MARIANN KÖNYVTÁRA

Tavaly ilyenkor már bőszen számítgattam, hogy mit tettem le 11 hónap alatt az asztalra, idén valahogy felfogni azt, hogy már vége van novembernek tisztára kihívás számomra. Picit rohadtul sűrű hónapunk volt, már az egész családunk azt várja, mikor decemberben végre befejeződik az ovi, suli, gimi, egyetem, és családi körben kiereszthetjük a gőzt. Novemberben most tényleg keveset olvastam, a 10 olvasmányból csak hat darab felnőtt, vagy nem képeskönyv, 100 oldal alatti mű. Olvasási válságban szenvedek, jobban mondva: rengeteget olvasok, kutatok, írok, fordítok egyetemi beadandókhoz, és nem jó keverni a stílusokat. Legalábbis ha nagyon foglalkoztat egy-egy olvasmány, szórakoztató történet, akkor nem tudok komoly dolgokról, megfelelő minőségben írni. Még az szokott ilyenkor működni, hogy vagy nem fikciós, hanem ismeretterjesztő könyveket olvasok magyarul, de még jobb ha inkább angolul olvasok - akár non-fictiont, vagy fanfictiont. Fura módon nekem ez vált be legjobban :) Nov

Pilinszky János  Tilos csillagon Én tiltott csillagon születtem,  a partra űzve ballagok,  az égi semmi habja elkap,  játszik velem és visszadob. Nem is tudom, miért vezeklek?  Itt minden szisszenő talány,  ne fusson el, ki lenn a parton,  e süppedt parton rámtalál. S ne félj te sem, ne fuss előlem,  inkább csittítsd a szenvedést,  csukott szemmel szoríts magadhoz,  szoríts merészen, mint a kést. Légy vakmerő, itélj tiédnek,  mint holtak lenn az éjszakát,  vállad segítse gyenge vállam,  magam már nem birom tovább! Én nem kivántam megszületni,  a semmi szült és szoptatott,  szeress sötéten és kegyetlen,  mint halottját az itthagyott. **** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1185318

FÜLSZÖVEG: Imogen, ​a szabadstílusban szeánszozó, kissé különc özvegyasszony húsvétra várja hipochonder öccsét, Valdust, annak szintén hipochonder barátnőjét, Amlyt, és menopauzás húgát, Genevát. Továbbá kisakaratú unokaöccsét, Olivót az új kedvesével, valamint kedvenc kuzinját, Aetnát. Utóbbi csalódott vagy özvegy szerelmes (nem tudja biztosan), emiatt végtelenül bánatos és Shakespeare-rajongó. Vele tart a korábban „hasadékos elmebajjal” ápolt Dilinkó, aki változatlanul sok orvosi filmet néz, ezért az újraélesztés a hobbija. Egyéb meghívottak (például London, nem egyedül) és potyavendégek is befutnak. Egyikük bujkálni kénytelen a többiek elől, különben megcsákányozzák. A rokon menyasszony és sleppje a közeli szállóban vackol be. A kiadós havazás és szélvihar emelte útakadályok miatt a Húsvéti Nyúl az ajándékok kihordását a brutális időjárásban edzett Télapóra és szánhúzóira bízza. A magasban suhanó Vén Jóságos és rénszarvasai összebotlanak egy helikopterről lövöldözgető v

Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz Hatalmas ősz.  Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,  hogy nagyra nősz. Te jó, te nagy,  ami akartam lenni, régen, egykor,  most az te vagy. Igaz, egész,  mely önnön-magát bátran koronázza  s az éjbe néz. Azt hittem én,  gőgös és hervadó virág leszek csak,  szép és szegény. Bús szemű bölcs  itt állok, ember, karomon a gyermek,  a lágy gyümölcs. A kar, a kar,  egy ember ága, lombos és gyümölcsös,  mit is akar? A sors vagyok,  a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet.  Mondd, ki nagyobb? Vágytam vakon,  és ami vágyam itt-ott megmaradt még,  eléd rakom. Arany-idő,  vigasztaló, mosollyal szomorító,  kibékítő. Hatalmas ősz.  Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,  hogy nagyra nősz. *** Vers forrása: Gabo karca . 

FÜLSZÖVEG: Eleged ​van abból, hogy mindig elszúrod?  Egy seggfejjel kell együtt dolgoznod?  Agresszív családtagod van, és nem tudod, hogy szereld le?  Félsz, hogy tönkreteszed a gyereked életét?  Szívesen szabadjára engednéd a dühödet?  Szeretnél pozitívabb lenni?  Vissza akarod szerezni a szerelmedet, aki elhagyott?  Sehogy se értesz szót a szüleiddel? Ha az ember efféle problémákkal, lelki bajokkal, rossz szokásokkal küzd, pszichológushoz fordul, vagy kézbe vesz egy önfejlesztő könyvet. Csak az a bökkenő, hogy a legtöbb Segíts magadon! típusú írás arra buzdít, hogy nézz és szállj magadba, fedezd fel legrejtettebb érzéseidet és vágyaidat, váltsd valóra legvadabb álmaidat. Márpedig ez gyakran több kudarcélményt és frusztrációt hoz, mint amennyi pozitív eredményt.  A Michael I. Bennett és Sarah Bennett szerzőpáros, apa és lánya, most azt tanácsolja, hogy a francba az ilyen könyvekkel, az önboncolással és önsajnálattal, a folytonos köldöknézéssel! Az ált

Nagy István Attila: Elrejtem magam elrejtem magam hogy megtalálhass  alkonyatból vetek neked ágyat  kiszólok érted az éjszakámból  elengedlek ha a hajnal lángol  tűnődő ujjaimmal vigyázok  ne riassza el a csönd az álmot  elrejtem magam hogy megtalálhass  szavaimból vetek neked ágyat  metaforákkal üzenek érted  végigfut a láz ha megérted  vacogsz? borítalak takaróval:  melledre hajlok perzselő szókkal  elrejtem magam hogy megtalálhass  karjaimból vetek neked ágyat  szólok a májusi orgonának  a már elköszönő gyöngyvirágnak  és neked is ne siess maradj még –  hullajtja szirmát a tavaszi ég **** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1175132 Kép: Pexels.com

FÜLSZÖVEG: Minden ​utazás egyben időutazás is. A világjáró táthatja a száját a jövő üvegtornyai között vagy fintoroghat az elmaradottság sikátoraiban, végül azonban az olcsó sci-fik hőseihez hasonlóan saját magával kell szembenéznie: Honnan jövök? Hová megyek? Ki vagyok? Mit keresek?  Ezek a kérdések zakatoltak az immár húsz éve külföldön élő diplomata-tanácsadó szerző fejében egy fülledt péntek délután, a sanghaji kommunikációs tanácsadó cég irodájában, ahol részállású coachként dolgozott. „A főnökök és befektetők eltűntek, a projektek megszakadtak, az ügyfelek pedig a pénzüket követelik", mondta sokadik cigarettájára gyújtva Wang, az értékesítési igazgató. „Arra gondoltam, hogy mi ketten átvehetnénk a céget." Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást. Kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tünt

Zelk Zoltán: Nyár és tél között Nyár és tél között úgy vándorol  Október, November,  mint a poros országúton  két szomorú ember. Kertek, lankák körül jönnek,  mennek havas tájra,  búsan integet utánuk  egy kopár fa ága. Mint rossz gyerek, a szél őket  sárral megdobálja,  utánuk fut, ruhájukat  s hajukat cibálja. Nyár mögöttük, tél előttük,  néha meg-megállnak  s búcsút intenek a hervadt,  búslakodó tájnak. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1181096 Kép: http://autumncozy.tumblr.com/

FÜLSZÖVEG: Engem ​az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem. Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk – élet-halál kérdése –, csak én segíthetek. Néha nem sikerül elzárkóznom. Aztán a kávéházban várnak, s rendre kiderül, hogy párkapcsolati (válási, szakítási) tanácsot kérnek. Van abban ráció, hogy tőlem: kétszer váltam, továbbá jogi diplomával rendelkezem, meg ugye a közismert empátiám. Emiatt fontolgattam egy ideje, hogy egy hozzám hasonló amatőr kapcsolatjavítóról írjak könyvet. Esetleg a figura legyen azonos a Borgisz című korai kisregényemben szereplő tizenkilenc éves Najn Ivánnal. Miféle felnőtt vált belőle? Egy központi alakot terveztem, kettő lett belőle. A Borgisz kilenc hónap története, ez a könyv kilenc évé. Ugyanakkor a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nye