MARIANN KÖNYVTÁRA

Tizenegyedik statisztikai bejegyzésemet adom közre, mindenképpen két lelkendező ténnyel megnyitva: egy, azaz 1 darab könyv választ el a várólista teljesítésemtől, és szintén csak egy sci-fi olvasmány kell a második Mini-könyvklub befejezéséig :)
A csodák csodája, hogy mindeközben még a Könyvmoly párbajos könyvekre is volt időm - a héten Stephen King írástechnikai kötetéről érkezik bejegyzés.

1. Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
2. Agatha Christie: A gyűlölet őrültje
3. Szabó Magda: Merszi, Möszjő
4. Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról
5. Öveges József: Színes fizikai kisérletek a „semmiből”
6. Hans Christian Andersen: A Hókirálynő
7. Becze Gábor – Gryllus Dániel – Huzella Péter – Radványi Balázs (szerk.): Az én szívemben boldogok a tárgyak
8. Cormac McCarthy: Az út
9. Stephen King: Az írásról
10. Bálint Ágnes: Megint Mazsola
11. L. L. Szikoruk: Miért száll a léggömb? – Játék a fizikával
12. Lukács Ernőné (szerk.): Mekkora?
13. Rockenbauer Pál: Amiről a jégvilág mesél
14. Agatha Christie: Királyok és kalandorok
15. Szerb Antal: A harmadik torony
16. Nádai Magda: A természet csodatára
17. Barbie – Hüvelyk Panna
18. Walt Disney – Arielle és Picur
19. Gross Arnold album
20. Marosi László – Verebics János: Bucó, Szetti, Tacsi – Budavári kaland
21. Marosi László – Verebics János: Bucó, Szetti, Tacsi újabb kalandjai a repülőversenyen
22. Anna Gavalda: 35 kiló remény
23. Walt Disney – Tündérek
24. Szabó Magda: Születésnap
25. Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember
26. Pierre Boulle: A majmok bolygója
27. Joanne Harris: Csokoládécipő
28. Hahota 29.
29. Hahota 27.
30. Vámos Miklós: Hogy volt
31. Joanne Harris: Csokoládés barack
32. Szabó Magda: Zeusz küszöbén
33. Szabó Miklós: Hellasz fénykora
34. Popper Péter: Ingovány
35. Stephenie Meyer: A burok
36. Varró Dániel: Szívdesszert
37. Szerb Antal: VII. Olivér
38. Mihail Solohov: Emberi sors
39. Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 1.

A hálóban jelenleg hat könyvtári könyv sorakozik, ezek pedig:
Polcz Alaine: Leányregény
John Steinbeck: Egerek és emberek
Joanne Harris: Kékszeműfiú
Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Michael Ondaatje: Az angol beteg
Szabó Magda: Disznótor/Kígyómarás

Várólista csökkentő utolsó tételem lesz Markus Zusaktól A könyvtolvaj, illetve Lumos könyvklubos elmaradásom Gillian Flynn: Holtodiglan-ja.
Utolsó sci-fi Mini-könyvklubos választottam meg a Dredd bíró lesz, igen a Stallone film :D
Azt legalább háromszor láttam, nem lesz gond összehasonlítani a fimet és a könyvet.
Bejegyzéshez a képeket most a molyról hoztam, http://moly.hu/zonak/konyves-kepek .

Volt egy-két hét, amikor azt gondoltam, hogy a Metró 2033 sorsára jut ez a könyv is, és kihagyom, de aztán erőt vettem magamon, hogy legalább egy Meyer könyvet elolvassak, ha már az Alkonyatot eléggé biztosan sosem fogom.
Két fiútól is hallottam, hogy nem olyan rossz ez a könyv, összesen 23 molyos figyeltem olvasta-értékelte előttem, a mini könyvklubos oldalon lassacskán gyűlik a többiek véleménye is, de népszerűség ide-oda, már megint nem jött be egy trendkönyv.


mennyire NEM. Lassan fizetnék annak az amcsi young adult szerzőnek, aki nem ír szerelmi háromszöget a történetébe... mi a piklitől lett ez kötelező elem?
 
Visszatérve a regényhez, itt a hivatalos leírás, nem lőném le minden részét a történetnek, hátha más kedvet kap hozzá, mert tény és való, egyszer el lehet olvasni.
Maga az alapötlet nagyon tetszett, amivel bajom van - de sok - az a megvalósítás. Megmondom őszintén, ahhoz képest, hogy Vándort mennyire vérprofinak tartja mindenki, sokat nyavalyog az elején, konkrétan a twitteren a 44. és az 55. oldalon kaptam tőle sikítófrászt. Az első száz oldalnyi előkészítésben vánszorog a történet és utána is vannak annyira lassú részek a könyvben, amiket legszívesebben átlapoztam volna.... (no, jó, bevallom, átlapoztam a sokadik szerelmi sokszöges részt, azok nagyon nem érdekeltek és  alapvetően a végét nem értem a romantikus szál esetében, hogy lehet az Iannak mindegy, hogyan néz ki Vándor???) 

Amit hiányoltam, az maga a faj, a lelkek igazi leírása, történelmük részletes elmesélése. Azon morfondíroztam, hogy amiképpen le lehetett őket választani az emberi gazdatestekről, akkor a szöveg alapján körülbelül úgy nézhettek ki, mint az Alien tojásból kikelt fiókái, csak épp nem arcra tapadnak a szívókáikkal. De mindkét faj a vírusokkal, baktériumokkal lehet rokonságban, legalábbis parazita létüket illetően. Az ilyen kihagyott sci-fi elemek érdekelnének, hogyan alakult ki Vándor fajtája, milyen lények ők valójában, vannak-e szerveik, hogyan találták ki egyáltalán az űrrepülést, megszállást mint túlélési stratégiát, mitől olyan különleges a Tűz világa...
Ha szigorúan magát a romantikus szálat leválasztom a történetről, akkor még jobban kiemelődik a sci-fi részek hiányossága, mert meg lehetett volna ezt az egész szerelmi sokszöget időutazós vagy éppen skizofrén karakterekkel is oldani. Esetleg úgy, hogy Mel amnéziás lesz, Vándorként él, aztán találkozik a két férfival...

Szóval kérdés sok maradt bennem, az emberi szereplőket kedveltem is, de folytatást nem szeretnék olvasni, és nem izgat a filmváltozat sem, mert én nagyon nem ilyennek képzeltem el a szereplőket, mint amit a plakáton látok.
3 csillag az ötből, mert jóindulatú voltam, és mert a sci-fi része minden kételyem ellenére jó :)

Többi könyvklub értékelését itt lehet elolvasni:
 http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/a-burok.html

Két mai kortárs férfi író van, akik annyira közkedveltek, hogy hiába járok két könyvtárba, vadászni kell a könyveiket, és ezek Kepes András, illetve Vámos Miklós.
A címadó könyv egy visszaemlékezős kötet, Vámos szavaival élve:
Az emberélet útjának felét elhagyván rájöttem, sok olyan íróval és művésszel volt szerencsém egy levegőt szívni, akik ma már minimum klasszikusok, maximum szobrok. Kodály Zoltán, Örkény István, Arthur Miller, Déry Tibor, Mándy Iván, Várkonyi Zoltán, Mészöly Miklós, Ottlik Géza – hosszú a lista. Akiket személyesen ismertem, szerettem, tiszteltem, de már nincsenek közöttünk. Míg e kötetet írtam, úgy éreztem, mintha itt volnának. Amit velük együtt éltem át, ezennel továbbadom. Klasszikusok, alulnézetből.
A szépírói eszközökkel megírt, kellemesen, lassan, kisebb-nagyobb kitérőkkel, bölcselkedésekkel, iróniával és a múló idő sajnálatával teli írások az elmúlt negyven év jelentős művészeit ismerő olvasók körében lesz elsősorban keresett. 
Legeza Ilona könyvismertetője


Értékelés:
Bevallom őszintén: nem volt teljesen jó könyv, és ezzel szomorúan, de kénytelen vagyok csatlakozni a kötetet előttem értékelő molytársak sorába.
A legnagyobb baj - szerintem - az anekdota forma, hogy hiába a méltatás, nem igazán szépirodalmi nyelvezetű a könyv. A kisebb-nagyobb kitérők stimmelnek, ez főleg a kötet első harmadában nagyon zavaró tény, aztán az olvasó kényszerül hozzászokni a stílushoz. Nem egységes a mű, látszik rajta, hogy időben előbb-később lejegyzett portrékból állítódott össze, interneten az Élet és Irodalom 48-49. évfolyamának számaiban jelentek meg ezek a visszaemlékezések.
Valahol az első tíz novella után kezdtem kínosan sokat lapozgatni, míg felfedeztem Janikovszky Éváról és Hofiról szóló írásokat, ezek elolvasása után tudtam összeszedni a türelmemet. A nekrológ annyira szép, személyes hangú, hogy sikeresen elbőgtem magam rajta, hűen tükrözi, amit Janikovszky Éva adhatott a környezetének - ezt még innen, messziről az olvasó is megérezhette az írónőről.

Aztán találkoztam a könyv, és Vámos legnagyszerűbb kérdésével, gondolatával:
Nemcsak az a kérdés, hogy hová tűnt a sok virág, hanem hogy hová tűntek az elfeledett írók? Talán egy bizonyos településre költöztek, távol a világ zajától. Egyforma, pici kockákra emlékeztető házacskákban éldegélnek, a helyszín leginkább Beloianniszra, a Fejér megyei görög községre emlékeztet. Odakerül, akinek a hírneve idő múltán elszivárog, mindegy, méltán vagy méltatlanul. Most végre szót értenek egymással, a közös nevező összehozza őket. Délelőttönként gyülekeznek a főtéren, s kórusban szidják azokat, akiknek a neve s munkássága fönnmarad az idő rostáján, szintén mindegy, méltán vagy méltatlanul.Elfeledett Írók faluja

"Ha közelg a karácsony, többet gondolok az Elfeledett írók falujára, mint más évszakban. Fájdalmasabb elképzelnem a hajdani kollégákat a hópaplanba bugyolált házikókban, mint nyáridőn, akárha azt hinném, ilyenkor még magányosabbak. Bezárkóznak, hátukat a kemencének vetve melengetik fázós tenyerüket."
Hull a zóóó


Búslakodhatnék azon napokig, hogy az igazi szépirodalom, akár a klasszikus, akár a kortárs perifériára szorul, de nem fogok, helyette inkább Vámos Miklós könyvét is figyelembe ajánlom.
Tulajdonképpen bár stílusilag nem tökéletes mű, de abból a szempontból ezt is tanítani kellene emelt magyaron, eljövendő magyartanároknak, mint Nyáry Krisztián köteteit, hogy nyíljon ki az olvasó horizontja, és jegyezzen elő magának írókat, elfeledett alkotókat, jövendőbeli olvasásra.
Azt meg csendben megjegyezném, hogy Déry Tibor, Mészöly Miklós, Ottlik Géza, Örkény István, Zelk Zoltán neve nyilván nem véletlenül íródott le mindkét irodalomtörténeti műben. 

A novellák nagy részét Vámos Miklós weboldalán el lehet olvasni, köztük a belinkelteket is:
http://www.vamosmiklos.hu/index.php/2013-09-17-15-18-19/hogy-volt

A kötet moly adatlapja, képek forrása:
http://moly.hu/konyvek/vamos-miklos-hogy-volt

"Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség."
A világirodalomban kevés nő által írt, romantikus regény kezdődik ekkora fricskával a férfinem felé - talán ettől is borítékolható rögvest a siker? :))
Nem, nemcsak a felháborítóan lázadó hozzáállás adja ennek a regénynek az évszázadokon átívelő sikerét, hanem a sziporkázó karakterek sora és a bájos történet maga.

Voltak örök érvényű nevettetős pillanatok, értékes mondatok, gondolatok. Például, amikor Darcy először belép a bálba, és megtudják, hogy mennyi az éves jövedelme, mennyire megszépül mindenki szemében. Persze nem nehéz ebből kihámozni, hogy a pénz, és a másik szépség, a rang, mit sem változott 1813 óta. De megemlíthetném a házasságokat is, hogy egyetlen meggondolatlan lépés, milyen mélyreható következménnyel járhat nemcsak az érintettek, hanem a környezetük életében is.  Már elsőre is, és sokadszorra is, ugyanazon mondatokon mosolygok, ugyanúgy Bennet papa és Mr. Collins a kedvenc karaktereim; megint sikeresen beleszerettem Darcyba és újra meg újra csak azt tudom ismételni, Elizabeth Bennet a kedvenc Austen hősnőm. -:)
Annyit tudok hozzáfűzni az eddigiekhez, hogy az elmúlt két évben sikerült még kétszer elolvasnom magyarul, volt szerencsém a Loósz Vera-féle újrafordításhoz illetve az eredeti Szenczi Miklós változatot is beszereztem. 
Jövőre pedig szándékomban áll mind az eredetit, mind a magyar változatot újraolvasni.
Megunhatatlan.
Kedvenc Austen regényem a hatból, talán Elizabeth szkepticizmusa miatt, ahogy az emberekhez hozzááll:
"Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele, s minden nap erősödik az a hitem, hogy az emberi jellem állhatatlan, s az emberekben akkor sem lehet bízni, ha szilárdnak vagy értelmesnek látszanak."
De még inkább azért jó, mert a romantikáért is meg kell küzdenie mindegyik hősnek, nem hullik a boldogság rögvest az ölükbe, és ettől is életközeli a regény. Meg persze a sok pletykálkodó jóakarótól... hja, kérem alássan, ennyire nem változott a világ 1813 óta, hogy az emberek ne óhajtanák egymás dolgába beleütni az orrukat :/



Talán magyarázni sem kell, de leírom: a BBC széria nagy szerelmem, azt is angolul szoktam nézni, mert hiába édes az anyanyelv, azért a lánykérést nehéz Colin hangja nélkül elképzelni. Meg Pemberlyt, meg Colint vizes ingben :-) Könyvolvasás közben, általában a lánykérésnél szoktam betenni a dvd-ét, odáig elég a szó, de aztán kell a látvány.
Az amerikai változat viszont túl modern lett számomra, kezdve azzal, hogy Kiera Knightley piszok gyönyörű nő, de jóval szebb, mint Lizzie Bennet; nem is beszélve a Collins tiszteletest játszó szőke színészről... azt különben is nagyon nem szeretem, ha világosan és többször le van írva egy könyvben egy karakter kinézete, és totál máshogy, más hajszínnel szerepel a filmvásznon :( Ha valamivel ki lehet kergetni a világból, akkor ez biztosan az.

Ellenben a könyvet itt lehet elolvasni magyarul a MEK-en:
http://mek.oszk.hu/00300/00317/ és aztán meg lehet nézni mindkét filmváltozatát a neten :)

Számomra mindig szomorú tény, hogy a molyon csak a 76. legjobb romantikus könyv, ennél jóval előrébb kellene állnia.
"Azon ritka írók közé tartozik, s ennyiben Dickens mellé állítható, akik a kisszerűséget utánozhatatlan bájjal tudják bevonni, a kellemetlent mulatságosan tudják ábrázolni. lronizáló személytelenségében és racionális életszemléletében felvilágosodás szelleme él tovább, erkölcsi érdeklődésében, lélektani realizmusában már a viktoriánus regény-irodalom csúcsai felé mutat."
(szöveg a MEK-ről)
Follow my blog with Bloglovin

A rákoskeresztúri könyvtárban a tini könyveket átrendezték a hónap elején, saját sarkot és ezáltal több helyett kaptak, az eddigi két könyvespolc helyett ötön kínálják magukat. Pont a kiadópult előtti falon állnak a polcok, így csak egy pillantásra álltam meg - vagy legalább is ezt gondoltam magamban.
Aztán valahogy megláttam ezt a vékony kis regénykét, és mivel éppen több molyfigyeltem is ezen az őszön olvasta a könyvet, meg rövid olvasmányokra vadásztam, gyorsan el is hoztam magammal.
Ezt a döntésemet nem is bántam meg, pénteki napomat jól lezárta az olvasás, sőt azóta a nagylányom is elolvasta a regényt :)

Fülszöveg:
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább…
Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.

Bevallom őszintén, a borító alapján nem ilyen könyvre számítottam, sőt Máté fiam, aki öt éves és éppen legó-őrült, rávetette magát a regényre, mert azt hitte katalógus, vagy az arc összeszerelési útmutatója :D

Ez a történet első mondata, és komolyan mondom, Anna Gavalda már itt megveszi az olvasót, mert úgy őszintén, hát ki nem érezte ezt így gyerekkorában??
És itt egy másik gyöngyszem, kinek nem ismerős?
"... a gyilkos házi feladaton a sor. Ha anyám segít, a végére mindig elsírja magát. Ha apám, a végére mindig én sírom el magamat."

Mint minden könyvet itt is kettős látásmóddal olvastam, egyfelől mint hétköznapi olvasó, másfelől mint szülő, aki más kárán tanul... és hát Grégoire szülei ebből a szempontból az elrettentő példa tipikus megjelenései. Az természetes, hogy az ember a saját családtagjaival van a legtöbb konfliktusban, lévén kénytelen egy fedél alatt élni velük számtalannak tűnő évekig, és mivel nem látjuk a fától az erdőt, de más szemében hamarabb észrevesszük a szálkát, mint magunkéban a gerendát, így a hibák is felnagyítva kerülhetnek az ember látókörébe.
De amit Grégoire anyja-apja művel az valami visszataszító struccpolitika és önbecsapás keveréke. Egyrészt - nyilván - nem a gyerek előtt kéne vitatkozniuk egymással, másrészt hihetetlen, hogy mennyire magára hagyják szegény fiút a világ elleni harcában.
A saját maga által kitalált taktika, hogy tornabohóc lesz, majd később elintézi a saját iskoláját, mutatja meg, hogy milyen fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik, a szüleihez képest :)


Kedvenc szereplő:
Léon apó egy zseni, főleg ezért a mondatáért:
„Ide hallgass kis haver: boldogtalannak lenni sokkal könnyebb, mint boldogulni, márpedig én ki nem állhatom, ha valaki beéri a könnyű megoldással, ki nem állhatom a siránkozókat! Boldoguljál a teremtésit! Tegyél a boldogságodért!”

Szolidan megjegyezném, hogy a könyv bár nem mondja ki, arra is tanít, hogy bizony-bizony nem minden a szellemi munkavégzés, még ebben a technokrata világban sem. Mindig kellenek ügyes mesteremberek, feltalálók, szerelők, de aki lenézi a kétkezi munkát, próbálja csak ki, hogy milyen lesz az élete, ha nem viszik el a szemetét, vagy ne vegyen több kenyeret :P

Azt hiszem ez lesz az első alkalom, amikor extra méretű képeket fogok a bejegyzésemhez mellékelni.
Tulajdonképpen most nem olvasmányajánló következik, hanem egy egészen egyedi művészre szeretném felhívni a figyelmet. Valakire, aki sajnos idén januárban elhunyt, de aki még megérhette, hogy fia önálló galéria-kávézót nyit neki.
Gross Arnold 1929-ben született Tordán, Romániában, és 1947-ben szökött át Magyarországra. Élete során mintegy 150 rézkarcot készített, reprodukcióinak, toll-, tus- és ceruzarajzainak száma felbecsülhetetlen. Technikáját otthoni rézkarcgépén tökéletesítette, formákkal, színekkel kísérletezett. Munkái már a hatvanas években szerepeltek külföldi kiállításokon, utazásainak köszönhetően izgalmas színvilágú, minőségi olasz és francia festékekkel dolgozott.
1955-ben és 1967-ben is Munkácsy díjat kapott, 1995-ben pedig Kossuth díjat. 2014-ben a Nemzet Művészei közzé választották.
2015. januárban hunyt el.




"Az ember csak egy porszem a világmindenségben, de ahogy a porszemen átvilágít a Nap, megcsillan a Napsugár, úgy az emberen is átfénylik a világmindenség."



Képek forrása:
https://www.facebook.com/GrossArnoldGaleria/

Életrajz forrása:
http://www.grossarnold.com/grossarnoldrol/

A két mellékelt versbetétet, ami az albumban is megtalálható, én vittem fel a molyra:
http://moly.hu/konyvek/gross-arnold-album/idezetek

"Akkor eszembe jutott, hogy okvetlenül Olaszországba kell mennem, amíg Olaszország még a helyén van, és amíg Olaszországba mehetek. Ki tudja, meddig mehetek még Olaszországba, meddig mehetek, mehetünk még egyáltalán valahová, hiszen a fejlődés útja az, hogy az ember nem fogja elhagyni az államot, amelynek polgára; a németeknek milyen sokáig kellett ezer márka büntetést fizetniük, ha át akartak menni Ausztriába és egyébként is milyen nehéz valahová elutazniuk, az oroszok pedig már hány év óta nem utazhatnak egyáltalán sehova sem. A külföldi utazás nem primér életszükséglet és a totális állam bizonyára előbb-utóbb ki fogja mondani az elvet, hogy az igazi hazafi nem hagyja el hazája területét, az igazi hazafi otthon ül."
Leírás:
Először jelenik meg önálló kötetben Szerb Antal 1936-os olaszországi útinaplója, melynek néhány jelenete az Utas és holdvilág lapjain kapott később költői formát. Város és tájleírások, kultúrtörténet, finom megfigyelések, és mindezek ellenpontjaként a harmincas évek Európája. Az Utas Velencéből Vicenzán, Veronán és Ravennán át jut el San Marinóig, hogy ráakadjon a Harmadik Toronyra, amely – még hiszi – segít átvészelni a szörnyű kort, amelyben élnie adatott. A szöveghez korabeli fekete-fehér fényképeket válogattunk.


Nem igazi útinapló a könyv, inkább össze nem mindig függő gondolati és képi benyomások, emlékek rögzítője, Szerb Antal szűrőjén át.


A harmadik torony cím áttételes utalás, és kézzel fogható élmény is, San Marinóban iszonyatos tömeg van, mint mindenhol egész Olaszországban, mert az író éppen augusztusban, az olaszok üdülési hónapjában utazta be az országot. De a hegyi városban talán még jobban nyomasztotta a sok ember, mint máshol, a kisvonat zsúfolásig megtelt Szerbbel együtt kirándulók hadával.
San Marinóban, a hegyen fölfelé egy felirat fogadta a látogatókat: Út a harmadik toronyhoz, de az író szerencséjére a tömeg megelégedett az első két épülettel.
Így egyedül lehetett végre, és ezt írja a pillanatról, mikor végre magányosan szétnéz a hegytetőn, mintha Mihály beszélne :)

"Ott, a Harmadik Torony alján megértettem mindent: nyugtalanságomat a vonatokon, a szállodákban, a vendéglőkben, a kirándulók közt, egész úton mindenütt, ahol mint magányosnak a kollektivitással, a boldog olasz kollektivitással kellett érintkeznem. A magányomat féltettem tőlük és az európai jövőtől, amit a számomra szimbolizáltak. A magányos boldogságomat féltettem az ő csordai boldogságuktól, mert ők az erősebbek.
Ezt a boldogságot, amit itt érzek a Harmadik Torony alján, senkinek átadni nem tudom. Éppúgy, aminthogy senkinek és semminek, semmi államnak és semmi eszmének nem adhatom oda önmagam."


A kötet online változata a következő linken elérhető:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00609/19293.htm
Könyvtári kölcsönzésre ajánlom a könyvet, szépek a fekete-fehér fotók amik díszítik, összesen 26 kép az alig nyolcvan oldalas könyvecskét.
Moly adatlapja:
http://moly.hu/konyvek/szerb-antal-a-harmadik-torony

Mi is az a Könyvmoly Párbaj?
Kiválasztottam hét könyvet + hét alternatívát, amelyikről vállaltam, hogy olvasás után blogbejegyzés készül róluk, konkrétan olvasmány ajánló.
A listámat ITT lehet megtekinteni :)

…Talán a repülőgépeket látta, amelyek jöttek keletről, jöttek nyugatról, és jöttek délről? Nyomukban őrjöngő dördülések, mint a Sátán hahotája, amelyből tűz, gyász, könny, korom és vér szállt fel az ég felé? Talán a csatatereket látta… a szétroncsolt milliókat, a gázkamrákat s a foglyokat, akiket már átkarolt az elmúlás? Talán a bujdosókat látta, akiknek szívét már csak a rémület éltette, mert már nem is akartak élni? Talán a koporsót látta a patika udvarán, mert az öreg patikus utánahalt egyetlen fiának, aki elesett messze keleten, valahol az ördögnek ebben a jól kitervelt háborújában? Vagy az ezredest látta, akit a bunker előtt tépett szét egy repülőbomba?… A harcot, a menekülők áradását, üszköt, kormot, vért, szennyet, az átok és kín csatornáit látta megtelve hömpölyögni majd az egész földön, és szétáradni mindenkinek a szívében, aki ember volt és gondolkodott?…

Szövetséges hadak! Micsoda ostoba és szomorú aljasság már ez a két szó is… Kirendelt, nyomorult rabszolgák vagyunk, bekötött szemű, vágóhídra induló állatok, akiknek még ordítani is kell, hogy: «Ave Caesar, morituri te salutant!» – és talán nem tudják, hogy a Caesar, a Vezér is őrült, akinek kezére milliók és milliók kormos vére tapad, s a magyarságnak az ő győzelme lenne a legkeservesebb sors a világon.

Tavaly már elolvastam ezt a könyvet, idén Imi kiválasztotta Lumos bookclub olvasmánynak, én pedig újraolvastam, szórakoztam az egészen. Szögezzük le, 200-250 könyvvel később sem tudom, hogy mitől működik ez a könyv, de nekem nagyon bejön.
Arthur Dent egy csütörtök reggel arra ébred, hogy egy létesítendő autóút miatt le akarják buldózerrel dönteni a házát, mialatt barátja, Ford Prefect meg arról hablatyol neki, hogy itt a Földvége. Ford jóslata be is jön, de mivel ő a Betelgeuse bolygó szülötte, illetve a Galaxis Útikalauz stopposoknak sikerkiadvány szerkesztője, a két férfit felveszi egy Vogon űrhajó, majd később Ford unokatestvére, Zaphod Beeblebrox, volt elnök űrjárműve.
Az Arany Szív valószínűtlenség elvén működő űrhajóján még helyet kapott Trillian, alias Tricia Macmillan földi matematika és asztrofizika doktor, valamint Marvin, a mániás depressziós szuper robot, és két fehér egér is, akik később nagy szerepet játszanak Arthur kalandjaiban.



Mert hát már az előszó is telitalálat, és ezt bizony el kell ismerni:
"Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. 
A könyv egyébként elég fiús regény, Arthur egy született lúzer, Ford olyan közepesen szerencsés, viszonylag értelmes és jóakaratú átlaghős; míg Zaphod elvileg a menő srác, legalábbis azt volt, még Elnök korában, de született csirkefogó és bajkeverő, aki mégis minden zűrt képes megúszni. A könyv szerkezete kettős, van az alaptörténet, Arthur és társai kalandjai, illetve dőlt betűvel szedettek a Galaxis Útikalauz stopposoknak zseniális kiadványából származó részletek.
Megvallom őszintén, hogy számos másik tudományos fantasztikus regényt elolvastam már, és itt az tetszik a legjobban, hogy nincs túllihegve a tudományos vonal, egy-egy megállapítás kedélyes kacagórohamot váltott ki belőlem.

Ezt a vándor díjat Lutien Lovemagic-tól kaptam, október 27-ei blogbejegyzésében nevezett meg, amit itt is, sokadjára Köszönök szépen, Zsani!!! :DD

• meghagyok egy korty kávét, hogy várjon itthon valami öröm mindig :D
• szívesen tetováltatnék magamra, de rohadtul félek a fájdalomtól is, meg attól is, hogy megbánom
• ha rossz kedvem van két kézzel szórom a pénzem :(
• bár imádom a jó idézeteket, de olyan szintű könyvfétisem van, hogy még ceruzával se szeretek könyvbe firkálni
• bögremániás vagyok (a baglyon és a könyvön kívül), de a fülbevalók se hagynak hidegen :)
• szívesebben olvasok szexet angolul, mert izgalmasabbnak tartom úgy a pornó nyelvét XD
• a legnagyobb szülinapi ajándék az lenne számomra, ha egy napra elmehetnék valahová a világ végére, tök ismeretlen emberek közzé, és erről az élményemről nem kellene beszámolnom senkinek se
• inkább a kezem fázós télen, mint a fejem, ezért már most hordok kesztyűt, de sapkát nem mindig
• egy angol-svéd tananyagból tanulok svédül, nem magyar-svédből
• nem vagyok édesszájú, utálom a grillázst, karamelt, inkább a keserédes ízeket szeretem...amik emlékeztetnek a kávéra

Kincsesfüzet - Nagy Tímea blogja
Timi VKP tag, tehát ott bukkantam rá, és nála meg az iszonyatos tudatosságot szerettem, amivel blogot ír. Kreatív írásról szóló posztjait nem egyszer olvastam el, és imádom a komoly stílusát, hogy mennyire elmélyült tud lenni. (örök kedvencem a tollából, mert nagyon inspiráló bejegyzés: EZ.)

Tekla könyvei - György Tekla oldala
:) ebben az utolsó linkben semmi meglepő nincs, azt hiszem, mert Teklát van szerencsém személyesen ismerni, és van olyan író, nyelv, amiért együtt rajongunk.
Tekla úgy példakép, hogy tudom, hová lehet felfejlődni könyves bloggerként, és itt nyilvánosan is köszönöm a tanácsát, jókor jött, remélem sokat csiszolódik a stílusom a Könyvmoly Párbaj alatt.

Kérdéseim:

1. Van-e célja a blogodnak, illetve hová szeretnéd fejleszteni jövő karácsonyra?
2. Karácsony vagy Szilveszter, melyik ünnepet szereted, várod jobban?
3. Van-e álom állásod, munkahelyed?
4. Melyik városban élnél szívesen, ha nem itt?
5. Van-e olyan könyv, amit nagyon szeretnél elolvasni, de sosincs rá időd, vagy nem tudod levadászni?
6. Kedvenc hollywoodi sztárod neve, és filmje?
7. Kedvenc filmadaptációd, aminek könyv változata is van, és olvastad, elolvasnád?
8. Van-e olyan könyv, regény, műfaj, amit mindenki dicsér, de neked nem jött be?
9. Követsz-e valaki írót, hírességet közösségi oldalon, és kit?
10. Kedvenc idézetedet írd le!