Őszintén megvallva: lehetett volna annyi eszem, hogy már a cím, Ráadás alapján megsejtem, hogy ez egy visszaemlékezés második része, és nem az első… De gondolom, ebből már sejthető, hogy nem volt :P
A recit azért kértem, mert bár én maximum kétévente egyszer járok színházba, mégis izgalmasnak tartom, hogy valaki évtizedeket töltsön el egy fogalom szintű, kultikus intézményben, konkrétan a Vígszínházban. Valószínűleg azért, mert ez a második memoár, ebben a kötetkében több szó esett Lázár Egon életéről, mint a színházról, de ezt én csöppet sem bántam.

Nagyon vékonyka ez a könyv, alig száztíz oldal, mégis süt belőle a bölcsesség és a derű. Ami annak fejében jócskán meglepő, hogy Egon bácsi zsidóként temérdeket szenvedett a második világháború alatt; nyilván nem tudott továbbtanulni, két évig munkaszolgálatos volt, majd három évig hadifogoly.
Számomra az volt rengetegszer a meglepő tény, hogy nincs semmiféle neheztelés a szörnyű emlékeiben, sőt nagyon-nagyon megszűrhette a visszapillantásokat, pedig sok halált látott.

A második világháború brutalitása után aztán gazdasági tisztviselő lett, dolgozott az Operában, majd a Déryné Színházban is, még a Víg előtt. A Dérynével kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy az 1950-es években hatalomra került kommunista párt ide száműzte a számára nem megfelelő elemeket, színészeket. A színtársulat tagjai évekig vándorszínházként működtek, vidékre vitték le a kultúrát, olyan színháztörténeti nevekkel, mint Ascher Oszkár.

A kötet végén van egy levél, egy méltatás Lázár Egonról, mind a személyiségéről és mind a munkásságáról. Ezt olvasva végig csak bólogatni tudtam, igen tényleg van egyfajta letisztultság Egon bácsi stílusában is, és a mondanivaló témáját tekintve is. Szavaiból árad a belső nyugalom, nem a magabiztosság, hanem a megélt évek, élettapasztalatok bölcsessége.
Én őszintén meghökkentem azon – valószínűleg azért, mert engem is befolyásol a szenzációhajhász külvilág-, hogy nincs egyetlen pletyka, rosszindulatú megjegyzés sem a visszaemlékezésében, sőt úgy sejtem, hogy az előző kötetben sem. Hihetetlenül hangzik, de érezhető, hogy Egon bácsi nem haragszik senkire, nincs haragosa, és nem azért, mert távolságtartó, hanem valami született diplomáciai érzék miatt.

Az egyetlen ok, amiért csak négy csillagot kapott a könyvecske, az a számtalan szóismétlés, azért látszódik, hogy nem írással főállásban foglalkozó egyén emlékiratát olvashatjuk - és, khm, ezen azért a szerkesztő tompíthatott volna. De talán ettől pont hiteles a könyv.

Jó szívvel ajánlom, színházat kedvelőknek, színházba járóknak és idősebb olvasóknak főleg.:)

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/corina-bomann-holdfenykert
Rose és Helen közti kapcsolatra szerintem nagyon hamar rá lehet ébredni, egyedül a regény vége lepett meg. A kevesebb mellékszereplő jóval maradandóbb élményt okozott volna, például nem igazán értettem, hogy mi értelme volt Lilly barátnője alkalmazásában álló kertészt név szerint szerepeltetni, pláne a taxisofőröket. Nekem meglepő volt a kissé túl őszintén megfogalmazott szex is, valahogy nem illett az amúgy gyönyörűséges, leíró nyelvezetbe, ami a kötet sajátossága.

