel fogható teremtés fontosabb, mint az online jelenlét :) Az életmód váltás is magával hozta ezeket az érzéseket, meg a napsütés is; egyszerűen látni a port, ami rátelepedett a bútorokra, és tenni kellett ellene valamit. De azért még vagyok, olvasgatok, kicsit megint szivacs lét jellemző rám. Ez időről időre visszatérő helyzet nálam, amit akár nevezhetnék gondnak is, ha tényleg az írásból kéne megélnem. Még jó, hogy nem... A takarítási listámmal egész jól állok, és bár minden nap van elmászkálós időszak, azért tudtam foglalkozni az üzlettel is. (ezért elég büszke vagyok magamra, néha monstre rohangálós az életem, most például pötyögés után megyek vacsorát gyártani :D)

Ez a cím olyan drámain hangzik, és nyűgösen is, pediglen nagyon izgatott vagyok a dolog miatt :)) Meg persze félek is, öt évet hagytam ki a munka világából, ez azért feljogosít a parára. Reggel az első kávét szorongatva írtam egy teendő listát, amiről eléggé lassan fogynak a dolgok, pláne mert holnap kétszer is el kell mennem itthonról (bankba + orvoshoz). Elviszem viszont magammal az egyik könyvtári könyvemet, amiből csodák csodája, már csak 3 van itthon! A lista legnagyobb tétele a takarítás, de elvileg kéne szentelnem némi időt egy gyors leltárra is. Kicsit ilyenkor, ha ennyi a dolgom, a súlyozás a legnehezebb, hogy milyen sorrendben próbáljak mindennel végezni.

Ez a hét nem kicsit elszaladt velem, és konkrét írásos nyoma kevés van - ezt előre be kell vallanom. Van egy személyes jellegű blogbejegyzésem a tumblren, egy-két kritikám, illetve még múlt heti projektjeim: 800 szó Drarry, és az original novella itt: http://bells-novellak.blogspot.hu/2015/03/mariann-novellaja.html A lazsálási okot ide másolom: "Tegnap óta tök random időnként vigyorgok és éneklem: MEGYEK dolgozni! :D Nem kicsit rám fér már a váltás, még akkor is, ha először biztos nagyon-nagyon fura lesz. (és picit ijesztő, hogy elvileg 3 nap a betanítási idő o.O) No, mindegy, menni fog, mennie kell neki, mert VÁGYOM rá, de piszkosul. Nem a fizetésre - holott fejben már azt is költöm,- de inkább arra, hogy megint többet legyek felnőtt társaságban.

„A boldogság egy olyan ideális állapot, amelyre bár vágyunk, mégsem tudjuk meghatározni, hiszen magában foglalja életünk minden oldalát és ezzel emberi teljességünket.” Forrás:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Boldogság Ez egy kissé személyesebb bejegyzés lesz, de ettől blog egy blog, nemde? Időnként bekacsint az élet. Most, hogy kitavaszodott, én is szinte szárnyalok, még akkor is, ha ez nem megy 100 százalékosan. A napsütéstől folyton mosolyogni támad kedvem, meg egyébként is szuper kis napom volt tegnap is, ma is.

Ez nem egy új keletű dolog, mert már hatodik napja csinálom , habár a tegnapi napot sikeresen ellébecoltam, szóval van már -500 szavam :D A lényeg az, hogy ha minden nap sikerülne év végéig írnom 500 szót, akkor ez félelmetesen nagy mennyiséggé tudna felduzzadni, 150 ezer szóig! (ez eléggé WOW kategória szerintem) Tegnap sikeresen rendbe tettem végre a lj-és oldalam, megcsináltam a linklistát az összes eddigi írásomhoz; és így se állok rosszul, mert egészen úgy tűnik, hogy alkottam már eddig is szép számmal. Az első, bár befejezetlen Bagolypalota 2011.novemberében került fel a Továbbvilágra, míg a Merengőn már 2011.februárjában publikáltam, mégpedig két verset, a Merengő Imát, illetve Piton professzorhoz írt ódámat.

Anne Frank naplója nem az első olyan kötet, amelyet számos amerikai államban próbáltak, próbálnak megtagadni fiatal kamaszoktól, mégpedig két szögesen eltérő okból. Egyik nézet szerint a napló „downer” vagyis túlságosan pesszimista, életeunt; de ugyan már, mitől lenne más??? A másik ok a pornográfia vádja, mivel az eredeti, vágatlan, Anne édesapja által cenzúrázatlan kiadás részletezi Anne altestének leírását, például pisilés közben. (két magyar újságcikk is foglalkozik az esettel:   http://index.hu/kultur/2013/04/30/betiltanak_anne_frank_naplojat/ http://www.delmagyar.hu/bulvar/kiborultak_a_szulok_anna_frank_vaginajatol/2141933/) Nos, ez lehet meglepő egy felnőtt számára, de valószínűnek tartom, hogy azok az anyák, akik ilyesmi miatt sipákolnak, sose tudják meg, hogy drága csemetéjük miket látott már a televízióban, interneten, vagy mennyi kortárs pornót, regényt olvas. Nem kell messzire mennem, Murakami Haruki vagy Neil Gaiman is írt már szexuális tartalmú történeteket,

Ezentúl minden hónapot egy-egy gondolattal fogok elkezdeni, és persze megosztom, mert így könnyebb önmagamat is rávenni, hogy összpontosítsak rá :) "Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold. Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk. Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívül marad. Minden képességnek mérete van; s a végső kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga." Negyedik rész - A szárny Vetkőzés, 120.oldal