2019. március 27., szerda

William Burnett - David J. Evans: Tervezd ​meg az életed (Designing Your Life)

FÜLSZÖVEG:
No ​1. New York Times Bestseller 
A Stanford Egyetem professzorai segítenek abban, hogy életünk bármely életszakaszában a fejlődés útjára léphessünk, és végre azzá válhassunk, akivé valóban szeretnénk.

Életünk egészére hatással vannak a dizájnerek. Elég csak körülnéznünk a munkahelyünkön, vagy a lakásunkban és lépten-nyomon okostelefonokba, tabletekbe, formatervezett székekbe, asztalokba botlunk. Ezeket mind olyanra tervezték, hogy kényelmesen és egyszerűen használhassuk őket, és közben alkalmasak legyenek a funkciójuk betöltésére is. Minden egyes tervezői feladat egy problémafelvetéssel kezdődik, amelynek megoldására egy csapat vállalkozik, amely addig finomítja elképzeléseit amíg a lehető legjobb végeredményig el nem jut. 
Miért is ne tekinthetnénk hasonlóképpen a saját életünkre? 
Bill Burnett és Dave Evans formatervezőként számos termék tökéletesítésében vettek részt, többek között az Apple néhány jelentős újítása is az ő nevükhöz fűződik. 
A Tervezd meg az életed praktikus kézikönyv, amely lépésről lépésre segít abban, hogy elérhessük életünk hőn áhított céljait. A szerzőknek a Stanford Egyetemen évek óta futó kurzusát egy kreatívabb, boldogabb élet reményében több ezren kipróbálták már a diákoktól a különböző szakembereken át a nyugdíjasokig. A tervezői gondolkodásmód ("design thinking") elsajátításával és egyszerű eszközeivel most ezen könyvön keresztül a saját életünket is boldogabbá, teljesebbé tehetjük. 
A bemutatott valós élethelyzetek és kipróbált módszerek segítségével képessé válhatunk arra, hogy praktikusan és kreatívan gondolkozzunk, és learassuk saját tervszerű munkák gyümölcsét, vagyis olyan életet éljünk, amilyet szeretnénk. 
Márpedig egy jól felépített élet egyet jelent a jó élettel.

Bill Burnett a Stanford Egyetem formatervezési programjának vezetője. Olyan termékek kialakítása fűződik a nevéhez, mint például az Apple PowerBookja. Formatervezési szabadalmai mellett több elismerésben is részesült – köztük az első „lapos” számítógép elkészítéséért. 
Dave Evans formatervezőként ugyancsak a Stanford munkatársa. Az Apple-nél ő volt az első egerek kialakításért felelős csapat vezetője, de neki köszönhetjük a lézernyomtatók tömeges elterjedését is.






Nekem valamiért úgy rémlett, hogy ez a kötet 2018-ban került a látókörömbe Lobo és Zakkant blogbejegyzésének köszönhetően, de a valóságban pont két éve jelent meg a magyar fordítása a Design Your Life-nak. Vannak könyvek, amik címét elraktározom az agyam egy bizonyos részében, - ezzel is az volt a helyzet -, hogy ha egyszer rábukkanok a könyvtárban, majd kihozom, és végigbogarászom.
Olvasás szempontjából ez egy gyorsan haladós mű, könnyű nyelvezete van, szerencsére nem szakkönyv. Nyilvánvalóan a szerzők igyekeztek a szélesebb amerikai olvasóközönségnek kedvezni a stílusukkal, mert kifejezetten vannak könnyedebb, humorosabb részek is a kötetben.


Utánanéztem, az alcímtól eltérően a design thinking koncepció csöppet mást takar, mint amit szerzőink kifejtenek a Tervezd meg az életedben, de a prototípus gyártás mindkét elméletnek része.
Burnett és Evans ötféle alaptulajdonságot emel ki, amire a formatervezői gondolkodáshoz szükséges: a kíváncsiságot, a cselekvés iránti elfogultságot, az átértelmezés készségét, a tudatosságot és végül  radikális együttműködésre való hajlamot. 
A kiindulási pont, ahonnan a kurzusukat alapozzák az több lényeges tényből fakad.
A statisztikák szerint a diplomával rendelkezők háromnegyede nem olyan munkakörben köt ki, amiről a diplomája szól, amihez a diplomája kapcsolódik. A munkavállalók 10-20 %-a kifejezetten utálja a munkáját; illetve, hogy közkeletű az a téves vélekedés, mely szerint egy legjobb, legtökéletesebb életünk van, és ehhez kell ragaszkodni kézzel-lábbal.

Habár több önfejlesztő, önsegítő könyvet olvastam már el az elmúlt két évben, azért számos új ötletet tartalmazott ez a kötet is. Mindenekelőtt a gravitációs és a horgonyprobléma kifejezéseket.
A szerzők azt hívják gravitációs problémának, ami egy olyan helyzet, törvényszerűség, amely megváltoztathatatlan a világban. Például a költők vagy éppen az utcaseprők a Földön mindenhol alacsony fizetésből kénytelenek tengetni az életüket. Ha valaki orvos szeretne lenni, az szinte mindenhol meglehetősen hosszadalmas tanulási folyamat, 8-10 év is lehet. Ezek gravitációs problémák, kész tények.
A horgonyprobléma ellenben egy ember által kitalált gond. Eredetileg egy problémahelyzet volt, amire kitalálunk egy megoldást – amihez aztán tűzön-vízen át ragaszkodni fogunk, még akkor is, ha belegebedünk. Ez a megoldás persze talán mondanom se kell: a legelső megoldás, ami eszünkbe ötlik. Egy ilyen horgonyproblémát, megoldási sémát nagyon nehezen enged el bárki is. 
A szerzők mindig azt javasolják is a könyvükben, hogy ne egyetlen, legjobb megoldásra, sémára törekedjünk, hanem legyen legalább A/B/C ötlet, de még jobb, ha legalább ötféle variációból választunk!





Ha pedig a bűvös A/B/C verziónál tartok, akkor fel kell idéznem az Odüsszeia terveket is. „ Az élet, amelyet élsz, egyike a számos általad megélhetőnek. „
Szerzőink úgy tapasztalták, hogy minden ember legalább 3, egymástól jelentősen különböző életút tulajdonosa, csak hát ezek benne szunnyadnak az emberekben. Az A a legjobb terv, az a dolog, amit éppen most csinálunk, most foglalkoztatja az életünket, most dolgozunk érte. (Nekem ez például a könyvtárosság)
A B terv az még rendben van verzió, az a dolog, amit akkor csinálnál, ha az első terved szertefoszlana, megszűnne az a munka. (Nálam ez a pénztárosság.)
A C pedig az álommeló, az a dolog, amit akkor csinálnál, ha nem számítana a pénz, szabadon megtehetnél bármit, amit elképzelsz. (Ezt nem árulom el :P)
Ezeket az Odüsszeia terveket aztán fel kell osztani öt éves időtartamra, és összetevői a következőek: erőforrások (pénz, végzettség); szerethetőség (mennyire lelkesít a terv?); önbizalom (képes vagy rá?); és  koherencia (mennyiben felel meg ez az élet-és munkaszemléletednek?). Az összetevőket pedig egy kocsi műszerfalához hasonlóan, - mint ahogy a benzin szintjét mutatja -, 1-100 között lehet bejelölni, tervenként.
Annyit elárulok, hogy nálam például az első és az utolsó terv szerethetősége nagyon magasan van, viszont érdekes módon mindhárom tervre van (lassanként) végzettségem és önbizalmam is lenne. Talán a pénztárosság szerethetőség és koherencia szintje a legalacsonyabb, de azt is bevállalnám, mint ahogy már meg is tettem egyszer.



Szóval egyszer érdemes végigolvasni a könyvet, annál is inkább mert a magyar életfelfogástól eltérően (18 évesen szakmát választasz, aztán azt dolgozod nyugdíjig), a folyamatos fejlődés hívei a szerzők.
Szerintük (és szerintem is) a siker titka nem feltétlenül a pénz, rang, kiváltság, hanem az önazonosság, a koherencia.
"Az élet folyamat, nem végkifejlet." A célvonal, a halál mindenkinél azonos, elkerülhetetlen, rajtunk múlik, hogy mi mással töltjük meg az előtte lévő időt.


A két szerző weboldala, onnan származnak az angol kiadás képei is: https://designingyour.life/

2019. március 25., hétfő

A hét verse - Ady Endre: Új Vizeken járok


Ady Endre: Új Vizeken járok

Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
Röhögjenek a részeg evezősre.
Röpülj, hajóm,
Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.

Szállani, szállani, szállani egyre,
Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,
Röpülj, hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.

Új horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,
Röpülj, hajóm,
Új horizonok libegnek elébed.

Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.

***
vers forrása:
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/ujvizek.htm

kép forrása:
https://teszt.hangoskonyvek.hu/magyar-koltok-ady-endre-1-letoltheto-formatum.html

2019. március 21., csütörtök

50 könyv 2019-ben moly kitüntetés alkalmából

HP németül, a kőbányai könyvtárban fotóztam 


Eljutottam a bűvös 50 olvasmányig március 20-án, sőt mire ez a poszt felkerül a blogra, addigra végeztem az ötvenegyedik kötettel is.
Nincs olvasási versenyem, általában nem szoktam megmutatni, hogy melyik könyvet mennyi ideig olvasom, de most megteszem ezt - pont azért, hogy moly.hu pro tagság nélkül is látható legyen:
bár gyorsan olvasok, de én sem vagyok tökéletes.


Tehát itt az 51 könyv:
1., Anya Seton: Avalon 2019. január 9., 10:21 → 2019. január 10., 22:26

2., Meg Cabot: Jinx 2019. január 11., 11:43 → 2019. január 12., 08:55

3., Meg Cabot: Misztikus szerelem 2019. január 12., 08:58 → 2019. január 12., 15:10

4., Sabine Martin: Az ereklyevadász 2019. január 12., 19:48 → 2019. január 13., 11:28

5., Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja 2019. január 13., 16:36 → 2019. január 14., 07:27

6., Elizabeth Berg: Sorsok szőttese 2019. január 14., 07:29 → 2019. január 14., 13:43

7., Meg Cabot: Tinibálvány 2019. január 15., 07:23 → 2019. január 15., 12:38

8., Joss Stirling: Storm és Stone 2019. január 15., 12:40 → 2019. január 15., 17:26

9., Frances Hodgson Burnett: A titkos kert 2019. január 16., 07:37 → 2019. január 17., 18:08

10., Hendrie Weisinger: Zseniális ösztöneink 2019. január 17., 18:09 → 2019. január 18., 07:38

11., Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője 2019. január 18., 07:47 → 2019. január 18., 12:17

12., Christine Nöstlinger: Lilli nagy dobása 2019. január 18., 07:47 → 2019. január 19., 08:20

13., Szabó Magda: Csigaház 2019. január 19., 08:26 → 2019. január 19., 11:41

14., Gurul a sok-sok pillanat 2019. január 20., 08:16 → 2019. január 20., 14:17

15., Marcus Aurelius: Elmélkedések 2018. december 13., 11:50 → 2019. január 20., 16:34

16., Erich Kästner: Három ember a hóban 2019. január 21., 07:18 → 2019. január 21., 11:51

17., Charles Dickens: London aranykora és más karcolatok 2019. január 21., 07:19 → 2019. január 23., 09:29

18., Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése 2019. január 21., 16:41 → 2019. január 25., 18:25

19., Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak 2019. január 25., 19:52 → 2019. január 26., 08:53

20., Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt 2019. január 26., 08:54 → 2019. január 26., 15:02

21., Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás 2019. január 26., 16:19 → 2019. január 27., 11:23

22., Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III. 2019. január 27., 11:27 → 2019. február 1., 15:10

23., Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb 2019. február 1., 15:18 → 2019. február 1., 18:43

24., Kertész Erzsébet: Titkos házasság 2019. február 2., 07:47 → 2019. február 2., 17:22

25., Hertelendy Anna: Alma és az elveszett álmok városa 2019. február 2., 07:47 → 2019. február 4., 11:50

26., Catherine Clark: Anyja lánya 2019. február 2., 07:48 → 2019. február 5., 09:51

27., Madeline Miller: Kirké 2019. február 7., 12:24 → 2019. február 10., 09:15

28., Nina George: Levendulaszoba 2019. február 5., 09:54 → 2019. február 12., 07:23

29., Varga Bea: Segítség, támadnak a betűk! 2019. február 12., 14:50 → 2019. február 12., 18:29

30., Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak 2019. február 11., 10:43 → 2019. február 14., 06:26

31., Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Hóháború 2019. február 13., 19:05 → 2019. február 14., 11:52

32., Mel Robbins: The 5 Second Rule 2019. február 14., 16:21 → 2019. február 16., 08:48

33., Szabó Magda: Az a szép, fényes nap 2019. február 14., 12:14 → 2019. február 16., 15:39

34., Tara Westover: A tanult lány 2019. február 18., 06:16 → 2019. február 19., 19:37

35., Takeshi Kitano: Fiú 2019. február 19., 19:40 → 2019. február 20., 08:35

36., Matt Haig: Ha megáll az idő 2019. február 20., 09:35 → 2019. február 21., 13:18

37., Cecelia Ahern: Üvöltés 2019. február 18., 06:18 → 2019. február 23., 12:00

38., J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone 2019. február 22., 17:11 → 2019. február 24., 20:39

39., Murakami Haruki: Különös könyvtár 2019. február 26., 12:25 → 2019. február 26., 17:08

40., Kal Pintér Mihály: Atyavilág 2019. február 18., 06:17 → 2019. február 28., 12:39

41., Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen 2019. február 28., 17:17 → 2019. március 2., 18:50

42., Oravecz Nóra: Találd meg magad 2019. március 2., 18:53 → 2019. március 3., 18:37

43., Murakami Haruki: Sötétedés után 2019. március 2., 18:53 → 2019. március 5., 17:20

44., William Burnett – David J. Evans: Tervezd meg az életed 2019. március 3., 18:40 → 2019. március 8., 11:09

45., Boldizsár Ildikó: Hamupipőke Facebook-profilja 2019. március 5., 11:28 → 2019. március 10., 18:20

46., Arianna Huffington: Kezdd újra! 2019. március 11., 18:57 → 2019. március 17., 14:29

47., Csernus Imre – Pampuryk Péter: Felnőtt húsleves 2019. március 17., 14:30 → 2019. március 18., 06:03

48., J. M. Coetzee: A barbárokra várva 2019. március 18., 06:31 → 2019. március 19., 06:04

49., Fredrik Backman: Életed üzlete 2019. március 19., 14:46 → 2019. március 19., 17:35

50., Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Négy fal között 2019. március 19., 14:47 → 2019. március 19., 19:37

51., John Green: Teknősök végtelen sora   2019. március 18., 06:32 → 2019. március 20., 14:48




No, akkor elemezzünk! :)
Január 9-ig nem olvastam semmit, mivel hetedikén műtötték az agyhártya-gyulladásomat, addig annyira fájt a fejem, és annyira lázas voltam (39 fok körüli), hogy képtelen voltam egy sort is elolvasni. De aztán mivel nem volt tévé a kórházi szobában, vagy olvashattam, vagy alhattam.
Az olvasmánylistám eleje csupa-csupa várólista csökkentő tételből állt, Joss Stirling young adult regénye és a két Burnett klasszikus, A titkos kert és A padlásszoba kis hercegnője tetszett nagyon-nagyon.


Szabó Magdát olvasni még mindig élmény, aztán várólistáról jól elszórakoztatott Erich Kastner regénye, A három ember a hóban. Kicsit Wodehouse műveire emlékeztett  a történet, és romantikus is, happy enddel végződik.
Cameron poszt rossz neveléséről készült blogposzt, abban ajánlottam, de nem írtam még Matt Haig karácsonyi trilógiájáról, vagy Madeline Miller Kirkéjéről - pedig megérdemelnék.
Egy ropi naplója továbbra is családi kedvenc, Harry Potter megunhatatlan, de igen betalált nálam A tanult lány, a japán Fiú novellakötet, Ha megáll az idő, Aherntől az Üvöltés, Heartless és A barbárokra várva. 
A felsorolt művek mind 4,5 vagy 5 csillagot kaptak tőlem ;)




Műfajilag tavaly rengeteg non-fiction, ismeretterjesztő könyvet olvastam, ami idén még csak kisebb számban szerepel az olvasmánylistámon.
Mel Robbis The 5 second rule-je jó szokáskialakító kötet volt, de érdemes lett volna kijegyzetelnem. Mondjuk Melt azóta is követem twitteren és instán, ott hetente legalább egy posztja igazi kincs.
Oravecz Nóri könyvéről fogok írni, és van egy beidőzített poszt a Tervezd meg az életed című kötetről is. Végre kiderült az is, hogy Arianna Huffington Kezdd újra! (Thrive) művéről áradozik Nóra, ki is hoztam a könyvtárból.
Mindegyik könyv erős négyes, helyenként 4,5 csillagos volt, bőven lehet belőlük okosságokat, idézeteket, ötleteket kijegyzetelni.


Ami pszichológia kötet és vitathatatlanul 5 csillagos élmény volt, az Boldizsár Ildikó mesepszichológiai kötete, a Hamupipőke Facebook-profilja. Abból egyenesen kifénymásoltam a mesét, ami nekem ad erőt :) és nyilván nem fogom nektek elárulni, hogy melyik volt az!




Eddig két könyvet hagytam félbe, az ehavi Mini-könyvklubos olvasmány, Kis tüzek mindenütt krimi csak egy órát kapott az életemből, nem bírt lekötni.
Apropó: én egy órát adok minden könyvnek, ha az első 50-70 oldal nem érdekel, nem köt le egy kicsit sem, akkor viszlát! Ahhoz túl sok könyv van még itthon is, olvasatlanul, pláne a könyvtári bérletemmel, hogy szenvedjek.
Ugyanígy felejtős élménynek ítéltem A ​második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van című művet. Mondjuk nem tudom, hogy mit vártam, az Ulpius utóda, a Művelt nép kiadó adta ki ezt az ízét. Az én második életem akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy ennél a regénybe oltott önsegítő könyvnél hasznosabb, ha simán csak önfejlesztő műveket olvasok ;)
Vicces módon a goodreadsen is azt írták többen, angolok, franciák, hogy a 72-77 oldal között adták fel, mint én is.

Ha jól számoltam, akkor 17 gyerek- és kamaszkönyv van a listán, 7 darab pszichológiai, önsegítő mű; 1 dráma, 3 novelláskötet, 3 kisregény és egy fényképalbum. A maradék vagy szép-, esetleg szórakoztató irodalom címke alá sorolható.


És hogy miért írtam, hogy nem vagyok tökéletes?
Két okból. Idén már kettő rövidebb olvasási csömörön vagyok túl, meglepő módon mindkettő februárban volt. (Február 16-18 és 24-26 között.)
A másik viszont egy tény, hogy már március 8-án bejelöltem ezt a szerencsétlen Álmaink otthonát, Veronica Henrytől, hogy olvasom és azóta dupla adag könyvtári könyvet halmoztam rá, de még mindig NEM kezdtem hozzá :D
Egyértelműen attól stresszelek, hogy mi lesz, ha nem tetszik annyira, mint a Könyvesbolti szerelmek anno.


De talán ma
...
vagy ma sem.
XD


2019. március 20., szerda

J. M. Coetzee: A ​barbárokra várva


FÜLSZÖVEG: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​2003-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett dél-afrikai író regénye 1980-ban látott napvilágot. A történetet egyes szám első személyben meséli el a szerző; a főszereplő egy elképzelt birodalom határvidékén található erődváros bírója. Egy napon váratlan esemény zavarja meg az erődítmény lakóinak az életét: a fővárosból Joll ezredes vezetésével küldöttség érkezik, amelynek feladata, hogy felmérje a határvidék békéjét állítólagosan megzavaró barbárok mozgását. A bíró kissé értetlenül áll az események előtt, hiszen több éve ő felel a városban a rendért, és soha nem tapasztalt túlkapásokat a barbároknak nevezett, de valójában békés, a határvidéken túl élő bennszülöttek részéről. Törvénytisztelő polgárként együttműködik a Birodalom képviselőjével, de amikor az ártatlan nomádokat hurcol a város terére, megalázza és halálra kínozza őket, a bírónak elege lesz a színjátékból.
Az ezredes távozását követően maga mellé veszi az egyik megkínzott lányt, majd egy koratavaszi napon úgy dönt, hogy katonái kíséretében visszaviszi őt a nomádok közé. A hosszú, fáradtságos út után ismét Joll ezredes fogadja a városban. A katonák vallomása alapján a Birodalom elleni összeesküvéssel és a barbárokkal való szövetkezéssel vádolják, majd válogatott módszerekkel kínozzák, embertársai előtt a végletekig megalázzák.


Eredeti mű: J. M. Coetzee: Waiting for the Barbarians
Eredeti megjelenés éve: 1980

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)



Nem szokásom cselekményleírásos fülszövegeket olvasni, most se tettem, mikor a kiadói hírlevelet olvasgattam. Talán csak a cím fogott meg, a téma lehetősége, valahogy kitaláltam, hogy a bennszülöttek és őket kitúró városlakók közti konfliktus lesz a történet alapja.

Coetzee regénye azért jó, nagyon jó, mert nincs igazából se helyszínhez, se időponthoz kötve, úgy disztópia, hogy bárhol a világon előfordulhatna.
Egy kisvárosban kezdődik minden, ami egyben erődítmény is, fal veszi körül, néhány katona vigyázza a lakosságot. A hódítók már évek óta élnek a tájban, a bennszülött barbárok nagyjából elfogadták létüket, mert úgy érzik, gondolják, hogy majd egyszer elege lesz az idegeneknek a pusztából, és hazamennek, míg a nomádok hazája generációk óta a sivatag közelsége.
A borítón látható alak az erőd bírója, aki a helyi köztisztviselő, ő szedi az adót, ő bünteti a kihágásokat, mindaddig, míg a hadsereg egy tisztje be nem teszi a lábát a városba. A bíró kissé már belefáradt a szerepébe, szívesen menne nyugdíjba, de szeret a kihalt tájon élni, kényelmes élete van. Ezt a komfortot zavarja meg Joll ezredes, aki a messzi Birodalmat képviseli, annak is a rendfenntartásért, biztonságért felelős katonája.
A két férfi között érezhető a hatalmi feszültség, aminek több áldozata is lesz, előbb két bennszülött, majd egy összecsapás után számos több. A bíró, akinek nincs neve, valószínűleg dacból magához veszi az egyik barbár lányt, akit Joll kihallgatott, altisztje pedig megvakított.





Megmondom őszintén, ha volt valami, ami nem tetszett ebben a történetben, akkor a kínzások részletes, sikolytól gyötört, véres, nyálkás sokasága, habár a bíró erotikus életének apró-cseprő momentumai szintén kevéssé szórakoztattak. El lettem volna a nemiség nélkül…
Ami ellenben tetszett, az a végtelen hisztéria, boszorkányüldözés, ami az erődben zajlott. Előbb a lakók a katonák hathatós segítségével a barbárokat látták ellenségnek, majd mikor a hadsereg tagjai már szabadon fosztogattak, egyre inkább érezhető volt, hogy a történetnek nem lesz jó vége.
A világ minden tájékán felhangzik előbb-utóbb a hatalom képviselőinek szájából, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, Coetzee történetében a Mi maradunk lett a hűségesek jelszava, akik nem hagyják el az erődöt, mert állítólag a barbárok le fogják azt rohanni.
Természetesen, talán mondani se kell, Joll ezredes hiába vonul el osztagával a barbárok hegyének, hogy legyőzze az ellenségét, nem jár sikerrel, és nyomában ideiglenes intézkedéssel elmenekül az összes katona, magára hagyva a város lakóit, akik várhatnak a barbárokra.


Két okból nem fogok öt csillagot adni ennek az olvasmányos, és nagyon okos regénynek. Egyfelől a sok gusztustalan pillanat miatt, annyi erőszak és pornóra emlékeztető nemiség van benne, hogy 16-18 évesnél fiatalabbnak biztosan nem ajánlanám ezt a regényt.
A másik ok viszont a bíró és a barbár lány teljesen melléfogásszerű kapcsolata, amit a bíró felől nem értettem, mert elvileg ő lett volna a liberális, értelmi kisebbség, aki védi a bennszülötteket. De közben ő is rombolt a lány életében, mint elefánt a porcelánboltban, csak póz volt az, hogy segíteni akart volna; valójában az ezredesen szeretett volna felülkerekedni.


Ettől eltekintve a disztópiák és a lélektani regények kedvelőinek szívesen ajánlom a regényt, érdekes, hogy ez utóbbi címke nincs rajta a történeten, pedig rettentően sok benne a töprengés. Szinte az első pillanattól beszippantja az olvasót Coetzee időtálló stílusa, és elégedetten tudja becsukni a könyvet, mert igen erős, magával ragadó, emlékezetes történetet olvashatott.



