MARIANN KÖNYVTÁRA

Petőfi Irodalmi Múzeum, előtér, a képet az ajándékboltból belülről fotóztam :) Szinte minden hónapot szabadkozással szoktam kezdeni, Ti pedig mindig azt írjátok vissza nekem itt-ott, hogy ugyan, rengeteget olvastam :P Hát most tényleg nem, és a helyzet júniusban sem fog semmit se javulni! Drága Elte barátunk átvette az irányítást az életem felett, még jó, hogy vannak sorstársaim, és tudjuk együtt szidni az egyetemi zárthelyi, majd vizsaidőszaki őrületet XDXD . És én még nem is szólhatok semmit, az egyetlen szak relatíve szépsége a kevés tárgy, szám szerint hét darab. Általában 5 kredites tárgyaink vannak, kivéve a gyakorlat, ami hatos, illetve a kutatásmódszertant, ami csak 4 kredites volt. Na, erre utóbbi tárgyra biztosan ezért, háromféle dolgot is kellett teljesíteni a félévben: 1., kiselőadást tartani, 20 percest, ppt-vel, az eljövendő szakdolgozatunkat megalapozni. 2., Kibővíteni a ppt-ét, legalább 5 oldalas házidolgozattá. 3., Zárthelyit írtunk még, elméletből, "pár

Juhász Gyula: Formát keresni… Formát keresni minden gondolatnak  És elvérezni egy fonák igén,  A parfümét érezni a szavaknak  És tudni: minden szó gonosz szirén, Mely holt szépségek barlangjába csábít  S az élettől, amely vár, eltakar  S megunni a szép formák orgiáit  S érezni: meddőn vergődtünk tavaly! És hogy az élet derűs, tág mezőin  Csak hervadások illata fogad  S hogy élni, élni nekünk már merő kín S siratni szép, megölt halottakat,  Kik bennünk szunnyadoznak már örökre,  Bús és beteg szavaktól elgyötörve… *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1103735

FÜLSZÖVEG: Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra. A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért. Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük. A REGÉNY KEDVEZMÉNYESEN ELŐRERENDELHETŐ  ITT  A LÍRA  OLDALÁN ! Még bele is olvashattok az első 16 oldalba :)) "Ki veszít ezerszer, most végre győz . Ha így gondolják a csalfa idők ." „Olyan lelkesen idéztél ebből a könyvből, hogy egészen meghoztad a kedvem!” írta nekem egy másik könyvmoly a twitteren. Nos, hát bevall

Szabó Magda: A fény lécei közt Hintáját a holdhoz kötötte, belendült az alvó szobába. Ahogy megláttam, visszaléptem, ő jött felém, én egyre hátra. A fény lécében elbukott, térdre esett. Minden sarokhoz lehajolt, valamit keresett. Minden sarokhoz lehajolt. Én mentem hátra, egyre hátra, itt hagyta egyszer, erre volt, minden sarokhoz lehajolt, csak surrant, surrant a homályba. Sehol se volt. Semmi se volt. A fény lécében elbotolt. Sirni kezdett, mint a madár, ha valami torkához ér. Sikoltva takartam az arcom: megvakulok, olyan fehér. Csak bolygott, bolygott, hátra-vissza. Sikoltoztam a rémülettől. Hajnal jött, fényével felitta. Azóta itt jár minden éjjel, s minden sarokhoz lehajol. Leng-leng a szobában fehéren, hátha meglelné valahol. Letérdel minden zug elé. Két nagy szeme ragyog. Ragyog. Ha megtalálja: elviszi. Ha megtalálja, meghalok. *** *Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*

FÜLSZÖVEG: Te ​jó ég, örökre elrontom a gyerekem! – fut át sokszor a maximalista szülők fején. De vajon tényleg elrontjuk a gyereket, ha nem felelünk meg mindenben a tökéletes szülő ideáljának? Vagy inkább akkor teszünk jót vele, ha el tudjuk engedni az önmagunkkal szemben támasztott szigorú elvárásokat? Ha egyszerűen csak együtt vagyunk a gyerekünkkel, és megpróbálunk egymásra hangolódni?  Cziglán Karolina arra bíztat, szülőként legyünk együtt érzők. Nemcsak a gyerekünkkel, de saját magunkkal is. Igyekezzünk támogatni önmagunkat, megérteni, mit miért teszünk. A gyereknevelés nem autószerelés – mondja. Ezért aztán nem is ígér biztos recepteket, amelyeket pontról pontra követve tökéletes szülőkké válhatunk. Abban segít, hogy felismerjük, miképpen törhetünk ki az ismétlődő konfliktusos helyzetekből, oldhatjuk fel a bennünk és környezetünkben meglévő feszültségeket.  A könyv nemcsak az anyáknak szól, a szerző tudatosan egyenrangú szülőtársként kezeli az apákat. Napjainkban foko

