MARIANN KÖNYVTÁRA

Forrás. Azt vettem észre, hogy minél inkább belemegyünk ebbe a koronavírus miatt megváltozott világba, én annál kevésbé szeretek online megosztani magamról, vagy a családomról bármit is. Hiába olvasok sokat, nem mindegyikről írok, és érdekes módon pont arról nem, ami a legnagyobb hatással van rám. Moly szerinti fordított sorrendben, ezeket a könyveket olvastam májusban: Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat Todd Cahill: You vs You David Goggins: Can't Hurt Me Zadie Smith: Sugallatok Szendrei Ádám: Szuper Én Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről H.J. Welch: Scorch Jake Knapp – John Zeratsky: Make Time Stefano Mancuso – Alessandra Viola: A fák titkos nyelve Holly Webb: A rémült kismacska Péterfy-Novák Éva: Egyasszony John Doerr: Mérd, ami számít! Így neveld a sárkányodat és A rémült kismacska gyerekeim polcáról került a kezembe. Hablaty sztorija remek, vicces, gyorsan olvasható kötet, aminek persze köze sincs a filmhez. Kicsit olyan élmény fordítva megtapasztalni

Nemes Nagy Ágnes: Lámpa  Lámpa van a szíved közepében, Attól fénylik minden porcikád. Lámpafényed bársonyosra szűröd, Mégis, ahol vékonyabb a bőröd, Rózsaszínben földereng a szád. Hajad, az a fecske-fekete, Lila szikrát pattogtat az éjben, Köztük arcod csillog, mint a köd, Augusztusi csillagok között – Lámpa van a szíved közepében.

  Nemes Nagy Ágnes: Macska Jött a macska, jött a lépcsőn, nyújtózkodva szélesen, karcsú mancsát majd kinyújtva, majd behúzva kényesen, mint a tigris, mint a hattyú imbolyogva és puhán, bombafojtó homokdombra pincelépcső oldalán. Hogy felért, a fénybe nézett fintorogva – lent aludt, aztán elnyúlt a homokban, s szép volt, mint egy drága muff. Macska, macska, állatocska, gyermekecske, csillagocska, lágy pihéjű őszi pitypang, bőruhájú mályva csokra, könnyű szélben öntudatban borzolódva, szenderegve, mint növény, vagy régi szobrok napsugáros szent berekben, macska-isten, macska-álom könnyű keccsel, pöttyös hassal, bombafojtó homokdombra csak egy percre vígy magaddal!

  Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél Találtam egy falevelet, gesztenyefa levelét. Mintha megtaláltam volna egy óriás tenyerét. Ha az arcom elé tartom, látom, nagyobb, mint az arcom. Ha a fejem fölé teszem, Látom, nagyobb, mint a fejem. Hogyha eső cseperegne, nem bánnám, hogy csepereg, az óriás nappal-éjjel, óriási tenyerével befödné a fejemet.

  Forrás. A Szemezgető egy visszapillantás lesz a múltba: összeszedem minden hónapban, hogy anno 2015-2019 között mely könyveket szerettem nagyon, melyikről írtam, melyiket ajánlom még mindig. Az előző bejegyzések zöme női írókra fókuszált, tehát ma a férfinem fog dominálni. 5 olvasmányajánlóból négyet férfiember írt ;) 1.,  Andrew Hodges: Kódjátszma A második világháború egyik legnagyobb hatású, mégis talán legkevésbé ismert hőse a tragikus sorsú Alan Turing, aki nélkül ma lehet, hogy egészen máshogy nézne ki Európa és a világ térképe. A zseniális matematikus 1912-ben született, napjainkban pedig a modern számítógép-tudomány egyik atyjaként tisztelik. A második világháború alatt a brit Bletchley Parkban működő kódtörő központ munkatársaként dolgozott és kulcsszerepe volt a német Enigma nevű titkosító gépek jeleinek megfejtésében. Manapság szerencsére, éppen talán Hodges könyve és a film miatt többet beszélünk Alan Turingról, akár a homoszexualitása és az azt övező problémák miatt, ak

  Nemes Nagy Ágnes: Minduntalan Minduntalan megsértenek. A villamosok, a legyek, a képzelet, a mozdulat – percenként öl az indulat. S az indulatra, mint a zsák, váratlan hull a bénaság. Jó volna messze, messze – mindegy. Meg-megbicsaklik a tekintet. Még vágyom. De már hallom olykor, hogy sustorog, mint függönyön üres ablakban éji szél, a közöny.

  Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj felhő, pamacsos, hullj le, te zápor aranyos, hullj le, te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból.