Témázunk: Borítófrász a köbön

Forrás

Nagyon megörültem Pupilla havi körbeposzt megkeresésének, mert a borítómustra annyira, de annyira jó téma! Még sosem írtam ugyanis ilyen tematikus posztot, tehát most nekem is össze kellett szednem az összes, eddig felgyűlt frusztrációmat. Bocsi, nem bocsi, ez bizony időnként, részelemeiben egy paprikás bejegyzés lesz! ;)

Elég sokrétű volt az eredeti témakiírás, kreatívkodással egybekötött poszt is szóba került, de az is, hogy válassz 5 tetszőleges könyvet, aminek más borítót képzelnél el! Vagy "mutasd meg melyik könyvnek csináltak magyarul jobb borítót az eredetinél! Vagy fordítva, hol lett volna jobb megtartani az eredetit, és miért. :)"
Tehát a lehetőségek száma szerencsére végtelen, és bár párhuzamosan írjuk, nem tudom, hogy végül ki-melyik verziót fogja választani.
Ezért úgy döntöttem, hogy saját fejem után megyek, és mutatok a saját könyvespolcomról, olvasmányaim közül pozitív és negatív példát is.



Kit leptem meg azzal, hogy Harry Potterrel indítunk? Mert akit igen, ő még nem ismer engem alaposan! :D



Viccen kívül, a felső képen az eredeti felnőtt kiadása, a magyar fordítás és a francia változat látható. Az alsóbb képen a német kiadás gerincét fotóztam le a Kőbányai Fszek könyvtárban.
Az eredeti az én tulajdonom, direkt választottam ezt a puritán verziót. A színes borítólap alatt egyszerű fekete vászonkötésűek a könyvek, és azért ilyenek, mert még őrzöm apám 40 éves Három testőr sorozatát, ami szintén csak narancssárga, barna vászonkötésű, keménypapír borítású részekből áll, és kibírt vagy 5 költözést.
Amikor Fanninak megvettem a sorozatot magyarul, még nem volt papírkötéses verzió, habár annak nagyon szép az illusztrációja, szebb, mint Mary GrandPré rajzai.

Nagy Kincső designja
De mint tapasztalatból tudjuk, egyfelől a legegyszerűbb design a legjobb, Nagy Kincsőé, másfelől még számíthatunk szerintem 5-10 évenként új illusztrációkra a HP háza táján, szóval lehet, hogy egyszer vagyonokat fog érni egy-egy első kiadású Mary GrandPré :D
Még akkor is, ha borzalmas feje van rajta minden figurának, mármint az első három részen. Hermione kifejezetten fura arcú.


Ha már szóba hoztam a Három testőrt, én úgy vettem észre, hogy valahogy két véglet a borítók között, a nagyon minimalista stílustól a közhelyek, sablonok használatáig.
A harminc hazai kiadás közül csak tizenhatszor sikerült rátenni a három testőrt és D'Artagnant a borítóra:

Ezt a fantasztikus változatosságot, ami a bal oldali illusztrációkon van! :P
Még a filmes változat a legegyedibb, de persze azt is sikerült felül, vagy alul múlni, ez nézőpont kérdése, a fura, általam nem igazán értett verziókkal:

Ez egy ilyen talányos montázs, 1984-ből. Lehet, hogy az évszám zavarta össze az illusztrátort?



Ha most jól látom, akkor ezen a verzión valakit baltával felnégyelnek?!?
Camelot a csatorna túloldalán van, kérem alássan!


Ha pedig már Angliában járunk, akkor szót kell ejtenünk az idei év két nagy meglepetéséről. Én is az egyik voltam, aki sírt-rítt, mikor kiderült, hogy már csak az új borítóváltozattal adható ki Robert Galbraith, alias J K Rowling álnéven írt sorozata. Őszintén megvallom, nekem már az eddigi részekkel is bőven volt bajom, megőrjít, ha nem képesek egy kiadóban, vagy íróként arra figyelni, hogy ugyanolyan betűtípussal, mérettel, külalakkal szedjenek egy sorozatot.
Jelenleg, pont emiatt, a kivárásos fázisban vagyok, meglátom, hogy hány részes lesz végül a sorozat, és a végén fogom megvenni az egészet, az első három részt meg elajándékozom...

EZ ronda, bárki, bármit is mond:


Az első két kötet címe körül van egy fekete háttér, a harmadiknál semmi :(

Nem egyforma itt sem a gerinc, minek az a kép a harmadik tetejére? 


Hozok pozitív példát is, egyetlen író, ráadásul hazai, hazai kiadónál, egységes külalak:

On Sai könyvek, két különböző sorozat, de milyen gyönyörűek így együtt


Ishiguro könyvek, borítóval, borító nélkül. Passzolnak egymáshoz, átgondolt a design, így kell csinálni!







Ennél a két kötetnél gondolom sokáig dolgozhatott a tervező, közelgett a leadási határidő, és vagy betépett az illető, vagy rémeket álmodott...
Mint az olvasó, ha kézbe veszi eme kiadásokat :D:D


Szegény Agatha Christie hiába Krimikirálynő, igencsak méltatlanul szoktak bánni műveivel. Ugyebár nálunk általában az Európa kiadó adta ki AC néni regényeit, már a hetvenes évektől, és két változattal dolgoztak: vagy teljesen spoileres volt a borító, lelőtte előre a gyilkost, gyilkosság módját; vagy pedig a történethez abszolút hozzá nem illő volt a külalak, mintha, és valószínű, hogy a tervező el se olvasta volna a regényt.
Nem szoktam szóvá tenni, csak ha muszáj, de a  Gyilkosság Mezopotámiában esetében nyilvánvalóan az agyamra ment a dolog.  Louise Leidner, az áldozat, skandináv szőke, és ehhez képest egy vörösesbarna nő van a regényen...
Kétszer is, mert biztosra mentek az Európánál.




Következő szépséget még mindig az Európa követte el, itt a gyilkos módszerét leplezi le a hatásvadász borító:



De mindig van lejjebb, erre kitűnő példa az 1975-ös első kiadás, aminek az tagadhatatlanul előnye, hogy vannak rajta arabok és az áldozat szőke, de ki az a szakállas pasi, pláne a szobalány akart volna lenni a nővér?!?
Anyám borogass, ez valami rettenet ronda lett...



Néha azon is el szoktam gondolkozni, hogy egy-egy kiadóban vajon milyen alapon választják ki a végső nyertes külalakot? vajon hányan nézhetnek meg egy-egy tervet? Mert szerintem, de persze csak szerintem, a több szem többet lát mondás nem akkora butaság.
Bár ebből is van ellenkező példa, Szabó Magda az egyik legolvasottabb magyar író, és mégis rendszeresen ki szoktak akadni a rajongók az újabb Jaffa kiadós életműkiadás részeken. Pedig ahogy elnézem, van ott is egy tematika, a papírborító alatt egységes a külalak, a külső borítóra pedig egy-egy kevésbé ismert SzM fotó kerül:



Végül a legnagyobb felháborodást talán azt szokta okozni az olvasók között, ha van egy regény, annak van többféle filmfeldolgozása, és az egyik, vagy több szereplő arcát ráteszik egy másik, a szerző által világra álmodott történetre borítóként.
Nem csak proofreader, vagyis olvasó szerkesztő kellene a könyvekhez, hanem borító szakértő is, legalább az angol nyelvterülethez.

Jane Austen Értelem és Érzelem regényének főszereplője, Marianne szerepel a harmadik lánytestvér, Charlotte Heywoodról szóló mű borítóján


Ulpius ház kiadóval rengeteg probléma volt, a hihetetlenül igénytelen fordításokhoz, hasonló borítók készültek :P



Sokáig beszélgettünk a friss megjelenések zónában a molyon arról, hogy Madeline Miller rajongói szívesebben látták volna az eredeti borítót a Kirkén. De szépségesek így is, egymás mellett a hazai változatok, színükben is passzolnak egymáshoz.
Engem személy szerint nem szokott zavarni, ha marad az eredeti borító, vagy ha ahhoz közeli színvilágot sikerül alkotni, mert jól be tud illeni a már meglévő kötetekhez.

Ha az itthoni kiadókat nézzük, akkor az Agave, a Szukits és a Gabo szokott előrukkolni olyan új illusztrálásokkal, külalakkal, amik megdobogtatják az olvasók szívét, bár néhol ők is belefutnak egy-két hibába. Julia Quinn könyve kapcsán ment napokig a hozzászólás áradat a molyon, hogy mennyire gáz, ha az eredeti borítón barna a főhősnő, a fordításon meg szőke :D Szerintem is gond, én már a filmes megoldásoknál se díjazom, ha egy barna hősnőt szőke színésznővel játszatnak el.
A kommentek között felmerült, hogy vajon miként lehet borítót tervezni a történet ismerete nélkül, vagy a nélkül, hogy utánanéznének annak, hogy milyen egy-egy eredeti külalak. Csak egy google keresés manapság, és bár érthető, ha van határidő, szerintem is tiszteletlenség hamari, átgondolatlan munkát kiadni a kezünkből. Tiszteletlen, figyelmetlen az íróval és az olvasóval szemben is.
Mert az a nagy helyzet, hogy egy kiadóról kialakított összképhez EZ is hozzátartozik, sőt manapság talán még fontosabb, mint valaha. Ha nem érzi az olvasó, hogy figyelnek rá, akkor könnyen és villámgyorsan át tud pártolni másik kiadó kiadványaihoz, hiszen rengeteg könyv jelenik meg.

De hogy ne csak a szám járjon, alkottam is nektek valamit, mégpedig az első képen megjelölt program segítségével.
5 percbe tellett, és biztosan egyedi, az én kezem :))

Többiek blogbejegyzései:
Pupilla, Dóri, Anett.

Utóvéd, később csatlakozók:
Sister

Megjegyzések

  1. Jesszus, nem is tudtam, hogy az ULPIUS ilyen ocsmány borítóval is kiadott Austen regényt. Nekem a fehér változat nagy kedvencem, de amúgy néhány borító (főleg a régebbiek pl AC) olyan, mintha tényleg betépve készítették. Meg mindent rábasztak, szó szerint hátha majd valami kisül belőle. De miért???? Régen nem volt az embereknek szép érzéke? Vagy inkább ez volt a trend gondolom. Nekem a MM könyvei nagyon tetszenek külalakban, pont ezért vettem meg az Akhilleusz dalát, remélem belül is jó lesz és nem kell csalódnom. Amúgy szerintem a HP az amihez a legtöbb borítót tervezték, és amit a legtöbbször adtak ki más borítóval. Mondjuk ez pont nem zavar, de én speciel azért nem veszek meg újra egy sorozatot mert új borítót kapott. Erről is írhattam volna, de majd next time. Van még ebben a témában sok potenciál!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, igen, szerintem borítók kapcsán rengeteg mondanivaló felgyűlik mindenkiben, pont azért, amit Te is kérdeztél a twitteren. Számít a borító, az is eladja a könyvet + a fülszöveg mellett az a legnagyobb csali!
      Ulpiusos JA borítók nagyon szépségesek voltak, ott Loósz Vera fordítása volt katasztrofális annak, aki olvasta az eredetit, meg a Szenczi-félét.

      Törlés
  2. Hú ez a német HP nagyon szép, most láttam először! :) Jó a címlap is, lecsekkoltam molyon. Nekem amúgy az új puhakötéses verziók nem tetszenek :S Olyan fura a borító tapintása - meg hát az első kiadáson nőttem fel, nekem az az igazi.
    AC - Helikon sorozat tetszik nekem, de ez a kutyás :O
    Ulpiusnak volt jó húzása is - Anett mutatott erre példát, meg nekem ezek a minimalista borítók tetszettek tőlük: https://moly.hu/polcok/nomoco-boritoi
    Jó ez az sk borító - meg a tervez, ezt sem ismertem!

    VálaszTörlés
  3. Hát informatikus könyvtárosok vagyok, nem? gugliztam egy kicsit angolul, úgy mindig nagyobb a merítés.
    HP német valami hihetetlenül csodás, ráadásul keményborítós! nem szerettem én se a puhaborítós, több száz oldalas könyveket, elsőnek a HP6 csak olyanban volt a Libriben angolul, már egy olvasás után tört a gerince. *meh*

    VálaszTörlés
  4. Az a jó, hogy végső soron ilyen sokféleképpen közelítjük meg a témát. ;) A kreatívkodós feladat alól kibúvót jelenthet a többi kérdés, felvetés, és akkor máris van miről írni a témában - mert hát persze hogy mindig van miről írni a témában! ;) (még mindig van, a borítók kimeríthetetlenek! :D)
    A Három testőrös retteneteknél nem is tudom melyik a legrosszabb, borzasztóak! :O
    A legutolsó Gyilkosság Mezopotámiában kötet nekem is ebben a rém ronda kiadásban volt meg, már nem is tudom mi lett vele, lehet hogy már nincs is meg (nem kár érte!) Tényleg nem sok jó akadt a régebbi AC borítók közt, de a legújabb kiadások nekem eléggé tetszenek.
    Ez a lila rózsás, angyalkás Ulpi Értelem és érzelem :"D Hát szakadok!
    Nahát, ezt a szót hogy "hamari" még sosem hallottam. Ma is tanultam valamit. :)
    Tök jó poszt lett, és örülök, hogy terveztél is valamit! ;)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :DD Jaj, hát az Ulpius mindenkinek a szíve csücske, ahogy látom. Biztos vagyok abban, hogy trehány borítók, igénytelen fordítások sokkal hozzájárultak a kiadó csődjéhez.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse - József Attila: Rejtelmek

Madeline Miller: Akhilleusz ​dala