Köszönöm az olvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!




2019. március 18., hétfő

A hét verse - Pilinszky János: Mire megjössz



Pilinszky János:  Mire megjössz

Egyedül vagyok, mire megjössz, 
az egyetlen élő leszek, 
csak tollpihék az üres ólban, 
csak csillagok az ég helyett.

A temetetlen árvaságban, 
mint téli szeméttelepen, 
a hulladék közt kapirgálva 
szemelgetem az életem.

Az lesz a tökéletes béke. 
Még szívemet se hallani, 
mindenfelől a némaságnak 
extatikus torlaszai.

A pőre örökkévalóság. 
S a tiéd, egyedűl tiéd, 
kezdettől fogva neked készűlt 
e nagyszerű egyszerüség.

Mint tagolatlan kosárember, 
csak űl az idő szótalan, 
nincs karja-lába már a vágynak, 
csupán ziháló törzse van.


***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1235424

2019. március 15., péntek

Marissa Meyer: Heartless ​– Szívtelen




FÜLSZÖVEG:



Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandozó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királynő is lehetne.
Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…

Eredeti mű: Marissa Meyer: Heartless 
Eredeti megjelenés éve: 2016

Abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy bár elolvastam egy 550 oldalas regényt, szinte mégse tudok róla mit írni. Ha olvasom a moly értékeléséket, itt is kettős helyzet van: vagy a könyvet utálók, vagy imádó vélemények vannak.
Igaz, többféle elővetést kíván ez a történet, legelőbb azt, hogy szeresse, viselje el az olvasója a fanfiction, rajongói továbbírás műfaját. Aztán nem árt ismerni az eredeti Alice a Csodaországban-t, de félre kell tenni a Tim Burton féle filmváltozatokat.

Ez a történet bizonyos elemeiben pont annyira sötét, mint amennyire Burton mozivászon látomásai szoktak lenni, de mégis édeskés, helyenként nagyon csöpögős, nagyon csajos, young adult sztori lett. Szerencsére a végeredmény nem változik meg, a Szív királynő kegyetlen zsarnokká válik, Meyer meséjének épp az a lényege, hogy miként hagyja el Catherine a szívét.

A regény elején találkozik össze a Sziv király új udvari bolondjával, aki nem a bolond Kalapos (Mad Hatter) , ezt muszáj rögtön leszögeznem. Hanem egy tetőtől-talpig feketébe öltözött, feketére festett szemű ifjú, aki szemkápráztató trükköket ismer, hollóvá tud válni, és társa, Raven (Holló) valószínűleg Poe soha már madara.
Jest egyetlen szempillantás alatt elvarázsolja Catherine-t, mégpedig azzal, hogy mer más lenni, mint ami illendő, mint ami az udvariassági játszmákon túl van.
Természetesen egymásba szeretnek a fiatalok, noha a csókukra rettentő sokat kell várni, pontosan 396 oldalt :)



Közben azonban kiderül, hogy a lány szülei, Pinkerton márki és neje az apró, félénk és unalmas Szív királynak szánják lányukat. Jest sem ártatlan bárányka, hanem titkos küldetéssel érkezett a Fehér Királynő udvarából. Cilindrián, a bolond Kalapos előbb varázskalpagot ad Cath-nek, aztán összevész vele. A királyságot pedig folyamatosan ostromolja a hátborzongató szörny, a Gruffacsór.

Számtalan kaland és alak ismerős lehet azoknak, akik Alice meséit ismerik, sőt egy helyen még a kislány is szóba kerül, pletykaként. Azonban a kötet fő irányvonala Catherine és Jest szerelme. A lány egyszerre próbál önálló lény lenni, illetve megfelelni a szüleinek, próbálkozása eleve kudarcra van ítélve.

Rákerestem a neten, van Marissa Meyer wiki fandom, ott a rajongók 17-18 évesnek tippelik Cath-et. Körülbelül én is így számoltam magamban, de ennél fiatalabbaknak, és persze jóval idősebbeknek is klassz lehet ez a regény – csak ismerni kell hozzá Lewis Carroll mesterművét, és kicsit engedni kell az írói képzeletnek, hogy szárnyaljon, a már lezárt Csodaországban.

Valahol, talán egy másik idősíkon, másik szegletben Catherine éppúgy boldog lehet Jest-tel, ahogy Alice a bolond Kalapossal más fanfictionökben ;)

Kedvenc Jest rajzom,
 forrás: https://hu.pinterest.com/pin/555702041516595328/



2019. március 13., szerda

Matt Haig: Ha ​megáll az idő



FÜLSZÖVEG:

Tom Hazard veszélyes titkot rejteget: hiába tűnik átlagos negyvenegy éves férfinak, egy ritka betegségnek köszönhetően évszázadok óta életben van. Előadott Shakespeare-rel, hajózott Cook kapitánnyal és koktélozott Fitzgeralddal – de most már leginkább úgy szeretne élni, mint bárki más. 
Tom az életben maradáshoz mindig új identitást vesz fel, és ezúttal tökéletes álcát választ: történelemtanárként kezd dolgozni egy londoni középiskolában, ahol úgy mesélhet a gyerekeknek a háborúkról és boszorkányüldözésekről, mintha nem is lenne ezekről személyes tapasztalata. Megpróbálhatja megszelídíteni a múltat, de az bármelyik pillanatban utolérheti. Egyvalami pedig tilos számára: nem eshet szerelembe.

A Ha megáll az idő korokon átívelő és kortalan romantikus történet arról, milyen érzés elveszíteni és megtalálni magunkat, és arról, hány életet kell leélnünk, mire megtanulunk élni.

Eredeti mű: Matt Haig: How to Stop Time
Eredeti megjelenés éve: 2017


"A múlttal nincs mit tenni, cipelnünk kell egyre növekvő súlyát, reménykedve, hogy nem roskadunk össze alatta."
Ha minden igaz, akkor ez egy röp vélemény lesz, de előre elnézést kérek, ha a szokásos Matt Haig rajongásom átveszi az irányítást a szavaim felett ;)

Elvileg ez a kötet Matt 12. regénye, de közben persze megírta az ikonikus Miért érdemes életben maradni? művét is, tehát lehet, hogy mellészámoltam, elnézést érte.
Én őszintén szólva teljesen meglepődtem olvasás közben, mert Matt twitter és instagram profilját követve, a két önfejlesztő könyvét és a karácsonyi trilógiáját olvastam eleddig. Fogalmam se volt róla, hogy az egyik kedvenc íróm tud ennyire romantikus is lenni. Merthogy a Ha ​megáll az idő elsősorban nekem egy nagyon érzelmes történet, attól eltekintve, hogy roppant mozgalmas is.


