2018. január 31., szerda

#20/30


Kitört rajtam a takarítási láz. Amúgy a vizsgák előtt mindig van egy ilyen fordulópont, mikor a vécépuccolás is vonzóbb alternatíva a tanulàsnál, de lelkiismeretesen szoktam *eskü készülni.

Az elmúlt két napban ellenben a napsütés megmutatta a kegyetlen valósàgot: a porcicàk suttyomban már minden sarokban tàmadásra készültek.

Most szárad a padló, és elnézegetem a hàlóban a felszabadult helyet a könyvespolcomon. Nem sok, de úgy egy tucat könyvre ismét elég lesz :-D
Sajnos többre nincs nagyon legális lehetőségem, még mindig tart a 'könyvespolc stop' itthon.

Nálunk a legtöbb könyv ugyanis a hálóban alszik velünk, és pár éve, mikor a férjem éppen nem figyelt, lázas vàsàrolgatásba, haràcsolásba kezdtem.
De egy idő után persze lebuktatott a sokadik könyvtorony - még egyet bevett a gyomra, de kettőt már nem-, és anno karácsonyra kaphattam egy új könyvespolcot.
:-D
Szerintetek mennyi idő alatt lett tele az is?
xd
Hát igen, úgy kb hat hónap alatt.

Viszont azt a polcot úgy kaptam meg, hogy 3 évre legalàbb elég lesz... vagyis jövőre jár le.
Jaj, sose legyetek könyvgyűjtők, nagy átok!
Most is csak úgy lett helyem, hogy meggyőztem a nagylányt, hogy lassan a középiskolában szüksége lesz szótárakra. A vaskos szólexikonok átkerültek hozzá, - így is van három üres polca!-, én meg áthordtam a kiadói könyveket a nappaliba.
Lásd a képen 😍 kis drágaságaim, milyen szépek együtt.

Mindig csak a fondorlat, mindig az a mardekáros észjárás 😁

BTW:
akartam már írni, hogy rég csalóka ám a számozás, mert minden egyes nap írok blogbejegyzést, maximum előre ütemezem, így vagyok elcsúszva. Vagy szét, de abban meg semmi meglepő nincs :P


Havi zárás: ez volt 2018. januárja


Hogy ez milyen jól néz ki! Kár, hogy nem ennyi az annyi...
A következő négy könyvből csak pár fejezet kellett az olvasásszociológia vizsgámra:

  • Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába
  • Bernáth Árpád – Orosz Magdolna – Radek Tünde – Rácz Gabriella – Tőkei Éva: Irodalom, irodalomtudomány, irodalmi szövegelemzés
  • Csépe Valéria – Győri Miklós – Ragó Anett (szerk.): Általános pszichológia 3. – Nyelv, tudat, gondolkodás
  • Horváth Tibor – Papp István (szerk.): Könyvtárosok kézikönyve 4. – Határterületek

Előbb ezek is szerepeltek az olvasásaim között, de aztán inkább félbehagyottnak minősítettem át őket a molyon, mert úgy az igazi :)

A valódi lista tehát 15 könyvet tartalmaz:

  1. Kevin Duncan: Ötletek könyve
  2. Gretchen Rubin: Boldogságterv
  3. Jo Frost: Szuperdada
  4. Elena Favilli – Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak
  5. Jeff Kinney: Egy ropi naplója
  6. Lara Bergen: Csodálatos tél Tündérrévben
  7. Verne Gyula hősei nyomában
  8. Agatha Christie: Cards on the Table
  9. Andrew C. Rouse: My Christmases
  10. Szabó Magda: Magdaléna
  11. J. K. Rowling: The Tales of Beedle the Bard
  12. Jennie Melamed: Lányok csöndje
  13. Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha
  14. Lydia Davis: A történet vége
  15. Kelen Károly: Egy birodalom ébredése

Ahhoz képest, hogy két vizsgám is volt januárban, ez nem is rossz arány.


A twitteren hétvégén megjegyeztem, hogy bár olyan gyorsan olvasnám a várólistás könyveimet, mint ahogy a recenzióra kapott köteteket :)
A fenti szépségeket az Athenaeum, Magvető és General Press kiadóknak köszönhetem, és már a harmadikat olvasom az ötből. Mondjuk lehet, hogy sokat segített az is, hogy volt elképzelésem a sorrendről.

A legnagyobb gondom mégis valószínűleg ez:


Olvasás közben folyton-folyvást elterelődik a figyelmem. További könyvek által... :D xd


2018. január 30., kedd

Lydia Davis: A történet vége



FÜLSZÖVEG:

Lydia ​Davis története egy szakításról szól: arról, hogy a kapcsolatok hogyan visszhangoznak tovább az emberben azok megszakadása után is. A fordítóból lett harmincas egyetemi tanárnő évek múlva próbálja felidézni szenvedélyes viszonyát egy nála tizenkét évvel fiatalabb férfival. A majdnem hétköznapi kapcsolat megszakadása nem hétköznapi fájdalmat okoz a nőnek: gondolatai mindig visszatalálnak a férfihoz, aki elhagyta. Nem képes belenyugodni a szakításba, szellemként járja a sivatagi kisváros utcáit, hátha újra megpillanthatja őt vagy a nagy, fehér kocsiját, meglátogatja a benzinkútnál, ahol dolgozik, és titokban leskelődik utána a lakásánál, ahová egy másik nővel költözött. Vajon mikor és hogyan tud valóban véget érni egy szerelmi történet?

Davis prózája egyszerre visszafogott és túláradó. Provokatív könyvében érzékletesen mutat be hazug reményeket és női mániákat. A könyv ugyanakkor magával ragadó regénye annak is, hogy a történetek miért akkor kezdődnek el valójában, amikor úgy tűnik, hogy éppen véget érnek.

Eredeti mű: Lydia Davis: The End of The Story


Eredeti megjelenés éve: 1995
A regényt ITT tudod olcsóbban megrendelni a kiadótól! A LÍRA oldalán még bele is olvashatsz a könyvbe :)






"Mikor igazából elhagyott, hónapokkal később, a világ nem üres volt, hanem rosszabb, mintha üres lett volna, mintha az üresség minősége úgy összesűrűsödött volna, hogy valami méreggé állna össze, mintha minden dolog élő és egészséges volna, csak beoltották volna valami mérgező tartósítószerrel."

'Proust kicsiben' - így jellemezte Jonathan Frazen Lydia Davist a fülszöveg szerint.
Mivel Prousthoz még nem volt szerencsém, mondjuk Frazenhez sem, nem tudom igazolni az állítás helyességét. Viszont, ha már hasonlítunk, akkor én egy szintén jól ismert névhez hasonlítanám Davis stílusát, mégpedig a regényben név nélkül említett Murakami Haruki műveihez.

A könyvnek nincs kezdete, illetve a történet végével kezdődik minden, az utolsó találkozással. Ahogy a szerző, a név nélküli főhős később elmagyarázza, nem tudta igazából jól elkezdeni a szerelmük meséjét, de úgy érezte, hogy a végpontból könnyebb lesz nekiveselkedni a sztorinak.
A regény nem hagyományos regény, a történetben van jó sok ide-oda ugrálás, időrendben, helyszínben, és E/1-ben íródott, tehát nem hagyományos kötet.
Mégis azt tudom mondani, élmény volt olvasni, mert bennem nincs, nem is volt soha ilyen mélyen gyökerező szerelem, számomra elképzelhetetlen, hogy ennyire alávessem magam egy kapcsolatnak.


"Tulajdonképpen talán épp ebben a helyzetben voltam a legboldogabb, amikor a közelemben tudtam, ott volt előttem a lehetősége, éreztem a vágyat, hogy olyan közel legyek hozzá, hogy semmi el ne válasszon, és tudtam, hogy bármelyik pillanatban ki is tudom elégíteni. Tökéletesen biztos helyzet volt, nem érte el semmi gond, semmi konfliktus, semmi ellentmondás, és volt időm megízlelni. Semmi sem zavarhatta meg, legfeljebb, ha túl sokáig próbálnék időzni benne."


Tettem egy post-it cédulát a könyv hátuljába, arra jegyzeteltem fel az oldalszámokat, ahol kincset érő idézetekre bukkantam, akár a szerelemmel kapcsolatban, akár a regényírás folyamatról.
Érdekes módon, nekem az alkotási folyamatról szóló gondolatok éppen annyira értékesek voltak, mint maga a szerelem története. A nő pedig azért is tetszett, mert nem tökéletes, azonban magától értetődően, valószínűleg szépített önmaga alakján. Ezt be is vallja, egy helyen, és ettől homályban marad, hogy vajon a férfit, a szerelmét, aki szintén névtelen, mennyire formálta át, mennyire valós a figura.
Természetesen az érzelmi kötődés szépít, a szakítás meg rondává tesz, de egyik karakter sem szerethető, teljesen. (vagy legalábbis én egyikőjükkel sem tudtam azonosulni, vagy megkedvelni őket, akár kicsit is.)
A férfiról egyébiránt én nem tudtam eldönteni, hogy csak a fiatalsága miatt hagyta végül el a hősnőt, vagy a nő problémás személyisége miatt, esetleg azért mert szélhámos, nőfaló csaló. (Ez utóbbit viszont nem nagyban űzte, csak 300 dollárral rövidítette meg az asszonyt, de voltak előtte mások is...)

A történetből véleményem szerint az elegancia, a nagyvonalúság, az érzelmi fűtöttség hiányzik, időnként csöpög az unalomtól mindkét karakter, de talán pont ettől hihetőbb, földközelibb, hétköznapi emberhez közelít. Eltekintve az írói ambícióktól, ez a történet bárkivel megeshet, az összes szürkeségével, borújával, és azzal, hogy lebeg a vége, lezáratlanul ott motoz a hősnő sejtjeiben a szerelem minden vélt és valós emléke.


"Azt hiszem, először valami éhség fogott el iránta, és azt követte a gyengédség fokozatosan növekvő érzése az iránt az ember iránt, aki ilyen éhséget ébresztett, és csillapítani is tudta. Talán ezt éreztem iránta, és ezt gondoltam szerelemnek."



Nekem ez most öt csillagos volt, éppen jó időben kapott el az egész érzelmileg, értelmileg, de nem fogom mindenkinek ajánlani.
Lydia Davis regénye kifejezetten magasröptű irodalom, annak minden pozitív és negatív vonásával. Magával ragadó  stílus, egyszerű, de annál nagyszerűbb mondattapadásokra bukkanhat  a figyelmes olvasó, azonban közben bírni kell azt is, hogy nincs konzekvens szerkezet. Elkezdődik a végével a történet, folyik a szerelemről, majd csalódásról szóló mese, időnként novelláknak tűnnek az epizódok, és közben Davis az alkotási folyamatról tesz közzé néhány megjegyzést. 
Komplex a kötet, mint egy szerelem. Mint maga az ember. 


"Néha az igazság is elégnek tűnik, ha összesűrítem és kicsit átrendezem. Máskor nem tűnik elégnek, de nem vagyok hajlandó túl sokat kitalálni. A legtöbb dolog úgy marad, ahogy van. Talán nem tudom, mit tehetnék az igazság helyére. Talán csak szűkös a képzelőerőm."


A recenziót köszönöm a MAGVETŐ kiadónak!

2018. január 29., hétfő

A hét verse - Kosztolányi Dezső: Hideg


Kosztolányi Dezső: Hideg

Furcsa est ez, néma, hűvös,
a szobákban újra bűvös
lámpa ég.

Fűtenek is innen-onnan,
s rémlik a körúti lombban
fönn az ég.

Istenem, mi végre élek?
Dúdorászok, árva lélek,
egymagam.

A mesék arany kastélya
és a cukros, piros téa
merre van?

Nem merek a ködbe nézni,
sárga gallyakat idézni
soha már.

Aki vén, az mint az ősz fáj,
mint a hervatag, esős táj
s a halál.

Ó, a múlt nem ezt ígérte,
s ami van ma, könnyem érte
mennyi folyt.

Elnémuljak, fölsikoltsak?
Ennyi volt csak, ennyi volt csak?
Ennyi volt.

Menj, szegény öreg, s a gáznál
tébolyogj még és vigyázzál,
meg ne hűlj.

És ha könnyű és ha lomb hull,
régi bútól, fájdalomtul
meg ne halj.

2018. január 28., vasárnap

Twister Media: 2018-ban is lesz [bekezdés] program



"Noha az első [bekezdés] program győzteseinek kéziratain még dolgoznak a szerkesztők és a szerzők, hogy a legjobb formájukban kerülhessenek az olvasók elé, a Twister Media műhelyeiben már a második programot készítjük elő.
Úgy gondoltuk a mai nap – a magyar kultúra napja – ünnepélyessége tökéletes ahhoz, hogy kihirdessük a második programot. Ennek részleteiről ugyan a későbbiek folyamán pontosan és időben tájékoztatunk titeket, a kéziratfogadási határidőkről és a legfontosabb változásokról már most érdemes néhány szót ejteni.
Mikor fogadja a kiadó a kéziratokat? 
Itt a tavalyi évhez képest nem történt változás: június hónap során várjuk a kéziratokat. 2018 június 1 és június 30 között küldhetitek tehát be a pályamunkátokat. A pályázat formai követelményeit később ismertetjük.
Változás az elbírálás menetében 
A Twister Media kiadó vezetői és a [bekezdés] program csapata úgy döntött, hogy megreformálja az elbírálási folyamatot és megszűnik az előolvasás gyakorlata. Ez azt jelenti, hogy a beküldött kéziratokat már a beérkezéstől kezdve szakmai zsűri szemlézi.
Bővítjük a zsűri létszámát, de ami talán ennél is fontosabb – hiszen titeket, szerzőket érint –, hogy nagyban felértékelődik a szinopszis szerepe. A szinopszisok és beleolvasás alapján alakítják ugyanis ki a zsűritagok a shortlistet. Döntő fontosságú lesz tehát, hogy ne csak a kéziratotok legyen szuper, de a szinopszist is nagy műgonddal készítsétek el. Az így szerzett tapasztalat a későbbiekben is jól jöhet, hiszen a legtöbb kiadó – úgy Magyarországon mint külföldön – elsősorban szinopszis alapján dönt arról, hogy érdemes-e elolvasni a teljes szöveget.
Júniusig minden segítséget igyekszünk megadni nektek ahhoz, hogy elsőrangú szinopszist tudjatok írni. Először is érdemes elolvasni tavalyi cikkünket a szinopszisról.
Áprilisban a Könyvfesztivál idejére pedig ingyenes, de regisztrációhoz kötött szakmai workshopot tartunk majd a szinopszishoz kapcsolódóan. Május folyamán pedig önköltséges kurzust hirdetünk, melynek keretein belül szintén a jó szinopszis megírásához szükséges hozzávalókat beszéljük át. A kurzus elméleti részét gyakorlatorientált közös munka és szakmai konzultáció egészíti ki.
A pontos menetrendről, a workshop és a kurzusok időpontjától, illetve az idei pályázat részleteiről később még bővebben lesz szó az oldalon. A [bekezdés] levelezőlistájára itt tudtok feliratkozni."
Továbbiak itt:

2018. január 27., szombat

Jeff Kinney: Egy ​ropi naplója 1.



