2016. február 28., vasárnap

Vasárnapi Próféta 8. - Ezt olvastam februárban

A Vasárnapi Próféta (vagy késés esetén a Hétvégi Próféta) egy hetente jelentkező rovat, amelyben a heti olvasmányaimat, molyos aktivitásomat és a bloggal kapcsolatos tevékenységeimet osztom meg :) Afféle online napló, számadás és hálarebegés az Ég, valamint az Olvasók, Molytársak és Bloggerek felé. Néha előfordul majd benne egy-két személyes hír is, ezért a heti beszámoló, Vasárnapi Próféta és személyes címkék alatt keressétek.

https://twitter.com/goodreads/status/703716405104013312

Tegnap beszélgettünk egy FB csoportban arról, hogy hiába ír egy ideje valaki blogot, egyszerűen vannak témák, amik kiemelten érdeklik az olvasóit, követőit, de akár még csak a random on/offline ismerőseit is, vagy azokat is, akik csak úgy "beesnek" a blogjába. A hó végi elszámolás teljesen ez a kategória egy könyves blogon, az előző havi erről szóló posztot már több mint 200-an néztétek meg, Köszönöm a kíváncsiságot! :)
Múlt heti Prófétában már említettem, hogy ez egy beteges hónapom volt, három napot lázasan ágyban töltöttem, aztán az utána következő egy hetet meg azzal, hogy kikúráljam a gyomrom. Viszonylag keveset dolgoztam, ez meg is látszódik a pénztárcámon, ellenben elég kreatív voltam - kész a Pandora HP kihívásra írt történetem :)

Molyon olvastam februárban:

Szabó Magda: Disznótor / Kígyómarás (még januárban kezdtem el)
Jane Austen: Meggyőző érvek
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Szerb Antal: Budapesti kalauz
Hegedüs Géza: A milétoszi hajós
Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban
Sara Raasch: Hó, mint hamu
Jane Moore: Második feleségek klubja
Neil Gaiman: Felkavaró tartalom
Jane Austen: A mansfieldi kastély
Madách Imre: Az ember tragédiája
Agatha Christie: A Hét Számlap rejtélye
Murakami Haruki: Tánc, tánc, tánc
Sir Arthur Conan Doyle: Az arany szemüveg
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 5. – Talpig rózsaszínben
Fekete István: Gyeplő nélkül

Goodreads olvasmányaim:
- Work Smarter not Harder
- Have a Meaninful Workday!
- Reader Magnets
- Fall out (<3 Zoe York)
- The Write Habits
- How to Build good writing habits
- Better Habits
- Simple: 30 days to declutter your life
- The tidy Home
- Finding Clarity
- The Motivation Switch

Voltam a héten könyvtárban is, befizettem az éves tagdíjamat (azt majd a másik kerületi könyvtárban is meg kell tennem márciusban), és teljesen büszke vagyok magamra hogy megálltam, az öt könyvből három várólistásat hoztam.
Márciusi első olvasmányom lesz Alice Hoffman regénye, de tervezett olvasmány a Fable könyv is - van egy kihívás a molyon, az írónő szülinapjáig, március 20-ig kell teljesíteni.
Továbbhaladok a Jane Austen olvasásokkal, A klastrom titka a harmadik lesz a hatból ( Jane Austen könyvklub); 4/12-ön állok a havi egy Agatha Christie olvasmányokkal, és 5/12 a várólista csökkentős 2016-os fogadalmam.
:))

Összességében sosem álltam még ilyen jól, ilyen összeszedetten, és bár ezzel a sebességgel meglesz jövő hónap végére az első rendszer plecsnim, 50 könyv 2016-ban, mert a Gyönyörű Titkok Múzeuma a 39. könyvem lesz idén, azért azt nem bántam meg, hogy sokat agyaltam-terveztem előre, és többé-kevésbé, úgy hatvan százalékosan tartom is magam az előzetes elhatározásaimhoz.
Sokan gondolják azt, hogy könyvmolynak lenni egy egyszerű különcség, de egy idő után mindenkinek kialakul a saját rendszere, még akkor is, ha ez kívülre nem igazán látható.
Én nagyon szerettem azokat az oldalakat, moly - goodreads, amik megkönnyítik a könyves élményeim átláthatóságát, és főleg azért, mert hasonló emberekkel hoznak össze.

Végül egy kis blogger statisztika:

Egy év után azért most már gugli a nagytestvér megtalált engem is, és időnként olyan keresési kulcsszó találatokkal "örvendeztet" meg, hogy ihaj!

"vámos miklós" blog ~ még nem, bár írtam róla
gross arnold album/gross arnold élete ~ lásd mint Vámosnál
holdbéli csónakos kritika könyv ~ ööö, ezt nekem is le kéne guglizni, írtam róla? Mert olvasni olvastam, de annyira szerintem nem tetszett.
szerb antal harmadik torony ~ és végre, talált, süllyedt!
tóth krisztina ~ igen, őróla is volt szó (haladunk, gugli, haladunk)
polcz alaine mi ketten ~ not yet, azaz még nem, hosszú távú tervekben szerepel
drarry magyarul ~ :DDD ezen nem csodálkozom, de tessék menni a Merengőre inkább :)
dramione fanfiction magyarul ~ WTF?? omg, valaki nagyon-nagyon eltévedt! Nincs és biztosan nem is lesz! Draco Harryé, és Harry Dracoé, és ezen még Rowlinggal sem vagyok hajlandó vitát nyitni! :P *kacsint

Szép hetet és jó olvasást kívánok Nektek, kedden-szerdán jövök egy Fekete István: Gyeplő nélkül értékeléssel.
Előre is köszönöm a 8 ezredik kattintást :)

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com

Motiváció változtatás: 77 tipp a siker érdekében

Újabb ebook értékelés jön, angolul olvastam egy nagyon helyes self-help, azaz önsegítő könyvet, ami azonnali segítséget akar nyújtani, ha az olvasója elakadt az éltében :) Nekem pont kapóra jött a betegségem után egy pozitív szemléletű könyvecskét olvasni, amiből most tíz pontot fogok bemutatni.

1., Have a vision board!

Legyen egy motivációs táblád - magyarul körülbelül így lehet lefordítani ezt a tablót, ami a számodra fontos célokat, idézeteket, sikert jelentő dolgokat jeleníti meg. Képek, versek napi látványa sokat tud lendíteni azon, hogy az elérendő célokra fókuszálhassunk, és hamarabb is elérjük őket.
A tábla amúgy lehet bármi: rendes parafa, mágnes, egyszerű kartonlap, vagy akár csak egy szekrényajtó is, a lényeg azon van, hogy szem előtt legyen!
Itt pár kép a tumblr-ról:
https://www.tumblr.com/tagged/motivation-board
Illetve itt egy link Via blogjából, szómotivációs vision board készítésére:
http://www.urban-eve.hu/2015/03/15/szomontazs-inspiracio-motivacio-kreativ-onkifejezes/

2., Remember that God's delays are not God's denials

Ez volt az egyik kedvencem, emlékezz arra, hogy Isten késlekedése még nem egyenlő azzal, hogy lemondott volna rólad. Kicsit költőien fogalmaztam meg a lényeget, de azt hiszem megbocsátható.
A szerző azt javasolja, hogy ha nem hiszel Istenben, akkor itt alkalmazd az Univerzum, vagy bármilyen másik felsőbb erő, hatalom nevét.
Always remember: just because things are taking time, it doesn't mean they won't happen - Emlékezz arra, hogy a dolgok időbe telnek mire sikerülnek, de ez nem azt jelenti, hogy nem fognak megtörténni. Azt hiszem ez egy roppant hasznos tanács, manapság a social media, és egyáltalán a médiumok hatására hajlamosak hinni abban, hogy az úgynevezett SIKER egyik pillanatról a másikra lecsap az ember életébe, és rögvest pénzt, boldogságot hoz el.
De ez a téma rögtön hozza magával a kérdést is, kinek mit jelent a siker szó? Pénzt, hatalmat, biztonságot, párkapcsolatot, otthont, karriert, gyereket, ismertséget? És vajon ha a siker, pénz, ismertség annyira jó dolog, miért szokott évente legalább egy híresség lenni, aki öngyilkos lesz?

3., Always start a day with an act of power.

Kezdj minden napot egy erőfeszítést igénylő tett végrehajtásával - itt az ágyalást írja, mint klasszikus lazulós tünetet. Érdekes módon van benne igazság, én is rászoktam, hogy nemcsak elrendezem a takarót, párnákat, hanem felterítek egy ágytakarót is. Azonnali változást okoz a hálóban, rend kinézetét adja.

4., Use the right music - Használd a megfelelő zenét.

5., Have measurable targets - Legyenek mérhetőek az eredmények.

Ehhez kapcsolódik egy másik mondás: Eat an elephant bit by bit - egyél egy elefántot apránként :)
A vicces megfogalmazás elég komoly dolgot takar, ha céljaid vannak, bontsd le őket kisebb egységekre és fogalmazd meg pontosan, hogy mit is szeretnél pontosan. Például, ha fogyni szeretnél, pontosítsd magadban, hogy mégis hány kilót, mennyi idő alatt szeretnéd ezt elérni, és hogyan fogod megtartani a súlyt. A legtöbb projekt időigényes, és egyben rettentő soknak tűnik, de ha részegységekre bontod, akkor könnyebben boldogulsz vele.
Nyelvet tanulni is úgy lehet, hogy minden hónapban másik igeidőre koncentrál az ember, nem egyszerre tanulja, gyakorolja az összest.

7-8-9.
Exercise- get outside - get sunshine and air
Vagyis sportolj, mozdulj ki és éljen a napsütés+levegő :) Azonnali felüdülést adó tippek.
Ide sorolható még a meditáció is, illetve hogy beszélgess egy családtaggal, baráttal, vidd el sétálni a kutyádat.
A kikapcsolódás, a rutintól eltérés segíti lenyugtatni a lelket, testet, ellazítja a szellemet, utánna könnyebben megy a munka.

10., Invest in your interest- Fektess bele az érdeklődési körödbe.

Szeretem ezt a tanácsot, mert egyfelől ha én belefektetek egy rakat könyvbe, az olyan, mintha megajándékoznám magam, de az a tanács is klassz, hogy jutalmazd meg önmagad, mutasd meg, hogy értékeled önmagadat. Néha elég egy szelet csoki is, csak úgy, vagy egy kávé, süti, a váratlanság adja az élet apró örömeit.

Nem tudom megváltoztatni a tegnapot, de meg tudom a mai napot :)
Link a könyvhöz:
http://www.amazon.com/Motivation-Switch-Motivated-Procrastination-Achieve-ebook/dp/B00X97LH4E/ref=asap_bc?ie=UTF8

Ingyenes, nem bonyolult nyelvezetű, jó szívvel ajánlom!

Murakami Haruki: Tánc, tánc, tánc

"Erre elmondtam magamról egyet-mást, de csak keveset. Harmincnégy éves, elvált vagyok, abból élek, hogy kiötlök mindenféle szövegfoszlányokat. Van egy Subarum. Használtan vettem, de van benne egy jó sztereó készülék meg légkondi.
Bemutatkozás. Objektív tényekre szorítkozva.
Csakhogy a nő szeretett volna többet tudni a munkámról. Minek titkolództam volna, meséltem neki. Utoljára egy színésznővel készítettem interjút, azután meg riportot Hakodate ételkultúrájáról.
– Érdekes munka lehet – mondta a nő.
– Erre még sohasem gondoltam. Hogy ez érdekes is lehet. Maga a szövegírás nem különösebben
nehéz. Nem utálok írni. Inkább pihentet, de amit leírok, az egyenlő a nullával. Nincs semmi értelme.
– Pontosabban minek?
– Például egy nap alatt tizenöt vendéglőn végigmenni, egy-egy falatot megkóstolni, a többit otthagyni és továbbállni. Szerintem ez valahol tökéletesen elhibázott, teljesen felesleges, értelmetlen.
– De hát mindet csak nem lehet megenni!
– Természetesen, attól három nap alatt felfordulnék. Mindenki bolondnak tartana, és senki sem érezne részvétet irántam.
– És akkor mi van? – nevetett rám a nő.
– Semmi – válaszoltam. – Tudom én azt. Akkor is olyan munka ez, mint a hólapátolás. Nincs mese,
csinálni kell és kész. Nincs benne semmi érdekes.
– Hólapátolás... – ismételte a nő.
– Kultúrhólapátolás – tettem hozzá."

Tartalom:
Az egész világra kiterjedő, rejtélyes „call girl” szolgálat alkalmazottainak halála borzolja a rendőrség nyomozóinak idegeit. Felbukkan egy fiatal újságíró, aki korábban személyes viszonyt ápolt az áldozatokkal. Az egzisztenciális hullámvölgyben tengődő férfit elhagyja a felesége, s még a macskája is távozik az élők sorából, így ő egy neves író és egy közismert fotóművésznő lánygyermekével, amolyan pesztraként, Hawaiira utazik, hogy rendezze és rendszerezze gondolatait az 1980-as évek kapitalista piacgazdasága által privátmagányba taszított emberiségről. A fiatalember képzeletvilágának múltjában lakozó Birkaember közben tanácsokkal látja el a rock- és popzene, általában a populáris kultúra bűvöletében élő újságírót: A boldogság jobbára elérhetetlen, alkalmazkodni kell a világhoz… ügyesen kell táncolni, mindig csak táncolni!
A sikeres volt iskolatárs, aki filmszínészként rajongókkal körülvéve éli a sztárok életét, eközben a szófukar, életunt fiatalember szabad, korlátoktól mentes sorsát irigyli, s szívesen elcserélné vele a sajátját.
A régi Delfin Szálló helyére épült új, modern hotel labirintusában, akár az életben, könnyű eltévedni, a múlt árnyaival szembetalálkozni, miközben a kiutat az éledő szerelem jelentheti.

Többen kérdezték, hogy mennyire tetszett a regény, illetve meglepődve tapasztaltam, hogy nincs róla blogbejegyzés se nagyon. Ez utóbbit nem igazán csodálom, hiába 596 oldalas a könyv, nehéz róla mit írni.
Először is azért, mert piszok lassú és hosszadalmas. Az első kétszáz oldal legnagyobb része konkrét semmittevéssel telik el, és a második felében is rendkívül sok üresjárat van - olyan, mikor Murakami pop, vagy rockzenéről cseveg; illetve a főhős nem csinál semmi különöset, csak eszik, alszik, autózik, tölti az idejét.
A könyv három évszakot ölel át, tél végétől nyárig tart, úgy nagyjából 6-9 hónap történetét mesélheti el. Én a címkék közül a mágikus realizmus szót elvitatnám, habár van miszticizmus, átmenet az élők és halottak világa között, de szerintem itt inkább az egzisztancializmus a jellemző, a lét üressége, elviselhetetlensége.

Nem ez az egyetlen olyan Murakami regény, ahol a főszereplőnek nincs neve, én ezt a technikáját úgy hívom, hogy rólad mesélek, amikor magamról beszélek. A kulturális hólapátolás kifejezést már említettem, hogy mennyire nagyon tetszik, ha nem érthető az idézetből, akkor olyan kis szövegrészleteket jelent, amik az ingyenes újságokban szoktak lenni hír gyanánt, ilyen egy kaptafára készült, semmitmondó tollgyakorlatok, a főhős ebben utazik. Éppenséggel írhatna reklámot vagy weboldalt is, az is éppen annyira "zaj", velejáró mellékzöngéje a fejlett kapitalizmusnak.

"Nem volt énbennem egy csepp ambíció, se remény. Megragadtam a munkát a boldogabbik végénél, és jól elintéztem. Nem állítom, hogy ne jutott volna eszembe, hogy ez puszta időpocsékolás lenne. Végül azonban arra jutottam: ha nem sajnálják a papírt és a festéket, akkor nekem sincs okom panaszra, minek kímélném magam? Elvégre a fejlett kapitalizmus korában élek. Márpedig ott legfőbb érték a pazarlás. A politikusok ezt a belső kereslet élénkítésének nevezik. Én esztelen pocsékolásnak. Nézeteltérés forog fenn."

A fejlett kapitalizmus kifejezés is gyakran szóba kerül a regényben, a felcserélhető emberek, szerepek kapcsán, vagy éppen arról szólva, hogy egyesek azt hiszik, ha elsajátítanak egy adott viselkedést, akkor azzal értékrendet is magukhoz vesznek, sorsot cserélhetnek.

"– Nálad inkább az a helyzet, hogy nem is vágyakozol olyan dolgokra, mint például egy Maserati vagy lakás az Azabu negyedben, nem igaz?
– Hát igen, nem nagyon kell nekem efféle. Megvagyok a Subaruval meg ezzel a kis lakással. Az, hogy elégedett lennék, talán túlzás, de nekem megfelel, kényelmes, nincs vele gond. Persze, később, ha igényem lesz ennél többre is, akkor az megszüli bennem a vágyakozást utána.
– Nem úgy van az – magyarázta a Gotanda –, az igény nem olyan, nem magától jön a világra. Mesterségesen hozzák létre."

Három napig tartott míg elolvastam a regényt, és meg kell hogy mondjam, voltak olyan pillanatok, amikor Murakami fantasztikus nyelvezete olyannyira elbűvölt, eltávolított a való világtól, mint amennyire a könyvben a férfi főhős lebeg a Föld felett.
De két vonal nagyon nem tetszett, az egyik Hófehérrel, a híres szülők gyermekével kapcsolatos szál - egyszerűen idegesít a tudat, hogy ellebegtette, valódi végkifejezés nélkül. (Holott persze tudom, hogy van ilyen, hogy van egy baráti kapcsolatod és az magától elmúlik, csak olvasás közben jó lenne, ha kicsit reménytelibb lenne a helyzet, mint a valóságban :D)
A másik pedig a krimiszál volt, az utolsó kilencven oldal egy átlagos krimiolvasónak nem jelent meglepetést, simán kitalálható, így aztán unalmas is :/

Összességében azt tudom mondani, hogy ez nem lett a kedvenc Murakami könyvem, nagyon sok időt és figyelmet, főleg türelmet igénylő mű. Semmiképpen nem ajánlanám első, kezdő könyvnek, inkább már alapos Murakami ismeret mellett. És most gondban vagyok, mert engem jókor talált meg, de egyetértek a többi értékelővel, nem ez a legjobb műve. (nálam még mindig a Kafka a tengerparton viszi el a pálmát).
Legyen 3,5 csillag a lehetséges ötből, mert a sok zene jó volt, itt érdekes módon élvezetessé teszi a dolgot, bár eléggé emlékeztet a Norvég erdőre.

Idézetek és kép forrása:
http://moly.hu/konyvek/murakami-haruki-tanc-tanc-tanc

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com

Vasárnapi Próféta 7.

http://faery-tales-and-nightmares.tumblr.com/post/117824737116

Ez most kétheti beszámoló lesz, bocsánat az eltűnésért, de múlt héten gyerkőceim hazahoztak valami jóféle ovis vírust, ami három napra ágynak döntött, lázasan olvastam ki a Hó, mint hamut. (nem használt a történetnek a 38-38,5 fok :D ) Szokás szerint lekapcsoltam a fészbúkot míg beteg voltam, kaptam is érte hideget-meleget, de nem bántam meg a kikapcsot.
Ezen a héten már dolgoztam, két és fél napot, de elég sokat szenvedtem a gyomrommal, ami egy tojás méretére zsugorodott össze a láz + lázcsillapító kombinációnak köszönhetően. Pénteken már jobban voltam, el is szabadultunk G-vel egy thermálhotelbe, ahonnan nemrég értünk haza. Rám fért a sok alvás, sok evés.

Olvasás tekintetében nagyon jó vagyok, ebben a hónapban már öt könyvet is elolvastam a negyvenes polcomról, 5/12-ön áll a várólista csökkentésem. De a sok olvasás miatt nagyon keveset írtam, és nem ígérhetem, hogy ezen a téren sok javulás várható.

Helyette hozok képeket:

Megmutatom már a szépségeimet, ezek lesznek a névnapi könyveim.
(csak meg ne kérdezzétek, hová fognak elférni!)
Szerintem egész egyforma méret lett a két különböző kiadás, bár a sima aláírásost jobban szeretem, és aki még nem hallott róla, a Jaffa kiadó új külsővel adja ki Szabó Magda regényeit, finoman szólva érthetetlen, hogy a Pilátuson miért egy öreg ember fotója van, mikor annak a hőse egy öregasszony??

http://lajk.startlap.hu/wp-content/uploads/2015/07/minyon-tiszaigar.jpg

Tiszaugaron láttuk ezeket a jópofa szalmabála figurákat :)

Én pedig Berekfürdőn fotóztam le tegnap a könyvtárt, mindenütt csak a lényeget látja meg a könyvmoly:

Jelenleg Murakami Haruki-tól olvasom a Tánc, tánc, tánc-ot, ami egy egzisztencialista regény. Szokás szerint rendkívül elvont eszmei mondanivalót ad Murakami a főhős szájába, de a fejlett kapitalizmus pazarlásáról szóló részek és főleg a kulturális hólapátolás kifejezés nagyon tetszik benne. Az egyetlen hátránya, hogy nagyon lassú a történet, 596 oldal! Nem ez lesz a kedvenc Murakami regényem, de most éppen illik a hangulatomhoz.

