2015. február 28., szombat

2015. február 26., csütörtök

Csütörtöki alkotóvágy - # 2. Duplázzunk!


Be kell látni, én nem vagyok normális, legalábbis abban a tekintetben biztos nem, hogy valamiért sikeresen dupla feladatot vállalok be egy bizonyos időszakra. És most negyedszerre teszem ezt, tehát még azt se tudom mondani, hogy véletlen volt.

"A vonzás törvénye széles körben használt ezoterikus fogalom. Alapelve, hogy minden gondolat rezgéseket bocsát ki és a hasonló a hasonlót vonzza." Valószínűleg aki nem hisz ebben az elvben, annak nem most fogom megváltoztatni a véleményét, de szerintem is létezik ilyen, sőt továbbmegyek, a közhiedelemben is van ilyen elv. "Három a magyar igazság - a negyedik ráadás" tartja a szólás, és néha sajnos, néha meg igazán jó, ha be is jön ez az elvárás.
Február vége ennek jegyében elég sűrűre sikerült, de az egyik írás már készen van, ma küldtem bétához; míg sajnos a másiknál kérnem kellett egy hét haladékot, pedig a többi novella lassan a blogra kerül :((
Szóval egyelőre félsiker van, nem is annyira az ihlet hiányában, mind inkább a csend, nyugalom, és főleg a zajmentesség jól jönne időnként.

2015. február 23., hétfő

Megint Hétfő - No.5. Mit olvassak, ha nincs kedvem olvasni?



"Egy nőnek alaposan értenie kell a zenéhez, énekhez, rajzhoz, tánchoz, a modern nyelvekhez, hogy megérdemelje ezt az elnevezést; azonfelül modorában, járásában, hanghordozásában, beszédmódjában és kifejezéseiben meg kell lennie annak a bizonyos valaminek, ami nélkül csak félig érdemes a művelt jelzőre. 
– Ez mind fontos – tette hozzá Darcy –, de van valami, ami még lényegesebb; az, hogy sokoldalú olvasással művelje elméjét."

Ismerős a név, remélem? :D

Tudom, hogy fura bevallani, de van nálam is ilyen, hogy olvasási szünet, kiégés. Több oka szokott lenni, de kettő a leggyakrabban; ha valami, amit előzőleg olvastam túlságosan lenyűgözött, és képtelen vagyok kiszállni az ábrázolt világból (pl. tavaly a Felhőatlasz, vagy az Amerikai istenek után); illetve persze magánéleti zavarok miatt.
Meglehetősen nehéz azt mondani, ha valaki lelki zavarokkal, problémákkal foglalkozik, hogy ilyen-olyan könyveket olvasson. Én mégis ezt fogom most tenni, mégpedig az alábbi ötletekkel.

Ha nem megy az olvasás, próbáld meg ezt:
1., Olvass mesét!
Ez lehet régi gyerekkori kedvenc, pl. Harry Potter, Narnia, Négyszögletű Kerek Erdő, Erich Kastnertől bármi, pöttyös/csíkos könyvek, biztosan megnyugtatja a lelkedet, felidézi a gondtalan gyermekkort benned.

2., Olvass bevált kedvencet!  
Ez mindegy, hogy Rejtő, Fable, Wodehouse, Agatha Christie; egyre vigyázz a választásnál, hogy inkább nevetős legyen a könyv, semmint bús. Vagy AC néni azért jó választás, mert Poirot is, Miss Marple is állandó szereplő, így a megszokottság biztonságérzetét fogja nyújtani.

3.,Olvass klasszikus kötelező olvasmányt!
Ez most bután hangzik, de itt is ugyanarról van szó, mint a meséknél, visszahelyezni magad egy védettebb életkorba, legyen szó általánosról, vagy gimnáziumról. Pláne vannak könyvek, amik garantáltan mást nyújtanak idővel, ahogy öregszel, új tapasztalatok rakódnak rájuk. (pl: 1984 és Shakespeare drámái)

 4.,Ha végképp nem megy, olvashatsz un. füveskönyveket. 

http://moly.hu/cimkek/fuveskonyv
 Ez egy elég hosszú lista, meglepő nevekkel, a már említett Jane Austennek is van ilyesféle könyve, bár például Fekete István válogatását nem ő szerkesztette, hanem az életművének mostani kiadója. Ezeknek a könyveknek nem minden sora aranyigazság, hiába ígéri ezt mindegyik fülszöveg; inkább elgondolkodtatásnak jók. 