FÜLSZÖVEG:

New York Times bestseller

„Egy napon híres leszek, de egyelőre itt dekkolok a felső tagozatban egy csapat idióta társaságában.”

Gyereknek lenni tényleg gáz. Senki nem tudhatja ezt jobban Greg Heffleynél, hiszen a felső tagozatban rohad, ahol méreten aluli nebáncsvirágok teremnek az olyan izompacsirták között, akik már rég borotválkoznak.

Eredeti mű: Jeff Kinney: Diary of a Wimpy Kid

Eredeti megjelenés éve: 2007


https://www.tes.com/lessons/X7Tj0QFDbmHNNQ/wimpy-kid-love-and-learn

Minden könyv másképpen kerül be a családi könyvtárunkba, már említettem, hogy az Egy ropi naplója azóta érdekli kisfiamat, mióta kapott egy kis ízelítő füzetecskét, a szám szerint 12. ropikalandból.
Karácsonyra aztán meg is rendeltem neki a sorozat első kötetét, ez volt az egyik kedvenc ajándéka… persze azt nem kérdezem meg tőle, hogy a legók előtt, vagy után kedvenc.

Rögtön karácsony első napján elkezdte felolvastatni magának, hiszen bár már elég sok betűt ismer, ez a regényt egyfelől nem a tankönyvükben használatos betűtípussal szedték, másfelől azért az angol nevekkel problémája lenne. Így viszont a családban minden felnőtt olvasta a könyvet, anyukám, férjem, Fanni és én is.
Nekem a végétől eltekintve, ami igen-igen vécéhumorba, inkább szivatásba torkollik, tetszett a regény, még akkor is, ha Jeff nem jó fiú, és nem mindig kedves lény. Na jó, az ideje 70 százalékában nem.

Ellenben jócskán igaza van abban is, amiket a felsőről írt:
  „szerintem a felsőtagozat a világ leghülyébb találmánya. Végy néhány kölyköt (mint én), akik még nem lendültek növésbe, és keverd össze azokkal a gorillákkal, akiknek már naponta kétszer kell borotválkozniuk.”

 „Az első napon alaposan gondold meg, hogy hova ülsz! Mert előfordulhat, hogy bemész az osztályba, levágod a cuccod valami ócska padra, és már csak azt hallod, hogy a tanár így szól: Remélem mindenkinek tetszik, ahol ül, mert ez lesz az állandó helyetek.”

Mi lelkesen ajánljuk a könyvet, 2-3 óra alatt el lehet olvasni, nem egy komoly darab, a következő idézetet pont ennek illusztrálására választottam, viszont főleg a rajzok miatt igen szórakoztató.
Már elő is kellett jegyeztetnem a következő részt :)


"Be kell vallanom, nem könnyű köszönőkártyát írni, ha az ember nem akarja. 
(…) 
Úgyhogy készítettem egy általános formulát, kihagytam a helyet azoknak a dogoknak, amiket változtatni kell. Onnantól kezdve ment minden, mint a karikacsapás.

 Kedves LYDIA NÉNI ! 
Nagyon köszönöm a csodálatos ENCIKLOPÉDIÁT ! 
Honnan tudtad, hogy pont ezt szerettem volna karácsonyra? Nagyon jól mutat az ENCIKLOPÉDIA a POLCOMON ! A barátaim irigyelni fognak, hogy nekem saját ENCIKLOPÉDIÁM van. 
Köszönöm, hogy ilyen nagy örömet szereztél nekem karácsonyra! 
Szeretettel: GREG

 A rendszer egész jól működött az első pár ajándéknál, de aztán nem annyira.

 Kedves LORETTA NÉNI ! 
Nagyon köszönöm a csodálatos NADRÁGOT ! 
Honnan tudtad, hogy pont ezt szerettem volna karácsonyra? Nagyon jól mutat a NADRÁG a LÁBAMON ! A barátaim irigyelni fognak, hogy nekem saját NADRÁGOM van. 
Köszönöm, hogy ilyen nagy örömet szereztél nekem karácsonyra! 
Szeretettel: GREG"

2018. január 26., péntek

#19/30 Én vagyok a szokásom, vagy a szokásom inkább én?



Befejeztem Gretchen Rubin szokásokról szóló könyvét, a Jobban, mint valahát, majd írok róla értékelést is, de addig is, míg megteszem, pár megjegyzés jön.

Kicsit el vagyok veszve, igen, szokott ilyen is lenni.
A gondot, mint ráébredtem az okozza, hogy volt egy bizonyos fajta rutinom a vizsgákra készülés alatt, és az most totál felborult. Természetesen kell a pihenés, az addig rendben is van, de mint rájöttem a szokások, rutinok táplálják az egyéniségünket is. Konkrétan ezen azt értem, hogy bizonyos fajta viselkedésmódot, hozzáállást, szokásrendszert társítunk bizonyos fajta emberekhez, vagyis a szokások részei, alapvető tartóelemei identitásunknak... és ha ez a rutinrendszer borul, hajlamos kiakadni a lélek is, a sehová nem haladok, semmit se érek el, nem vagyok elég, pedig mások mennyivel ügyesebbek, szerencsésebbek, jobbak pánikba.

Nehéz elégnek érezni magunkat, például betegség, vagy pénzügyi gond esetén, de egy-egy kívülről érkezett megjegyzés is elég (földig ) romboló tud lenni. Én most éppen az elsővel, egy beteg gyerkőccel küszködöm.
Az alap szokásaim, felkelés hajnali fél hatkor, tejeskávé, cukor nélkül, meditáció, duolingo svédül, franciául után igyekszem olvasni, sokat olvasni. És nem közösségi médiázni... főleg a twitter fogyasztásomat kell visszafognom.

De mióta befejeztem a könyvet, és persze olvasás közben is, sokat töprengtem azon, hogy kicsit beljebb, visszább kell húzódnom magamba. Tehát bocsánat, de kevesebbet leszek elérhető mindenütt, mert most az off lét építésének jött el az ideje.

2018. január 25., csütörtök

#18/30


"Mi értelme a tollnak és papírnak.
Ki mérte rám a büntetést
hogy torkom állandóan
tintával legyen tele
s hogy lássam a nyomorúságot
a hiábavaló vágyódást
a sápadt kétségbeesést.
Becsuknám az ablakot
a falakat legjobb szeretném magamra húzni
de íme
nem találom a kezem
valahol a szél fogai közt
morzsolódik.”

Kassák Lajos : Novemberi kánkán 
(részlet)

2018. január 24., szerda

Jennie Melamed: Lányok ​csöndje


FÜLSZÖVEG:

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten, 
de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

A KÖNYVET ITT TUDOD MEGRENDELNI KEDVEZMÉNYESEN A LÍRA OLDALÁN, 
AHOL BELE IS OLVASHATSZ! :)

Köszönet a recenziós példányért az Athenaeum kiadónak!


Előrebocsátom, egyfelől nagyon nehéz erről a könyvről spoiler nélkül beszélni, mert szerintem a fülszöveg is eléggé az; másfelől annyira nyomasztó, érzelmileg megterhelő olvasmány, hogy meglehetősen problémás elfogultság nélkül is írni róla.

Az ember azt gondolná, hogy disztópiában már nem lehet újdonságot írni, már minden témát kimerítettek a zömében amerikai írók, de szerencsére jött ez a regény és cáfolta a feltevéseimet.
Az alaptörténet egy szigeten játszódik, négy kamaszlány szemszögéből zajlanak az események, ami megvallom először nem igazán esett le nekem. 
Szinte a legelső oldalaktól iszonyú, fullasztó, nőként, anyaként érzelmileg kimerítő, fájdalmas és hosszadalmas a történet, két okból is. Egyrészt rengeteg a titok, de ez szinte elvárható egy disztópiától, az azonban talán nem, hogy csak a 122. oldalon írja le a szerző, mondatja ki konkrétan ez egyik lánnyal az igazságot. 
Másfelől anyaként engem mellbeütött, hogy mennyi fájdalom van ezekben a lányokban, hogy elrabolják tőlük a saját felmenőik a gyerekkorukat, és ezt teljesen természetesnek veszik.
Nekem két lányom van, és strapás volt olvasnom ezt a regényt, mert hol hányingerem volt, hol sikítani tudtam volna a felháborodástól. Aztán viszont ahogy előrehaladt a történet, pláne a számos halál után, én is legalább annyira fásulttá váltam, mint Vanessa.

Mit akarok ezzel mondani?
Ez nem egy tökéletes regény, bár maga a műfaj sajátossága is, hogy a disztópiákban nincs megoldás, az írónő, Jennie Melamed talán még az átlagnál kevésbé is törekedett befejezni a történetét. De alaposan átrágtam magamban az éjjel, és arra jutottam, lehet, hogy ez nem is baj.

Mert elvileg ugyebár a disztópia egy lehetséges, általában sötét jövőt ír le, a Nagy világégés után, vagy legalábbis az emberiség jó részének pusztulása után. Egy bizonyos elképzelést vázol fel, egy negatív víziót, egy olyan jövőt, amitől óvakodnunk kell.
És ebben tökéletes ez a könyv.
Nem véletlen talán az sem, hogy pont az USÁ-ban született meg, ami egy önálló kontinens, nagyobbfajta sziget, illetve számos szigettel rendelkezik, lelkesen épít kerítést a külvilág elzárására. Mindig felröppenek hírek is, különböző szektáktól, ott elkövetett rémségekről…
Amitől azonban szerintem mégis hat ez a könyv, és amivel Margaret Atwood A szolgálólány meséje, valamint Robert Merle Védett férfiak mellé felér, az a valóságban gyökerezése a történetnek.

Minden nő, legyen bárhány éves is, és nem kell hozzá #metoo áldozatnak lennie, érezte már életében legalább egyszer a kiszolgáltatottság érzését, mint Vanessa Mr. Adams mellett.
Igenis, napjainkban, körülöttünk, gyerekeink körül élnek, léteznek olyan férfiak, akikkel nem szívesen marad kettesben az ember, akikből árad a bántó erőszak érzete. És igaza van Vanessának abban is, hogy sokan tudnak viselkedni, igazából otthon a négy fal között engedik el magukat, mutatják be a valódi, szörnyeteg természetüket…
Ki védi meg a gyerekeket, ha elhallgattatjuk őket, ha hazugságnak tituláljuk a vallomásaikat, ha fecsegésként elengedjük panaszaikat a fülünk mellett? 

Ami viszont nekem nagyon rosszul esett, az az anyák viselkedése volt.
A gyerek az első, a gyermek az kincs, a férfi lecserélhető, de a saját húsodból, véredből, sejtjeidből érkező jövevény sosem. Az én ősanyai felfogásomhoz képest, - pedig sosem terveztem, láttam előre, hogy az leszek-, a szigeten élő anyák java ellenfélként tekint a lányára. 
És ezért is érdemes elolvasni ezt a regényt, hogy tudjuk, nőként, anyaként, hogy a férfiak ki tudnak találni olyan módszert, amivel egymás ellen fordíthatnak minket.



Ajánlom én ezt a könyvet?
Hát hogyne, persze.

Olvasd el azt a könyvet, mert anya vagy, anya leszel, anya lehetsz, és tudnod kell azonosulni a jó példákkal.

Olvasd el azt a könyvet, mert a már említett két klasszikus, Atwood és Merle mellett idén ez a regény a legfontosabb feminista könyv, ami eddig megjelent. 
(Btw, majd érkezik Naomi Aldermantól A hatalom, az is alapmű lesz, véleményem szerint.)
Olvasd el ezt a könyvet, mert gyerek voltál, gyerek vagy, gyerekeid lesznek, tudnod kell, hogy mennyiféle apró, szinte észrevehetetlen módon ki tudja a környezeted, a társadalom mosni az agyad, és titokban szembefordít a gyermekeddel. 

Olvasd el azt a könyvet, mert a szörnyek, emberi alakban bújva köztünk élnek, és csak úgy tudjuk legyőzni őket, ha beszélünk róluk, ha elmondjuk az igazat.

OLVASD EL EZT A KÖNYVET.

2018. január 23., kedd

#17/30



Végre számomra is véget ért a vizsgaidőszak, úgyhogy meg is ünneplem sok-sok olvasással :-D 
(btw: az utolsó vizsgám, alkotmány -és gazdasági jog olyan jegy lett, ahány könyv van a képen)

Pedig a mai napom minden volt, csak egyszerűnek nem mondható. Reggel 5-kor keltem, velem együtt a középső gyerek is, az elsős fiacskám. Alig bírtam rábeszélni, hogy aludjon vissza, mosdózás után, míg én persze már az első kávémat szorongattam.
Aztán a meditációs alkalmazásban, a vizsga előtti meditáció során mondott valamit az oktató, ami szíven ütött. "Sokféleképpen készül a legtöbb ember a vizsgára, csak éppen bízni, hinni felejt el önmagában."
És, tényleg, igaza van, valahogy magolás közben, óhatatlanul is az idegeskedés mókuskerékére száll fel a tanuló... úgyhogy én ma reggel igyekeztem nem izgulni, annyira, szokás szerint duolingóztam, két nyelvből, ugyanúgy, mint bármelyik más napomon.

Persze nehéz a világot, meg Murphyt kizárni, Máté hőemelkedéssel kelt, úgy hagytam itthon, én meg 40 percig hiába vártam a vonatot, míg végül buszra szálltam, és negyed óra késéssel értem be vizsgázni.
Ehhez képest a kedvenc gazdasági jog tételemet húztam, könnyűek voltak a plusz alkotmányjogi kérdések, tehát teljesen megérdemlem a ma kapott 5 recit :D
Már csak 3 félév, és meg lesz az a könyvtáros diploma ;)

2018. január 22., hétfő

#16/30


Felnőttkori titok:
attól, hogy egy meglévő problémára, helyzetre nem gondolsz, az nem múlik el magától.
Akkor támad újra, meglepő hevességgel, szíved mélyéig sebet ütve, mikor épp a legalkalmatlanabb.
Vizsga előtt egy nappal, például...

"Bánat, bánat de nehéz vagy De rég, hogy a szívemen vagy Szállj le bánat a szívemről Keserűség a lelkemről"
https://youtu.be/fLi6dIC9FbA

A hét verse - Weöres Sándor: Tél



Weöres Sándor: Tél



Mit éreztél, mikor
elhagyatott
voltál s a hó, a jég
befalazott?



Nem volt tanyád körül
kerék nyoma,
csak néhány vadmadár
s éhes kutya,



kis kagylók a havon
tappancsaik
bélyege ... Csizmanyom
alig-alig.


Mit éreztél, mikor
határtalan
fagy-tenger övezett
baráttalan?
 
- Olvastam könyveim,
ott volt velem
közönyös társakul
múlt és jelen,

olvastam könyveim,
közömbösen
tél, menny, élet, halál,
mindegy nekem.-

2018. január 21., vasárnap

#15/30


Kicsit fáj a fejem, valószínűleg ettől a vàltozékony időjáràstól, tisztàra április szeszélyességét idézi az idei január.

De közben tegnap egy kàvézóban jegyzeteltem, és most muszáj világgà kiàlltanom,mert:életemben.először.tanultam.ennyire.nyilvànos helyen 😝
És nem néztek nagyon hülyének, és ki lehetett bírni, és még emlékszem is arra, amiről a jegyzet szól.

Szóval tegnap volt egy ilyen nagy jé élményem, míg a legnagyobb gyerkőcöm felvételizett.
Neki nagyobb durranàs volt a szombat, majd 29-én kiderül, hogy mennyire.




2018. január 20., szombat

#14/30


"Ha a Kérdésfeltevő hisz benne, hogy egy adott szokàst érdemes megtartani vagy felvenni, akkor ragaszkodni fog hozzá – de csak akkor, ha elégedett a szokàs hasznosságával"
Megint Gretchen Rubin könyvet olvasok, most a szokàsokról, és bàr angolul màr talàlkoztam a négy tendencia elméletével, tegnap, mikor a fenti idézetet elolvastam (3x) sikítani tudtam volna, hogy igen, igen! 
Ez vagyok én, én ez vagyok :-D

 A dolognak persze az is a szépsége, hogy àt tudtam gondolni màr pàr szokàsom, megint koràbban keltem, túl vagyok a francia és a svéd duolingón is (5-5 minileckén). 

 Újrapróbàlom a meditàciót is, hihetetlen, h kifogott rajtam, és csak öt napi folyamatos gyakorlást tudok belőle felmutatni!!! ... lehet, hogy a sikertelenség vette el a kedvemet? Vagy nàlam pont ehhez a szokàshoz kell a 60 nap?!? 
Mert a legújabb kutatàsok szerint nem elég a 21/28/30 nap, hanem -nyilvàn, végre ráébredtek-, van, akinek kevesebb idő kell, de hatvan nap az átlag.
Juj. ://
No mindegy, akkor 1/60-an àllok. Az is valami (^_^).

2018. január 19., péntek

Szabó Magda: Magdaléna


FÜLSZÖVEG:

1935 ​nyarán egy tizenhét éves lány száll le a vonatról degeszre tömött bőröndjeivel a bécsi Westbahnhofon. A fiatal Szabó Magda, aki eddig jóformán csak a szülővárosát, Debrecent ismerte, ezen a napon lép ki, vagy inkább be a nagyvilágba. Bécs, a „mágikus város” egy életre rabul ejti. Ám egy másik szerelem is vár rá itt, és hosszú jegyesség egy fiatal osztrák vegyészmérnökkel, Gerhard Ehrlichhel.
Erről a két szerelemről és a „mindig megújuló, megölhetetlen, visszahozhatatlan, de elfelejthetetlen, tündökletes ifjúságról” szólt volna eredetileg a Für Elise című regény, amelyben azonban végül élete debreceni fejezetét örökítette meg Szabó Magda. És a folytatás – bár az írónő ígérte, és nagyon sokan várták – már nem készült el.

A Magdaléna ennek a másik Für Elise-könyvnek a nyomába ered, titkait kutatja, mozaikdarabkák összeillesztésével, a múlt egymásra rakódott rétegeinek felfejtésével egy soha meg nem írt regény lapjait próbálja rekonstruálni. Fellelt regénytöredékekből, a hagyatékból nemrég előkerült német nyelvű és most lefordított levelekből, egy mindeddig kéziratban lappangó elbeszélésből, az élete bécsi korszakát felidéző Szabó Magda-interjúból és egy Bécsről szóló történelmi-kultúrtörténeti tanulmányból, az írónő fényképalbumából való exkluzív korabeli felvételekből és egy mai novellából bomlik ki a közelgő háború árnyékában megélt és mégis csodálatos, négy önfeledt és szabad szerelmes nyár története. Amelynek főhősei Magdaléna, azaz maga a fiatal Szabó Magda és osztrák vőlegénye, mellékszereplői az írónő „bécsi családjának” tagjai, barátok, ismerősök, a díszletet pedig a szeretett város, a második otthon, Bécs utcái, kastélyai, parkjai, szobrai alkotják.

Már csak az olvasón múlik, hogy mindebből milyen regény születik – a képzeletében.

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/szabo-magda-magdalena
Mariann Czenema 📚🐉 (@czenema) által megosztott bejegyzés,



"Ha egyszer én is meghalok, lehet, hogy a sok badarság közt, amit egy, az életből kilépő összehord, az a név is elhangzik majd, hogy Währing, s aki mellettem áll, elcsodálkozik, mert Debrecen logikus és érthető, mi mást mondhattam egyre, de mit emlegetem a válás percében Bécs tizennyolcadik kerületét, amelyben a második világháború kitörése után már nem laktam soha többé, új bécsi lakásaim mind a belvároshoz kötöttek.
Währing. Az, hogy Debrecen, rendben van, de hová botlik a távozó értelem. Nyilván, ha tudnék, sem óhajtanék magyarázatot adni, ingerült lennék a halál percében, mert mit nyomoznak még akkor is utánam. Igenis Debrecen és igenis Währing, életem két pólusa, Anteus testének kettős tartóoszlopa. Mi közük hozzá? Währing, az ifjúság gúlája és az usebti-figuráké. Nem tartozik másra, ez Währing ügye meg az enyém."

A kötet utolsó novellájából vettem az idézetet, igazából ez a két legutolsó bekezdés az, amit nem vettek a könyv közreadói figyelembe.
Merthogy, és félreértés ne essék, ez a kötet NEM Szabó Magda műve, hanem válogatás az ő munkáiból, megspékelve pár egyéb irománnyal.

Szabó Magda tollából van egy Für Elise vázlat és három novella: En route; A nő, aki hisz és A harmadik gyűrű. Ez nagyjából 50-60 oldal, a maradék: egy beszélgetése Kabdebó Lóránttal; számos levélfordítás, Karafiáth Orsolya egy novellája, előszó V.Detre Zsuzsától és egy Bécsről szóló rész, Murber Ibolyától.

A gondom pedig kettős: egyfelől a kiegészítő kötetek olvasása szerintem a bulvárszint. Attól, hogy valaki író, költő, művész, az otthonában fellelhető összes papírlap, napló, iromány, levél, cédula, recept NEM közkincs!
A rajongás ne legyen paparazzi szint, könyörgöm már, lehessen meghúzni a határvonalat a művészet és a személyes tér között.

Másfelől nálunk ez a könyv karácsonyi ajándék volt, ami nyilvánvalóan félresikerült, mert sem anyukám nem azt kapta, amit remélt, a Für Elise folytatását, amit az alcím ígért; sem én, aki utána vettem kézbe, ezt a tanulmánykötetet, svédasztal szerű válogatást.

Természetesen nem fogom csillagozni, nem vagyok rá hajlandó, viszont erősen ajánlom, hogy könyvtári vagy kölcsön könyvet forgassatok!
Ne járjatok úgy, mint mi.



2018. január 18., csütörtök

#13/30

http://www.livemans.com/tips-for-keeping-your-mind-calm-stress-free/



Sosem fordítanék hátat a barátaimnak- annyira azért mégsem bízok bennük.:P

Ha filozófushoz fordulunk válaszért, végül mi magunk se tudjuk, hogy mi volt a kérdés.

Minden idős emberben lakozik egy fiatal legbelül és csodálkozik, hogy mi a fene történt.

Az öregkor legbiztosabb jele, ha a gyertyák többe kerülnek mint a torta.

 A párom azzal vádol, hogy sohasem figyelek rá. Hmmm..... vagy valami ilyesmivel.

A démonokat dobokkal elűző bennszülötteket nem értik meg a civilizált népek, akik dudálással próbálják szétoszlatni a dugót.

Kétféle sebtapasz van: az egyik nem ragad; a másik meg nem jön le.

Ha a kísértetek át tudnak menni a falon, miért nem esnek át a padlón?

Mindenkinek megvan a maga véleménye. Csak épp a te véleményed hülyeség.

Az angol ülve gondolkodik, a francia állva, az amerikai járkálva, a magyar utána.

Óvd a fákat - még lehet hogy visszamászunk rájuk.

Hogy lehet, hogy egy tévécsatorna, amelyet a lakosság 5% néz, a 95%-át képes felháborítani?

Minden gomba ehető. Legalábbis egyszer...

Ha már nyakig szarban vagy, adj hálát Istennek: "Köszönöm, Uram, hogy legalább nem hullámzik!"

A Balatonban mindenhol leér a lábam, max. a fejem nem látszik ki.

Az élet nagyon drága, de az árban benne van évente egy Nap körüli utazás.

Én nem lehetek pesszimista, nekem az úgyse menne.

:D (remélem, akadt benne új :))

2018. január 17., szerda

#12/30



Néha a lehető legegyszerűbb dolgok megtétele iszonyatos bátorságpróba tud lenni... vagy csak nekem nehéz kérni, nem tudom.
Most is, majd két hétig bámultam egy álláshirdetést, mire mertem rá jelentkezni, nyilván túl későn,  mert nem tudtam, hogy beleférne egyáltalán az életünkbe.

No, nem mintha unatkoznék, biztosan nem, mert készülök a jövő heti alkotmány + gazdasági jog vizsgámra, és már felvettem a következő félévi tantárgyaimat is :))

Ezeket fogom tanulni:

~ Tájékoztatás, információforrások 2.
 ~ Adatbázisépítés és könyvtárgépesítés 2.
 ~ Információs rendszerek
 ~ Információ- és tudásmenedzsment
 ~ Marketing és pr 1.
 ~ Kutatásmódszertan
~ Szakmai gyakorlat 2.

Szakmai gyakorlatot várom már, amint meglesz az utolsó vizsgám, írok is a gyakorlatvezetőmnek :D
Ha megint jó lesz neki szerda, akkor 3 hét múlva már mehetek is az első alkalomra.
És a jogvizsgához képest éppen 30 nap után kezdődik a negyedik egyetemi félévem!
(mindjárt végzek, omg, el se hiszem!!!)

2018. január 16., kedd

#11/30



Nem ez az első blogom, amit valaha írtam/írok, hanem a harmadik :)
Bizony-bizony, a másik kettő megszűnt, azért is mert nem működnek azok a mailcímek, amikről írtam őket; illetve azért is, mert téma hiányában meguntam önmagamat.

Viszont visszanézni, olvasni jó őket... a fekete angyal volt az egyik avatárja.
Olyan sokat nem is változtam, ez az idézet például az első blogomból származik, 2010.január 19-éről:

“Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél.
Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul – minden izgalom tehát belső felfogásból fakad.
Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja.
A világ változás, az élet felfogás dolga.” 

Marcus Aurelius

Verne ​Gyula hősei nyomában



ÖT HÉT LÉGHAJÓN/
UTAZÁS A HOLDBA/UTAZÁS A HOLD KÖRÜL/
UTAZÁS A FÖLD KÖZÉPPONTJA FELÉ/
HATTERAS KAPITÁNY/
GRANT KAPITÁNY GYERMEKEI/
NEMO KAPITÁNY/
REJTELMES SZIGET

Kép és az alcímek forrása:
Antikvárium.hu

Most egy rajongói bejegyzés következik, előre is bocsánatot kérek, de Vernével szemben valami hihetetlenül elfogult vagyok :)

Ennek oka pedig ezekben a tényekben keresendő:
- A munkássága, hogy mennyit írt - 79 regénye jelent meg magyarul, és akkor még nem említettem a színdarabjait, novelláit, verseskönyvét :O

- Az UNESCO szerint 1979 óta Agatha Christie és Shakespeare után az ő műveit fordították le legtöbb nyelvre (bár gyanítom, hogy Rowling be fogja hamarosan hozni)

 - Az első írók közé tartozik, akik az írásból éltek meg, volt egy hajója azon élt és alkotott.

- A sci-fi, vagyis a tudományos-fantasztikus irodalom egyik atyja, H.G. Wells-sel együtt, nekik köszönhetjük a műfajt.

- Számos írót ihletett meg munkássága, például Saint-Exupéryt, a Kis herceg megalkotóját; de Ray Bradbury csak simán annyit mondott róla: "We are all, in one way or another, the children of Jules Verne." (vagyis, bizonyos úton módon, mind Verne gyermekei vagyunk)

 - Az Utazás a Holdba történetet én is olvastam, ott az a végtelen érdekes tény, hogy tényleg Floridában, attól a hegytől nem messze van a NASA űrközpontja, ahová Verne megálmodta a rakétája startját :))
(csak 2 óra kocsival, 126 mérföld, az nem távolság az USÁban)




A leghíresebb regénye még mindig a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, de a legjobbnak tartottak a nagy trilógiája: Nemo kapitány, Grant kapitány gyermekei, A rejtelmes sziget.

Ez az Atlasz rendkívül jó útravaló a Verne regények olvasásához, nemcsak tényleges térképet ad a művekhez, amin nyomon követhetjük a főhősök útját, de össze is foglalja, hogy mely felfedezőkről írt az író egy-egy regényében.
Például a Rejtelmes szigetben 70 földrajzi felfedezésről írt Verne, tehát valójában egy izgalmas történetbe rejtve adott át enciklopédikus tudást az olvasóinak. Aki végigolvassa akár csak a híresebb műveit, körbeutazhatja a hősökkel a Földet, vagy megpróbálhat még az Elveszett világ előtt belépni a dinók birodalmába, de maori fejvadászokkal, tuaregekkel, sőt Atlantisz romjaival és magával a Holddal is találkozhat.




Számomra rengeteg apró információmorzsát tartalmazott ez az atlasz, bár be kell vallanom, meglehetősen spoileres. Tehát vagy kiegészítő, tényfeltáró kötetként érdemes forgatni, vagy csak az adott regény elolvasása után fellapozni, a szóban forgó műről szóló oldalakat.
Az illusztráció valami hihetetlenül szépen, részletesen kidolgozott, elnézést kérek a képek minőségéért - természetesen nyomába se érnek az eredetinek.

Ami viszont már biztos, nekem kedvem támadt elolvasni a nagy trilógiát, habár valószínűleg a Nemo kapitánnyal fogok kezdeni, egész egyszerűen azért, mert az van itthon meg. De legalább körbeutazhatom egy tengeralattjárón a Földet - amit igen, jól sejtitek, szintén Verne talált ki.

Zseni volt, 113 évvel a halála után még mindig van jó pár dolog a könyveiben, ami egy Larousse tudásával ér fel.

További linkek Vernéhez:

2018. január 15., hétfő

#10/30


Steve Jobs, Apple egyik alapítója mondta:

"Your time is limited, so don't waste it living someone else's life. Don't be trapped by dogma - which is living with the results of other people's thinking. Don't let the noise of other's opinions drown out your own inner voice. And most important, have the courage to follow your heart and intuition. They somehow already know what you truly want to become. Everything else is secondary.”


Az időd véges, tehát ne pazarold arra, hogy valaki más életét éljed.
Ne lépj bele az általános csapdába- hogy élni csak mások elgondolása szerint lehet.
Ne hagyd, hogy a többi ember véleményének zaja elnyomja a belső hangodat.
És ami a legfontosabb: légy bátor követni a szívedet és a megérzéseidet.
A belső hang már tudja, hogy igazából mi szeretnél lenni.
Minden más vélemény csak másodlagos.

(szabadfordítás, de nagyon igyekeztem -:)

A hét verse - Varró Dániel: Kávéház



Varró Dániel:


KÁVÉHÁZ



Ott ült a költő egyszerű szivével,
amiben nem volt semmi rafinált,
s a süteményes pultot nézegette,
hol annyi csúcsos krém és muffin állt…
Kávéja mellé álmosan harapta
az önsajnálat sajtos bagelét,
mert úgy érezte, ő már percre tudja,
mit tartogat számára még a lét.
Ó, hajdan mennyit kóborolt az utcán
zöld HÉV után loholva ifian –
ma már a kávéházakat szerette,
hol zsongó háttérzaj meg wifi van.
Hol a közöny, e mísz pincérleányka
szétjárt papucsban klaffog zombimód,
s csak hallani, hogy kint a nagykörúton
hogy zúgnak el szőkén a kombinók.

S e kávéházi széphogy szegleten, hol
tejeskávét kavarva üldögélt,
hüvelykujjával megvakarta sűrűn 
napi gondoktól terhes fültövét
(mit hajdanán hogy frekventált a múzsa!
úgy kellett kérni szinte már külön,
hogy ne csókolja már meg annyiszor – ma!
nagynéha bírja csípni csak fülön),
s amint a papírpohár oldalához
odakoppant tompán a halk kanál,
eszébe ötlött, hogy az ő korában
egy rendes költő meg van halva már,
és eltűnődött rajta, hogy letészi
a lantot, mely mint köztudott, nehéz,
de legkivált övé nehéz, a könnyű,
mit minden jöttment medvebocs lenéz,
és mérgesen gondolt a csillagára,
mi leszállóban volt és megkopott,
szórakozottan összedugta mégis
a márványasztalkán a laptopot,
költői kérdést intézett magához,
hogy: „nincs ehhez végsősoron korán?”
és megszokásból klimpírozni kezdett
e húrjavesztett, lappadt zongorán.

2018. január 14., vasárnap

2018. január 13., szombat

#8/30



Ma ezt adom:

Nem baj, ha elbuksz, ha haragszol a világra, ha fáj a szíved, ha nem érted magadat, ha hibázol... nem baj, mert EMBER vagy, holnap új nap jön és újra kezdheted, újra élheted szebben életedet.
 És újra szerethetsz.
 Még önmagadat is.

(meglepő módon ez a bölcselet tőlem származik :P)

2018. január 12., péntek

#7/30

http://oldfarmhouse.tumblr.com/

Hazafelé jövet a buszon jutott eszembe ez a sztori:
A nagylányom a szomszéd kerületbe fog gimibe járni, és még októberben összevesztünk az apjával azon, hogy melyik útvonal lenne a számára ideális.
Szerintem az, amelyiket én próbáltam ki, az apja szerint az, amit ő ismer.

És hogy mit szólt hozzá a kamasz?
Fogta a fejét, hogy milyen lükék vagyunk. Mert hogy úgyis ő fog közlekedni, naponta, és nem mi ;)
Neki volt igaza, csak ne mondjátok vissza a véleményem!


2018. január 11., csütörtök

#6/30


fantörpikus, kinyitottam az órai jegyzeteimet, és találtam még 4 kötelező olvasmányt a holnapi vizsga előtt 24 órával :(
Nyilván leszek annyira hülye/lelkiismeretes, hogy a két rövidet elolvasom...
jelige: #maissz@rnapomvan 

Esti ​mesék lázadó lányoknak



FÜLSZÖVEG:

Mi lenne, ha a hercegnő nem menne feleségül a királyfihoz, mert az autóversenyzés jobban érdekli? 

Mi lenne, ha a legszegényebb lány is tanulhatna, hogy aztán országos ügyekben döntsön?

A szerzőpáros újragondolja a mese műfaját. Száz rendkívüli nő életét mondja el Kleopátrától Marie Curie-n át Michelle Obamáig. Történetüket egy-egy portré teszi teljessé, amelyeket a világ különböző országaiban alkotó hatvan grafikusnő készített.

Az Esti mesék lázadó lányoknak a közösségi adománygyűjtés történetének legnagyobb könyves sikere lett. Nem csoda, hiszen hősnői – vagány kalózok, zseniális tudósok vagy élvonalbeli sportolók – köztünk éltek és élnek, az ókori Japánban éppúgy, mint a mai Mexikóban. Sikereik azt bizonyítják, hogy a hagyományos női szerepekből ki lehet törni, és bármire képes egy lány, ha az akadályokat leküzdve kibontakoztatja a benne rejlő lehetőségeket.

Eredeti mű: Elena Favilli – Francesca Cavallo: Good Night Stories for Rebel Girls



Péntek délben lesz a következő vizsgám, és már ott tartok, hogy minden tételt kijegyzeteltem, nekiállhatok ismételni, de már kezdem unni a tananyagot :) Tehát ezen a héten a rövid könyvek a nyerők nálam, sort is kerítettem egymás után Fanni, majd Máté karácsonyi ajándékára.
Megmondom őszintén, engem nagyon meglepett a lelkesedés, amivel az instagramon fogadtátok a fenti könyves fotómat, holott ritka alkalom, de éppen egy trendkönyvet forgattam.
És hogy mennyire tetszett? Hát igen is, meg nem is.

Kezdjük a külalakkal, mert ugyebár az a szembeötlő. Szerintem könnyen lehet, hogy 2017 legszebb gyerekkönyve ez a kiadvány, de az biztos, hogy nagyszerű ötlet, hogy egy rajzoló csak 2-4 illusztrációt készített, így a gyerkőc olvasás közben rácsodálkozhat a különböző művészi technikákra, stílusokra.
A belső borító is roppant izgalmas, sárga színű égbolton piros csillagállásokat nyomtattak a fedél alá.



Amivel viszont én is bajban vagyok, az a tartalom. 
Nyilván a verzón szerepel, hogy ez a kötet nem enciklopédia, de azért én is szívesen láttam volna egy-egy eredeti fotót, képet a hősnőkről, akiket felsoroltak.
Másrészről viszont a mini sztorik stílusa, hát finoman szólva nem egyszer negédes. Az Egyszer volt, hol nem volt  történetkezdet miatt ez a könyv egyértelműen olyan óvodás-kisiskolás korosztálynak készült, de azért igazán inkább a felsősöktől várható el, hogy megértsék, miért is gáz, ha egy országban még ma sem vezethetnek autót a nők.

Pláne a transznemű Coyról szóló történet biztosan az a kategória, amibe nagyon könnyen beleszaladhat esti mese közben a szülő, és amiről szerintem minden családban, minden gyereknél máskor jön el az ideje, hogy beszélgessenek. Ha megteszik, mert például én felnőtt koromig nem is hallottam ilyesmiről…

A harmadik gondom meg a kiválasztott hősnőkkel van.
A Vasladyt nem minden brit áldja, de politikailag nem korrekt Hillary Clinton vagy Michelle Obama jelenléte sem. Egyébként is, ha már jelenkori hősök, hol van Oprah, Beyoncé, J.K.Rowling? Vagy Barbra Streisand, Madonna, Celine Dion? 
És ha szerepelt Jane Austen, a Bronte nővérek, akkor miért maradt ki Mary Shelley, aki műfajt alapított? 
Tehát bennem bőven az önkényesség érzetét keltette a válogatás mikéntje, amiről egyébiránt az előszó se árul el sokat.




Hogy ajánlom-e?

Hát persze, IGEN.

Muszáj beszélnünk, tudnunk, tudomásul vennünk nekünk, aki az európai, vagy nyugati civilizáció áldását, átkát naponta élvezzük a bőrünkön, hogy a világ más tájain napi gyakorlat még ma is, - most is, amikor ezt olvasod!-, lányokat gyerekkorukban férjhez adni, cserébe néhány jószágért.

Hogy nem mindenhol természetes az, hogy nők írhatnak, olvashatnak, internetezhetnek, iskolába járhatnak.
Hogy van olyan ország, ahol, ha te erre szólítod fel nőtársaidat, jobb esetben csak börtönbe kerülsz, rosszabb esetben megölnek, kivégeznek, megerőszakolnak, csontodat törik, nyomorékká tesznek egy életre.
Hogy van olyan ország, a roppant gazdag Szaúd Arábia, ahol a nők nem vezethetnek autót, mert börtönbüntetés jár érte.

Ez a könyv az esélykiegyenlítés egyik szószólója, még nem (messze nem) tökéletes, de elindultunk egy úton, és ezért bátran ajánlom könyvtári kölcsönzésre, könyvesbolti nézegetésre :)



2018. január 10., szerda

#5/30

https://www.deviantart.com/art/batman-22375882



Vannak napok, amikor egy jelmezt kellene hordanom, olyan álruhát, ami megvéd a többi ember hülyeségétől, áskálódásától, piszkálódásától - és főleg a negatív kisugárzástól.
Egy olyan jelmezt, amit a bőrömre tudnék húzni, teljesen beborítana tetőtől-talpig. Megvédene a vinnyogástól, panaszoktól, nem engedné, hogy a sok energiavámpír lecsapolja a viselőjét, vagyis engem. :/

Batmant meg szeretem, mert kitartó, nem túl egyenes, csavaros eszű, konok, magának való, beszólogat bárkinek és mindenkinek; igazi mardekáros.
My hero.

2018. január 9., kedd

#4/30: Blogszülinap

http://cakesandcupcakesmumbai.com/2013/01/13/book-lover-cakes-and-cupcakes/

Tavaly, mikor tipegőkorba lépett a blog, lelkendeztem egy posztban azon, hogy milyen nagyszerű döntésnek éreztem, hogy belekezdtem ebbe a projektba. Egy újabb év után csak megerősíteni tudom ezt az elhatározást :)
2015-ben az volt a fő elindítóm, hogy a könyvekről órákat tudok beszélni, olykor levegővétel nélkül is, és ez három év után sem változott szemernyit sem. A bőrlélegzésre való képességem sem, nemcsak a téma iránti rajongásom :D

No, hát tessék nekem ma elnézni, kicsinykét (nagyon) euforikus hangulatú lesz ez a bejegyzés, konkrétan úgy aludtam el, hogy arra gondoltam, mekkora szerencse, hogy van blogom, és vigyorral az arcomon keltem fel, mert ma szülinap van!

Lassanként cseperedik a kis Drágaságom, a 3. gyertyát a képzeletbeli tortán a következő statisztikával fújom el:

~ kattintások száma, mikor ezt a posztot elkezdtem írni: 79,205
(megint duplázott a forgalom)

~ feliratkozott olvasók száma: 23 - Múlhatatlan hálám üldözze őket!
(15 volt tavaly ilyenkor)

~ Moly figyelők: 282 fő
(előző évi 215-ről)

~ ez lesz a 450. poszt :D
(tehát átlagban 2,5 naponként pötyögtem valamit)

~ a legkevesebb bejegyzés 2015. július hónapjához kötődik (3), a legtöbb, 17 poszt pedig 2017. decemberében született.



Népszerűségi versenyünk első 10 helyezettjét mutatja a fenti képernyőkép ;)

Az aloldalak közül pedig a Rólam a legkedveltebb, már több mint 500-an kattintottak oda, ezúton is köszi!
Aztán egymás után népszerű a 2015, 2016 és 2014 évi könyvlisták... még a 2017-es előtt. Vannak furcsa dolgok az életben...


És a hab a tortán, a keresési kulcsszavak :D
  •   a szolgálólány meséje: 114 embert irányított hozzám gugli barátom, egyem a lelkét
  • drarry: valaki ismeri a múltamat, omg! 
  • czenema.blogspot.com : not yet, de nem rossz ötlet :D
  • "vámos miklós" blog : ezt már említettem, még mindig nem
  • david allen intézz el mindent: végül én nem használom a módszerét, de alapmű
  • mondjátok meg zsofikának tartalom: szerintem azt nem írtam le, sorry
  • mongyatok meg zsofikanak: hogy egy analfabéta akarja olvasni :P
  • kis nicolas uj kiadas?: én a régit jobban bírtam, azt hiszem említettem, hogy nem jött be az új fordítás
  • "oajar perzsiai uralkodo lányai"  :O hogy én ilyenről biztos nem írtam! azt se értem, h mi akar lenni :P



Köszönöm az eddigi bizalmat, folyt. köv. idén is, sőt jövőre is!
Az olvasásban, könyvekben az a nagyszerű, hogy mindig van új kedvenc, új élmény, új vélemény... igazi végtelen történetnek néz elébe a blog. 


Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)