Szép hetet, jó olvasást kívánok Nektek is!
Köszönöm szépen, hogy már ennyien követtek a fészbúkon, még akkor is, ha az utóbbi időben nem voltam túl aktív.

Sara Raasch: Hó, mint hamu (Mini-könyvklub 3.)

Fantasy kört teljesítjük a Mini-könyvklubban, ebben a hónapban egy kortárs amerikai regény került terítékre, amit én is megszavaztam, de amivel sikeresen mellényúltam. Részemről köszöntem szépen, a trilógia az Éhezők-viadala vagy az Útvesztő sorsára jutott, bőven elég volt az első részt elolvasni ahhoz, hogy kiderüljön, én az előzőekben említett könyvekhez, és a Hó, mint hamuhoz is túl felnőtt vagyok.

Részlet a tartalomból:
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.
http://moly.hu/konyvek/sara-raasch-ho-mint-hamu

Ennek a könyvnek high-fantasy a címkéje, és én még nem olvastam ilyen besorolású könyvet, illetve nem tudtam róla. Mert mint kiderült némi wikizés után, a Gyűrűk ura a high-fantasy műfaj archeotípusa, tehát amit abban leírt Tolkien, azt az utat követi mindenki nyomában.
Pont ez a bajom a regénnyel, hogy követ, mégpedig eszméletlen sablonokkal dolgozva.
Van egy tini árvánk, aki minő meglepetés egyedül képes arra, amire felnőttek sem, hogy megszerzi az uralkodói medál felét. De közben persze összetűzésbe kerül a legfőbb gonosz jobbkezével, illetve kiderül, hogy rajta áll vagy bukik népe jövője. Meira, mint karakter teljesen young adult, semmi újdonságot, eredetiséget nem éreztem benne, és lehet, hogy az életkorom miatt, de még inkább az olvasottságomból fakadt, hogy elég hamar ráébredtem, ki is ő valójában.
Azt hiszem, az is Tolkientől ellopizott ötlet, hogy mennyien maradtak Tél-katonák, hogy van a vezető, Loren, aki Meira mentora, majd meghal és újra feltámad a Gonosz elleni végső csatában ... szóval az a gondom, hogy ismétlőregénynek találtam a könyvet, ahhoz képest, hogy 2014-ben jelent meg.
Ami tetszett:
a politika :) minő meglepetés, szerintem ez az egyetlen szál, ami felnőtt olvasóknak szól.
Tetszettek az Évszak és Ritmus királyságok is, kicsit hasonlít ebben is a nagy elődre, mindegyik országnak saját jellegzetességei vannak, de ez a rész lekötött, szívesen olvastam volna egy összefoglaló részt a királyságokról, semmint itt is egy kis magyarázatot, ott is másik leírást.
Mi az, ami nem tetszett:
- a szerelmi háromszög (boá-boá, lassan tényleg fizetnünk kell, ha nem akarunk ilyesmit olvasni)
- mivel ez egy trilógia szántszándékkal homályban marad a mágia természete.
- lassú, ez nem feltétlenül gond, csak a 496 oldal hosszúságot körülbelül tíz oldalban le lehetett volna írni, annyi benne a körítés, főleg az elején.

Engem nem győzött meg, egyszeri élmény volt, de ezzel lehet, hogy egyedül leszek a könyvklubban :)
No mindegy, kell az ellensúly is. 3 csillag az ötből.
Többiek véleményét ITT lehet elolvasni.

Forrás: High Fantasy wiki (angol)

Neil Gaiman: Felkavaró tartalom (Trigger Warning)

Mi is az a Könyvmoly Párbaj?
Kiválasztottam hét könyvet + hét alternatívát, amelyikről vállaltam, hogy olvasás után blogbejegyzés készül róluk, konkrétan olvasmány ajánló.
A listámat ITT lehet megtekinteni :)

Neil Gaiman az egyik kedvenc íróm, Amerikai istenek című modern mondája teljesen lenyűgözött, és gyűjtöm azokat a novellásköteteit, amelyekben Árnyékról ír apróbb meséket. Magyarul a Sandman sorozatot nem olvastam még, illetve a Szerencsére a tej című gyerekkönyvét, de ezen felül mindent :) Mondom, lenyűgözött, még akkor is, ha egy ilyen válogatáskötet szokás szerint tartalmaz jobban sikerült és kevésbé nagyszerű írásokat.

Tartalomleírás:

Új novelláskötetében Neil Gaiman a maszkjainkat lerántva próbálja feltárni sebezhető, igazi énünket. Finom humora és borzongató képzelőereje olyan novellákat eredményez, melyeket újra meg újra el akarunk olvasni.

A Fekete kutya című, eddig sehol máshol nem olvasható történet az Amerikai istenek világában játszódik, és Árnyék kalandjait szövi tovább. A gyűjtemény többi része is hasonlóan varázslatos: Gaiman számos stílust és műfajt – horror- és kísértettörténet, science-fiction és tündérmese, tanmese és vers – felvonultatva deríti fel az emberi érzések, élmények és tapasztalatok birodalmát.
http://moly.hu/konyvek/neil-gaiman-felkavaro-tartalom
Eredeti megjelenés éve: 2015.

Az angol cím Trigger Warning, és őszintén bevallom, hogy számomra ismeretlen fogalom volt. Neil magyarázata szerint a felkavaró tartalom szókapcsolattal ő is először a neten találkozott, és olyan képeket, szöveget, tartalmat jelölnek vele, amelyek felzaklathatják az olvasó, nézelődő lelkét, megriaszthatják az ember nyugalmát.

Mint írja a novellái, melyek nem mindig zárulnak boldog véggel, szintén alkalmasak lehetnek erre, ezért választotta a címet. (off: tudni kell, hogy Neil adja meg a könyvei, művei címét, ő végzi a történetek sorrendbe állítását, de úgy gondolja, hogy az olvasónak magának kell eldöntenie, milyen sorrendben halad olvasás közben - egyben olvassa-e el az egész kötetet, külön-külön adagolja, vagy össze-vissza ugrik benne. A történetek nagy részének nincs köze egymáshoz, általában különböző felkérésre, alkalmakra készültek.)
Nem fogom elemezni a kötet nagy részét, főleg nem a számomra legfontosabb Árnyék novellát, mert nem igazán tartom olyan jónak, mint az eredeti regényt, de az Amerikai isteneket idén amúgy is újra szeretném olvasni, majd akkor szót ejtek a különféle plusz mesékről.

