Kitört rajtam a takarítási láz. Amúgy a vizsgák előtt mindig van egy ilyen fordulópont, mikor a vécépuccolás is vonzóbb alternatíva a tanulàsnál, de lelkiismeretesen szoktam *eskü készülni.
Az elmúlt két napban ellenben a napsütés megmutatta a kegyetlen valósàgot: a porcicàk suttyomban már minden sarokban tàmadásra készültek.
Most szárad a padló, és elnézegetem a hàlóban a felszabadult helyet a könyvespolcomon. Nem sok, de úgy egy tucat könyvre ismét elég lesz :-D
Sajnos többre nincs nagyon legális lehetőségem, még mindig tart a 'könyvespolc stop' itthon.
Nálunk a legtöbb könyv ugyanis a hálóban alszik velünk, és pár éve, mikor a férjem éppen nem figyelt, lázas vàsàrolgatásba, haràcsolásba kezdtem.
De egy idő után persze lebuktatott a sokadik könyvtorony - még egyet bevett a gyomra, de kettőt már nem-, és anno karácsonyra kaphattam egy új könyvespolcot.
:-D
Szerintetek mennyi idő alatt lett tele az is?
xd
Hát igen, úgy kb hat hónap alatt.
Viszont azt a polcot úgy kaptam meg, hogy 3 évre legalàbb elég lesz... vagyis jövőre jár le.
Jaj, sose legyetek könyvgyűjtők, nagy átok!
Most is csak úgy lett helyem, hogy meggyőztem a nagylányt, hogy lassan a középiskolában szüksége lesz szótárakra. A vaskos szólexikonok átkerültek hozzá, - így is van három üres polca!-, én meg áthordtam a kiadói könyveket a nappaliba.
Lásd a képen 😍 kis drágaságaim, milyen szépek együtt.
Mindig csak a fondorlat, mindig az a mardekáros észjárás 😁
BTW:
akartam már írni, hogy rég csalóka ám a számozás, mert minden egyes nap írok blogbejegyzést, maximum előre ütemezem, így vagyok elcsúszva. Vagy szét, de abban meg semmi meglepő nincs :P
