Murakami Haruki: 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy)


FÜLSZÖVEG:


1984 már nem létezik. 1Q84 van. Kicserélődött a levegő, kicserélődött a táj – két hold ragyog az égbolton. Mindenkinek be kell illeszkednie az új világ rendjébe. Mint amikor új vad kerül be a vadonba, és megváltozott szabályok között kell életben maradnia. Murakami legújabb, minden korábbinál grandiózusabb – zenei és matematikai összefüggésekre komponált – trilógiája a világ teljességét igyekszik megragadni, eltörölve a valóság és a misztikum eddig ismert határait. A földi világ és az életek bonyolult hálózata az olvasót sem hagyja érintetlenül, menthetetlenül a könyv légies szövedékű gubójába kerül, egyre azt várva: mikor és miként születhet újjá – a másik világra…
Eredeti megjelenés éve: 2009

https://archive.nytimes.com/www.nytimes.com/interactive/2012/06/01/books/review/03snider.html




Nem nagyon tudtam olvasás után eldönteni, h akarok-e én írni erről a könyvről, illetve annyit tudtam, éreztem, hogy pihenésre van szükségem, nem olvasásra. Ma reggel bejelöltem már a hétvégi olvasmányaimat, de még mindig ott tartok agyilag, hogy az 1Q84 lefárasztott.

Ha jól számoltam, akkor összesen 78 fejezetes a mű, ami három kötetben jelent meg, de ugyanúgy egynek számít, mint például a Gyűrűk ura. Idetettem illusztrációnak ezt a kis poénos rajzot, amin 20 klisé, sablon található, amiket MH szívesen alkalmaz a műveiben, hát az 1Q84-ben ebből 16-ot ellőtt. 

A történet két szálon indul, Aomame (Zöldbab kisasszony) egy bérgyilkos, aki erőszakoskodó férjeket végez ki, míg gyerekkori szerelme Tengo egy egyetemi előkészítőben matekot tanít, szabadidejében pedig ír. A fiatal férfit a szerkesztője, Komacu felkéri, hogy dolgozzon/írjon át egy 17 éves lány által megalkotott regényt, a Légből szőtt gubót.
Aomame és Tengo is, bár már húsz éve nem találkoztak, szeretik egymást, sokszor jár az eszükben a párjuk, és soha nem szerettek bele másokba, még ha szexben bővelkedik is a regény. Egyetlen kézfogás nyomán estek szerelembe, és ez az első kötet tizenharmadik fejezetében derül ki, - MH vagy nem babonás, vagy pont így akarta mágikussá tenni a dolgot.

Még egy igen fontos ponton kapcsolódik a két fiatal élete egymáshoz, Tengóhoz költözik a Légből szőtt gubó kamaszlány szerzője, Fukaeri, míg Aomame azt a feladatot kapja főnökétől, hogy ölje meg Fukaeri szektavezér apját, az Előfutár Vezérét, aki kislányokat erőszakol meg szakrálisan.
A regény csúcspontjánál, felénél megesik a gyilkosság, habár a Vezér mint afféle beavatott, különleges személy már várja Aomamét. Innentől persze az Előfutár szekta emberei üldözik a fiatal nőt, míg Tengo haldokló apját látogatja, illetve egy magánnyomozót kerülget. 



Őszintén megvallom, én untam ezt könyvet már a felétől kezdve, és ha nincs az MH életműplecsni a molyon, ahová utolsó darabként kellett ez a regény, akkor fel is adtam volna, nem biztos, hogy végigolvasom-szenvedem az egészet. Mint írtam már: eszelősen sok a sablon ebben a történetben annak, aki gyakorlott MH olvasó.
A szex is zavaróan sok, nem is az a baj, hogy weird, azaz különös, bizarr, fura, azt megszokja MH-nál egy idő után az olvasó. Hanem most a mennyiség volt több az átlagnál, időnként olyan volt az egész regény, mint egy animizált mangasorozat, egy hentai. Hosszadalmas, véres volt, a szex teljesen céltalan, túlrészletezett és túl mágikus, de volt természetfeletti erő is, kísérteties alakok, rossz arcú emberrablók, bérgyilkosság, gyilkosság is. A két főhős közötti szerelmi szál, az egymás utáni vágyódás is egy animére emlékeztetett engem, azokban szokott ennyi sopánkodás, szenvelgés lenni. 
Nem derül ki a mágikus elemről, "little people", hogy kik ők, mik ők, csak felbukkannak itt-ott, aztán homályba vész a szerepük. Egy idő után már az se érdekelt, hogy összejönnek-e a főhősök, de mindezek mellett van vagy 20-30 szövegrész, amit kiválasztottam idézetnek. 

A legnagyobb poén szerintem azonban az, hogy MH maga adta Tengo szájába erről a műről az ítéletet még a második fejezetben:
"Ami a színvonalat illeti, jó, rá lehet fogni, hogy olykor nem üti meg a mértéket, de ha mondatról mondatra végigolvassuk, visszamarad bennünk valami csendesen kitapintható."

Szóval olyan olvasmány volt, ami után marad az olvasóban hiányérzet bőven.
Semmiképpen NEM ajánlom első MH olvasmánynak! Arra szerintem még mindig A ​színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei vagy Kafka a tengerparton való.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Varró Dani: SMS-VERSEK