Mariann könyvtára

Tavaly ilyenkor már bőszen számítgattam, hogy mit tettem le 11 hónap alatt az asztalra, idén valahogy felfogni azt, hogy már vége van novembernek tisztára kihívás számomra.
Picit rohadtul sűrű hónapunk volt, már az egész családunk azt várja, mikor decemberben végre befejeződik az ovi, suli, gimi, egyetem, és családi körben kiereszthetjük a gőzt.

Novemberben most tényleg keveset olvastam, a 10 olvasmányból csak hat darab felnőtt, vagy nem képeskönyv, 100 oldal alatti mű.
Olvasási válságban szenvedek, jobban mondva: rengeteget olvasok, kutatok, írok, fordítok egyetemi beadandókhoz, és nem jó keverni a stílusokat.
Legalábbis ha nagyon foglalkoztat egy-egy olvasmány, szórakoztató történet, akkor nem tudok komoly dolgokról, megfelelő minőségben írni.
Még az szokott ilyenkor működni, hogy vagy nem fikciós, hanem ismeretterjesztő könyveket olvasok magyarul, de még jobb ha inkább angolul olvasok - akár non-fictiont, vagy fanfictiont.
Fura módon nekem ez vált be legjobban :)
Novemberben olvastam ezeket a könyveket:

1. Molière: Tartuffe / A fösvény
2. Holch Gábor: Ez a város egy távoli bolygó
3. Sarah Knight: The Life-Changing Magic of Not Giving a F*ck
4. Matt Haig: Notes on a Nervous Planet
5. Walt Disney – Alice Csodaországban
6. Virág Emília: Lidércmegálló
7. Kareen Zebroff: Jóga mindenkinek
8. Michael Bennett – Sarah Bennett: Fr@ncba a szerelemmel
9. Vavyan Fable: Mennyből a Húsvét
10. Ungváry Rudolf – Vajda Erik: Könyvtári információkeresés
    

Október végén olvastam James Clear könyvét, az Atomic Habits-et, még nem hoztam róla értékelést, viszont az egyik atombiztos módszerét használtam novemberben ezért mesélek most róla.

Mint már számtalanszor említettem, Twitter megszállott vagyok, viszont úgy nehéz bármiféle egyetemi jeggyel értékelhetőt beadni, ha folyton a közösségi oldalon lógok, csiripelek, válaszolok.
James Clear ötlete ultraradikális, ellenben bevált: meg kell kérned egy hozzád közel álló, megbízható egyént, hogy változtassa meg a social media accountod jelszavát, tehát kizáratod magad :D
Lehet ez a megbízható egyén egy barát, családtag, testvér, anyuka-apuka, házas-élettárs, legjobb barát - esetemben a 15 éves kamaszlányom volt.

Hogy miért kellett ilyen cselhez folyamodnom?
Egyfelől ismerem magam, tegnap délután óta, mióta visszakapcsoltam a twittert, már legalább 20 csiripet, hozzászólást írtam, a jövő heti fordítások viszont állnak :D
Másfelől meg a twittert nem lehet 30 napra deaktiválni, különben elveszíted a fiókodat. Meglepő módon a fészbúk türelmesebb e tekintetben.




Könyvbeszerzések tekintetében ez a hónap egy csőd volt, hat könyvet vettem és még kettő előrendelés úton van hozzám. Az amazonos ekönyvekről meg nem mernék érdemben nyilatkozni :))
Elvileg arra készültem, hogy jövőre NEM veszek fizikai könyvet, erre a General Press bejelentette, hogy január végén kiadják Madeline Miller Kirkéjét Xd
Nehéz a könyvhalmozók élete, kérem szépen. 

Arwen blogján találtam egy nagyon klassz kis posztot, Tippek olvasási válság idejére , aminek úgy megörültem, hogy jé, nem csak én szenvedek most a dologgal.
Nekem idén még 3 könyvet "kell" elolvasnom: egy recit + 2 várólista csökkentést, de nagyon nyögvenyelősen megy.
Múlt héten azt találtam ki, hogy összeadtam az oldalszámokat, elosztottam 30-al, így karácsonyig elég csak napi 50 oldalt olvasnom. És persze ezt kiírtam molyra karcban, fészbúkra, instagramra :D
(Egyfelől jó, ha tényleg az elszállt könyvmolyok is bevallják, hogy van ilyen; másfelől hogy elszámoltatható legyek, valaki, valamilyen platformon biztosan rá fog kérdezni, hogyan állok.)

Íme a három KELL:


Csak hogy itt is kérdezni lehessen, hogy állok ;)

A vadregényes múltú, szellemjárta kúriában és annak környezetében elúrhodik a káosz. Csakhogy Imogen régebben elhunyt, rendszeresen kísértő és barkácsoló férje, a Drága Uly közbelép. 

Így a káosz kiteljesedik.

Forrás: https://www.konyvtunder.hu/

„Minden történetnek van előzménye, de nem minden előzménynek van története, ám ez utóbbi a mi szempontunkból sokadlagos.”

A Mennyből a húsvét ezzel a külső szemlélőknek rejtélyes mondattal indul, de a Fable rajongók értik, hogy miért ez az első mondat. 2009-ben jelent meg, a ma már klasszikus-kultikusnak mondható Mennyből a csontváz, ami egy karácsonyi ünneplés történetét mesélte el. A második kötet alig egy évszakkal később veszi fel a fonalat. Az előző részben megismert szereplők mind egy szálig megjelennek Imogen húsvéti lakomáján is, de felbukkan egy régi távoli rokon, és szokás szerint jó pár új arc is. 

A regény cselekménye, Fablétől megszokottan több szálon fut, igyekszem spoiler mentesen, szőrmentén megírni. 

Mint a fülszövegből kiolvasható, Aetna és Rosco, a Szexbabás zsaru szerelme éppen nem várt fordulathoz ért karácsony és húsvét között, ezért ők szolgáltatják az egyik szálat. A régi rokon falubeli esküvője is tartogat számos nem várt fordulatot, de bizony nem megy a húsvéti feltámadási színdarab sem zökkenőmentesen, amihez pedig Imogen is próbált szervezési segítséget, meg szeszt nyújtani. 

Szerintem ezúttal jóval kevesebb szellemlény téblábol a történetben, én Uly bácsit többször is hiányoltam. Viszont a karcosabb női karakterek valahogy jobban elszaporodtak mind a való világunkban, mind a könyvben - őket olvasván többször is bólogat az ember, mert találkozott már ilyesféle némberekkel az életben. Én nagyon örültem, hogy most kevesebb az aktuális poén, beszólás, nincs benne a mostanában Vav könyvekben elharapózott életbölcsesség, megmondóláz – ami miatt például leszoktam a Halkirálynő sorozatról, vagy ami számottevő például a Holt volt, holt nem volt-ban is.

Ez egy habkönnyű, szórakoztató folytatás, rengeteg kacagtató fordulattal; remélem, nem kell majd egy évtizedet várni a következő részre. Noha nem színtisztán annyira jó, mint az előző rész, azért ez is bőven többször olvasós lesz. 

Nekem most nagyon kellett egy ilyen agyamat kikapcsoló, humoros, csipkelődően gunyoros könyv, mert elborítanak az egyetemi teendők. Tökéletes hétvégi, bohó olvasmány volt.

Hozok nektek pár idézetet, kedvcsinálónak, de legközelebb majd ceruzával mellettem fogom olvasni, mert volt benne bőven magvas gondolat, ahogy már azt megszokhattuk :))

"A pórnép ugyanannyit ér, mint a pedigrés, csak kisebb házban él."

***

"Noha elájulni nem férfias, nincs jobb kiút a kollapszusnál."

****

"– Én is lefekszem – jelentette ne Geneva.- Máris szörnyen táskáskodom. Ez még akkor sem állna jól nekem, ha Louis Vuittonok nőnének a szemem alá."

***
"Ajándék szesznek ne nézd a fokát"
 ;)

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)




Megint messzebbről fogom kezdeni a véleményemet, de talán már megszokhattátok, hogy igyekszem egy kis személyességet belecsempészni a bejegyzéseimbe.
Most azzal a vallomással indítok, hogy bár én ezt a könyvet elég hamar bejelöltem, hogy olvasom, valójában napokig halogattam azt, hogy ténylegesen kezembe vegyem. Az ok abban keresendő, hogy abban a könyvmoly betegségben szenvedek, hogy rengeteget olvastam az idén, de nagyon-nagyon kevés maradandó olvasmányélményem van.

Holch Gábor önéletrajzi elemekben bővelkedő, anekdotázós ismeretterjesztő műve viszont roppant kellemes érzeteket hagyott maga után. De hát tudhattam volna, hogy tetszeni fog a könyv, hiszen Theodora és Bea is dicsérték, a kötet hátsó oldalára pedig Gábor régi barátja, Nyáry Krisztián írt ajánlót.
Nem megyek el a nélkül sem, hogy megemlítsem, szuper a védőborító, de még klasszabb, mikor lekerül, és sárga szín ötlik az olvasó szemébe. Értitek a poént: egy sárga könyv szól Kínáról ;)


No, de hosszas bevezetőm után mit is dicsérjek a könyvön?
Nekem az nagyon tetszett, hogy közvetlen, roppant olvasmányos stílusú, csöppet sincs elszállva a szerző magától – holott az üzleti sikerei, magánéleti ismeretségei nyomán gyanítom, hogy lehetne. Holch Gábor gyermekkora nem volt tipikusnak mondható, édesapja a Tungsramnál dolgozott, így a család pár évig kint élt Irakban. Itthon is többször váltott iskolát, költöztek a belvárosból Budára, ezért számára az ismerkedés, újrakezdés elég természetes. Előbb az Eltén tanult, majd következett a CEU, aztán Bécs, a diplomataiskola.
Boszniában az EBESZ békafenntartó iroda után került Kínába, ahol talán véglegesen letelepedett – bár egy ilyen bevallottan világpolgár, kalandor természetű embernél ezt senki sem tudja biztosan.