Tom a főhős elvileg egy betegségben szenved, amitől lassabban öregszik, mint az átlag. Szerencsére problémájával nincs egyedül. Azonban a dologgal két nagy gond van: a jelenben, 20-21.században a tudósok tennék az ilyen emberek génjeikre a kezüket; míg a múltban, pontosabban a 16.században, mikor Tom született, boszorkánynak, az ördög cimborájának nézték ezért. A regényben a legszívszorítóbb rész, mikor Tomot elkergetik szülőfalujából, édesanyját pedig boszorkányperbe fogják.

Olvasás közben azon morfondíroztam, hogy milyen érdekes, az emberek szívesen lennének halhatatlanok, ellenben ha más az, akkor pedig feltétel nélkül el óhajtanák pusztítani az illetőt. Az irodalomban, filmekben két híres alakja van az ilyen örök életű lényeknek: vannak a vámpírok és vannak a Hegylakó (Highlander) féle halhatatlanok. Mindkét faj élete csupa küzdelem, menekülés, meg persze a fő kérdés, hogy mi értelme az életnek egyedül, társ, család nélkül?  Matt Haig is így képzeli el főhősének, Tomnak sorsát.


A férfi sehol sem tud huzamosabb időt megmaradni, ami azonban kedvez az olvasónak, mert így beleshetünk a korabeli Globe színpadára, hogy milyen volt Shakespeare magánemberként, és színészként. Utazhatunk Cook kapitánnyal, olvashatunk kicsit Charlie Chaplin-ről, megvitathatjuk  Fitzgerald-dal, hogy miért népszerű A nagy Gatsby, tehát kiragadott epizódokban zajlik a múltra való visszaemlékezés.
Ez nem egy klasszikus időutazós könyv, először nekem nehezemre is esett elfogadni, hogy szinte minden jelenlegi életmomentum mellé Tom hozzáteszi, párhuzamba állítja múltja egy mozzanatát. Nincs így ez másként a szerelemmel kapcsolatban sem, hiszen hiába él a főhős a 21.században, a 16. századi kedvesét gyászolja még mindig, illetve a tőle született lányát keresi.




Nyilván a kötet vége banális, Tom szerelembe esik, aztán a happy end várható, a regénybeli gonosz alakját is ki lehet találni, engem mégis az nyűgözött le nagyon, ahogy rengeteg apró bölcsesség van beleágyazva a szövegbe.
Nem fogok hazudni: ezek a mini okosságok a két önfejlesztő kötetből származnak, illetve ott vannak bővebben, szebben kifejtve.
A következő rész például szerepel a Notes ​on a Nervous Planet, tavaly megjelent kötetében is:
Minél tovább élsz, annál nehezebb megragadni a pillanatot, minden egyes betoppanó pillanatot. Nem a múltban vagy a jövőben élni, hanem ténylegesen itt lenni. 
„Az örökkévalóság jelenekből font szövet” – írta Emily Dickinson.
Én minden klisé ellenére nagyon szerettem ezt a könyvét is, és persze igyekszem majd levadászni a maradék magyarul megjelent Matt művet is :)

off:
Szívesen látnám a polcomon is a kötetet, csakhogy kedvencem műveit itthon több kiadó is forgalmazza, ezt éppen a GABO, de a Libri, Kolibri és az Alexandra is - nyilván mindegyik más külalakot preferálva :(
Gabo és Alexandra kiadók a papírkötés hívei, a Libriék a keménykötéssé, de ott is különböző méreté, ami már így is furán néz ki a polcomon. 

2019. március 11., hétfő

A hét verse - Weöres Sándor: A fehér lány

https://www.deviantart.com/ezelie/art/Pink-flowers-372323728



WEÖRES SÁNDOR: A FEHÉR LEÁNY

Mikor esti fény gyúl
a domb hajlatán,
kinn kószál a réten
a fehér leány.

Száll a puha pára,
áll a könnyü köd,
hervadoz a napfény
a mező fölött.

Hazahajt a pásztor,
haza, mindahány...
lassacskán megindul
a fehér leány.

Villogó bokáját
harmat fürdeti,
haja hosszu szárnyát
szél lebegteti.

Mint esti harangszó,
tiszta, testtelen,
mint a rezgő fűszál,
fázós, meztelen.

Ismeri a környék
a fehér leányt:
szereti mindenki,
mert senkit se bánt.

A kis fürge bojtár,
ha nyulat dobott,
a legjobb falatját
neki hagyja ott.

A vén csősz, ha érzi,
hogy jön a halál,
furulyáján végsőt
neki muzsikál.

Voltam pásztor én is,
voltam, hajdanán...
tudtam, merre kószál
a fehér leány.

Hát elbujtam egyszer
csalitos lesen
és hajnalig lestem
szűz-szerelmesen.

Szállt a puha pára,
állt könnyü köd,
csillag-sátor széledt
a mező fölött.

Messze, hol az érre
lila fény szitált,
láttam imbolyogni
a fehér leányt.

Mint esti harangszó,
tiszta, testtelen,
mint a rezgő fűszál,
fázós, meztelen.

Ott volt, mégse volt ott,
árnyat se vetett,
fehér ragyogása
földig remegett.

Lestem én éjfélig,
meg éjfél után,
hogy táncol, hogy táncol
a fehér leány.

Távolodott egyre,
míg a hajnali
fény kagylója ketté
kezdett nyílani.

Ott láttam a bomló
hajnal távoli
gyöngyház-fénye árján
messze szállani.

Amikor megszólalt
az első kolomp,
csak eltünt az erdőn,
beitta a lomb.

***
vers forrása:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00610/19350.htm


2019. március 8., péntek

Kal Pintér Mihály: Atyavilág


FÜLSZÖVEG :

Kezdetben ​vala a Város. 
Aztán jöttek a papok, és rátaláltak az Igaz Vallásra. 
És így lőn Papváros. 
A kételkedők, a gúnyolódók, a kérdezők és tagadók száműzése után új világ születik: az ájtatosok menedéke, a kikényszerített egység, a helyes úton járó polgárok birodalma. Az egyházhierarchikusan demokratikus városállam, ahol mindenki számára világos a különbség jogos és jogtalan éhezés között, ahol imával oltják a tüzet, ahol a gyerekeknek már az iskolában megtanítják kordában tartani zabolátlan gondolataikat, és ahol a kecskebőrbe kötött alkotmánykötet mindenkit pontosan eligazít, mit szabad és mit nem. Végre megkezdődhet a felkészülés a Megváltó érkezésére. 
De mi van, ha a Megváltó csak nem akar megérkezni? És mi lesz, ha egy nap mégis megérkezik?

Kal Pintér Mihály első regénye sodró utazás a Hit Városába, egy feje tetején pörgő, szédítő világba. Arcátlanul őszinte szatíra, amelyen sírva nevethetünk és nevetve sírhatunk. 
Semmiképp ne keresgéljünk hasonlóságokat a valósággal. Azok előbb-utóbb úgyis megtalálnak.


A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)



forrás:
https://www.facebook.com/athenaeumkiado

Egyszer volt, hol nem volt, a szatírákon túl, egy képzeletbeli város, hol elszaporodtak a papok. Tetszett ez a Teremtőnek, hogyne tetszene, gyorsan kezükbe is helyezte a hatalmat, irányítást, katonaságot, bíróságot, oktatást és mindentudást. No de, ahol sok a pap, nem kellenek a hitetlenek, kizsupolták tehát azokat, akik vagy nem hittek a Teremtőben, vagy nem szerették az ő földi helytartóit, a papságot. Menniük kellett az ateistáknak, hitetleneknek, politikailag másként gondolkodóknak, erősen gondolkodóknak, de még a bizonytalanoknak is.
Papváros a hívők és papjaik birodalma lett, ahol kicsit nehezen, vagy sehogy sem tűrik az újságírókat, gondolkodni vágyókat, és az önálló papokat. Be kell tagozódni, kérem alássan.





Kicsit igyekeztem én is humorosan kezdeni a véleményemet, ami most rövidebb lesz a szokottnál. „Ha már az ember elit, akkor legyen legelitebb, s ne keveredjék a kérdőjelek mihasznaságával.” – említi a szerző egy helyen. Zsoltárius atya gondolata valószínűleg erősen ismerős lehet az olvasónak, noha még nem vette kézbe Kal Pintér Mihály első művét.
Meghökkentő módon, be kell vallanom, hogy bár a történet elejét és végét nagyon szerettem, voltak részek a kötetben, mikor csöppet untam a cinizmust. Pedig én is szeretem a humort, még ezt a nagyon erősen feketébe hajlót is, csak az jutott eszembe olvasás közben: hogy sírva vígad a magyar.
Merthogy talán mondanom se kell, a szatírában leképezett Magyarország Papváros, amit az olvasó szerintem már az első fejezet végére bőven megért.
„Mindent szabad, de a demokráciát senki sem kérdőjelezheti meg.” Ha előbb-utóbb valamely kormányzó politikus szájából ilyesmi hangoznék el, bizisten nem is lepődnék meg.





Papváros abban is hasonló kis hazánkra, hogy temérdek építkezés folyik, noha nem stadionok épülgetnek, hanem leszállópályák, a Megváltónak. Akár a föld alá is, itt a szerző szerintem elszórt egy ötletet :) Színházasdi is folyik Papvárosban, igaz, olykor csak fizetett nézők előtt, és gaz az az újságíró, aki azt firtatja, hogy minek felújítani egy amúgy se látogatott, de nemrég átalakított színházat. A média emberei amúgy is gyakran, és meglehetősen sok levelet kapnak a papság szent képviselőitől, mindenféle témában. Főként abban, hogy miért merik tollukra venni a papok és hozzájuk kapcsolódó köreik tevékenységét.

Szerintem nagyjából ennyi jól érzékelteti, hogy milyen szabad véleményű, gaz liberális eme kötet, a szójátékairól, egyéni szókincséről meg ne is beszéljünk ;) Azoknak való, akik szeretik az áthallásos, többrétegű történeteket, és bírják a nagyon fekete, csípős, olykor fájdalmas nyelvi humort is. 
Nekem egy idő után sok volt a szatíra, de bizonyára csak az irigység szól belőlem, mert hát briliáns első könyv lett Kal Pintér Mihály műve.


Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!

2019. március 6., szerda

Cecelia Ahern: Üvöltés




FÜLSZÖVEG:

A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén. 
A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal.

Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a boltba, ahol annak idején beszerezte. A különféle akadályokkal birkózó nők életét az is formálja, miként tekintenek rájuk mások, de leginkább persze az, hogy ők maguk érzékelik-e a bennük rejlő erőt. 
A harminc novella őszinte képet mutat arról, milyen a mai világban nőnek lenni.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)

forrás:
https://www.facebook.com/athenaeumkiado


Vannak szerzők, akikkel egyértelmű a viszonyom, vannak viszont olyanok is, akikkel ambivalens, mert hol tetszenek a műveik, hol nem. Cecelia Ahern biztosan ez utóbbi kategória, olvastam tőle hat könyvet, és meglepő módon A holnap titkai young adult kötet tetszett eddig a legjobban.
Az Üvöltés a képzeletbeli dobogó második helyét fogja elfoglalni, egyfelől azért is, mert egy novelláskötetet nehéz, ha nem lehetetlen egy regényhez hasonlítani; másfelől azért, mert csak 17 rövid történet tetszett a harmincból.


Milyenek ezek a novellák?
Változatosak, mint mi nők, meg mint az élet maga. Először hübelebalázs módjára csak nekiálltam olvasni, de aztán vettem elő egy kis színes cédulát, és lejegyzeteltem, hogy melyik novella nyerte el a tetszésemet. Kicsit nehézséget okozott, hogy nincsenek beszámozva, és amint a fordító megjegyezte: minden történet címe egy-egy lefordíthatatlan angol szójáték, ami a novella végére kap értelmet.
Rögvest az első egy talányos cím: A nő, aki lassanként eltűnt. A történet igen-igen feminista, nagyon erős kezdete a kötetnek, éppen úgy, mint a második: A nő, akit a polcon tartottak.
Én őszintén szólva kíváncsi lettem volna, hogy vajon miért ilyen sorrendben kerültek a könyvbe a történetek, mert gondolom, hogy fordításnál nem változtatták meg őket. Az első két novella ugyanis roppant erős, nagyot szól, szerintem borzasztóan ismerős problémákkal szembesíti a női olvasókat, utána viszont már csak a hetedik sztori tetszett újra.




Vannak ebben a válogatásban, mint már említettem, erősen feminista történetek, például az első, a tizennyolcadik, ami a gender témát járja körül, vagy a huszonegyedik. Ez utóbbi, A nő, aki nőül beszél szinte politikai hitvallás, és mindhárom történet simán lehetne akár egy regény is, annyi potenciál van bennük.
De ugyanígy lehetne kibővíteni regénnyé A nő, aki visszavitte és lecserélte a férjét is, az a novella valahol A szolgálólány meséjének átfordítása, és romantikussá átalakítása. Egyébként több romantikus történet volt, nekem ez előbbi tetszett nagyon-nagyon, valamint A nő, akinek ami a szíven, az a ruhaujján rejtélyes című novella.

A tizenhatodik történet egy négygyerekes anyáról szól, meglepően aktuális a mai magyar társadalomban, és nem mondanám, hogy hősnőjének érzelmei távol állnának tőlem. Sok gyerek mellett eljön az a pont egy anya életében, mikor elveszti a személyiségét, szinte egybeolvad a gyerekeivel, és ez roppant veszélyes, meg pszichésen nem túl egészséges állapot. Ellenben ez az anya még ezen is továbblépett, már-már a fantasy határát súrolóan megváltozott az agya. Ennél többet nem mesélek, még a címet se írom le, mert bizony eléggé lelövi a novella lényegét.




A kötetben több fantasy szerű történet van, volt olyan, amit szerettem, például az említett A nő, akinek ami a szíven, az a ruhaujján-t, de voltak olyanok is, amik inkább csak meghökkentettek, nem értettem őket. Azonban volt egy lájkvadászról szóló sztori, ami egyfelől volt fantasy, másfelől annyira aktuális, hogy olvasás közben az egyik Kardashian lány arcképe jelent meg nekem.
„Amikor felébred, még ki sem nyílik a csipás szeme, ő máris a telefonjáért nyúl. Csekkolja az utolsó Instagram-posztját, majd tanulmányozza a saját magáról készült fotót.”

Itt sem árulnám el a novella címét, de annyit mondhatok: nagyon vicces sztori volt.

Vannak kedves, meghökkentő és komoly novellák is az Üvöltésben, a legkomolyabb az utolsó történet. Ezt én hiába értettem meg, átérezni nem tudtam, vagy éppen most nem olyan életszakaszom van, nem tudom. Azonban az, ahogy egy közös tevékenység összeköti a történet különböző hőseit nagyon érdekes gondolatkísérlet Ceceliától.

Nekem legjobban A nő, aki felugrott a robogó szekérre történet tetszett, azt teljesen át tudtam érezni.
Hősnője egy hegy teteje felé igyekszik, amikor szekérre ugrik, illetve szeretne legyőzni egy másik, hátizsákkal lassan, ráérősen sétáló nőt.
Olyan volt ez a novella, mintha egyfelől szembesítene a rohanó élettel, hogy nem muszáj szekérre szállni, sétálva is elérhető a hegycsúcs. Másfelől a két női szereplő lehetne akár egy nő is: az ember fiatal énje és idősebb énje :)
"Lehet, hogy mi ketten ugyanoda jutottunk el, de nem hasonlítunk egymásra – feleli a gyalogos. –Nekem ugyanis nem ez volt a célom. Én csak élveztem,amit csinálok, jól csináltam, és egyszer csak itt voltam. Maga viszont nem csinált semmi különöset azon kívül, hogy el akart jutni ide. Én most, hogy itt vagyok, folytathatom, amit eddig csináltam. Maga viszont mihez kezd? Hiszen maga beteljesítette a célját."
Hát nem roppant bölcs? :D


Jó olvasást kívánok a rajongóknak és a feminista történetek kedvelőinek, nekem segített a kötet legyőzni az előítéleteimet Cecelia Ahern kapcsán ;)



Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!


2019. március 4., hétfő

A hét verse - H. Lakatos Margit: Gyerekgondok



H. Lakatos Margit:
Gyerekgondok

De jó lenne felnőtt lenni
szülők nélkül járni-kelni
tízgombócos fagyit enni
mindent kedvem szerint tenni

Nem kellene korán kelni
reggel iskolába menni
aludhatnék akár délig
tévézhetnék én éjfélig

Nem szólna rám soha senki
"jó lenne már rendet tenni
evés előtt kezet mosni
van-e rajtad meleg zokni"

Ami tetszik, azt tehetném
télen sapkám levehetném
nem szólnának, hogy megfázom
ha nincs rajtam a kabátom

"Csizmát húzzál a lábadra
sálat tegyél a válladra
kesztyű is kell, hideg a tél
csukd be szádat, mert fúj a szél"

Nyáron pedig kint a strandon
megszólítnak lépten-nyomon
"ne menj oda, mert süt a Nap
ne fogdosd a bogarakat

ne menj oda, mert mély a víz
és az a gyereknek veszély
ne csináld ezt, ne csináld azt"
a sok tiltás könnyet fakaszt

Hogyha én majd felnőtt leszek
mindent kedvem szerint teszek
nem fogok én korán kelni
mégse szól rám soha senki

Vannak dolgok, mit nem értek
elmondok most párat néktek: 

Amikor én felébredek
anyukámmal beszélgetek
ő már reggelit készített
ne legyen a család éhes

Apa is megy minden reggel
és emiatt ő is felkel
fogat mos és reggelizik
Ő már felnőtt. Miért teszi?

Őrá soha nem szól senki
hogy dolgozni kéne menni
mégis indul minden reggel
az iskolás gyerekekkel

Hogyha egyszer felnőtt leszek
én is mindent majd így teszek?
Akkor inkább legyek gyerek
kit a szülei féltenek

***

Forrás:
https://www.poet.hu/vers/91065

About Me

Saját fotó
Könyvtáros, könyves blogger, könyvmoly, 3 gyerekes anya.