2018. szeptember 10., hétfő

A hét verse - Finy Petra: Csempetánc


                       


Finy Petra: Csempetánc 

egyik este történt ez, fontos, hogy mikor, 
mert az ember nem kerülhet bármikor a padlóra, 
szükséges kiválasztani az ideális napszakot, 
épp csúsztam le a kanapéról, 
mert ülni nehéz volt, feküdni pedig kényelmetlen, 
tehát gondoltam, a földre gurulok, 
és majd csak lesz valami szokatlan, 
vagy legalábbis nem annyira megszokott, 
mint a kifli ottfelejtett csücske, ahogy koppan a járólapon, 
vagy a vajazásra használt kenyérvágókés margarincseppjei, 
a csempe hidege biztos, mutat majd valami újat, 
gondoltam, mert a kanapé mindig csak ölelni tud, 
soha nem lök el, vagy vág hátba rendesen, 
a csempe az más, az tudja, milyen fontos a halál, 
és mekkora fitty az élet, 
meg hogyan kell abbahagyni a sírást percre pontosan, 
vagy temetés után rántani egyet a válladon könnyedén, 
tudja, milyen viccet kell mondani, ahhoz hogy végképp elkeseredj, 
tudja, hogy a bizalom a szellemi gyengülés első jele, 
és, hogy minden mosoly vicsorgás, ha közelebbről megvizsgálod. 
lecsúsztam hát a csempére, 
gerinckoccanós érkezéssel, és levettem magamról mindent, 
ami a boldogsághoz kötött.




***
Vers forrása:
moly.

Kép:
Pexels.

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!