Mindezen felsorolt helyekről (Magyarország, Irak, Bécs, Bosznia) szól a kötet, sok információ lakozik benne Kínáról, de Ázsia minden részéről.
Nem is tudtam eldönteni, hogy mi volt mókásabb: a kambodzsai romváros túra sztorija, vagy a Szecsuán tartomány, Emei hegyén található kolostor de luxe szobája. Ami egyébiránt feltűnően hasonlít a Jedi visszatért evok falujára…
Ezen kívül meglehetősen elgondolkodtató könyv, sokat morfondírozik a kozmopolita, kalandor, világcsavargó, otthontalan, másság, kulturális különbségek témában, tehát ha nagyon be akarnám gyömöszölni egy kategóriába, akkor azt emelném ki, hogy ez egy interkulturális kötet, egy multikulturális felfogású szerzőtől.




A legérdekesebbek az apró, szinte elmesélhetetlen különbségek a kultúrák között, amivel Gábor egyfelől nap mint nap találkozik, másfelől dolgozik, hiszen nemzetközi cégeknek nyújt tanácsadást, tréninget, akik Ázsiában, de főképpen Kínában akarnak befektetni. Az üzletről kevés szó esik, amit mesél, az is mind történetbe ágyazva derül ki.
Extrovertált személyiségként gondolom az, hogy írt önmagáról, nem okozott gondot, de nagyon ügyesen tette, három lépés távolságot megtartva, semmilyen túlságosan magánéleti dolgot el nem árulva.
Talán az egyetlen kivétel e szabály alól a felesége, aki egy elvált kínai nő, egyedülálló anya, aki nem remélhette, hogy válása után még egyszer megházasodik, mert a kínai férfiak nem hajlandóak ’más levetett feleségét’ magukhoz venni.

A kötet még egy-két ponton ilyen vérforralóan egyenes, mikor arról ír, hogy hány országban nem vezethetnek nők, vagy, hogy Ázsiában számos helyen mai napig lehetetlen női vezetőket találni a cégekben.  Ami nekünk természetes, az máshol undorító szokás, és vica versa.

„Mások rendjével összehasonlítva a sajátunk mindig ésszerűbbnek, nyilvánvalóbbnak tűnik.”Ezen az elven való felülemelkedésre buzdít a könyv, miközben Holch Gábor bölcsen belátja, nem mindenki szeretne világpolgár, vagy multikulti lenni. És ez így is van, de itt van nekünk ez a kötet, aminek a segítségével a karosszékünkből utazhatunk a világ számos tájékára.
Jó olvasást, szórakozást kívánok, nekem ez 5 csillagos élmény volt :)

Rengeteg különböző párkapcsolati zavart, konfliktust vonultat fel Vámos Miklós, és bizony időnként azt éreztem, hogy Fortuna istennő kegyeltje volt a két Iván, mikor egy-egy ügyet sikerült hatalmas mákkal, teljesen kiszámíthatatlan módon lezárniuk.
A kötet epizódszerű, elvileg 2010-ben kezdődik, és 2018-ban fejeződik be, néhol ki is hagyott 1-2 évet a történet. A két Ivánon kívül Lilike még a főszereplő, vagy inkább azt mondanám, hogy katalizátor, egy-egy problémát ő old meg, de bőven képes ellentétet szítani is. Nekem folyton az jutott eszembe, hogy ez egy Ember tragédiája feldolgozás, a két Iván a csetlő-botló Ádám, Lili pedig hol Éva, ártatlan, imádnivaló, hol a kígyó, kísértő, többarcú démon.
Akad még számos hölgy is, mindkét férfiú élettörténetében, akik többször, többet is szerepelnek, de nem fogok spoilerezni, bocsánat.

Ami meghökkentő volt, hogy mennyire nem pozitív egyik szereplő sem, sem az Ivánok, sem Lili, de igazából a mellékszereplők sem. Ettől függetlenül nekem Lilike volt a kedvencem.
Megmondom őszintén, hogy nekem kicsit hosszú volt az előkészítés, az első 50  oldal untatott, viszont utána annyira felgyorsultak az események, hogy alig bírtam letenni a könyvet ;)
Igazából ez nem is egy összefüggő regény, inkább egy regényfolyam zanzásított változata, néhol road-movie elemekkel, sok-sok komolyzenei, Beethoven életét leíró részekkel. Teljesen kiszámíthatatlan volt a könyv vége, holott egy darabig az egyik Iván élete szinte lekopírozza Beethoven sorsát.
Talán szerencsésebb lett volna fordítva megjelentetni a két könyvet, előbb ezt, aztán a Töredelmes vallomást, mert az tényleg nagyon-nagyon magasra tette a lécet, amit a Legközelebb majd sikerül nem tudott átugorni.