Mariann könyvtára : január 2017

FÜLSZÖVEG:

Ha valaki olyan fiatal, mint Szekeres Jázmin, biztosan tele van nagy elhatározásokkal. Ha olyan önálló, mint a mai lányok általában, akkor bele is vág, hogy megvalósítsa a terveit. És ha annyira szereti a teákat, és olyan elszántan gyűjti a régi teásdobozokat, mint ő, akkor nincs mese, meg kell nyitnia élete első, önálló teázóját, és minden hozzá betérő vendégnek meg kell főznie azt a teát, amire szüksége van. Mert a tea az egy csoda, és csodák mindenkinek kellenek.

"A teában benne lakik a hegy, amin nőtt, az eső, ami öntözte, a napsütés, ami nevelte, a szedőasszonyok óvatossága, a pörkölők figyelmessége és végül a kereskedők gondossága is. Ismeretlen ízek, távoli tájak, a mesés kelet páratlan gazdagsága és káprázatos történetei kavarognak a csészékben."
Szekeres Jázmin teázójában minden tea mesél, és polcról polcra, estéről estére elmondják saját születésük távoli történetét.

Vannak könyvek, amik azért kerülnek kezembe, mert érdekes címük van és viszonylag rövidek. Borsa Kata meséje erre példa, de persze mikor kiválasztottam, még nem tudtam, hogy annyira fog tetszeni, hogy egy ültő helyemben kétszer is elolvasom majd :)

Tíz fejezetből áll a könyvecske, habár az első némileg kilóg a sorból, mert abban ismerkedünk meg Jázminnal, a teázó tulajdonosával. Aztán következik kilenc történet, kettős mesék, előbb a valós világ történeteit olvashatjuk, Jázminról és a teázó vendégeiről, majd következnek a különleges teamesék. A kötetnek dupla szerkezete van, szerintem már ettől is különleges, és habár a nagylányom most annyira nem élvezi ezt a mesélési módot, én azt gondolom, hogy alapvetően a teához, mint italhoz illik az ismétlődő motívumok sokasága. Eredetileg a teakészítés szertartása is hagyományos, ismétlődő feladatokból álló folyamat, legyen szó a kínai vagy a japán módszerről is.
Borsa Kata pedig nagyon apró variánsokkal illeszti be a teadobozok meséjét, különlegesen hosszú és majdhogynem azonos két bekezdéssel. Jázmin kisétál a teázóból és kezdetét veszi a dobozok, füvek közti másik világ történeteinek sora, ha nagyon akarnám, azt mondanám, egy hosszúra nyújtott varázsige nyitja meg az átjárót a jelen és a múlt között.

"Hát lehet a teát nem szeretni? Nem lehet. A tea az egy csoda, igazi varázslat, sok ezer év, sok ezer kilométer rejtőzik ezekben a dobozokban, a mesés kelet páratlan gazdagsága és káprázatos csodái. Ha ezek a teásdobozok mesélhetnének, micsoda mesék lennének azok (…)"

Bevallom őszintén nekem a kínai mesék sokkal jobban tetszettek, gyönyörű leíró nyelvezetet sikerült a szerzőnek kitalálni rájuk, ami bár mentes minden cirádától, dísztől, mégis egyedi, illik a lassabb, fennköltebb császári világhoz. Mintha egy-egy Andersen mesébe csöppenne bele az olvasó, sok esetben jóval hosszabb történetmesélést is el tudtam volna képzelni.

"Reggelente boldogan nézte, ahogy a hegyek között úszó komótos párafelhőket felszárítja a nap, és lassan kirajzolódik kíváncsi tekintete előtt a fenséges vidék, melynek lankás vonulatait élénkzöld teacserjékből szőtt takaró fedte."

"...attól, hogy nem olyan, amilyen szokott, még nem feltétlenül rossz, csak esetleg másképpen jó …"

Öt csillag volt, az illusztrátor Germán Fatime, aki kitűnően eltalálta, hogy a teamesékhez a vízfestékes képecskék illenek a legjobban. A belinkelt Jázmin tea tündére volt a kedvencem, de végig nagyszerű festmények díszítik az egész könyvecskét.
Nemcsak a nagylányomnak, másnak is jó szívvel ajánlom, én pedig megjegyeztem Borsa Kata nevét :))

No megjegyzés

FÜLSZÖVEG:

Hogyan fonódik össze személyes érdek és egyéni ösztönkésztetés a társadalom mélyén és a szellem magasabb régióiban bekövetkező lassú elmozdulással, hogy a kettő kölcsönhatásából korszakos változás szülessen? Az először a litera.hu portálon folytatásokban megjelent szöveg, amelyet az olvasó most Forgách András rajzaival ékes könyvként vehet a kezébe, egy délnémet kisváros keletkezésének, történetének és szokásainak élvezetes és rendhagyó leírása: valós mese, városlegendárium és történelmi esszé egyszerre. A szöveg mögött felsejlő, nem túl derűlátó történetfilozófia a néhány évvel korábban íródott drámával, a Szirénénekkel rokonítja a művet, itt azonban a Luther kezdeményezte spirituális megújuláshoz illeszkedő polgári önzés, ha kivételesen is, kedvező végkifejlethez vezet.

