MARIANN KÖNYVTÁRA

  Tulajdonképpen az mindig érdekes, ha összeszámolom, hogy milyen volt egy-egy hónapom utólag, de ezt a januárt nehéz lesz idén felülmúlni. Rengeteg olvasáson, blogoláson kívüli, privát dolog történt velem, ebből a legfontosabb a kéthetes kórházi tartózkodásom volt. Mostanra már túltettem magam a műtéten, már hízok vissza, kigyógyítottak az agyhártya-gyulladásból, de még sosem voltam ilyen közel a halálhoz. Kijózanító élmény, meglehetősen. Mivel a kórházi szobában nem volt tévé, csak olvasni lehetett, vagy aludni (már, amikor hagytak minket) ; úgy jöttem ki, hogy 9 kötetet elolvastam a tucatnyiból, így aztán nem volt nehéz másodikként befejezni az idei várólista csökkentést. Persze azóta elolvastam még két vcs-ét, csak úgy, és majd igyekszem mindegyik kötetre sort keríteni, amíg nem nagyon járok közösségbe. Az egyetem a betegségem miatt úgy alakult, hogy a nekünk levelezősöknek február 15-én kezdődő félévet kijárom, de nem írok most szakdolgozatot, és nem is záróvi

Ughy Szabina: Éjszakai Az esőről kéne még beszélnem,  meg arról a párás buszablakról,  de elegendő indok volt a zaj  már eddig is a hallgatásra. Itt vagyunk, mutatom végül a faragott kaput,  mintha bármit elárulna rólam.  Dönteni, mindig ez a vége,  amikor még pontos kérdések sincsenek. Mögöttem egy ajtó lassan csukódni kezd,  bent is csak az van, amit már régről ismerek.  Majd később kitalálom, hogy ezt az egészet  mi helyett értem most félre. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/213210 Kép forrása: https://pixabay.com/

FÜLSZÖVEG: Mindmáig ​az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó.  S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner a

Kosztolányi Dezső: Költő a huszadik században Az önimádat büszke heverőjén  fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán  hull éji villany, nappali verőfény.  Füst és kávé között henyélek,  mivel a dolgom, végzetem csak annyi,  hogy élek.  Csak annyit érünk, amennyit magunkba,  mit nékem a hazugság glóriája,  a munka.  Mit a csaló próféták csácsogása,  nem alkuszom én semmiféle rúttal,  se a labdákért ordító tömeggel,  se számarányokkal, se Hollywood-dal.  Tőlem locsoghat megváltó igéket  s unalmas őrültségeket az ép ész,  nem az enyém a század rongy bohóca,  se a felhőkbe zörgő, bamba gépész.  Nem kell hatalmasoknak úri konca,  s a millióktól olcsó-ócska kegy.  Azt hirdetem, barátim, sok a kettő,  de több az egy.  Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,  nekem magasabb kincset kell megónom.  Uralkodom tűzhányó kráterén is,  még áll a trónom.  És önmagamat önmagammal  mérem.  Szavam ha hull, tömör aranyból  érem.  Mindegyiken

        Hát nem ilyen blogszületésnapot kívántam magamnak, amikor tavaly elfújtam a gyertyákat :/ De hát "ember tervezz - Isten végezz!" tartja a mondást, és most valóban így van. No, de hát mi a csuda is törpént velem, plusz a bloggommal 365 nap alatt? Most azt tudom mondani, hogy csupa szép, csupa jó - holott év közben azért a twitteren nagyon berzenkedtem, hogy miért kell nekem ezt a könyvet elolvasnom? Pláne: miért kell írni róla??? Nahát mindegy, spongya bobot reá, azt hiszem én ilyen kis teljesítményköteles vagyok, - mármint úgy értem, ha elvállalok egy könyvet, akkor azt elolvasom, plusz blogot írok róla. * ez van * Most itt ülök a kórházban, egy mütét után lábadozva, és még nem tudom, idén mennyit fogok, olvasni, vagy írni. Talán otthonról, ha kiengednek, beidözözítek verseket, majd meglátjuk. Ez egy lábadozó év lesz, nézzétek el nekem!

Faludy György: Rémkép gyötört Rémkép gyötört végig az ifjúságon,  hogy sohasem lesz jó költő belőlem,  de tévedés volt a lidérces álom –  tudhattam volna: semmi sem függ tőlem. A mindenség örvényében nem számít  sem szorgalom, se mánia, sem íhlet,  sem hogy a tehetség elér akármit –  a közvélemény is csak üres díszlet. A súgó dönt. Helye közölhetetlen,  mert nem tudom, hogy máshol él, vagy bennem,  s ő nem függ tőlem, de én függök tőle. Ez az igazság. Bolond, ki rám hallgat.  Ne várj az élettől semmi jutalmat,  de próbálj többet csinálni belőle. **** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1106044 Kép: Pixabay.