MARIANN KÖNYVTÁRA

Pilinszky János: Milyen felemás Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelmüen. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való. Milyen megkésve értjük meg, hogy a szemek homálya pontosabb lehet a lámpafénynél, és milyen későn látjuk meg a világ örökös térdreroskadását. *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/110233

Erdős Renée: A két kezem.. . A két kezem, mint két fáradt virág Lehullt reád – És akonyat volt – édes, bámuló Aranyban tündöklő világ – S a két kezem, mint két fáradt virág… S ajkam a csókot elfeledte már. Öt hosszá nyár Tüze emlékeit fölperzselé. S ha vár a vágy, hiába vár. Ajkam a csókot elfeledte már… S ajkad a csókot nem tanulta meg És reszketett – És megvonaglott mint beteg szirom, Amelyre izzó fény esett. Ajkad a csókot nem tanulta meg. Innen és túl az édes életen Én Életem – Bús koldusok csak álltunk hallgatag, És reszketőn és fénytelen – Innen és túl az édes életen… *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/286335

Erdős Renée: Isten elfogott De Isten elfogott engem Mint egy nagy, csatangoló lepkét – Mikor szemeim az Életet Legmohóbban keresték. Mikor delelőn állt a nap – És cikázó szárnyamra hulltak Csókok, dalok, aranysugarak… De Isten elfogott engem S csak úgy játékosan, örülve, Nagy bölcsességével átszögezett, Mint gyermek a lepkét gombostűre. S most kiterjesztem szárnyam a napon – Rajtam e nyugodt, mozdulatlan szépség Utolsó dacos szent akaratom – Nem olyan vagyok, mintha most is élnék. *** Vers forrása: https://moly.hu/idezetek/286339

Forrás. Mint említettem a júniusi zárásban, ebben a hónapban nem nagyon tervezek új blogposztot írni, mert nem leszek itthon, és egyébként is annyi jó könyvet olvastam az évek során, írtam róluk, amely posztok már a feledésbe merültek. Itt egy rövid Visszapillantó 2015-2017 közti időszakból válogatva. https://czenema.blogspot.com/2015/07/mini-konyvklub-3-eleanor-es-park.html „Sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie, azt kell elérnie, hogy érezz valamit.” Eleanor egy fura tizenéves lány, aki egy napon felszáll az iskolabuszra, hogy új tanévet kezdjen el. Mindez még nem is emelkedne ki az átlagos tiniregények sorából, ha hősnőnk nem lenne vörös hajú, szeplős, túlsúlyos és nem lenne hajlamos a különcködésre, kezdve attól, hogy használt ruhákat hord, sajátságos stílusban. Park a suli egyetlen ázsiai származású diákja, és lassú barátságból, amit a zenének és Marvel képregényeknek köszönhetnek, születik meg köztük a szerelem. A fe

Erdős Renée: Kék pillangók Kék pillangók szálltak fölöttem, hogy a réten keresztül jöttem s incselkedve, tánczolva félig: elkisértek az erdőszélig. S hogy utam az árnyékba tévedt; riadtan, némán összenéztek. Félték a lombok hűs homályát, a rengeteg halk mormolását. Amig arany napfényben jártam, gázoltam színes vadvirágban, s felém a rózsák integettek: a kék pillangók hogy szerettek! De csalt a sötét erdő mélye, a vízmoraj, a lomb zenéje. Csalt a magány. Egy titkos ének, s a sohsem ismert szenvedések. Magányos erdő utját járom, s nincs vezetőm és nincsen párom. Tövises ágak meg-megtépnek. De még dalolok, de még élek. Hangomat a szűz magány hallja, rám simul a csend puha karja. De tudják e a rétek, kertek: a kék pillangók hova lettek? 1904 *** Vers forrása: https://verspatika.wordpress.com/category/erdos_renee/