2019. augusztus 30., péntek

Témázunk: Borítófrász a köbön

Forrás

Nagyon megörültem Pupilla havi körbeposzt megkeresésének, mert a borítómustra annyira, de annyira jó téma! Még sosem írtam ugyanis ilyen tematikus posztot, tehát most nekem is össze kellett szednem az összes, eddig felgyűlt frusztrációmat. Bocsi, nem bocsi, ez bizony időnként, részelemeiben egy paprikás bejegyzés lesz! ;)

Elég sokrétű volt az eredeti témakiírás, kreatívkodással egybekötött poszt is szóba került, de az is, hogy válassz 5 tetszőleges könyvet, aminek más borítót képzelnél el! Vagy "mutasd meg melyik könyvnek csináltak magyarul jobb borítót az eredetinél! Vagy fordítva, hol lett volna jobb megtartani az eredetit, és miért. :)"
Tehát a lehetőségek száma szerencsére végtelen, és bár párhuzamosan írjuk, nem tudom, hogy végül ki-melyik verziót fogja választani.
Ezért úgy döntöttem, hogy saját fejem után megyek, és mutatok a saját könyvespolcomról, olvasmányaim közül pozitív és negatív példát is.



Kit leptem meg azzal, hogy Harry Potterrel indítunk? Mert akit igen, ő még nem ismer engem alaposan! :D



Viccen kívül, a felső képen az eredeti felnőtt kiadása, a magyar fordítás és a francia változat látható. Az alsóbb képen a német kiadás gerincét fotóztam le a Kőbányai Fszek könyvtárban.
Az eredeti az én tulajdonom, direkt választottam ezt a puritán verziót. A színes borítólap alatt egyszerű fekete vászonkötésűek a könyvek, és azért ilyenek, mert még őrzöm apám 40 éves Három testőr sorozatát, ami szintén csak narancssárga, barna vászonkötésű, keménypapír borítású részekből áll, és kibírt vagy 5 költözést.
Amikor Fanninak megvettem a sorozatot magyarul, még nem volt papírkötéses verzió, habár annak nagyon szép az illusztrációja, szebb, mint Mary GrandPré rajzai.

Nagy Kincső designja
De mint tapasztalatból tudjuk, egyfelől a legegyszerűbb design a legjobb, Nagy Kincsőé, másfelől még számíthatunk szerintem 5-10 évenként új illusztrációkra a HP háza táján, szóval lehet, hogy egyszer vagyonokat fog érni egy-egy első kiadású Mary GrandPré :D
Még akkor is, ha borzalmas feje van rajta minden figurának, mármint az első három részen. Hermione kifejezetten fura arcú.


Ha már szóba hoztam a Három testőrt, én úgy vettem észre, hogy valahogy két véglet a borítók között, a nagyon minimalista stílustól a közhelyek, sablonok használatáig.
A harminc hazai kiadás közül csak tizenhatszor sikerült rátenni a három testőrt és D'Artagnant a borítóra:

Ezt a fantasztikus változatosságot, ami a bal oldali illusztrációkon van! :P
Még a filmes változat a legegyedibb, de persze azt is sikerült felül, vagy alul múlni, ez nézőpont kérdése, a fura, általam nem igazán értett verziókkal:

Ez egy ilyen talányos montázs, 1984-ből. Lehet, hogy az évszám zavarta össze az illusztrátort?



Ha most jól látom, akkor ezen a verzión valakit baltával felnégyelnek?!?
Camelot a csatorna túloldalán van, kérem alássan!


Ha pedig már Angliában járunk, akkor szót kell ejtenünk az idei év két nagy meglepetéséről. Én is az egyik voltam, aki sírt-rítt, mikor kiderült, hogy már csak az új borítóváltozattal adható ki Robert Galbraith, alias J K Rowling álnéven írt sorozata. Őszintén megvallom, nekem már az eddigi részekkel is bőven volt bajom, megőrjít, ha nem képesek egy kiadóban, vagy íróként arra figyelni, hogy ugyanolyan betűtípussal, mérettel, külalakkal szedjenek egy sorozatot.
Jelenleg, pont emiatt, a kivárásos fázisban vagyok, meglátom, hogy hány részes lesz végül a sorozat, és a végén fogom megvenni az egészet, az első három részt meg elajándékozom...

EZ ronda, bárki, bármit is mond:


Az első két kötet címe körül van egy fekete háttér, a harmadiknál semmi :(

Nem egyforma itt sem a gerinc, minek az a kép a harmadik tetejére? 


Hozok pozitív példát is, egyetlen író, ráadásul hazai, hazai kiadónál, egységes külalak:

On Sai könyvek, két különböző sorozat, de milyen gyönyörűek így együtt


Ishiguro könyvek, borítóval, borító nélkül. Passzolnak egymáshoz, átgondolt a design, így kell csinálni!







Ennél a két kötetnél gondolom sokáig dolgozhatott a tervező, közelgett a leadási határidő, és vagy betépett az illető, vagy rémeket álmodott...
Mint az olvasó, ha kézbe veszi eme kiadásokat :D:D


Szegény Agatha Christie hiába Krimikirálynő, igencsak méltatlanul szoktak bánni műveivel. Ugyebár nálunk általában az Európa kiadó adta ki AC néni regényeit, már a hetvenes évektől, és két változattal dolgoztak: vagy teljesen spoileres volt a borító, lelőtte előre a gyilkost, gyilkosság módját; vagy pedig a történethez abszolút hozzá nem illő volt a külalak, mintha, és valószínű, hogy a tervező el se olvasta volna a regényt.
Nem szoktam szóvá tenni, csak ha muszáj, de a  Gyilkosság Mezopotámiában esetében nyilvánvalóan az agyamra ment a dolog.  Louise Leidner, az áldozat, skandináv szőke, és ehhez képest egy vörösesbarna nő van a regényen...
Kétszer is, mert biztosra mentek az Európánál.




Következő szépséget még mindig az Európa követte el, itt a gyilkos módszerét leplezi le a hatásvadász borító:



De mindig van lejjebb, erre kitűnő példa az 1975-ös első kiadás, aminek az tagadhatatlanul előnye, hogy vannak rajta arabok és az áldozat szőke, de ki az a szakállas pasi, pláne a szobalány akart volna lenni a nővér?!?
Anyám borogass, ez valami rettenet ronda lett...



Néha azon is el szoktam gondolkozni, hogy egy-egy kiadóban vajon milyen alapon választják ki a végső nyertes külalakot? vajon hányan nézhetnek meg egy-egy tervet? Mert szerintem, de persze csak szerintem, a több szem többet lát mondás nem akkora butaság.
Bár ebből is van ellenkező példa, Szabó Magda az egyik legolvasottabb magyar író, és mégis rendszeresen ki szoktak akadni a rajongók az újabb Jaffa kiadós életműkiadás részeken. Pedig ahogy elnézem, van ott is egy tematika, a papírborító alatt egységes a külalak, a külső borítóra pedig egy-egy kevésbé ismert SzM fotó kerül:



Végül a legnagyobb felháborodást talán azt szokta okozni az olvasók között, ha van egy regény, annak van többféle filmfeldolgozása, és az egyik, vagy több szereplő arcát ráteszik egy másik, a szerző által világra álmodott történetre borítóként.
Nem csak proofreader, vagyis olvasó szerkesztő kellene a könyvekhez, hanem borító szakértő is, legalább az angol nyelvterülethez.

Jane Austen Értelem és Érzelem regényének főszereplője, Marianne szerepel a harmadik lánytestvér, Charlotte Heywoodról szóló mű borítóján


Ulpius ház kiadóval rengeteg probléma volt, a hihetetlenül igénytelen fordításokhoz, hasonló borítók készültek :P



Sokáig beszélgettünk a friss megjelenések zónában a molyon arról, hogy Madeline Miller rajongói szívesebben látták volna az eredeti borítót a Kirkén. De szépségesek így is, egymás mellett a hazai változatok, színükben is passzolnak egymáshoz.
Engem személy szerint nem szokott zavarni, ha marad az eredeti borító, vagy ha ahhoz közeli színvilágot sikerül alkotni, mert jól be tud illeni a már meglévő kötetekhez.

Ha az itthoni kiadókat nézzük, akkor az Agave, a Szukits és a Gabo szokott előrukkolni olyan új illusztrálásokkal, külalakkal, amik megdobogtatják az olvasók szívét, bár néhol ők is belefutnak egy-két hibába. Julia Quinn könyve kapcsán ment napokig a hozzászólás áradat a molyon, hogy mennyire gáz, ha az eredeti borítón barna a főhősnő, a fordításon meg szőke :D Szerintem is gond, én már a filmes megoldásoknál se díjazom, ha egy barna hősnőt szőke színésznővel játszatnak el.
A kommentek között felmerült, hogy vajon miként lehet borítót tervezni a történet ismerete nélkül, vagy a nélkül, hogy utánanéznének annak, hogy milyen egy-egy eredeti külalak. Csak egy google keresés manapság, és bár érthető, ha van határidő, szerintem is tiszteletlenség hamari, átgondolatlan munkát kiadni a kezünkből. Tiszteletlen, figyelmetlen az íróval és az olvasóval szemben is.
Mert az a nagy helyzet, hogy egy kiadóról kialakított összképhez EZ is hozzátartozik, sőt manapság talán még fontosabb, mint valaha. Ha nem érzi az olvasó, hogy figyelnek rá, akkor könnyen és villámgyorsan át tud pártolni másik kiadó kiadványaihoz, hiszen rengeteg könyv jelenik meg.

De hogy ne csak a szám járjon, alkottam is nektek valamit, mégpedig az első képen megjelölt program segítségével.
5 percbe tellett, és biztosan egyedi, az én kezem :))

Többiek blogbejegyzései:
Pupilla, Dóri, Anett.

Utóvéd, később csatlakozók:
Sister

2019. augusztus 26., hétfő

A hét verse - Váci Mihály – Sugárzás



Váci Mihály – Sugárzás

Az órák lengő kengyelébe 
emelem könnyedén a lábamat, 
nyergébe vesz és elporoszkál vélem 
egy-egy selymes sörényű pillanat.

Döcögő szekerek jönnek el értem, 
s mint részbe mért gabonás zsákokat, 
lomha napok csikorduló keréken 
széthordanak nagy porfelhők alatt.

Úgy fogyok el, mint a folyamkanyarban 
nyárfák alól a vízbeomló hantok, 
a szívverésem omlaszt szakadatlan, 
mint tengerdörej öklözi a partot.

A vágy bennem, mint az uránium, 
csendesen és fénytelenül sugárzik, 
és észrevétlen a semmibe szórja 
a sóvárgástól bomló test molekuláit.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1201105

2019. augusztus 23., péntek

Minden, ami nem könyv Tag


Ó, évek óta nem töltöttem ki book taget, tehát most rákerestem AniTiger blogjára, Hagyjatok!Olvasok!, akiről tudom, hogy szokása ilyesmiket közzétenni. Első olvasásra valahogy egyik könyves kérdezz-felelek se tetszett meg, ez a személyes viszont megmozgatta a fantáziámat :)
A tag Rétától (HaBár, a könyves kocsma) származik eredetileg , olvassátok el az ő kitöltését is!

1. Nevezz meg egy rajzfilmet, amit szeretsz.



Miraculous ladybug - Katicabogár és Fekete Macska kalandjai
Nem tudom, hogy mennyire ismeritek ezt a két lükét, eredetileg 2015-ben indult francia-japán–dél-koreai televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet Thomas Astruc írja és rendezi. 2017-ben kezdődött a világhódításuk, azóta bámulja egyre több gyerek, kamasz és felnőtt a rajzfilmeket, és szurkol, hogy a két főhős, Marinette és Adrien ráébredjenek, hogy szeretik egymást - tök mindegy, hogy éppen a gimiben ülnek egy osztályban, vagy szuperhősjelmezbe bújva megvédik Párizst :)



2. Mi a kedvenc dalod jelenleg?





Gondolom, mindenkit sikerült meglepnem egy újabb ROXETTE számmal :D
tök unalmas vagyok, sorry, ha nem Roxette-et hallgatok, akkor Yoshiki klasszikus zenéjét, azzal csak Breathlesst fárasztanám inkább.
No, ez a szám a 2016-os Good Karma című album egyik slágere, jó kis popdal, fülbemászó, szokás szerint.


3. Mit csinálsz órákon át, ami nem olvasás?





A házimunka gondolom nem számít... 
Van egy online webshop, amivel kínlódok, a leltár utáni ellenőrzést fejeztem ma be. Elég sok bizsunk maradt még, próbálom eladni őket, akár webáruházon, akár Facebookon, vagy akár Teszveszen, más apróhirdetéses oldalon.


A kínlódás szól annak a ténynek, hogy mivel sehol sem szeretnék fizetni, egyesével kell felvinnem a termékeket a különböző rendszerekbe, 120 termékkel, csöppet időigényes meló. A másik meg, hogy minden hirdetési, webshop rendszer más, különböző és nem egyforma adatokat kérnek el, a sorrend meg pláne más. Most két napig azt nyomoztam, hogy mitől sikerült más mennyiséget feltenni a webáruházra, FB boltba és az egyik apróhirdetéses oldalra. Jó játék volt...


4. Mondj valamit, amit szeretsz csinálni, és ami meglepné az olvasóidat.


Szeretek popcornt ennyi olvasás közben :) vagy almát, vagy sajtot. Szeretek Mardekáros lenni. Én is megpattanó Halálfaló lennék.


