A hét verse - Pilinszky János: Mire megjössz

Pilinszky János:  Mire megjössz

Egyedül vagyok, mire megjössz, 

az egyetlen élő leszek, 

csak tollpihék az üres ólban, 

csak csillagok az ég helyett.

A temetetlen árvaságban, 

mint téli szeméttelepen, 

a hulladék közt kapirgálva 

szemelgetem az életem.

Az lesz a tökéletes béke. 

Még szívemet se hallani, 

mindenfelől a némaságnak 

extatikus torlaszai.

A pőre örökkévalóság. 

S a tiéd, egyedűl tiéd, 

kezdettől fogva neked készűlt 

e nagyszerű egyszerüség.

Mint tagolatlan kosárember, 

csak űl az idő szótalan, 

nincs karja-lába már a vágynak, 

csupán ziháló törzse van.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1235424