A hét verse - Dsida Jenő: A rejtett igazi

Kép forrása: Wikipédia Dsida Jenő: A rejtett igazi Sokszor, mikor a napba nézek, már-már azt hiszem: ő az igazi. S elfelejtem, hogy minden látható, tapintható és megcsókolható: a rejtett igazinak árnyéka csupán. Valahol bennünk van az élet, melynek árnyékát éljük, valahol bennünk van a ház, melynek árnyékát lakjuk, valahol bennünk van a kenyér, melynek édes árnyékát megszegjük estelente. Vagy valami irgalmatlan kék tó mérföldes fenekén, vagy felhőkbe gomolyítva úsznak és távoznak tőlünk az égen - messziről, messziről visszakiáltva: Poéták, bolondok, meg tudtok-e fogni? Én nem tehetek róla, megejtett ez a nyilvánvaló igézet. Ha kedvesem hófehér vállára nézek, ha mélységes, barna szemébe nézek, remegve dobom felé a kérdést: Milyen lehet a Gyönyörű, kinek árnyéka vagy? 1928 *** Vers forrása: Arcanum .