2018. november 19., hétfő

A hét verse - Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz



Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz

Hatalmas ősz. 
Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, 
hogy nagyra nősz.

Te jó, te nagy, 
ami akartam lenni, régen, egykor, 
most az te vagy.

Igaz, egész, 
mely önnön-magát bátran koronázza 
s az éjbe néz.

Azt hittem én, 
gőgös és hervadó virág leszek csak, 
szép és szegény.

Bús szemű bölcs 
itt állok, ember, karomon a gyermek, 
a lágy gyümölcs.

A kar, a kar, 
egy ember ága, lombos és gyümölcsös, 
mit is akar?

A sors vagyok, 
a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet. 
Mondd, ki nagyobb?

Vágytam vakon, 
és ami vágyam itt-ott megmaradt még, 
eléd rakom.

Arany-idő, 
vigasztaló, mosollyal szomorító, 
kibékítő.

Hatalmas ősz. 
Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, 
hogy nagyra nősz.

***

Vers forrása:
Gabo karca

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!

About Me

Saját fotó
Könyvtáros, könyves blogger, könyvmoly, 3 gyerekes anya.