Mariann könyvtára : szeptember 2018

FÜLSZÖVEG:

Nincs jobb a pont jónál! Ez a velős mondás a svédek életszemléletének mottója. Ez a lagom, amely napjainkban egyre népszerűbb szerte a világon, és ami a gyakorlatban azt jelenti: se túl, se túl kevés, azaz pont elég. Elég lesz egy pohár bor, nem kell több csillogó gömb a karácsonyfára, és ne dobjuk el az autónk kulcsát. De nem kell átesni a ló túloldalára sem. A lagom nem azt jelenti, hogy nem iszunk egy korty rozét sem az ebédhez, nem díszítjük fel a fenyőfát, és kizárólag biciklivel közlekedünk. A lagom a tudatos mértékletesség hirdetése és dicsérete, amelynek a svédeknél évszázados hagyományai vannak.

Göran Everdahl szellemes és humoros könyvében a lagom fogalmát elemzi, és azt, hogyan valósíthatjuk meg, juttathatjuk érvényre az életünkben: munkánkban, étkezésünkben, öltözködésünkben, szűkebb és tágabb környezetünkben, utazásainkkor. A lényeg, hogy úgy fogyasszunk, úgy élvezzük ki az élet minden örömét és szépségét, hogy ne okozzunk túl nagy kárt a környezetünknek. Everdahl megírja Lagomország történetét, az előzékeny vikingek korától kezdve egészen napjainkig, kiemelve az olyan mérföldköveket, mint a pukedlisztrájk, a tegezőreform, az alacsony alkoholtartalmú sör és a népszavazás az atomenergiáról. Kellő iróniával viszonyulva önmagához és honfitársaihoz vizsgál olyan svéd szívügyeket, mint a fika, azaz a szertartásos kávészünet, a félkilónyi csipsszel feldobott pénteki lazítás és idill, a külföldieknek megrázó élményt jelentő Luca napi ünnepségek, vagy Harisnyás Pippi és Ingmar Bergman.

De nem vagyunk egyformák. Ami az egyik embernek jó, a másiknak talán nem az. Mindenkinek meg kell tehát találnia a maga lagomját, személyre szabott életstílusát, és meghódítania saját Lagomországát. Talán nem lesz tökéletes (a tökély a lagom ellentétje!), de egyensúlyt teremthet a munka és a magánélet, az egészség és a torkosság, az öröm és komolyság között. És akkor valóban nem lesz jobb a pont jónál!

A KÖTET KAPHATÓ A KIADÓNÁL -20% KEDVEZMÉNNYEL :))

"A lagom azon néhány svéd szó egyike, amelyeknek nincs pontos megfelelőjük más nyelvekben (az ombudsman a másik), és általában úgy fordítják, hogy „se túl sok, se túl kevés”. És ez így helyes is. De a gyakorlatban a lagom majdnem mindig állásfoglalás a mértéktelenség ellen.

A „nincs jobb a pont jónál” a gyakorlatban azt jelenti: ELÉG. Elég lesz a bor, nem kell több csillámpor a fenyőre, és az autómárka mintha egy cseppnyivel többet fogyasztana a kelleténél. Nincs jobb a pont jónál.

De mindez a másik irányba is működik. A lagom nem azt jelenti, hogy egy korty vörösbort sem isszunk az ebédhez, hogy egyáltalán nem díszítjuk a karácsonyfát, vagy hogy kizárólag biciklivel közlekedünk. Hiszen ez is túlzás lenne. Ismét csak: nincs jobb a pont jónál."

Már megint egy újabb könyv a skandinávok életmódjáról, nem unják még? – kérdezik sokan a molyon is, Goodreads-en is. Hát úgy néz ki, hogy se a könyvkiadók nem tartják uncsinak a témát, se az ilyen svéd, skandi bolondok, mint én ;)
Sőt, azon gondolkodtam, hogy jó lenne elkezdeni legalább a lagom és fika témával kapcsolatos könyveket gyűjteni. No, de amíg ez a vágyálom megvalósul, hoztam nektek egy kis ízelítőt a legutóbbi lagom kiadványból.

Rólam lehet tudni, hogy úgy bármit lelkesen olvasok, ami a svédekkel kapcsolatos, noha a nyelvtudásom még mindig a teknős (sköldpadda) fenekénél jár.
Valamikor még gyerekként is csodáltam az Abbát, aztán jött a rendszerváltás után a Roxette mániám, ami tartósnak bizonyult. Az internet elterjedésével ismerkedtem meg a svéd nyelvvel, de csak az utóbbi két évben tanulom, önállóan, ahogy időm engedi.

Számomra a svéd kultúra is izgalmas, és ebben erős ez a kötet, hogy rengeteg apró sztorit mesél el a svédekről a kívülállóknak.
Például a lagom szó eredetét, ami a mondák szerint még a vikingekhez kapcsolódik.
Ültek a harcosok a győztes csata után a tábortűz mellett, és egy kupa mézsörön osztozkodtak. Az volt a szabály, hogy mindenkinek lagom kellett innia, hogy laget run (a körben) jusson a többieknek is a sörből.

Forrás.

Varázslatos történet, kár, hogy nem igaz a monda. Nem úgy, mint a többi sztori, például a nagyon vicces karácsonyi kacsaóra.

Sarkkörhöz közeli ország lévén, karácsonykor korán esteledik Svédországban, és a televízió minden évben ugyanazt a műsort adja le, 1958 óta. Donald kacsa és a többi Walt Disney mesehős kalandjait, három órán keresztül. Vicces módon a svédek pedig nézik, mégpedig családilag együtt. 1982-ben egy tévészerkesztő ki merészelte cserélni az egyik kisfilmet, hát iszonyatos tiltakozáshullám lett az eredménye.

De Svédország az a hely, ahol a miniszterelnök is busszal utazik, sőt ahol Mona Sahlin miniszterelnök-helyettesnek két Toblerone csokoládé miatt kellett lemondania. Mert állami Eurocarddal fizette ki őket, ami sok minden, csak nem lagom.

Ehhez hasonló sztorik kaptak helyett a nagyon színes könyvben, aminek természetesen a belső borítása sárga-kék. Rengeteg infografika díszíti, ebben hasonlít Meik Wiking Hyyge-jére.

És a humor is olyasféle, öniróniával jócskán megspékelt a szöveg. Ami nem is csoda, Göran Everdahl újságíró és filmkritikus, bejáratott stílussal, részletes mondanivalóval.

https://www.ewerlofs.se/

"Eddigi életem legsúlyosabb letolását akkor kaptam, amikor véletlenül egy taxira várakozó sor elejére álltam. És 1984-ben az anyám majd belehalt a szégyenbe, amikor történetesen egy buszon utazott Olof Palme miniszterelnökkel – a svéd miniszterek magától értetődően buszoznak! –, és úgy tűnhetett, mintha fizetés nélkül szállt volna fel. A busz dugig tömve volt, és egy megállónál anyám kénytelen volt leszállni, hogy leengedje néhány utastársát. Palme nem látta, hogy anyám leszállt, csak azt, amikor visszaszállt, és nem fizetett. És a miniszterelnök rámeredt anyámra. Rettenet."

Hogy mi a lényeg?

Hogy a lagom, a pont jó a középút próbál lenni, de benne élni, megélni talán könnyebb, mint ami kívülre látszódik.

Mert ugyebár a fikához, a kávészünethez, a lagom életérzéshez, a se nem túl sok, se nem túl kevéshez azért nagyon sokat hozzátesz a biztonságos háttér, amiben a svédek élnek.

Igazából lehetetlen exportálni ezt az életmódot, és nem csak azért, mert a lagom mindenkinek más középút.

Hanem mert ez az életmód szorosan összefügg a társadalmi, oktatási, politikai, egészségügyi berendezkedésekkel, és bizony azt még a 17. században kezdte el megalapozni Axel Oxenstierna gróf.

Az ő meglátása szerint „meglehetősen csekély értelem kormányozza a világunk sorsát”, ezért igyekezett egy olyan társadalmat létrehozni, amely ellenálló a hóbortokkal szemben, a korrupció ellen.

Főként a hatalommal bírókkal kapcsolatban próbálta minimalizálni a kárt, amivel próbálkoztak, azóta is próbálkoznak.

"Az amerikai cukrászkultúra a dagadó muffinokkal és a vécéfedő méretű cookie-kkal meghódította a világot. A svédek először meghökkentek: egyetlen cookie négy-öt hagyományos aprósüteménynek felelt meg. Amint a sokkhatás elmúlt, megkóstoltuk.

Cukormázzal."

Én rengeteget nevettem ezen a könyvön, és nagyon klassz két napot töltöttem vele, mert igazán élmény volt a sok színes rajz, grafika, ami díszítette.
A kultúráról szóló apró sztorik egy jó részét persze már ismertem, de azért volt benne újdonságot jelentő történet is.

Tömegközlekedéshez nem ajánlom, a fenti cukormázas poénon úgy röhögtem a buszon, hogy mindenki azt hitte megbolondultam :))

Az Abba-nak annak idején volt egy csomó jó száma, meg volt az első, a nem túl komoly, odaszurkálós szövegű Waterloo.

Na, ez a lagom könyv a dúdolható sláger a skandináv életmód témakörben.

Jó szórakozást kívánok hozzá, még pár idézet felkerült a könyv moly adatlapjára:

https://moly.hu/konyvek/goran-everdahl-lagom/idezetek.

Köszönöm a könyvet a Jaffa kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

No megjegyzés

FÜLSZÖVEG:

Keservesen szórakoztató utazás a huszadik század diktátorirodalmába, melyből kiderül, hogy a könyvek néha ártani is tudnak az emberiségnek.

A diktátorok már a Római Birodalom idején is írogattak, a huszadik században azonban soha nem látott mennyiségben és példányszámban robbant ki belőlük az üres szóáradat a (néha szó szerint) rabul ejtett közönségre. A műfaj titánjai – többek között Hitler, Sztálin, Mussolini, Homeini és Mao – elméleti munkákat, eszmei kiáltványokat, verseket, emlékiratokat, sőt, esetenként romantikus regényeket írtak, megalkotva ezzel a diktátorirodalom agyzsibbasztó hagyományát.

Hogyan vált az irodalomtermelés a rezsimek működtetésének fontos részévé? Mit árulnak el ezen alkotások a diktátorok lelkivilágáról? És hogyan okozhat az írás és az olvasás maradandó károkat?

Ha van könyvtár a pokolban, annak tömött polcai az elmúlt évszázad leghírhedtebb alakjainak műveitől roskadoznak. A szerzők több millió ember halálát okozták szavaikkal, saját gondolataik fontosságába vetett hitük mégsem ingott meg egy pillanatra sem. Talán nem csoda, hogy – mint azt Kalder bemutatja – több diktátor is íróként kezdte pályafutását.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)

Akadnak könyvek, amik a fülszövegük miatt hangoznak izgalmasnak, de vannak olyanok, amik a címükkel keltik fel egy könyvmoly figyelmét. Szerintem nem én vagyok az egyetlen könyvtárosnak tanuló, eljövendő könyvtáros, aki ugrik szinte minden olyan műre, aminek az elnevezésében a könyv, vagy könyvtár szó szerepel.

De Kalder kötetének már a leírása is érdekfeszítő, azt hiszem, minden értelmiségi próbál rájönni a titokra, hogy mitől, hogyan lehetett vonzó a diktátorok szava nemzetek, népek számára, hiszen a múlt megfejtése magában hordozza a jelenre, jövőre való felkészülést.

Sajnos Daniel Kalder sem volt képes megfejteni eme talányokat, hiába rágta át magát a fellelhető összes diktátorirodalmon. Könyvmolyként az elhivatottsága előtt muszáj megemelnem a képzeletbeli kalapomat, én nem bírtam volna ki már Lenin rengeteg művét sem, hát még a további „alkotókat”.

Csak a válogatott bibliográfia a könyvben kitett 14 oldalt, de mivel számos elemet a fordító jelölt a magyar címmel, számomra nem derült ki, hogy Kalder vajon eredetiben olvasta-e őket, vagy az angol fordításukat?

Mindenesetre több mint 200 mű szerepel a válogatás listán, hat évig írta a szerző A pokoli könyvtárat.

És hogy miért? A bevezetőben úgy fogalmazza meg, hogy éppen azért, amiért George Mallory megmászta a Mount Everest-et, ott volt a hegy. Éppen így ott volt Kalder előtt egy probléma, nevesítve az, hogy mitől válik egy író diktátorrá, vagy mitől válik az irodalom agyzsibbasztó gondolatok szócsövévé.

Így született meg egy igen vaskos kötet, a maga kis 460 oldalával azt hihetnénk, hogy borzalmasan száraz, kíméletlenül lehúzza az olvasót, de meglepő módon, a feléig pontosan az ellenkezője igaz erre a könyvre - haladós, szórakoztató iromány.

A mű négy nagyobb részre oszlik fel, körülbelül a kötet felét foglalják el a nagy, híres nevek: Lenin, Sztálin, Mussolini, Hitler és Mao.

Az utolsó négy név rettegett tetteit nem igazán kell magyarázni, viszont Leninnel kapcsolatban sokáig az volt a kánon, elterjedt vélekedés, hogy jóságos atyja volt a szocializmusnak.

Érdekes módon a Szovjetunió felbomlása után már lehetett arról nyíltan beszélni, hallani, hogy Sztálin idejében hány millió elvtárs halt meg ilyen-olyan módon. Lenin halála után azonban még egy ideig lehetett olvasgatni számottevő irodalmi termését, amely 45 kötetre rúgott, de a levelezéseit, rendeleteit Sztálin titkosította több évtizedre.

Csak az utóbbi években derült ki, hogy a Kalder szerint fotelforradalmárnak nevezett Ivan Iljics bizony a vörös terror lelkes prófétája és irányítója volt, akinek véres terveit pedig éppen Sztálin valósította meg.

A nagyok után következnek Kalder könyvében a kisebb diktátorok, autoriter vezetők, a Zsarnokság és mutáció című szakaszban Salazar (Portugália), Franco (Spanyolország), Csojbalszan (Mongólia), Atatürk (Törökország), Kadhafi (Líbia), Hodzsa (Albánia).

Őszintén szólva, nálam valahol biztosan kimaradt az a történelmi tanulmányaim során, hogy Mongóliának vagy Albániának diktátor vezetője lett volna, holott belegondolva, a nagy testvéri szovjet szomszéd hatása miatt ez valahogy természetesnek kellett volna tűnnie. Szóval okulni jócskán lehet Kalder könyvéből, de ezek a fejezetek bizony már nagyon nyögvenyelősek voltak.

A harmadik nagyobb szakaszban, a Felbomlás és megbomlásban pedig következnek a végső kíméletlen döfések, talán nem véletlenül az az egyik fejezet címe: Éjfél a dögunalom kertjében.

Észak-Korea ura, Kim Dzsongil után Castro és Szaddám Huszein az emlékezetesebb, nagyobb név, Castro még szórakoztató is, az USÁ-t cséplő szövegeivel.

De muszáj megmondani az igazat, Kalder innentől szerintem már csak a történelem elhivatott rajongóit képes lekötni, az átlag olvasót nem. Hiába olvasott el annyi könyvet, ha a saját művének szerkezete nem jó, ha nem tudja folyamatosan fenntartani az érdeklődést.

A pokoli könyvtárat úgy kellett volna megszerkeszteni, hogy egy nagy név – utána pár kicsi, megint egy nagyobb híresség, ismét pár kisebb diktátor, stb.

Így ebben a formátumban, nagyon hullámzó, egyenetlen élményt nyújt Kalder könyve, hol borzasztóan leköti a figyelmet, hol teljesen elveszti az olvasót.

"Ahhoz, hogy arányaiban tisztán lássunk, tudnunk kell, hogy az Oroszországi Szociáldemokrata Pártnak 1907-ben megközelítőleg 150 000 tagja volt. A szkopt világvégváró orosz szekta, amelynek tagjai szerint akkor jön el a megváltás, ha sikerül 144 000 embert kasztrálniuk, ugyanekkor körülbelül 100 000 tagot számlált. A marxizmus tehát még addigi legjobb pillanataiban sem volt sokkal vonzóbb, mint a herék forró vaslap közötti összemorzsolása, a szkoptok ugyanis ezt a módját választották a világvége siettetésének."

"A legtöbb könyvük az unalom végleteibe tett kirándulásnak számít, a kommunista levelek mégsem voltak teljesen végzetesek. Na jó, nagyrészt azok voltak, halálosan unalmasak, de az „elméleti” szófosás hatalmas járványának peremén az ember néha megpillanthatott néhány mutáns alakot, egy púpos sziluettjét vagy egy háromfarkú kutyát, amelyek mind szabadon kószáltak a város falain kívül, ahová Moszkva keze már nem ért el."

Nem véletlenül hoztam ezeket az idézeteket, bár hozhattam volna igazából bárhonnan a könyvből, mert átitatja egy állandó szarkazmus.

Ilyen lenne, ha Perselus Piton könyvet írna más varázslókról – körülbelül ez a legjobb, és legszemléletesebb jellemző, amivel illetni tudom Daniel Kaldert.

Az a nagy helyzet, hogy ez néha bocsánatos bűn, mert kell is némely alanyokkal szemben a szerzői távolságtartás, az előzőleg említett Lenin, vagy Sztálin esetében ezzel nem volt gondom.

Viszont a kevésbé ismert diktátorok kapcsán ez már problémás lehet. Hiszen az olvasó nem biztos, hogy egyébként tudna, akarna véleményt foglalni teszem azt Atatürk-ről, akiről viszont már A pokoli könyvtár olvasása után lesz nézete, mégpedig Daniel Kalder szarkasztikus álláspontja.

Mind néhány idézet kiválasztása nyomán, de pláne egy-egy félmondat kapcsán azt éreztem, hogy Kalder nem teljesen korrekt, nem tudósként közelített egy-egy diktátor felé, elfogulatlanul, átadva a felgyülemlett tudását, hanem ítélkezik is.

Példának okáért amikor Marxról leírja, hogy lúzer volt, vagy hogy Sztálin anyja, a könyvek és az olvasás tehet arról, hogy Sztálin egy véres kezű zsarnok lett.
(Merthogy Joszif elvtárs édesanyja kitartásának köszönheti, hogy ortodox iskolába járhatott, ahonnan papneveldébe került, csak aztán kezébe vett néhány radikálisabb olvasmányt. Többek között Marx, Engels és Lenin korai műveit.)
Elolvashatom én a Mein Kampfot, mivel eredendően nincs bennem vágy leigázni az emberiséget, nem leszek zsarnok, - tehát az, hogy megtanultam olvasni, léteznek őrültek által írt könyvek, anyám taníttatott, még nem nevel diktátort sem belőlem, sem senkiből. A zsarnokságra eleve kell egy hajlam, nagyjából úgy, ahogy léteznek született szociopaták. Esetleg a hatalom szédíti meg a vezetőket, de ez meg ugyebár addig nem derül ki, míg a csúcsra nem érnek...

Ha pedig egy elmélet atyja nem lesz híres, csak a követői, alig egy tucatnyi ember áll a sírjánál, nem tud vagyont szerezni, az nem lúzerség, hanem mindennapos történet.

Fogom-e ajánlani, a kritikai megjegyzéseim után?

Meglepő módon, igen, mégpedig két okból. Egyfelől ha már más nem tette eddig még meg, ez a mű mindenképpen szerintem stílus- és korszakteremtő lesz a maga nemében, további történészeket, újságírókat, tanárokat fog arra indítani, hogy ők is elolvassák a diktátorok műveit, és elemezzék azokat ilyen-olyan szempontból.
A másik dolog pedig személyesebb ok, én szeretem ha egy bizonyos témáról sokféle véleményt, állásfoglalást elolvashatok, nem csak a történelemkönyvekét, a sajtóét, hanem egy valamely határozott nézetet, jelen esetben Daniel Kalder nézetét - még akkor is, ha nem értek vele egyet.
Komfortzónából kilépésnek, saját nézeteken túli ismeretek szerzéséhez elsőrangú kötet volt, összetett témájú, különleges stílusú olvasmány.

Köszönöm az ekönyvet az Athenaeum kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly

No megjegyzés

FÜLSZÖVEG:

Azt mondják, a sikerhez vezető út, ha az ember jól választja meg a szokásait.

Most azt gondolod, hogy új szokásokat felvenni nem könnyű, sőt hosszú és sok energiát felemésztő kihívás. De nem hallottál még a szokás-csoportosítás módszeréről, amivel Te is gyorsan átformálhatod napi rutinodat, és ezzel együtt megváltoztathatod a teljes előtted álló életedet.

A szokás-csoportosítás lényege, hogy szinte láthatatlan, apró változásokat és rituálékat viszünk a mindennapjainkba. A szokás hatalma című könyvből 127 gyorsan elsajátítható „jó szokást” ismerhetsz meg, melyek iránymutatóként szolgálnak sajátjaid kialakításához.

Építsd be és használd őket! Hamar tapasztalni fogod, hogy ez a technika azért kiemelkedően hatékony, mert elkerüli a sok stresszt, amit akkor éreznél, ha egyszerre több dolgon próbálnál változtatni.

Vajon belefér-e a napjaidba mindez? Ha attól tartasz, hogy megmaradsz majd az elmélet szintjén, és soha nem fogod tudni egyedül megvalósítani a könyvben olvasottakat, tudnod kell, hogy a kötet kezedbe adja azokat a bevált eszközöket is, amikkel motivált és következetes maradhatsz.

Még a legfeszültebb időszakokban is fogsz találni időt és energiát arra, hogy betartsd az újonnan felhalmozott jó szokásaidat. Csak vágj bele, és az eredmény nem marad el!

https://moly.hu/konyvek/s-j-scott-a-szokas-hatalma

https://moly.hu/konyvek/s-j-scott-habit-stacking

Úgy nagyjából másfél éve foglalkozom alaposabban a szokások formálásával, Scott könyve - ha jól számoltam-, akkor 15. a sorban, ami ezzel a témával foglalkozik. Persze ebben a tizenötben bőven volt kindle könyv, vagy csak pszichológiai tárgyú kötetek, amelynek egy része foglalkozott a rutinokkal, de beleszámoltam az igazi Szokások hatalmát is, Charles Duhigg: The Power of Habit-ját.

Merthogy eredetileg Scott könyve a szokások csoportosításáról szól, ahogy a fülszövegben szerepel helyesen - számomra kicsit rejtély, hogy miért lett egy másik könyvhöz hasonló címe.

No de, ha csak a megnevezésében hasonlítana, nem is lenne vele gond, az viszont már probléma, hogy kevés benne az eredeti, egyedi tartalom.

Pontosan én, aki már egy tucat ilyen művet vettem kézbe, jól meg tudom ítélni, ha újabb szokásokat taglaló kötet kerül a kezembe, hiszen van mihez méricskélnem.

Scott a bevezető fejezetekben felosztja a rutinokat háromfelé, a már ismert kulcsfontosságú szokásokra (keystone habits), támogató szokásokra (support habits) és elefánt szokásokra (elephant habits).

http://www.lmicanada.ca/blog/you-are-what-you-do.aspx

Keystone habit, azaz kulcsfontosságú rutin az, ami megváltoztatja az ember életét. Ez lehet extra nagy lépés, például a cigaretta elhagyása, a vegán étrend, napi 10 ezer lépés séta, de lehet jóval kisebb, elsőre kevésbé látványos szokás is.

Kicsinek tűnik, de nagy változást képes okozni, ha például nem fogyózunk, csak nekiállunk írni, hogy mit eszünk, azaz evési naplót vezetünk. Mert hát a sok pici összeadódik, meggondolja az ember, hogy most akkor azért vegyem elő a jegyzetfüzetemet, és kezdjek el magyarázkodni, mert megeszem egy szelet sütit, vagy inkább lemondok róla?

Persze, egy ilyen kis napló úgy ér valamit, ha minden egyes tétel szinte azonnal belekerül, és nem úgy, ahogy Scott javasolja, hogy a nap végén írjunk le mindent.
Ki emlékszik pontosan minden falatra? Pláne, mennyi az esély rá, hogy nem próbálunk meg csalni, szépíteni?

Hasonló kiindulási ötlet a pénzköltési napló, vagy telefonos applikáció. Ez utóbbiak elég látványos diagramokat is képesek nekünk készíteni, így még szemléletesebb tud lenni, h mire megy el az ember pénze. Számomra a Wallet hozott változást, pláne azt szeretem benne, hogy nem csak nagyobb kategóriákba lehet rendezni a költségeket, hanem fel lehet őket egyesével címkézni.
Például egyéb pénzügyi kiadásban szerepel az ebédbefizetés, gyerekenként taglalva. De van már mozijegy, mozibüfé, sőt HP legó címkém is ;)

A támogató rutin, support habit valószínűleg a legkönnyebben kitalálható kategória, ilyen pl a fogmosás, vitaminszedés, X pohár víz megivása, de akár az is, ha úgy döntünk, hogy kutyasétáltatás közben hangoskönyvet, vagy podcastot hallgatunk.

Az elefánt szokás volt az egyetlen igazi újdonság számomra a könyvből. A megnevezés ahhoz a mondáshoz kapcsolódik, hogy miként lehet megenni egy elefántot? Apránként, darabonként.

Tehát adva van egy cél, nyelvtanulás, vizsga, szakdolgozat, és azt felosztjuk, ha nem is 10 ezer apró lépésre, de kisebb egységekre.

A Duolingo teljesen ezen alapszik, egy-egy nyelvet alapfok körüli szintre, napi egy leckével, két év alatt biztosan el lehet érni.

Mondhatni, hogy sok az a két év, de csak napi 5 percről van szó, annyi egy minilecke, míg mindenki elgondolkodhat azon, hogy a napi 15-30-60 perc instagram/twitter/facebook/televízió mit tud számára nyújtani....

Az elefánt szokás módszerével tanulok az egyetemen a vizsgaidőszakban, szombat-vasárnap is legalább egy órát, de a napi egy-egy leckényi francia és svéd duolingózásom is ezen alapul.

Ez a kép Scott saját weboldaláról, Develop Good Habits-ről származik és összefoglalja a rendszerét.
(Azért szedtem le onnan, mert eszméletlenül irritáló egy weblap, az a fajta, amelyen oldalt ad sense reklámok, a posztok közben meg 2-3 affiliate marketing ajánló szerepel. Mobilon olvashatatlan, de asztali változaton se szép - számomra ez az, ami a profiból leminősít valakit a vizuális poklok mélyére ><)

1., Kezd öt perces szokással.
2., Összpontosíts az apró eredményekre.
3., Válaszd ki az időt és a helyszínt.
4., Rögzítsd a szokásaidat egy bizonyos hívójelhez.
5., Készíts egy logikus teendő jegyzéket.
6., Légy elszámolható.
7., Legyenek apró élvezetes jutalmaid.
8., Összpontosíts az ismétlésre.
9., Ne törd meg a láncot! (ne hagyjál ki egy napot sem)
10., Készülj fel az akadályokra, nehézségekre.
11., Ütemezd be a megfelelő szokáshalmozást, napi/heti/havi rutinokra.
12., Emeld meg a szintet - napi 30 percre.
13., Csak egy szokást építs egy időben.

Scott a bevezető után hét témakörben adja elő a 127 szokással kapcsolatos ötletét, mégpedig úgy, hogy a rutinokat továbbosztja kulcsfontosságú, támogató, elefánt szokás szerint is. Minden ötlethez van egy rövidebb leírás, illetve egy hosszabb magyarázat is.
A témák pedig: karrier, pénzügy, egészség, szabadidős tevékenységek, rendszerezés (organizing), kapcsolatok, spiritualitás.

Nos, én itt már semmi újdonságot sem találtam, innentől kezdve a könyv vagy azoknak jó, akik összefoglaló művet akarnak olvasni a szokások kialakításáról; vagy azoknak, akik most kezdenek neki a rutinjaik megalkotásához.