MARIANN KÖNYVTÁRA

  Remek munkám van, annyi bizonyos, azért kevés munkavállaló dicsekedhet azzal, hogy munkaidőben sétálhat fel-alá és fotóznia kell, mert az osztályvezetője azt adta ki utasításba ;) avagy, így készülnek az OIK FB oldalra és Instagram profilra az illusztrációk, hogy házon belül oldjuk meg a reklámot. Nos, viccen túl, tényleg ezzel foglalkoztam csütörtökön, a hónap (számomra) utolsó munkanapján, összeszedtem egy gugli fotóalbumba a már 2019. szeptembere óta összegyűlt 100 fényképet, és gyorsan körbejártam a napsütéses épületben, még több tucatnyi új felvételt készíteni. Timi kolléganőmmel készítjük már a következő két hónap Instagram puzzle feedjét, amivel szépítjük és építjük az OIK profilját. ( LINK .) Nemrég beszéltem meg Miabatével az instán egy fotója alatt , hogy nem való mindenkinek a puzzle feed, pont például a személyes instámon nem sült el jól, hiába vettem három sablont is decemberben; de a könyvtár oldalára remekül illik és rengeteg energiát spórol nekünk. Csak havonta 2 napo

  Forrás . HULLÁMOK   Bizalmad, - álló, déli verőfény Felitta szívem régi homályát, Most látszik benne minden, mi szép volt. "Ritkák ma lenn a kristálypohárok!" Mosolyogva tán mondja az Isten.   Mily egyszerűen hiszed te a szót el! - Lásd, ez feloldja beszédem ága-bogát, S úgy mondok mindent most, úgy merek, Mint gyerek, ki volt már százrétegű, vén, De visszajött, mert meghívta az Isten.   Te kedves ámulásaid előtt Minden szándékom oly egy-utú lett, - Kincses életed repdesi körül, Mint legyezőszárnyú friss madárhad, Mit ujja hegyéről bocsátott el Isten.   Mert csak én-jóvoltomra gondolsz, Azért kell így adnom új-magamat! - Feléd csobogó szerelmem sodrát Nem fogja sehol le szűk gyanú-gát; Ezért oly örökös, mint maga Isten.   Mi két nagy jóra-epedettek, Kiknek mellébe fojtogatták Megindulások forró sodrait; - Hiába, mégis egybeszakadtunk! Fölfelé száll már oltárunk füstje! Nagyon szerethet minket az Isten.   1916 *** Vers forrása: Arcanum .

  Forrás. FÉNYBEN Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké, Hogy elmúlnak mind a derűs napok, Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak, És ősz fejemmel magam maradok. Zörgő avarban, ködös alkonyattal, A darvak búcsúzása idején Ráérek majd jövők titkát keresni, S borongva sírni emlékek ködén. De ki töpreng édes tavaszi reggel Fagyos pusztákon, hulló levelen, – Mikor csillámos, szőke napsugárral Végigragyogja útját a jelen… 1901 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/186737

  A Szemezgető egy visszapillantás lesz a múltba: összeszedem minden hónapban, hogy anno 2015-2019 között mely könyveket szerettem nagyon, melyikről írtam, melyiket ajánlom még mindig. Utólag láttam meg a januári szemezgetésnél , hogy csak női írók alkotásai kerültek be az ajánlóba, most februárban viszont tudatosan válogattam csak írónői műveket. On Sai: Calderon Nem tudom, hogy más olvasó emlékszik-e arra, hogyan találkozott össze egy-egy íróval. Én biztosan tudom, hogy On Sai (alias Varga Beáta) neve nekem akkor rögzült az agyamba, amikor a moly Yaoi zónában valaki nekiállt egy merengős original történetet keresni; és kiderült, hogy ott bonsai = On Sai -al :)) Mindenesetre, én ezen a ponton írtam fel képzeletbeli palatáblámra, hogy nini, még egy volt ficíró, akiből valódi író lett, hát figyeljünk majd reá. Elsőként a Scar-t olvastam Bea tollából, utána következett a Calderon kapitány, amivel végképp levett a lábamról. Scar jóval komolyabb, érettebb mű, Calderon kis ujjgyakorlat előt

  Forrás. Litánia Te édes-kedves társam, Miféle szerződés ez? Micsoda Isten irta, Mikor szivünkbe irta? Ez puha, fehér párnám, Min nem nyugodtam eddig. Lelkem szép muzsikája Mit nem hallottam eddig. Bölcsességgel teljes könyv; Mostanig nem tanultam. Én friss-jó egészségem; Mily soká beteg voltam! Én reggeli harangszóm, Szép, napos délutánom, Szelíd, esteli lámpám, Sürü csillagos éjem. – Ó éjem, égem, kékem, Te kedves-kedvességem! Csobogó, teli korsóm, Friss, hajnali harangszóm, Csendes, nyugalmas álmom, Napfényes délutánom. „Szerelem”? – ezt már írtuk, Prózába, versbe sirtuk. Szerelem; olcsó szó ez: Szerelem, – így ne hívjuk! Apám vagy és fiam vagy, A mátkám és a bátyám, – Kicsiny, fészkes madárkám; Ideál, – szent, komoly, nagy; Pajtásom, kedvesem vagy. Hittel és emberséggel Első te, kit vállallak, Kit szóval-szívvel vallak És álmomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, Kiért tán ölni tudnék; Te édes-kedves társam, Miféle szerződés ez? Micsoda Isten irta? *** Vers forrása: https://mol

  Forrás. VIHAR ELŐTT Eredj hát, hogy ne lássalak soha! Fellegbúvó csillag majd elvezet. Hogy villámlik! Zivatar lesz az éjjel! Ne várnál mégis?… Nem, nem! Csak eredj! Míg nálam itt időztél, más tanyákon Mulasztottál más, édes perceket, Szegényebb lettél. Kergesd hát, utólérd! Csak vissza ne nézz! Csalj meg, elfeledj! Egy szót se mond! Köszöntöm azt az asszonyt! Pejkó, nyugodj! – Mit akar ez az állat? Hozzám nyerít? Szoktasd el a kezemtől! Mér tudna jobban emlékezni nálad? Ez dörgés! Menten elered a zápor, És hogy jutsz át, ha a patak megárad?… Az ablakom majd utadra világol, Csak menj!… Ne hidd, hogy meghalok utánad! 1901 *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/186739