2016. december 31., szombat

Rapid könyves tag



2016 utolsó, 195. blogbejegyzése két okból lett ez a book tag: egyfelől szeretem a könyves kérdezz-felelek játékot; másfelől meg nagyszerű képeket találtam hozzá a tumblren :)
A posztot eredetileg Teklánál láttam, de nála is hozott anyag volt.

Ebook vagy fizikai példány?
Könyvtári :D
Viccen kívül, most már a 400 darab felett erősen gondolkodom a példányszám csökkentésen, de egyelőre fizikai példányok. Ugyan van a Kindle, de azon meg inkább angolul olvasok, vagy klasszikus irodalmat, amit a Mek-ről töltöttem le.


Puhatáblás vagy keménytáblás?
Kemény, for ever!
Nálam a könyv befektetés, imádom, ha egy-egy művet láthatóan többen is elolvastunk a családból, pláne, ha tudom, hogy egy-két generációval előttem élők is szerették az adott művet, az rengeteget ad hozzá a saját olvasásélményemhez. Nem véletlenül vettem meg én sem 6000-6500 forintos darabárakon a Harry Potter angol sorozatot, majd mindegyik gyerekem kezébe belenyomom, és csak a keményfedél bír ki 10-20-30 olvasást.





Online vagy könyvesbolti vásárlás?
Online, mert alap a 15-20 %-os kedvezmény.


Trilógiák vagy Sorozatok?
Egyik sem? :/ bár ha az olvasásaimat nézem, akkor még inkább sorozat, mint trilógia, de alapvetően nem a hosszúság számít, ha valamit jól megírtak.


Hősök vagy Rosszfiúk?
Együtt a kettő egy ágyban :D 😈 😅
Bocsika, egyfelől: I'm sorry but I'm not sorry :P és kihagyhatatlan labda volt.


Egy könyv, amit mindenkivel elolvastatnál?
Ó, most a Stoner a mániám, az a könyv annyira lassú, olyan egyszerű és annyira nagyszerű 💕




Ajánlj egy alulértékelt könyvet!
Alulértékelt szerzők is érnek vajon? Mindenesetre nekem most jól esnek Böjte Csaba füveskönyvei, egyik külsőleg is szebb, mint a másik, de a gondolatai is felemelőek.
Amúgy alulértékelt műfaj a molyon, meg mindenhol a drámák, versek, színdarabok.


Az utolsó könyv, amit befejeztél?
Mire ez a poszt sorra kerül, ez lesz:



Az utolsó könyv, amit megvettél?
Azok karácsonyi ajándékok voltak, három Robert Ludlum könyv a férjemnek és két Böjte Csaba kötet anyukámnak.

A legfurcsább dolog, amit valaha használtál könyvjelzőnek?
Ezt nem merném leírni, hátha valaha a könyvtártan tanárnőm erre olvas :)


Használt könyvek: Igen vagy nem?
50 %-ban jót tudok mondani, és félig szidnom is kell; volt már olyan antikváriumi példány, ami fél év után is doh szagot árasztott és végül a szelektív kukában kötött ki :((
Alapjában azonban igen, végletekig griffendélesen bizakodó vagyok.


Top 3 kedvenc műfaj?
Szépirodalom - ebből klasszikus, kortárs egyaránt; fantasy és disztópia.


Kölcsönzés vagy vásárlás?
Kölcsön. Jelenleg három könyvtárban garázdálkodom, de sajnos tervezem a KSH-át is, negyediknek. Csak azt veszem meg: amit olvastam, és nagyon tetszik; nagyon olcsó (100-200 Ft); illetve sorozat része, kedvenc szerzőmtől van. Ez utóbbi esetben írtam már, hogy a söralátétet is megvenném, Szabó Magda, Fekete István, Agatha Christie vagy J K Rowling nevével.


Karakterek vagy cselekmény?
Jaj, mindkettő, muszáj beleszeretnem egy szereplőbe, de nem bírom a logikátlanságot sem - pedig én mennyit szoktam írni a ficeimben, ohlálá!

Hosszú vagy rövid könyvek?
Mindegy.




Hosszú vagy rövid fejezetek?
Hosszú, vagy közepes. Engem megőrjítenek a 2-4-6 oldalas amcsi stílusú fejezetek, amik a young adult könyvekben divatosak ><


Nevezd meg az első három könyvet, ami eszedbe jut!
Weöres Sándor: A teljesség felé (az abszolút kedvenc); Könyvtárosok kézikönyve 3. rész (ezt viszem magammal szilveszterezni, mert még van belőle száz oldalam) és A Sárga Téglás háború  (újévi könyv lesz).

Könyvek, amik megnevetettnek vagy megsiratnak?
Mindkettő jöhet, hol ez, hol az, helyzetfüggő. Egyébiránt nevetésre vagyok hajlamos, ritkán bőgök, de akkor meg tutira többedik olvasásnál is.

A mi világunk vagy kitalált világok?
Rowlingé leginkább, ha már :D  Ha választhatnék, akkor söpörnék a HP világba, de ez is könyv-, történet- és írófüggő, amennyiben jól megírt a könyv, maradok szívesen két lábbal a földön.

Hangoskönyvek: Igen vagy nem?
Még nem, nem érzek még rá késztetést, de nem zárom ki a lehetőségét sem.

Ítélsz könyvet borító alapján?

  

Amíg ilyen borítók lesznek, naná! Egyik azért gáz, mert primitívnek nézi az olvasót, másik meg design tekintetében okoz sikítófrászt a rajongók lelkében.
Brr, tudom, hogy kell a a negatív példa is, no de ennyire???


Könyvből film vagy könyvből sorozat?
Semelyik, nem érdekelnek a filmek, bocsi. Nagyjából egy kézen meg tudom számolni, hogy mit néztem meg a moziban, amit előtte el is olvastam. (HP, A marsi és Hobbit)


Egy film vagy egy sorozat, amit jobban szeretsz a könyvnél?
Csak a gyerekeimet szeretem jobban a könyveknél :P


Sorozatok vagy egykötetesek?
Egykék, még akkor is, ha 2016-ban megvolt a HP újraolvasás.



Ez volt az idei utolsó, 195.poszt. Szeretném megköszöni az egész éves figyelmeteket, és BÚÉK előre is! :)  Mi jelenleg a Mátrában vagyunk, majd teszek fel képet instagramra, ha lesz net. 
😚

2016. december 29., csütörtök

Várólistát csökkentek 2017-ben is! :)



Lobo drága ismét klassz képet készített nekünk a VCS kihíváshoz, amire még holnap éjfélig lehet jelentkezni a molyon és a blogján :)  Ne mondjátok, hogy nem szóltam, én már negyedszerre fogom csinálni, ebből kettő sikerült, 2015 és 2016.  
A szabályok szerint 12 könyvet kell elolvasni, amelyek legkésőbb 2016. június 30-áig megjelentek, és vagy évek óta porosodnak a polcodon, vagy szerepelnek valamilyen várólistádon, de mindenesetre egy előre leadott listán/polcon, aminek a linkjét Lobohóz eljuttatod.

Személyes tapasztalatom az, hogy kell a 12+ 12 alter, mert hiába mondod azt most, hogy nagyon várod az első tucat könyv elolvasását, mikor elindul a tényleges rajt, 2017. január elsején, legnagyobb valószínűséggel bekavar a való élet. És persze számolni kell az örök könyvmolybetegséggel is, hogy az új könyvek piszkosul el fognak csábítani :)
Én lepődtem meg 2015-ben a legjobban magamon, hogy nem egy sikerkönyvet, hanem egy klasszikus francia regényt olvastam el utolsónak a listámról, ami az alternatív címek között hevert, és poénból vettem fel. Örök tanulópénz volt, azóta minden könyves kihíváson két listával indulok, úgy biztos a tuti.




Alap lista: 

  • Joanne Harris: Runemarks
  • Joanne Harris: Egész évben karácsony 
  • Benyák Zoltán: A nagy illúzió
  • Egressy Zoltán: Szarvas a ködben 
  • Markus Zusak: A könyvtolvaj 
  • Frei Tamás: A megmentő 
  • Lilian H. AgiVega: Második Atlantisz – A tízezer éves varázs
  • Debora Geary: Modern boszorkány 
  • Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán
  • Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 10. – Mindörökké hercegnő 
  • Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 11. – A hercegnő férjhez megy 
  • Szalay Lenke: Ketten hiányoznak (ha a Boszorkányszelídítő nem jó :))






Alter lista:



  • Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában 
  • Carrie Adams: A keresztanya 
  • Cecelia Ahern: A holnap titkai
  • Berg Judit: Rumini kapitány 
  • George Bernard Shaw: Pygmalion 
  • Daniel Wallace: Mr. Sebastian és a Fekete Mágus 
  • Böjte Csaba: A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény
  • Borbás Mária (szerk.): A fizikusok - Öt modern dráma
  • Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna
  • Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék
  • E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / Scuderi kisasszony
  • Robert Merle: Védett férfiak



Teljesen tudatában vagyok annak, hogy az alternatív listám elég beteges ezzel a rengeteg kötelező olvasmánnyal, de mit tegyek, ha néha vágyom a nagyon komolyra, nagyon klasszikusra? :D
Így legalább én is jól járok, meg végre leporolom a köteteimet.
Btw, persze hogy a Boszorkányszelídítő nem volt jó, mert szeptemberben jelent meg, még Lobo előtt önszorgalomból javítottam.
És vigyázat, ismét csalok! Vannak ezen a VCS polcon bőven olyan elemek, amiket a Könyvmoly párbaj kihívásra is kiválasztottam... nyilván nem véletlenül.
😜

2016. december 26., hétfő

A hét verse - Váci Mihály: Valami nincs sehol



Váci Mihály: Valami nincs sehol
Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, 
– valamit mindennap elmulasztunk. 
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, 
– s valamit minden tettben elmulasztunk. 
Áldozódunk a szerelemben egy életen át, 
– s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből, 
– minden csókból hiányzik valami. 
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, 
– minden szerelemből hiányzik valami. 
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is, 
– a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, 
– az életedből hiányzik valami. 
Hiába vágysz az emberi teljességre, 
– mert az emberből hiányzik valami. 
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, 
– mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag, 
– a Mindenségből hiányzik valami. 
A Világból hiányzik a mi világunk, 
– a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár, 
– felőlünk hiányzik valami. 
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld, 
– talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból: 
– „Valahol! Valamikor! Valami!” 
Hitették a bölcsek, hitték a hívők, 
– mióta élünk, e hitetést hallani. 
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol! 
– s a mi dolgunk ezt bevallani, 
s keresni azt, amit már nem szabad 
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent, 
– minden szót újra kimondani. 
Újra kezdeni minden ölelést, 
– minden szerelmet újra kibontani. 
Újra kezdeni minden művet és minden életet, 
– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon, 
– megteremteni, ami nincs sehol, 
de itt van mindnyájunkban mégis, 
belőlünk sürgetve dalol, 
újra hiteti, hogy eljön 
valami, valamikor, valahol…


Vers forrása:
GABÓ karca

Képek forrása:
http://autumncozy.tumblr.com/

2016. december 24., szombat

Koltay Gergely: Egy csepp emberség



Karácsonyi jókívánság helyett, fogadjatok el egy verset :)
Kellemes Ünnepet kívánok kedves Olvasótársak!



Koltay Gergely: Egy csepp emberség
Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt. 
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak. 
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad. 
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak. 
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol a Királyok mindig igazat mondanak. 
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak. 
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag. 
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak. 
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat. 
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat. 
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt. 
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad. 
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad. 
Ahol van még marék föld – s lesz, ki majd arat. 
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad. 
Ott még: egy csepp emberség maradt. 
Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad. 
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad. 
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak. 
Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad.




Vers forrása:
GABÓ karca

Képek innen:

2016. december 22., csütörtök

Decemberi Próféta



Pár hónappal ezelőtt ígértem nektek pár színes, szagos beszámolót az egyetemi életemről, aztán ez jól elmaradt, mert egyrészt időm se nagyon volt rá, másfelől meg egyre profibb, "könyvesblogszerűbb" a blog ;) habár ezért az egyénieskedő szókincsből nem nagyon hagytam alább 👽

Nos, a jó hír az, hogy három tantárgyból már van érdemjegyem a félévi öt közül, és januárban csak két szóbeli vár rám, 10-én és 27-én. A legnehezebb tananyag mindenképpen az osztályozáselmélet volt, 40 oldalnyi tankönyv + 30 oldal órai jegyzet (!). A ketteshez minimum 13 szó szerinti definíciót kellett bemagolni, az oktató az egyik tanszékvezető, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke... no para, mi? :D
Hármas lett, táncra tudtam volna perdülni a boldogságtól.

Ilyen boldogságos szépségek voltak a tankönyvben 😣 Könyvtárszakon semmi matek nincs, csak szolid halmazelmélet, mondjuk az legalább svéd könyvekről <3



Ezekhez a rémekhez képest a cédulagyártás (formai zh) meg a könyvtártan szóbeli nem is volt nehéz, mindkettő jeles lett. Persze nem maradtok sztori nélkül, azaz velem mindig történik valami...
Első sorban ülök - tudom, h stréber vagyok, a bétám, BT hetente elmondja 💕 -, nálam kezdte a tanárnő a dolgozatlapok kiosztását, Készen lettem elég hamar, átnéztem kétszer, kérdezi, hogy beadom-e. Beadtam, aztán kiderült, hogy hiányzik a második oldal, még három kérdéssel, azt is visszaadtam gyorsan. Kijavította, pipálgatott, a többiek meg hüledeztek a hátam mögött, mikor megkérdeztem, h kimehetek-e enni és akkor milyen jegyet is kaptam.
Szerintem nem volt nehéz, tény és való, hogy az elméletet meg a gyakorlatot is tudni kellett, de nem én voltam az egyetlen, aki 44 pontos zh-át írt a 46-ból  😅

Szóbelin meg pont azt húztam ki, amin már az fb-én is nyavalyogtam a többieknek, hogy az egy rizsa tétel, túl sok általánosítással, sőt amikor a csoporttársam előttem hárommal kihúzta, akkor is mondtam, hogy én azt nem akarom... jól bevuduztam magamnak.
(Könyvtári Stratégia a 2014-2020 korszak a tétel harmadik része, olvassátok, szenvedjetek ti is 😵)

Még két vizsga van hátra, január 10-én megint könyvtártan, ezúttal a Szabó Ervin Központi Könyvtárának vezetőjénél, akinél a kettes szint az 1997-es könyvtári törvény ismerete. Ide 11 tétel kell, 80 oldal lett a kinyomtatott ppt, oldalanként 4 diával :/
De ezt legalább már tudjuk, a könyvtörténetből még csak időpontunk van, január 27, ott még nem küldte a tanár úr a ppt-ket.... pedig van 20 beugró kérdés + 11 tétel ott is. Remélem, hogy tényleg eszébe jut még karácsony előtt az email 😡

Nem is azért mert tanulnék, hanem hogy lássam, h mennyi van, és be tudjam osztani a mennyiségeket. Általában egy hetet tanulok egy zh-ra/vizsgára, ez nem tudom, hogy sok vagy kevés; viszont nekem ahhoz mindig ki kell jegyzetelnem a tananyagot, plusz 3-5x át kell olvasnom, hogy biztosan, félelem, pánik nélkül menjek neki a megmérettetéseknek.

Két ünnep között majd hozom a 2017-es várólista csökkentős polcomat + egy rövid könyves taget is, de már előre:




Karácsonyra 24-én és 26-án pedig két verset kaptok majd, remélem tetszeni fognak :) 
Olvassatok és egyetek sokat, én is igyekszem kikapcsolódni, amennyire a három ördögfiókám engedi 😉

2016. december 21., szerda

Kiss Tibor Noé: Inkognitó



Köszönet a recenziós példányért a Magvető kiadónak!



FÜLSZÖVEG:

Mi ​​van akkor, amikor az ember legszívesebben kibújna a saját neméből? Milyen érzés lehet, amikor egy futballbolond kamasz felismeri, hogy női ruhában, kisminkelve érzi jól magát? Mi történik ilyenkor? Mi történik benne, és mi történik vele? Mi történik, amikor rájön, hogy ez nem múló szeszély, hanem maradandó állapot? Mire számíthat, amikor először végigbukdácsol az utcán magas sarkú cipőben?

Az Inkognitó olyan tapasztalatokról szól, amelyekről a mai magyar társadalom nagyon keveset tud. A transzneműség egész kérdéskörét a tömegmédia felületes képei uralják: a gay-pride parádék groteszk alakjai vagy a bulvársajtó által időnként felkapott figurák. Kiss Tibor Noé könyvét egy világ választja el mindettől. A könyv egy olyan fiatal története az ezredforduló Magyarországán, aki a felnőtté válás során szembesül alakulóban lévő identitásának nem szabályos vonásaival. Nem véletlen, hogy az Inkognitó alapképlete klasszikus nevelődési regényekre emlékeztet, persze nem éppen klasszikus dilemmákkal. Az olvasó mégis hasonló szorongással aggódik ifjú hőséért, aki talán nem is sejti, mennyire kiszolgáltatott és sebezhető abban a világban, amelybe éppen belepottyant. 
Az Inkognitó minden ízében kortárs próza, érzékeny tollal megírt elsőkönyv és kockázatos coming out. 
Kiss Tibor Noé 1976-ban született Budapesten. Jelenleg Pécsett él. Az Inkognitó az első könyve.


"Nincs más választásom, kényelembe helyezem magam a bőrömben. Szívtájékon letelepszem, közel a tüdőhöz, ahol a bordák megvédenek."

Mondhatnék nagy szavakat, el- és megítélhetném Noémit/Tibort, hiszen én csak egy vagyok a tömegből, normális, talán túl átlagos is… de pont ettől, értem és átérzem, mikor kínban van a szív, lélek, agy, és nem találja valaki a helyét a világban. Olyan könnyű okosnak lenni más helyében, kéretlenül tanácsot adni, beleszólni helyzetekbe, amik kívülről csöppet sem látszódnak nehéznek. 

Ha műfajilag akarnám kritizálni, talán le tudnám szólni, hogy ez nem egy egységes mű, de Virginia Woolfon csiszolódott a sznob ízlésvilágom, és én csak a személyes bátorság legnagyobb jelének tartom azt, hogy valaki képes a gondolat- és érzésfolyamot, egy kvázi pszichológiai jellemfejlődés naplóját, ami őt belülről szétfeszíti, ennyire nagyközönség elé tárni.
Számtalanszor lelkileg csupasz ez a kis kötet, tán ettől ébreszt pár olvasóban kellemetlen érzést, mert a tudatalattijuk tudja, hogy ők képtelenek lennének ennyire nyíltak lenni, ezért inkább egyszerűen elzárkóznak a történet elől.
Pedig bizonyos helyre, bizonyos élethelyzetbe megszületni az nem érdem, hanem szerencse. 

"Bárcsak más lehetnék. Bárcsak megváltozhatnék, kimetszve magamból annyi vágyat. Aztán csak a rázkódás és a zuhanás. Bárcsak megváltozhatnék, bárcsak lehetnék férfi. Vagy bárcsak lehetnék nő."

Ez volt a kötet legőszintébb és legkitárulkozóbb, legmeghatóbb pillanata. Őszintén remélem, hogy azóta már tudja a választ, vagy megbékélt magával.
Nekem újraolvasós élmény lesz, elsőre 4 és fél csillag. 
Köszöntem. 


Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/kiss-tibor-noe-inkognito

2016. december 19., hétfő

2016. december 18., vasárnap

Lipovecz Iván: Elnökök, ​kormányfők, vezérek



Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!
Weboldal - Facebook - Moly


FÜLSZÖVEG:

"Az elmúlt négy évtized híreiben gyakran főszereplő politikusokról és bankárokról hol mulatságosan gonoszkodó, hol hideglelősen igazságos beszámolókat írt Lipovecz Iván. Mind bonni tudósítói, mind HVG főszerkesztői minőségében páratlan személyes tapasztalatokra tett szert, hőseinek káderlapját behatóan, egészen az apró részletekig ismeri. Történt ebben a kaotikus nagyvilágban és összevissza Magyarországon ez idő alatt sok minden, és beláthatjuk: semmi sem úgy volt, ahogy mondták és ahogy sejtettük a nagy átmenet alatt, amelynek még ma is a részesei vagyunk. A világpolitikai szereplőkről és a magyar vezetőkről szóló esszéket Helmut Schmidttől Alan Greenspanig, Kádár Jánostól Orbán Istvánig, Orbán Viktorig és Gyurcsány Ferencig egyenként és figyelmesen érdemes olvasni, mert tartalmasak és tömények, közgazdasági és politológiai tudásunkat fejlesztik, és ami a legfontosabb: tárgyilagosságra nevelnek."
Spiró György




"Lipovecz Iván újságírónak álcázott történész, szemtanú s az elmúlt évtizedek ragyogó tollú krónikása. Politikai és gazdasági szereplők józan és tényszerű megjelenítésével élvezetes kortárs históriát írt. Könyvet, melyet lélegzetvisszafojtva olvastam. Minden elismerésem a bámulatos emlékezőtehetségű szerzőé." 

Írta Ungvári Tamás ajánlóként a könyv borítójára, és bizony egyet kell értenem szavaival :)
Vizsgaidőszak ide, hétfői vizsga oda, én ezt a kötetet most majdnem egy ültő helyemben elolvastam. Nemcsak a stílusa esett jól a lelkemnek, fejemnek, az egyszerű, sallangmentes mesélés, hanem a témák maguk is érdekesek.

Elnökök, kormányfők, vezérek mondja a cím kissé titokzatosan, és a könyv közben tényleg körbejár egy életútnyi ismeretséget, habár, ha jól sejtem legalább ugyanennyi történetet tartalékban is hagyott. Mindig érdekes látni, hogy egy újságíró mennyire másképpen tekint ugyanazokra a politikusokra, üzletemberekre, mint a mezei hírfogyasztó, illetve hátborzongató, valamint izgalmas is a tudat, hogy mekkora véleményformáló, sztárcsináló szerepük is van a gépezetben, melynek neve média. Ez a kötet 23 fejezetes, számomra sajnos egyes részei túl rövidek is voltak, de mindenesetre a nevek felvonultatásában jeleskedik. Körülbelül úgy ötven karaktert részletez, de vagy háromszor ennyi nevet érint futólag. Akikről szó van a huszonegyedik század prominensei, ilyen - olyan módon vagy magyar érdekeltségűek, maguk is magyarok, vagy nálunk éltek, dolgoztak; illetve a világra tett hatásuk jelentős. Végig vártam, hogy lesz-e utalás az iraki háborúra Bush kapcsán, és bizony el kellett hozzá szinte az egész könyvet olvasnom, de persze volt. 

Közelről nézve a politika és a gazdaság is kiábrándító lehet, Lipovecz Iván szavain mégsem érezni ezt. Olvasás közben többször eltöprengtem, hogy vajon mitől sikeresebbek a kötet kiválasztott karakterei, mint a hétköznapi emberek, és arra jutottam, hogy jellemzőikben, emberi tulajdonságaikban nem kiválóbbak, nem kiemelkedőbbek, mint az átlag. Amit másként tudnak, és másképpen csinálnak, mint a többség, az az ismerkedési képességük, az a bizonyos kapcsolati háló, és a helyzetfelismerő képességük.  Mind a kötetben felsorolt politikusok többsége, de pláne az üzletemberek jó előrejelzők, jósok, a lehetséges fordulatokat olyan szimattal érzik meg, amikre a kisembereknek sem tudásuk, sem tapasztalatuk, de főleg rálátásuk nincs. 
Habár szavaiban nem sebez a mű, azért nem bánik kesztyűs kézzel a napi politikában nagyágyuk nevével sem, se Orbánt, se Gyurcsányt nem dicséri, megmarad liberális középutasnak. 

Amit viszont hiányoltam, és ezért muszáj vagyok levonni fél csillagot, a mellékelt képek, illusztrációs fotók teljes hiánya. Ugyan én már korosabb vagyok, tehát fénykép nélkül is fel tudom idézni az utóbbi negyven év magyar politikusait, de ugyanez vélhetően egy fiatalabb olvasónál nem mondható el. (Ellenben most a zárójeles vallomás következik, hogy ezt a kijelentést azonban a német, osztrák, pláne az amerikai nagykövetek kapcsán már nem merném ilyen határozottan állítani, sőt inkább bajban lennék, ha fel kellene ismerni a hozzájuk kapcsolódó arcokat. )

Azon a véleményen vagyok, hogy egy második kiadást már mindenképpen érdemes lenne illusztrálni is, de persze addig is én nagyon szívesen fogom kölcsönözni az én példányomat, és szívből remélem, hogy lesz következő kötet is. 4 és fél csillag, jó szívvel ajánlom én is, múltidézőnek, de általános véleményformáló, ismeretterjesztő műként is.

Kedvcsinálónak egy kis részlet a könyvből:
"Jordán zenekar, amerikai zsidó karmester, brazil író, palesztin költő, izraeli hegedűművész: ők mind-mind szereplői voltak annak a legalább ezerfős hallgatóság előtt tartott békekoncertnek, amelyet a Fórum résztvevői számára rendeztek. A görög amfiteátrumok mintájára megépített nézőtéren ott ült a jordán királyi pár, az afgán elnök, a lett elnök asszony, a bolgár miniszterelnök és jó pár közel-keleti előkelőség között a térség emblematikus alakja, Simon Peresz. Igazi királyi tűzijáték világította meg az eget. Viszont innen maximum egy órányira valódi éleslövészet folyt ugyanebben az időben: a Holt-tenger túlpartján emelkedő hegyek mögött, a ciszjordániai Hebronban az izraeli biztonsági erők megölték Abdullah Kavaszmét, a Hamasz katonai vezetőjét. „Én félek tőle, és ő fél tőlem” – hangzott a palesztin Mahmud Dervis önmaga előadta versének utolsó két sora a véget nem érő erőszak magyarázataként."

2016. december 15., csütörtök

Joby Warrick: Fekete ​lobogók


Recenziós példányt köszönöm a Twister Mediának!




FÜLSZÖVEG:


A ​​Pulitzer-díjas riporter, Joby Warwick briliáns könyvében nyomon követi, hogyan született meg az ISIS közvetlen elődje egy távoli jordániai börtönben, hogy két amerikai elnök akaratlan segítségével lángba borítsa a Közel-Keletet.
Amikor Jordánia kormánya 1999-ben politikai menedékjogot adott politikai menekültek egy csoportjának, nem volt tudatában annak, hogy befogadta velük Abu Muszab al-Zarkavit, akinek vezetésével megalakul az a szervezet, amely az egész Közel-Keletet magáénak követeli majd. A Fekete lobogók szokatlan módon különböző karakterek szemszögéből mutatja meg, hogy egyetlen ember fanatizmusa, valamint Bush és Obama elnökök ballépései hogyan vezethettek odáig, hogy az ISIS Irak és Szíria nagy részére vethette árnyékát. Zarkavi kezdetben egy Irak északi részén fekvő bázisról koordinálta a terrorcselekmények végrehajtását, de a felkelés vezetőjévé csak a 2003-as amerikai beavatkozás után került. Az Egyesült Államok tévedett, amikor Bin Laden és Szaddam Husszein összekötőjének vélték, így akaratlanul is a zászlaja alá terelték a hozzá hasonló szélsőségeseket. Lefejezéses kivégzések és öngyilkos merényletek egész sorát hajtották végre, egészen 2006-ig, amikor a jordániai és amerikai hírszerzés információi alapján sikerült légicsapást mérni Zarkavi búvóhelyére. A mozgalom azonban túlélte teremtőjét. Először Iraki al-Kaida, majd Iraki és Szíriai Iszlám Állam (ISIS) néven vetették meg lábukat az Irak és Szíria határán fekvő senki földjén.
A szíriai polgárháború 2011-es kitörése után az Egyesült Államok passzív maradt, az ISIS pedig esélyt kapott rá, hogy Zarkavi álmát beteljesítve létrehozza ultrakonzervatív iszlám kalifátusát.

Warrick a CIA és a jordániai titkosszolgálat magas rangú munkatársaitól szerzett információk alapján írta meg a könyvét. Diplomaták, kémek, tábornokok és államfők szemszögéből láthatjuk, hogyan jöhetett létre az al-Kaidánál is nagyobb fenyegetés, minden erőfeszítésük ellenére. A Fekete lobogók figyelemre méltó alapossággal mutatja be napjaink legveszedelmesebb szélsőséges szervezetének történetét.


 Moly adatlap:


Bocsánat, nem szoktam szenzációhajhász lenni, de most muszáj, mert ez Aleppo, Szíria második legnagyobb városa, amelyik december 13-án került vissza Aszad szír elnök kezére, és ahol a kormányerők tömeges mészárlást rendeztek. A kép a BBC oldaláról van, ott angolul el tudjátok olvasni óráról-órára, hogy mi történt, habár akik például követik JK Rowling twitterét, azonnal értesülhettek, mikor megkezdődött az öldöklés.
És hogy miért olyan érdekes mindez, miért pont Aleppo képét tettem ide, és nem egy iszlám harcosét? Mert minden mindennel összefügg, a globalizáció nevű folyamatnak vannak nagyon kellemes hatásai, ki ne örülne annak, hogy határokon, akár óceánokon átívelve tud olcsón vásárolni? Viszont ha valahol a világban baj van, biztosra vehető, hogy pillangó/dominó effektusként a negatív hatásokat mindenhol megérezzük. 
Az ISIS sátáni hatalmát nap mint nap tapasztalhatjuk a bőrünkön is, és most tekintsünk el attól, hogy én éppen egy magyar katona felesége vagyok. De a terrortámadás elleni rettegés, az állandó fenyegetettség érzése beleivódik a tudatunkba, átírja a szokásainkat, hatással van közvetlenül az életünkre. Az ember kétszer is meggondolja, hogy nyugat-európai városokban elmegy-e egy tömegrendezvényre, vagy népszerű múzeumba, felkapott bevásárlóközpontja. 

Warrick könyve viszonylag messze kezdi az események felsorolását, de mint az utószóban leírta azért, mert Zarkávi személyisége érdekes volt számára, és mert jó néhány titkos ügynök, névtelenségbe burkolózó tisztviselő, iszlám szakértő szerint valami olyat kezdett el még 2012-ben, ami az al-Káida teljes radikalizációjához vezetett. Ő volt az, aki először fejezett le úgy egy embert, hogy a kivégzést videón rögzítette és azt a youtube-ra feltöltötte. Zarkávi volt az, aki a szülőhazája, Jordánia fővárosa ellen pokolgépes merényletet szervezett egy esküvő kellős közepére. Warrick közzé tette azt a hátborzongató tényt, hogy csak a jordán titkosszolgálatnak köszönhető, hogy Zarkávi embereit elfogták, mielőtt még a  készülő biológiai szuperbombájukat Ammánban felrobbantották volna. 

Ha volt valami ebben a könyvben, amivel egyetértettem, az az egyik iraki törzs vezetőjének véleménye, hogy az amerikaiak azt nem értik meg, hogy Irak és az egész Közel-Kelet államai több ezer évesek, míg az USA demokráciája alig kétszáz éves. És milyen felfogás ez is, tetszik, nem tetszik, importálom a politikai beállításomat, rátok erőltettem… Nos igen, ha egyvalamit biztosan ki lehet olvasni ebből a könyvből, az biztosan az USA felelőssége a válsághelyzetért. Talán az amerikaiak legnagyobb hibája az, hogy nem tudják eldönteni, akarnak-e, tudnak-e szuperhatalom, a Föld rendőre lenni, vagy sem, és ezért nem viselkednek konzekvensen. Az eredmény: az ISIS rátette kezét már két országra, és továbbiakat akar, menekülthullámot indítottak és ezzel megnehezítették a teljes Közel-Kelet és Európa java részének életét.

Megoldás? Azt nem tud sugallni a könyv, nem is a feladata, de a teljes eseményláncolatot, amely nagyjából 1999-től napjainkig elvezetett, teljességgel részletezve, számos forrásból bemutatja, és átfogó alapvető tudást nyújt az olvasóinak. 
Azt mondanám, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, nem egyszerű elolvasni a számtalan név-, hely- és időegyeztetés miatt, de mindenképpen tudni KELL arról, hogy mi és miért folyik körülöttünk a világban. Még azon se csodálkoznék, ha előbb-utóbb ajánlott egyetemi tananyag lenne, mert alapos, mélyreható, a lehető legmagasabb szintű újságírói munka volt.
Vitán felül csillagos ötös. 


UI:
Külön kiemelném a fordítók munkáját, rengetek órát tölthettek el a kötettel, Köszönet a fáradozásaikért! 💖
Fordította: Makai Péter Kristóf, Marczali Ferenc, Márton Róza Krisztina, Sellei György

2016. december 14., szerda

Gerald Durrell: A ​halak jelleme


FÜLSZÖVEG:

Korfu: ​​romantikus születésnapi mulatság, jégszekrényeltérítéssel, megfeneklett sétahajóval, nagyarányú koplalással. London: állatkereskedés – szakértelem és állateledel nélkül. Kamerun: hogyan pottyant mérgeskígyó a díszvacsora díszvendégének tányérjába? És megint London: az orrvérzés félelmetes gyógymódjai. Bournemouth: az angol tengerpart szókimondó asszonysága.

„Ez a kölyök nem normális”, mondta ingerülten 1931-ben Lawrence Durrell, és ezt a megjelölést alkalmazza kisebb variációkkal azóta is Gerald öccsére. Márpedig Gerry, a család fekete báránya szerint épp hogy ő maga az egyetlen józan ember egy tébolyult világban, és a bolondok gyülekezetének néhány igen kellemes példányát vonultatja fel könyvének lapjain. A halak jelleme méltó folytatása annak a sorozatnak, amelyet a Családom és egyéb állatfajták meg a Madarak, vadak, rokonok nem egészen dicstelenül kezdett. Réber László rajzai csodálatos harmóniában egyesülnek a bogaras családnak, a távoli vidékek növény- és állatvilágának és a közelebbi tájak csudabogarainak mulattató történeteivel.





Könyvtári kiárusításos zsákmány volt ez kötet, nagyon kemény száz forintot fizettem érte, tehát olcsóbb volt, mint egy automatás kávé, amivel mérgezni szoktam magam :)

Bevallom őszintén: megunhatatlannak tartom a Durrell család korfui kalandjait, betegre tudom röhögni magam Spiró angolságán, Larry beszólásain, hisztijén, de Margó és Durrell mama is imádnivaló mindig. Most is annyira, de annyira jól esett ez a nyolcan oldalnyi önfeledt komédia, jobbak, mint egy helyzetkomikumra építkező sorozat, mert az ember biztos abban, hogy persze kis túlzásokkal, de a dolog így esett, ahogy.
Teljesen szimpatizáltam Durrell mamával, én is utálnám, ha lenne egy fiam, aki rendszeresen a házamba csődítene x mennyiségű embert, mondván: te szeretsz főzni… Larry általában bicskanyitógatóan hülye, de most ebben a könyvben a párbeszéd, amit a görög halásszal levágott, kvázi, ahogy becsapta a férfit, az sok mindent feledtet 😜
Szóval jó volt, üdítő, bár én itt hiányoltam a természetbúvárkodást. 

Az állatkereskedés történet olyan kis édesbús volt, az afrikai viszont elárulta azt, hogy Gerry nem csak az állatok nyelvén értett, hanem a felfuvalkodott tökfilkókén is :P
Az orrvérzéses történetről nekem is az a véleményem, mint sok molynak, hogy ki kellett volna hagyni a könyvből (kár volt egyáltalán megírni); Ursula meg vagy tetszik az embernek, vagy nem, egyszerűen ilyen jellemű a hölgy. (Habár mintha ez a történet szerepelne egy másik kötetben is, vagy valami hasonló).

A kórházas sztori miatt nálam is van levonás, 4 csillag az ötből, de alapjába véve szerettem, élveztem, kikapcsolt 💖

Egyszerűen muszáj néhány sziporkát megosztanom veletek :D Az első a kötet címadásának története - nyilvánvalóan kiolvasható belőle, hogy Larry igenis figyelemmel követte Gerry munkásságát:

"– Most min dolgozol? – kérdezte Larry.
Meglepetten néztem rá. Íratlan és kimondatlan törvényünk volt, hogy soha ne vitassuk meg egymással Művészetünket, nehogy testvérviszállyá, alpári szitkozódássá fajuljon a dolog. 
– Pillanatnyilag épp semmin sem dolgozom, de valami ködös elgondolásom alakul már. Az ötlet voltaképpen onnan származik, hogy elolvastam A falak szellemé-t. 
Larry gúnyosan felhorkant. A falak szelleme ugyanis az ő leveleinek kötete, amelyet nagy gonddal gyűjtött össze és rendezett sajtó alá régi barátunk, Alan Thomas. 
– Csodálom, hogy bármilyen ötletet kaphattál belőle – mondta Larry. 
– Pedig így van. Én is holmi gyűjteményes munkára gondolok. Rengeteg anyagom van, amit az eddigi könyveimben nem tudtam felhasználni. Arra gondoltam, hogy most ezeket összegyűjtöm és kiadom. 
– Az ötlet jó – mondta Larry, miközben újabb adag recinát töltött a poharába. – A jó anyagot sose engedd veszendőbe menni. 
A fény felé tartotta poharát, és gyönyörködött a színében. Aztán rám nézett, és huncut fény villant a szemében. 
– Tudod mit? – szólalt meg. – Add neki azt a címet: A halak jelleme. 
Én pedig követtem a tanácsát."

*~*

"– Istenem, de gyönyörű – mondta Larry elismerően. – De, sajnos, biztos vagyok benne, hogy leszbikus. Minden közeledési kísérletemnek ellenáll. 
– Larry, drágám – dorgálta mama –, ne mondj ilyeneket. 
– Csakugyan nagyon bájos – mondta Sven –, olyannyira, hogy néha már sajnálom, hogy homoszexuális vagyok. Persze a homokosságnak is vannak előnyei. 
– Szerintem biszexuálisnak lenni a legjobb – vélekedett Larry. – Akkor, hogy úgy mondjam, a kenyérnek mind a két oldala vajas."

*~*

"A hajó váratlanul, hatalmas lökéssel megállt. Mama éppen a hajó orrában csodálta az öböl szépségét, s így amikor a hajó megfeneklett, ő elvesztette az egyensúlyát, és átbukott a korláton. Mármost, jóllehet mama meleg időben szeretett sekély vízben heverészni, úszni nem tudott. Ezzel – Takit kivéve – valamennyien tisztában voltunk. Így mintegy vezényszóra, az egész társaság beugrott a vízbe, hogy kimentse. Köztünk Spiro is, aki imádta mamát, de úszni maga sem tudott."


Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/gerald-durrell-a-halak-jelleme
Fordította: Révbíró Tamás
Illusztrálta: Réber László

2016. december 12., hétfő

A hét verse - Áfra János: Nem készül


nem készül 

házak szürkülnek el,
ha pislogok és azért sem
nézek rá, mert rám néz,
nem leszek senkinek az idéző-
jele, most is csak magunkat
zárjuk le, aztán felállunk és nem
tekintünk körül, érzelmesen
karol, könyörtelenül, mégsem
talál bennem elég ölelésre,
szívószálban mozdul ennyi lélek,
szemekben olvad ennyi nem,
azt mondja, nem úgy érti,
miközben az sem tiszta még,
az úgyot én hogy értsem,
de jövőre, ha majd kevesebbet
félek, lehet, hogy ki fogunk esni
egymásból, ki kell magunkat
tömörítenem, mert ami nem
múlik el, az nincsen.



Vers forrása.
Áfra János oldala:http://afrajanos.blogspot.hu/
Facebook

😊
Köszönöm a linkelést!

2016. december 11., vasárnap

Fekete István: Éjfél ​után


Fülszöveg:
Fekete István műveinek egy része kizárólag folyóirat-közleményként látott napvilágot, később pedig számos szöveg került pontatlanul, sőt csonkán az olvasók kezébe. Újabb kiadványunk részben e hézagpótló munkának, részben az életmű gazdagságát bemutató tevékenységnek folytatása. A kötet kisregényeket és filmnovellákat tartalmaz.

Tartalomjegyzék:Éjfél után 
Töri Ferkó 
Szeptemberi nász 
Az egyetlen Út 
Túlsó part 
Aranypáva 
A koppányi aga testamentuma 
Macskavásár


"A nap süt. Köténye nagy zsebében csörög a pénz, s amikor belemarkol, olyan, mintha földet morzsolna. 
És ekkor mintha a zaj elcsitulna, egy pillanatra a kertjét látná, apját, anyját érezné meleg közelségben. Nem tud az elmúlásra gondolni, csak arra, hogy abban a földben nincs más, csak élet. Markában pénzt morzsál, keze fa, mögötte kínlódás és bánat, de a szívében névtelen ősök élnek, és súgdosnak, hogy pénz, öröm, bánat, mind-mind elmúlnak, elenyésznek, nem teremnek, nem segítenek, nem vigasztalnak, csak a porladt szívek álma, televénye az érték – és csak a föld, csak a föld."
Fekete István számomra szent, menekvés, olyan emberi hang, amihez akkor fordulok, ha megsokallom a külvilágot, az emberi önzést, hiúságot...
Persze nem minden novellája egyformán jó, egyenértékűségről szó sem lehet köztük, de ha már olvasok tőle valamit, akkor jól esik a szívemnek, lelkemnek, ha kétszer is át tudom nézni egy-egy írását.

Ilyen dupla olvasással mentem végig az első két történeten, a címadó Éjfél után novella egy a második világháborúból hazatérő, volt katona, Bézsenyi Dénes újrakezdéséről szól. A fiatal férfi elveszíti bal karját, helyette műkart kap, úgy tér haza szülőfalujába. Édesanyja azonban már halott, és Dénesnek nincs segítsége, egyedül kell megküzdenie a mindennapi betevőkért. De társa így is akad, előbb Labanc kutya személyében, majd a meggyógyított Holló nevű katonaló lesz, akik partnerei lesznek küzdelmeiben.

Töri Ferkó története félig egy szerelmi történet, balladai fordulattal, mikor a legény önvédelemből megöli jegyesét; amelyet keretbe foglal a börtönigazgató savanyú életsorsa, ki őrzi Ferkót is, de aki a végén horgászni megy az elítélttel.

"Pohár nem volt, de a kisbíró szerint – aki szanitéc volt – a pálinkában úgyis megdöglenek a bacilusok, hát nyugodtan lehetett üvegből inni."

Ez a két mesét számos filmforgatókönyv, vagy annak vázlata követi, ilyen be nem fejezettnek tűnik a Szeptemberi nász, melyben egy szarvastehén nézőpontjából múlik el egy év; vagy csupa jelenetről jelenetre ugrásokat tartalmaznak a Túlsó part és az Aranypáva, mely utóbbi filmes változatában Sulyok Mária lett volna az egyik főszereplő.

A koppányi aga testamentumát általában mindenki ismeri Fekete Istvántól, azt csak kevesen tudják, hogy végül nem az ő forgatókönyve alapján készült el a filmfeldolgozás, de Sánta Gábor a kötetbe válogatta ezt is, mint ahogy a Macskavásárt, ami a legvidámabb, legaranyosabb történet Fekete életművében. Ez utóbbi igen nagy kár, hogy nem került vászonra, tényleg illett volna Latabár Kálmánhoz.

Igazi vegyes válogatás a kötet, szerintem messze az első és az utolsó történet viszi a prímet, de mindenképpen (és szokás szerint) jól esett a lelkemnek Fekete nyelvezete, stílusa, lassúsága, emberi hangja.
4 és fél csillag, mert elfogult vagyok 😏


2016. december 9., péntek

Italo Calvino: Ha ​egy téli éjszakán egy utazó


Fülszöveg:


Nyájas Olvasó! Új regényének első mondatával így szólít meg téged a szerző, Italo Calvino: „Italo Calvino új regényét, a Ha egy téli éjszakán egy utazó-t kezded éppen olvasni..-.” Kényelmesen elhelyezkedsz tehát, és olvasnád… De jaj, a mese megszakad: s aztán valami baj az újabb kötettel is van, amit hibás példányod helyett a könyvesboltan kapsz. Nyomozásba fogsz hát, nyájas Olvasó. Kíváncsi vagy a mesére. Amikor azonban a mese fordulóponthoz ér, valami mindig történik. A könyv elvész, ellopják, elkobozzák, műanyagba öntik, gépbe táplálják, szavakra bontják, betiltják, megsemmisítik, bezúzzák… Még szerencse, hogy nyomozásod roppantul regényesnek bizonyul. Egyre újabb és újabb kalandokba botlasz: beleszeretsz az Olvasónőbe, együtt nyomoztok, el-elváltok, majd ismét találkoznak az útjaitok… Tíz regény végül is megmarad izgalmas torzónak. A tizenegyediket – a sajátodat – fejezd be te, nyájas Olvasó.

 Egy könyv, amit el akarok olvasni novemberben: #Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó #novemberikönyveskihívás #gwwbkihívás
A tavalyi Könyvmoly párbaj bukásom után idén igyekeztem okosabban választani könyveket, köztük olyat is, amit mindenképpen elolvasnék, mert ajánlott irodalom könyvtár szakon Könyvtörténet tantárgyból. A királynő olvas volt az első ilyen, aztán jött Calvino műve, amit állítólag anno a Tanítóképző főiskolán is ajánlott a magyar tanárunk, legalább is az egyik volt csoporttársam így emlékszik.
Hivatalosan csak az első fejezetet emelte ki a könyvtöri oktatónk, de ha már az elhivatott könyvmoly belekezd egy könyvbe, azt ritkán hagyja félbe … vagyis éppen majdnem ez történt.

Elvileg 500 szavas ajánlót illene írnom a Könyvmoly párbaj szabályai szerint, de ez a bejegyzés nem lesz annyi, mert sajnos nem tudok ilyen hosszúságban nyilatkozni Calvino művéről. Igazából már ott meg vagyok lőve,  - nem egyedül, ahogy a molyon, goodreads-en is láttam -,  hogy milyen műfajú ez az alkotás? Mert van egy regényszál benne, minden páratlan fejezet arról szól, de közbe van ékelve a sok-sok páros fejezet, elvileg mind egy-egy másik történet kezdetének eleje…

Én egy idő után önállósítottam magam, és úgy kezdtem el gondolni Calvino alkotására, mintha lenne egy folytatásos regény, amiből időnként egy-egy részről lemaradok, és nehezen bírom követni, és közben mellé kaptam tíz különböző stílusú, hangvételű novellát.
A végeredmény nem győzött meg, valahol a kétszázadik oldalnál már unalmas volt ez az állandó ki-be ugrálás, csak talán az utolsó előtti novella, meg a könyvtári zárófejezet tetszettek. Érdekes módon ha én ajánlottam volna, akkor az első és tizenegyedik fejezetet adtam volna fel, főleg ez utóbbi, a ki, miért olvas? kinek, mi a legfontosabb, legjobb pillanat az olvasásban témák voltak magasan a legtetszetősebbek.

A többi?
Nos, nyilván technikailag szembetűnően kísérleti jellegű a mű, le a kalappal Calvino fantáziája előtt, hogy ennyi témát kitalált. De itt pont ugyanazt éreztem, mint Umberto Eco művénél (Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől), hogy az író elképzel valamit, ami az ő fejében kristálytiszta, csak éppen a formát, a megfelelő nyelvezetet nem tudja biztosítani ahhoz, hogy érthető legyen az olvasónak is.
Olvasás közben legtöbbször kirekesztettnek éreztem magam, és ezen az élményen nem segített az sem, hogy tudom, szakmai körökben nagyra becsülik ezt a könyvet.
Nekem még nőnöm, olvasnom kell hozzá? Esetleg igazán szakbarbárnak kell lenni hozzá?

Nem tudom, mindenesetre legtöbb jóindulattal is csak 4 csillag az ötből.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/italo-calvino-ha-egy-teli-ejszakan-egy-utazo


2016. december 8., csütörtök

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Téli filmek



Szilvi kitalálta idén a VKP Blogmas-t, vagyis hogy együtt készüljünk az adventi időszakban. Az előző két témát - Téli kiegészítők, amik nélkül nem tudok élni és Karácsonyi mixtape - nem éreztem közel magamhoz, ki is hagytam őket, de most rájöttem, hogy kell ide a blogra egy kis karácsonyi feeling, tehát jöjjenek a kedvenc téli filmjeim.

Mivel én nem nézek sokat tévét, se sorozatot, se mozit, valahogy minden évben elhatározom, hogy na most idén, hetente legalább egy filmet online megnézek... aztán persze elmarad a dolog. Az én kedvenceim ezért régi, mára már klasszikussá vált filmek lesznek és valószínűleg mindenki számára ismerősök.



I., GRINCS - vagyis Hogyan lopta el a Grincs a Karácsonyt? 💕




Létezik egy varázslatos város, amely csak egy hópehelyben létezik. Whoville-ben él a Who család. Nem túl szépek, és kicsit túl anyagiasak is, viszont a maguk módján szimpatikusak. Imádják az ünnepeket. Legfőképpen a Karácsony a mindenük. Egyvalakinek azonban sem az ünnepek, sem a Karácsony nem tetszik. Ő a Grincs, a galád, rosszindulatú szörnyeteg, aki a város fölött magasodó Kobakhegyen él önkéntes száműzetésben. Egyszer s mindenkorra véget akar vetni a nagy éves hajcihőknek, amikor mindenki boldog, kivéve őt. Cindy, a család legkisebb azonban úgy gondolja, nem helyénvaló dolog, ha a szeretet ünnepét a Grincs magányosan tölti, így meghívja magukhoz ebédre. A botrányba fulladt vendégjárás után a Grincs egy az egyben ellopja a Karácsonyt.

Főszereplő a csodás Jim Carrey, a film Dr. Seuss gyerekkönyvéből készült. 


II., Mi a manó? 🐧







Az árva Buddy (Will Ferrer) az Északi-sarkon nevelkedett a Mikulás főmanójának a felügyelete alatt. De egy nap neki is észre kell vennie, hogy kétméteres magasságával kilóg a manók sorából. Amikor a Mikulástól megtudja az igazságot, felkerekedik, hogy megtalálja az igazi apját, Waltert (James Caan), aki New Yorkban él a családjával és mit sem sejt létezéséről. A találkozás fergetegesre sikerül, Walter ugyanis meg van győződve róla, hogy a manóruhás óriáscsecsemő, azaz Buddy csak egy karácsonyi tréfa.

További híresebb szereplő még Zoey Deschanel, december 25-én adja az RTL Klub, 16.05-től :))

III., Minyonok 😜


A Minyonok története az idők kezdetétől ered. A minyonok sárga egysejtű organizmusként kezdték, és fejlődtek a korokon át, és mindig a leggrúsabb gazdákat szolgálták. Mivel ezeket a gazdákat - a T-Rextől Napóleonig - folytonosan elveszítették, a minyonoknak most nincs kit szolgálniuk, és mély depresszióba zuhantak.
Ám egy Kevin nevű minyonnak van egy terve, és Stuarttal, a lázadó tinédzserrel és az imádnivaló kis Bobbal karöltve nekivágnak a világnak, hogy megkeressék azt az új gonosz főnököt, akit a fajtájuk követhet. A trió izgalmas utazásba kezd, amely végül elvezet a következő lehetséges gazdájukhoz, a Bíbor Túlölőhöz, a világ első női szupergonoszához. A jeges Antarktiszról a 60-as évek New Yorkjába utaznak, majd Londonban kötnek ki, ahol az eddigi legnagyobb kihívásukkal kell szembenézniük: meg kell menteniük a minyon fajt? a kipusztulástól.

Tavaly ezt kapta a fiam, szerintem csak karácsony és szilveszter között tucatszor sikerült megnéznünk a filmet :D én bírom a kis lükéket, és isteni, hogy mennyi amerikai sztár adta a hangját a karaktereknek - a főgonosz ugyebár Sandra Bullock.


IV., Öt legenda 💖



A legenda szerint a Holdbéli Ember azért választotta ki a Húsvéti Nyuszit, a Mikulást, a Fogtündért és a Homokembert, hogy vigyázzák a gyerekek álmait, gondoskodjanak arról, hogy biztonságban nőjenek fel. A gonosz Szuroknak, azaz a Mumusnak már elege van ebből, és abból, hogy a szülők állandóan vele riogatják a kicsiket. Ezért az álmokból rémálmokat csinál, az örömből félelmet, a fényből sötétséget. Így az őrzők veszélybe kerülnek. Ám akad segítség, a száműzetésből visszatérő Dér Jankó, az ötödik legenda.

Vannak filmek, amik borzalmasan mozgatják a fantáziámat, de valahogy, amikor a gyerkőceim nézik őket, én el vagyok foglalva, legalább a mosással, teregetéssel, de még inkább a főzéssel. Ezt a filmet már látták vagy kétszer, háromszor, míg én csak részleteket belőle... holott Dér Jankó karaktere szerintem minden fantasy rajongónak tetszik.
No, majd idén, jobban igyekszem..

V., A szerelem hálójában - /You've Got Mail/


Kathleen Kelly (Meg Ryan) a világ talán legszebb gyermekkönyvboltjának a tulajdonosa. Egy nap azonban az utca túloldalán Joe Fox (Tom Hanks) megnyitja könyváruházát, ami korántsem olyan meghitt, viszont sokkal nagyobb, mint Kathleené. A két magányos üzletvezető és harcias ellenfél éjszakánként NY152 és Shopgirl álnév alatt ismerkedik és hamarosan egymásra is találnak a hálón. Álnéven egymásnak tanácsokat adnak és még egymásba is szeretnek. De eljön a nap, amikor fény derül kilétükre. 

Eredetileg ez egy magyar nyelvű színdarab, Illatszertár, amit 1937-ben írt Miklós László és a Pesti színházban volt a premierje :) 
A filmváltozat mint Büszkeség és balítélet feldolgozásként híresült el, évekig hajkurásztam a dvd-ét, mire megszereztem. 



Végül jönnek a még ismertebb filmek:


⛄ Frozen - Jégvarázs <3 Olaf 



illetve, ugye nem gondoltátok, hogy kihagyom a kedvenc HP sztárjaimat? :D


💕 IGAZÁBÓL SZERELEM - Love Actually 💕 a legeslegkedvencebb ;)


Többiek kedvenceit itt leshetik meg: 

2016. december 7., szerda

Murakami Haruki: Miről ​beszélek, amikor futásról beszélek?



FÜLSZÖVEG:
Murakami ​​Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére.
A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.






A futásról, önmagáról, az alkotásról, és úgy egyébként mindenről :) nem meglepő módon, ahogy meglestem mind a molyon, mind a goodreadsen kétféle megközelítése van a memoirnak, vagy mint futó olvasó, vagy mint Murakami rajongók olvassák ezt a művet.

Pedig nem biztos, hogy akár kizárólag az egyik csoportnak, akár kizárólag a másiknak szólna ez a kötet, sőt még csak nem is az íróknak. Egyszerűen ez egy önvallomás, tulajdonképpen hasonlít Stephen King Az írásról című könyvéhez, vagy Elizabeth Gilbert Big Magic-jéhez.
Az éppen szóban forgó alkotói vénával megáldott, megvert szerző kicsit visszatekint pályájára, életére, számot vet önmagával, műveivel, sorsával, jövőjével.

Mindannyiunk életében eljön ez a pillanat, hogy megállunk a tükör előtt, saját lelkünk előtt és átgondoljuk, mire jutottunk eddig, és innen hogyan tovább. A hibák, ballépések is hozzátesznek az emberhez, a tapasztalatból épül a lélek, és bizony van az a pont, mikor el lehet, el kell dönteni, hogy épít-e életében az ember, vagy fejet hajt egy romboló szokás előtt.
Nekem jól esett ez a könyv, de persze ugyanígy szerettem King munkáját, pláne imádom Gilbertét, én is csak úgy egy éve tudom, hogy mi az utam.




Nem túl meglepően a sport része is tetszett, bár én biciklis vagyok, ráadásul nem ennyire elhivatottan, de olvasás közben egyszerűen csak általánosítottam a témákat és értettem, hogy mire gondolhatott Murakami. Szerintem messzemenőkig büszke lehet magára, amiért ennyi maratont lefutott az évek alatt, sokat és jókat írt, két nyelven beszélt, adott elő. Különleges személy lett, és mindeközben szerény is maradt.

Jó szívvel ajánlom, sportolóknak, sporttal kacsingatóknak, változás előtt állóknak, a kedvenc részemmel, ami véleményem szerint életmottónak is felfogható:

"Volt egy futó, aki, mióta csak fut, mindig a (szintén futó) bátyjától tanult mondatokat hajtogatja magában verseny közben. Pain is inevitable. Suffering is optional. Ez az ő mantrája. A pontos árnyalatokat nehéz japánul visszaadni, de egy szándékoltan egyszerű fordítás úgy szólna, hogy „a fájdalom szükségszerű, ám szenvedni nem kötelező (választható, rajtunk múlik)”. Ha például futás közben úgy érezzük, hogy „jaj, ez nagyon kemény, nem bírom tovább”, abból a „nagyon kemény” elkerülhetetlen tény, de a „bírom vagy nem bírom” rész mindenképpen magának a futónak a döntésére van bízva."

2016. december 5., hétfő

A hét verse - Borbély Szilárd: Az Anatómiához


Az Anatómiához

Miként a részek, úgy vagyunk
a vágy szálára fűzve. A test
színháza összerak és szétszed
minden este. Rejtett doboz
vagyunk mi is, adat adatra
festve. Mágnesszalag, memória
tart össze, mint a lepke
két szárnya közti részletet,
és verdes könnyű teste. Mert
így lebeg és így csapong a víz
fölött repesve. Színes lapokra
írt nevek, csupasz izomzatokra, mint
tűzbe hulló lepke az, hogy metaforává
legyen, s a nyelv burkát levesse.




Vers forrása:



Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

About Me

Saját fotó
Könyvtáros, könyvmoly, 3 gyerekes anya.