MARIANN KÖNYVTÁRA

Mindennapi szőkeségeim: Hiper-szuper bevásárlóközpont, le francais, mosogatószer vásárlás. 12 perc alatt döntök, szaglás, ár-érték- mennyiség arány. Hazatérve még egyszer megörvendek, de jó szaga van! De jó sensitive, azaz bőrkímélő. Aztán amikor elkezdek mosogatni rájövök: gumikesztyűm van. Most már sensitive gumi. :D xdxd *régi blogból másoltam ki, viszont mai napig ilyen vagyok

Kitört rajtam a takarítási láz. Amúgy a vizsgák előtt mindig van egy ilyen fordulópont, mikor a vécépuccolás is vonzóbb alternatíva a tanulàsnál, de lelkiismeretesen szoktam *eskü készülni. Az elmúlt két napban ellenben a napsütés megmutatta a kegyetlen valósàgot: a porcicàk suttyomban már minden sarokban tàmadásra készültek. Most szárad a padló, és elnézegetem a hàlóban a felszabadult helyet a könyvespolcomon. Nem sok, de úgy egy tucat könyvre ismét elég lesz :-D Sajnos többre nincs nagyon legális lehetőségem, még mindig tart a ' könyvespolc stop' itthon. Nálunk a legtöbb könyv ugyanis a hálóban alszik velünk, és pár éve, mikor a férjem éppen nem figyelt, lázas vàsàrolgatásba, haràcsolásba kezdtem. De egy idő után persze lebuktatott a sokadik könyvtorony - még egyet bevett a gyomra, de kettőt már nem-, és anno karácsonyra kaphattam egy új könyvespolcot. :-D Szerintetek mennyi idő alatt lett tele az is? xd Hát igen, úgy kb hat hónap alatt. Viszont azt a po...

Végre számomra is véget ért a vizsgaidőszak, úgyhogy meg is ünneplem sok-sok olvasással :-D  (btw: az utolsó vizsgám, alkotmány -és gazdasági jog olyan jegy lett, ahány könyv van a képen) Pedig a mai napom minden volt, csak egyszerűnek nem mondható. Reggel 5-kor keltem, velem együtt a középső gyerek is, az elsős fiacskám. Alig bírtam rábeszélni, hogy aludjon vissza, mosdózás után, míg én persze már az első kávémat szorongattam. Aztán a meditációs alkalmazásban, a vizsga előtti meditáció során mondott valamit az oktató, ami szíven ütött. "Sokféleképpen készül a legtöbb ember a vizsgára, csak éppen bízni, hinni felejt el önmagában." És, tényleg, igaza van, valahogy magolás közben, óhatatlanul is az idegeskedés mókuskerékére száll fel a tanuló... úgyhogy én ma reggel igyekeztem nem izgulni, annyira, szokás szerint duolingóztam, két nyelvből, ugyanúgy, mint bármelyik más napomon. Persze nehéz a világot, meg Murphyt kizárni, Máté hőemelkedéssel kelt, úgy hagytam it...

Kicsit fáj a fejem, valószínűleg ettől a vàltozékony időjáràstól, tisztàra április szeszélyességét idézi az idei január. De közben tegnap egy kàvézóban jegyzeteltem, és most muszáj világgà kiàlltanom, mert:életemben.először.tanultam.ennyire.nyilvànos helyen 😝 És nem néztek nagyon hülyének, és ki lehetett bírni, és még emlékszem is arra, amiről a jegyzet szól. Szóval tegnap volt egy ilyen nagy jé élményem, míg a legnagyobb gyerkőcöm felvételizett. Neki nagyobb durranàs volt a szombat, majd 29-én kiderül, hogy mennyire.

http://www.livemans.com/tips-for-keeping-your-mind-calm-stress-free/ Sosem fordítanék hátat a barátaimnak- annyira azért mégsem bízok bennük.:P Ha filozófushoz fordulunk válaszért, végül mi magunk se tudjuk, hogy mi volt a kérdés. Minden idős emberben lakozik egy fiatal legbelül és csodálkozik, hogy mi a fene történt. Az öregkor legbiztosabb jele, ha a gyertyák többe kerülnek mint a torta. A párom azzal vádol, hogy sohasem figyelek rá. Hmmm..... vagy valami ilyesmivel. A démonokat dobokkal elűző bennszülötteket nem értik meg a civilizált népek, akik dudálással próbálják szétoszlatni a dugót. Kétféle sebtapasz van: az egyik nem ragad; a másik meg nem jön le. Ha a kísértetek át tudnak menni a falon, miért nem esnek át a padlón? Mindenkinek megvan a maga véleménye. Csak épp a te véleményed hülyeség. Az angol ülve gondolkodik, a francia állva, az amerikai járkálva, a magyar utána. Óvd a fákat - még lehet hogy visszamászunk rájuk. Hogy lehet, hogy egy tévécsatorna,...

Néha a lehető legegyszerűbb dolgok megtétele iszonyatos bátorságpróba tud lenni... vagy csak nekem nehéz kérni, nem tudom. Most is, majd két hétig bámultam egy álláshirdetést, mire mertem rá jelentkezni, nyilván túl későn,   mert nem tudtam, hogy beleférne egyáltalán az életünkbe. No, nem mintha unatkoznék, biztosan nem, mert készülök a jövő heti alkotmány + gazdasági jog vizsgámra, és már felvettem a következő félévi tantárgyaimat is :)) Ezeket fogom tanulni: ~ Tájékoztatás, információforrások 2.  ~ Adatbázisépítés és könyvtárgépesítés 2.  ~ Információs rendszerek  ~ Információ- és tudásmenedzsment  ~ Marketing és pr 1.  ~ Kutatásmódszertan ~ Szakmai gyakorlat 2. Szakmai gyakorlatot várom már, amint meglesz az utolsó vizsgám, írok is a gyakorlatvezetőmnek :D Ha megint jó lesz neki szerda, akkor 3 hét múlva már mehetek is az első alkalomra. És a jogvizsgához képest éppen 30 nap után kezdődik a negyedik egyetemi félévem! (mindjárt végzek, omg,...

Nem ez az első blogom, amit valaha írtam/írok, hanem a harmadik :) Bizony-bizony, a másik kettő megszűnt, azért is mert nem működnek azok a mailcímek, amikről írtam őket; illetve azért is, mert téma hiányában meguntam önmagamat. Viszont visszanézni, olvasni jó őket... a fekete angyal volt az egyik avatárja. Olyan sokat nem is változtam, ez az idézet például az első blogomból származik, 2010.január 19-éről: “Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul – minden izgalom tehát belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.”  Marcus Aurelius

Steve Jobs, Apple egyik alapítója mondta: "Your time is limited, so don't waste it living someone else's life. Don't be trapped by dogma - which is living with the results of other people's thinking. Don't let the noise of other's opinions drown out your own inner voice. And most important, have the courage to follow your heart and intuition. They somehow already know what you truly want to become. Everything else is secondary.” Az időd véges, tehát ne pazarold arra, hogy valaki más életét éljed. Ne lépj bele az általános csapdába- hogy élni csak mások elgondolása szerint lehet. Ne hagyd, hogy a többi ember véleményének zaja elnyomja a belső hangodat. És ami a legfontosabb: légy bátor követni a szívedet és a megérzéseidet. A belső hang már tudja, hogy igazából mi szeretnél lenni. Minden más vélemény csak másodlagos. (szabadfordítás, de nagyon igyekeztem -:)

Ma ezt adom: Nem baj, ha elbuksz, ha haragszol a világra, ha fáj a szíved, ha nem érted magadat, ha hibázol... nem baj, mert EMBER vagy, holnap új nap jön és újra kezdheted, újra élheted szebben életedet.  És újra szerethetsz.  Még önmagadat is. (meglepő módon ez a bölcselet tőlem származik :P)

http://oldfarmhouse.tumblr.com/ Hazafelé jövet a buszon jutott eszembe ez a sztori: A nagylányom a szomszéd kerületbe fog gimibe járni, és még októberben összevesztünk az apjával azon, hogy melyik útvonal lenne a számára ideális. Szerintem az, amelyiket én próbáltam ki, az apja szerint az, amit ő ismer. És hogy mit szólt hozzá a kamasz? Fogta a fejét, hogy milyen lükék vagyunk. Mert hogy úgyis ő fog közlekedni, naponta, és nem mi ;) Neki volt igaza, csak ne mondjátok vissza a véleményem!

fantörpikus, kinyitottam az órai jegyzeteimet, és találtam még 4 kötelező olvasmányt a holnapi vizsga előtt 24 órával :( Nyilván leszek annyira hülye/lelkiismeretes, hogy a két rövidet elolvasom... jelige: #maissz@rnapomvan 

https://www.deviantart.com/art/batman-22375882 Vannak napok, amikor egy jelmezt kellene hordanom, olyan álruhát, ami megvéd a többi ember hülyeségétől, áskálódásától, piszkálódásától - és főleg a negatív kisugárzástól. Egy olyan jelmezt, amit a bőrömre tudnék húzni, teljesen beborítana tetőtől-talpig. Megvédene a vinnyogástól, panaszoktól, nem engedné, hogy a sok energiavámpír lecsapolja a viselőjét, vagyis engem. :/ Batmant meg szeretem, mert kitartó, nem túl egyenes, csavaros eszű, konok, magának való, beszólogat bárkinek és mindenkinek; igazi mardekáros. My hero.

Hallod, ahogy nevet a napsugár, ahogy boldogságról mesél a szél, ahogy kavicsait gördítve kedves hangon mormol a patak, mint gyermekeit terelgető anya? Régen én is hallottam, az esőcseppek dallama volt a legkedvesebb hang a földön, persze az édesanyám nevetése után. Ő úgy tudott kacagni, mint senki más. Gyöngyözve nevetett, teljes testét-lelkét beleadva az élménybe, mint annyi mindenbe. Sosem készített egyszerű ételeket, számára a főzés is elmélyült, tudatos alkotás volt, kis híján a semmiből, a legegyszerűbb hozzávalókból varázsolt fejedelmi étkeket. Még emlékszem apám mosolyára, a régire, az igazira, ami tényleg boldogságból fakadt, és nem azért mert ezt kívánja a helyzet. Szerették egymást, tudom, érzem, még akkor is, ha gyerekesnek tűnik, amit állítok, hiszen valóban az voltam, gyermek, alig kilencéves, mikor meghalt. De a gyerekek megérzik a hazugságot, igaz? Csak lassanként tanuljuk meg, évek hosszú sora alatt, hogy jobb álarcok mögé bújni, hogy jobb megjátszani magunkat, mer...

Van egy meditációs mobilapplikáció, Simple Habit a neve. Nem mondom, hogy megtanultam tőle meditálni, viszont szoktam kifejezetten arra használni, hogy pár igazán mély levegővétel mellett, picit lazíthassak. Amúgy ez a bevezető mondatuk is: "Your daily vacation for your mind" - vagyis napi kikapcsolódás az elmédnek. Kipróbáltam már pár meditációs tanító szériát is, egyelőre nulla sikerességgel, ellenben a természetes hangokat nagyon szeretem. A kedvencem, amire tényleg abszolút tudok lazítani, az az óceán hangja, ahogy a hullámok mossák a partokat, oda-vissza. Most is azt hallgatom, amíg a gépen pötyögök... Ha már az őszinte kitárulkozásnál tartunk, hadd valljam be azt is, hogy mennyire idegesít például a sima vízcsobogás, valószínűleg egy patak hangját rögzítették; attól mindig wécére kell mennem :P Amit szintén szeretek, az az eső hangja, tetőtérben lakunk, szinte minden szobában van tetőtéri ablak, teljesen hétköznapi élmény az esőcseppek kopogása. Vicces módon né...

Van egy olyan 365 napos kihívás, hogy minden nap írjunk valamit, legalább egy mondatot. Nem az én ötletem a dolog, Natàlia blogján láttam a kihívást. De létezik ilyesféle megmérettetés, vetélkedés fotósok között is, ott talàn még nehezebb lehet 365 témát talàlni, mint egy bloggernek. Sőt talàltam egy angol oldalt is, https://learn365project.com, ahol az eredetileg vietnami sràc már 604. napja ír ;-) Számomra sok az egy év, nem is azért, mert nem lenne annyi mondanivalóm, hanem mert megunnom önmagam 😂 de mivel lelkesedem a komfortzónából kilépésért, ezért mától én is posztolni fogok egy-egy szösszenetet. Talán kitartok 30 napig, sőt tovább! ui: mivel ezeket a rövid bejegyzéseket többször fogom csak okostelefon segítségével írni, muszàj vagyok már előre elnézést kérni az esetleges melléütésekért.