Múlt szombaton nagyon nagy lelkesedéssel végigjártam két könyvtárat, és túrtam mind a kötelező-ajánlott könyvtörténeti olvasmányok, mind a friss megjelenésű szépirodalmi művek között. Nem titkolom el, hiszen a molyon már leírtam - Nádas Péter műve merő sznobizmusból került a kezembe, hiszen kortárs, újdonság és még rövid is. Bár kételkedtem még két napja, hogy lesz-e időm olvasni, meg pláne blogot írni, azért 116 oldal még nem nagyon rövidítette meg a tanulásomat, ráadásul pont a XVI. századról szól a könyvecske, tehát passzolok is a könyvtöri vizsgámhoz :)

Mielőtt még azért kezdenék sírni, hogy lassan Guttenberggel meg kódexekkel álmodok, megemlítem, hogy Luther is részét képezi a tananyagnak, és érdekes módon Nádas Péter pont a reformáció egyik legérdekesebb vonását írta le, hogy miként segítette a polgárosodás forradalmát. A kötet java része környezeti tanulmány, leírása mind az alemán kisvárosnak, mind a gazdagodó kereskedőrétegnek, aki a pénzéhez mérten politikai hatalmat, befolyást is szeretne szerezni.

"Kockázatos vállalkozásokhoz csöndesen munkálkodó érdek vezet, ezen túl terülnek el az eszmék hegyvidékei. A történelmi tájon az érdekkövetések kis erecskéiből csorog össze a nagy emancipációs folyamat, s hozza a hátán a reformációt."
Abban egyet kell értenem másokkal, hogy a harangokról, templomról szóló leírás hosszadalmas, hogy talán a mai kor emberéhez mérten túl lassú a cselekmény, történik-e egyáltalán valami? de hát itt húsz év történelmi időszaka fogalmazódik meg, a hónapról-hónapra lebontott szövegrészletekben.
Kimondott szó kevés van, pont úgy, mint ahogy a gazdag úrhatnám sókereskedők is pletykálnak, áskálódnak, sugalmaznak mindaddig, míg kedvükre való változás történik a kisvárosban.

"A megfontoltságáról, igényességéről, valamint sójáról ismert városka hangzásvilágában az alaphangot ő adja meg, Szent Mihály harangja a város hangzó fundamentuma. A harmónia érdekében a többinek mind ehhez az egyhez kell igazodnia."
"Szava minden más harangszótól különböző. (…) Nem harmóniára, hanem belső mélységre nyit. Visszafogott, lágy hangot ad. S mint minden elmélyülésben, van benne valami követésre méltó, megbízható. Megyünk vele."
Forgách András rajzai briliánsan illenek a lassúdad szövegfolyamhoz, kikerekítik, kiegészítik a többféle technikával megjelenő illusztrációk a folyamatot, mikor új vezető réteg kerül hatalomra.
Áthallás, többletértelem nélkül ezt a könyvecskét nehéz olvasni, pláne most, hogy olyan ember lett usa vezetője aki, és olyan háttérsegítséggel, amivel...
(off: még mielőtt szó érné a házamat, direkt írtam kisbetűvel az usá-t :P )

Még néhány, nekem fontos, kedves, megjegyzésre érdemes idézetet felsorolok, a kötetet meg jó szívvel ajánlom:

"Az ember olyan állat, aki adott esetben a testi léténél is fontosabbnak tekinti az eszmét, holott az eszmék gyakran téveszmének bizonyulnak. Amiből egyenes úton nem következik, hogy minden eszme téveszme lenne, de az sem, hogy emberáldozattal kéne bizonyítanunk egy eszme igazát."

~*~*~

"A tudatlan ember nem fog semmin meglepődni, mert sejtelme sincs, hogy minek a megértéséhez mit kéne tudnia, és ez a láthatóval vagy a hallhatóval vajon milyen viszonylatban áll. A bárgyúság jót tesz a vérnyomásnak, jót tesz a zsírokkal kipárnázott és alkohollal elzsongított idegrendszernek is. Ha a világ megismerhetőségének problémája meg sem környékezte még az elmét, ha pénzes ládikájával oly ártatlanul él a bárgyú e világok legjobbikán, min egy ma született bárány vagy egy telített zsíroktól szaftos hamburger túlsózott szalmakrumplival, akkor szívszélhűdés is csak akkor érheti, amikor pénzes ládikáját elrabolják tőle. Ha egyáltalán ismeri anyanyelvének e szépen nyelvújított, orvosi használatra szánt, de régi értelmét őriző szavát."

~*~*~

Aki nem holtig tanul, mint a jó pap, az holtig szolga lesz. Ez azonban nemcsak az ő baja, hanem az összes többié.

No megjegyzés

FÜLSZÖVEG:

„Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általában tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi.” Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy „semmi-szerű” választ ad, pedig… például ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem tudja, pedig… az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette volna, ha olyan unokája lenne, mint ő… Vagy ha a kislány, akivel jó volna együtt járni, azt állítja, hogy írt a nyáron, és az ember úgy tesz, mintha nem hinné el, hogy írt. Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé is, akik sok mindenen elgondolkodunk, sok mindenről tudjuk, hogy mi az újság, de azt válaszoljuk, hogy semmi. Réber László nagyszerű, telibe találó rajzai humorukkal a kamaszság komikumát és líráját teszik még érthetőbbé, szeretetre méltóvá.

Az úgy volt, hogy elmentem könyvtárba, azzal a szent elhatározással, hogy csak visszaviszem a könyveimet. De rögtön az elsőben a kezembe akadt egy Janikovszky Éva kötet, az Akár hiszed, akár nem. Nosza, úton a következő könyvtár felé el is olvastam a nagyon jó humorú, családi kapcsolatokat és régmúltat bemutató könyvecskét...mindjárt kétszer is :)

A sikeren felbuzdulva persze a második és a harmadik könyvtárban is szétnéztem további JÉ könyvecskék után kutatva, így került a kezembe Az úgy volt és a már régen várólistára tett, Kire ütött ez a gyerek?

A Kire ütött ez a gyerek ezzel a roppant frappáns mondattal kezdődik, de a fülszöveg is tartalmaz idézetet: „Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok…Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.” Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok.

Felnőtt fejjel is élvezetes volt mindhárom kötet, hihetetlenül jó nyelvi humora volt, van Janikovszky Évának, de persze a legjobb, legfanyarabb tükör az utolsó, már felnőttkor küszöbén álló fiatal felnőttről, nyegle kamaszról szóló mű volt.

Azonban mindhárom kötet tanmese, míg az Akár hiszed, akár nem a rokonság fogalmát és azt boncolgatja, hogy egyszer minden felnőtt volt gyerek - egy óvodás gyermek szintjén. Az úgy volt rövid történeteiben egy tizenhárom éves kamasz csetlik botlik. Időnként roppant felnőttesen próbál viselkedni, máskor teljesen gyerekes, mégis csak és kizárólag bólogatni tud az ember, mikor nem kacag, hogy bizony ez így van, ilyenek a kamaszok.

Nem tudom, hogy honnét merítette JÉ az ötleteit, saját családjából, rokonságából, ismeretségi köréből, vagy csak írói megfigyelései által, de én betegre röhögtem magam a legidősebbeket taglaló Kire ütött ez a gyerek?-en. "És a család szégyenkezik, mert arra persze nem számítottak, hogy én is kinövöm magam." :D Most úgy őszintén, van olyan, akinek ez az érzelem nem ismerős a múltjából? Ugye hogy nincs!

"Azt mondtam Micikének: Akár hiszed, akár nem, anyu és apu, sőt nagymama és nagypapa, sőt MINDEN FELNŐTT GYEREK VOLT EGYSZER. Még az öregebb is.

Micike azt mondta, hogy anyu és apu gyerek volt egyszer, még az is lehet, hogy a nagypapa és a nagymama gyerek volt egyszer, de sem Margit néniről, sem Elemér bácsiról, sem a szomszéd néniről nem hiszi el. Azt biztosan csak úgy mondom....

Borzasztó nehéz elképzelni, hogy valami akkor történt, amikor én még meg sem születtem, igazán szerencse, hogy fénykép is van róla a fiókban."

Végezetül hát persze nem véletlenül illesztettem be Réber László csodásabbnál nagyszerűbb illusztrációit, ritka, hogy ekkora összhang van a szöveg és a képi megjelenítés között. Ebből a szempontból természetesen a kisebbeknek szóló Akár hiszed a legszerencsésebb, ott nem csak rajzok tanítják, okítják a gyerkőcöket, hanem rengeteg régi fénykép is.

Mindhárom kötetet nagyon-nagyon szerettem, jó szívvel ajánlom bármilyen korosztálynak, és biztosak lehettek abban, hogy hozok majd még értékelést további Janikovszky könyvekről is :)

Moly adatlapok:
https://moly.hu/konyvek/janikovszky-eva-akar-hiszed-akar-nem
*
https://moly.hu/konyvek/janikovszky-eva-az-ugy-volt
*
https://moly.hu/konyvek/janikovszky-eva-kire-utott-ez-a-gyerek