2018. május 31., csütörtök

Havi zárás: ez volt 2018. májusa

Petőfi Irodalmi Múzeum, előtér, a képet az ajándékboltból belülről fotóztam :)


Szinte minden hónapot szabadkozással szoktam kezdeni, Ti pedig mindig azt írjátok vissza nekem itt-ott, hogy ugyan, rengeteget olvastam :P Hát most tényleg nem, és a helyzet júniusban sem fog semmit se javulni!
Drága Elte barátunk átvette az irányítást az életem felett, még jó, hogy vannak sorstársaim, és tudjuk együtt szidni az egyetemi zárthelyi, majd vizsaidőszaki őrületet XDXD.

És én még nem is szólhatok semmit, az egyetlen szak relatíve szépsége a kevés tárgy, szám szerint hét darab. Általában 5 kredites tárgyaink vannak, kivéve a gyakorlat, ami hatos, illetve a kutatásmódszertant, ami csak 4 kredites volt.
Na, erre utóbbi tárgyra biztosan ezért, háromféle dolgot is kellett teljesíteni a félévben: 1., kiselőadást tartani, 20 percest, ppt-vel, az eljövendő szakdolgozatunkat megalapozni. 2., Kibővíteni a ppt-ét, legalább 5 oldalas házidolgozattá. 3., Zárthelyit írtunk még, elméletből, "pár" kérdésből.
(Eltén a pár egyik tanárnál 10, másiknál 12, kutatásmódszertanból 17 kérdéses zh-át jelentett... no komment!)

Azért most már kicsit kilátok a tételírásból, jövő hét szerdán és pénteken is megyek szóbelizni, és szerencsére már csak egy-egy lekörmölendő anyagrész van hátra. Aztán jöhet az ismétlés, átolvasás, sokszor, a jelesig :P
Igen, még mindig stréber vagyok, nem tagadom.




Szabó Magda kiállítás, bejárat


Ezeket a könyveket olvastam májusban:

  1. Michael Wolff: Tűz és düh
  2. Cziglán Karolina: Tökéletlen szülők, boldog gyerekek
  3. Greg McKeown: Essentialism
  4. Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
  5. Stephen Guise: Mini Habits
  6. Mörk Leonóra: A porcelánlány
  7. Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Az utolsó szalmaszál
  8. Borbás Andrea – Kiss Borbála: Tükör és kancsó
  9. Bartos Erika: Buda tornyai
  10. Bernard Cerquiglini: A francia nyelv születése



Zsákmány: kiállításról szóló könyv, vászonszatyor (csak 990 Ft!), Abigél toll, Tündér Lala ceruza, csokik és kitűző



Május hónap legnagyobb boldogsága a Szabó Magda kiállítás volt, amit a Petőfi Irodalmi múzeumban láttunk - a posztba mellékelt képek onnan származnak; majd fogok róla írni, de leghamarabb valószínűleg csak júliusban jutok el odáig!
Addig is itt egy sajtóhír róla:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szabo-magda-titkainak-nyomaban-petofi-irodalmi-muzeumban ,
illetve az instagramon nézegethetitek a további képeimet:
https://www.instagram.com/czenema/.

A múzeum honlapján már meghosszabbították, augusztus 12-ig van nyitva, aki még nem jutott el, annak szívből ajánlom, mert szépséges volt, és az Arany János kiállítás is nagyszerű!
Árakról annyit, hogy én felnőtt jegyet vettem, 800 forint volt az összes teremre, szerintem elég olcsó :) pláne, ha nem hagytok ott ötezret a PIM ajándékboltjában, mint én tettem XD.

Bocsánat, hogy ez csak ilyen rövid hónapzáró poszt lett, nem ígérhetek a májusinál több posztot júniusra sem, mert ha a dupla szóbelin és a Könyvhéten túl leszünk, akkor készülhetek itthon a nagylányom ballagására, valamint a marketing vizsgámra.
Erre az utolsó szóbelire van egy 190 diás ppt-énk, illetve egy 38 oldalas tömörítvényünk egy eredetileg 300 oldalas marketing könyvről :D
előre érzem, hogy jó lesz... jó szenvedős!

Nektek jó vizsgázást, sok sikert kívánok, ha szintén szenvedtek, a dolgozóknak meg kitartást a 30 fokokhoz!
Könyvhéten szombaton, délután háromtól lehet majd látni engem is Benyák Zoli, aztán Finy Petra előtt sorakozni, esetleg az Athenaeum, General Press stand előtt ;))
Share:

2018. május 28., hétfő

A hét verse - Juhász Gyula: Formát keresni…



Juhász Gyula: Formát keresni…

Formát keresni minden gondolatnak 
És elvérezni egy fonák igén, 
A parfümét érezni a szavaknak 
És tudni: minden szó gonosz szirén,

Mely holt szépségek barlangjába csábít 
S az élettől, amely vár, eltakar 
S megunni a szép formák orgiáit 
S érezni: meddőn vergődtünk tavaly!

És hogy az élet derűs, tág mezőin 
Csak hervadások illata fogad 
S hogy élni, élni nekünk már merő kín

S siratni szép, megölt halottakat, 
Kik bennünk szunnyadoznak már örökre, 
Bús és beteg szavaktól elgyötörve…


***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1103735
Share:

2018. május 25., péntek

Benyák Zoltán: Az ​utolsó emberig


FÜLSZÖVEG:

Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra.
A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.
Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.


A REGÉNY KEDVEZMÉNYESEN ELŐRERENDELHETŐ ITT A LÍRA OLDALÁN!

Még bele is olvashattok az első 16 oldalba :))





"Ki veszít ezerszer, most végre győz.
Ha így gondolják a csalfa idők."



