Cecelia Ahern: Üvöltés

FÜLSZÖVEG:

A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén. 

A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal.

Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a boltba, ahol annak idején beszerezte. A különféle akadályokkal birkózó nők életét az is formálja, miként tekintenek rájuk mások, de leginkább persze az, hogy ők maguk érzékelik-e a bennük rejlő erőt. 

A harminc novella őszinte képet mutat arról, milyen a mai világban nőnek lenni.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)

forrás:
https://www.facebook.com/athenaeumkiado

Vannak szerzők, akikkel egyértelmű a viszonyom, vannak viszont olyanok is, akikkel ambivalens, mert hol tetszenek a műveik, hol nem. Cecelia Ahern biztosan ez utóbbi kategória, olvastam tőle hat könyvet, és meglepő módon A holnap titkai young adult kötet tetszett eddig a legjobban.
Az Üvöltés a képzeletbeli dobogó második helyét fogja elfoglalni, egyfelől azért is, mert egy novelláskötetet nehéz, ha nem lehetetlen egy regényhez hasonlítani; másfelől azért, mert csak 17 rövid történet tetszett a harmincból.


Milyenek ezek a novellák?
Változatosak, mint mi nők, meg mint az élet maga. Először hübelebalázs módjára csak nekiálltam olvasni, de aztán vettem elő egy kis színes cédulát, és lejegyzeteltem, hogy melyik novella nyerte el a tetszésemet. Kicsit nehézséget okozott, hogy nincsenek beszámozva, és amint a fordító megjegyezte: minden történet címe egy-egy lefordíthatatlan angol szójáték, ami a novella végére kap értelmet.
Rögvest az első egy talányos cím: A nő, aki lassanként eltűnt. A történet igen-igen feminista, nagyon erős kezdete a kötetnek, éppen úgy, mint a második: A nő, akit a polcon tartottak.
Én őszintén szólva kíváncsi lettem volna, hogy vajon miért ilyen sorrendben kerültek a könyvbe a történetek, mert gondolom, hogy fordításnál nem változtatták meg őket. Az első két novella ugyanis roppant erős, nagyot szól, szerintem borzasztóan ismerős problémákkal szembesíti a női olvasókat, utána viszont már csak a hetedik sztori tetszett újra.

Vannak ebben a válogatásban, mint már említettem, erősen feminista történetek, például az első, a tizennyolcadik, ami a gender témát járja körül, vagy a huszonegyedik. Ez utóbbi, A nő, aki nőül beszél szinte politikai hitvallás, és mindhárom történet simán lehetne akár egy regény is, annyi potenciál van bennük.
De ugyanígy lehetne kibővíteni regénnyé A nő, aki visszavitte és lecserélte a férjét is, az a novella valahol A szolgálólány meséjének átfordítása, és romantikussá átalakítása. Egyébként több romantikus történet volt, nekem ez előbbi tetszett nagyon-nagyon, valamint A nő, akinek ami a szíven, az a ruhaujján rejtélyes című novella.

A tizenhatodik történet egy négygyerekes anyáról szól, meglepően aktuális a mai magyar társadalomban, és nem mondanám, hogy hősnőjének érzelmei távol állnának tőlem. Sok gyerek mellett eljön az a pont egy anya életében, mikor elveszti a személyiségét, szinte egybeolvad a gyerekeivel, és ez roppant veszélyes, meg pszichésen nem túl egészséges állapot. Ellenben ez az anya még ezen is továbblépett, már-már a fantasy határát súrolóan megváltozott az agya. Ennél többet nem mesélek, még a címet se írom le, mert bizony eléggé lelövi a novella lényegét.

A kötetben több fantasy szerű történet van, volt olyan, amit szerettem, például az említett A nő, akinek ami a szíven, az a ruhaujján-t, de voltak olyanok is, amik inkább csak meghökkentettek, nem értettem őket. Azonban volt egy lájkvadászról szóló sztori, ami egyfelől volt fantasy, másfelől annyira aktuális, hogy olvasás közben az egyik Kardashian lány arcképe jelent meg nekem.
„Amikor felébred, még ki sem nyílik a csipás szeme, ő máris a telefonjáért nyúl. Csekkolja az utolsó Instagram-posztját, majd tanulmányozza a saját magáról készült fotót.”

Itt sem árulnám el a novella címét, de annyit mondhatok: nagyon vicces sztori volt.

Vannak kedves, meghökkentő és komoly novellák is az Üvöltésben, a legkomolyabb az utolsó történet. Ezt én hiába értettem meg, átérezni nem tudtam, vagy éppen most nem olyan életszakaszom van, nem tudom. Azonban az, ahogy egy közös tevékenység összeköti a történet különböző hőseit nagyon érdekes gondolatkísérlet Ceceliától.

Nekem legjobban A nő, aki felugrott a robogó szekérre történet tetszett, azt teljesen át tudtam érezni.
Hősnője egy hegy teteje felé igyekszik, amikor szekérre ugrik, illetve szeretne legyőzni egy másik, hátizsákkal lassan, ráérősen sétáló nőt.
Olyan volt ez a novella, mintha egyfelől szembesítene a rohanó élettel, hogy nem muszáj szekérre szállni, sétálva is elérhető a hegycsúcs. Másfelől a két női szereplő lehetne akár egy nő is: az ember fiatal énje és idősebb énje :)
"Lehet, hogy mi ketten ugyanoda jutottunk el, de nem hasonlítunk egymásra – feleli a gyalogos. –Nekem ugyanis nem ez volt a célom. Én csak élveztem,amit csinálok, jól csináltam, és egyszer csak itt voltam. Maga viszont nem csinált semmi különöset azon kívül, hogy el akart jutni ide. Én most, hogy itt vagyok, folytathatom, amit eddig csináltam. Maga viszont mihez kezd? Hiszen maga beteljesítette a célját."

Hát nem roppant bölcs? :D


Jó olvasást kívánok a rajongóknak és a feminista történetek kedvelőinek, nekem segített a kötet legyőzni az előítéleteimet Cecelia Ahern kapcsán ;)

Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly