Havi zárás: ez volt 2018.novembere

Tavaly ilyenkor már bőszen számítgattam, hogy mit tettem le 11 hónap alatt az asztalra, idén valahogy felfogni azt, hogy már vége van novembernek tisztára kihívás számomra.
Picit rohadtul sűrű hónapunk volt, már az egész családunk azt várja, mikor decemberben végre befejeződik az ovi, suli, gimi, egyetem, és családi körben kiereszthetjük a gőzt.

Novemberben most tényleg keveset olvastam, a 10 olvasmányból csak hat darab felnőtt, vagy nem képeskönyv, 100 oldal alatti mű.
Olvasási válságban szenvedek, jobban mondva: rengeteget olvasok, kutatok, írok, fordítok egyetemi beadandókhoz, és nem jó keverni a stílusokat.
Legalábbis ha nagyon foglalkoztat egy-egy olvasmány, szórakoztató történet, akkor nem tudok komoly dolgokról, megfelelő minőségben írni.
Még az szokott ilyenkor működni, hogy vagy nem fikciós, hanem ismeretterjesztő könyveket olvasok magyarul, de még jobb ha inkább angolul olvasok - akár non-fictiont, vagy fanfictiont.
Fura módon nekem ez vált be legjobban :)

Novemberben olvastam ezeket a könyveket:

1. Molière: Tartuffe / A fösvény
2. Holch Gábor: Ez a város egy távoli bolygó
3. Sarah Knight: The Life-Changing Magic of Not Giving a F*ck
4. Matt Haig: Notes on a Nervous Planet
5. Walt Disney – Alice Csodaországban
6. Virág Emília: Lidércmegálló
7. Kareen Zebroff: Jóga mindenkinek
8. Michael Bennett – Sarah Bennett: Fr@ncba a szerelemmel
9. Vavyan Fable: Mennyből a Húsvét
10. Ungváry Rudolf – Vajda Erik: Könyvtári információkeresés
    

Október végén olvastam James Clear könyvét, az Atomic Habits-et, még nem hoztam róla értékelést, viszont az egyik atombiztos módszerét használtam novemberben ezért mesélek most róla.

Mint már számtalanszor említettem, Twitter megszállott vagyok, viszont úgy nehéz bármiféle egyetemi jeggyel értékelhetőt beadni, ha folyton a közösségi oldalon lógok, csiripelek, válaszolok.
James Clear ötlete ultraradikális, ellenben bevált: meg kell kérned egy hozzád közel álló, megbízható egyént, hogy változtassa meg a social media accountod jelszavát, tehát kizáratod magad :D
Lehet ez a megbízható egyén egy barát, családtag, testvér, anyuka-apuka, házas-élettárs, legjobb barát - esetemben a 15 éves kamaszlányom volt.

Hogy miért kellett ilyen cselhez folyamodnom?
Egyfelől ismerem magam, tegnap délután óta, mióta visszakapcsoltam a twittert, már legalább 20 csiripet, hozzászólást írtam, a jövő heti fordítások viszont állnak :D
Másfelől meg a twittert nem lehet 30 napra deaktiválni, különben elveszíted a fiókodat. Meglepő módon a fészbúk türelmesebb e tekintetben.

Szóval nem nagyon voltam twitteren, helyette azonban elkezdtem járni a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába szakmai gyakorlatra, újraírtam két beadandót, megtartottuk az adózás-számvitel prezentációt, és túl vagyunk egy zárthelyin is. 

Mikulás napján érkezik majd a félévünk lezárása, marketingből public relation-nel (?nal) kapcsolatos két prezentációhoz fordítok; van még azon felül egy naplórészlet adatbázis beadandóm, és egy zárthelyi üzleti kommunikációból. 

(van még egy lehetséges zh, amire az egyetemi csoport fele emlékszik, a másik nem, tehát Mikulás bőven meglephet minket :D nyilván én fogok zh-ra tanulni, mert az a fix)

Könyvbeszerzések tekintetében ez a hónap egy csőd volt, hat könyvet vettem és még kettő előrendelés úton van hozzám. Az amazonos ekönyvekről meg nem mernék érdemben nyilatkozni :))
Elvileg arra készültem, hogy jövőre NEM veszek fizikai könyvet, erre a General Press bejelentette, hogy január végén kiadják Madeline Miller Kirkéjét Xd
Nehéz a könyvhalmozók élete, kérem szépen. 