„Olyan lelkesen idéztél ebből a könyvből, hogy egészen meghoztad a kedvem!” írta nekem egy másik könyvmoly a twitteren. Nos, hát bevallom: ez volt az egyik célom a sok idézettel, hogy terjesszem a Benyák-kórt, mert legközelebb, ha megint előolvasok, tudok majd kiknek lelkesedni, olvasás közben. Nem mintha nem oldottam volna meg most, egyenesen a forráshoz fordultam ;)

Azt is kérdeztétek páran, hogy honnan, mióta rajongok Zoli írásaiért, mert azt már olvasás közben odaírtam, hogy bizony fangirling van, erősen. Egy másik könyvmoly, egy figyeltem olvasott valamit Zolitól, még 2014-ben, sajnos arra már nem emlékszem, hogy pontosan mit. Én nem szoktam ismeretlen szerzőktől, előre, olvasatlanul rendelni, csak ha már legalább egy könyvüket végigolvastam, Benyák Zoltán ebből a szempontból is kilóg nálam a sorból. Tehát 2014-ben megvettem az Ars Fatalist és Az idő bolondjait, és bár tudom, hogy Zolinak ez utóbbi a kedvence, mert a kislányának írta, nálam az Ars Fatalis a szerelem, mai napig.
Aztán gyorsan jött még ugyanebben az évben a Háború gyermeke, amit inkább hagyjunk, mindenkinek kell egy szárnypróbálgatás, illetve a Jonathan Cross álnéven írt Veszett lelkek városa. Azt egy antikváriumban vettem meg, tisztán emlékszem, hogy felsikoltottam a gyönyörűségtől, hogy kincsre bukkantam, és hülyének néztek :D
Összefoglalva, Zoli kilenc könyvéből hetet olvastam, Az utolsó emberig a hatodik regénye lesz a hálószobámban.



"Teste olyan könnyű volt, akár egy egysoros búcsúlevél lapja. Szeme csak ritkán nyílt ki, de az olyan volt, mintha kemencébe bámultam volna."

Szerintem már a Csavargók dala is más műfaj volt, mint amiben Zoli általában alkot, vagyis valahol a mágikus realizmus, urban fantasy és sci-fi határbirodalmából. Bocsássatok meg, nem szívesen tennék egyetlen címkét az írásaira, egyfelől, mert tényleg keverékek, másfelől meg azért, mert a kategóriába beosztás mindig leszűkíti a szerzőt és művét. Mint ahogy az élet sem csak fehér-fekete, a legtöbb könyv sem csak egyféle típusú, többféle szempontból, nézőpontból érdemes őket megközelíteni.
Elég sok szájhúzgálást kap, kapott a fülszöveg, amire én csak azt tudom mondani, hogy nyilván marketing miatt olyan, amilyen, valamint megjegyezném: az íróknak ritkán van beleszólásuk. A borító viszont, habár azt is kritizálták páran, illik a regényhez, minden egyes alaknak van szerepe a történetben!



"Ezek azt hiszik, az már forradalom, ha levágunk pár fejet. Szerintem az igazi forradalom abban áll, hogy meg tudod-e változtatni azokat a bizonyos fejeket."



Spoiler nélkül nehéz erről a regényről írni, idézni sem volt egyszerű. Soha nem vittem fel még ennyi idézetet egyetlen könyvről sem, de higgyétek el, bőven hagytam mit kiválogatni Nektek is. Sőt, Zoli és a kiadó háta mögött, a partvonalon állva én is izgatottan várom, hogy kinek mennyire fog tetszeni a mű, illetve, hogy mit fog belőle idézésre, megjegyzésre érdemesnek vélni :D
Óvatosan megfogalmazva annyit mesélnék, hogy a történetnek több szereplője van, szám szerint három, az ő sorsukat követhetjük a regény lapjain. Zoli általában mindig kicsit más szerkezettel dolgozik a könyveiben, itt is teljesen más felépítésű a mű, mint amilyeneket eddig alkotott. Elgondolkoztam azon, hogy egy olyan borítóképet fogok idetenni, ami kirakósként, puzzle-nak ábrázolja a kötetet, leginkább így tudnám előrevetíteni a rajongóknak a regényt. Van végszó is, amiben Zoli megvallja, hogy jócskán van benne izgalom, amiért teljesen másképpen írt, mint ahogy eddig tette, nem biztonsági játékot játszott, hanem kockáztatott ezzel a regénnyel.

Olvasás közben figyelni kell, mégpedig erősen ajánlott. Én minden fejezetet kétszer, az utolsót pedig négyszer olvastam el, de alig várom, hogy a printet is a kezembe kaparítsam, és még a dedikálás előtt újrázhassak. Hogy mire érdemes figyelni? 
Sok az apró információmorzsa, ami átvezet egyik részből a másikba, szinte krimiszerűen felépítve a szálakat. És persze rengeteg a nagyon okos gondolat, vagy akár mondattöredék, ami mélyén, ami mögött ott rejtőzik a szerző – ezekből párat ide is tettem nektek. Olyanok ezek az idézett szövegek, mintha egy-egy féldrágakő lapulna az ösvényen, amin az olvasó a történet nyomán halad.
Maga a regény nagyon sötét hangulatú, szinte végig kézzel fogható feszültséggel telített, valószínűleg sokszor olvastam levegővétel nélkül, flowban.
King műveit nem ismerem, de a Gaiman hasonlítás – bármiképpen is nem szeretem -, megállja a helyét. Sőt, ha nagyon akarnám hasonlítgatni, akkor volt egy olyan fejezet, ami egyértelműen Edgar Allan Poe-t juttatta eszembe.



"Te, aki ezeket a sorokat olvasod, talán nem is tudod, milyen az, amikor az ember egész élete egyetlen pillanaton inog, dől, hol jobbra, hol balra. És hogy milyen kétségbeejtő, amikor ennek még teljesen tudatában is van. Szinte már el se hiszi, hogy vele történik mindez."


Nyilván a kérdés, hogy kinek ajánlanám?
Elfogultan válaszolva: mindenkinek. :D
Kevésbé rajongva, azt mondanám, hogy a fantasy, mágikus realizmus kedvelőinek elsősorban, mert a Benyák rajongók úgy is tűkön ülve várják. Meg tudom érteni őket, én is azóta könyörögtem a kiadóban előolvasásra (sőt elő-előolvasásra), amióta megtudtam, hogy lesz új regény.
(és persze ugyanígy fogok tenni a következő előtt is… :D csak, hogy finoman jelezzem az érdekelteknek, már most.)
Olvastam már más véleményét, nem csodálkozom a négy és fél csillagon sem, azon sem, ha a régebbi rajongóknak nem fog ugyanúgy tetszeni ez a kötet, mint például A nagy illúzió.
Lebegjen a szemetek előtt, hogy ez egy kirakós játék, és egyben egy kockázatvállalás eredménye. Nálam öt csillag, kedvenc lett, és ott fogok állni a dedikálásra várók közti sorban június 9-én ;) 
(Segítség a megismeréshez: a kockás blúzt fogom hordani, ami a profilképemen van.)