5. Mi a kedvenc szükségtelenül specifikus dolgod, amit tanulsz?



A legfrissebb Duolingo streakem (folyamatos, mindennapos tanulásom) 172 nap, mondjuk ezzel közelében sem vagyok Breathless 753  napjának. (Még mindig Te vagy az idolom!)

A svédnél nincs semmi elvárásom magammal szemben, szoktam naponta egyszer általános gyakorlást kérni a rendszertől, ha meg kedvem van, akkor megcsinálom egy minileckét. Szórakoztat, hogy elég hasonló nyelv, mint az angol, kivéve a szórendet, meg azt hogy egyeztetni kell a nemeket.
Franciát is nyomatom a baglyos alkalmazással, abból igyekszem legalább napi egy szintet egyesről-kettesre emelni, ott azt beszéltük Fanni nagylányommal, hogy előbb-utóbb kéne letenni egy alapfokút.


6. Mondj valami szokatlan dolgot, amire képes vagy.



Vonzom a hülyéket. Nyilván azért, mert én is különc vagyok, de azért Murphy leszállhatna rólam néha.


7. Mutass valamit, amit tavaly csináltál.

Még régebben kezdtem bele a Pinterest fekete lyukszerű, időnyelő oldalába, amit kisebb-most éppen nagyobb lelkesedéssel használok is.
Valahonnan lett 26 követőm, csak éppen abból van mindig problémám, hogy rám akarnak írni.
No, plíz.


8. Mi a legújabb személyes projekted?





Bár lassan ideje lenne, hogyha a SZAKDOLGOZATRA koncentrálnék, vagy két hete találtam négy befejezetlen fanfictiont a laptopomon.
A probléma, hogy a leghalványabban sem emlékszem, hogy mit akartam kihozni belőlük, de sajnos nem annyira rosszak, hogy kikukázzam őket.
Nemrégiben láttam, valahol a twitteren, hogy az egyik YA szerző is azt kívánta, hogy bárcsak olyan könnyű lenne írni, mint az írásra gondolni.
(nem találom, hogy ki volt, szóval ha tudjátok, jelezzétek nekem!)


9. Mondj valamit, amire gyakran gondolsz!



Énekeljétek velem! :D:D


10. Egy kedvenced.




A svéd és német nyelvű kötetek beszerzése a hosszú távú tervek között van. ;)

11. Az első dolog, ami eszedbe jut.


Az ebéd, mert épp a helyett pötyögök itt. 
De amúgy a jövő heti állásinterjú pörög elég sokat az agyamban, még mindig messze van szerda, meg az, hogy megint lusta voltam értékelést írni.
Idén kicsit elhanyagoltam a blogom, vagy tudja Isten, most kezdek rátalálni egy hitelesebb, nekem jobban tetsző publikálási menetrendre, és nem foglalkozni a kívülről érkező versennyel? ... Fogjuk rá, hogy bölcsebb lettem, és inkább az utóbbi a helyzet :P

Ahogy a nyuszi mondja, az a valóság :))



* utólagos megjegyzés:
ez volt a 700.poszt a blogon! :D JUHÉ!

2019. augusztus 19., hétfő

A hét verse - Nemes Nagy Ágnes: Között



Nemes Nagy Ágnes: Között

A levegő nagy ruhaujjai. 
A levegő, amin szilárdan 
támaszkodik madár s madártan, 
az érvek foszló szélein a szárny, 
egy percnyi ég beláthatatlan 
következményű lombjai, 
az élő pára fái, felkanyarodva 
akár a vágy, a fenti lombba, 
percenként hússzor lélegezni 
a zúzmarás, nagy angyalokat.

És lent a súly. A síkon röghegyek 
nagy, mozdulatlan zökkenései, 
amint feküsznek, térdenállnak 
az ormok és a sziklahátak, 
a földtan szobrai, 
a völgy egy percnyi figyelem-lazulás, 
aztán megint a tömbök és a formák, 
meszes csonttól körvonalig 
kővé gyűrődött azonosság.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1216945

2019. augusztus 16., péntek

Szabó Magda: Az ​élet újrakezdhető



FÜLSZÖVEG:

