2018. szeptember 17., hétfő

A hét verse - Nagy László: Csönd





Nagy László: Csönd


Táncol a csönd fehér tarlón, 
trombitája égszin virág, 
hatalmától megnémulnak 
nádasok és bölömbikák.

Táncol a csönd háztetőkön, 
fáradtaknak jó az álom, 
ablak alatt, kertek alatt 
csukott szájjal danolászom.

Táncol a csönd, bejár minden 
gödröket és szegleteket, 
harmat esik, szívem fázik, 
hajt a bánat leveleket.

Borzasodik fehér kutyám, 
felettünk a bánat fája, 
szemeinkben bolond hűség, 
hallgatunk a nagyvilágba.

***
Vers forrása:
moly.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!

About Me

Saját fotó
Könyvtáros, könyves blogger, könyvmoly, 3 gyerekes anya.