Komolyan elgondoltam azon, hogy hagyom az egészet, és nem írok márciusi zárást, mert minek nyavalyogjak, ilyen stresszes időkben. Pedig szerencsés vagyok, - eltekintve a brutális megfázásomtól, amit a legjobbkor időzítettem be, és második hete szenvedek vele, - semmi okom panaszkodni, itthon vagyok a három gyerekkel, megint főállású anyaként töltöm napjaim. Pont tegnap kérdezte az osztályvezetőm, hogy kérek-e távmunkát, de ki sem látunk néha az első osztályos leckehegye alól, meg párhuzamosan boldogító az elsőssel és a harmadikossal napi 3-4 feladatot leküzdeni. Nálunk a digitális oktatásra való átállás a gimisnél ment a legkönnyebben, ők már szerdán, 18-án elkezdték szervezni a Google Classroomokat, tantárgyanként. Habár az osztályfőnökük most vasárnap írt arról nekünk szülőknek, hogy még mindig van egy-két kóbor lélek az osztályukban, akinek lasszóval kell begyűjtenie a leckéket, be is szedtek páran néhány egyest. De Fannival megbeszéltük, hogy az elég furcsa, hogy 1