Mindazok, ​akik szeretik és olvassák Szabó Magda műveit, könnyen hihetnék, hogy mindent vagy majdnem mindent tudnak az írónőről és a világról, amelyben élt és alkotott. Hiszen regényei, novellái lapjain életre kelnek családtagjai, felidéződik gyerekkora és ifjúsága, házassága, a kényszerű hallgatás évei, majd sikerei, amelyek egészen a világhírig repítették. 
Ám Az élet újrakezdhető című, interjúkat és vallomásokat tartalmazó kötetből kitűnik, hogy Szabó Magdának még maradtak megosztani való titkai, mert körülötte és vele „mindig történtek dolgok”, az ő élete „egy kész színdarab”. A neves újságírók, irodalmárok, kritikusok által készített, izgalmas kérdéseket feszegető interjúk hitelesen és érzékletesen rajzolják meg a portréját. Az emberét és az alkotóét, aki mindig azt írta, amit ő tudott, és aki azt hirdette, hogy az írónak soha nem szabad hazudni. Szabó Magda mindig felvállalta önmagát és értékeit. „Nem takarózom, lásson, aki látni akar” – mondta. És habozás nélkül felvállalta azt a nehéz küldetést, amit tehetsége és a környező valóság rótt rá. „Én nem vagyok civil, író vagyok” – vallotta.

Ugyanez a rendíthetetlen elkötelezettség sugárzik a kötet második részébe beválogatott levelekből, amelyeket Szabó Magda az olvasóinak írt. Valamennyi az írás, az irodalmi mű születésének a problematikáját elemzi, azt az egyszerre gyötrelmes és varázslatos folyamatot, míg az „író szóvá váltja önmagát és felismeréseit”. Egyfajta ars poetica ez, bevezetés az alkotás alkímiájába, amelynek egyik alaptétele, hogy nem csak az író választja meg, miről akar írni, a mű is kiválasztja magának az íróját. 

Az élet újrakezdhető című válogatás ékesen bizonyítja, hogy Ágyai Szabó Mária Magdolna Lenke Alexia életében és műveiben is mindvégig megmaradt annak, aki volt. Megmaradt Szabó Magdának.






Gyakran szokott azzal vádolni a külvilág, hogy mennyiségre, túl gyorsan olvasok. Őszintén szólva, nem tehetek a gyorsolvasás ellen semmit, ez vagyok én, viszont Szabó Magda interjúkötetet szándékosan lassabbra vettem, sőt voltak részek, amiket kétszer is elolvastam. 
Ahogy a fülszöveg is említi, a kötet két részre tagolódik, előbb olvashatjuk az interjúkat, tizennégyet, aztán hat rövidebb-hosszabb írói nyílt levelet, választ, olvasói kérdések nyomán. 

A novelláknak, esszéknek, véleményeknek többsége nem hiszem, hogy minden mai, vagy akkori olvasó szívébe utat talál, holott azon túl, hogy az írás, írói lét kérdéseit, módszereit bontogatja, másról is vallomást tesz. Ha kicsit hátrább lép a tisztelt olvasó, és elvonatkoztat, rájöhet arra, hogy Szabó Magda egyet kíván, kívánt minden rajongójának: hogy találjanak maguknak olyan értelmes hobbit, szabadidős elfoglaltságot, amiből talán lehet hivatás, munka is, de amelyikben lélekben ki tudnak teljesedni.
A legizgalmasabb szerintem ezek közül a vallomások közül A hős foglalkozása volt, mikor az olvasó nehezményezte szeretett írójánál, hogy negatív színben tüntette fel az általa is űzött foglalkozást végző hőst… Halkan jegyzem meg, ez még ugyebár az internet és a kommentelő trollok előtti korszak volt, hát akkor is megtalálták a művészt a zaklató kisemberek. 

Az interjúk kapcsán írtam a twitteren, hogy nekem nagyon tetszik a kötet, de egyet biztosan tudok mondani róla: NEM való azoknak, akik nem olvastak még semmit SzM-től, pláne nem olvasták el az összes regényét. Ugyanis szinte minden riport spoileres, mégpedig rettentően sok apróságot árul el egy-egy műről. 
Én világ életemben meg voltam arról győződve, hogy Somos Aranka karaktere Rickl Máriából ered, erre kiderült, hogy dehogy, mert Piroska antitézis szeretett volna lenni!
Aki ezt a fenti mondatot érti, nyilván legalább két Szabó Magda regényt olvasott már, amikben ezek a képzeletbeli vagy valódi alakok szerepeltek, de nem teszem meg azt a szívességet, hogy leírjam ide a talány megfejtését! És Ti se írjátok le ide, csak számítsatok rá, hogy az interjúk olvasása közben ilyesféle kiegészítő információkat fogtok kapni. 
Valamint arra is számítani kell, hogy itt-ott Magdus bizony építette a saját eljövendő múltbéli megítélését is, mert néhol vannak életrajzi adatok, amiket megszépített, vagy amiket a naplóikat olvasva (Nyusziék) kicsit másképpen is lehet értelmezni.

Nekem ez most 4 és fél csillag a lehetséges ötből, szívesen raknám a polcomra is, mert volt benne jó pár idézet, amikor viszketett a kezem, hogy nem húzhatok alá a könyvtári könyvben :)
Az írásról, írói elhivatottságról szóló részeket meg pláne újraolvasnám, bár a blogírás csak hobbi, de voltak mondatok, amikre csak bólintani tudtam: igen, ilyen élmény alkotni. 

2019. augusztus 12., hétfő

A hét verse - Dsida Jenő: Tündérmenet



Dsida Jenő: Tündérmenet

A tücsök cirregve fölneszel. 
Testem hűs álmokat iszik. 
Apró csillagos éjtündérek 
a szívemet hozzád viszik.

Parányi szekérre fektetik, 
pihék, mohák közé, puhán, 
befödik zsenge nefelejccsel 
s lehelnek rá éjfél után.

Húzzák lassú, nyüzsgő menetben 
szemükben harmat, áhitat – 
csigák s iszonyú nagy füvek közt, 
a sárga holdvilág alatt.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/423682

2019. augusztus 9., péntek

Murakami Haruki: 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy)


FÜLSZÖVEG:


1984 már nem létezik. 1Q84 van. Kicserélődött a levegő, kicserélődött a táj – két hold ragyog az égbolton. Mindenkinek be kell illeszkednie az új világ rendjébe. Mint amikor új vad kerül be a vadonba, és megváltozott szabályok között kell életben maradnia. Murakami legújabb, minden korábbinál grandiózusabb – zenei és matematikai összefüggésekre komponált – trilógiája a világ teljességét igyekszik megragadni, eltörölve a valóság és a misztikum eddig ismert határait. A földi világ és az életek bonyolult hálózata az olvasót sem hagyja érintetlenül, menthetetlenül a könyv légies szövedékű gubójába kerül, egyre azt várva: mikor és miként születhet újjá – a másik világra…
Eredeti megjelenés éve: 2009

https://archive.nytimes.com/www.nytimes.com/interactive/2012/06/01/books/review/03snider.html




Nem nagyon tudtam olvasás után eldönteni, h akarok-e én írni erről a könyvről, illetve annyit tudtam, éreztem, hogy pihenésre van szükségem, nem olvasásra. Ma reggel bejelöltem már a hétvégi olvasmányaimat, de még mindig ott tartok agyilag, hogy az 1Q84 lefárasztott.

Ha jól számoltam, akkor összesen 78 fejezetes a mű, ami három kötetben jelent meg, de ugyanúgy egynek számít, mint például a Gyűrűk ura. Idetettem illusztrációnak ezt a kis poénos rajzot, amin 20 klisé, sablon található, amiket MH szívesen alkalmaz a műveiben, hát az 1Q84-ben ebből 16-ot ellőtt. 

A történet két szálon indul, Aomame (Zöldbab kisasszony) egy bérgyilkos, aki erőszakoskodó férjeket végez ki, míg gyerekkori szerelme Tengo egy egyetemi előkészítőben matekot tanít, szabadidejében pedig ír. A fiatal férfit a szerkesztője, Komacu felkéri, hogy dolgozzon/írjon át egy 17 éves lány által megalkotott regényt, a Légből szőtt gubót.
Aomame és Tengo is, bár már húsz éve nem találkoztak, szeretik egymást, sokszor jár az eszükben a párjuk, és soha nem szerettek bele másokba, még ha szexben bővelkedik is a regény. Egyetlen kézfogás nyomán estek szerelembe, és ez az első kötet tizenharmadik fejezetében derül ki, - MH vagy nem babonás, vagy pont így akarta mágikussá tenni a dolgot.

Még egy igen fontos ponton kapcsolódik a két fiatal élete egymáshoz, Tengóhoz költözik a Légből szőtt gubó kamaszlány szerzője, Fukaeri, míg Aomame azt a feladatot kapja főnökétől, hogy ölje meg Fukaeri szektavezér apját, az Előfutár Vezérét, aki kislányokat erőszakol meg szakrálisan.
A regény csúcspontjánál, felénél megesik a gyilkosság, habár a Vezér mint afféle beavatott, különleges személy már várja Aomamét. Innentől persze az Előfutár szekta emberei üldözik a fiatal nőt, míg Tengo haldokló apját látogatja, illetve egy magánnyomozót kerülget. 