"Egy napon felébredtem… és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. 
És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. 
Nincs ő sehol, az a bizonyos. 
Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, 
s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. 
Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, 
az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. 

Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden."



Ami még nálam ilyenkor be szokott válni, az a fanfiction olvasás, blogolvasás, illetve a tanulós vagy pszichológia könyvek (egy kis nyelvtanulás sosem árt, pláne az ismétlés :D).


UPDATE:
kihagytam a listáról egy nagy kedvencemet, pedig-pedig :)
Az Ikea katalógusokról van szó, amik nem teljesen könyvek, de a maguk kis 300 oldalukkal órákra, sőt évekre elegendő bámulni, morfondírozni valót kínálnak. Én gyűjtöm is őket, 2012-2015-ig minden évi megvan; itt olvastam először a led fényforrásokról, és csodálkoztam rá, hogy mennyiféleképpen lehetne ruhát tárolni. Vagy bármit is, a rendszerezős ötleteik, terítési képeik különösen a szívemnek valóak.


 De a legfontosabb, hogy NEM baj, ha ilyen időszak van! Kell a beérés is, a gondolatok, élmények leülepedése. Idővel majd jön az új könyv, ha nem erőlteted az élményt, hamarabb rád kacsint, mint hinnéd!

Keep calm and Carry on :)
Szép hetet kívánok!



2015. február 19., csütörtök

Csütörtöki alkotóvágy - #1.

"Olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és bár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad bele.”
Szabó Magda 


  Úgy döntöttem, hogy rendszerezem az írással kapcsolatos dolgaimat is, mert már a körmömre égnek a vállalt dolgaim, sajnos, megint.

2015. február 16., hétfő

Megint Hétfő - No.4: On Sai: Calderon





"Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?"

http://moly.hu/konyvek/on-sai-calderon-avagy-hullajelolt-kerestetik
Nem tudom, hogy más olvasó emlékszik-e arra, hogyan találkozott össze egy-egy íróval. Én biztosan tudom, hogy On Sai (alias Varga Beáta) neve nekem akkor rögzült az agyamba, amikor a moly Yaoi zónában valaki nekiállt egy merengős original történetet keresni; és kiderült, hogy ott bonsai = On Sai -al :)) (Most jól lebuktattam :D)
Mindenesetre, én ezen a ponton írtam fel képzeletbeli palatáblámra, hogy nini, még egy volt ficíró, akiből valódi író lett, hát figyeljünk majd reá.

 Nem is nagyon kellett gondolkoznom tehát tavaly, amikor megláttam a könyvtárban Scar regényét, amiről eléggé lelkendezős értékelést írtam a molyra. http://moly.hu/ertekelesek/1460438
Lusta leszek bemásolni, hosszú is, ellenben sikerült akkor szóba elegyednem Beával, aki elárulta, hogy épp a folytatást, Lucyt írta. 
(Ez a moly egyik legeslegszimpatikusabb része, hogy lehet fangirlködni az írókkal :D )

Sajnos éreztem én már, a Scar után, hogy a rajongás fájdalmas lesz nekem -pénzügyileg mindenképpen. Mert bár a már sokat emlegetett Scar jóval komolyabb, érettebb mű, Calderon kis ujjgyakorlat előtte, de nálam az újraolvasós, szétröhögöm rajta magam kategória lett. Még úgy is, hogy (innen az értékelés) ehhez a könyvhöz minden feminizmust hátra kell szorítani magában a női olvasónak, mert bizony Calderon mindaz, amitől az anyák védenék a lányaikat. Nem egyszerűen szélhámos, hanem SVINDLER, így csupa nagybetűvel. Sármos, színjátékos, sajnos eszes, és még szamuráj is; szóval, elkerülendő. 
Engem végtelenül lenyűgözött az az ügyes módszer, ahogy Bea végigvezette az útján, ahogyan rászedett mindenkit :) Felkerül a kívánságlistára a könyv, mert itt is bámulatos a sok politikai csűrés csavarás, de a csöppet hálivúdi szerelmi szálért jár egy fél csillag levonás.
Calderon második részében meg még tovább bonyolódnak a szálak, egy transzcendens elemmel bővül Taina és a kapitány kapcsolata. Noha meglehetősen sokan szidják a molyon, nekem tetszik ez a Zorach féle bűbáj; megfűszerezi a mesét, mint Harry Potter esetében a mágia működése, vagy a Star Warsnál a jedi erő. Számomra izgalmas volt a sok politikai csatározás is, egyszerűen beleszerettem Oregon admirális keresetlen módszereibe, de főleg Matteo Ferrero grófon röhögtem torkom szakadtából. 
"Matteo gróf is odasompolygott,most éppen ciklámenrózsaszín ruhában és „cukirózsaszín" körmökkel. Nehéz volt elhinni,hogy a férfi hetero, Oregon szemét vonzotta a tömzsi fehér kéz ezernyi gyűrűvel és a színes körmökkel. 

– A körmömet nézi? Ez most nem hordoz semmiféle üzenetet. Terra tábornokkal volt megbeszélésem. Tudja homofób a drága,így aztán a kedvéért mindig kiteszek magamért."

 Még egy apróság, amit még nem dicsértem, de muszáj, az Taina sorsfeladata. Tulajdonképpen elég sokféle akadály ki lehet találni hős és hősnő közzé, de ez a tradicionális nevelés, japán szemlélet ad egyfajta feminista élt a második résznek. Habár rejtetten hordoz ilyet mindegyik lány élete, legyen az nemes Fay csemete, vagy Ferrero lány; mindegyik másképpen feszít az aranykalitkába zárva.
Valószínűleg mindannyiunknak ismerős az élmény:
"Anyád, gondolta Taina összeszorított szájjal, és emlékeztette magát, hogy ő most szélben susogó nád. Még négy napig legalább."

Melyik nő, lány nem élte ezt az érzést át, legalább egyszer az életben?

 Összefoglalva: Köszöntem, ÉLMÉNY volt, nagybetűs, ötcsillagos, ajánlós, nagyon szeretős, fangirlködős, újraolvasós kategória :))



2015. február 9., hétfő

Megint Hétfő - No.3 J. K. Rowling: The Tales of Beedle the Bard





Szerintem nincs az a Potterhead a Földön, akinek különösebben el kellene magyarázni, hogy mennyire különleges ez a vékony kis könyv, milyen varázslatos titkok bújnak a sorai között. :) Igazi mestermű JKR-től, körülbelül 5-6x olvastam már el, két nyelven is megvan itthon.

Fantasztikus élmény egy kötetben tapasztalni, most aztán tényleg sűrítve, a lényeget mutatva, JKR bölcsességét (mesék) és humorérzékét (Dumbledore kommentjei: "A fenti levélváltást követően Mr. Malfoy – nem kis kitartással – azon kezdett el fáradozni, hogy ne legyek többé igazgató a Roxfortban; jómagam pedig – hasonló kitartással – azon, hogy ő ne legyen többé Voldemort nagyúr legkedvesebb halálfalója." ).


Ráadásul vérbeli Potterheadként nem kevés időt tölt el az ember nüanszok, nyomok után kutatva, amik a hét kötetet kiegészítik. Legnyilvánvalóbban persze a Három fivér története, de mind a szökőkúthoz fűzött Dumbledore-i hozzászólás, mind a Szépség és Szörnyeteg feldolgozás horrorisztikus szőrös szíve megragadt bennem, már elsőre jókat derültem, csodálkoztam Jo leleményein. „Csak akkor bolygasd a legmélyebb titkokat – az élet forrását, az egyén létének lényegét –, ha készen állsz vállalni a legszörnyűbb következményeket” – megjegyzés kifejezetten jól jött volna Voldemortnak, bár már későn.
Egy-egy idézethez akár a HP hét kötetéből több szereplőt is lehetne társítani, pontosan ezért is ez az egyik kedvencem: "Nincs olyan ember a világon, legyen bár férfi, nő, varázzsal bíró vagy varázstalan személy, aki élete során ne szenvedne el testi, mentális vagy érzelmi traumákat. Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk."
Jo bölcsessége lenyűgöző, egyszerű, de időtlen.




Megjegyzés: a filmbéli poén alkonyatkor-éjfélkor szintén felülmúlhatatlan :D

"De hát melyikünk mutatkozna olyan bölcsnek, mint a legifjabb fivér, ha választhatna a Halál ajándékai közül? A hatalom vágya mágusokat és muglikat egyaránt kísért; hányan tudnánk ellenállni a Végzet Pálcája csábításának? Akad-e ember, aki egy szeretett személy elvesztése után ne vágyna a Feltámadás Kövére? Még én, Albus Dumbledore is a láthatatlanná tévő köpenyről mondanék le legkönnyebben, s ebből kitűnik, hogy hiába állok jól ész dolgában, épp olyan sült bolond vagyok, mint bárki más."

2015. február 2., hétfő

Megint Hétfő - No.3 Tetovált lány

"Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt."


Én nem szoktam könyv alapú filmeket nézni, igaz, tévézni sem nagyon. A feldolgozásokkal általában úgy járok, hogy nagyon kevésnek, vázlatosnak érzem őket, az eredeti könyvhöz képest. Itt ráadásul 574 oldal a regény rövidebb kiadása, amit tutira nem lehet egy kétórás moziba belesűríteni.
(Nem véletlen az sem, hogy itt már két változat is van, egy 2009-es svéd és egy 2012-es amerikai feldolgozás.)

Spoiler!!!

A könyv többszálú, három fő vonala van.
Van a rejtély, Vanger család elveszett unokahúgának esete, amit a két főszereplő, Mikael Blomkvist újságíró és Lisbeth Salander hacker-hírszerző együtt nyomoz ki.
De mindkettőjüknek vannak saját titkaik, dolgaik is; Lisbeth a gyámjával, egy meglehetősen gusztustalan ügyvéddel szenved; míg Mikael élete fő műve egy iparmágnás leleplezése.
Valószínűleg a túl sok történeti eseménysortól, bonyolult a könyv, még egy gyakorlott olvasónak is. Vannak részek, amik szó szerint unalmasak, szárazak, szerintem kevés embert érdekelnek a gazdasági bűncselekmények. Máskor viszont a legapróbb részletekbe menően leírja egy-egy erőszakos tett, számtalan nemi erőszak, bántalmazás megtörténtét; gyomor kell a regényhez, mégpedig NAGYON erős.
Mivel az író, Stieg Larsson eredeti foglalkozása újságíró, ez látszik a könyv stilisztikáján; a nyelv gyakran túl száraz, nem hétköznapi, inkább szakszerűnek mondanám.
Nagyon sok információt tett bele a regénybe, az egyes részeket összekötő fedéllapon a svéd nőket érintő erőszakos cselekedetekkel kapcsolatos statisztikák olvashatóak. De megemlíti a könyv azt a problémát is, hogy mennyien kerülnek gyámság alá, ami gúzsba köti életüket, miközben a hivatalos szervek a visszaéléseknek max 5 százalékáról kapnak feljelentést.



Összességében azt mondanám, hogy nem volt rossz könyv, megérdemel egy erős négyest, de erőt kell gyűjtenem a következő részhez :) Önmagában a lebegtetett szerelmi háromszög fél csillag levonást érdemel!
Egy jó tanács: tessék türelmesnek lenni, az eleje nagyon lassú, az első 50-80 oldal csak a szereplők bemutatása. Utána viszont sokszor kell kapkodni a fejeket, mert elég akció dús a történet.

Lisbeth <3
"– Na és mikor van a születésnapod? 
– Walpurgis-éj, április 30. – felelte Lisbeth – elég jól illik rám, nem? Olyankor seprűnyelet kapok a lábam közé, és úgy röpködök mindenfelé."
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)