Most csak pár mesét említenék meg, mint nagyon tetszetőset, elsőként a Mesenaptárt, Calendar of Tales-t, ami nem egy újszerű gondolat - Hans Christian Andersen is írt ilyesmit, tizenkét történetet, mind egy-egy hónaphoz címezve. Neil újszerűségét az adta, hogy a twitteren neki küldött csiripekből készültek mini novellák :) nagyon népszerű és lelkes tweetelő író, napi kapcsolatban él a rajongóival.

A Sorok között írói körblogban pár hete szerepelt a fanfiction, mint műfajjal kapcsolatos vélemények, linkeltem is a molyon a hazai írók blogbejegyzéseit, és itt a csattanós válasz, hogy mennyire megfér a műfaj, Neil két fanficet is beválogatott a kötetbe, egy Sherlock Holmes sztorit és egy Dr. Who továbbírást. Ez utóbbit nem tudom megítélni, hogy mennyire volt sorozathű, bár így ismeretlenül is követhető volt, de az SH írás nagyon jó lett, imádtam.

Az alvó és az orsó címmel fordították le ezt a 2014-es mesefeldolgozást, melyet Chris Riddell rajzai tesznek teljessé, amelyben Hófehérke Csipkerózsika megmentője lesz. Két dolog miatt nagyon népszerű, illetve némiképpen botrányos, az egyik a csók, amivel felébred az alvó lány; a másik meg az, hogy a hercegnő maga veszi kezébe sorsát, és nem házasodik össze senkivel. Modern szellemű mese, van választás mondja a főhős és igaza van. Mindig van választás, csak az ismeretlen sokszor félelmetesnek tűnik.

Huszonnégy történet van a kötetben. de egyik sem olyan szívfájdító, mint a The Man who forgot Ray Radbury (Aki elfelejtette Ray Radburyt). Több, mint tisztelgés ez egy írófejedelem előtt, játék Radbury életművével, számtalan utalás a Marsbéli krónikákra vagy éppen a Fahrenheit 450-re, tehát nem árt, ha az olvasó ismeri legalább ezt a két leghíresebb művét.

Összességében szerettem ezt a kötetet, sose szoktam megbánni, ha Gaiman olykor véres, néha nehezen követhető, de mindenképpen egyedi világába merészkedem. (4,5 csillag a lehetséges ötből.)

Nem javasolnám kezdő olvasmánynak, Gaimant legkönnyebben először a regényein keresztül lehet befogadni, a nagyon sztárolt Csillagport én annyira nem szerettem, viszont az Anansi fiúk, a Sosehol, de főleg a Temető könyve, vagy az Elveszett próféciák elolvasása után már jó szívvel ajánlom a novelláskötetet.

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com

Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?

Furcsa élmény találkozni egy gyerekkönyv írónak tartott szerző felnőttekről és felnőtteknek szánt regényével, pedig Janikovszky Éva és Szabó Magda után nem kellett volna meglepődnöm azon, hogy létezik ilyen a magyar irodalomban.
Ahogy a Bezzeg az én időmben is kitűnő könyv, ugyanúgy a Hová álljanak a belgák? is kiváló kötet, egyszerre fájdalmasan egyedi és sajnos mégis oly nagyon jellemzően huszadik századi.

"Az író könyvéről:

A brüsszeli kaszárnyákban az őrmester sorakoztatja az újoncokat.

– Falamandok balra, vallonok jobbra – harsogja.

Kovács Péter, akinek szülei ötvenhatban disszidáltak, egy darabig tanácstalanul topog, azután kilép az őrmester elé.

– Őrmester úr kérem, hová álljanak a belgák?

Ezt a tragikusan komoly és mély viccet választottam regényem címéül és mottójául."
Eredeti megjelenés éve: 1988.
Moly adatlap:
http://moly.hu/konyvek/feher-klara-hova-alljanak-a-belgak

Csak 188 oldal az egész, azt hihetnénk, hogy egyszerű kis történelmi mese, csak családtörténeti kalandozás lesz az egész, de már az elején, a 13. oldalon beköszönt a második világháború vérzivataros időszaka.

Pedig szépen kezdődik a könyv, amely szerkezetileg egy kerettörténet, egy dél-amerikai rokonlátogatást ír le, ahol az unokatestvér azt kéri a főhős Katit, hogy meséljen a családjáról. A családtörténet pedig hozza maga után egy-egy családtag megidézését, vagy hozzájuk kapcsolódó személyekről szóló anekdotákat, a huszadik század két legnagyobb világégését felidézve, majd a kommunizmus hatalomra jutását és tombolását bemutatva.
Sok remekül ábrázolt történetrész van, külön muszáj megemlíteni a zsidómentést-bújtatást, és bár elvileg ez egy kitalált regény, nem valós történéseken alapszik, azért szívből remélem, hogy számtalan olyan hős volt, mint Páll Ferencné Szelíd Julianna, aki hónapokig hordta az ostromlók között az életadó kenyeret az öttagú családnak.

"Páll Ferencné Szelíd Julianna egész élete a rend volt, a kispolgári tiszta otthon, a horgolt, patyolatfehérre mosott, keményített, vasalt terítők. Az ágya fölött szentkép, az éjjeliszekrényén Biblia. Az élete tiszta lap. Soha nem volt titka. Szűzen ment férjhez, és hűségesen volt asszony. Esténként térdepeltette, imádkoztatta a fiait. Ajkát nem hagyta el hazug szó. Hogy tudott most mindenkinek hazudni?"

Őszintén megmondom, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyi rengeteg elgondolkodtató apró mozzanat, sztori belefér egy ilyen vékony kis kötetbe, mint ez, de azt hiszem, hogy tényleg lenyűgöző tud lenni, hogy milyen kicsinek, jelentéktelennek tűnő dolgok tudják egy család lényegét adni. Néha egy szelet kenyér, egy terítő, egy mozdulat határozza meg a rokonok, testvérek, szülők közti viszonyok csökkenését, lazulását, vagy továbbfejlődését.

"Nemcsak Böröcz szemében, mások szemében is árulók, renegátok leszünk. Ez nem kocsma, itt nem lehet, az étlapon válogatni. Nem mondhatom azt, hogy földosztás igen, kitelepítés nem, általános ingyenes oktatás igen, koholt perek nem, népi kollégiumok igen, a padlások felsöprése nem, újjáépítés, új hidak igen, a határok lezárása nem. ...
Egyik oldalon a bűnök takargatása, köpönyegforgatás, visszahúzás, a másikon mindent szétverni, semmi se volt jó. "

Ez a regény 1981-87 között készült, a rendszerváltás előtt, talán ettől van kissé bátrabb politikai hangneme, és talán ezért is próbál beszámolni a múltról, hogy tovább lehessen lépni a már levegőben érződő változás előtt. Az öttagú családban három lány volt, három család, három életút ágazott szét 1945 után.

Egyikről sem tudom azt mondani, hogy száz százalékig igaza volt, teljesen mindegy, hogy kivándorolt, itthon maradt és beállt a sorba, vagy itthon maradt kívülállóként. Csak azt tudom biztosan, hogy a legjobban akkor tartott össze a kis család, mikor felettük bombák hullottak.