Benyák Zoltán és Bíró Szabolcs dedikál a Könyvhéten
https://www.facebook.com/events/1573377679454348/







"Sok szeretettel vár minden kedves olvasót

Bíró Szabolcs - székirodalom és Benyák Zoltán író oldala

a 89. Ünnepi Könyvhéten, Budapesten, a Vörösmarty téren,
2018. 06. 09-én (szombaton) 15 órától egészen 17 óráig,
az Athenaeum Kiadó standjához (56-os pavilon).

Mindkét szerző az Ünnepi Könyvhétre megjelenő új regényével várja az olvasókat."



Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!


Share:

2018. május 21., hétfő

A hét verse - Szabó Magda: A fény lécei közt



Szabó Magda: A fény lécei közt


Hintáját a holdhoz kötötte,
belendült az alvó szobába.
Ahogy megláttam, visszaléptem,
ő jött felém, én egyre hátra.
A fény lécében elbukott,
térdre esett.
Minden sarokhoz lehajolt,
valamit keresett.

Minden sarokhoz lehajolt.
Én mentem hátra, egyre hátra,
itt hagyta egyszer, erre volt,
minden sarokhoz lehajolt,
csak surrant, surrant a homályba.

Sehol se volt. Semmi se volt.
A fény lécében elbotolt.

Sirni kezdett, mint a madár,
ha valami torkához ér.
Sikoltva takartam az arcom:
megvakulok, olyan fehér.
Csak bolygott, bolygott, hátra-vissza.
Sikoltoztam a rémülettől.
Hajnal jött, fényével felitta.

Azóta itt jár minden éjjel,
s minden sarokhoz lehajol.
Leng-leng a szobában fehéren,
hátha meglelné valahol.
Letérdel minden zug elé.
Két nagy szeme ragyog. Ragyog.

Ha megtalálja: elviszi.
Ha megtalálja, meghalok.


***


*Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*
Share:

2018. május 19., szombat

Cziglán Karolina: Tökéletlen szülők, boldog gyerekek


FÜLSZÖVEG:
Te ​jó ég, örökre elrontom a gyerekem! – fut át sokszor a maximalista szülők fején. De vajon tényleg elrontjuk a gyereket, ha nem felelünk meg mindenben a tökéletes szülő ideáljának? Vagy inkább akkor teszünk jót vele, ha el tudjuk engedni az önmagunkkal szemben támasztott szigorú elvárásokat? Ha egyszerűen csak együtt vagyunk a gyerekünkkel, és megpróbálunk egymásra hangolódni? 
Cziglán Karolina arra bíztat, szülőként legyünk együtt érzők. Nemcsak a gyerekünkkel, de saját magunkkal is. Igyekezzünk támogatni önmagunkat, megérteni, mit miért teszünk. A gyereknevelés nem autószerelés – mondja. Ezért aztán nem is ígér biztos recepteket, amelyeket pontról pontra követve tökéletes szülőkké válhatunk. Abban segít, hogy felismerjük, miképpen törhetünk ki az ismétlődő konfliktusos helyzetekből, oldhatjuk fel a bennünk és környezetünkben meglévő feszültségeket. 
A könyv nemcsak az anyáknak szól, a szerző tudatosan egyenrangú szülőtársként kezeli az apákat. Napjainkban fokozatosan átalakul az apaszerep, egyre több férfi szeretne igazán, tevékenyen részt venni gyermeke életében. Ez a könyv kapaszkodót adhat az erre vállalkozó apáknak.

A Tökéletlen szülők – boldog gyerekek újszerű szemlélete abban rejlik, hogy a családi egyensúlyt állítja középpontba. Ettől függ ugyanis, hogy biztonságban érzi-e magát a gyerek, és van-e lehetősége igazán gyereknek lenni. Szól arról, hogyan hat rá a szülők egymáshoz fűződő viszonya, és a tágabb családdal való harmónia. Nem feledkezik meg az olyan – nem hagyományos – családban élőkről sem, mint az egyszülős- és szivárványcsaládok, vagy, ahol örökbefogadott gyerekeket nevelnek.

CZIGLÁN KAROLINA pszichológus, pár- és családterapeuta. Az elmúlt hét évben rendszeresen publikált a Dívány internetes portálon a családi élettel, szülőség kérdéseivel kapcsolatos írásokat. Anya és feleség.
A KÖTET KEDVEZMÉNYESEN MEGRENDELHETŐ ITT A JAFFA kiadó OLDALÁN :)





Habár a címben felidézett tökéletlen szülőség meglehetősen jól megy nekem, hiszen naponta gyakorlom, szeretek új gyereknevelési könyveket olvasni. Pláne olyat, amelyik már a bevezetőben azt taglalja, hogy nem óhajt kőbe vésett szabályokat adni, legfeljebb egyet:
Mindig érezze a gyerek, hogy mellette állsz!

Cziglán Karolina műve hét fejezetben taglalja azt a meglehetősen bonyolult világot, ami a gyereket övezi. Amikor bekoptat a valóság, semmi nem olyan, mint elképzeljük a kezdeti probléma, amivel szülőként először szembesül az ember. A jó, vagy kevésbé jóindulatú, mindenesetre tanácsban gazdag külvilág gyakran elbizonytalanítja az első gyermekes szülőket. Ez utóbbi dolgot nem is csodálom, nekem szerencsém volt, hogy a nagylányom még az internet hazai robbanása előtt született, de a kicsikkel terhesen már szándékosan kerültem a kismamás oldalakat. Pont elég volt kedélyborzolónak a pár baba-mama, kismama magazin levelező rovatát elolvasni.

A szerző egy 2014-es tanulmányt idéz akkor, amikor a babák három alapvető tulajdonságait taglalja: az egyik legfontosabb alaptulajdonság a csemeték aktívitása. Vannak élénkebb, pörgősebb és léteznek lassabb, csendesebb babócák, akikből vélhetően ugyanilyen temperamentumú felnőttek lesznek. A második alapvető tulajdonság a társaság és kommunikáció kedvelés, vagyis a szociabilitás. Végül pedig az emocionalitás következik, hogy a baba sírós, avagy sem, könnyen meg lehet nyugtatni, vagy sem. Ugyanis létezik alkatilag fogékonyság a negatív érzelmekre, ami persze később táptalaja lehet a depressziónak.
Tehát ezek egy kisgyerek születési tulajdonságai, amiket a szülő sajnos, vagy szerencsére nem tud befolyásolni. Nyilván egy élénk társasági életet élő anyukának, egy pörgős apukának kelőképpen meglepő élmény lehet, ha túl csendes, zárkózott, visszahúzódó gyermeke születik, de ezt egyik félnek sem lehet hibául felróni.
A gyermeket igyekezni kell elfogadni a hibáival együtt, de olykor nem árt magunkba mélyedni sem Cziglán Karolina szerint, hogy vajon ami tulajdonság a gyerkőcben bosszantja a szülőt, megőrjíti, az milyen saját vágyakat, ki nem mondott megfelelési drilleket takar.

Ami még nagyon tetszett a kötetben, hogy sokrétű, számos ponton a megengedő nevelés híve, de nem támogatja a korlátok ledöntését, és egyáltalán nem beszél pszichológussul, vagy vátészként. Ez a könyv nem óhajt csodatévő gráll lenni, inkább útvezető, elgondolkodtató, számtalan helyen a szülői önelfogadást elsődleges feladatként említő mű.
Az alcíme a ráhangolódás, együttérzés, önelfogadás is mutatja a szerző szerint fontosnak tartott technikákat, amiket viszont nem csak a gyerekkel, hanem a szülőnek önmagával, a házaspároknak egymással, és a tágabb külvilággal szemben is érdemes alkalmazni Cziglán Karolina szerint.
A könyvben nagyon jó alcímek vannak, és rengeteg apró téma is felmerül, talán elsőként és legfontosabbként azt a fejezetet emelném ki, amiben az anyává válás sokkjáról ír. Merthogy nem vagyunk született anyák, hiába a tévhit, igenis léteznek olyan nők, akiknek nehezebben megy az önmagukra rátalálás abban a teljesen más életszerepben, hogy anyák lettek és be vannak zárva otthonra, mint amikor szabadon jöhettek – mehettek a világban. Igen a párkapcsolat, pláne a házasság is lekorlátozza az embert, de az még mindig semmi ahhoz képest, hogy egyik napról a másikra felelősséget kell vállalni egy másik emberi lény életéért, néha minden külső segítség, útmutató nélkül.

A további rész pedig, ami nagyon tetszett: hogy a szülőség nem one-man show. Van külön fejezet apáknak, amiben én arra csodálkoztam rá, hogy mennyire más a világ, mint például anyáink idején volt. Akkoriban egy apától csak a családfenntartói szerep volt elvárás, illetve az pluszpont volt, ha nem verte a gyerekeket, az anyát. Manapság viszont a pszichológusok arra figyelmeztetnek, hogy az apa csak „idegen” marad a gyermekei részére, ha nem tölt időt a családdal, vagy nem jut el a gyerekkel közös programokra. Az már a személyes megjegyzésem ehhez a témához, hogy miként az emberi testnek nem tesz jót az egyoldalú táplálkozás, úgy az sem jó egy családnak, ha csak egyvalaki véleménye irányítja.
A kötet legutolsó fejezetében pedig arról van szó, hogy milyen veszélyes a világ manapság, mennyiféle csábítás van benne, és erre hogyan tudjuk felkészíteni a gyerkőceinket. A mesékről szóló rész annyira tetszett, hogy az ebben a félévben beadandó házidolgozatomban is hivatkoztam a könyvre :)

"Nem jó szülőnek kell lenni, hanem folyamatosan fejlődő szülőnek, egyre jobb szülőnek. Olyannak, aki tudja, hogy ez egy befejezetlen feladat, ami mindig tesz fel új kérdéseket, és csak tökéletlenül lehet megoldani. A szülőségbe nem lehet belefásulni, mert mindig van új tanulnivaló. És ez akkor is folytatódik, ha felnőtt a gyerek, akkor jó anyóssá, apóssá, nagyszülővé válhat az ember, illetve olyan anyává, apává, akivel meg lehet beszélni a múltat, és lehet javítani a kapcsolaton."

A fenti idézettel egy ponton vitatkoznék: bele lehet fásulni a szülőségbe, de igen, a folyamatos fejlődés végtelenül fontos.
Majd minden fejezetet kétszer olvastam el, számtalan bekezdést, részt bejelöltem, mint megjegyzendő idézetet, és várhatóan pár éven belül újraolvasom majd a könyvet.
Köszönöm a lehetőséget, első olvasásra 4 és fél biztos csillagot érdemel a kötet, szívesen ajánlom, akár első gyermekes szülőknek is!


Köszönöm a recenziót a Jaffa kiadónak!



Cziglán Karolina oldalát pedig itt találjátok:
https://www.lelki-segitseg.hu/


*Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*

Share:

2018. május 14., hétfő

A hét verse - Pilinszky János: Kihűlt világ



Pilinszky János: Kihűlt világ

E világ nem az én világom,
csupán a testem kényszere,
hogy egyre beljebb, mint a féreg
furakodom beleibe.

Így táplálkozom a halállal,
és így lakik jól ő velem;
az életem rég nem enyém már,
vadhúsként nő a szívemen.

Minden teremtett elevenből
kijózanodva a szemét
így ütközik ki, leplezetlen
föladva hiú szégyenét.

A mindörökre ismeretlen
végül is így lesz otthonos.
Mint hervadás az őszi lombot,
a pusztulás bebalzsamoz.

Kihűlt világ ez, senki földje!
S mint tetejébe hajított
ócskavasak, holtan merednek
reményeink, a csillagok.


***
forrás:
https://moly.hu/karcok/1097042

Boldog Szülinapot kívánok a verssel előre is Breathless Tao-nak! 😘😍
Köszönöm, hogy a barátod lehetek ;)
Share:

2018. május 11., péntek

Michael Wolff: Tűz ​és düh




FÜLSZÖVEG:


Michael ​Wolff, a Fehér Házba bejáratos oknyomozó újságíró a közelmúlt legvitatottabb amerikai elnökének történetét meséli el bennfentes értesülései alapján. Donald Trump elnökségének első kilenc hónapja viharos, vérlázító és – nem utolsósorban – filmszerűen fordulatos volt. Wolff nem mindennapi jogosítványának hála rendkívüli bepillantást kaphatunk a Trump-adminisztráció fondorlatos belső játszmáiba és megérthetjük, hogyan kerülhetett pozícióba és törhet egyre magasabbra ez a rapszodikus és zabolátlan természetű ember. A Tűz és düh a megjelenés napján bombaként robbant az Egyesült Államokban, hisz a sikerkönyves szerző legújabb bestsellerében megannyi új tényt és összefüggést tár fel, amelyek más megvilágításba helyezik az Ovális Irodában kialakult káoszt.

De vajon mit gondol igazából a saját stábja Trumpról? Miért állította Trump, hogy Obama elnök lehallgattatta? Miért rúgta ki valójában James Comey FBI igazgatót? Miért nem lehetett Steve Bannont, az egykori fő elnöki stratégát és Jared Kushnert, Trump vejét egyedül hagyni egy szobában? Bannon menesztése után ki lett az adminisztráció szürke eminenciása? Mi a trükkje a Trumppal való kommunikációnak? Mi a közös a Trump-elnökségben és a Producerek című filmben?

Soha nem volt még az Egyesült Államoknak ilyen végletesen megosztó elnöke. Wolff lebilincselő olvasmányából megtudhatjuk, hogy a Trump keltette viszály és széthúzás egy újfajta rend kezdete-e, vagy az első lépés az apokalipszishez vezető úton.


A KÖTET KEDVEZMÉNYESEN MEGRENDELHETŐ ITT A LÍRA OLDALÁN :)


Kép forrása.



A kiadók sok könyvre szokták rátenni a botránykönyv jelzőt, de ez esetben Michael Wolff könyve tényleg egyedülálló: az éppen kormányzó amerikai elnök és teljes környezete egybehangzóan próbálták megakadályozni a kötet megjelenését.
Wolff maga úgy került az elnök környezetébe, hogy még a kampányidőszakban írt egy cikket a Hollywood Reportnak Trumpról, aztán a január 20-ai beiktatás után bizonytalan ideig, megfigyelői újságírói „beosztást” kapott. A státuszt azért tettem idézőjelben, mert maga Wolff is elismeri: senki nem nevezte ki őt hivatalosan, csak megtűrték, mint állandó betolakodót. 
Eredetileg az első 100 napról akart írni, de végül 18 hónapig gyűjtött anyagot művéhez.
 A goodreadsen olvastam, hogy valaki melodrámának titulálta ezt a könyvet, hát szerintem ahhoz kézzel foghatóbb érzelmekre van szükség. Én egy hétig olvastam ezt a 400 oldalt, de nem kicsit szenvedtem vele, szerintem olyan, mint egy brazil szappanopera. Rengeteg, tényleg eszméletlenül sok név bukkant fel, legalább 100. Ezen felül meg végtelenített módon megy az ármánykodás, fondorlat, egymás kicselezése, kibeszélése, leszólása… Szóval minden, amit egy pozitív életszemléletű olvasó legszívesebben kizárna az életéből.

A mű természetesen NEM oknyomozó újságírói munka, alapvetően rengeteg sok etikai kérdést vetett fel bennem olvasás közben. Azt Wolff nagyon elhallgatja, hogy mikor vetődött fel benne a könyv ötlete. Nem derült ki számomra az sem, hogy vajon a Fehér házbeliek tudtak-e arról, hogy megírja őket, mert ugyebár beleegyezését senki sem adta ehhez a kötethez. 
Emberileg mennyire megbízható az az újságíró, akiről az olvasó tudja, hogy képes volt 18 hónapig tettetni, megjátszani, hogy az elnök embere, hogy aztán sok-sok pénzt lehúzzon róla? Mennyire szavahihető valaki, aki 18 hónapig, ha nem is hazudott, de megjátszotta magát, színészkedett, elhallgatta magáról az igazságot?

Azt azonban el kell ismernem, hogy bár hiteles forrásnak nem tekinthető a mű, számos ponton megfogalmazta Wolff az igazságot. Én még emlékszem rá, hogy DT a Twitteren került a szemem elé, és vele kapcsolatban két dolgot nem értettem, ma sem értek. Attól, hogy valaki jó szakember, még nem lesz jó vállalkozó; aki jó üzletember, az nem lesz jó politikus; és aki jó politikus, még nem érthet egy profitorientált szervezet elvezetéséhez. Ezek nem egymást átfedő fogalmak, sőt még csak nem is támogatják egymást. Attól, hogy DT-nek a vállalkozásai révén üzleti sikere volt, még nem adhatott arra garanciát, hogy elvezesse a világ egyik legerősebb országát! 
Második felvetésem, örök csodálkozásom a tény, hogy a „nép fiának” állítja be magát, hiszik el róla hívei, mikor 3,1 milliárd dolláros vagyona van a Forbes szerint – szorozzátok ezt be 270-el. Ki sem lehet fejezni magyarul…

Az író is azt hangsúlyozza többször is a könyvben, hogy DT híján van minden politikai tapasztalatnak, ráadásul türelme sincs megtanulni azt. Ehhez pedig hozzátehetjük még a szintén mindennapos twitter hisztit arról, hogy őt mennyire nem szereti a média. Egy figyelemhiányos, hét éves gyerek, aki a miatt követelőzik, hogy mindenki kedvelje, tisztelje őt, az még elviselhető, de egy hetven éves embertől már finoman szólva is furcsa olvasgatni a reakcióit.
Én azt hiszem, hogy azon a ponton mélyen egyetértek Wolffal, hogy DT meg volt arról győződve, hogy az USA elnökének lenni egyenértékű lesz az elismertséggel, tisztelettel is. Holott, hát bizony nem mindenki imádja George Washingtont vagy Benjamin Franklint sem, pedig ők aztán tényleg tettek azért az országért.

Ez nem egy szórakoztató mű, mégpedig azért nem, mert fárasztó Wolff azon hozzáállása, hogy mindenki hülye volt, nem ért hozzá DT környezetében – nálam ettől válik hiteltelenné a kötet. De kordokumentumnak, vagy épp kiegészítésnek például Krekó Péter Tömegparanoia könyve mellé nem rossz olvasmány, az egyik az elmélet, a másik meg a csüggesztő gyakorlat.
Azon mindenképpen érdemes elmerengeni, nekünk liberálisoknak, hogy a mai médiával, közösségi oldalakkal bőven (túl)tűzdelt világunkban, miként tudja egy-egy eszme áthatni az egyéneket, egy-egy kicsi kemény mag hogyan tud sikerre vinni egy amúgy döcögős kampányt.  Wolff könyve előrevetíti a jövőt is, hogy Steve Bannon alt-right szervezetek élén messzebbre, tovább tör, mint ahová Trump pozíciót engedett neki. 
A politika – nyilván a világon mindenhol – háttéralkukról szól, és Isten óvja a világot attól, hogy Bannon összefogjon DT háta mögött a milliárdosokkal, republikánusokkal, konzervatív médiával, fegyverlobbival a következő elnöki címért.  Mindig van lejjebb, Wolff könyve erre is figyelmeztet.

3,5 csillag - bár ugyebár az alaptéma, DT miatt mínuszból indult a számozás :P
A fordítónak Ács Eleonórának minden tiszteletem kijár a gyorsaságáért, munkájáért!
Köszönöm a recenziót az Athenaeum kiadónak, érdekes élmény volt, ők csöppet sem tehetnek arról, hogy én nem fogom ezt a könyvet az egekbe marasztalni - annyira még nem vagyok elvakult liberális.
Olvassátok el, kordokumentumként nem árt tudni, hogy mi zajlik a Föld túlsó oldalán, pláne mert a világon mindenki bőrét vásárra viszi a tény, hogy valaki olyasvalakinek a tömzsi ujja lebeg az atombomba felett, akiről csak az utókor fogja tudni megmondani, hogy értette-e valamihez, az önsztároláson kívül, vagy tényleg csak egy üres báb volt, és mások mozgatták mögötte a szálakat.
Ez utóbbi esetben nem árt tisztában lenni azokkal, akik Machiavellit játszanak.

Köszönöm a recenziót az Athenaeum kiadónak!



Share:

2018. május 7., hétfő

A hét verse - Varró Dániel: Mánia



Varró Dániel: Mánia


A költő lelke nem volt makulátlan, 
meg az elméje sem volt neki tiszta, 
a versidomok szerelmese volt ő, 
egy mániákus verslábfetisiszta. 
Molosszusok s ionicus a minorék 
hozták hagymázas izgalomba őt, 
s a versformák, e verslábakra húzott, 
ütemre lejtő, csábos verscipők. 
Léptük zaja, mit más normlis ember 
egyhangú trappolásnak hallana, 
vonzotta, mint szirének énekének 
varázsos, elveszejtő dallama. 
A Szepes-Szerdahelyi-féle Verstant 
úgy bújta, mint kamaszfiúk a Playboyt, 
s ha betévedt egy antikváriumba, 
a verseskötetek közt enyhe tébolyt 
érzett magán, végigtapizta őket, 
– ennek sprőd, annak lágy dereka volt – 
arcát a lapjaik közé temette, 
s mindbe mélyen, mohón beleszagolt. 
Szerelmes volt minden verseskötetbe, 
a bájosan rosszakba legkivált, 
mik úgy hordták direkte szexepilként 
a sok kacéran feltünő hibát. 
S oly eksztázisba jött, mint egy királyfi, 
ki elhagyott üvegcipőre lel, 
ha elfelejtett versformára bukkant, 
és rögeszmésen próbálgata fel 
sóhajra, sejtelemre, gondolatra, 
s ha egyre sem simult a verscipő, 
hát fogta, és kitisztogatta szépen, 
és ablakába tette azt ki ő – 
valamit hátha hoz bele az ihlet, 
ez a linkóci, lenge Mikulás, 
amire táncra perdülhet a lélek, 
a fönt említett, kissé makulás.

****

Vers forrása Bogi barátnőm karca:
https://moly.hu/karcok/1088043
(én olyan elképzelős vagyok, konkrétan röhögőgörcsöt kapok a „VD az antikváriumban verseskönyveket tapogat” képtől :D)
Share:

2018. május 4., péntek

Krekó Péter: Tömegparanoia


FÜLSZÖVEG:

Milyen ​társadalmi reflexek hívják életre, és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Mi a különbség az álhír és a dezinformáció között? Hogyan alakítja át a valósághoz való viszonyunkat az ún. „igazságon túli” politikai kommunikációs gyakorlat? Lehet társadalmi szinten védekezni az agymosás ellen? Milyen jelekről ismerhetjük fel, hogy éppen egy politikai irányítású médiagépezet hatása alatt állunk?

Magyarországon eddig nem jelent meg az összeesküvés-elméletek témakörét tudományos igényességgel megközelítő kötet – annak ellenére sem, hogy a téma a publicisztikában és a közbeszédben a korábbinál nagyobb figyelmet kapott, továbbá a társadalomtudományokban jelentős tudás halmozódott fel a témában az elmúlt években. Krekó Péter munkája hiánypótló, alapos feldolgozása a témának. A könyv, építve a szerző az elmúlt öt évben végzett tudományos kutatásaira és a doktori disszertációjára, tudományos ismeretterjesztő stílusban mutatja be az összeesküvés-elméletek szociálpszichológiai működésmódját.


A KÖTET KEDVEZMÉNYESEN MEGRENDELHETŐ ITT A LÍRA OLDALÁN :)



"A mai álhíripar, legalábbis Nyugaton, úgy virágzik, hogy nincs se háború, se diktatúra, se cenzúra. Persze a médiában és a politikában is sokan érdekeltek abban, hogy meglegyen a háború „érzete”: hogy a gazdasági válság világvégének, a menekültek érkezése kontinensek civilizációs harcának, a terrorizmus pedig mindennapos, mindenkire leselkedő halálos fenyegetésnek tűnjön. Erre pedig pénzt is áldoznak. Mégis, manapság – legalábbis a világ nyugati felén – nem beszélhetünk klasszikus, felülről jövő, intézményes agymosásról.
Az emberek a saját agyukat mossák át az álhírekkel – és ehhez a bulvár- és álhírmédia, illetve a populista politikusok csak a szappant adják. A közösségi média pedig a lavór – ami más formában korábban is létezett."

Fenn a Mátrában olvastam el ezt a könyvet, és meglepődve tapasztaltam leérkezve a wifi mentes hegyről, hogy mekkora aktualitása tud lenni az ember olvasmányának.*
Ebből a műből rengeteget tanultam, teljesen naiv lélekként vettem kézbe Krekó Péter kötetét. És most nyilvánosan mondok neki köszönetet, mert olvasás közben úgy éreztem, hogy végigjártam egy szemesztert nála, kicsit (nagyon) rácsodálkozhattam, kikupálódhattam a körülöttem lévők fantazmagóriáiból.

Nem mondom azt, hogy nem hiszek a konteókban, hiszen valamilyen szinten mindenki hisz – ez az egyik markáns mondanivalója a kötetnek, szerintem. Viszont azon érdemes nem kicsit elgondolkodni, hogy mik a mozgatórugói az ember hitének? A társak, ismerősök véleménye, a csordaszellem? A saját felsőbbrendűségébe kapaszkodó ego? Vagy a vakhit, hogy igenis tud az egyén úgy információt nyerni a világban, hogy az tiszta, mentes minden túlzástól, manipulációtól?
Az emberiség – szerintem- elég gyakran esik abba a hibába, hogy egy technikai eszközt, elvet, eszmét piedesztálra tesz, egekig magasztal, és használata során félreteszi az alapvető óvatossági szabályokat, józan paraszti eszét. Mindent lehet eltúlozva csinálni, még az olvasást is, de az interneten, közösségi oldalakon keringő információkat nem szabad száz százalékban készpénznek venni.
Nagyon örültem, hogy Krekó Péter széles körben reklámozta az IFLA, Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége poszterét – bár meg kell jegyeznem, hogy a rövidítés feloldása nem igazán sikerült *khm-khm, ejnye-bejnye.


https://www.ifla.org/publications/node/11174

Hogy miért fontos ez a könyv, egyáltalán a téma, az álhírek, összeesküvés-elméletek?
Mert nem csak közvetlenül a mi életünkre van hatással, ha egy zavarodott embertársunk elolvas egy fészbúkon terjedő álhírt, és beront fegyverrel abba a gyorsétterembe, ahol éppen ebédelünk…
De hatással van a gyermekeink, unokáink jövőjére, hogy egyes politikusok (igen, itt jön a rész, mikor Donald Trumpot szidom) az egész bolygóra nézve hoznak pletykákon alapuló politikai döntéseket. Konkrétan itt a téveszméjére gondolok, hogy Kína terjeszti a globális felmelegedésről szóló álhíreket.
Tehát ebben élünk, a mindennapi valóságunkat szennyezi a médiakáosz, és a konteók hatásmechanizmusa. Még csak azt a luxust sem tudjuk megengedni magunknak, hogy ne figyeljünk oda semmilyen hírre, semmilyen közösségi oldalra, mert jön egy új emberi erőforrások miniszter, aki laposföld hívő. (* erre vonatkozott az első mondat)

Hogy milyen volt a könyv?

Olvasmányos, rengeteg háttérinformációval, jellemzően magyar vonatkozású összeesküvés-elméletekkel, de az elkerülhetetlen nemzetközi konteókkal is fűszerezett kötet.
Nyilván azt mondanám, ajánlanám, hogy alapmű - részemről szívesen szavaznék arra a pártra, aki kötelező olvasmánnyá tenné - és számon is kérné! minden felnőtt, magyar szavazópolgártól.
(Bilibe lóg a kezem, de mindegy...)

Amit még dicsérném kell az két dolog, egyfelől a technikai, az 512 tételes irodalomjegyzék, hivatkozás jegyzék. Másfelől pedig Krekó Péter nagyon finoman adagolt, odaszúrós humorérzéke kiemelkedő. Ilyesmikre gondolok:

"Tehát azért zajlanak a világban úgy a dolgok, ahogy zajlanak, mert összeesküvés van a háttérben. Azért van összeesküvés a világban, mert úgy zajlanak a dolgok, ahogy az összeesküvés-elmélet mondja. Logikus, nem?"

***

"Bakay Kornél, az erősen vitatott munkásságú, a magyarokat leginkább a pártusokkal és a szkítákkal rokonító történész például hosszasan ír arról az üldöztetésről, amelynek a finnugor elmélettel vitatkozó tudósok, politikusok ki vannak téve a nagyhatalmak és az érdekeiket képviselő akadémiai világ részéről. A szerző széles körű üldöztetését egyébként mi sem illusztrálja jobban, mint hogy 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki."
:D




Pártpreferenciát tekintve - hű, de gáz, hogy kénytelen erre kitérni az ember!- ez nem egy egyszerűen liberális könyv, bátran adnám jobb és baloldali szavazók körébe is.
 Van benne pár magyar vonatkozás, de aktuálpolitika csak felületesen, ami mondjuk halkan jegyzem meg: nem utal arra, hogy oly nagy lenne a sajtószabadság, de azt elkerüli, hogy csak a jelenlegi helyzetben legyen a mű időszerű olvasmány. Majd az idő vasfoga bebizonyítja, de itt is arra számítok, mint Török Gábor könyvénél, hogy könnyen lehet egyetemi ajánlott, vagy kötelező irodalom.

