MARIANN KÖNYVTÁRA

Moretti Gemma: Tükör Ne számolgasd az éveket,  nem lesz sem több, sem kevesebb,  ha tükröd szemed elé tartod,  ne keresd, azt a régi arcot,  – a napmosolyú, gondtalant. –  Megvívtál néhány kemény harcot.  De hallgatózzál befelé,  s ha felnézel, az ég felé,  tudsz-e még hinni, hogy az égbolt  – mely réges-régen tiszta kék volt –  lesz-e még újra égi szép?  Ha tükröd magad elé tartod,  s nem néz vissza a régi kép,  ne fájjon, hogy a gondtalan,  napmosolyú arcnak ránca van,  nem is egy-kettő. Számtalan.  Ami fontos: szemed a régi fénnyel,  barátkozzon a változó éggel,  s tudj mosolyogni, gondtalan.  Mert a lelkedben béke van. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/925865 Kép forrása: pexels.com

Áfra János: Félreértések kicsiny tárháza Azt akarom mondani, ha itt lennél, megnyugodnék,  de azt mondom, az állandó hiánytól zaklatott vagyok. Azt akarod mondani, mellettem volnál, ha tehetnéd,  de csak azt mondod, nem lehetünk mindenhol, folyton együtt. Azt akarom mondani, csak várom, hátha te is szeretnél,  de azt mondom, ha beéred kevesebbel, nem is vagyok fontos. Azt akarod mondani, egyszer még a legfontosabb lehetnék,  de csak azt mondod, muszáj megőrizned önmagadat. Azt akarom mondani, hogy egymásban többé válhatunk,  de azt mondom, ha nem egyként gondolsz ránk, nincs is értelme. Azt akarod mondani, hogy majd idővel azzá leszünk,  de csak azt mondod, te már így is túlléptél a határaidon. Azt akarom mondani, lazulj el, csináljuk kicsit másképp,  de azt mondom, én nem bírom tovább várni, hogy megérkezz. Azt akarod mondani, legalább kicsit legyek még türelemmel,  de csak azt mondod, már eddig is túl sokat követeltem tőled. Az

FÜLSZÖVEG: A kilencvenöt éves Lázár Egon a bölcsességével és tapasztalatával lett a magyar színházalkotók doyenje. Finom öniróniával, úri tartózkodással meséli el életét, amely azonossá lett a színházéval. Elsősorban a Vígszínházéval, ahol négy nagyszerű igazgatónak szolgált. Lázár Egon fogalom, a színházi világban tájékozott emberé. Kitűnő író is, persze, az anekdotamesélés tette azzá. Az anekdota pedig a halhatatlanság biztos előlege. Ungvári Tamás Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/lazar-egon-raadas Köszönet a recenziós példányért a Corvina kiadónak! Weboldal  -  Facebook  -  Moly Őszintén megvallva: lehetett volna annyi eszem, hogy már a cím, Ráadás alapján megsejtem, hogy ez egy visszaemlékezés második része, és nem az első… De gondolom, ebből már sejthető, hogy nem volt :P A recit azért kértem, mert bár én maximum kétévente egyszer járok színházba, mégis izgalmasnak tartom, hogy valaki évtizedeket töltsön el egy fogalom szintű, kultikus intézmén

Theodore Roethke - Sötét időben Sötét időben látni kezd a szem, A mélyülő homályban látom árnyam; Visszhangom hallom az erdő szavában -- A teremtő, egy fának könnyezem. Vadak közt, odvak kígyóival élek, Ahol az ökörszem s a szürkegémek. Mi más a téboly, mint a meghasadt Lélek nemessége? Napjaim égnek! Láttam fokát a kétségbeesésnek, Az izzadt falra szegzett árnyamat. Kanyargó ösvény -- vagy barlang az ott A sziklák közt? A legszélén vagyok. Kapcsolatok örök viharjai! Rongyos hold, éjjeli madár-özön, S fényes nappal az éjfél újra jön! Az ember messze megy, hogy tudja: mi -- Egy könnytelen éjen meghal az én, Nem vetül dolgokra emberi fény. Sötét a fényem, s vágyam még sötétebb. Lelkem hőségtől veszett légy, donog A párkányon. Én melyik én vagyok? Bukott ember, félelemből kilépek. Az elme Isten, önmagába tér, S az egy az Egy, szabad, bár tépje szél. *** Fordító: Ferencz G

FÜLSZÖVEG: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. Lilly ​Kaiser beletörődött abba, hogy a férje halála után magányos, bonyodalommentes élet vár rá, így amikor egy idegen besétál a berlini régiségboltjába egy antik hegedűvel, és azt állítja, hogy a hangszer Lillyé, a nő teljesen összezavarodik. Hiszen hogyan is örökölhetne egy ilyen kivételes zeneszerszámot? A legjobb barátjával, Ellennel és a zenetörténész Gabriellel Lilly a hegedű titkainak nyomába ered. Az egyre rejtélyesebb jeleket követve Angliából először Olaszországba, majd Indonéziába viszi az útja, miközben szép lassan felfejti a hangszer történetét. Tudomást szerez az egzotikus szépségű, tehetséges Rose Gallway-ről, aki száz évvel korábban a hegedűjátékával elvarázsolta a fél világot – amíg egy nap váratlanul el nem tűnt. Miközben Lilly újabb és újabb titkokkal szembesül, lassan a saját életét is új szemszögből látja. És ahogy minden egyes felfedezés közelebb viszi Gabrielhez, úgy éled fel benne a remény, hogy

Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell Tanulni kell. A téli fákat.  Ahogyan talpig zuzmarásak.  Tanulni kell. A nyári felhőt.  A lobbanásnyi égi-erdőt.  Tanulni kell mézet, diót,  jegenyefát és űrhajót,  a hétfőt, keddet, pénteket,  a szavakat, mert édesek,  tanulni kell magyarul és világul,  tanulni kell mindazt, ami kitárul,  ami világít, ami jel:  tanulni kell, szeretni kell. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/928902

FÜLSZÖVEG: Exkluzív válogatás On Sai novelláiból  Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás.  On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz.  Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést;  hol egy üde ötletet, felszabadító élcet.  Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér!  Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó.  Csemegézz, érezz, érts! Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/on-sai-esovagy Múlt héten örömködtem egy sort Annamari blogján , hogy jaj milyen jó, nekem is itt várakozik a hálóban a könyv, olvassunk együtt :D Aztán ő egy kicsit hamarabb kezdett neki, mint én, de behoztam a lemaradásomat, sőt tegnap kihasználtam a mászkálós délelőttöt arra, hogy befejezzem a kötetet. Minden történetet kétszer olvastam el, sőt liveblogoltam is olvasás közben a molyon, így ráébredtem

Varró Dániel: ESZEDBE JUT, HOGY ESZEDBE NE JUSSON Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson  valahogy mégis elfelejteni,  leírod, aláhúzod, kiragasztod,  szamárfülecskét hajtogatsz neki,  kisimítod, odateszed a székre,  az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,  leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,  elalszol, elfelejted, hirtelen eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod, a szíved közben összevissza ver, sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,  kihúzod, megtapogatod, de mindjárt  el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -  mikor megnyugszol, akkor veszted el.

Június volt az a hónap, mikor voltam olyan agyalágyult (v hülye) , hogy bevállaltam egy napra két vizsgát, a gyermekeim tanévzárójával egy időben :D No, de spongyát a lükeségemre, merthogyhát sikerült az első tanévet bukás, sőt kettes nélkül abszolválnom, a legrosszabb jegyem két hármas volt még az előző félévben; míg a mostanit öt darab jelessel sikerült zárnom. Mint ahogy a bétám, Breathless szokta mondani, stréber vagyok, de piszkosul, amit mi sem mutat jobban, mint hogy április végétől június közepéig terjedő 55 napból képes voltam 40-en tanulni... Azóta se nagyon bírtam kipihenni magam. 😅 Olvasni ellenben a vizsgák óta rengeteget olvastam, falom a könyveket, sőt számos új dologba is belevágtam. Csak csupán 37 napig tartott, de végigszenvedtem franciául a kedvenc Jane Austen regényemet, a Büszkeség és balítéletet; és ezen úgy felbuzdultam, hogy elolvastam a Kis herceget is eredetiben. Még nem hallgattam hangoskönyvet sem, de múlt hétvégén, színezés közben bel