MARIANN KÖNYVTÁRA

Ha jól számoltam, akkor ez lesz a huszadik havi zárás a blogon, mert 2017.januárjában indult el ez a rovat az oldalon. Azt akartam írni először, hogy tulajdonképpen nem történt semmi különös se velem, se velünk, se a bloggal, de ráébredtem, hogy ez a kijelentés így nem pontos. Nem csináltam belőle nagy hírverést, de a nyáron, még július végén 100 ezer felé lépett a látogatószámláló, ezt a hónapot pedig már 103 ezer kattintással zárom :D Megmondom őszintén: amikor én belekezdtem a könyves bloggerkedésbe, azt hittem, hogy legalább 5 év kell majd ilyen számok eléréséhez... azért ilyenkor klassz, hogy rám cáfol az élet. Röviden: Köszönöm, ha voltál, vagy, leszel a blogom olvasója! 😍 Igen, ez egy személyes jellegű blog, írnám magamnak is, de mennyivel tutibb érzés visszajelzéseket kapni. Megérkeztek a book journalhoz az Alice matricáim, könyves washi tapek  A nyár két legolvasottabb bejegyzése a Témázunk csapat kitűnő választását dicséri, mind a Könyvesblogger létrő

FÜLSZÖVEG: Majgull Axelsson, az egyik legnagyobb hatású svéd írónő megrázó regénye az identitásról, a kirekesztettségről és sötét titkokról mesél.  A történet a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. Miriam cigány lány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba, egész életében eltitkolja valódi származását, hiszen fél, hogy elüldöznék az országból.  Minden éjjel kísérti a múlt, nem tud szabadulni az emlékeitől. Ám a nyolcvanötödik születésnapján végre fény derül a gyötrő titokra, amelyet egy életen át őrzött.  Majd hetven év múltán Miriam a láger kapujában áll… Képek villannak föl előtte: a rabok szürke arca, a kenyérlopás, botozás a börtönblokkban, snájdig SS-tisztek, akasztások, Mengele mosolya és a krematórium örökké füstölgő kéménye.  Béke van. Miriam mégsem boldog. Végre eljött a szabadság pillanata. "Szabad vagyok…  És ezt hogyan éljem túl?" A REGÉNYT ITT VEHETITEK MEG KEDVEZMÉNYESEN A LÍRA OLDA

Szabó Lőrinc : Dsuang Dszi álma Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,  a mester, egy lepkére mutatott.  – Álmomban – mondta – ez a lepke voltam  és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke – mesélte – igen, lepke voltam,  s a lepke vigan táncolt a napon,  és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…  És felébredtem… És most nem tudom, most nem tudom – folytatta eltünődve –  mi az igazság, melyik lehetek :  hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét  vagy a lepke álmodik engemet? – Én jót nevettem : – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!  Ki volnál? Te vagy : Dsuang Dszi! Te hát! –  Ő mosolygott : – Az álombeli lepke  épp így hitte a maga igazát! – Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán  valami mégis megborzongatott,  kétezer évig töprengtem azóta,  de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,  már azt, hogy minden kép és költemény,  azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,  a lepke őt és mindhármunkat én. *** Vers

Most, hogy már ötödik éve vagyok molytag, lassan egyre többet mélázgatok el az olvasmányaimat érintő statisztikai adatokon, mikor-mennyit-miért kapcsolatokon.  Minden évben szokott lenni egy tucat, vagy talán húsz ismétlő olvasásom, de nem így, kampányszerűen, mint most augusztusban. Eddig hat könyvet vettem másodszorra, harmadszorra, többedszerre a kezembe – egész egyszerűen azért, mert ez esett jól, és engedtem inkább az érzésnek, késztetésnek, mintsem, hogy új olvasmányélményeket keressek, vagy akár végezzek a várólista csökkentéssel. Hogy mitől jó újraolvasni? Felidézi, ha tudja, az elsődleges aha, wow-érzést, azt, amit első olvasáskor szerettem a könyvben, ha kedvencről van szó.  Elgondolkoztat, szellemileg megmozgat a kihívás, amíg azt kutatom, vajon változott-e a kapcsolatom az adott könyvvel, több száz másik olvasmányélmény, évek tapasztalata nyomán.  És persze, ha volt benne papír, valami jelzés, mindig érdekes látni, hogy ugyanazok az oldalak, idézetek tetsz

Horváth György: Álom Óra. Falon. Kattog. Kerek.  Ember. Szuszog. Izmok. Erek.  Éjjel. Sötét. Hűvös. Merev.  Lámpa. Meghitten szendereg. Paplan. Puha. Gondos. Takar.  Párna. Hajszál. Csikland. Zavar.  Néha moccan a láb, a kar.  Álom. Azt lát, amit akar. Folyó. Zúgás. Hullám. Habok.  Felhők. Te vagy. Én is. Vagyok.  Ülünk. Ölelsz. Óvó karok.  Ujjbegy. Cirógat, andalog. Jókedv. Kuncogsz. Intesz. Ugyan!  Kutya. Kajla. Rád néz. Rohan.  Labda. Dobod. Nézed hogyan  játszik, kergeti boldogan. Séta. Beszéd. Mosoly. Szemek.  Kitágulnak idők, terek.  Gyengéden megérintelek.  Kezem remeg. Felébredek. Vers forrása: https://moly.hu/karcok/185335 *Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*