Végül ideteszem az utolsó bekezdést a könyvből, jó tanácsként:

" A dezinformáció elleni önvédelem alapszabálya így foglalható össze: Kezdj gyanakodni, amikor valahonnan ismétlődően olyan hírt olvasol, aminek nagyon örülsz vagy amitől nagyon dühös leszel! Az elfogult, tényeket nem tisztelő újságírás, a dezinformáció és az álhíripar éppen az erős, elfogult vélemények kiszámíthatóságán keresztül tesz minket érzelmileg manipulálhatóvá. Annak a forrásnak, ahonnan csak „jó”, a világképedet megerősítő információkat kapsz, ne higgy! A valóság összetettebb és ellentmondásosabb annál, mint hogy mindig kielégítse az elvárásainkat, a reményeinket, és megerősítse a véleményünket."

További idézeteket a molyra vittem fel, összesen 18 darabot: https://moly.hu/konyvek/kreko-peter-tomegparanoia/idezetek  :)


Köszönöm a recenziót az Athenaeum kiadónak!


Share:

2018. május 1., kedd

Havi zárás: ez volt 2018.áprilisa




Kicsit személyes megjegyzéssel és elég szokatlan képpel kezdem az áprilisi zárást, de konkrétan ilyen volt nálam ez a hónap. Mint egy hullámvasút, rengeteg kiszámíthatatlan kanyarral, kétszeri fejre állással, és elég sok zökkenővel, gyomorgörccsel.

Magamban, ha időszakot zárok, mindig listát írok, mérleget állítok, honnan indultam-hová jutottam. Áprilisban két nagy öröm ért: befejeztem a félévben aktuális könyvtári gyakorlatot, ezúttal az Egyetemi könyvtárban, és jelest kaptam :) Még nagyobb boldogság volt, mikor kaptam egy üzenetet, hogy szívesen dolgozna velem a JAFFA Kiadó, és három könyvvel gazdagabban térhettem haza a Nyugati térről.
Két nagyon jóízű beszélgetést is folytattam a hónapban, Finy Petrával, az Akkor is szerzőjével; és csgabi-val, aki a molyon a Klasszikus magyar irodalom Merítés rovat szerkesztője.

Jó lenne, ha ennyire lelkesednék a közelgő zárthelyik és szóbeli vizsgák tekintetében is, de jelenleg csak egy a jelszavam: #legyenvégemárennekafélévnek.





Amiket olvastam 2018. áprilisában:


  1. Finy Petra: Akkor is
  2. Louisa Thomsen Brits: Hygge
  3. Nagy Ádám (szerk.): Nevelj jedit!
  4. Harcos Bálint: A boszorkánycica
  5. Lana Millan: Raziel
  6. Vámos Miklós: töredelmes vallomás
  7. Paige Toon: Egy darab a szívemből
  8. Stella Newman: Hét lépés a boldogsághoz
  9. Timo Parvela: Pate szupertitkos blogja
  10. Harriet Muncaster: Holdas Hanna nyaralni megy
  11. Meik Wiking: Lykke
  12. P. G. Wodehouse: Pupák Csodaországban
  13. Krekó Péter: Tömegparanoia





Most elég rövid lett az olvasmányok listája, mégpedig abból az okból, hogy egyszerűen túl sok volt a magánéletem. Két könyvet fel is adtam, azok nincsenek is a listán: Thomas Hardytól a Lidércfény a 75 oldalig nem tudott elbűvölni.
Stephen R. Covey sztárirománya lehet, hogy A ​kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása ( The 7 habits of highly effective people) de hogy én untam, az biztos, így valahol 30%-nál abbahagytam a vele való kínlódást.


Blogbejegyzés 18 készült ebben a hónapban, ami nem meglepő, 2-3 plusz poszt mindig szokott lenni a Könyvfesztivál előtt, kiadói hírlevelek kapcsán.
Viszont már most mondom, előre, hogy a következő négy hónap nem annyira a könyves posztokról fog szólni. Egyfelől írtam idén már 90 bejegyzést, van mit visszaolvasni, úgy hiszem :D Másrészt meg kell írnom májusban még egy beadandót, meg két zárthelyit; aztán júniusban jön a három szóbeli, miközben a nagylányom elballag.

Májustól szeptemberig csak a recenziós könyvek fognak bejegyzést kapni, úgy tervezem, hogy péntekenként jön majd új poszt. Május 4-re lehet számítani Krekkó Péter Tömegparanoia című könyvével, ami az összeesküvés elméletekről szól.
Május 11-én pedig érkezik a Trump könyvről (Michael Wolff: Tűz és düh) szóló véleményem ;)






Könyvek tekintetében nagyon nagy gondban vagyok, csak idén már 25 példányt kaptam ajándékba, recibe, vettem magamnak. (A fenti négyet például a névnapomra adtam magamnak. Rendes vagyok, ugye? És jó ízlésem is van... )

Mondanám, hogy majd jobb lesz a helyzet, de Benyák Zoli új könyvére már úgy jelentkeztem a kiadóban, hogy elő-előolvasásra is szívesen venném :D
Szintén eksztázisban voltam Az elveszett tárgyak őrzője láttán, az a könyv annyira szép, hogy képtelen vagyok neki ellenállni.
Meg mint tudjuk, nem is igyekszem ;)


Rég volt már zene, de áprilisnak találtam egy frankót, szerintem nem lesz ismeretlen :D Ha tele van a hócsizmám, akkor ez üvölt a fülemben:




Nem vagyok szőke, de viselkedésileg stimmel :)

'Cause the players gonna play, play, play, play, play
And the haters gonna hate, hate, hate, hate, hate (haters gonna hate me)
Baby, I'm just gonna shake, shake, shake, shake, shake
I shake it off, I shake it off
Heartbreakers gonna break, break, break, break, break
And the fakers gonna fake, fake, fake, fake, fake (the fakers baby)
Baby, I'm just gonna shake, shake, shake, shake, shake
I shake it off, I shake it off...
Share: