2019. január 30., szerda

Havi zárás: ez volt 2019. január

 

Tulajdonképpen az mindig érdekes, ha összeszámolom, hogy milyen volt egy-egy hónapom utólag, de ezt a januárt nehéz lesz idén felülmúlni.
Rengeteg olvasáson, blogoláson kívüli, privát dolog történt velem, ebből a legfontosabb a kéthetes kórházi tartózkodásom volt. Mostanra már túltettem magam a műtéten, már hízok vissza, kigyógyítottak az agyhártya-gyulladásból, de még sosem voltam ilyen közel a halálhoz.
Kijózanító élmény, meglehetősen.





Mivel a kórházi szobában nem volt tévé, csak olvasni lehetett, vagy aludni (már, amikor hagytak minket); úgy jöttem ki, hogy 9 kötetet elolvastam a tucatnyiból, így aztán nem volt nehéz másodikként befejezni az idei várólista csökkentést.
Persze azóta elolvastam még két vcs-ét, csak úgy, és majd igyekszem mindegyik kötetre sort keríteni, amíg nem nagyon járok közösségbe.



Az egyetem a betegségem miatt úgy alakult, hogy a nekünk levelezősöknek február 15-én kezdődő félévet kijárom, de nem írok most szakdolgozatot, és nem is záróvizsgázom. Az átcsúszik majd a következő, őszi-téli félévre, tehát leghamarabb jövő január-február tájékán végzek.
Ennyi csúszás még belefér, így sem tudom még, hogy milyen óráim lesznek 15-én, de hogy nem maradok este 7-ig az biztos.





Ezeket a könyveket olvastam januárban:

  1. Anya Seton: Avalon
  2. Meg Cabot: Jinx
  3. Meg Cabot: Misztikus szerelem
  4. Sabine Martin: Az ereklyevadász
  5. Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja
  6. Elizabeth Berg: Sorsok szőttese
  7. Meg Cabot: Tinibálvány
  8. Joss Stirling: Storm és Stone
  9. Frances Hodgson Burnett: A titkos kert
  10. Hendrie Weisinger: Zseniális ösztöneink
  11. Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője
  12. Christine Nöstlinger: Lilli nagy dobása
  13. Szabó Magda: Csigaház
  14. Gurul a sok-sok pillanat
  15. Marcus Aurelius: Elmélkedések
  16. Erich Kästner: Három ember a hóban
  17. Charles Dickens: London aranykora és más karcolatok
  18. Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
  19. Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
  20. Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
  21. Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás



Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I-III. még folyamatban van, a maga csekély kis 990 oldalával az egész hetemet le fogja foglalni.

Januárban két fizikai könyv és egy ebook érkezett hozzám recenzióban, habár lehetett volna több is, de nemet mondtam. (mint ahogy tananyag, jegyzet kérésre is..)
Jaffa kiadótól kapott Szabó Magda: Csigaházról már írtam, a Gurul a sok-sok pillanatról pedig pénteken, február elsején fogok írni.
Előolvasás volt, ahogy a molyon több Athenaeum kiadós bloggernél lehet látni, a Cameron Post rossz nevelése könyv, ami február 5-én jelenik meg. Nálam azon a héten pénteken, 8-án lehet számítani bejegyzésre.

Amin még morfondírozok, az Matt Haig Karácsony-apó trilógiája, hogy írjak, vagy ne írjak róla. Külön-külön mindegyik kötetről biztosan nem készül majd poszt, de talán egybe...
Hát még meglátom, hogy mit hoz a jövő, jelenleg a tervezési énemet igyekszem a háttérbe szorítani, még mindig a gyógyulás a fontos.


A bejegyzéshez mellékelt képek az instagram fiókomból származnak, itt lehet követni: https://www.instagram.com/czenema/

2019. január 28., hétfő

A hét verse - Ughy Szabina: Éjszakai


Ughy Szabina: Éjszakai

Az esőről kéne még beszélnem, 
meg arról a párás buszablakról, 
de elegendő indok volt a zaj 
már eddig is a hallgatásra.

Itt vagyunk, mutatom végül a faragott kaput, 
mintha bármit elárulna rólam. 
Dönteni, mindig ez a vége, 
amikor még pontos kérdések sincsenek.

Mögöttem egy ajtó lassan csukódni kezd, 
bent is csak az van, amit már régről ismerek. 
Majd később kitalálom, hogy ezt az egészet 
mi helyett értem most félre.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/213210
Kép forrása:
https://pixabay.com/

2019. január 25., péntek

Szabó Magda : Csigaház



FÜLSZÖVEG:


Mindmáig ​az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó. 


S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz. 

A fiatal lány abban reménykedik, hogy a Csigaházban menedéket és nyugalmat talál, ám a panzióban további „veszedelmes viszonyok” bolygatják fel a mindennapok megszokott rendjét, újabb szerelmi háromszögek formálódnak. A politikai helyzet is nyugtalanító, hiszen a bécsi Burgon már horogkeresztes zászló leng, és a németek egyre jobban érdeklődnek a Csigaház lakói iránt. A háború fenyegető árnyéka borul egész Európára. 


A szerelmi és politikai szálból biztos kézzel összeszőtt kisregényt minden bizonnyal Szabó Magda 1935 és 1938 közötti bécsi tartózkodásainak élményei ihlették, ezeket öntötte – valószínűleg itt először – prózai formába. Sorait olvasva tanúi lehetünk a regényíró születésének. Nyomon követhetjük, hogyan talál rá saját hangjára, hogyan dolgozza ki írói módszerét. A sokféle élményt, érzést, hangulatot egybesűrítő mű már magán viseli Szabó Magda írásművészetének jellemző jegyeit: kivételes megfigyelőképességét, éleslátását és ábrázolókészségét. 
A Csigaház igazi irodalmi szenzáció és felfedezés!
A KÖTET A JAFFA KIADÓNÁL KAPHATÓ -20% KEDVEZMÉNNYEL :))


Egy könyvmolynak ritkán van alkalma a kedvenc írójától olvasni olyan könyvet, amelyik 74 évig egy fiók mélyén hevert, ezért szerencsésnek érzem magam, hogy kézbe vehettem a Csigaházat. 
Szabó Magda életéről sokat tudunk, főleg a tavalyi centenáriumi év hozott felszínre több rejtett titkot. De azt hiszem, abban egyet érthetünk, hogy senki sem számított egy kisregény felbukkanására. 

Ez a történet szerintem nagyban hasonlít a Katalin utcához vagy éppen a Freskóhoz. Minden SzM kötet olvasásakor az az érzésem van, hogy az írónő igyekszik az emberi viszonyok olyasféle bonyolultságát bemutatni, amelyik a pillangó effektushoz, hatáshoz hasonlít. Ha az egyik szereplő csinál valamit, az hatással van az összes többi szereplőre – még akkor is, ha ez a hatás csak napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel később mutatkozik. 

Mint minden SzM regényben, ebben a kisregényben is kevés szereplő van, maximum egy tucatnyi. Mégis összeköti őket egy dolog biztosan, a Csigaház, mert ott bérelnek szobát. A szereplők jellemzőit tényleg egy-két odavetett mondattal, jelzővel, vagy akár a szájukba adott véleménnyel elintézi az írónő – ahogy ezt az utószóban Jolsvai Júlia, az életműsorozat szerkesztője megemlíti.
Nagyon érdekes, hogy mennyi politikai szál húzódik a háttérben, meglapulva, ugrásra készen, a nemzetiszocialista párt módszerei szerint.
Tulajdonképpen hihetetlen, hogy Magda milyen tűpontosan érzékeli a veszélyt, amit Hitler alulról, stikában szerveződő pártja jelentett. Persze könnyű utólag okosnak lenni, a kisregényen 1944 szerepel, míg az Anschluss 1938-ban történt meg. De kevés korabeli könyvet találni, melyben leírják, hogy miként zajlott a pártba beszervezés, vagy hogy ki-miért léphetett a nemzetiszocialisták közzé. 

A Csigaház jó néhány lakója viszont vagy a szegénységgel, vagy pedig szerelmi csalódásokkal küszködik. Én megértem Júliát, tényleg meglepő élmény lehetett az udvarlóját a nevelőanyja karjában viszontlátni; hirtelenjében nehéz is eldönteni, melyik fél csapta be őt jobban. 
Edmund és Schoberné kapcsolata akár szokványosnak is mondható, az arisztokrata magányos ifjak mindig is vonzódtak a szépasszonyokhoz. De természetesen ez a viszony nem lehet tartós, Edmund őszinteséget és szerelmet kíván, míg a nő meg óhajt élni. 
A fiatalember rokonságát is láthatjuk egy temetés után, az unokahúga elszegényedik, és egy idősebb nagynénihez kerül – kegyelemkenyérre. Még a Csigaház vezetője, Toni is boldogtalan, sok a panzióval a gond, nem győzi egyedül és természetesen, magányosnak, meg nem értettnek érzi magát. 

A Csigaház egy roppant feszített, sűrű légkörű mű, tulajdonképpen tele van drámai, szomorú történésekkel. Meglepő módon a legboldogabb, vagy inkább azt mondom, az igazán boldog páros nem polgári származású, nincsen nekik rangjuk, még pénzük is kevés; mégis kiemelkednek a bánatos történetből. Valahogy úgy éreztem olvasás közben, hogy Szabó Magda így próbálta kifejezni az igazságot: nem a rang, doktori cím, szép lakás, előkelő állás, pénz adja meg a boldogságot, hanem az a szívben lakozik.
Jó szívvel ajánlom a kötetet első ismerkedésnek az írónővel, rajongóknak pedig kötelező olvasmány, mert szerepel a Moly.hu Szabó Magda életmű listán :)



Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!

2019. január 21., hétfő

A hét verse - Kosztolányi Dezső: Költő a huszadik században



Kosztolányi Dezső: Költő a huszadik században

Az önimádat büszke heverőjén 
fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán 
hull éji villany, nappali verőfény. 
Füst és kávé között henyélek, 
mivel a dolgom, végzetem csak annyi, 
hogy élek. 
Csak annyit érünk, amennyit magunkba, 
mit nékem a hazugság glóriája, 
a munka. 
Mit a csaló próféták csácsogása, 
nem alkuszom én semmiféle rúttal, 
se a labdákért ordító tömeggel, 
se számarányokkal, se Hollywood-dal. 
Tőlem locsoghat megváltó igéket 
s unalmas őrültségeket az ép ész, 
nem az enyém a század rongy bohóca, 
se a felhőkbe zörgő, bamba gépész. 
Nem kell hatalmasoknak úri konca, 
s a millióktól olcsó-ócska kegy. 
Azt hirdetem, barátim, sok a kettő, 
de több az egy. 
Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is, 
nekem magasabb kincset kell megónom. 
Uralkodom tűzhányó kráterén is, 
még áll a trónom. 
És önmagamat önmagammal 
mérem. 
Szavam ha hull, tömör aranyból 
érem. 
Mindegyiken képmásom, mint királyé, 
s a peremén 
a gőgös írás: 
én.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/214145

2019. január 9., szerda

Blogszületésnap

        Hát nem ilyen blogszületésnapot kívántam magamnak, amikor tavaly elfújtam a gyertyákat :/
De hát "ember tervezz - Isten végezz!" tartja a mondást, és most valóban így van.

No, de hát mi a csuda is törpént velem, plusz a bloggommal 365 nap alatt?
Most azt tudom mondani, hogy csupa szép, csupa jó - holott év közben azért a twitteren nagyon berzenkedtem, hogy miért kell nekem ezt a könyvet elolvasnom? Pláne: miért kell írni róla???
Nahát mindegy, spongya bobot reá, azt hiszem én ilyen kis teljesítményköteles vagyok, - mármint úgy értem, ha elvállalok egy könyvet, akkor azt elolvasom, plusz blogot írok róla.
* ez van *

Most itt ülök a kórházban, egy mütét után lábadozva, és még nem tudom, idén mennyit fogok, olvasni, vagy írni.
Talán otthonról, ha kiengednek, beidözözítek verseket, majd meglátjuk.

Ez egy lábadozó év lesz, nézzétek el nekem!

2019. január 7., hétfő

A hét verse - Faludy György: Rémkép gyötört



Faludy György: Rémkép gyötört

Rémkép gyötört végig az ifjúságon, 
hogy sohasem lesz jó költő belőlem, 
de tévedés volt a lidérces álom – 
tudhattam volna: semmi sem függ tőlem.

A mindenség örvényében nem számít 
sem szorgalom, se mánia, sem íhlet, 
sem hogy a tehetség elér akármit – 
a közvélemény is csak üres díszlet.

A súgó dönt. Helye közölhetetlen, 
mert nem tudom, hogy máshol él, vagy bennem, 
s ő nem függ tőlem, de én függök tőle.

Ez az igazság. Bolond, ki rám hallgat. 
Ne várj az élettől semmi jutalmat, 
de próbálj többet csinálni belőle.


****


Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1106044
Kép:
Pixabay.
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)