Novemberben olvastam (hó végi összesítés, számolgatás)

Tizenegyedik statisztikai bejegyzésemet adom közre, mindenképpen két lelkendező ténnyel megnyitva: egy, azaz 1 darab könyv választ el a várólista teljesítésemtől, és szintén csak egy sci-fi olvasmány kell a második Mini-könyvklub befejezéséig :)
A csodák csodája, hogy mindeközben még a Könyvmoly párbajos könyvekre is volt időm - a héten Stephen King írástechnikai kötetéről érkezik bejegyzés.

Novemberi olvasmánylistám:

1. Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
2. Agatha Christie: A gyűlölet őrültje
3. Szabó Magda: Merszi, Möszjő
4. Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról
5. Öveges József: Színes fizikai kisérletek a „semmiből”
6. Hans Christian Andersen: A Hókirálynő
7. Becze Gábor – Gryllus Dániel – Huzella Péter – Radványi Balázs (szerk.): Az én szívemben boldogok a tárgyak
8. Cormac McCarthy: Az út
9. Stephen King: Az írásról
10. Bálint Ágnes: Megint Mazsola
11. L. L. Szikoruk: Miért száll a léggömb? – Játék a fizikával
12. Lukács Ernőné (szerk.): Mekkora?
13. Rockenbauer Pál: Amiről a jégvilág mesél
14. Agatha Christie: Királyok és kalandorok
15. Szerb Antal: A harmadik torony
16. Nádai Magda: A természet csodatára
17. Barbie – Hüvelyk Panna
18. Walt Disney – Arielle és Picur
19. Gross Arnold album
20. Marosi László – Verebics János: Bucó, Szetti, Tacsi – Budavári kaland
21. Marosi László – Verebics János: Bucó, Szetti, Tacsi újabb kalandjai a repülőversenyen
22. Anna Gavalda: 35 kiló remény
23. Walt Disney – Tündérek
24. Szabó Magda: Születésnap
25. Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember
26. Pierre Boulle: A majmok bolygója
27. Joanne Harris: Csokoládécipő
28. Hahota 29.
29. Hahota 27.
30. Vámos Miklós: Hogy volt
31. Joanne Harris: Csokoládés barack
32. Szabó Magda: Zeusz küszöbén
33. Szabó Miklós: Hellasz fénykora
34. Popper Péter: Ingovány
35. Stephenie Meyer: A burok
36. Varró Dániel: Szívdesszert
37. Szerb Antal: VII. Olivér
38. Mihail Solohov: Emberi sors
39. Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 1.

Dőlt betűvel szokás szerint a felolvasott esti meséket jelöltem, McCarthy-féle disztópiáról és Mia naplójáról csak molyos értékelés készült, ott katt a linkelt tartalomra. 4,470 oldal és sajnos egy félbehagyott könyv; Popper Péter Ingovány című műve annyira tematika nélküli, mintha egy szeminárium vitakörének anyagát rögzítette volna :/

A héten még befejezem a kölcsönkapott Santerra bíborost, Erdős Renée nevét Nyáry Krisztián is említi irodalomtörténeti műveiben (Így szerettek ők) de főleg azért érdekelt a könyv, mert mint a Für Elise-ben megírta, Szabó Magda kedvenc műve volt :)

A hálóban jelenleg hat könyvtári könyv sorakozik, ezek pedig:
Polcz Alaine: Leányregény
John Steinbeck: Egerek és emberek
Joanne Harris: Kékszeműfiú
Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Michael Ondaatje: Az angol beteg
Szabó Magda: Disznótor/Kígyómarás

Várólista csökkentő utolsó tételem lesz Markus Zusaktól A könyvtolvaj, illetve Lumos könyvklubos elmaradásom Gillian Flynn: Holtodiglan-ja.
Utolsó sci-fi Mini-könyvklubos választottam meg a Dredd bíró lesz, igen a Stallone film :D
Azt legalább háromszor láttam, nem lesz gond összehasonlítani a fimet és a könyvet.
Bejegyzéshez a képeket most a molyról hoztam, http://moly.hu/zonak/konyves-kepek .

Read More

Stephenie Meyer: A burok (Mini-könyvklub 2.)

Volt egy-két hét, amikor azt gondoltam, hogy a Metró 2033 sorsára jut ez a könyv is, és kihagyom, de aztán erőt vettem magamon, hogy legalább egy Meyer könyvet elolvassak, ha már az Alkonyatot eléggé biztosan sosem fogom.
Két fiútól is hallottam, hogy nem olyan rossz ez a könyv, összesen 23 molyos figyeltem olvasta-értékelte előttem, a mini könyvklubos oldalon lassacskán gyűlik a többiek véleménye is, de népszerűség ide-oda, már megint nem jött be egy trendkönyv.

Tartalomból:
A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok.... A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni.

Értékelés:Nem igazán jöttem rá, hogy ki a célszemély Meyer szerint, az ideális olvasó, akinek szánta a könyvét, mert a hossz - eredeti angolban 618 oldal - szerintem nem ifjúsági mérték. Sci-finek megint nem jó, mert ahhoz roppantul elsikkad a tartalom, romantikusnak meg túl sok benne a technikai utalás, kalandozás; arról nem is beszélve, hogy tizen- és huszonéveseken túli, korosabb olvasókat mennyire lenyűgözi a szerelmi három/négyszög :(

mennyire NEM. Lassan fizetnék annak az amcsi young adult szerzőnek, aki nem ír szerelmi háromszöget a történetébe... mi a piklitől lett ez kötelező elem?
 
Visszatérve a regényhez, itt a hivatalos leírás, nem lőném le minden részét a történetnek, hátha más kedvet kap hozzá, mert tény és való, egyszer el lehet olvasni.
Maga az alapötlet nagyon tetszett, amivel bajom van - de sok - az a megvalósítás. Megmondom őszintén, ahhoz képest, hogy Vándort mennyire vérprofinak tartja mindenki, sokat nyavalyog az elején, konkrétan a twitteren a 44. és az 55. oldalon kaptam tőle sikítófrászt. Az első száz oldalnyi előkészítésben vánszorog a történet és utána is vannak annyira lassú részek a könyvben, amiket legszívesebben átlapoztam volna.... (no, jó, bevallom, átlapoztam a sokadik szerelmi sokszöges részt, azok nagyon nem érdekeltek és  alapvetően a végét nem értem a romantikus szál esetében, hogy lehet az Iannak mindegy, hogyan néz ki Vándor???) 

Amit hiányoltam, az maga a faj, a lelkek igazi leírása, történelmük részletes elmesélése. Azon morfondíroztam, hogy amiképpen le lehetett őket választani az emberi gazdatestekről, akkor a szöveg alapján körülbelül úgy nézhettek ki, mint az Alien tojásból kikelt fiókái, csak épp nem arcra tapadnak a szívókáikkal. De mindkét faj a vírusokkal, baktériumokkal lehet rokonságban, legalábbis parazita létüket illetően. Az ilyen kihagyott sci-fi elemek érdekelnének, hogyan alakult ki Vándor fajtája, milyen lények ők valójában, vannak-e szerveik, hogyan találták ki egyáltalán az űrrepülést, megszállást mint túlélési stratégiát, mitől olyan különleges a Tűz világa...
Ha szigorúan magát a romantikus szálat leválasztom a történetről, akkor még jobban kiemelődik a sci-fi részek hiányossága, mert meg lehetett volna ezt az egész szerelmi sokszöget időutazós vagy éppen skizofrén karakterekkel is oldani. Esetleg úgy, hogy Mel amnéziás lesz, Vándorként él, aztán találkozik a két férfival...

Szóval kérdés sok maradt bennem, az emberi szereplőket kedveltem is, de folytatást nem szeretnék olvasni, és nem izgat a filmváltozat sem, mert én nagyon nem ilyennek képzeltem el a szereplőket, mint amit a plakáton látok.
3 csillag az ötből, mert jóindulatú voltam, és mert a sci-fi része minden kételyem ellenére jó :)

Többi könyvklub értékelését itt lehet elolvasni:
 http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/a-burok.html

Read More

Kihívás ajánló: Mesék világa 2015

Hamarosan itt az év vége, tehát még időben szólok a polcleadáshoz:
http://moly.hu/kihivasok/mesek-vilaga-2015-minden-hetre-egy-mese

2014 után újra :) 
Nem hinném, hogy sokaknak kellene bizonygatni, hogy milyen jó dolog meséket olvasni, még akár felnőttként is. Gyakran látom itt a moly-on, hogy sokan olvasnak történeteket gyermekeiknek, de sokan szívesen előveszik gyerekkoruk kedvenc regényeit maguk is. Nekik, Nektek, Lelkitársaimnak szól ez az EXTRA nehéz kihívás. 
Bármilyen tini sorozat is ér, tehát Leiner Laura, Harry Potter, Narnia, Darren Shan kötetei is, mert a könyvtárban a gyerekkönyvekhez teszik őket :))

Szabályok:
~ Összesen 52 DARAB könyvet szeretnék EGY POLCON látni.
~ E-könyv, manga, képeskönyv, lapozó, nagybetűs könyv max. 12 darab lehet!
~ Általános iskolai kötelező olvasmányok is max. a polc felét tölthetik ki, tehát 26-nál több nem lehet belőlük.
~ Értékelést NEM kérek, és bármilyen nyelven ér a gyerekirodalom, nem csak magyarul.
~ Olvasási linkeket értelemszerűen 2015. január 1-től fogadok el, és 2016. január 31-ig kérem leadni a polcokat.

Itt lehet látni a 2014-es kihívást és ötleteket meríteni a teljesítőktől:http://moly.hu/kihivasok/mesek-vilaga-minden-hetre-egy-mese
Ajánlópolcunk ez volt: http://moly.hu/polcok/mesek-vilaga-ajanlopolc

Saját teljesítésem:
http://moly.hu/polcok/mesek-vilaga-2015-sajat-olvasas

Read More

Vámos Miklós: Hogy volt

Két mai kortárs férfi író van, akik annyira közkedveltek, hogy hiába járok két könyvtárba, vadászni kell a könyveiket, és ezek Kepes András, illetve Vámos Miklós.
A címadó könyv egy visszaemlékezős kötet, Vámos szavaival élve:
Az emberélet útjának felét elhagyván rájöttem, sok olyan íróval és művésszel volt szerencsém egy levegőt szívni, akik ma már minimum klasszikusok, maximum szobrok. Kodály Zoltán, Örkény István, Arthur Miller, Déry Tibor, Mándy Iván, Várkonyi Zoltán, Mészöly Miklós, Ottlik Géza – hosszú a lista. Akiket személyesen ismertem, szerettem, tiszteltem, de már nincsenek közöttünk. Míg e kötetet írtam, úgy éreztem, mintha itt volnának. Amit velük együtt éltem át, ezennel továbbadom. Klasszikusok, alulnézetből.

Az Elfelejtett Írók és az Elfelejtett Hősök Falujába vezeti olvasóit a szerző, felelevenítve találkozásait a nagy író-elődökkel, kritikusokkal, filmrendezőkkel, békeharcosokkal, kultúrpolitikusokkal, feleségekkel és özvegyekkel. A szerző az iskolai kórus tagjaként, az 1960-as években került kapcsolatba a zenével és Kodály Zoltánnal, diákújságíróként, pol-beat zenészként a KISZ-szel és az irodalommal, majd a katonaság után, egyetemistaként kapcsolódott be véglegesen a kultúra vérkeringésébe, hogy személyesen találkozzon Lengyel Józseffel, Illés Endrével, Nagy Lászlóval, Ottlik Gézával, Mészöly Miklóssal, Simonffy Andrással, Kardos G. Györggyel, Gáll Istvánnal, Csurka Istvánnal, Örkény Istvánnal, Rákosy Gergellyel, Vészi Endrével, Weöres Sándorral, Dalos Györggyel, Szabó Istvánnal, Gábor Pállal, Berkes Erzsébettel, Komlós Jánossal, Hofi Gézával, Arthur Millerrel és további, legalább kétszáz megemlített magyar és külföldi értelmiségivel. Különösen érdekes a csapnivalóan játszó Gerilla-együttest városi népzeneként imádó zeneesztétika professzort, az öt nyelven beszélő, többdiplomás Maróthy Jánost, vagy a puritán és szegény költő, Ladányi Mihály életét bemutató fejezet. A szerkesztőségekben, kávéházakban, egyetemeken, magánlakásokon játszódó harminchárom írás tájékoztat a lóverseny, a zsidóság, az antiszemitizmus, a pártélet pletykáiról, a kezdő író, az álneveken (Vámos Tibor, Miklós Tibor, ZJ) is publikáló újságíró megpróbáltatásairól, révbe éréséről, sikereiről is.

A szépírói eszközökkel megírt, kellemesen, lassan, kisebb-nagyobb kitérőkkel, bölcselkedésekkel, iróniával és a múló idő sajnálatával teli írások az elmúlt negyven év jelentős művészeit ismerő olvasók körében lesz elsősorban keresett. 
Legeza Ilona könyvismertetője


Értékelés:
Bevallom őszintén: nem volt teljesen jó könyv, és ezzel szomorúan, de kénytelen vagyok csatlakozni a kötetet előttem értékelő molytársak sorába.
A legnagyobb baj - szerintem - az anekdota forma, hogy hiába a méltatás, nem igazán szépirodalmi nyelvezetű a könyv. A kisebb-nagyobb kitérők stimmelnek, ez főleg a kötet első harmadában nagyon zavaró tény, aztán az olvasó kényszerül hozzászokni a stílushoz. Nem egységes a mű, látszik rajta, hogy időben előbb-később lejegyzett portrékból állítódott össze, interneten az Élet és Irodalom 48-49. évfolyamának számaiban jelentek meg ezek a visszaemlékezések.
Valahol az első tíz novella után kezdtem kínosan sokat lapozgatni, míg felfedeztem Janikovszky Éváról és Hofiról szóló írásokat, ezek elolvasása után tudtam összeszedni a türelmemet. A nekrológ annyira szép, személyes hangú, hogy sikeresen elbőgtem magam rajta, hűen tükrözi, amit Janikovszky Éva adhatott a környezetének - ezt még innen, messziről az olvasó is megérezhette az írónőről.

Aztán találkoztam a könyv, és Vámos legnagyszerűbb kérdésével, gondolatával:
Nemcsak az a kérdés, hogy hová tűnt a sok virág, hanem hogy hová tűntek az elfeledett írók? Talán egy bizonyos településre költöztek, távol a világ zajától. Egyforma, pici kockákra emlékeztető házacskákban éldegélnek, a helyszín leginkább Beloianniszra, a Fejér megyei görög községre emlékeztet. Odakerül, akinek a hírneve idő múltán elszivárog, mindegy, méltán vagy méltatlanul. Most végre szót értenek egymással, a közös nevező összehozza őket. Délelőttönként gyülekeznek a főtéren, s kórusban szidják azokat, akiknek a neve s munkássága fönnmarad az idő rostáján, szintén mindegy, méltán vagy méltatlanul.Elfeledett Írók faluja

"Ha közelg a karácsony, többet gondolok az Elfeledett írók falujára, mint más évszakban. Fájdalmasabb elképzelnem a hajdani kollégákat a hópaplanba bugyolált házikókban, mint nyáridőn, akárha azt hinném, ilyenkor még magányosabbak. Bezárkóznak, hátukat a kemencének vetve melengetik fázós tenyerüket."
Hull a zóóó

Nem egy ilyen író van a magyar irodalomban, már akkor, amikor ez a visszaemlékező kötet elkészült, 2005-ben is sok író élhetett ebben a faluban, de az eltelt évtized még többeket száműzött oda :( Hiszen nem nagyon divat magyar írótól, írónőtől olvasni, maximum a kortársakig terjed az -amúgy is egyre zsugorodó - olvasó közönség figyelme, a fiatalok meg előszeretettel a young adult (jórészt amerikai) kultúra által sztárolt regényeket olvassák - elég csak egy pillantást vetni a moly olvasottság szerinti listájára.

Búslakodhatnék azon napokig, hogy az igazi szépirodalom, akár a klasszikus, akár a kortárs perifériára szorul, de nem fogok, helyette inkább Vámos Miklós könyvét is figyelembe ajánlom.
Tulajdonképpen bár stílusilag nem tökéletes mű, de abból a szempontból ezt is tanítani kellene emelt magyaron, eljövendő magyartanároknak, mint Nyáry Krisztián köteteit, hogy nyíljon ki az olvasó horizontja, és jegyezzen elő magának írókat, elfeledett alkotókat, jövendőbeli olvasásra.
Azt meg csendben megjegyezném, hogy Déry Tibor, Mészöly Miklós, Ottlik Géza, Örkény István, Zelk Zoltán neve nyilván nem véletlenül íródott le mindkét irodalomtörténeti műben. 

A novellák nagy részét Vámos Miklós weboldalán el lehet olvasni, köztük a belinkelteket is:
http://www.vamosmiklos.hu/index.php/2013-09-17-15-18-19/hogy-volt

A kötet moly adatlapja, képek forrása:
http://moly.hu/konyvek/vamos-miklos-hogy-volt

Read More

Kedvenc könyveim: Jane Austen - Büszkeség és balítélet

"Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség."
A világirodalomban kevés nő által írt, romantikus regény kezdődik ekkora fricskával a férfinem felé - talán ettől is borítékolható rögvest a siker? :))
Nem, nemcsak a felháborítóan lázadó hozzáállás adja ennek a regénynek az évszázadokon átívelő sikerét, hanem a sziporkázó karakterek sora és a bájos történet maga.

Tartalom:
Mr. és Mrs. Bennet 5 eladósorban lévő leányzó szüleik, az anya életének legfőbb feladatának tekinti, hogy gyermekeinek megfelelő, értsd jól - vagyonos férjet keressen.
Jane a legidősebb lány esete nem is tűnik elsőre nehéznek, szép is, jóakaratú is, a Bennet család közvetlen szomszédságába költöző Mr. Bingley pedig szemlátomást belé is bolondul.
No, de mi lesz a többiekkel, a legfiatalabb, de legkacérabb Lídiával, az őt mindig mindenben követő Kittyvel, vagy a csúnyácska Maryvel?
És legfőképpen mi lesz Elizabeth (Lizzie) Bennet sorsa, aki a regényünk főhősnője, és nők milliói irigylik tőle a választottját.

"– Nos, kedvesem, ha mindenáron tudni akarja: Mrs. Long azt a hírt hozta, hogy Netherfieldet egy vagyonos fiatalember bérelte ki Észak-Angliából; négylovas hintón jött le hétfőn megnézni a birtokot, s annyira megtetszett neki, hogy tüstént megegyezett Mr. Morisszal; Szent Mihály napjáig beköltözik, a cselédség egy része pedig már a jövő hét végén a kastélyban lesz. 

– Mi a neve? 

– Bingley. 

– Házasember? Nőtlen? 

– Nőtlen, drágám, persze hogy az! Nőtlen ember, méghozzá vagyonos; négy-ötezer font az évi jövedelme. Mit szól, milyen szerencse ez a mi lányainknak! 

– Hogy érti ezt? Mi köze van ennek a lányokhoz? 

– Drága Bennet – felelte az asszony –, ne legyen ilyen tuskó! Természetesen arra gondolok, hogy egyik lányunkat feleségül veszi. 

– Talán ezzel a szándékkal telepszik itt le? 

– Ezzel a szándékkal! Hogy mondhat ilyen sületlenséget! De egyikükbe feltétlen beleszeret, s ezért rögtön meg kell látogatnia, mihelyt ideérkezik."

2013-ban értékeltem először a molyon:
Angolul van meg a regény, magyarul talán harmadszorra olvasom. 

Voltak örök érvényű nevettetős pillanatok, értékes mondatok, gondolatok. Például, amikor Darcy először belép a bálba, és megtudják, hogy mennyi az éves jövedelme, mennyire megszépül mindenki szemében. Persze nem nehéz ebből kihámozni, hogy a pénz, és a másik szépség, a rang, mit sem változott 1813 óta. De megemlíthetném a házasságokat is, hogy egyetlen meggondolatlan lépés, milyen mélyreható következménnyel járhat nemcsak az érintettek, hanem a környezetük életében is.  Már elsőre is, és sokadszorra is, ugyanazon mondatokon mosolygok, ugyanúgy Bennet papa és Mr. Collins a kedvenc karaktereim; megint sikeresen beleszerettem Darcyba és újra meg újra csak azt tudom ismételni, Elizabeth Bennet a kedvenc Austen hősnőm. -:)
Annyit tudok hozzáfűzni az eddigiekhez, hogy az elmúlt két évben sikerült még kétszer elolvasnom magyarul, volt szerencsém a Loósz Vera-féle újrafordításhoz illetve az eredeti Szenczi Miklós változatot is beszereztem. 
Jövőre pedig szándékomban áll mind az eredetit, mind a magyar változatot újraolvasni.
Megunhatatlan.
Kedvenc Austen regényem a hatból, talán Elizabeth szkepticizmusa miatt, ahogy az emberekhez hozzááll:
"Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele, s minden nap erősödik az a hitem, hogy az emberi jellem állhatatlan, s az emberekben akkor sem lehet bízni, ha szilárdnak vagy értelmesnek látszanak."
De még inkább azért jó, mert a romantikáért is meg kell küzdenie mindegyik hősnek, nem hullik a boldogság rögvest az ölükbe, és ettől is életközeli a regény. Meg persze a sok pletykálkodó jóakarótól... hja, kérem alássan, ennyire nem változott a világ 1813 óta, hogy az emberek ne óhajtanák egymás dolgába beleütni az orrukat :/

A könyvnek több filmváltozata is van, kettő világhíres közülük, az 1995-ös BBC hatrészes mini sorozat, illetve a 2005-ös hálivúdi változat.

Talán magyarázni sem kell, de leírom: a BBC széria nagy szerelmem, azt is angolul szoktam nézni, mert hiába édes az anyanyelv, azért a lánykérést nehéz Colin hangja nélkül elképzelni. Meg Pemberlyt, meg Colint vizes ingben :-) Könyvolvasás közben, általában a lánykérésnél szoktam betenni a dvd-ét, odáig elég a szó, de aztán kell a látvány.
Az amerikai változat viszont túl modern lett számomra, kezdve azzal, hogy Kiera Knightley piszok gyönyörű nő, de jóval szebb, mint Lizzie Bennet; nem is beszélve a Collins tiszteletest játszó szőke színészről... azt különben is nagyon nem szeretem, ha világosan és többször le van írva egy könyvben egy karakter kinézete, és totál máshogy, más hajszínnel szerepel a filmvásznon :( Ha valamivel ki lehet kergetni a világból, akkor ez biztosan az.

Ellenben a könyvet itt lehet elolvasni magyarul a MEK-en:
http://mek.oszk.hu/00300/00317/ és aztán meg lehet nézni mindkét filmváltozatát a neten :)

Számomra mindig szomorú tény, hogy a molyon csak a 76. legjobb romantikus könyv, ennél jóval előrébb kellene állnia.
"Azon ritka írók közé tartozik, s ennyiben Dickens mellé állítható, akik a kisszerűséget utánozhatatlan bájjal tudják bevonni, a kellemetlent mulatságosan tudják ábrázolni. lronizáló személytelenségében és racionális életszemléletében felvilágosodás szelleme él tovább, erkölcsi érdeklődésében, lélektani realizmusában már a viktoriánus regény-irodalom csúcsai felé mutat."
(szöveg a MEK-ről)
Follow my blog with Bloglovin

Read More

Joanne Harris: Csokoládécipő

"Gyakorlott, ügyes eljárás, és nagyon megnyugtató nézni, először is felolvasztja és hagyja megereszkedni a nyers csokoládét, ezzel éri el, hogy a csokoládé kristályos állapota megszűnjön, és felvegye azt a fényes, alakítható formát, ami alkalmassá teszi a bonbon készítésére. Egy gránitlapon dolgozik: úgy teríti ki az olvadt csokoládét, mint a selymet, és egy lapáttal hordja aztán újra össze. A massza ezek után visszakerül a meleg rézüstbe, és a melegítést és hűtést addig ismételgeti, amíg késznek nem nyilvánítja a csokoládét. Ritkán használja a cukorhőmérőt. Azt mondja, olyan régóta készít csokoládét, hogy érzi, amikor az anyag eléri a kellő hőfokot."

Fülszöveg:

Öt év telt el a Csokoládé óta, sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél – egy időre – megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.

Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. 

Idei várólistámra felkerült mindkét maradék kötet a Csokoládé-trilógiából, és most, hogy befejeztem a másodikat, még ma éjszaka nekikezdek a harmadiknak, mert nagyon-nagyon elbűvölt Vianne és családja újabb kalandja.

Gonosz vagyok a kezdőidézettel, de azt akartam vele érzékeltetni, hogy időnként - sajna, túl gyakran - mekkora kín volt olvasni a chocolaterie-ben készülő rengeteg finomságról, ínyencségről. A leggázabb az volt, amikor kifogytam a csokiból :)
Maga a történet most három nő szájából kerül elmesélésre, Vianne, a kamasz lánya, Anouk és a bolti eladó, minden bajból kisegítő Zozie szemszögéből. Mindkét Rocher küzd a beilleszkedéssel, megfelelni vágyással, Vianne úgy dönt, hogy férjhez megy egy unalmas férfihez, míg Anoukot volt barátnője trendi új társai szekálják. Zozie hamarosan a kislány legfőbb hallgatósága és tanácsadója lesz, akinek el lehet mesélni, hogy miért és honnan repítette a kis családot a szél Párizsba, és akinek számtalan ötlete lenne még arra, hogy Anouk hogyan használja fel a szél mágikus erejét.

"Annyira könnyű őt manipulálni – mint mindegyikőjüket –, és már szinte érzem a zsákmányt a kezem között, érzem a ritmust az ereimben, és hallom, mint a távoli tenger morajlását, s olyan édes ízű, mint a csokoládé."

A regény molyos címkéi: 21. század, angol, Franciaország, gasztronómia, kortárs, mágia, mágikus realizmus, misztikus regény, romantikus.
Joanne Harris saját szavaival: „néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom” - ez a Lollipop Shoes.
Alapvetően ez a könyv nem feltétlenül a Csokoládé történet folytatása, önálló regényként is megállná a helyét, és a boszorkányság a témája. Házias és gyakorlatias praktikák, különféle istenek, ismert gyógynövények és mérgező növények bukkannak fel benne, a végső szembesítésig.
Szerintem az angol cím, de pláne az amerikai (The Girl with no Shadow) meglehetősen lelövi a poént - amit én nem fogok -, én mindenesetre jobban értékeltem a sötétebb, baljósabb, misztikusabb világát, mint az első kötetét.

És két igazságot mindenképpen beírtam a szívembe:
"– Nem létezik varázslat – jelentettem ki. 

– Akkor hívd másnak – vont vállat. – Ha úgy tetszik, nevezd viselkedési módnak, karizmának, hücpének, igézetnek vagy bájnak. Alapvetően arról van szó, hogy kihúzzuk magunkat, az emberek szemébe nézünk, lehengerlő mosolyt villantunk rájuk, és azt mondjuk: csessze meg, káprázatos vagyok!"
"Ez a hely hat nyomasztóan rá, ez a hely, ami at ő segítsége nélkül hoztunk létre. Minden darab csokoládé, minden egyes eladás, minden egyes vendég, akit név szerint üdvözlünk, még a szék is, amin ül - minden arra emlékezteti, hogy mi hárman függetlenek vagyunk, rajta kívül is van életünk, és van múltunk, aminek Thierry le Tresset nem volt részese soha."

Ami még nagyon tetszett, és figyelemre méltó kis apróság, az a három szereplőt jelképező pici szimbólum a fejezetek elején, Zozié macska, Vianne-é nap, Anouk-é félhold.

Kedvenc borítóm:
a francia, ami a chocolaterie nevét használja címként, nem olyan árulkodó mint az angolok, de segít elképzelni a boltot.
Nálam a négycsillagos Csokoládé után ez a rész 4 és fél csillagot kapott, kíváncsian várom, hogy milyen lesz a folytatás, amikor Vianne újra visszatér Lansquenet-be, az első regény színhelyére. :)

Read More

Anna Gavalda: 35 kiló remény

A rákoskeresztúri könyvtárban a tini könyveket átrendezték a hónap elején, saját sarkot és ezáltal több helyett kaptak, az eddigi két könyvespolc helyett ötön kínálják magukat. Pont a kiadópult előtti falon állnak a polcok, így csak egy pillantásra álltam meg - vagy legalább is ezt gondoltam magamban.
Aztán valahogy megláttam ezt a vékony kis regénykét, és mivel éppen több molyfigyeltem is ezen az őszön olvasta a könyvet, meg rövid olvasmányokra vadásztam, gyorsan el is hoztam magammal.
Ezt a döntésemet nem is bántam meg, pénteki napomat jól lezárta az olvasás, sőt azóta a nagylányom is elolvasta a regényt :)

Fülszöveg:
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább…
Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.

Bevallom őszintén, a borító alapján nem ilyen könyvre számítottam, sőt Máté fiam, aki öt éves és éppen legó-őrült, rávetette magát a regényre, mert azt hitte katalógus, vagy az arc összeszerelési útmutatója :D

"Utálok suliba járni. 

Az égadta világon semmit nem utálok így. 

És ezzel még keveset mondtam. 

Rámegy az életem."

Ez a történet első mondata, és komolyan mondom, Anna Gavalda már itt megveszi az olvasót, mert úgy őszintén, hát ki nem érezte ezt így gyerekkorában??
És itt egy másik gyöngyszem, kinek nem ismerős?
"... a gyilkos házi feladaton a sor. Ha anyám segít, a végére mindig elsírja magát. Ha apám, a végére mindig én sírom el magamat."

A történetnek ez a legnagyobb erénye, hogy humorral és rengeteg őszinteséggel átszőtt kamasznaplót olvashatunk, kicsit Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései és Adrian Mole titkos naplójának keveredése.

Mint minden könyvet itt is kettős látásmóddal olvastam, egyfelől mint hétköznapi olvasó, másfelől mint szülő, aki más kárán tanul... és hát Grégoire szülei ebből a szempontból az elrettentő példa tipikus megjelenései. Az természetes, hogy az ember a saját családtagjaival van a legtöbb konfliktusban, lévén kénytelen egy fedél alatt élni velük számtalannak tűnő évekig, és mivel nem látjuk a fától az erdőt, de más szemében hamarabb észrevesszük a szálkát, mint magunkéban a gerendát, így a hibák is felnagyítva kerülhetnek az ember látókörébe.
De amit Grégoire anyja-apja művel az valami visszataszító struccpolitika és önbecsapás keveréke. Egyrészt - nyilván - nem a gyerek előtt kéne vitatkozniuk egymással, másrészt hihetetlen, hogy mennyire magára hagyják szegény fiút a világ elleni harcában.
A saját maga által kitalált taktika, hogy tornabohóc lesz, majd később elintézi a saját iskoláját, mutatja meg, hogy milyen fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik, a szüleihez képest :)

5/5 csillag lett a mű, szívesen venném, ha sorozat készülne belőle, mint Adrian Mole-ból.
A vége kellemesen meglepett, habár gyerekkönyv, szóval nem tudom miért nem számítottam a happy end-re.

Kedvenc szereplő:
Léon apó egy zseni, főleg ezért a mondatáért:
„Ide hallgass kis haver: boldogtalannak lenni sokkal könnyebb, mint boldogulni, márpedig én ki nem állhatom, ha valaki beéri a könnyű megoldással, ki nem állhatom a siránkozókat! Boldoguljál a teremtésit! Tegyél a boldogságodért!”

Szolidan megjegyezném, hogy a könyv bár nem mondja ki, arra is tanít, hogy bizony-bizony nem minden a szellemi munkavégzés, még ebben a technokrata világban sem. Mindig kellenek ügyes mesteremberek, feltalálók, szerelők, de aki lenézi a kétkezi munkát, próbálja csak ki, hogy milyen lesz az élete, ha nem viszik el a szemetét, vagy ne vegyen több kenyeret :P

Read More

Gross Arnold album

Antal Barnabás: 

Gross Arnold

Hajszáldrót kontúr 

kreatura átlengő színfolt 

fényremegés 

játszik a gyermek szemében

a ház lakható 

a kalitka nyitva

Azt hiszem ez lesz az első alkalom, amikor extra méretű képeket fogok a bejegyzésemhez mellékelni.
Tulajdonképpen most nem olvasmányajánló következik, hanem egy egészen egyedi művészre szeretném felhívni a figyelmet. Valakire, aki sajnos idén januárban elhunyt, de aki még megérhette, hogy fia önálló galéria-kávézót nyit neki.
Gross Arnold 1929-ben született Tordán, Romániában, és 1947-ben szökött át Magyarországra. Élete során mintegy 150 rézkarcot készített, reprodukcióinak, toll-, tus- és ceruzarajzainak száma felbecsülhetetlen. Technikáját otthoni rézkarcgépén tökéletesítette, formákkal, színekkel kísérletezett. Munkái már a hatvanas években szerepeltek külföldi kiállításokon, utazásainak köszönhetően izgalmas színvilágú, minőségi olasz és francia festékekkel dolgozott.
1955-ben és 1967-ben is Munkácsy díjat kapott, 1995-ben pedig Kossuth díjat. 2014-ben a Nemzet Művészei közzé választották.
2015. januárban hunyt el.

Nézd! a ház, 

mint a felhő, fényt cikáz, 

mozdul, mint a barna-béka, 

vele mozdul az árnyéka, 

és belőle alvó lelkek 

párolognak, légbe kelnek 

a kéményből, mint a füst, 

az ereszről, mint ezüst – 

száll a kövér Vaskos néni, 

deszka-vékony Vígláb néni, 

és köröttük nagy sereg 

libben, szökken, hempereg –

Weörös Sándor 

Gross Arnold mappa 

Bp. 1973.

Több órát is eltöltöttem az album nézegetésével, mint egyik méltatója írta, a mütyürke mikrokozmosz böngészésével.

Mert el lehet, és igazából csak így jó, aprólékosan, rácsodálkozva a megannyi színre, szív alakú levelekre, mini madarakra, Arnold arcú manókra :)

Ha van könyv, amihez mellékelni kellene egy nagyítót, hát ez az album az! A Madarak és Virágok című első kép, amit mellékeltem, ha jól számoltam 15 madárkát rejt magában, de vannak ennél jóval részletgazdagabb rézkarc lenyomatok a kötetben, pl.: a Brüsszeli vasárnap  című képen 100 emberarcnál hagytam abba a számlálást, de jóval többet örökített meg Gross Arnold.

Rengeteg alkotáson van csupasz nőszemély is, időnként teljesen természeten hat jelenlétük, hiszen a kamasz fiú, mikor álmodozva kinéz ablakán, nem csak a környezetét örökíti meg, hanem az ábrándjait is :)

De azt hiszem, ezek a női alakok többletjelentéssel bírnak, talán mert gyakran angyalként állnak, szárnyas, meztelen istennőként, úgy vélem ők lehetnek a múzsák.

Persze az csak találgatás, azonban szívesen megtudnám, mi lehet róluk az igazság, mit ahogy az is izgatta a fantáziámat, hogy számos 1960-as években készült karcon miért szerepel boríték?

És az is izgalmas, hogy az albumot végiglapozva betekintést nyerhetünk a művész nevének lógóvá alakulásába.

"Az ember csak egy porszem a világmindenségben, de ahogy a porszemen átvilágít a Nap, megcsillan a Napsugár, úgy az emberen is átfénylik a világmindenség."

Képek forrása:
https://www.facebook.com/GrossArnoldGaleria/

Életrajz forrása:
http://www.grossarnold.com/grossarnoldrol/

A két mellékelt versbetétet, ami az albumban is megtalálható, én vittem fel a molyra:
http://moly.hu/konyvek/gross-arnold-album/idezetek

Read More

Szerb Antal: A harmadik torony

"Akkor eszembe jutott, hogy okvetlenül Olaszországba kell mennem, amíg Olaszország még a helyén van, és amíg Olaszországba mehetek. Ki tudja, meddig mehetek még Olaszországba, meddig mehetek, mehetünk még egyáltalán valahová, hiszen a fejlődés útja az, hogy az ember nem fogja elhagyni az államot, amelynek polgára; a németeknek milyen sokáig kellett ezer márka büntetést fizetniük, ha át akartak menni Ausztriába és egyébként is milyen nehéz valahová elutazniuk, az oroszok pedig már hány év óta nem utazhatnak egyáltalán sehova sem. A külföldi utazás nem primér életszükséglet és a totális állam bizonyára előbb-utóbb ki fogja mondani az elvet, hogy az igazi hazafi nem hagyja el hazája területét, az igazi hazafi otthon ül."
Leírás:
Először jelenik meg önálló kötetben Szerb Antal 1936-os olaszországi útinaplója, melynek néhány jelenete az Utas és holdvilág lapjain kapott később költői formát. Város és tájleírások, kultúrtörténet, finom megfigyelések, és mindezek ellenpontjaként a harmincas évek Európája. Az Utas Velencéből Vicenzán, Veronán és Ravennán át jut el San Marinóig, hogy ráakadjon a Harmadik Toronyra, amely – még hiszi – segít átvészelni a szörnyű kort, amelyben élnie adatott. A szöveghez korabeli fekete-fehér fényképeket válogattunk.

A kötet egyértelműen az Utas és holdvilág miatt került a várólistámra, és ha javasolhatnám, ajánlhatnám, hát úgy tanácsolnám, hogy vagy a regénnyel egy időben, vagy annak elolvasása után kezdjen bele a kötetbe az érdeklődő olvasó.

Nem igazi útinapló a könyv, inkább össze nem mindig függő gondolati és képi benyomások, emlékek rögzítője, Szerb Antal szűrőjén át.

“Velence a világ közepe. Az egyik közepe legalább is, mert a világnak több közepe van, tengelye többfele hajlik és sok az egyedül érvényes igazság, számos az «egy a szükséges». A Szent Márk-téren a világ közepén érzed magad, és Rómában több helyen is, és Párisban a Place de l’Opérán. Londonban nincsen közepe a világnak, pedig London a legnagyobb város és a legnagyobb nép fővárosa, mégis valahogy kint van a világ perifériáin, és nem középpont, nincs Szent Márk-tere, Valéry Larbaud joggal beszélhet London falusias magányáról. Aki a Szent Márk-téren sétál, tudja, hogy sétálása által valahogy funkciót tölt be, ott van, a Szent Márk-téren, a világ közepén, és hagyja, hogy a világ körülötte keringjen."

A harmadik torony cím áttételes utalás, és kézzel fogható élmény is, San Marinóban iszonyatos tömeg van, mint mindenhol egész Olaszországban, mert az író éppen augusztusban, az olaszok üdülési hónapjában utazta be az országot. De a hegyi városban talán még jobban nyomasztotta a sok ember, mint máshol, a kisvonat zsúfolásig megtelt Szerbbel együtt kirándulók hadával.
San Marinóban, a hegyen fölfelé egy felirat fogadta a látogatókat: Út a harmadik toronyhoz, de az író szerencséjére a tömeg megelégedett az első két épülettel.
Így egyedül lehetett végre, és ezt írja a pillanatról, mikor végre magányosan szétnéz a hegytetőn, mintha Mihály beszélne :)

"Ott, a Harmadik Torony alján megértettem mindent: nyugtalanságomat a vonatokon, a szállodákban, a vendéglőkben, a kirándulók közt, egész úton mindenütt, ahol mint magányosnak a kollektivitással, a boldog olasz kollektivitással kellett érintkeznem. A magányomat féltettem tőlük és az európai jövőtől, amit a számomra szimbolizáltak. A magányos boldogságomat féltettem az ő csordai boldogságuktól, mert ők az erősebbek.
Ezt a boldogságot, amit itt érzek a Harmadik Torony alján, senkinek átadni nem tudom. Éppúgy, aminthogy senkinek és semminek, semmi államnak és semmi eszmének nem adhatom oda önmagam."


A kötet online változata a következő linken elérhető:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00609/19293.htm
Könyvtári kölcsönzésre ajánlom a könyvet, szépek a fekete-fehér fotók amik díszítik, összesen 26 kép az alig nyolcvan oldalas könyvecskét.
Moly adatlapja:
http://moly.hu/konyvek/szerb-antal-a-harmadik-torony

Read More

Szabó Magda: Merszi, Möszjő (Könyvmoly párbaj 1.)

Mi is az a Könyvmoly Párbaj?
Kiválasztottam hét könyvet + hét alternatívát, amelyikről vállaltam, hogy olvasás után blogbejegyzés készül róluk, konkrétan olvasmány ajánló.
A listámat ITT lehet megtekinteni :)

Tartalom leírása:
Vigyázat, spoileres lesz, de ezt sajnos e nélkül nem tudom megírni.
Az Abigél olvasása után az olvasóban talán felmerül a kérdés, hogy mennyi valóságtartalma van a lányregénynek, és Szabó Magda életrajzi írásait olvasva számtalan ilyen nyomra akad. A Matula szigorú tanintézménye létezett, de valójában Dóczinak hívták, és számos tanár alakja onnét került a regénybe, így Kőnig tanár úré is.
Az ő történetével kezdődik ez a novellagyűjtemény, egy régi naplóval, és visszaemlékezéssel a régmúlt diákkorra, iskolára.
Molyos adatlap itt:
http://moly.hu/konyvek/szabo-magda-merszi-moszjo

Értékelés:
Sokszor szoktuk megszólni a molyon lévő címkéket, most sem fogok mást tenni, mert kénytelen vagyok. A kötetnél az alábbi besorolások olvashatóak: gyermekkor, magyar, magyar nyelvű, női sors.
Roppant érdekes a dolog, mert én talán az első hármat igazolnám, de a negyediket semmiképpen.
A lényegi információ elmarad, hogy ez egy novellás, esszé - tanulmánykötet, és ezzel nem árt tisztábban lenni az olvasónak, aki talán a szokásos Szabó Magda regényre számít.

Helyette van öt témakör, amit a könyvbe összeválogatott írások körüljárnak:
- Merszi, Möszjő (Volt egyszer egy iskola és volt-van magyar tanügy)
- Elek nagyapó balladája, vagy a demokrácia
- Hol vagy, István király?
- A karácsony tartozéka
- Magánügy
Az írások teljesen vegyes stílusúak és hosszúak. Hol önéletrajzi ihletésűek, mint a címadó, vagy mint a Köszöntő a halottnak című, amelyben Piroska nagynénjéről, anyai nénikéjéről emlékezik meg az írónő; hol pedig egyszerűen novellák, elbeszélések, vagy komoly történelmi, művelődéstörténeti tárgyú esszék, tanulmányok.
Kiemelném a Klebensberg Kúnóról szóló írást, amit nem ártana a mai oktatáspolitikában döntőknek elolvasniuk, de tanulságos István király életét elképzelő írói meglátások sora is.

"A világ nemcsak riasztó méretű változásokon megy át és szemünk láttára alakul, de riasztó mértékben szüli saját feszültségkeltő erőtereit is, az emberiség egy végtelen átmérőjű pókháló szövevényébe bonyolódott;fejlődéstörténete e jelen szakaszán se jogunk, se okunk számon kérni az írók riadt visszajelzését, bizony, a föld végre ráébredt, az emberiség csak kollektív felelősségtudattal élhet tovább…"

Nem könnyű olvasmány ez a kötet, gyakorlott olvasót is elkaphatja - bizony, muszáj bevallani - az unalom olvasás közben, bizonyos életkor és főleg Szabó Magda másik műveinek elolvasása előtt semmiképp nem tanácsolnám.
Olyan művekre gondoltam, mint a kevésbé ismert Pillanat vagy Szemlélők, esetleg az Alvók futása elbeszéléskötet, mert azok is elég zárt rendszerek, Magduska nem annyira népszerű, nem olyan közismert arcára mutatnak rá, hogy mi mindent rejtőzött a mosolygós pillantás mögött.
Vannak nagyon elgondolkodtató esszék a kötetben, számtalanszor felcsendül az írónő magyarságot féltő, megóvni vágyó hangja.

"Nem tudom, merre van előre, csak azt, hogy merre nincs. A vandálok között bizonyos, hogy nincs, a bosszúállás igényében, a felejteni nem tudásban, a gyűlölködésben, a már gusztustalan irigykedésben, a türelmetlenségben sincs, sem abban a torz vágyban, hogy mindenki hajszálra azt, úgy és olyan megoldással gondolja és kivitelezze, ahogy én, az egyén teszem, az imént említettek középkori és vallásháborús kellékek, nem demokrácia. A szolidaritás hiányában sincs az előre, mert vannak nálunk nyomorultabban élők éppen elegen, s azoktól elirigyelni a letört kenyérdarabot, amit a magunk szegénységéből oda tudunk nyújtani, nem illetlenség, hanem valahol annak a belépőjegynek a széttépése, amely révén elfoglalhatjuk a helyünket az egyesült világban. Ne engem tessenek faggatni valamiről, ami megkeresése politikusok dolga, ha mindenképpen közvéleményt akarnak ismerni, én csak harmadik szakom, a történelem tanúbizonyságával felelhetek: voltunk cifrább koordináták között, mégis kiláboltunk. Vörösmarty, aki nem tartozik az optimista alkotók közé, lehetetlennek állítja, hogy annyi tisztességes ember áldozata hiába történt volna. Csak tessenek már abbahagyni a megoldás országos közvélemény-kutatás révén való keresését, most nem babra megy a játék, elég baj származott már abból, hogy nem szakemberek ültek a posztokon és hoztak döntést, hogy elég volt egy másfél elemit végzett megbízható párttag végzetes tájékozatlansága ahhoz, hogy az akadémikus progresszív szándéka kivitelezését megtorpedózza, s mindez azért történhetett, mert a másfél elemit végzett párttagnak nem volt morális bátorsága kimondani, olyannal bízták meg, amihez nem ért."

Tulajdonképpen a kötet egyik legnagyobb hibájának azt találtam, hogy nincs évszám az írások mögött, tehát nem tudom, legfeljebb hosszas kutatómunkával tudnám kinyomozni, hogy ez a cikk mikor jelent meg a 168 órában, ahol feltették ezt a kérdést az írónőnek.
Az viszont biztos, hogy sajnos a szavai még mindig aktuálisak, és ki tudja mikor lesznek nem azok.

Aki szívesen elolvasná csak Kőnig tanár úr háttértörténetét, annak itt a könyv digitális változata:
Merszi, Möszjő DIA

Én és a könyv link a molyon

Read More

Fekete István: Hú

Az erdei gyalogutak felett szitál a meleg levegő, s a magasságban egypár ölyv kering messze hangzó vijjogással; az égen csapott fenekű kis felhőgályák utaznak észak felé, s a bokrok alatti meleg csendben megöleli a napsugarakat egy-egy most kinyílt ibolya.

Fekete István műveit 2013 óta olvasom, körülbelül negyedévente sorra kerítem egy-egy kötetét, a Hú a kilencedik olvasmányom volt az írótól. A regény eredeti kiadási éve 1966 és elvileg a besorolása állattörténet, ifjúsági irodalom, 7-10 éveseknek.

Fülszöveg:

A folyó fölött emelkedő magaspart barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok élnek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordják zsákmányukat, itt költik ki és nevelik fel fiókáikat, engedelmeskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek. De sorsuk összefonódott az e tájon élő emberek sorsával is, a tatárjárás, a török hódoltság, a szabadságharc néhány jelenete ott tükröződött nagyra nyitott, figyelő szemükben. Ebben a folyóparti barlangban született Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetett volna, megjelent a barlangban az ember, és magával vitte Hút és két testvérét. Ezzel kezdődik a történet, melynek során Hú sok különös tapasztalatot szerez az emberek világában, míg végül a második világháború kitörésekor visszanyeri szabadságát.

Értékelés:

Nekem ez várólistás kötet volt, de a 400 oldal elolvasása után azt az egyet totál teljesen biztosra tudom, hogy ez a regény NEM való gyerekeknek!

Nem a téma miatt, hiszen más regény is említi a második világháborút, itt pedig jórészt előtte zajlik a cselekmény, hanem a kettős látású történetvezetés miatt. Az uhubagoly elkerül fiókakorában egy mérnökhöz, aki neveli, eteti őt, és egy évig együtt vadásznak javarészt varjúra, ölyvre, kányára, sasra. Fogságában számos emberszereplő is ellátja a madarat, sőt egész barátinak mondható a kapcsolata a mérnök kutyájával, Mackóval.

"Hú – szabad madár korában – soha nem volt egyedül. Benne éltek az ősök, s azoknak minden tudása és emléke, benne éltek a párja és a fiókák, a nagy fal minden lakója, a néma kis néptől, a hangyáktól Suó úrig, a vadászsólyomig, benne élt a nappal és az éjszaka, a vihar hörgése és a csend hallhatatlan valósága, benne élt a folyó, a távoli erdő, a közeli szikla, a szél és a felhők… benne élt minden, s Hú sokszor úgy érzékelt, éspedig jobban, mint bárki más. Jobban látott és hallott, mint bárki más, és mélyebben tudta a dolgokat a maga körén belül észlelni, mint a táj bármely lakója, még ha nem is volt véletlenül préda az illető."

De Hú álmában visszaemlékezik, és előbukkan számos történet, amit a fészek közelében lévő falusi emberek életéből látott meg valamelyik őse, legyen ez rablás, csata, fogolyszöktetés, vagy éppen farkashorda támadása, holttestek égetése. Ezek az emlékek adják a regény dupla történeti szálát, a régmúlt homályba veszett emberi kalandjait a bagoly figyelő tekintete által mutatja be az író, a ragadozó madár párkeresési és táplálkozási szokásaival egyetemben.
A kettős szerkezet, mivel általában belesüllyed az alaptörténetbe, igen nagy figyelmet követel az olvasótól, példának okáért én hiába vagyok gyakorlott, olvasott, mégis megvezetett a regény vége, amikor Hú előbb álmodja a szabadságot, majd 50 oldallal később valósul ez ténylegesen meg, és még egyszer útjára kísérheti őt az olvasó.

Most jön a szokásos perverzió, hiszen én mégis szerettem ezt a könyvet, úgy, ahogy van, csak éppen semmiképpen sem tartom gyerekirodalomnak. Fekete nagyon soksíkú író, a regényeiben mindig tanít is kicsit, és itt egyértelműen a második világháború ellen ír, még akkor is, ha az akkori cenzúra miatt ezt burkoltan kellett megtennie.

"Nem, Laci bácsi, nincs megnyert vagy elveszített háború, csak „Háború” van! Pusztító, öldöklő, embertelen!"

…Talán a repülőgépeket látta, amelyek jöttek keletről, jöttek nyugatról, és jöttek délről? Nyomukban őrjöngő dördülések, mint a Sátán hahotája, amelyből tűz, gyász, könny, korom és vér szállt fel az ég felé? Talán a csatatereket látta… a szétroncsolt milliókat, a gázkamrákat s a foglyokat, akiket már átkarolt az elmúlás? Talán a bujdosókat látta, akiknek szívét már csak a rémület éltette, mert már nem is akartak élni? Talán a koporsót látta a patika udvarán, mert az öreg patikus utánahalt egyetlen fiának, aki elesett messze keleten, valahol az ördögnek ebben a jól kitervelt háborújában? Vagy az ezredest látta, akit a bunker előtt tépett szét egy repülőbomba?… A harcot, a menekülők áradását, üszköt, kormot, vért, szennyet, az átok és kín csatornáit látta megtelve hömpölyögni majd az egész földön, és szétáradni mindenkinek a szívében, aki ember volt és gondolkodott?…

"Minden félelmetes között a legfélelmetesebb az ember."

Szövetséges hadak! Micsoda ostoba és szomorú aljasság már ez a két szó is… Kirendelt, nyomorult rabszolgák vagyunk, bekötött szemű, vágóhídra induló állatok, akiknek még ordítani is kell, hogy: «Ave Caesar, morituri te salutant!» – és talán nem tudják, hogy a Caesar, a Vezér is őrült, akinek kezére milliók és milliók kormos vére tapad, s a magyarságnak az ő győzelme lenne a legkeservesebb sors a világon.

A barlangot az Idő szülte, a gránátot csak az ember.  S ha majd az Időben eljön az a korszak, amikor az ember minden barlangot szétrobbantott, amit valami célra fel nem használhatott, bevezetve persze a villanyvilágítást… és minden öreg fát már régen kivágatott, amelynek odvában fészkelhetett volna az uhuk nemzedéke… akkor már késő lesz siránkozni a megbillent természeti egyensúlyon, amelyet helyreállítani sem atombombával, sem mindentudó elektronikus gépekkel nem lehet.

Kedvenc szereplők:

az emberek közül szinte csak férfiak a főszereplők: a mérnök, Ferkó a kocsis, Pomozi Jóska a béreslegény, a mérnök nagybátyja, a Patikus úr;  az ezredes, Jóska főnöke és Jancsi, aki megrendelésre ellopta az uhufiókákat, köztük Hút.

Fekete István vadászember volt világéletében, számára természetes közeg a férfivilág, mégpedig a csendesebbik fajta, aki csak akkor szól, ha van értelme annak, amit mond. Ezek a férfiak mind egytől-egyig teremtők, illetve ha rombolnak is, akkor is igyekeznek előre kiszámítani tetteiket.

Állatszereplőben bővelkedik a könyv, Hú sokszor társalog a kutyával, Mackóval, aki kicsit nevetséges módon fél a nyers hústól, nem szereti a havat, viszont imádja az Embert. Nagyon érdekes neveket talált ki Fekete a többi madárfélének is, Rá, Karak és Tás neve ismerősen cseng a Vukból.

Őszintén bevallom, nem biztos, hogy átlagolvasónak ajánlanám ezt a regényt, inkább annak, aki már olvasott Feketétől, és nem csak állatregényt, Bogáncsot, Lutrát, Vukot, hanem inkább a novelláiból, vagy a Zselléreket.

Molyos adatlap:

http://moly.hu/konyvek/fekete-istvan-hu

Wikipédia:

Fekete István

Read More

Galaxis útikalauz stopposoknak

"Mihelyst tudjátok, hogy mi a kérdés, érteni fogjátok a választ is."

Tavaly már elolvastam ezt a könyvet, idén Imi kiválasztotta Lumos bookclub olvasmánynak, én pedig újraolvastam, szórakoztam az egészen. Szögezzük le, 200-250 könyvvel később sem tudom, hogy mitől működik ez a könyv, de nekem nagyon bejön.

Tartalom:

Arthur Dent egy csütörtök reggel arra ébred, hogy egy létesítendő autóút miatt le akarják buldózerrel dönteni a házát, mialatt barátja, Ford Prefect meg arról hablatyol neki, hogy itt a Földvége. Ford jóslata be is jön, de mivel ő a Betelgeuse bolygó szülötte, illetve a Galaxis Útikalauz stopposoknak sikerkiadvány szerkesztője, a két férfit felveszi egy Vogon űrhajó, majd később Ford unokatestvére, Zaphod Beeblebrox, volt elnök űrjárműve.
Az Arany Szív valószínűtlenség elvén működő űrhajóján még helyet kapott Trillian, alias Tricia Macmillan földi matematika és asztrofizika doktor, valamint Marvin, a mániás depressziós szuper robot, és két fehér egér is, akik később nagy szerepet játszanak Arthur kalandjaiban.

A könyv egy ötrészes trilógia bevezető része, igen kérem, jól tetszett olvasni :))

 A humorérzék létfontosságú alaptényező, amit elvár Addams az olvasótól, ezt a regényt abszolút nem kell komolyan venni, és akkor működik jól. A rengeteg poén valójában mind-mind egy-egy jól elhelyezett aranyköpés. 

Mert hát már az előszó is telitalálat, és ezt bizony el kell ismerni:
"Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. 

Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja."

A könyv egyébként elég fiús regény, Arthur egy született lúzer, Ford olyan közepesen szerencsés, viszonylag értelmes és jóakaratú átlaghős; míg Zaphod elvileg a menő srác, legalábbis azt volt, még Elnök korában, de született csirkefogó és bajkeverő, aki mégis minden zűrt képes megúszni. A könyv szerkezete kettős, van az alaptörténet, Arthur és társai kalandjai, illetve dőlt betűvel szedettek a Galaxis Útikalauz stopposoknak zseniális kiadványából származó részletek.
Megvallom őszintén, hogy számos másik tudományos fantasztikus regényt elolvastam már, és itt az tetszik a legjobban, hogy nincs túllihegve a tudományos vonal, egy-egy megállapítás kedélyes kacagórohamot váltott ki belőlem.

 Az Encyclopaedia Galactica szerint a robot olyan mechanikai berendezés, melyet az ember munkájának elvégzésére terveztek. A Szíriusz Kibernetikai Társaság piackutató részlege szerint a robot „A Te Műanyag Haverod, Akivel Pompásan Érzed Magad ”.

A GALAXIS Útikalauz szerint a Szíriusz Kibernetikai Társaság piackutató részlege „eszetlen semmirekellők csürhéje, akiket elsőként állít majd falhoz a forradalom”; a szócikket egy lábjegyzet egészíti ki, mely szerint a szerkesztők szívesen látnák azok pályázatait, akik robotikai tudósítói állás iránt érdeklődnek.

Érdekes módon az Encyclopaedia Galactica egyik kiadása, mely szerencsés véletlen folytán az idő egy elhajlásán át az ezer évvel későbbi jövőből idecsúszott, úgy jellemzi a Szíriusz Kibernetikai Társaság piackutatási részlegét, mint „eszetlen semmirekellők csürhéjét, akiket elsőként állított falhoz a forradalom”

Azért ezt a rajzot választottam Marvinról, a depressziós robotról, mert kitűnően ábrázolja a problémáját, az intelligenciája a környezetéhez képest az egekben, de nem tudja azt lekötni, vagyis értelmes feladattal ellátni. "Itt vagyok én akkora aggyal, mint egy egész planéta, és a dolgom az, hogy felkísérjelek benneteket a hídra. Ez aztán az önmegvalósítás!"

Szegény Marvin élete a Maslow-i szükséglethierarchia negatív példája, viszont sok poén lehetősége rejlik benne, nem is beszélve a fricskáról, áthallásról, amit hordoz magában.
Hiszen sznobok, okoskodók mindenhol vannak, emberek között is szép számmal, akik csak járatják a szájukat, amit kívülállóként Ford úgy érzékel, hogy attól félnek benő nekik, de értelmemmel nem tudják megtölteni a fecsegésüket. 

Szóval Ne essünk pánikba, ha már ezt tanácsolja nekünk az Útikalauz, de hordjuk mindig magunknál törölközőt, olvassuk el a könyvet - legalább az elsőt, ha a többi rész már levadászhatatlan; és nézzük meg a filmváltozatot is, annál inkább mert Marvin hangja Alan Rickman, míg eljátszotta Warvick Davis <3
Arthur szerepében meg az akkor még nem világhíres hobbit - Dr Watson játszik, vagyis Martin Freeman. Azért én nem adom fel a reményt, hogy előbb-utóbb el fogom tudni olvasni a többi részt is :) Ha igen, ígérem, megírom... és ezt nyugodtan lehet fenyegetésnek venni.

Moly adatlap:
http://moly.hu/konyvek/douglas-adams-galaxis-utikalauz-stopposoknak

Read More

A vándorló Liebster Blog Award

Ezt a vándor díjat Lutien Lovemagic-tól kaptam, október 27-ei blogbejegyzésében nevezett meg, amit itt is, sokadjára Köszönök szépen, Zsani!!! :DD

A díjról néhány fontosabb információ: 

A kezdeményezés Németországból indult, amelyet bloggerek adják egymásnak. Leginkább azt szeretnék vele elérni, hogy az olvasók jobban megismerjék a bloggert, illetve megtudják azt is, hogy ő kiket olvas, és kiket ajánl olvasásra. Éppen ezért van egy marketing háttere is, hiszen a blogger tovább is adja a díjat, nemcsak megkapja.

A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odaítélő szívesen jár vissza az adott blogra, és éppen ezért is ajánlja. Fontos megemlíteni azt is, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nemcsak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem ugyanúgy oda lehet ítélni egy kismama blognak, vagy akár egy gasztroblognak. A jelölésekkel is elárulja egy blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Award-ot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.

A díj kötelezettséggel jár, amelynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, és maguk a bloggerek is alakítanak rajta:

- Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!

- Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!

- Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!

- Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!

- Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

Tíz dolog, amit kevesen tudnak rólam:

• meghagyok egy korty kávét, hogy várjon itthon valami öröm mindig :D
• szívesen tetováltatnék magamra, de rohadtul félek a fájdalomtól is, meg attól is, hogy megbánom
• ha rossz kedvem van két kézzel szórom a pénzem :(
• bár imádom a jó idézeteket, de olyan szintű könyvfétisem van, hogy még ceruzával se szeretek könyvbe firkálni
• bögremániás vagyok (a baglyon és a könyvön kívül), de a fülbevalók se hagynak hidegen :)
• szívesebben olvasok szexet angolul, mert izgalmasabbnak tartom úgy a pornó nyelvét XD
• a legnagyobb szülinapi ajándék az lenne számomra, ha egy napra elmehetnék valahová a világ végére, tök ismeretlen emberek közzé, és erről az élményemről nem kellene beszámolnom senkinek se
• inkább a kezem fázós télen, mint a fejem, ezért már most hordok kesztyűt, de sapkát nem mindig
• egy angol-svéd tananyagból tanulok svédül, nem magyar-svédből
• nem vagyok édesszájú, utálom a grillázst, karamelt, inkább a keserédes ízeket szeretem...amik emlékeztetnek a kávéra

A 10 kérdés, amit Lutientől kaptam:

1, Mi volt a legrosszabb és a legjobb könyv, amit eddig valaha olvastál?

Nincs egy kedvenc, 29 kedvencem van :) magyarul Szabó Magdától bármi, illetve persze a HP sorozat. Legrosszabb jelzőt nem szeretem, attól, hogy egy könyv nekem épp nem jött be, másnak lehet kedvenc. Engem a világból ki lehet kergetni a puncsfagyival, de mások imádják...

2, Melyik könyvről írtál nagyon nehezen értékelést? Miért?

Ami letaglózóan jó, mert túl személyes az élmény, vagy nem találok szavakat, wow effektusban leledzem.

3, Átlagosan hány könyvet olvasol egy évben?

Második éve 200+ mennyiséget :) a cél a 300 könyv/év.

4, Ha csak egy ételt ehetnél életed végéig, mi lenne az?

Rakott krumplit.

5, Mi a kedvenc gyermekkori emléktárgyad?

Vannak játékaim, konkrétan egy balerina Barbiem, amivel még én játszottam, de most már a lánykáim :) nagy becsben tartom a könyveket is, megvan az Ablak zsiráfom is.

6, Mi az a házi munka, amit legjobban utálsz?

Ablak-csempe puccolás, vasalás.

7, Mi a kedvenc filmed?

Fogjuk rá a BBC hatrészes Büszkeség&Balítélet sorozatára, de Tim Burton Alice Csodaországi adaptációja is nagy mániám.

8, Mi az, amit nagyon szívesen gyűjtesz/vásárolsz és nem könyv?

Kávé, tea, és hozzájuk bögre.

9, Milyen műfajban olvasol/nézel filmet leginkább?

Mindenevő vagyok könyvileg, filmet max. rajzfilmet nézek a gyerekekkel.

10, Hol olvasol a legszívesebben?

Ahová odasüt a nap, olyan vagyok, mint a macska.

Jelöltjeim:
nagyon sokat filóztam a dolgon, mert igazából kevés blogot olvasok, de itt vannak ők, a Kiválasztottak, mégpedig egy kis indoklással is :)

Pillecukor blog - Orbán Szilvia blogja
Amikor én tavaly már nézegettem a blogokat, hogy nekikezdenék, de hogyan, akkor bukkantam Szilvi bejegyzéseire. Két dolog fogott meg elsőre: a rengeteg blogspot tipp, segítség; illetve az, hogy a blog írója jó értelemben véve a Földön maradt, még akkor is, ha olyan népszerű és ismert kezdeményezés kitalálója, mint a VKP. 

Kincsesfüzet - Nagy Tímea blogja
Timi VKP tag, tehát ott bukkantam rá, és nála meg az iszonyatos tudatosságot szerettem, amivel blogot ír. Kreatív írásról szóló posztjait nem egyszer olvastam el, és imádom a komoly stílusát, hogy mennyire elmélyült tud lenni. (örök kedvencem a tollából, mert nagyon inspiráló bejegyzés: EZ.)

Tekla könyvei - György Tekla oldala
:) ebben az utolsó linkben semmi meglepő nincs, azt hiszem, mert Teklát van szerencsém személyesen ismerni, és van olyan író, nyelv, amiért együtt rajongunk.
Tekla úgy példakép, hogy tudom, hová lehet felfejlődni könyves bloggerként, és itt nyilvánosan is köszönöm a tanácsát, jókor jött, remélem sokat csiszolódik a stílusom a Könyvmoly Párbaj alatt.

Kérdéseim:

1. Van-e célja a blogodnak, illetve hová szeretnéd fejleszteni jövő karácsonyra?
2. Karácsony vagy Szilveszter, melyik ünnepet szereted, várod jobban?
3. Van-e álom állásod, munkahelyed?
4. Melyik városban élnél szívesen, ha nem itt?
5. Van-e olyan könyv, amit nagyon szeretnél elolvasni, de sosincs rá időd, vagy nem tudod levadászni?
6. Kedvenc hollywoodi sztárod neve, és filmje?
7. Kedvenc filmadaptációd, aminek könyv változata is van, és olvastad, elolvasnád?
8. Van-e olyan könyv, regény, műfaj, amit mindenki dicsér, de neked nem jött be?
9. Követsz-e valaki írót, hírességet közösségi oldalon, és kit?
10. Kedvenc idézetedet írd le!

Read More