Őszintén megvallom, én untam ezt könyvet már a felétől kezdve, és ha nincs az MH életműplecsni a molyon, ahová utolsó darabként kellett ez a regény, akkor fel is adtam volna, nem biztos, hogy végigolvasom-szenvedem az egészet. Mint írtam már: eszelősen sok a sablon ebben a történetben annak, aki gyakorlott MH olvasó.
A szex is zavaróan sok, nem is az a baj, hogy weird, azaz különös, bizarr, fura, azt megszokja MH-nál egy idő után az olvasó. Hanem most a mennyiség volt több az átlagnál, időnként olyan volt az egész regény, mint egy animizált mangasorozat, egy hentai. Hosszadalmas, véres volt, a szex teljesen céltalan, túlrészletezett és túl mágikus, de volt természetfeletti erő is, kísérteties alakok, rossz arcú emberrablók, bérgyilkosság, gyilkosság is. A két főhős közötti szerelmi szál, az egymás utáni vágyódás is egy animére emlékeztetett engem, azokban szokott ennyi sopánkodás, szenvelgés lenni. 
Nem derül ki a mágikus elemről, "little people", hogy kik ők, mik ők, csak felbukkannak itt-ott, aztán homályba vész a szerepük. Egy idő után már az se érdekelt, hogy összejönnek-e a főhősök, de mindezek mellett van vagy 20-30 szövegrész, amit kiválasztottam idézetnek. 

A legnagyobb poén szerintem azonban az, hogy MH maga adta Tengo szájába erről a műről az ítéletet még a második fejezetben:
"Ami a színvonalat illeti, jó, rá lehet fogni, hogy olykor nem üti meg a mértéket, de ha mondatról mondatra végigolvassuk, visszamarad bennünk valami csendesen kitapintható."

Szóval olyan olvasmány volt, ami után marad az olvasóban hiányérzet bőven.
Semmiképpen NEM ajánlom első MH olvasmánynak! Arra szerintem még mindig A ​színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei vagy Kafka a tengerparton való.


2019. augusztus 5., hétfő

A hét verse - Szabó T. Anna: Orsó



Szabó T. Anna: Orsó 

Pörgök 
a szoknya 
fodra száll, 
tekereg a tér 
selyemfonál, 
hűvösen, fájón tekeredik, 
lihegek, forgok, holtra szorít, 
szédülök, nincs én, nincs, csak a tánc, 
nincs, csak a kötelék, nincs, csak a lánc, 
forgás és pörgés rabja vagyok, 
tekereg a tér és körbeforog, 
a közepe forró széle hideg 
ég jég fordulj 
szédülj szédülj 
nincs soha 
nincs soha 
nincsen 
vége 
sem 
mi 
nek


****

2019. augusztus 1., csütörtök

Havi zárás: ez volt 2019.júliusa, a Harry Potter olvasási maraton hónapja





2017 január hónapjától kezdve írok havi elszámolást a blogra, ez lesz a 30. ilyesféle poszt :))
Sok képet töltöttem le hozzá a telefonomról, olyanokat, amik felkerültek már az instagramra, de újakat is, amiket még nem láttatok.
Ezeket a szénabálákat Örményesen fotóztam, az egy csepp, ezer fős falu, Szolnoktól 38 kilométerre. Hihetetlen, de igaz, rettenetesen el vagyok én is szokva a vidéki léttől, pedig csak 1985 óta élünk Budapesten, eredetileg nyíregyházi a családunk.

Hello, szupercella!



Most lesz az a hónap, amikor nem fogok szabadkozni azért, mert sokat olvastam, hiszen részt vettem az első moly Harry Potter házak olvasási maratonon! Juhé, baromi fárasztó volt.
De most tényleg.
Én bolond, mert más szóval nehéz illetnem önmagam, képes voltam 5 ezer oldalnyi teljesítést bevállalni, mentségemre legyen szólva, a mi (Mardekár) csapatunk volt a legkisebb létszámú, csak 41-en jelentkeztünk!
Mondjuk a verseny végén átlagolás lesz, tehát a Hollóhát a 62 jelentkezéssel lehet, hogy pont pórul jár... No, mindegy, majd frissítem ide a poszt végén az eredményt!

Gyökérszoknyás fa, János-hegy



Ezeket a könyveket olvastam tehát júliusban:

  • Christine Leunens: Cellába zárva
  • Rosie Banks: Hómackók menedéke
  • Katja Pantzar: Sisu és én
  • Péterfy Gergely – Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése
    (innentől indult a maraton!)
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 11.
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 12.
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 13.
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 14.
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 15.
  • Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 16.
  • Takaya Kagami: Seraph of the End 17.
  • Zacher Gábor: A Zacher 2.0
  • Tim Harford: Alkotó rendetlenség
  • Peter Brock: Nelli
  • Patricia Schröder: VarázsBagázs – Banya-bonyodalom
  • Patricia Schröder: VarázsBagázs – Bűbájboszik
  • Patricia Schröder: VarázsBagázs – Szerepcsere
  • Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
  • Grant Cardone: The 10X Rule
  • Mörk Leonóra: Az utolérhetetlen Mr. Yorke
  • Charlie Fletcher: Kőszív
  • Katie Fforde: Recept a szerelemhez
  • Jeff Kinney: Egy ropi naplója – A harmadik kerék
  • Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Pechszéria
  • Katie Fforde: Száz boldog esküvőm
  • Darren Shan: Cirque du Freak  
"Harry, te ugye mindent tudsz a világról. Mondd meg nekem, hogy pontosan mire való a gumikacsa ?"

A twitteren megjegyeztem július 23-án, a 19. könyv olvasása után, hogy már kezdek besokallni a maratontól, és egészen izgalmas, hogy micsoda kis csevej alakult ki a csiripem kapcsán :)

Tény #1: nem mindenkinek való egy olvasási maraton.

Tény #2: én biztosan csak Anitigert, Hagyjatok! Olvasok! bloggerináját hívtam csatlakozni, mert róla tudtam, hogy mardekáros és könyvmoly, és benne van ilyesféle őrültségekben.

Tény #3: ha jövőre lesz HP maraton, akkor igen el fogok gondolkozni azon, hogy vagy nem veszek részt (hazudok, mert fogok); vagy oldalszám vállalása nélkül indulok neki a dolognak.

Tény #4: ebben a maratonra olvasott 23 kötetben sok a csalás, 7 manga van benne és 8 gyerekkönyv, mert az is ért!

Tény #5: semmi más dolgom itthon, a háztartás és a gyerekek mellett, nem dolgozom még, tehát időm mint a tenger.



Az olvasások egy részével az volt a gondom, hogy nem sikerült jó könyveket kiválogatnom a hónapban. 
Bihari Viktória könyve elég megosztó a molyon. Ellentétben sokakkal, nekem semmi bajom a stílussal, igen vicceskedik, mint egy standupos, igen, olyan alpári és fordulatos is. Direkt, le is írja – minden nagyobb színész, aki bohóckodott, közben haldoklik. (Lásd Robin Williams.) 
Az alpáriság jellemzőt meg kicsit túlgondoltnak érzem, ki az, aki nem szokott magában káromkodni, ha valamit elszúr?!? Ne szenteskedjünk már!
Nekem a szennyes kiteregetésével sincs gondom, ez egy fejlődésnapló, személyes, intim, pont azzal hat az olvasóra, hogy ennyire belehív a szövegbe. Nem hiszem, hogy nekem menne az ilyesféle kitárulkozás, de a „mindent, vagy semmit elv” másnál alkalmazása nem zavar. 
Ez is csak egy lehetséges út, módszer, életmód abból a bizonyos ezerféléből, amivel olvasóként találkozik az ember.

Július hónapban két rettentő rossz olvasmányt sikerült kifognom, Mörk Leonóra első regénye nagyon távol áll a mostani történeteitől, Katie Fforde: Recept a szerelemhez főhőse, Zoe Harper pedig simán elindulhat a legbugyutább szereplő díjáért, elég esélyes a győzelemre.
Zacher Gábor könyvéről írtam posztot, azt szívesen ajánlom, valamint klasszak a ropinaplók (különösen a Pechszéria!) és még mindig szerelem Darren Shan vámpírsagája.
Szigorúan Larten Crepsley miatt!

Kiskedvencek titkos élete volt a hónapi mozizás
A hónapban nem vettem fizikálisan könyvet, csak az amazonon kóboroltam (ismét).
Voltak júniusban terveim, hogy miket szeretnék olvasni, hát mit ne mondjak, csak félig sikerültek.
Murakami Harukitól az 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy) című kötetét végre elkezdtem, illetve már olvasom a szépséges és elég sok új információt tartalmazó Szabó Magda interjúkötetet.

Három könyvtári könyvem várakozik a polcon, Fehér Boldizsár: Vak majom, Bauer Barbara: Még ​látlak odafenn és Rainbow Rowell: Fangirl.
Többet nem merek betervezni, mert ha minden igaz, akkor jövő hónapban érkezik két francia nyelvű regény a házhoz. De róluk majd csak augusztusban mesélek :)


About Me

Saját fotó
Könyvtáros, könyvmoly, 3 gyerekes anya.