Forrás Mindig megtiszteltetés, ha meghívást kapok egy Témázunk körre, de hiszem, Pupillának hatodik, boszorkányos érzéke is van, mikor nekem ír. Az „utált, csalódást okozó könyvek és szerzők, akiket semmi pénzért nem vennénk újra kézbe elnevezésű téma” azért különösen pikáns az esetemben, mert évekig szenvedtem azzal a könyvmoly betegséggel, hogy ha belekezdek egy olvasmányba, azt mindenképpen MUSZÁJ befejezni. Az idei évem erről a hiedelem elengedéséről szól, többek között, már 8 könyvet hagytam félbe, legutóbb  A keresztanyát , amit pedig többen is dicsértek. Gondolkoztam azon, hogy miként lenne jó számba vennem kínlódásaim, szenvedéseim sorát, és úgy döntöttem, hogy segítségül hívom a molyos olvasmánylistámat, és évenként fogom leszólni a mások által túlhypolt könyveket. Nos, én 2013-ban csatlakoztam a molyhoz, és bár abban az évben java részt Harry Potter, Agatha Christie újraolvasást tartottam, azért megfordult pár WTF kategóriás kötet a kezemben. A nagy Gatsby -t u

FÜLSZÖVEG: Tamara ​Goodwin mindent megkapott, amit csak megkívánt. Gazdag családba született, privát tengerparti strandra néző, hatalmas villában nevelkedett, ahol gardróbjában számolatlanul zsúfolódtak a méregdrága, márkás holmik. Mindig csak a jelennek élt, mit sem törődve azzal, mit tartogat a holnap.  Aztán egyik napról a másikra elveszti édesapját, és ettől kezdve a lány és édesanyja életében minden gyökerestől megváltozik. Örökségük tengernyi adósság, így nem marad számukra más választás, mint mindenüket elárvereztetni, majd leköltözni Tamara bácsikájához és nénikéjéhez vidékre. A rokonok otthona, a Kilsaney-kastély árnyékában meghúzódó kapusház magányában azonban a lány egyre csak dublini élete után sóvárog. Kíváncsiságát egy mozgókönyvtár kelti fel, mely egy napon a Kilsaney-birtok előtt áll meg. Tekintete egy jókora, titokzatos, bőrkötésű kötetre téved, melynek fedelét arany lakat zárja le. Egy kis segítséggel végül sikerül kinyitnia a könyvet. Amit a kötet lapjain

Szép Ernő: Pitypang Nótába nem írnak  Gomblyukba nem tűznek  Nem tesz kirakatba  A virágos üzlet  Mert te nem vagy ritka  Mert te nem vagy drága  Csak az árokpartról  Nézel a világba  Mintha kis nap sütne  Orcád oly szép sárga  Te pitypang,  Te pitypang virágja Az urak, a dámák  Ugye rád se néznek  Tán le is tagadnák  Az ismeretséget  Pedig hogy meggyúrtunk  Hogy agyontépáztunk  Te kezes, te kedves  Falusi pajtásunk  Hófehér lelkedet  Szétfújtuk a nyárba  Te pitypang,  Te pitypang virágja Ezennel én tőled  Bocsánatot kérek  Köszönöm azt a kis  Könnyű gyermekséget  Köszönöm hogy itt vagy  Lehajlok utánad  Gyere bemutatlak  A kaméliának  Csak nevess rá bátran  Mezítlábos árva  Te pitypang,  Te pitypang virágja *** kép: Pixabay Vers forrása: https://moly.hu/karcok/187732 *Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*

FÜLSZÖVEG: Közhírré tétetik!  Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és vele a fele királyságot! Vízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie.  Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl… A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig. Újfent a Líra hőség akció keretében megvásárolt könyvről hozok véleményt, ezúttal csak rövidet. Megmondom őszintén, nekem ez a könyv már tervben volt; éppen tavasszal morfondíroztam azon, hogy írok

FÜLSZÖVEG: Gyönyörű ​történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve köv

Csorba Piroska: Mesélj rólam Mesélj anya,  milyen voltam,  amikor még kicsi voltam?  Az öledbe hogyan bújtam,  és tehozzád hogyan szóltam  amikor nem volt beszédem?  Honnan tudtad mit kívánok?  Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam,  Hogy szerettél?  Engem is karodba vettél?  Meleg tejeddel etettél,  akárcsak a testvéremet?  Gyönyörködtél akkor bennem,  úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor  még nem voltam,  a hasadban rugdalóztam,  tudtad-e, hogy milyen leszek,  milyen szépen énekelek?  Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek? Mesélj anya!  Mesélj rólam.  milyen lettem, amikor már  megszülettem?  Sokat sírtam, vagy nevettem?  Tényleg nem volt egy fogam sem?  – Ha én nem lettem volna,  akkor is szerettél volna? *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1119696 Apropója: ma van a legkisebb szülinapja ;)

FÜLSZÖVEG: Ha ​londoni sétáikat felidézve eszükbe jut egy görnyedt alak, aki a fejét lehajtva a járdákat és a csatornalefolyók környékét kutatja, akkor önök minden bizonnyal Anthony Peardew-val találkoztak. A férfi harminc évvel ezelőtt elveszített egy medált, amelyet a menyasszonyától, Therese-től kapott. Ugyanazon  napon a sors váratlanul elragadta tőle a szeretett kedvest is. Ettől kezdve Anthonyt csak a remény élteti: ha sikerül rátalálnia az ékszerre, talán élete tragédiáját is egy csapásra semmissé teheti. Magányában az elvesztett, olykor jelentéktelennek látszó tárgyak gyűjtése mellett novellák írásával tölti ki napjait. Megszállottan dolgozik talált kincseinek különleges történetein. Házvezetőnője, a hányatott sorsú Laura maga is szinte egy Anthony megmentett darabjai közül. Idővel az ő feladata lesz, hogy a gondosan katalogizált tárgyakat visszajuttassa az eredeti tulajdonosukhoz. Be kell azonban látnia, hogy nem zárkózhat be örökre az író dolgozószobájába, ki kell ha