Erdős Renée: Isten elfogott
De Isten elfogott engem
Mint egy nagy, csatangoló lepkét –
Mikor szemeim az Életet
Legmohóbban keresték.
Mikor delelőn állt a nap –
És cikázó szárnyamra hulltak
Csókok, dalok, aranysugarak…
De Isten elfogott engem
S csak úgy játékosan, örülve,
Nagy bölcsességével átszögezett,
Mint gyermek a lepkét gombostűre.
S most kiterjesztem szárnyam a napon –
Rajtam e nyugodt, mozdulatlan szépség
Utolsó dacos szent akaratom –
Nem olyan vagyok, mintha most is élnék.
***
Vers forrása:
https://moly.hu/idezetek/286339
Vers forrása:
https://moly.hu/idezetek/286339
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!