 |
| Forrás |
Nagyon megörültem Pupilla havi körbeposzt megkeresésének, mert a borítómustra annyira, de annyira jó téma! Még sosem írtam ugyanis ilyen tematikus posztot, tehát most nekem is össze kellett szednem az összes, eddig felgyűlt frusztrációmat. Bocsi, nem bocsi, ez bizony időnként, részelemeiben egy paprikás bejegyzés lesz! ;)
Elég sokrétű volt az eredeti témakiírás, kreatívkodással egybekötött poszt is szóba került, de az is, hogy válassz 5 tetszőleges könyvet, aminek más borítót képzelnél el! Vagy "mutasd meg melyik könyvnek csináltak magyarul jobb borítót az eredetinél! Vagy fordítva, hol lett volna jobb megtartani az eredetit, és miért. :)"
Tehát a lehetőségek száma szerencsére végtelen, és bár párhuzamosan írjuk, nem tudom, hogy végül ki-melyik verziót fogja választani.
Ezért úgy döntöttem, hogy saját fejem után megyek, és mutatok a saját könyvespolcomról, olvasmányaim közül pozitív és negatív példát is.
Kit leptem meg azzal, hogy Harry Potterrel indítunk? Mert akit igen, ő még nem ismer engem alaposan! :D
Viccen kívül, a felső képen az eredeti felnőtt kiadása, a magyar fordítás és a francia változat látható. Az alsóbb képen a német kiadás gerincét fotóztam le a Kőbányai Fszek könyvtárban.
Az eredeti az én tulajdonom, direkt választottam ezt a puritán verziót. A színes borítólap alatt egyszerű fekete vászonkötésűek a könyvek, és azért ilyenek, mert még őrzöm apám 40 éves Három testőr sorozatát, ami szintén csak narancssárga, barna vászonkötésű, keménypapír borítású részekből áll, és kibírt vagy 5 költözést.
Amikor Fanninak megvettem a sorozatot magyarul, még nem volt papírkötéses verzió, habár annak nagyon szép az illusztrációja, szebb, mint Mary GrandPré rajzai.
 |
| Nagy Kincső designja |
Még akkor is, ha borzalmas feje van rajta minden figurának, mármint az első három részen. Hermione kifejezetten fura arcú.
Ha már szóba hoztam a Három testőrt, én úgy vettem észre, hogy valahogy két véglet a borítók között, a nagyon minimalista stílustól a közhelyek, sablonok használatáig.
A harminc hazai kiadás közül csak tizenhatszor sikerült rátenni a három testőrt és D'Artagnant a borítóra:
Ezt a fantasztikus változatosságot, ami a bal oldali illusztrációkon van! :P
Még a filmes változat a legegyedibb, de persze azt is sikerült felül, vagy alul múlni, ez nézőpont kérdése, a fura, általam nem igazán értett verziókkal: |
| Ez egy ilyen talányos montázs, 1984-ből. Lehet, hogy az évszám zavarta össze az illusztrátort? |
 |
| Ha most jól látom, akkor ezen a verzión valakit baltával felnégyelnek?!? |
 |
| Camelot a csatorna túloldalán van, kérem alássan! |
Jelenleg, pont emiatt, a kivárásos fázisban vagyok, meglátom, hogy hány részes lesz végül a sorozat, és a végén fogom megvenni az egészet, az első három részt meg elajándékozom...
EZ ronda, bárki, bármit is mond:
 |
| Az első két kötet címe körül van egy fekete háttér, a harmadiknál semmi :( |
 |
| Nem egyforma itt sem a gerinc, minek az a kép a harmadik tetejére? |
Hozok pozitív példát is, egyetlen író, ráadásul hazai, hazai kiadónál, egységes külalak:
 |
| On Sai könyvek, két különböző sorozat, de milyen gyönyörűek így együtt |
 |
| Ishiguro könyvek, borítóval, borító nélkül. Passzolnak egymáshoz, átgondolt a design, így kell csinálni! |
Ennél a két kötetnél gondolom sokáig dolgozhatott a tervező, közelgett a leadási határidő, és vagy betépett az illető, vagy rémeket álmodott...
Mint az olvasó, ha kézbe veszi eme kiadásokat :D:D
Szegény Agatha Christie hiába Krimikirálynő, igencsak méltatlanul szoktak bánni műveivel. Ugyebár nálunk általában az Európa kiadó adta ki AC néni regényeit, már a hetvenes évektől, és két változattal dolgoztak: vagy teljesen spoileres volt a borító, lelőtte előre a gyilkost, gyilkosság módját; vagy pedig a történethez abszolút hozzá nem illő volt a külalak, mintha, és valószínű, hogy a tervező el se olvasta volna a regényt.
Nem szoktam szóvá tenni, csak ha muszáj, de a Gyilkosság Mezopotámiában esetében nyilvánvalóan az agyamra ment a dolog. Louise Leidner, az áldozat, skandináv szőke, és ehhez képest egy vörösesbarna nő van a regényen...
Kétszer is, mert biztosra mentek az Európánál.
Következő szépséget még mindig az Európa követte el, itt a gyilkos módszerét leplezi le a hatásvadász borító:
De mindig van lejjebb, erre kitűnő példa az 1975-ös első kiadás, aminek az tagadhatatlanul előnye, hogy vannak rajta arabok és az áldozat szőke, de ki az a szakállas pasi, pláne a szobalány akart volna lenni a nővér?!?
Anyám borogass, ez valami rettenet ronda lett...
Néha azon is el szoktam gondolkozni, hogy egy-egy kiadóban vajon milyen alapon választják ki a végső nyertes külalakot? vajon hányan nézhetnek meg egy-egy tervet? Mert szerintem, de persze csak szerintem, a több szem többet lát mondás nem akkora butaság.
Bár ebből is van ellenkező példa, Szabó Magda az egyik legolvasottabb magyar író, és mégis rendszeresen ki szoktak akadni a rajongók az újabb Jaffa kiadós életműkiadás részeken. Pedig ahogy elnézem, van ott is egy tematika, a papírborító alatt egységes a külalak, a külső borítóra pedig egy-egy kevésbé ismert SzM fotó kerül:
Végül a legnagyobb felháborodást talán azt szokta okozni az olvasók között, ha van egy regény, annak van többféle filmfeldolgozása, és az egyik, vagy több szereplő arcát ráteszik egy másik, a szerző által világra álmodott történetre borítóként.
Nem csak proofreader, vagyis olvasó szerkesztő kellene a könyvekhez, hanem borító szakértő is, legalább az angol nyelvterülethez.
 |
| Jane Austen Értelem és Érzelem regényének főszereplője, Marianne szerepel a harmadik lánytestvér, Charlotte Heywoodról szóló mű borítóján |
 |
| Ulpius ház kiadóval rengeteg probléma volt, a hihetetlenül igénytelen fordításokhoz, hasonló borítók készültek :P |
Engem személy szerint nem szokott zavarni, ha marad az eredeti borító, vagy ha ahhoz közeli színvilágot sikerül alkotni, mert jól be tud illeni a már meglévő kötetekhez.
Ha az itthoni kiadókat nézzük, akkor az Agave, a Szukits és a Gabo szokott előrukkolni olyan új illusztrálásokkal, külalakkal, amik megdobogtatják az olvasók szívét, bár néhol ők is belefutnak egy-két hibába. Julia Quinn könyve kapcsán ment napokig a hozzászólás áradat a molyon, hogy mennyire gáz, ha az eredeti borítón barna a főhősnő, a fordításon meg szőke :D Szerintem is gond, én már a filmes megoldásoknál se díjazom, ha egy barna hősnőt szőke színésznővel játszatnak el.
A kommentek között felmerült, hogy vajon miként lehet borítót tervezni a történet ismerete nélkül, vagy a nélkül, hogy utánanéznének annak, hogy milyen egy-egy eredeti külalak. Csak egy google keresés manapság, és bár érthető, ha van határidő, szerintem is tiszteletlenség hamari, átgondolatlan munkát kiadni a kezünkből. Tiszteletlen, figyelmetlen az íróval és az olvasóval szemben is.
Mert az a nagy helyzet, hogy egy kiadóról kialakított összképhez EZ is hozzátartozik, sőt manapság talán még fontosabb, mint valaha. Ha nem érzi az olvasó, hogy figyelnek rá, akkor könnyen és villámgyorsan át tud pártolni másik kiadó kiadványaihoz, hiszen rengeteg könyv jelenik meg.
De hogy ne csak a szám járjon, alkottam is nektek valamit, mégpedig az első képen megjelölt program segítségével.
5 percbe tellett, és biztosan egyedi, az én kezem :))
Utóvéd, később csatlakozók:
Sister
Sister
