Újraolvasások szépsége

Most, hogy már ötödik éve vagyok molytag, lassan egyre többet mélázgatok el az olvasmányaimat érintő statisztikai adatokon, mikor-mennyit-miért kapcsolatokon. 

Minden évben szokott lenni egy tucat, vagy talán húsz ismétlő olvasásom, de nem így, kampányszerűen, mint most augusztusban.

Eddig hat könyvet vettem másodszorra, harmadszorra, többedszerre a kezembe – egész egyszerűen azért, mert ez esett jól, és engedtem inkább az érzésnek, késztetésnek, mintsem, hogy új olvasmányélményeket keressek, vagy akár végezzek a várólista csökkentéssel.

Hogy mitől jó újraolvasni?

Felidézi, ha tudja, az elsődleges aha, wow-érzést, azt, amit első olvasáskor szerettem a könyvben, ha kedvencről van szó. 

Elgondolkoztat, szellemileg megmozgat a kihívás, amíg azt kutatom, vajon változott-e a kapcsolatom az adott könyvvel, több száz másik olvasmányélmény, évek tapasztalata nyomán. 

És persze, ha volt benne papír, valami jelzés, mindig érdekes látni, hogy ugyanazok az oldalak, idézetek tetszenek-e, vagy már továbbléptem, másik élethelyzetre, problémára.

Érdekes módon Gretchen Rubint eredeti nyelven olvasva, most láttam be, hogy más molyok mire gondoltak akkor, amikor kifogásolták, hogy a szerző túl vaskalapos, néha a bullying nevű piszkálódást is felemlegették vele szemben. 

Valamint az újraolvasás nagyon jó recept olvasási válság, csömör, megfeneklés esetén – teljesen mindegy, hogy rengeteg rossz könyv után veszed újra kezedbe a kedvencedet, vagy éppen kibabrált veled az élet, és kell egy kis lelkisimi.

Milyen könyveket ajánlok újraolvasásra?

Gyerekkori kedvenceket, mesekönyveket, Kis herceget, Harry Pottert, Narnia krónikáit, Disney rajzfilm átiratokat mindig jó újra kézbe venni. 

Ugyanígy, a pöttyös, csíkos lányregények, Janikovszky Éva, Szabó Magda, Dénes Zsófia, G. Szabó Judit történetei nagyszerűek lehetnek ismétlésre is.

Még talán Meg Cabot Neveletlen hercegnő sorozata is, ha nem zavar, hogy Miának nagyjából az utolsó részre jön meg az esze :P

Agatha Christie regényei is könnyű, egy-két napos olvasmányok, bármikor lehet belőlük repetázni, mert az apró nyomokat hamar elfelejti az ember. Különben is, egy idő után érdekes azon elmerengeni, hogy melyik történetében ír hasonló elemeket, melyik regénye hasonlít melyikre?

Jó kis fejtörő – megsúgom: SPOILER!
a hónap olvasmánya, a Halál a Níluson a Nyaraló gyilkosok átirata. 

Darren Hardy, a Compound effect írója, Success magazin kitalálója, főszerkesztője javasolta egyik vállalkozóknak írt könyvében, hogy NE a mennyiségre törekedjünk olvasáskor, hanem a válogatás minőségére, illetve arra, hogy teljes körűen magunkba szívjuk a non-fiction könyv mondanivalóját. Ezért azt tanácsolja, hogy egy-egy ismeretterjesztő, vagy szakkönyvet legalább hatszor olvassunk el! 

Tudom, fú, a hat nekem is rengetegnek tűnik… de megvallom őszintén, lehet, hogy nem rossz gondolat.

Végül is, a Harry Potter sorozatot olvastam hétszer, és bizonyos apró, jelentéktelen információmorzsákat már a tartós memóriámba sikerült behelyeznem, míg a szakmai tudnivalók csak a rövidtávú, vizsga előtti memóriában tartózkodnak :D

Az ETO számok ismerete hasznosabb lenne, mint a HP szereplők szülinapjának tudása…

Na, szóval lehet, hogy ez a hat nagyon sok egy-egy könyv esetében, de azért elgondolkodtató ötlet.

Ha már elmerengünk, megemlíteném, hogy Fable regényeit azért vettem ismét a kezembe, mert a molyon olvastam egy értékelésben, hogy ez már túl okoskodó, megmondó kötet az írónőtől.
Sajnos igen, az, még az első rész hagyján is, de kár volt így folytatni, a törzsolvasóknak a történetet könnyen kiszámíthatóan.
Pláne mostanában kezdek én is figyelni ilyesmire, miért van teljesen más stílusa a két borítónak, ha ugyanaz az illusztrátor??

Tehát tud csalódás is lenni egy ismételt olvasás, semmire sincs garancia, mindenesetre nosztalgiának, illetve nálam most olvasási válság elkerülésének jó volt.
Egy kis könnyed szórakozás után megint előkerülhettek a komolyabb, komorabb új olvasmányok ;)