Köszönet a recenziós példányért a General Press kiadónak!
Weboldal - Moly - Facebook

Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/on-sai-esovagy


Múlt héten örömködtem egy sort Annamari blogján, hogy jaj milyen jó, nekem is itt várakozik a hálóban a könyv, olvassunk együtt :D Aztán ő egy kicsit hamarabb kezdett neki, mint én, de behoztam a lemaradásomat, sőt tegnap kihasználtam a mászkálós délelőttöt arra, hogy befejezzem a kötetet.
Minden történetet kétszer olvastam el, sőt liveblogoltam is olvasás közben a molyon, így ráébredtem, hogy szinte van egy kész blogbejegyzésem :))

Idemásolom a tartalomjegyzéket, így érthetőbb lesz a poszt:

Jóvágású vérfarkas nősülne 
Scar első bálja 
Hogyan ölne Jung? 
A mágia ára 
Az emlékkufár 
Sose szólj be egy varázslónak! 
Ébredés 
Csak mi, lélekharcosok 
Nyolc négyzetméter a világ 
Orkszar- és barackillat 
Mentsd meg Krisztust! 
Dajkamese 
Esővágy

Nem tudom, hogy melyikőtök milyen arcot vágott, szerintem a vérfarkasos cím és az orkszar már magában halálos, és bár On Sai hivatalosan sci-fi író, a válogatáskötet magában hordozza a fantasy elemeket is.
A hölgyről annyit kell tudni, hogy szerintem nagyon jó humorú emberi lény, szintén háromgyerekes anyuka, és a Könyvmolyképző kiadónál munkatárs, eljövendő írókat szokott tréningezni, kinevelni; az On Sai egyébiránt álnév, Varga Beáta az eredeti.
Két híresebb sorozata van, a Calderon és a Szivárgó sötétség, mindkettőről lelkendeztem már itt a blogon.



Az első novella már a címével megvett, „Jóvágású vérfarkas nősülne”. El tudom képzelni, amint egy vámpír hátradől kényelmesen egy fotelban, afféle Times-Reggeli Próféta keverékeként működő újságot lapozgat, és szemöldöke a magasba emelkedik, mikor meglátja ezt a hirdetést :-D
Nem túl mellesleg az illusztráció is jópofa ehhez a történethez, a kötet László Maya keze nyomán lett különleges. Nemcsak minden novella kapott külön rajzos címlapot, hanem saját díszítőbordűrök szépítik a történetek oldalszámozását. (Igen, jól sejtitek, az ott a Halál, de többet nem mondhatok, mert spoiler lenne.)
És amivel nagyon meg tud venni, azok a rejtett, apró poénok, amik csak második olvasásra tűnnek fel: 'Ments meg minket a dögvésztől, aszálytól és a Kígyóisten humorától, Uram!' 
Nekem Loki alakja rémlett fel a Kígyóistenről, fogadjunk, h majd halálra röhögte magát Halin :-)


Scar történetéről megint csak az jutott eszembe, hogy Bea igen kreatív módot választott az olvasók kínozására/felcsigázására :-D a Szivárgó sötétség világa fantasztikus, de még mindig várnunk kell a következő részre, és ez a harmadik novella, amit várakozás közben kaptunk.
(Két hosszabb történet megjelent önálló kisregény alakban is.)

Hogyan ölne Jung?:
A társadalmi alapötlet nagyon érdekes, elgondolkoztam azon, h én vajon igénybe venném-e. (Nem spoilerezem el :-D)
A vége is tetszett, h nem csillagszórósan pozitív, hanem nyitott maradt. Pedig benne volt a lehetőség valami giccsszerűben is, hálás vagyok érte, h nem fejlődött tovább - a kevesebb több elvet nem mindenki ismeri, mindig boldoggá tesz, ha egy író alkalmazza.

Az emlékkufár rendkívül összetett egy kis szösszenet, szerintem kétszeri olvasás után sem értettem, azt hiszem ehhez nőnöm kell, fejlődnöm... passz.
Viszont volt benne egy idézet, ami bekerült a határidőnaplómba: 'A mi korunk átka a választások sokasága, az ezernyi út, amin járhatunk. Kísértése pedig a „mi lett volna, ha” csábítása.' 

So many books, so little time - thank God for the #coffee 😉 #bookish #bookstagram #nescafe #coffeemug #onsai #somanybookssolittletime (irodalomtörténetet kicsit félreteszem, mert Annamari már belekezdett a közös olvasásba 😁) #currentlyreading #mutimitolvasol

Mariann Czenema 🐉📚 (@czenema) által megosztott bejegyzés, 2017. Júl 5., 02:48 PDT

Június volt az a hónap, mikor voltam olyan agyalágyult (v hülye), hogy bevállaltam egy napra két vizsgát, a gyermekeim tanévzárójával egy időben :D
No, de spongyát a lükeségemre, merthogyhát sikerült az első tanévet bukás, sőt kettes nélkül abszolválnom, a legrosszabb jegyem két hármas volt még az előző félévben; míg a mostanit öt darab jelessel sikerült zárnom.

Mint ahogy a bétám, Breathless szokta mondani, stréber vagyok, de piszkosul, amit mi sem mutat jobban, mint hogy április végétől június közepéig terjedő 55 napból képes voltam 40-en tanulni...
Azóta se nagyon bírtam kipihenni magam.


Csak csupán 37 napig tartott, de végigszenvedtem franciául a kedvenc Jane Austen regényemet, a Büszkeség és balítéletet; és ezen úgy felbuzdultam, hogy elolvastam a Kis herceget is eredetiben.

Még nem hallgattam hangoskönyvet sem, de múlt hétvégén, színezés közben belekezdtem Neil Gaiman meséjébe, a Temető könyvébe (The Graveyard Book), amit a kiadó, a Harper Collins tett fel a youtube-ra. Neil 2009-ben ezért a könyvért megkapta az amerikai gyermekkönyvtárosok éves különdíját, és ezt megünneplendő, felolvasói körútra indult. Minden városban egy-egy fejezetet olvasott fel a művéből, és ezeket felvették, közkincsé tették. Neil Gaiman Reads The Graveyard Book - itt a link nektek is :))


Ennyi körítés után ímhol a lista, ezeket a könyveket olvastam el (olvastam fel) júniusban:

1. Szabó Magda: Tündér Lala
2. Cormac McCarthy: Isten gyermeke
3. Marcus Aurelius: Marcus Aurelius elmélkedései
4. Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesi Miklós: Magyar könyvtártörténet
5. Madas Edit – Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1800-ig
6. Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”
7. Janikovszky Éva: A tükör előtt
8. Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék
9. Janikovszky Éva: Jó nekem!
10. Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
11. Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás
12. Varró Dániel: Bögre azúr
13. Vekerdy Tamás: Honnan? Hová?
14. Bertil Marklund: 10 aranyszabály avagy hogyan éljünk 10 évvel tovább
15. Jessica Williams: Merre tart a világ?
16. Marie Le Prince de Beaumont: Beauty and the Beast
17. Jane Austen: Orgueil et préjugés
18. Antoine de Saint-Exupéry: Le Petit Prince
19. Hermione Granger – Képes kalauz
20. Michael Kogge: Legendás állatok és megfigyelésük
21. Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
22. Lázár Egon: Ráadás
23. Star Wars Mánia
24. Berg Judit: Maszat a vonaton
25. Berg Judit: Doktor Maszat
26. Sven Nordqvist: Ismered Pettsont és Finduszt?

Június közepére ez is meglett :))

Ez a 26 piszkosul jól néz ki, de azért ebből tíz kötet 50 oldal alatti tartomány, vagy gyermekirodalom, tehát nem az a nagy mennyiség. (Ellenben egész jól állok a Janikovszky Éva plecsni felé vezető úton is.) Az egész hónapban az az egyetlen figyelemre méltó tény, hogy immáron három nyelven is olvasok, és remélhetőleg lesz ez négy is.

Mint egy párszor már említettem, nagyon-nagyon szerencsés vagyok, mert bár nem sikerült kijutnom a Könyvhétre sem, azért a kiadókban nem felejtették el a nevem, és kaptam négy könyvheti friss megjelenésű szépséget is :D
Már az utolsót, a Holdfénykertet olvasom, a 10 aranyszabályról ITT írtam, míg Ralf Rothmann könyvéről, ami kedvenc is lett, ITT.