MARIANN KÖNYVTÁRA

Fülszöveg: Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni. Eredeti mű: Tommy Wallach: Thanks for the Trouble Eredeti megjelenés éve: 2016 Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/tommy-wallach-kosz-hogy Jobb későn, mintsem soha, végre én is időben elolvastam a Mini könyvklub havi olvasmányát, sőt billentyűzetet is ragadtam az élmény hatására. Szoktam kerülni olvasás előtt a spoilereket, értékeléseket, viszont utólag szívesen bogarászom a véleményeket, és most se bántam meg, hogy a többi könyvklub tag élmény összefoglalóit átolvassam. Nektek is ajánlom, mert tényleg hihetetlen, hogy ugyanaz a történet me

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.  Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam  a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban  zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,  csak forgolódtam dühösen az ágyon,  nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,  százig olvasva s mérges altatókkal. Az, amit irtam, lázasan meredt rám.  Izgatta szívem negyven cigarettám.  Meg más egyéb is. A fekete. Minden.  Hát fölkelek, nem bánom az egészet,  sétálgatok szobámba le- föl, ingben,  köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombeli mézek s amint botorkálok itt, mint részeg,  az ablakon kinézek. Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?  Te ismered a házam s ha emlékezni tudsz a a hálószobámra, azt is tudhatod,  milyen szegényes, elhagyott  ilyenkor innen a Logodi-utca,  ahol lakom. Tárt otthonokba látsz az ablakon.  Az emberek feldöntve és vakon  vízszintesen feküsznek s megforduló szemük kancsítva néz szét  ködébe csalfán c

Fülszöveg: Amikor már azt hitték, hogy sikerült megmenteni a világot…  – Na, megölöd? – kérdezte Kean.  – Meg – bólintott Skrupulus. Kicsit habozott, aztán elővette a fegyverét a kabátja mélyéről. – Sajnálom, Valkiria – mondta.  – Ne szólj hozzám – vágta rá Valkiria. – Csak tedd, amit tenned kell.  Valkiria széttárta a kabátját, Skrupulus pedig a mellkasának szegezte a pisztolyt.  – Bocsáss meg, kérlek – sóhajtott Skrupulus, majd meghúzta a ravaszt. Valkiria és Skrupulus azt hitték, hogy a világ végre egy biztonságos hely, de aztán megtudják, hogy a rettegett sorozatgyilkos, Vindictus Báró kiszabadult a börtönből. Írországot ellepik a vérszívók, egyre több a halott, ráadásul kiderül, hogy mindenki Valkiriát akarja eltenni láb alól. A nyomozópárosra életük legnagyobb kalandja vár, de azt egyikük sem sejti, hogy a legnagyobb veszély a közvetlen környezetükben fenyegeti őket… Vannak könyvek, amik esetében elolvasom az első részt, és úgy döntök, hogy a

[SZÜRKÜLET] Ez éles, tiszta szürkület való nekem. A távolban tar ágak szerkezetei tartják keccsel az üres levegőt. A tárgy-egyén mind elválik a többitől, magába mélyed és talán megsemmisül. Ki tudja? Válaszolna erre ösztönöm, de mint az eb, melyet gazdája megszidott s kedvetlenül borong a rideg udvaron s ha idegen jő, rávonít, de nem beszél, olyan most ő. Mihez foghatnék nélküle? Csak egy bizonyos itt – az, ami tévedés. Még jó, hogy vannak jambusok és van mibe beléfogóznom. – Járni gyermek így tanul. Hisz gyermek is csupán azért nem lehetek, mert túlnyügös volnék, makacs és kétszinű, talán mivelhogy minden ember épp ilyen ravasz és csökönyös, ha az – hogy tudjam én? Az egyik rámkacsint s azt mondja, szép fiú s a másik: randa dög, megint nem dolgozol, de hasadat azt félted! (Hát ne féltsem-e?) Ez pénzt nyom a kezembe s így szól: Boldogulj, megértelek, szenvedtem én is eleget s amaz ellopja tőlem a szemetet is. Ez ideránt, az odahúz,

Fülszöveg: A közéleti kérdések iránti érdeklődéséről közismert neves író, pszichológus 1992-ben kapott meghívást Zelky Jánostól, a Bartók Rádió Muzsikáló Reggel szerkesztőjétől, hogy heti egy alkalommal, szabadon, minden tematikai megkötés nélkül ossza meg gondolatait, véleményét az őt meghatározó erővel foglalkoztató dolgokról, jelenségekről, a világ közérdeklődésre számot tartó eseményeiről. A kötet most a négy éven át nagy sikerrel sugárzott sorozat darabjait teszi közzé, ismét hozzáférhetővé a szerző tematikus csoportosításában: A létezés technikái; Korunk; Jogok – gyermekek – iskolák. Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/vekerdy-tamas-lelek-jelenlet Említettem már, hogy engem a lélektani témájú írások pihentetnek, kikapcsolnak, kiemelnek önmagamból, habár Vekerdy  Tamás ezen kis kötete inkább esszészerű mű. Én nem hallottam ezeket a kis rádióadásokat, melynek talán teljesen szövegű, talán kevésbé – ez kicsit homályban maradt – leiratainak tárházát kapja kézhez az olva

1. Melyik szereplőnek van a legjobb stílusa? Mr Poirot mindig elszórakoztat, de Ambrózy báró, vagy Sherlock Holmes, Calderon kapitány se semmi ;) 2. A könyves szerelme(i)d? Mármint akibe én, vagy akiket összehoznék? Ha az első, akkor Mr Darcy, illetve szinte az összes Austen pasi jöhetne; a többit meg majd leírom a nyolcasnál. 3. Valaha szeretett szereplő, akit mostanában kezdtél megutálni? Nekem ilyen nincs, nem is igazán értem ezt a kérdést :/ 4. Legnagyobb/leghosszabb könyv a polcodon? Khm, azt hiszem a 850 oldalas Vanity Fair, azaz Hiúság vására viszi el ezt a címet. 6. Vannak könyves posztereid? Nincsenek, könyves vászonszatyraim vannak :) 7. Vannak könyves ékszereid? Nincsenek, tavaly láttam a Könyvfesztiválon, a Scolar kiadó standjánál fülbevalókat, gyűrűket, csak addigra már kiköltekeztünk... szóval részemről nagy reménykedés van, hátha idén is lesznek ott csodák :D 8. OTP*-d? (*OTP ~ One True Paring, avagy a töké

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, annak szép, könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat, az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,  a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem; ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.  Ho

Vallomás következik: igen, attól, hogy könyvtáros és könyves blogger vagyok, még elő szokott fordulni velem is, hogy nem tudom, mit olvassak következő könyvnek; vagy hogy olvasási válságom van, és semmit se szeretnék olvasni. Szóval míg nem tudok megint regényt olvasni, addig is elolvastam pár cikket a címadó téma kapcsán, tippeket keresve, hogyan lehet többet olvasni? A Könyvesblog Neil Pasricha kanadai író cikkét idézte, aki számos érdekes, de szerintem több furcsa ötlettel állt elő. 1., Hogy találjunk megfelelő helyet az otthonunkba az olvasáshoz , ez csak elsőre tűnik triviálisnak, pedig nem az. Nekem például a háló az olvasási szentélyem, az a szoba, ahol nincs tévé, tehát nincs zavaró háttérzaj; azonban csak egy tetőtéri ablak van, így elég hamar rászorulok az állólámpára. Ráadásul az eléggé egyéni preferencia kérdése, hogy ki milyen pózban szeret olvasni, ülve, esetleg fekve is tud-e. Alapvető tanácsként én is csak azt tudom javasolni, amit Patrick Allan

Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, ak