Arwen blogján találtam egy nagyon klassz kis posztot, Tippek olvasási válság idejére , aminek úgy megörültem, hogy jé, nem csak én szenvedek most a dologgal.
Nekem idén még 3 könyvet "kell" elolvasnom: egy recit + 2 várólista csökkentést, de nagyon nyögvenyelősen megy.
Múlt héten azt találtam ki, hogy összeadtam az oldalszámokat, elosztottam 30-al, így karácsonyig elég csak napi 50 oldalt olvasnom. És persze ezt kiírtam molyra karcban, fészbúkra, instagramra :D
(Egyfelől jó, ha tényleg az elszállt könyvmolyok is bevallják, hogy van ilyen; másfelől hogy elszámoltatható legyek, valaki, valamilyen platformon biztosan rá fog kérdezni, hogyan állok.)

Íme a három KELL:

Csak hogy itt is kérdezni lehessen, hogy állok ;)

Read More

A hét verse - Pilinszky János: Tilos csillagon

Pilinszky János 

Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem, 

a partra űzve ballagok, 

az égi semmi habja elkap, 

játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek? 

Itt minden szisszenő talány, 

ne fusson el, ki lenn a parton, 

e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem, 

inkább csittítsd a szenvedést, 

csukott szemmel szoríts magadhoz, 

szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek, 

mint holtak lenn az éjszakát, 

vállad segítse gyenge vállam, 

magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni, 

a semmi szült és szoptatott, 

szeress sötéten és kegyetlen, 

mint halottját az itthagyott.

****

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1185318

Read More

Vavyan Fable: Mennyből a Húsvét

FÜLSZÖVEG:

Imogen, ​a szabadstílusban szeánszozó, kissé különc özvegyasszony húsvétra várja hipochonder öccsét, Valdust, annak szintén hipochonder barátnőjét, Amlyt, és menopauzás húgát, Genevát. Továbbá kisakaratú unokaöccsét, Olivót az új kedvesével, valamint kedvenc kuzinját, Aetnát. Utóbbi csalódott vagy özvegy szerelmes (nem tudja biztosan), emiatt végtelenül bánatos és Shakespeare-rajongó. Vele tart a korábban „hasadékos elmebajjal” ápolt Dilinkó, aki változatlanul sok orvosi filmet néz, ezért az újraélesztés a hobbija. Egyéb meghívottak (például London, nem egyedül) és potyavendégek is befutnak. Egyikük bujkálni kénytelen a többiek elől, különben megcsákányozzák. A rokon menyasszony és sleppje a közeli szállóban vackol be.

A kiadós havazás és szélvihar emelte útakadályok miatt a Húsvéti Nyúl az ajándékok kihordását a brutális időjárásban edzett Télapóra és szánhúzóira bízza. A magasban suhanó Vén Jóságos és rénszarvasai összebotlanak egy helikopterről lövöldözgető vadásszal, aki Élete Trófeáját véli felismerni bennük, bizonytalanná téve, hogy Imogen karácsonyi meghívásának eleget téve épségben megérkezzenek az ünnepi hajlékba. 

És persze jönnek ártó szándékú meg nem hívottak is, suttyomban.

Mindeközben Kupacvég falucska népe hagyományosan kedveli a szeszpárlatokat, és a Sziklasír feltárul című feltámadási performanszra készül, de egyéb produkciókat is tartogat az ünnepre. 

A vadregényes múltú, szellemjárta kúriában és annak környezetében elúrhodik a káosz. Csakhogy Imogen régebben elhunyt, rendszeresen kísértő és barkácsoló férje, a Drága Uly közbelép. 

Így a káosz kiteljesedik.

Forrás: https://www.konyvtunder.hu/

„Minden történetnek van előzménye, de nem minden előzménynek van története, ám ez utóbbi a mi szempontunkból sokadlagos.”

A Mennyből a húsvét ezzel a külső szemlélőknek rejtélyes mondattal indul, de a Fable rajongók értik, hogy miért ez az első mondat. 2009-ben jelent meg, a ma már klasszikus-kultikusnak mondható Mennyből a csontváz, ami egy karácsonyi ünneplés történetét mesélte el. A második kötet alig egy évszakkal később veszi fel a fonalat. Az előző részben megismert szereplők mind egy szálig megjelennek Imogen húsvéti lakomáján is, de felbukkan egy régi távoli rokon, és szokás szerint jó pár új arc is. 

A regény cselekménye, Fablétől megszokottan több szálon fut, igyekszem spoiler mentesen, szőrmentén megírni. 

Mint a fülszövegből kiolvasható, Aetna és Rosco, a Szexbabás zsaru szerelme éppen nem várt fordulathoz ért karácsony és húsvét között, ezért ők szolgáltatják az egyik szálat. A régi rokon falubeli esküvője is tartogat számos nem várt fordulatot, de bizony nem megy a húsvéti feltámadási színdarab sem zökkenőmentesen, amihez pedig Imogen is próbált szervezési segítséget, meg szeszt nyújtani. 

Szerintem ezúttal jóval kevesebb szellemlény téblábol a történetben, én Uly bácsit többször is hiányoltam. Viszont a karcosabb női karakterek valahogy jobban elszaporodtak mind a való világunkban, mind a könyvben - őket olvasván többször is bólogat az ember, mert találkozott már ilyesféle némberekkel az életben. Én nagyon örültem, hogy most kevesebb az aktuális poén, beszólás, nincs benne a mostanában Vav könyvekben elharapózott életbölcsesség, megmondóláz – ami miatt például leszoktam a Halkirálynő sorozatról, vagy ami számottevő például a Holt volt, holt nem volt-ban is.

Ez egy habkönnyű, szórakoztató folytatás, rengeteg kacagtató fordulattal; remélem, nem kell majd egy évtizedet várni a következő részre. Noha nem színtisztán annyira jó, mint az előző rész, azért ez is bőven többször olvasós lesz. 

Nekem most nagyon kellett egy ilyen agyamat kikapcsoló, humoros, csipkelődően gunyoros könyv, mert elborítanak az egyetemi teendők. Tökéletes hétvégi, bohó olvasmány volt.

Hozok nektek pár idézetet, kedvcsinálónak, de legközelebb majd ceruzával mellettem fogom olvasni, mert volt benne bőven magvas gondolat, ahogy már azt megszokhattuk :))

"A pórnép ugyanannyit ér, mint a pedigrés, csak kisebb házban él."

***

"Noha elájulni nem férfias, nincs jobb kiút a kollapszusnál."

****

"– Én is lefekszem – jelentette ne Geneva.- Máris szörnyen táskáskodom. Ez még akkor sem állna jól nekem, ha Louis Vuittonok nőnének a szemem alá."

***
"Ajándék szesznek ne nézd a fokát"
 ;)

Read More

A hét verse - Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz

Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz

Hatalmas ősz. 

Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, 

hogy nagyra nősz.

Te jó, te nagy, 

ami akartam lenni, régen, egykor, 

most az te vagy.

Igaz, egész, 

mely önnön-magát bátran koronázza 

s az éjbe néz.

Azt hittem én, 

gőgös és hervadó virág leszek csak, 

szép és szegény.

Bús szemű bölcs 

itt állok, ember, karomon a gyermek, 

a lágy gyümölcs.

A kar, a kar, 

egy ember ága, lombos és gyümölcsös, 

mit is akar?

A sors vagyok, 

a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet. 

Mondd, ki nagyobb?

Vágytam vakon, 

és ami vágyam itt-ott megmaradt még, 

eléd rakom.

Arany-idő, 

vigasztaló, mosollyal szomorító, 

kibékítő.

Hatalmas ősz. 

Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, 

hogy nagyra nősz.

***

Vers forrása:
Gabo karca. 

Read More

Fr@ncba ​az érzelmekkel, Fr@ncba a szerelemmel

FÜLSZÖVEG:

Eleged ​van abból, hogy mindig elszúrod? 

Egy seggfejjel kell együtt dolgoznod? 

Agresszív családtagod van, és nem tudod, hogy szereld le? 

Félsz, hogy tönkreteszed a gyereked életét? 

Szívesen szabadjára engednéd a dühödet? 

Szeretnél pozitívabb lenni? 

Vissza akarod szerezni a szerelmedet, aki elhagyott? 

Sehogy se értesz szót a szüleiddel?

Ha az ember efféle problémákkal, lelki bajokkal, rossz szokásokkal küzd, pszichológushoz fordul, vagy kézbe vesz egy önfejlesztő könyvet. Csak az a bökkenő, hogy a legtöbb Segíts magadon! típusú írás arra buzdít, hogy nézz és szállj magadba, fedezd fel legrejtettebb érzéseidet és vágyaidat, váltsd valóra legvadabb álmaidat. Márpedig ez gyakran több kudarcélményt és frusztrációt hoz, mint amennyi pozitív eredményt. 