Konklúzió:

4,5/5 csillag.
Szívesen ajánlom, én biztosan újra fogom olvasni pár év múlva. (a fél csillag levonás a kerettörténet hosszadalmas, kacskaringós volta miatt jár.)

Vasárnapi Próféta 6.

http://faery-tales-and-nightmares.tumblr.com/post/87341503296

"Vigyázz, fiam. Az igaz, látni és hallani kell ahhoz, hogy megértsük a világot. De ez nem elegendő. Akinek nem eléggé művelt az elméje, annak a szeme és a füle hamis tanú. Tapasztalni, tanulni és gondolkodni – csak együtt adja a megértést és a tudást."

http://moly.hu/konyvek/hegedus-geza-a-miletoszi-hajos
Hegedűs Géza ókori Görögországról mesélő regényéből származik az idézetem, Hérakleitosz filozófussal mondatja el az író ezt a bölcsességet. Már csak két fejezet van hátra a könyvből, holnapra befejezem, és ezzel már 3/12 lesz a várólista csökkentős teljesítményem :)

heti termésem olvasás terén:
Jane Austentól a Meggyőző érvek (újraolvasás)
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Szerb Antal: Budapesti kalauz (ITT olvasható a Mek-en)
Hegedüs Géza: A milétoszi hajós

http://faery-tales-and-nightmares.tumblr.com/post/108419132146

ebook angolul:
Work Smarter Not Harder (ennek a könyvnek a finn írója 18 maratoni futást teljesített már!)
Have A Meaningful Workday!
Zoe York: Fall out (igen, egy újabb romantikus-erotikus :D)
"Én egy büszke mardekáros vagyok, de a barátaim folyton kinevetnek azért, hogy az vagyok. Mit ajánlasz, mit tegyek?
JKR: Átkozd meg őket."
https://twitter.com/jk_rowling/status/695265748927672320
XD
Ez a heti legnépszerűbb karcom, JKR már 92 csillagot hozott nekem.

Igaz, hogy csak áprilisban lesz a névnapom, de már most megrendeltem 10 darab Szabó Magda könyvet :) Most ez a POLC az fb borítóképem.
hozok egy kis januári blogstatisztikát:
a legnépszerűbb poszt az utolsó volt, Vasárnapi Próféta 5. - Ezt olvastam januárban. Több mint kétszázan voltatok rá kíváncsiak, hogy mit olvastam, wow, köszönöm! :)
Meglehetősen izgalmasak a keresési kulcsszavak:
Vámos Miklós blog, Tóth Krisztina Pillanatragasztó, Grossz Arnold élete, drarry fanfction - ez utóbbi vajon miért? :DDD
a héten - magamhoz képest - sok svédet tanultam, és sajnos nem írtam tovább, de viszont jól állok olvasásügyileg is, megint két várólistás könyvnek fogok nekikezdeni, Jane Moore: Második feleségek klubja és Sara Raasch: Hó, mint hamu lesz a harmadik Mini-könyvklub fordulós olvasmányom.

Szép hetet, jó olvasást kívánok Nektek is!

Jane Austen: Meggyőző érvek

"– Egyetlen nő sem tudná feledni, akit igazán szeretett.
Harville kapitány elmosolyodott, mintha azt mondaná: „Igazán, ilyen hűséget tulajdonít a női nemnek?”. Anne pedig ugyancsak mosolyogva válaszolt a néma kérdésre:
– Úgy van. Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint azok bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk. Mit tehetnénk? Mi otthon élünk, bezárva nyugalmas környezetünkbe, érzelmeink prédájául. A férfiak viszont erőfeszítésre kényszerülnek. Van hivatásuk, kedvteléseik, valamiféle hivatásos intéznivalójuk, ami hamarosan a külvilágba szólítja őket, és a folytonos elfoglaltság közepette, a változások során elhalványulnak az érzelmek."

Tartalom:

Jane Austen regényeiben a vidéki angol úri családok hétköznapjai, szűkre szabott társasági élete és érzelmi bonyodalmai elevenednek meg. A csupán néhány gesztussal teljes jellemmé felépített hősei felett az írónő mindvégig bölcs humorral és szelíd iróniával ítél és ítéltet. A legérettebbnek és legjobbnak tartott Austen-regény, a Meggyőző érvek hősnője, a már nem fiatal, vénlánysorsába beletörődött Anne Elliot nyolc év után véletlenül újra találkozik egykori vőlegényével, az immár meggazdagodott tengerésztiszttel.
Anne huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet csak Anne Elliot nem.
Eredeti megjelenés éve: 1818.
http://moly.hu/konyvek/jane-austen-meggyozo-ervek

Vélemény:

újraolvasás volt, hirtelen nem is tudnám megmondani, hogy második, vagy harmadik alkalommal. Azt tudom, hogy én már megint a kisebbség leszek - NEM szeretem Anne Elliotot, már elsőre se jött be, és ez az évek múltával sem változott. Abban teljesen egyetértek, hogy látszódik rajta, hogy utolsó mű volt, mert Anne karaktere merít az összes addigi Austen hősnőből. Amikor először találkozik ismét a kapitánnyal, teljesen ugyanazt a mondatot mondja, mint amit Lizzie, amikor újra látja Darcyt :) "Túl vagyok rajta, megvolt, túlestem a nehezen, hosszú idő után újra együtt voltak ők ketten, egy és ugyanazon helyiségben"
Az állandó félszegségében Anne egy az egyben Fanny Price-t idézi, a Mansfield kastély hősnőjét, ő ilyen kis hallgatag, csendes szemlélője az eseményeknek. Némelykor meg olyan udvarias és okos, mint Elinor Dashwood az Értelem és érzelemből. Nekem nem jön be Anne Elliot, de megértem, hogy egy visszahúzódó alaptermészetű olvasónak mi lehet vonzó benne.

Wentworth kapitányba könnyű beleszeretni, mert az a levél! hát az egy romantikus műremek, kérem szépen, bár néhány mondata Darcyt idézi - aki ugyebár a legkedveltebb, legrajongottabb Austen férfi karakter.
Blogírás előtt jöttem rá arra, hogy igazából ez egy olyan könyv, amihez nem árt kicsit idősebbnek lenni, mert akkor lehet bőven kiélvezni Austen társadalomkritikáját :) Lady Russell hasonlít Miss Taylorra, csak Anne nem olyan szerencsés, mint Emma, és barátnője-pótanyja nem látja előre a kiszemelt férfiben lakozó eljövendőt.
Sir Elliot és tulajdonképpen Mr Elliot is elszórakoztatott, de az igazán halálos Mary. Ez a hipochondria, hisztéria, önzőség egy gyermeklelkű felnőtt örökös boldogtalanságát vetíti előre és azt hiszem élete során mindenki fog találkozni legalább egy ilyenféle egyénnel, vagy hallani róla.
(Manapság a hírgyártó médiumoknak köszönhetően meg villámsebesen megtörténhet ez.)

Igazából a regényben nem rossz a szerelmi szál, de még jobb a másodlagos karakterek közti Hiúságok vására, amely nem olyan grandiózus, mint Thackeray-nél, de talán pont ettől ismerősebb, könnyebben beazonosítható az átlagolvasó környezetében.
Nem ez a kedvenc Austen regényem, de azért 4 és fél csillagot mindenképpen megérdemel :D

Borítómustra:

Ritkán szoktam megjegyezni, de most muszáj, mert én ebben a kiadásban olvastam:

Direkt nagyobbra vettem, hogy lehessen látni, mi a bajom vele - könyörgöm, ez Darcy és Bingley!!! A könyvben semmi ilyesféle momentum sincs...
Mennyivel jobb már az Ulpius borítója, vagy a Lazié, ami a filmből egy képkocka...
Még szebb a legegyszerűbb, a kalligrafikus, ami Bath-ot idézi:

Végül egy kis szégyentelen önreklám:

„Azon ritka írók közé tartozik, s ennyiben Dickens mellé állítható, akik a kisszerűséget utánozhatatlan bájjal tudják bevonni, a kellemetlent mulatságosan tudják ábrázolni. lronizáló személytelenségében és racionális életszemléletében felvilágosodás szelleme él tovább, erkölcsi érdeklődésében, lélektani realizmusában már a viktoriánus regény-irodalom csúcsai felé mutat.”

Karen Joy Fowler könyvében öt nő és egy férfiú találkozik havonta egyszer, hogy megvitassanak egy-egy Austen művet. Sajnos itt erre nem lesz lehetőség, viszont szeretném 2016-ban újraolvasni a könyvben is szereplő 6 Austen regényt, és ehhez lelkes könyvmolyokat keresek, könyvklub tagnak :)

Jane Austen könyvklub 2016

Márai Sándor: A gyertyák csonkig (csontig?) égnek

"Az emberek semmire nem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre."

Tartalom:

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe.

Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: a világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

"El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban.

El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük."
*

"Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk. Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettől dicséretet, nem tűznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük, hogy hiúk, vagy önzők, vagy kopaszok és hasasok vagyunk – nem, tudni kell, hogy semmiért nem kapunk jutalmat vagy dicséretet. El kell viselni, ennyi a titok."

Értékelés:
5/5 csillag.
Adhatnék kevesebbet, mert Márai felfogása arról, hogy csak férfiak között létezhet igaz barátság, meglehetősen szexista és unalmas.

Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy Henrik meg fogja ölni Konrádot, de azt hiszem jobb így. Megmondani, hogy tud a bűneiről, a felesége volt hibáiról, talán nagyobb büntetés, mint egy golyó lett volna.
Érdekes ez a könyv, mert minden barátság egyenlőtlen kapcsolat, és ha Konrád akarta volna számtalanszor kiléphetett volna belőle, de őt valószínűleg vonzotta a fény, a másik népszerűsége, sikeressége. Mint egy oldalkocsi, nem a motor része, de leválasztva csak a motor képes továbbhaladni. (habár megértem, minden ember szeretne egy igazán sikeres ember barátja lenni, ha csak ennyit érhet el az életben)

Minden szereplő álszent, így nem lehet őket szeretni, és talán nem is tudom őket szánni sem. A büszkeség, hiúság, „ki-ha-nem-én” elv alapján mozognak, valójában érzelmi intelligencia, és főleg empátia nélkül. (az egyetlen pozitív figura a könyvben Nini)

De azért ez egy JÓ könyv, lenyűgözően sok igaz mondattal - lásd a három választott idézetet. Márai stílusa tökéletes, mint mindig. A két különböző egyéniségről szóló elmélete több, mint elgondolkodtató. Arra azért kíváncsi lennék, hogy vajon Henrik túlélte-e az elkövetkező huszonnégy órát.

A regény 2013 októberben volt Lumos bookclub olvasmány, eredeti értékelés itt van: http://moly.hu/ertekelesek/1295589
Update:
eredetileg elírtam a címet, A gyertyák csontig égnek :) Kaptam rá egy megjegyzést a molyon:
"Ha szándékosan írtad így a címet, akkor nagyon szellemes ötlet volt, de komolyan. :)"... és aztán belegondoltam, hogy tényleg illik a műhöz.

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com

Szabó Magda: Disznótor/Kígyómarás

"Ez a könyv nehezen olvasható" mondta Bogi barátnőm január elején, mikor az e havi Lumos könyvklubos olvasmánynak nekikezdett. Választhattam volna könnyebbet is, SzM egyik ifjúsági regényét, meg persze ennél jóval nehezebbet is, A pillanat egy görög tragédia, Aeneas mondájának feldolgozása, de azért a Disznótor sem könnyű.
Mint ahogy az élet, a többi emberhez való tisztességes hozzáállás és a családi kapcsolatok sem azok.

Tartalom:
Az író, hacsak új kiadás előkészítése nem kényszeríti rá, nem olvassa önmagát, én se forgatom már megjelent regényeimet. Most, hogy évtizedek elteltével újra szembesültem a Disznótor-ral, nem volt akármilyen élmény. A könyv amúgy is nyugtalanító emlékeim közé tartozott, mert megjelenése a nyugati könyvpiacokon mélyítette az előző sikerek emlékét, a marxista elemzők meg elérkezettnek látták az időt, hogy figyelmeztessenek, fékezzem pimasz írómagatartásomat, amely mindig belecsempész valamit történeteimbe, ami a rendszer riasztó fogyatékosságaira figyelmeztet. A hazai sajtó elhúzta a nótámat, a nyugati esztéták nemes irodalmi közegbe soroltak, az angol Brontë-k és az ókori görög drámaírók közé. Forró és hideg váltakozó áramában törtem a fejemet, miért ekkora izgalom gyerekkorom díszletei között lépegetett hajdani közeli-távoli családtagok és ismerősök számukra valóban szívszorító állásfoglalására a megváltozott világ kérdéseinek feltevésekor, miért a tant de bruit egy csak számomra megrendítő analízis kapcsán. Itt és most mondom el az olvasónak: a Disznótor a Régimódi történet első megközelítése, de az író még nagyon fiatal, csillapíthatatlanul felháborodott minden miatt, ami őt és övéit osztályidegenné, majdnem hogy ki is mondott ellenséggé alázta, és nem ismer irgalmat, mert 1948 és 58 között neki se járt irgalom. Tíz esztendőt töltött önkéntes némaságban, ráment az elsődleges ifjúság, hogy nem volt hajlandó megköszönni Edward királynak egy idegen nagyhatalom al-társországává alázott walesi tartományát. A Disznótor persze még csak felvillantja anyám alakját, Veronka figurájában, dédanyámnál se vagyok még elég érett, hogy megértsem tettei motívumait, Kémery néven már itt a Jablonczay-klán, de hol az íróból a fontos elvont főnevek sora: részvét, megértés, amelyek alapján Jablonczay Lenke, családja és kora reálisan ábrázolható és értékelhető. A Disznótor fedett aknamező, mindazé, aminek elemeit későbbi pályámon annyiszor felhasználom, olyan alapkönyv, amelynek kincsestárából napjainkig gazdálkodtam. Ha úgy tetszik: Mykene, Agamemnon felbontott sírjával. A siker és támadások, a pozitív olvasói és szakmai válasz hatására a Jókai Színház megkért, írjam a regényt színpadra, ez fordulópont volt pályámon, akkor jegyződtem el a drámaírással is. Ajtay Andor volt a Kígyómarás címmel létrejött színdarab rendezője. Kirobbanó siker lett, be is tiltották, mihelyt a kulturális területet ellenőrző illetékes megnézte. Engem viszont már nem lehetett betiltani, a nyugati sajtó és a nemzetközi PEN már figyelte, mi történik velem. A könyv kétféle fogadtatása forróból hidegbe és hidegből forróba mártogatott, megviselt, de büszke is voltam rá. Ma csak azt érzem, amit Arany, mindünk édesapja, a Toldi szerelmében írt: "Oh, ha - nem a hírért, nem a dicsőségért, / Nem, hogy a világnak üssek vele cégért, / De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék - / Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!"

http://moly.hu/konyvek/szabo-magda-disznotor-kigyomaras

Értékelés:
figyelem SPOILERES tartalom következik!

Két hónap alatt kétszer olvastam el a regényt, karácsonyra megvettem magamnak - nálam ez a legnagyobb dicséret egy mű felé, ha igénylem állandó jelenlétét a hálószobámban.

Komplex egy történet, szerkezetileg a Freskóhoz vagy a Katalin utcához hasonlít, a különböző fejezetek más-más szereplő szemszögéből kerülnek bemutatásra - technikailag ezért nehéz elolvasni.
Első olvasásra a könyvbéli sorrendet tartottam, előbb a regényt vettem sorra, majd a színművet; másodszorra megfordítottam a sorbéliséget. A többiek a klubból megkérdezték, hogy ez most választható-e, melyiket olvassák el, a regényt, vagy a színpadi művet, de ragaszkodtam hozzá, hogy mindkettőt, ugyanis a színdarab teljességgel kiegészíti a hosszabb változatot.
(Jó lenne azt tudni, hogy vajon miért nem mondatta ki SzM a szereplőkkel azokat a mondatokat, amit pedig a színpadon szájukba ad...Érdekes, hogy teljesen más időpontokat is választ ábrázolásra, mint amiket a regényben felhasznált.)

A könyv -szerintem - két történeti szálat elemez, az egyik egy szerelmi háromszög, a másik két család egymáshoz és önmagukhoz fűzött viszonya.

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. (John Donne -t idézi Hemingway az Akiért harang szól című könyvében)
A regényben szereplő házaspár sem kivételek, rájuk is vonatkozik ez az elv, családjaik múltját, beidegződött rögeszméit viszik magukkal a párkapcsolatukba is. A nő teljes elszakadást kér a kezéért cserébe, és férje ezt meg is teszi neki, huszonhat hosszú évre. De egy újsághír, hogy a férfi anyja újra megnyithatja szappanfőző műhelyét, üzletét, indítja el látszólag az eseményeket, illetve a címbéli disznótor.

Ma már aludtam rá egyet, tehát nem mondom ki kereken, hogy kevés olyan negatív hős van, mint itt az egyik főhős, akitől konkrétan hányni tudnék - mindenkinek az olvasás után magának kell eldöntenie, hogy tudna-e 20-25 évet szerelmi háromszögben élni, vagy kellő érv-e a házasságra a büszkeség, bosszúvágy. Még csak azt se mondhatom, hogy nincs ilyen az életben, hogy valakinek otthoni párja és szeretője is van évtizedekre, mert az előző munkahelyem ilyen volt a főnököm is, de a sírjánál egyik asszony se állt, csak a testvére, barátai, kollégái...
Talán naiv vagyok, de én Agatha Christie-vel értek egyet abban, hogy mind a szerelem, mind a gonoszság választás kérdése, van egy pont, mikor még ésszel irányítható a lélek, mikor még fizikai tettekkel, távolsággal, vagy az agy lekötésével az ösztönlény helyett dönthet úgy az ember, hogy tudattal cselekszik, ha már azzal bír. De persze, ha valaki olyan példamutatóan degenerált arisztokrata, mint itt az egyik karakter, aki nagyanyját követi, az már csak önhittségből sem fogja bevallani soha, nem volt igaza.
Abban tartom hibásnak ezt a számomra ellenszenves szereplőt, hogy ő tudja mire készül a másik féllel, érzelem nélkül áldozza fel a másikat, mert nem lehet az övé az, akit szeret; és mert büszke a származására, a köztük lévő különbségekre.

Másodszori olvasásra is csak azt tudom mondani, hogy nekem a minor karakterek voltak a kedvenceim, mindkét család régi cselédje, illetve a főhősök testvérei. Még a szerető is kedvelhető alak, dróton rángatják őt is, egy életen át, de ő meg kényelmes dönteni, vagy örökre kilépni.
Kicsit minden SzM regényben a szerelem egy görög sorstragédia magasságában létezik, Rómeó és Júlia hőfokán ég - talán ezért is hamvadnak bele a hősök.
Meg hát ott az örök érvényű krimi elv: ahol pisztoly, kés van, ott valaki előbb utóbb meghal...

5/5 csillag, szívesen ajánlom, de nem első Szabó Magda olvasmánynak :)

Kedvcsináló idézetek:

Az ember nem mondja – viseli a gyászt. Attól, hogy hallgat, tán még feketébb lesz odabelül. Pedig jó lehet könnyűlni.Vannak, akik a szavaktól könnyűlnek.

…még a templom is nyitva volt, a hívők készültek a karácsonyra. Jó volna beülni egy percre, de nem lehet. Meglátják, valaki számon kéri, és akkor mit mond. Az igazat úgyse hinné el senki. Pedig az ember nem Istennel akar tárgyalni odabenn, hanem önmagával. A templomban a gyerekkor lakik, meg azok, akik már nem élnek.

MARIANN KÖNYVTÁRA

- 'A könyvek lehetőségek'

Menu

2016. február 28., vasárnap

Vasárnapi Próféta 8. - Ezt olvastam februárban

Molyon olvastam februárban:

2016. február 25., csütörtök

Motiváció változtatás: 77 tipp a siker érdekében

2016. február 23., kedd

Murakami Haruki: Tánc, tánc, tánc

2016. február 21., vasárnap

Vasárnapi Próféta 7.

2016. február 18., csütörtök

Sara Raasch: Hó, mint hamu (Mini-könyvklub 3.)

2016. február 14., vasárnap

Neil Gaiman: Felkavaró tartalom (Trigger Warning)

2016. február 12., péntek

Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?

2016. február 7., vasárnap

Vasárnapi Próféta 6.

2016. február 5., péntek

Jane Austen: Meggyőző érvek

Tartalom:

Vélemény:

Borítómustra:

Végül egy kis szégyentelen önreklám:

2016. február 3., szerda

Márai Sándor: A gyertyák csonkig (csontig?) égnek

2016. február 1., hétfő

Szabó Magda: Disznótor/Kígyómarás

About Me

Instagram

Follow Me

Recenziók kiadók szerint:

Itt is követhetsz:

Blog Archive

Moly:@Mariann_Czenema

Számláló:

Rendszeres olvasók:

Őket olvasom: