Hogyan olvassunk többet?

március 10, 2017



Vallomás következik: igen, attól, hogy könyvtáros és könyves blogger vagyok, még elő szokott fordulni velem is, hogy nem tudom, mit olvassak következő könyvnek; vagy hogy olvasási válságom van, és semmit se szeretnék olvasni.
Szóval míg nem tudok megint regényt olvasni, addig is elolvastam pár cikket a címadó téma kapcsán, tippeket keresve, hogyan lehet többet olvasni?

A Könyvesblog Neil Pasricha kanadai író cikkét idézte, aki számos érdekes, de szerintem több furcsa ötlettel állt elő.
1., Hogy találjunk megfelelő helyet az otthonunkba az olvasáshoz, ez csak elsőre tűnik triviálisnak, pedig nem az. Nekem például a háló az olvasási szentélyem, az a szoba, ahol nincs tévé, tehát nincs zavaró háttérzaj; azonban csak egy tetőtéri ablak van, így elég hamar rászorulok az állólámpára. Ráadásul az eléggé egyéni preferencia kérdése, hogy ki milyen pózban szeret olvasni, ülve, esetleg fekve is tud-e.

Alapvető tanácsként én is csak azt tudom javasolni, amit Patrick Allan, a Lifehacker bloggere, ki a tévével az olvasásra szánt szobából. Charles Chu, a Better Humanstól ezen kívül azt is tanácsolja, hogy karnyújtásnyira csak könyvek legyenek tőled, és minden zavaró tényezőt iktass ki magad mellől.

Nos, pont most következik mindhárom általam olvasott cikkből az ellentmondás, minden blogíró azt ajánlja, hogy 2., köteleződjünk el nyilvánosan, vagyis használjuk aktívan a könyves oldalakat, angolok egyértelműen a Goodreadset javasolják, de mégis azt tanácsolják, hogy úgy lehet legtöbbet olvasni, ha 3., elfelejtjük a mobiltelefonunkat.

Esetleg tegyük annyira messzire, a szoba/helyiség másik végébe, hogy fel keljen érte állni, és ezt alatt remélhetőleg eszébe jut az embernek, hogy mit is veszít. Patrick alternatívaként azt írta, hogy 4., állítsunk be időzítőt, mondjuk egy pomodoro időegységet, 20-25 percet, és azt tartsuk be mindenképpen!

Végső esetben vagy a fejezetnyi mennyiséget olvassunk egyszerre, napokra bontva; molytársaktól már hallottam az 50 oldalas szabályt is, szintén naponkénti, egy ültő helyben olvasási minimum alapegységnek tekintve.



Charles Chu ötlete egy habit tracker app, vagyis olyan szokásokat rögzítő mobilos alkalmazás használata, ami segítségével szintén számon követhető, hogy sikerült-e elolvasnia a Warren Buffet által javasolt napi 500 oldalt.
Nos, én ezt a mennyiséget rendkívül soknak tartom, illetve nem mindegy, hogy milyen műfajról van szó, ebben a félezer oldalban. Nyilván vannak szórakoztató irodalmi regények, amikből meg se kottyan ennyi, de például szakirodalomból, lélektanból lehetetlen ennyit úgy elolvasni, hogy fejben is tudja tartani az olvasó.

Maga az olvasás mint tevékenység, fejleszthető és fejlesztendő képesség, amit készségszintre lehet rövid úton tréningelni, de vajon a gyorsolvasás során mennyire maradnak meg a lényeges információk egy történetről?
Én mostanában éppenséggel lassítani próbálom a percenként egy oldalas sebességemet, mégpedig úgy, hogy igyekszem minden fejezetet duplán elolvasni.

„Pasricha az első öt oldal alapján szokott dönteni” – na, ezzel egyáltalán nem tudok egyet érteni. Az igaz, hogy van az a könyvmoly betegség, hogy amit elkezd az ember, azt igyekszik is végigolvasni, de az öt oldal annyira vészesen kevés, egy átlag 80-100 ezer szavas, tehát 200 oldalas könyv esetében, mintha azt mondanám, hogy öt kanál után hagyd ott a tányérnyi ételedet.

5., Az olvasás nem svédasztal, tiszteljük meg az írót a figyelmünkkel.
Még ha nem olvasod is végig az adott művet, adj neki legalább 50-100 oldalt, vagyis a negyedét-harmadát.
Murakami Haruki amúgy nagyon fantasztikus könyvének, a Kafka a tengerpartonnak 559 oldalát kellett ahhoz elolvasnom, hogy az 560.-on megtaláljam azt a gondolatot, ami szíven ütött, amibe testem-lelkem beleremegett. Adtam volna előbb fel?



Azt pláne viccesnek találtam, hogy míg Neil Pasricha szerint el kell felejteni az ekönyvolvasót, addig a másik két blogger dicsérte az elektronikus könyvet, vagy akár a mobilon olvasást is. Habár egyetértek Patrick Allannel, hogy ha mobilon olvas kindle appon az ember, akkor könnyen elcsábul, elég csak a twitterre kattintani, oszt már vége is az elköteleződésnek.
Személyes példám, hogy 6., mindig van nálam könyv, vagy Kindle, olvasok utazás közben, mozgólépcsőn, sorban állva.
Angolul jobbára az én kis okos ekönyv olvasómon olvasok, akár ingyenes Amazon zsákmányokat, akár AO3-ról letöltött angol fanficeket, de szoktam leszedni a magyar MEK-ről is (Magyar Elektronikus Könyvtár), Project Gutenberg oldaláról klasszikus angol és francia nyelvű könyveket, és nem hazudok: ismerek pár kalózoldalt is.
Kindle még a munkahelyemre is elkísér, ahol 400 ezer dokumentum mellett olvasok, a kis drágaságra nagyjából száz mű van letöltve, de ezer körüli cím csücsül az Amazon profilomon, sorát várva.

Furcsa ellentmondás, néhol vita is szokott abból kialakulni, hogy 7., mennyi könyvet olvasson az ember egyszerre, egyet vagy többet?
Én azt hiszem, ez épp úgy egyéntől függő dolog, mint az olvasási póz. 😛
Jómagam több könyvet olvasok, több műfajban, több hosszúságban, több nyelven, – ezért valahogy mindig akad olyan, amihez kedvem van visszatérni.

Ehhez a tanácshoz kapcsolódik a következő pont is: 8., Nagyjából mindig tudom, hogy mit fogok következő könyvként olvasni.
Várólista, kívánságlista, könyvhalom a hálóban, nappaliban, újdonságfigyelő beállítva, megjelenésre várva zóna, vagy éppenséggel a Borítómustra, amely az újdonságok közül választ…

Tanulság:
próbálkozni kell, a többféle ötletet addig variálni, míg saját rendszered nem lesz! 😀

Mindenesetre itt vannak az általam olvasott cikkek, több angolul:


You Might Also Like

8 megjegyzés

  1. Én nagyon sokat olvasok, de vannak időszakok, amikor egyszerűen nem megy. Vagy gondjaim vannak, vagy más téma foglalkoztat. Ilyenkor filmeket nézek, mert tv-nk nincs. S néha kell valami könnyű olvasmány, krimi is, ami kikapcsol. S volt könyv, amivel 80 oldalt kínlódtam, s a végén életem egyik élménye lett. Szóval ez a pár oldal után félretesszük, sem igaz mindig. S van amit háromszor tettem le, aztán évek múlva az egész életművet elolvastam, mert ...Szóval elméletek vannak, recept nem igazán van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De szuper, hogy Te is így gondolod :) volt bennem egy félelem, hogy csak én vagyok ennyire szöszölős.
      Melyik könyv, író volt az?

      Törlés
    2. Az író Murakami Haruki, a Kafka a tengerparton-t olvastam tőle először, tetszett, a következőre nem emlékszem, Talán Világvége...? Tavalyelőtt viszont ráéreztem, s végigolvastam a könyveit. Igazság szerint időrendben lenne érdemes őt olvasni, ezt nem sikerült tartanom. Úgy áll össze az életműve.

      Törlés
    3. Időrendben azért nehéz l, mert a két első kisregénye, Hallgasd a szél dalát meg a Flipper még csak nemrég jelent meg magyarul :) de utána a Birkakergető jönne, például én azt még nem olvastam, csak a rövidebb regényeit.
      De a Kafkát imádom, ellenben ahhoz tényleg nagy kitartás kell.

      Törlés
  2. Hát ez érdekes volt. Számomra főleg azért, mert nem szembesültem még ilyen problémákkal. :) Engem nem csábít a telefonom, hogy nyomkodjam, talán nem az a generáció vagyok, nem tudom. Tévét se nézek, és az olvasói válsággal se volt még szerencsére randim.

    Azt el se tudom képzelni, miért utálná valaki az e-könyv olvasót, hacsak nem azért, amit te is írsz, hogy valójában tableten vagy ki tudja micsodán olvasott... én e-könyv olvasó párti vagyok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az szuper lehet, ha nem volt még olvasói válságod, éljen a kisebbség. Okostelefon manapság már nem korfüggő, anyukámnak is van, én is arról válaszolok most :)
      És igen, jó dolog az e-könyv olvasó, van mikor annyira ráz a busz, h hagyományos könyvet nem lehet jól olvasni, de elég egy betűnagyítás és meg is oldódik a gond ;-)

      Törlés
    2. okostelefonom nekem is van, csak nem érzek kísértést, hogy nyomkodjam ;)

      Törlés
    3. Mondom, h kisebbség vagy, Te csinálod jól! :)

      Törlés

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!