Hartay Csaba: A NYÁR MEGMARAD
Beszakadnak olvadó egek.
Hányszor átvonszolt napszemgolyó.
Sisteregve égett fel a száraz törek.
Hogy talán ez az idő már megmarad.
Megcsalnak évszakszédelgő nyarak.
Haragos viharok kéklő agytekervényei.
Túljár, túlcsörög a hónaplánc rajtad.
Van ősz, ahol már nem leszel vendég.
Megroppannak nyári törzsek.
Csillag szórta éjek suttogása.
Még kitart, még emel az augusztus.
Kiáltó hajnalhoz pörgő Szaturnusz.
De lásd meg, légy tolmácsa, akár némán.
Hogy megint volt egy hűtlen évszakod.
Egy elvesztett cetli, ábra, minta.
Hogy talán ez a nyár már megmarad.
Nem marad, csak az üres ábra.
A keret, a hűlő egymásutánra.
Csak a rettegés egy ismeretlen évszaktól.
Csak az emlék törött tükre.
Hajnalhoz pörgő Szaturnusz.
Roppanó nyári törzsek tüze.
Még emel, még tart az augusztus.
Rettegés az ismeretlen évszaktól.
Fotó:
saját, Balaton :)
saját, Balaton :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!