Pilinszky János: Kihűlt világ E világ nem az én világom, csupán a testem kényszere, hogy egyre beljebb, mint a féreg furakodom beleibe. Így táplálkozom a halállal, és így lakik jól ő velem; az életem rég nem enyém már, vadhúsként nő a szívemen. Minden teremtett elevenből kijózanodva a szemét így ütközik ki, leplezetlen föladva hiú szégyenét. A mindörökre ismeretlen végül is így lesz otthonos. Mint hervadás az őszi lombot, a pusztulás bebalzsamoz. Kihűlt világ ez, senki földje! S mint tetejébe hajított ócskavasak, holtan merednek reményeink, a csillagok. *** forrás: https://moly.hu/karcok/1097042 Boldog Szülinapot kívánok a verssel előre is Breathless Tao-nak!  😘😍 Köszönöm, hogy a barátod lehetek ;)

FÜLSZÖVEG: Michael ​Wolff, a Fehér Házba bejáratos oknyomozó újságíró a közelmúlt legvitatottabb amerikai elnökének történetét meséli el bennfentes értesülései alapján. Donald Trump elnökségének első kilenc hónapja viharos, vérlázító és – nem utolsósorban – filmszerűen fordulatos volt. Wolff nem mindennapi jogosítványának hála rendkívüli bepillantást kaphatunk a Trump-adminisztráció fondorlatos belső játszmáiba és megérthetjük, hogyan kerülhetett pozícióba és törhet egyre magasabbra ez a rapszodikus és zabolátlan természetű ember. A Tűz és düh a megjelenés napján bombaként robbant az Egyesült Államokban, hisz a sikerkönyves szerző legújabb bestsellerében megannyi új tényt és összefüggést tár fel, amelyek más megvilágításba helyezik az Ovális Irodában kialakult káoszt. De vajon mit gondol igazából a saját stábja Trumpról? Miért állította Trump, hogy Obama elnök lehallgattatta? Miért rúgta ki valójában James Comey FBI igazgatót? Miért nem lehetett Steve Bannont, az egykori

Varró Dániel: Mánia A költő lelke nem volt makulátlan,  meg az elméje sem volt neki tiszta,  a versidomok szerelmese volt ő,  egy mániákus verslábfetisiszta.  Molosszusok s ionicus a minorék  hozták hagymázas izgalomba őt,  s a versformák, e verslábakra húzott,  ütemre lejtő, csábos verscipők.  Léptük zaja, mit más normlis ember  egyhangú trappolásnak hallana,  vonzotta, mint szirének énekének  varázsos, elveszejtő dallama.  A Szepes-Szerdahelyi-féle Verstant  úgy bújta, mint kamaszfiúk a Playboyt,  s ha betévedt egy antikváriumba,  a verseskötetek közt enyhe tébolyt  érzett magán, végigtapizta őket,  – ennek sprőd, annak lágy dereka volt –  arcát a lapjaik közé temette,  s mindbe mélyen, mohón beleszagolt.  Szerelmes volt minden verseskötetbe,  a bájosan rosszakba legkivált,  mik úgy hordták direkte szexepilként  a sok kacéran feltünő hibát.  S oly eksztázisba jött, mint egy királyfi,  ki elhagyott üvegcipőre lel,  ha elfele

FÜLSZÖVEG: Milyen ​társadalmi reflexek hívják életre, és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Mi a különbség az álhír és a dezinformáció között? Hogyan alakítja át a valósághoz való viszonyunkat az ún. „igazságon túli” politikai kommunikációs gyakorlat? Lehet társadalmi szinten védekezni az agymosás ellen? Milyen jelekről ismerhetjük fel, hogy éppen egy politikai irányítású médiagépezet hatása alatt állunk? Magyarországon eddig nem jelent meg az összeesküvés-elméletek témakörét tudományos igényességgel megközelítő kötet – annak ellenére sem, hogy a téma a publicisztikában és a közbeszédben a korábbinál nagyobb figyelmet kapott, továbbá a társadalomtudományokban jelentős tudás halmozódott fel a témában az elmúlt években. Krekó Péter munkája hiánypótló, alapos feldolgozása a témának. A könyv, építve a szerző az elmúlt öt évben végzett tudományos kutatásaira és a doktori disszertációjára, tudományos ismeretterjesztő stílusban mutatja be az összeesküvés-elméletek szoc

Kicsit személyes megjegyzéssel és elég szokatlan képpel kezdem az áprilisi zárást, de konkrétan ilyen volt nálam ez a hónap. Mint egy hullámvasút, rengeteg kiszámíthatatlan kanyarral, kétszeri fejre állással, és elég sok zökkenővel, gyomorgörccsel. Magamban, ha időszakot zárok, mindig listát írok, mérleget állítok, honnan indultam-hová jutottam. Áprilisban két nagy öröm ért: befejeztem a félévben aktuális könyvtári gyakorlatot, ezúttal az Egyetemi könyvtárban, és jelest kaptam :) Még nagyobb boldogság volt, mikor kaptam egy üzenetet, hogy szívesen dolgozna velem a JAFFA Kiadó, és három könyvvel gazdagabban térhettem haza a Nyugati térről. Két nagyon jóízű beszélgetést is folytattam a hónapban, Finy Petrával, az  Akkor is  szerzőjével; és csgabi-val, aki a molyon a  Klasszikus magyar irodalom  Merítés rovat szerkesztője. Jó lenne, ha ennyire lelkesednék a közelgő zárthelyik és szóbeli vizsgák tekintetében is, de jelenleg csak egy a jelszavam: #legyenvégemárennekafélévnek.