Mariann könyvtára : december 2016

Köszönet a recenziós példányért a Magvető kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

FÜLSZÖVEG:

Mi van akkor, amikor az ember legszívesebben kibújna a saját neméből? Milyen érzés lehet, amikor egy futballbolond kamasz felismeri, hogy női ruhában, kisminkelve érzi jól magát? Mi történik ilyenkor? Mi történik benne, és mi történik vele? Mi történik, amikor rájön, hogy ez nem múló szeszély, hanem maradandó állapot? Mire számíthat, amikor először végigbukdácsol az utcán magas sarkú cipőben?

Az Inkognitó olyan tapasztalatokról szól, amelyekről a mai magyar társadalom nagyon keveset tud. A transzneműség egész kérdéskörét a tömegmédia felületes képei uralják: a gay-pride parádék groteszk alakjai vagy a bulvársajtó által időnként felkapott figurák. Kiss Tibor Noé könyvét egy világ választja el mindettől. A könyv egy olyan fiatal története az ezredforduló Magyarországán, aki a felnőtté válás során szembesül alakulóban lévő identitásának nem szabályos vonásaival. Nem véletlen, hogy az Inkognitó alapképlete klasszikus nevelődési regényekre emlékeztet, persze nem éppen klasszikus dilemmákkal. Az olvasó mégis hasonló szorongással aggódik ifjú hőséért, aki talán nem is sejti, mennyire kiszolgáltatott és sebezhető abban a világban, amelybe éppen belepottyant.

Az Inkognitó minden ízében kortárs próza, érzékeny tollal megírt elsőkönyv és kockázatos coming out.

Kiss Tibor Noé 1976-ban született Budapesten. Jelenleg Pécsett él. Az Inkognitó az első könyve.

"Nincs más választásom, kényelembe helyezem magam a bőrömben. Szívtájékon letelepszem, közel a tüdőhöz, ahol a bordák megvédenek."

Mondhatnék nagy szavakat, el- és megítélhetném Noémit/Tibort, hiszen én csak egy vagyok a tömegből, normális, talán túl átlagos is… de pont ettől, értem és átérzem, mikor kínban van a szív, lélek, agy, és nem találja valaki a helyét a világban. Olyan könnyű okosnak lenni más helyében, kéretlenül tanácsot adni, beleszólni helyzetekbe, amik kívülről csöppet sem látszódnak nehéznek.

Ha műfajilag akarnám kritizálni, talán le tudnám szólni, hogy ez nem egy egységes mű, de Virginia Woolfon csiszolódott a sznob ízlésvilágom, és én csak a személyes bátorság legnagyobb jelének tartom azt, hogy valaki képes a gondolat- és érzésfolyamot, egy kvázi pszichológiai jellemfejlődés naplóját, ami őt belülről szétfeszíti, ennyire nagyközönség elé tárni.

Számtalanszor lelkileg csupasz ez a kis kötet, tán ettől ébreszt pár olvasóban kellemetlen érzést, mert a tudatalattijuk tudja, hogy ők képtelenek lennének ennyire nyíltak lenni, ezért inkább egyszerűen elzárkóznak a történet elől.

Pedig bizonyos helyre, bizonyos élethelyzetbe megszületni az nem érdem, hanem szerencse.

"Bárcsak más lehetnék. Bárcsak megváltozhatnék, kimetszve magamból annyi vágyat. Aztán csak a rázkódás és a zuhanás. Bárcsak megváltozhatnék, bárcsak lehetnék férfi. Vagy bárcsak lehetnék nő."

Ez volt a kötet legőszintébb és legkitárulkozóbb, legmeghatóbb pillanata. Őszintén remélem, hogy azóta már tudja a választ, vagy megbékélt magával.

Nekem újraolvasós élmény lesz, elsőre 4 és fél csillag.

Köszöntem.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/kiss-tibor-noe-inkognito

No megjegyzés

Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak!
Weboldal - Facebook - Moly

FÜLSZÖVEG:

"Az elmúlt négy évtized híreiben gyakran főszereplő politikusokról és bankárokról hol mulatságosan gonoszkodó, hol hideglelősen igazságos beszámolókat írt Lipovecz Iván. Mind bonni tudósítói, mind HVG főszerkesztői minőségében páratlan személyes tapasztalatokra tett szert, hőseinek káderlapját behatóan, egészen az apró részletekig ismeri. Történt ebben a kaotikus nagyvilágban és összevissza Magyarországon ez idő alatt sok minden, és beláthatjuk: semmi sem úgy volt, ahogy mondták és ahogy sejtettük a nagy átmenet alatt, amelynek még ma is a részesei vagyunk. A világpolitikai szereplőkről és a magyar vezetőkről szóló esszéket Helmut Schmidttől Alan Greenspanig, Kádár Jánostól Orbán Istvánig, Orbán Viktorig és Gyurcsány Ferencig egyenként és figyelmesen érdemes olvasni, mert tartalmasak és tömények, közgazdasági és politológiai tudásunkat fejlesztik, és ami a legfontosabb: tárgyilagosságra nevelnek."

Spiró György

"Lipovecz Iván újságírónak álcázott történész, szemtanú s az elmúlt évtizedek ragyogó tollú krónikása. Politikai és gazdasági szereplők józan és tényszerű megjelenítésével élvezetes kortárs históriát írt. Könyvet, melyet lélegzetvisszafojtva olvastam. Minden elismerésem a bámulatos emlékezőtehetségű szerzőé."

Írta Ungvári Tamás ajánlóként a könyv borítójára, és bizony egyet kell értenem szavaival :)

Vizsgaidőszak ide, hétfői vizsga oda, én ezt a kötetet most majdnem egy ültő helyemben elolvastam. Nemcsak a stílusa esett jól a lelkemnek, fejemnek, az egyszerű, sallangmentes mesélés, hanem a témák maguk is érdekesek.

Elnökök, kormányfők, vezérek mondja a cím kissé titokzatosan, és a könyv közben tényleg körbejár egy életútnyi ismeretséget, habár, ha jól sejtem legalább ugyanennyi történetet tartalékban is hagyott. Mindig érdekes látni, hogy egy újságíró mennyire másképpen tekint ugyanazokra a politikusokra, üzletemberekre, mint a mezei hírfogyasztó, illetve hátborzongató, valamint izgalmas is a tudat, hogy mekkora véleményformáló, sztárcsináló szerepük is van a gépezetben, melynek neve média. Ez a kötet 23 fejezetes, számomra sajnos egyes részei túl rövidek is voltak, de mindenesetre a nevek felvonultatásában jeleskedik. Körülbelül úgy ötven karaktert részletez, de vagy háromszor ennyi nevet érint futólag. Akikről szó van a huszonegyedik század prominensei, ilyen - olyan módon vagy magyar érdekeltségűek, maguk is magyarok, vagy nálunk éltek, dolgoztak; illetve a világra tett hatásuk jelentős. Végig vártam, hogy lesz-e utalás az iraki háborúra Bush kapcsán, és bizony el kellett hozzá szinte az egész könyvet olvasnom, de persze volt.

Közelről nézve a politika és a gazdaság is kiábrándító lehet, Lipovecz Iván szavain mégsem érezni ezt. Olvasás közben többször eltöprengtem, hogy vajon mitől sikeresebbek a kötet kiválasztott karakterei, mint a hétköznapi emberek, és arra jutottam, hogy jellemzőikben, emberi tulajdonságaikban nem kiválóbbak, nem kiemelkedőbbek, mint az átlag. Amit másként tudnak, és másképpen csinálnak, mint a többség, az az ismerkedési képességük, az a bizonyos kapcsolati háló, és a helyzetfelismerő képességük. Mind a kötetben felsorolt politikusok többsége, de pláne az üzletemberek jó előrejelzők, jósok, a lehetséges fordulatokat olyan szimattal érzik meg, amikre a kisembereknek sem tudásuk, sem tapasztalatuk, de főleg rálátásuk nincs.

Habár szavaiban nem sebez a mű, azért nem bánik kesztyűs kézzel a napi politikában nagyágyuk nevével sem, se Orbánt, se Gyurcsányt nem dicséri, megmarad liberális középutasnak.

Amit viszont hiányoltam, és ezért muszáj vagyok levonni fél csillagot, a mellékelt képek, illusztrációs fotók teljes hiánya. Ugyan én már korosabb vagyok, tehát fénykép nélkül is fel tudom idézni az utóbbi negyven év magyar politikusait, de ugyanez vélhetően egy fiatalabb olvasónál nem mondható el. (Ellenben most a zárójeles vallomás következik, hogy ezt a kijelentést azonban a német, osztrák, pláne az amerikai nagykövetek kapcsán már nem merném ilyen határozottan állítani, sőt inkább bajban lennék, ha fel kellene ismerni a hozzájuk kapcsolódó arcokat. )

Azon a véleményen vagyok, hogy egy második kiadást már mindenképpen érdemes lenne illusztrálni is, de persze addig is én nagyon szívesen fogom kölcsönözni az én példányomat, és szívből remélem, hogy lesz következő kötet is. 4 és fél csillag, jó szívvel ajánlom én is, múltidézőnek, de általános véleményformáló, ismeretterjesztő műként is.

Kedvcsinálónak egy kis részlet a könyvből:

"Jordán zenekar, amerikai zsidó karmester, brazil író, palesztin költő, izraeli hegedűművész: ők mind-mind szereplői voltak annak a legalább ezerfős hallgatóság előtt tartott békekoncertnek, amelyet a Fórum résztvevői számára rendeztek. A görög amfiteátrumok mintájára megépített nézőtéren ott ült a jordán királyi pár, az afgán elnök, a lett elnök asszony, a bolgár miniszterelnök és jó pár közel-keleti előkelőség között a térség emblematikus alakja, Simon Peresz. Igazi királyi tűzijáték világította meg az eget. Viszont innen maximum egy órányira valódi éleslövészet folyt ugyanebben az időben: a Holt-tenger túlpartján emelkedő hegyek mögött, a ciszjordániai Hebronban az izraeli biztonsági erők megölték Abdullah Kavaszmét, a Hamasz katonai vezetőjét. „Én félek tőle, és ő fél tőlem” – hangzott a palesztin Mahmud Dervis önmaga előadta versének utolsó két sora a véget nem érő erőszak magyarázataként."

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/lipovecz-ivan-elnokok-kormanyfok-vezerek

No megjegyzés

Recenziós példányt köszönöm a Twister Mediának!

Weboldal: http://www.twister.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/twister.hu

Moly: https://moly.hu/tagok/twister-media

FÜLSZÖVEG:

A Pulitzer-díjas riporter, Joby Warwick briliáns könyvében nyomon követi, hogyan született meg az ISIS közvetlen elődje egy távoli jordániai börtönben, hogy két amerikai elnök akaratlan segítségével lángba borítsa a Közel-Keletet.
Amikor Jordánia kormánya 1999-ben politikai menedékjogot adott politikai menekültek egy csoportjának, nem volt tudatában annak, hogy befogadta velük Abu Muszab al-Zarkavit, akinek vezetésével megalakul az a szervezet, amely az egész Közel-Keletet magáénak követeli majd. A Fekete lobogók szokatlan módon különböző karakterek szemszögéből mutatja meg, hogy egyetlen ember fanatizmusa, valamint Bush és Obama elnökök ballépései hogyan vezethettek odáig, hogy az ISIS Irak és Szíria nagy részére vethette árnyékát. Zarkavi kezdetben egy Irak északi részén fekvő bázisról koordinálta a terrorcselekmények végrehajtását, de a felkelés vezetőjévé csak a 2003-as amerikai beavatkozás után került. Az Egyesült Államok tévedett, amikor Bin Laden és Szaddam Husszein összekötőjének vélték, így akaratlanul is a zászlaja alá terelték a hozzá hasonló szélsőségeseket. Lefejezéses kivégzések és öngyilkos merényletek egész sorát hajtották végre, egészen 2006-ig, amikor a jordániai és amerikai hírszerzés információi alapján sikerült légicsapást mérni Zarkavi búvóhelyére. A mozgalom azonban túlélte teremtőjét. Először Iraki al-Kaida, majd Iraki és Szíriai Iszlám Állam (ISIS) néven vetették meg lábukat az Irak és Szíria határán fekvő senki földjén.
A szíriai polgárháború 2011-es kitörése után az Egyesült Államok passzív maradt, az ISIS pedig esélyt kapott rá, hogy Zarkavi álmát beteljesítve létrehozza ultrakonzervatív iszlám kalifátusát.

Warrick a CIA és a jordániai titkosszolgálat magas rangú munkatársaitól szerzett információk alapján írta meg a könyvét. Diplomaták, kémek, tábornokok és államfők szemszögéből láthatjuk, hogyan jöhetett létre az al-Kaidánál is nagyobb fenyegetés, minden erőfeszítésük ellenére. A Fekete lobogók figyelemre méltó alapossággal mutatja be napjaink legveszedelmesebb szélsőséges szervezetének történetét.

Moly adatlap:

https://moly.hu/konyvek/joby-warrick-fekete-lobogok

Bocsánat, nem szoktam szenzációhajhász lenni, de most muszáj, mert ez Aleppo, Szíria második legnagyobb városa, amelyik december 13-án került vissza Aszad szír elnök kezére, és ahol a kormányerők tömeges mészárlást rendeztek. A kép a BBC oldaláról van, ott angolul el tudjátok olvasni óráról-órára, hogy mi történt, habár akik például követik JK Rowling twitterét, azonnal értesülhettek, mikor megkezdődött az öldöklés.
És hogy miért olyan érdekes mindez, miért pont Aleppo képét tettem ide, és nem egy iszlám harcosét? Mert minden mindennel összefügg, a globalizáció nevű folyamatnak vannak nagyon kellemes hatásai, ki ne örülne annak, hogy határokon, akár óceánokon átívelve tud olcsón vásárolni? Viszont ha valahol a világban baj van, biztosra vehető, hogy pillangó/dominó effektusként a negatív hatásokat mindenhol megérezzük.

Az ISIS sátáni hatalmát nap mint nap tapasztalhatjuk a bőrünkön is, és most tekintsünk el attól, hogy én éppen egy magyar katona felesége vagyok. De a terrortámadás elleni rettegés, az állandó fenyegetettség érzése beleivódik a tudatunkba, átírja a szokásainkat, hatással van közvetlenül az életünkre. Az ember kétszer is meggondolja, hogy nyugat-európai városokban elmegy-e egy tömegrendezvényre, vagy népszerű múzeumba, felkapott bevásárlóközpontja.

Warrick könyve viszonylag messze kezdi az események felsorolását, de mint az utószóban leírta azért, mert Zarkávi személyisége érdekes volt számára, és mert jó néhány titkos ügynök, névtelenségbe burkolózó tisztviselő, iszlám szakértő szerint valami olyat kezdett el még 2012-ben, ami az al-Káida teljes radikalizációjához vezetett. Ő volt az, aki először fejezett le úgy egy embert, hogy a kivégzést videón rögzítette és azt a youtube-ra feltöltötte. Zarkávi volt az, aki a szülőhazája, Jordánia fővárosa ellen pokolgépes merényletet szervezett egy esküvő kellős közepére. Warrick közzé tette azt a hátborzongató tényt, hogy csak a jordán titkosszolgálatnak köszönhető, hogy Zarkávi embereit elfogták, mielőtt még a készülő biológiai szuperbombájukat Ammánban felrobbantották volna.

Ha volt valami ebben a könyvben, amivel egyetértettem, az az egyik iraki törzs vezetőjének véleménye, hogy az amerikaiak azt nem értik meg, hogy Irak és az egész Közel-Kelet államai több ezer évesek, míg az USA demokráciája alig kétszáz éves. És milyen felfogás ez is, tetszik, nem tetszik, importálom a politikai beállításomat, rátok erőltettem… Nos igen, ha egyvalamit biztosan ki lehet olvasni ebből a könyvből, az biztosan az USA felelőssége a válsághelyzetért. Talán az amerikaiak legnagyobb hibája az, hogy nem tudják eldönteni, akarnak-e, tudnak-e szuperhatalom, a Föld rendőre lenni, vagy sem, és ezért nem viselkednek konzekvensen. Az eredmény: az ISIS rátette kezét már két országra, és továbbiakat akar, menekülthullámot indítottak és ezzel megnehezítették a teljes Közel-Kelet és Európa java részének életét.

Megoldás? Azt nem tud sugallni a könyv, nem is a feladata, de a teljes eseményláncolatot, amely nagyjából 1999-től napjainkig elvezetett, teljességgel részletezve, számos forrásból bemutatja, és átfogó alapvető tudást nyújt az olvasóinak.

Azt mondanám, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, nem egyszerű elolvasni a számtalan név-, hely- és időegyeztetés miatt, de mindenképpen tudni KELL arról, hogy mi és miért folyik körülöttünk a világban. Még azon se csodálkoznék, ha előbb-utóbb ajánlott egyetemi tananyag lenne, mert alapos, mélyreható, a lehető legmagasabb szintű újságírói munka volt.

Vitán felül csillagos ötös.

UI:
Külön kiemelném a fordítók munkáját, rengetek órát tölthettek el a kötettel, Köszönet a fáradozásaikért! 💖
Fordította: Makai Péter Kristóf, Marczali Ferenc, Márton Róza Krisztina, Sellei György

No megjegyzés

FÜLSZÖVEG:

Korfu: romantikus születésnapi mulatság, jégszekrényeltérítéssel, megfeneklett sétahajóval, nagyarányú koplalással. London: állatkereskedés – szakértelem és állateledel nélkül. Kamerun: hogyan pottyant mérgeskígyó a díszvacsora díszvendégének tányérjába? És megint London: az orrvérzés félelmetes gyógymódjai. Bournemouth: az angol tengerpart szókimondó asszonysága.

„Ez a kölyök nem normális”, mondta ingerülten 1931-ben Lawrence Durrell, és ezt a megjelölést alkalmazza kisebb variációkkal azóta is Gerald öccsére. Márpedig Gerry, a család fekete báránya szerint épp hogy ő maga az egyetlen józan ember egy tébolyult világban, és a bolondok gyülekezetének néhány igen kellemes példányát vonultatja fel könyvének lapjain. A halak jelleme méltó folytatása annak a sorozatnak, amelyet a Családom és egyéb állatfajták meg a Madarak, vadak, rokonok nem egészen dicstelenül kezdett. Réber László rajzai csodálatos harmóniában egyesülnek a bogaras családnak, a távoli vidékek növény- és állatvilágának és a közelebbi tájak csudabogarainak mulattató történeteivel.

Könyvtári kiárusításos zsákmány volt ez kötet, nagyon kemény száz forintot fizettem érte, tehát olcsóbb volt, mint egy automatás kávé, amivel mérgezni szoktam magam :)

Bevallom őszintén: megunhatatlannak tartom a Durrell család korfui kalandjait, betegre tudom röhögni magam Spiró angolságán, Larry beszólásain, hisztijén, de Margó és Durrell mama is imádnivaló mindig. Most is annyira, de annyira jól esett ez a nyolcan oldalnyi önfeledt komédia, jobbak, mint egy helyzetkomikumra építkező sorozat, mert az ember biztos abban, hogy persze kis túlzásokkal, de a dolog így esett, ahogy.
Teljesen szimpatizáltam Durrell mamával, én is utálnám, ha lenne egy fiam, aki rendszeresen a házamba csődítene x mennyiségű embert, mondván: te szeretsz főzni… Larry általában bicskanyitógatóan hülye, de most ebben a könyvben a párbeszéd, amit a görög halásszal levágott, kvázi, ahogy becsapta a férfit, az sok mindent feledtet 😜

Szóval jó volt, üdítő, bár én itt hiányoltam a természetbúvárkodást.

Az állatkereskedés történet olyan kis édesbús volt, az afrikai viszont elárulta azt, hogy Gerry nem csak az állatok nyelvén értett, hanem a felfuvalkodott tökfilkókén is :P

Az orrvérzéses történetről nekem is az a véleményem, mint sok molynak, hogy ki kellett volna hagyni a könyvből (kár volt egyáltalán megírni); Ursula meg vagy tetszik az embernek, vagy nem, egyszerűen ilyen jellemű a hölgy. (Habár mintha ez a történet szerepelne egy másik kötetben is, vagy valami hasonló).

A kórházas sztori miatt nálam is van levonás, 4 csillag az ötből, de alapjába véve szerettem, élveztem, kikapcsolt 💖

Egyszerűen muszáj néhány sziporkát megosztanom veletek :D Az első a kötet címadásának története - nyilvánvalóan kiolvasható belőle, hogy Larry igenis figyelemmel követte Gerry munkásságát:

"– Most min dolgozol? – kérdezte Larry.
Meglepetten néztem rá. Íratlan és kimondatlan törvényünk volt, hogy soha ne vitassuk meg egymással Művészetünket, nehogy testvérviszállyá, alpári szitkozódássá fajuljon a dolog.

– Pillanatnyilag épp semmin sem dolgozom, de valami ködös elgondolásom alakul már. Az ötlet voltaképpen onnan származik, hogy elolvastam A falak szellemé-t.

Larry gúnyosan felhorkant. A falak szelleme ugyanis az ő leveleinek kötete, amelyet nagy gonddal gyűjtött össze és rendezett sajtó alá régi barátunk, Alan Thomas.

– Csodálom, hogy bármilyen ötletet kaphattál belőle – mondta Larry.

– Pedig így van. Én is holmi gyűjteményes munkára gondolok. Rengeteg anyagom van, amit az eddigi könyveimben nem tudtam felhasználni. Arra gondoltam, hogy most ezeket összegyűjtöm és kiadom.

– Az ötlet jó – mondta Larry, miközben újabb adag recinát töltött a poharába. – A jó anyagot sose engedd veszendőbe menni.

A fény felé tartotta poharát, és gyönyörködött a színében. Aztán rám nézett, és huncut fény villant a szemében.

– Tudod mit? – szólalt meg. – Add neki azt a címet: A halak jelleme.

Én pedig követtem a tanácsát."

*~*

"– Istenem, de gyönyörű – mondta Larry elismerően. – De, sajnos, biztos vagyok benne, hogy leszbikus. Minden közeledési kísérletemnek ellenáll.

– Larry, drágám – dorgálta mama –, ne mondj ilyeneket.

– Csakugyan nagyon bájos – mondta Sven –, olyannyira, hogy néha már sajnálom, hogy homoszexuális vagyok. Persze a homokosságnak is vannak előnyei.

– Szerintem biszexuálisnak lenni a legjobb – vélekedett Larry. – Akkor, hogy úgy mondjam, a kenyérnek mind a két oldala vajas."

*~*

"A hajó váratlanul, hatalmas lökéssel megállt. Mama éppen a hajó orrában csodálta az öböl szépségét, s így amikor a hajó megfeneklett, ő elvesztette az egyensúlyát, és átbukott a korláton. Mármost, jóllehet mama meleg időben szeretett sekély vízben heverészni, úszni nem tudott. Ezzel – Takit kivéve – valamennyien tisztában voltunk. Így mintegy vezényszóra, az egész társaság beugrott a vízbe, hogy kimentse. Köztünk Spiro is, aki imádta mamát, de úszni maga sem tudott."

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/gerald-durrell-a-halak-jelleme
Fordította: Révbíró Tamás
Illusztrálta: Réber László

No megjegyzés

Fülszöveg:
Fekete István műveinek egy része kizárólag folyóirat-közleményként látott napvilágot, később pedig számos szöveg került pontatlanul, sőt csonkán az olvasók kezébe. Újabb kiadványunk részben e hézagpótló munkának, részben az életmű gazdagságát bemutató tevékenységnek folytatása. A kötet kisregényeket és filmnovellákat tartalmaz.

Tartalomjegyzék:Éjfél után

Töri Ferkó

Szeptemberi nász

Az egyetlen Út

Túlsó part

Aranypáva

A koppányi aga testamentuma

Macskavásár

"A nap süt. Köténye nagy zsebében csörög a pénz, s amikor belemarkol, olyan, mintha földet morzsolna.

És ekkor mintha a zaj elcsitulna, egy pillanatra a kertjét látná, apját, anyját érezné meleg közelségben. Nem tud az elmúlásra gondolni, csak arra, hogy abban a földben nincs más, csak élet. Markában pénzt morzsál, keze fa, mögötte kínlódás és bánat, de a szívében névtelen ősök élnek, és súgdosnak, hogy pénz, öröm, bánat, mind-mind elmúlnak, elenyésznek, nem teremnek, nem segítenek, nem vigasztalnak, csak a porladt szívek álma, televénye az érték – és csak a föld, csak a föld."

Fekete István számomra szent, menekvés, olyan emberi hang, amihez akkor fordulok, ha megsokallom a külvilágot, az emberi önzést, hiúságot...
Persze nem minden novellája egyformán jó, egyenértékűségről szó sem lehet köztük, de ha már olvasok tőle valamit, akkor jól esik a szívemnek, lelkemnek, ha kétszer is át tudom nézni egy-egy írását.

Ilyen dupla olvasással mentem végig az első két történeten, a címadó Éjfél után novella egy a második világháborúból hazatérő, volt katona, Bézsenyi Dénes újrakezdéséről szól. A fiatal férfi elveszíti bal karját, helyette műkart kap, úgy tér haza szülőfalujába. Édesanyja azonban már halott, és Dénesnek nincs segítsége, egyedül kell megküzdenie a mindennapi betevőkért. De társa így is akad, előbb Labanc kutya személyében, majd a meggyógyított Holló nevű katonaló lesz, akik partnerei lesznek küzdelmeiben.

Töri Ferkó története félig egy szerelmi történet, balladai fordulattal, mikor a legény önvédelemből megöli jegyesét; amelyet keretbe foglal a börtönigazgató savanyú életsorsa, ki őrzi Ferkót is, de aki a végén horgászni megy az elítélttel.

"Pohár nem volt, de a kisbíró szerint – aki szanitéc volt – a pálinkában úgyis megdöglenek a bacilusok, hát nyugodtan lehetett üvegből inni."

Ez a két mesét számos filmforgatókönyv, vagy annak vázlata követi, ilyen be nem fejezettnek tűnik a Szeptemberi nász, melyben egy szarvastehén nézőpontjából múlik el egy év; vagy csupa jelenetről jelenetre ugrásokat tartalmaznak a Túlsó part és az Aranypáva, mely utóbbi filmes változatában Sulyok Mária lett volna az egyik főszereplő.

A koppányi aga testamentumát általában mindenki ismeri Fekete Istvántól, azt csak kevesen tudják, hogy végül nem az ő forgatókönyve alapján készült el a filmfeldolgozás, de Sánta Gábor a kötetbe válogatta ezt is, mint ahogy a Macskavásárt, ami a legvidámabb, legaranyosabb történet Fekete életművében. Ez utóbbi igen nagy kár, hogy nem került vászonra, tényleg illett volna Latabár Kálmánhoz.

Igazi vegyes válogatás a kötet, szerintem messze az első és az utolsó történet viszi a prímet, de mindenképpen (és szokás szerint) jól esett a lelkemnek Fekete nyelvezete, stílusa, lassúsága, emberi hangja.
4 és fél csillag, mert elfogult vagyok 😏

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/fekete-istvan-ejfel-utan