Vámos Miklós: Legközelebb ​majd sikerül





FÜLSZÖVEG:


Engem ​az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem. Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk – élet-halál kérdése –, csak én segíthetek. Néha nem sikerül elzárkóznom. Aztán a kávéházban várnak, s rendre kiderül, hogy párkapcsolati (válási, szakítási) tanácsot kérnek. Van abban ráció, hogy tőlem: kétszer váltam, továbbá jogi diplomával rendelkezem, meg ugye a közismert empátiám.
Emiatt fontolgattam egy ideje, hogy egy hozzám hasonló amatőr kapcsolatjavítóról írjak könyvet. Esetleg a figura legyen azonos a Borgisz című korai kisregényemben szereplő tizenkilenc éves Najn Ivánnal. Miféle felnőtt vált belőle? Egy központi alakot terveztem, kettő lett belőle.
A Borgisz kilenc hónap története, ez a könyv kilenc évé. Ugyanakkor a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nyelv eszközei engedik. Voltaképp szimfonikus regény keletkezett, zenés próza. Végül örömpróza? Bárcsak.


A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)




Ez idén a harmadik VM olvasmányom, a Töredelmes vallomást nagyon-nagyon szerettem, a New York–Budapest metró hullámzó élmény volt, hol untam, hol remekül szórakoztatott, de bizony a Legközelebb majd sikerül bennem is vegyes érzelmeket keltett.

A kiindulópont Nagy Iván filmíró találkozása Kispéter Iván hangmérnökkel, ez utóbbi szülinapi buliján esik meg. Az este folyamán a két férfiú között barátság szövődik, mivel mindketten rajonganak Beethovenért. A filmíró Iván egy ideje már hordozta magában egy zenefilm ötletét, ami a megsüketült zenészóriásról szólna, és most az Ég áldásának tekinti a hangmérnök Iván Beethovenhez kapcsolódó tudását.

El is határozzák, hogy ezentúl közösen fognak a filmforgatókönyvön dolgozni, valamint mellékesként nekiállnak mediálni, vagyis válófélben lévő házaspárok közötti vitákban közvetíteni. 
Az üzlet akkor indul be igazán, mikor Lilike, Nagy Iván egyik fiatalkori barátnője hívja ki Bécsbe a két Ivánt mediálni, 10 ezer euro fizetség fejében.
A volt táncosnő, jelenlegi tangótanár olyan típusú nő, aki mindenkit, mindenhol ismer, mindent el tud intézni, mindennek szeret utánajárni, és mindenbe beleszólni. Felkarolja a két Ivánt, szerez nekik egy ügyvédnőt, céget alapítanak, és szárnyalásba kezd a vállalkozásuk. 
Csak éppen a magánéletük bonyolódik egyre kuszábbra, illetve a filmforgatókönyv nem halad semerre.



"A mediálásokon gyakran elhangzott a vád: a másik nem tud elköteleződni. Olykor az önvád is. És fölvetődik, hogy miért? miért?? miért??? A hangmérnök egyszer kibökte a filmírónak: Öregem, én tulképp nem értem ezt az elkötelezés-parát, ha együtt vannak, az még nem az?

Nagy Iván bonyolult magyarázatba fogott a huszonegyedik századról, amelyben fölgyorsult a tárgyak és a személyek elhasználódása. Aki látja maga körül, hogy valamennyi házasságban menetrendszerűen bekövetkezik a válás, és minden párkapcsolatban a szakítás – ezt ugye mi tudjuk a legjobban –, az joggal ódzkodik az eljegyzési gyűrűtől és az anyakönyvvezetőtől. A férfiaknak kevesebb a hiányérzetük, de a nők számára a házasság olyan, mint a kötelező minimum. Akkor is akarják, ha tudják, nem sokra mennek vele."


Rengeteg különböző párkapcsolati zavart, konfliktust vonultat fel Vámos Miklós, és bizony időnként azt éreztem, hogy Fortuna istennő kegyeltje volt a két Iván, mikor egy-egy ügyet sikerült hatalmas mákkal, teljesen kiszámíthatatlan módon lezárniuk.
A kötet epizódszerű, elvileg 2010-ben kezdődik, és 2018-ban fejeződik be, néhol ki is hagyott 1-2 évet a történet. A két Ivánon kívül Lilike még a főszereplő, vagy inkább azt mondanám, hogy katalizátor, egy-egy problémát ő old meg, de bőven képes ellentétet szítani is. Nekem folyton az jutott eszembe, hogy ez egy Ember tragédiája feldolgozás, a két Iván a csetlő-botló Ádám, Lili pedig hol Éva, ártatlan, imádnivaló, hol a kígyó, kísértő, többarcú démon.
Akad még számos hölgy is, mindkét férfiú élettörténetében, akik többször, többet is szerepelnek, de nem fogok spoilerezni, bocsánat.

Ami meghökkentő volt, hogy mennyire nem pozitív egyik szereplő sem, sem az Ivánok, sem Lili, de igazából a mellékszereplők sem. Ettől függetlenül nekem Lilike volt a kedvencem.
Megmondom őszintén, hogy nekem kicsit hosszú volt az előkészítés, az első 50  oldal untatott, viszont utána annyira felgyorsultak az események, hogy alig bírtam letenni a könyvet ;)
Igazából ez nem is egy összefüggő regény, inkább egy regényfolyam zanzásított változata, néhol road-movie elemekkel, sok-sok komolyzenei, Beethoven életét leíró részekkel. Teljesen kiszámíthatatlan volt a könyv vége, holott egy darabig az egyik Iván élete szinte lekopírozza Beethoven sorsát.
Talán szerencsésebb lett volna fordítva megjelentetni a két könyvet, előbb ezt, aztán a Töredelmes vallomást, mert az tényleg nagyon-nagyon magasra tette a lécet, amit a Legközelebb majd sikerül nem tudott átugorni.



Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!


Megjegyzések

  1. Nagyon tetszett a könyv, ebben sem csalódtam.A szimfóniák számának növekedésével nőtt az én érdeklődésem is. Remek, gratulálok a szerzőnek. Vedres-Nagy Ibolya

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!