A Michael I. Bennett és Sarah Bennett szerzőpáros, apa és lánya, most azt tanácsolja, hogy a francba az ilyen könyvekkel, az önboncolással és önsajnálattal, a folytonos köldöknézéssel! Az általuk javasolt terápia két szóban foglalható össze: Térjünk a lényegre! Arra buzdítanak, hogy reálisabb célokat és kivitelezhetőbb megoldásokat keressünk, hogy fogadjuk el azt, amin amúgy sem tudunk változtatni. Persze, az érzelmekben azért ők is hisznek, csak éppen tudják, milyen vakvágányokra vihetik az embert, ha csak rájuk hagyatkozunk. Józan, praktikus és emberséges tanácsaikkal kalauzolnak minket a mindennapos kapcsolati és életvezetési problémák útvesztőjében, a való életből vett példák segítségével cáfolva rá számos romantikus tévhitre, káros beidegződésre.

Ha megfogadod útmutatásukat, a Francba az érzelmekkel lesz az utolsó önfejlesztő könyv, amelyet el kellett olvasnod!

A kötet ITT kapható -20% kiadói kedvezménnyel! 

https://www.jaffa.hu/benett-michael-and-sarah-m-498

Nagyon ritka, hogy egy bejegyzésben kettő könyvről írnék, de most az a dolog aktualitása, hogy ugyanaz a szerzőpáros, apa-lánya, és hogy borzalmasan el vagyok késve ezzel a recenzióval.

Még szeptemberben kaptam meg a két kötetet, frissen, nyomdaszagúan, és a Francba az érzelmekkel részt el is olvastam egy hónapon belül. De sajnos, hiába ígért a fülszöveg humoros, egyedi stílust, valamiért az első mű nem jött be nekem.
A kötet témái: francba az önfejlesztéssel, önbecsüléssel, becsülettel, segítőkészséggel, nyugalommal, szerelemmel, kommunikációval, gyerekneveléssel, Seggfejekkel, a kezelésekkel. 

Sajnos visszanézve sem tudnám megmondani, hogy mi nem tetszett rajta, habár mondjuk nekem pont a szöveg érthetőségével elég sok gondom volt. Egyfelől, ahogy a Tíz kicsi könyv bloggere is írta, néhol unalmas, ismétlődő volt az első kötet, máshol viszont a személyeskedő, jópofáskodónak szánt poénok nem jöttek be. 

Szerintem a Francba az érzelmekkel egy tipikus anti-önfejlesztő könyv, jócskán hasonlít például Mark Manson A „Lesz*rom” rafinált művészetéhez, valamint Sarah Knight Nagy ívben (The Life-Changing Magic of Not Giving a F*ck) kötetéhez.
Azoknak, akik ezt a stílust szeretik, a néhol személyeskedésbe forduló, beszólogató, nagyon földhöz ragadt tartalommal bíró könyveket – na, ők fogják szeretni a Francba az érzelmekkel-t is.

Engem azonban sok-sok mondat zavart, néhol az volt az érzésem, hogy az apuka, Bennet-papa :D elkezdte írni a szöveget, aztán a lánya odakanyarított egy-egy poént. Volt egy beszólása, amit még Boglarina barátnőmnek is megmutattam: 

„Ha a megkönnyebbülés elérésére alkalmazott módszerek mind csődöt mondanak, fogadd el, hogy megszívtad.”

Mondjuk ez a kijelentés nagyon közvetlen, nagyon baráti, de valószínűbbnek tartom, hogy az újságíró Sarah-tól származott, semmint a pszichológus Michael Bennet-től.
Olvasás után azon morfondíroztam, hogy jó, én viszonylag rendben vagyok, csak meghökkenek egy ilyen mondaton, de ha egy tényleg lelki beteg veszi kézbe a könyvet, és rábukkan a 202. oldal tetején erre a beszólásra, akkor annak mi lesz a reakciója?

Ezek után talán érthető, hogy kicsit félve vettem kézbe a Francba a szerelemmel részt, ami viszont jóval inkább elnyerte a tetszésemet. Visszanézve talán az első kötettel az is a probléma, hogy túl sok mindent akar megoldani, egyetlen kötetben, az érzelmi élet összes oldalát, kezdve a szülőktől, házastárstól, családtagoktól, gyerekektől, főnöktől, munkatársaktól, barátoktól, önfejlesztéstől a terápiáig is – 12 hosszú fejezetben. 

A szerelemről szóló kötet viszont csak 9 fejezetes, és nagyon jól felépített mű. Eredetileg az érzelmekről szóló rész 2015-ben jelent meg, a szerelmes pedig 2017-es, látszódik a stílusbeli összecsiszolódás, gyakorlat is. Átgondoltabb, talán picit konzervatívabb, de mindenesetre jóval szélesebb olvasórétegnek szóló mű.

A bevezetőben azzal a mára lassan közismert ténnyel indít, hogy bizony a szerelem elmúlik nagyjából úgy 18 hónap alatt egy párkapcsolatban, és ha tartós boldogságra vágyik az ember, akkor érdemesebb a gazdasági, üzleti döntésekhez hasonlóan, alaposabban átgondolni a párválasztást. 

A kisugárzás, a szépség, a kémia, a kommunikáció, a humorérzék, a családi háttér, az intelligencia és az egzisztencia kerül terítékre fejezetenként ebben a könyvben.
Minden téma három oldalról kerül megvizsgálásra, ha az olvasó érintett például a szépségben, ha a párja, illetve, hogy mi az adott témakör szerepe a házasságban. Egy-egy fejezet közben 5-10 kérdéses, feleletválasztós, csajmagazin stílusú kvíz is szerepel, de több alapvető kritériumokat összefoglaló táblázat segít eligazodni egy témán belül. 

A legjobbak pedig a térképek, Randizak vele vagy sem? Szakítsak vele vagy sem? A/B/C útvonalon elinduló elágazásain olyan hihetetlen, és ezúttal tényleg humoros ötletek vannak, hogy csak na. 

Összességében nekem a rózsaszín kötet, a Francba a szerelemmel sokkal-sokkal jobban bejött, de mint írtam, a hagyományos önsegítő könyveket utálóknak tetszeni fog az első rész is, a Francba az érzelmekkel. 

FÜLSZÖVEG:

Mindig ​a legveszedelmesebb csábítókba zúgsz bele? 
Újra és újra rájössz, hogy nem a megfelelő emberrel randiztál? 
Fész, hogy sohasem találod meg a „másik feledet”? 
Hódítani akarsz, de nem tudod, hogyan? 
Tartós párkapcsolatra vágysz? 
Úgy érzed, nem vonzódsz már annyira partneredhez? 
Ki nem állhatod a párod szüleit?

A legtöbb párkapcsolatokkal foglalkozó könyv azzal kecsegteti az olvasóit, hogy segít nekik megtalálni a nagy Ő-t, mert hiszen a kétszemélyes boldogság záloga csakis az igazi szerelem lehet. A Michael I. Bennett és Sarah Bennett szerzőpáros, apa és lánya erre azt mondja, hogy a francba az ilyen romantikus elképzelésekkel! A szerelem persze szükséges, de nem elégséges feltétele a hosszú távon is jól működő párkapcsolatnak. Ne kizárólag a szerelem, a vágy, a testi vonzalom, a társhiány… vagyis az érzelmeink alapján válasszunk párt! Ne a lelki társunkat vagy szenvedélyes szeretőt keressünk, hanem olyasvalakit, akivel közösen sikeresebben vezethetjük az élet elnevezésű vállalkozást, mint egyedül. 
A szerzők feltárják előttünk a jó társkapcsolat józan paraszti ésszel is belátható, gyakorlati szempontjait és feltételeit. Megtanítanak rá, hogyan mérjük fel reálisan, hogy mi vár ránk, és valójában mire van szükségünk. Tanácsaik segítenek abban, hogy ne hagyjuk eluralkodni érzelmeinket, hanem ügyesen kombináljuk egyfajta menedzserszemlélettel és üzleti módszertannal. Ha sikerül megteremtenünk a kellő egyensúlyt, akkor esélyünk van rá, hogy megfelelő partnert találjunk, vagy legalábbis elkerüljük a nagy csalódásokat.


A kötet ITT kapható -20% kiadói kedvezménnyel! 

Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

Read More

A hét verse - Nagy István Attila: Elrejtem magam

Nagy István Attila: Elrejtem magam

elrejtem magam hogy megtalálhass 

alkonyatból vetek neked ágyat 

kiszólok érted az éjszakámból 

elengedlek ha a hajnal lángol 

tűnődő ujjaimmal vigyázok 

ne riassza el a csönd az álmot 

elrejtem magam hogy megtalálhass 

szavaimból vetek neked ágyat 

metaforákkal üzenek érted 

végigfut a láz ha megérted 

vacogsz? borítalak takaróval: 

melledre hajlok perzselő szókkal 

elrejtem magam hogy megtalálhass 

karjaimból vetek neked ágyat 

szólok a májusi orgonának 

a már elköszönő gyöngyvirágnak 

és neked is ne siess maradj még – 

hullajtja szirmát a tavaszi ég

****

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1175132
Kép:
Pexels.com

Read More

Holch Gábor: Ez ​a város egy távoli bolygó

FÜLSZÖVEG:

Minden ​utazás egyben időutazás is. A világjáró táthatja a száját a jövő üvegtornyai között vagy fintoroghat az elmaradottság sikátoraiban, végül azonban az olcsó sci-fik hőseihez hasonlóan saját magával kell szembenéznie: Honnan jövök? Hová megyek? Ki vagyok? Mit keresek? 

Ezek a kérdések zakatoltak az immár húsz éve külföldön élő diplomata-tanácsadó szerző fejében egy fülledt péntek délután, a sanghaji kommunikációs tanácsadó cég irodájában, ahol részállású coachként dolgozott. „A főnökök és befektetők eltűntek, a projektek megszakadtak, az ügyfelek pedig a pénzüket követelik", mondta sokadik cigarettájára gyújtva Wang, az értékesítési igazgató. „Arra gondoltam, hogy mi ketten átvehetnénk a céget."

Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást. Kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tüntetésre készülődő városlakók testközeli történetein keresztül érezteti az egyszerre mindenhová és sehová sem tartozás különös súlytalanságát. Azt, hogy mit jelent magyar világpolgárként hazánkra az ázsiai metropoliszok fényévnyi távolából visszatekinteni. 

Talán annak is segít ezt megérteni, akinek nincs kedve két bőrönddel nekivágni a nagyvilágnak.

A kötet a Magyarok külföldön sorozat ötödik darabja.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)

Megint messzebbről fogom kezdeni a véleményemet, de talán már megszokhattátok, hogy igyekszem egy kis személyességet belecsempészni a bejegyzéseimbe.
Most azzal a vallomással indítok, hogy bár én ezt a könyvet elég hamar bejelöltem, hogy olvasom, valójában napokig halogattam azt, hogy ténylegesen kezembe vegyem. Az ok abban keresendő, hogy abban a könyvmoly betegségben szenvedek, hogy rengeteget olvastam az idén, de nagyon-nagyon kevés maradandó olvasmányélményem van.

Holch Gábor önéletrajzi elemekben bővelkedő, anekdotázós ismeretterjesztő műve viszont roppant kellemes érzeteket hagyott maga után. De hát tudhattam volna, hogy tetszeni fog a könyv, hiszen Theodora és Bea is dicsérték, a kötet hátsó oldalára pedig Gábor régi barátja, Nyáry Krisztián írt ajánlót.
Nem megyek el a nélkül sem, hogy megemlítsem, szuper a védőborító, de még klasszabb, mikor lekerül, és sárga szín ötlik az olvasó szemébe. Értitek a poént: egy sárga könyv szól Kínáról ;)


No, de hosszas bevezetőm után mit is dicsérjek a könyvön?
Nekem az nagyon tetszett, hogy közvetlen, roppant olvasmányos stílusú, csöppet sincs elszállva a szerző magától – holott az üzleti sikerei, magánéleti ismeretségei nyomán gyanítom, hogy lehetne. Holch Gábor gyermekkora nem volt tipikusnak mondható, édesapja a Tungsramnál dolgozott, így a család pár évig kint élt Irakban. Itthon is többször váltott iskolát, költöztek a belvárosból Budára, ezért számára az ismerkedés, újrakezdés elég természetes. Előbb az Eltén tanult, majd következett a CEU, aztán Bécs, a diplomataiskola.
Boszniában az EBESZ békafenntartó iroda után került Kínába, ahol talán véglegesen letelepedett – bár egy ilyen bevallottan világpolgár, kalandor természetű embernél ezt senki sem tudja biztosan.


Mindezen felsorolt helyekről (Magyarország, Irak, Bécs, Bosznia) szól a kötet, sok információ lakozik benne Kínáról, de Ázsia minden részéről.
Nem is tudtam eldönteni, hogy mi volt mókásabb: a kambodzsai romváros túra sztorija, vagy a Szecsuán tartomány, Emei hegyén található kolostor de luxe szobája. Ami egyébiránt feltűnően hasonlít a Jedi visszatért evok falujára…
Ezen kívül meglehetősen elgondolkodtató könyv, sokat morfondírozik a kozmopolita, kalandor, világcsavargó, otthontalan, másság, kulturális különbségek témában, tehát ha nagyon be akarnám gyömöszölni egy kategóriába, akkor azt emelném ki, hogy ez egy interkulturális kötet, egy multikulturális felfogású szerzőtől.

A legérdekesebbek az apró, szinte elmesélhetetlen különbségek a kultúrák között, amivel Gábor egyfelől nap mint nap találkozik, másfelől dolgozik, hiszen nemzetközi cégeknek nyújt tanácsadást, tréninget, akik Ázsiában, de főképpen Kínában akarnak befektetni. Az üzletről kevés szó esik, amit mesél, az is mind történetbe ágyazva derül ki.
Extrovertált személyiségként gondolom az, hogy írt önmagáról, nem okozott gondot, de nagyon ügyesen tette, három lépés távolságot megtartva, semmilyen túlságosan magánéleti dolgot el nem árulva.
Talán az egyetlen kivétel e szabály alól a felesége, aki egy elvált kínai nő, egyedülálló anya, aki nem remélhette, hogy válása után még egyszer megházasodik, mert a kínai férfiak nem hajlandóak ’más levetett feleségét’ magukhoz venni.

A kötet még egy-két ponton ilyen vérforralóan egyenes, mikor arról ír, hogy hány országban nem vezethetnek nők, vagy, hogy Ázsiában számos helyen mai napig lehetetlen női vezetőket találni a cégekben.  Ami nekünk természetes, az máshol undorító szokás, és vica versa.

„Mások rendjével összehasonlítva a sajátunk mindig ésszerűbbnek, nyilvánvalóbbnak tűnik.”Ezen az elven való felülemelkedésre buzdít a könyv, miközben Holch Gábor bölcsen belátja, nem mindenki szeretne világpolgár, vagy multikulti lenni. És ez így is van, de itt van nekünk ez a kötet, aminek a segítségével a karosszékünkből utazhatunk a világ számos tájékára.
Jó olvasást, szórakozást kívánok, nekem ez 5 csillagos élmény volt :)

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

Read More

A hét verse - Zelk Zoltán: Nyár és tél között

Zelk Zoltán: Nyár és tél között

Nyár és tél között úgy vándorol 

Október, November, 

mint a poros országúton 

két szomorú ember.

Kertek, lankák körül jönnek, 

mennek havas tájra, 

búsan integet utánuk 

egy kopár fa ága.

Mint rossz gyerek, a szél őket 

sárral megdobálja, 

utánuk fut, ruhájukat 

s hajukat cibálja.

Nyár mögöttük, tél előttük, 

néha meg-megállnak 

s búcsút intenek a hervadt, 

búslakodó tájnak.

***

Vers forrása:

https://moly.hu/karcok/1181096

Kép:
http://autumncozy.tumblr.com/

Read More

Vámos Miklós: Legközelebb ​majd sikerül

FÜLSZÖVEG:

Engem ​az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem. Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk – élet-halál kérdése –, csak én segíthetek. Néha nem sikerül elzárkóznom. Aztán a kávéházban várnak, s rendre kiderül, hogy párkapcsolati (válási, szakítási) tanácsot kérnek. Van abban ráció, hogy tőlem: kétszer váltam, továbbá jogi diplomával rendelkezem, meg ugye a közismert empátiám.

Emiatt fontolgattam egy ideje, hogy egy hozzám hasonló amatőr kapcsolatjavítóról írjak könyvet. Esetleg a figura legyen azonos a Borgisz című korai kisregényemben szereplő tizenkilenc éves Najn Ivánnal. Miféle felnőtt vált belőle? Egy központi alakot terveztem, kettő lett belőle.

A Borgisz kilenc hónap története, ez a könyv kilenc évé. Ugyanakkor a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nyelv eszközei engedik. Voltaképp szimfonikus regény keletkezett, zenés próza. Végül örömpróza? Bárcsak.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)

Ez idén a harmadik VM olvasmányom, a Töredelmes vallomást nagyon-nagyon szerettem, a New York–Budapest metró hullámzó élmény volt, hol untam, hol remekül szórakoztatott, de bizony a Legközelebb majd sikerül bennem is vegyes érzelmeket keltett.

A kiindulópont Nagy Iván filmíró találkozása Kispéter Iván hangmérnökkel, ez utóbbi szülinapi buliján esik meg. Az este folyamán a két férfiú között barátság szövődik, mivel mindketten rajonganak Beethovenért. A filmíró Iván egy ideje már hordozta magában egy zenefilm ötletét, ami a megsüketült zenészóriásról szólna, és most az Ég áldásának tekinti a hangmérnök Iván Beethovenhez kapcsolódó tudását.

El is határozzák, hogy ezentúl közösen fognak a filmforgatókönyvön dolgozni, valamint mellékesként nekiállnak mediálni, vagyis válófélben lévő házaspárok közötti vitákban közvetíteni. 

Az üzlet akkor indul be igazán, mikor Lilike, Nagy Iván egyik fiatalkori barátnője hívja ki Bécsbe a két Ivánt mediálni, 10 ezer euro fizetség fejében.
A volt táncosnő, jelenlegi tangótanár olyan típusú nő, aki mindenkit, mindenhol ismer, mindent el tud intézni, mindennek szeret utánajárni, és mindenbe beleszólni. Felkarolja a két Ivánt, szerez nekik egy ügyvédnőt, céget alapítanak, és szárnyalásba kezd a vállalkozásuk. 

Csak éppen a magánéletük bonyolódik egyre kuszábbra, illetve a filmforgatókönyv nem halad semerre.

"A mediálásokon gyakran elhangzott a vád: a másik nem tud elköteleződni. Olykor az önvád is. És fölvetődik, hogy miért? miért?? miért??? A hangmérnök egyszer kibökte a filmírónak: Öregem, én tulképp nem értem ezt az elkötelezés-parát, ha együtt vannak, az még nem az?

Nagy Iván bonyolult magyarázatba fogott a huszonegyedik századról, amelyben fölgyorsult a tárgyak és a személyek elhasználódása. Aki látja maga körül, hogy valamennyi házasságban menetrendszerűen bekövetkezik a válás, és minden párkapcsolatban a szakítás – ezt ugye mi tudjuk a legjobban –, az joggal ódzkodik az eljegyzési gyűrűtől és az anyakönyvvezetőtől. A férfiaknak kevesebb a hiányérzetük, de a nők számára a házasság olyan, mint a kötelező minimum. Akkor is akarják, ha tudják, nem sokra mennek vele."

Rengeteg különböző párkapcsolati zavart, konfliktust vonultat fel Vámos Miklós, és bizony időnként azt éreztem, hogy Fortuna istennő kegyeltje volt a két Iván, mikor egy-egy ügyet sikerült hatalmas mákkal, teljesen kiszámíthatatlan módon lezárniuk.
A kötet epizódszerű, elvileg 2010-ben kezdődik, és 2018-ban fejeződik be, néhol ki is hagyott 1-2 évet a történet. A két Ivánon kívül Lilike még a főszereplő, vagy inkább azt mondanám, hogy katalizátor, egy-egy problémát ő old meg, de bőven képes ellentétet szítani is. Nekem folyton az jutott eszembe, hogy ez egy Ember tragédiája feldolgozás, a két Iván a csetlő-botló Ádám, Lili pedig hol Éva, ártatlan, imádnivaló, hol a kígyó, kísértő, többarcú démon.
Akad még számos hölgy is, mindkét férfiú élettörténetében, akik többször, többet is szerepelnek, de nem fogok spoilerezni, bocsánat.

Ami meghökkentő volt, hogy mennyire nem pozitív egyik szereplő sem, sem az Ivánok, sem Lili, de igazából a mellékszereplők sem. Ettől függetlenül nekem Lilike volt a kedvencem.
Megmondom őszintén, hogy nekem kicsit hosszú volt az előkészítés, az első 50  oldal untatott, viszont utána annyira felgyorsultak az események, hogy alig bírtam letenni a könyvet ;)
Igazából ez nem is egy összefüggő regény, inkább egy regényfolyam zanzásított változata, néhol road-movie elemekkel, sok-sok komolyzenei, Beethoven életét leíró részekkel. Teljesen kiszámíthatatlan volt a könyv vége, holott egy darabig az egyik Iván élete szinte lekopírozza Beethoven sorsát.
Talán szerencsésebb lett volna fordítva megjelentetni a két könyvet, előbb ezt, aztán a Töredelmes vallomást, mert az tényleg nagyon-nagyon magasra tette a lécet, amit a Legközelebb majd sikerül nem tudott átugorni.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

Read More