Mariann könyvtára : november 2016

Mágikus, varázslatos, elbűvölő, fantasztikus, szórakoztató, elgondolkodtató,
méltó, igazi visszatérés Harry Potter világába,
mindez a Legendás állatok és megfigyelésük film + forgatókönyv! :)

Ha jól rémlik, akkor én vittem a molyra az első hírt a forgatókönyv borítójával kapcsolatban, tegnap én kezdtem el elsőként is olvasni, és ha már itt tartunk, hát hadd legyen rajt cél győzelem, és írok egy ajánlót is, remélhetőleg elsőként :D

Mivel még nem mindenki látta a filmet, illetve a könyv igen spoileres, ezért azt fogom javasolni, hogy bár én igyekszem nagyobb cselekményleírások nélkül írni, azért csak a film megtekintése után olvasd el JKR új művét.

Elöljáróban én is csak lelkendezni tudok, mind a film és mind a forgatókönyv tartalmán, tényleg briliáns, tényleg öt csillagos élmény, tényleg valódi Harry Potter feeling – ezt ugyebár mégis csak Jo írta, nem úgy, mint a színdarabot, amin csak a neve szerepel.

Picit nehéz helyzetben leszek azzal kapcsolatban, hogy a szövegkönyv angol, így most a bejegyzésben én is az angol megfelelőket fogom használni, a magyar nevek csak zárójelben lesznek – bocsánatot kérek érte előre is.

Nem tudom, hogy más újraolvasta-e a film előtt a Legendás állatokat és megfigyelésüket, de én igen, és az mindig gondom volt eme kis kötet kapcsán, hogy bizonyos lényeket, állatkákat mégis miként képzeljek el. Hát ezt megoldotta a film, komolyan mondom, hogy talán egyetlen egy eltérést találtam Jo forgatókönyve és David Yates megvalósítása között – holott a HP filmekben mindig azon sírtunk, hogy mennyire szenzációhajhász az egész.

Itt szerencsére már az alapsztori sem, Newt Scamander (magyarul: Göthe Salamander szerepében Eddie Redmayne ) New York-ba érkezik, hogy megvegyen egy varázslényt, de pár órán belül bajba kerül, mert kiszabadul egy állatkája. Kalandjai során ismerkedik meg Tina Goldstein (Katherine Waterson) volt aurorral, Jacob Kowalski (Dan Fogler) muglival (No-Maj amerikai angolul, ha jól emlékszem Magnix-ra fordították a filmben) és Tina testvérével, Queenievel (Alison Sudol).

A négy főszereplőn kívül a filmes plakáton szerepel még egy auror, Graves (Colin Farrell), Credence Barebone (Ezra Miller) és Picquery elnökasszony, az amerikai varázsvilág vezetője (Carmen Ejogo).

Mivel ez egy filmforgatókönyv, ezért linkelek egy képet arról, hogyan néz ki:

scene x, helyszínmegadás, dőlt betűvel leírás a dolgokról, helyzetről; illetve ha párbeszéd van, akkor a szereplők neve szerepel előtte.

(magyarul tessék rápillantani Szabó Magda Abigéljére, az dettó ugyanaz)

Nem fogom leírni a történetet, csak felsorolok pár varázslényt, amelyik szerepel benne: a furkász (Niffler) egyértelműen a film egyik sztárja, roppant szertelen, de jópofa bajkeverő, méltán került a könyv borítójára is. Szerepelnek még bólintérok (Bowtruckle) illetve az Occamyk is fontosak. Számos kikacsintás van a HP világból már ismert nevekre, tényekre, ugyebár nem meglepő, hogy szóba kerül Dumbledore neve, és a Roxfort is, mert Newt (Göthe) hugrabugros volt.

Szerintem ez az egyik legnagyszerűbb húzása a könyvnek és filmnek, hogy végre nem egy áldozat hugrabugros van, hanem egy hős, még akkor is, ha jócskán különc a lelkem. Habár ez utóbbi, hogy a főszereplők kívülállók, legszebb jelzővel hóbortosnak, csúnyábban mondva bolondnak minősíthetők - szerintem pont ez a legnagyobb érdeme Jo világának. Reményt ad, nekünk többieknek is… mi is ugyanolyan holdkórosak vagyunk, mint Newt, lúzerek, mint Jacob, félreállíthatók, mint Tina, és a szép külső inkább csak álca, védekezés a külvilág ellen, mint Queeni-nél.

Picqurey elnökasszony kapcsán mondta a nagylányom, hogy épp olyan, mint Caramel, de Jo több másik lehetséges politikai, hatalmi játszmát is belefoglalt a forgatókönyvbe, amiről kicsit nehéz írni, spoiler nélkül. De azt hiszem, ismerősök lesznek a helyzetek, legyen szó akár a közvélemény befolyásolásáról, egyének félreállításáról, hisztériakeltésről, megvesztegetésről, vagy egyéni elbűvölésről. Alapjába véve Jo sajnos szerencsés, mind a Brexit kampány, mind az amerikai elnökválasztási cécó jócskán adott neki ötletet, nem is kellett a forgatókönyvbe foglaltakhoz utcára lépnie, épp elég volt bekapcsolni a tévét, vagy a számítógépet.

Van-e olyan jó a könyv mint a film? kérdezhetitek méltán, és azt tudom válaszolni, hogyne, hiszen Jo nagyon sokszor ír gesztusnyelvi utasítást a színészeknek, tehát nem arra vonatkozóan, amit mondanak, hanem azt adja meg, hogyan mondják, milyen kifejezés legyen az arcukon.

Nagyon sokat adnak a történethez a varázslények, állatok rajzai, rengeteg humor van benne, sok utalás már ismert HP szereplőkre, állatokra, simán el lehet merengeni mindenféle teóriákon, hogy melyik szereplővel mi fog történni.

Megint könnyű azonosulni a karakterekkel, Newt (Göthe) kicsit csetlőbotló jelleme is vonzó, de ő szinte semmi Jacob Kowalski mugglihoz képest, aki szinte az összes poént szállítja. Persze van szerelmi szál is, Queenie-t minden néző a szívébe zárja rögvest, hozzá képest a nővére, Tina elég sótlan, de az egyensúlyhoz kell a fék is. Nekem kicsit Hermionéhez hasonlított az ex auror, jó volt látni, ahogy szépen elhagyja a szabálykövető magatartását, és a szívére kezd hallgatni.

Credence-ről és Gravesről is szívesen írnék, de sajnos nem tudom cselekményleírás nélkül, viszont annyit említenék meg, hogy kis híján az összes mágikus teória hozzájuk fog kapcsolódni, és kulcsszereplők voltak a történet szempontjából.

Mitől lesz ez olyan sok film? szólt a kérdés jó néhány lumosostól is, de mint tegnap kiderült, 1926 és 1945 közötti időszakról szól a teljes történet, márpedig az jóval nagyobb időtáv, mint a HP esetében.

Annyit Jo már elárult, hogy mindegyik forgatókönyvet ő fogja írni, és bőszen azt is remélem, hogy marad ez a látványvilág is, a vásznon is, meg nyomtatásban is.

Számomra pozitív meglepetés volt, hogy milyen kevés csihipuhi szorult a filmbe, milyen jó sokat szerepeltek a mágikus állatok, milyen elbűvölő karaktereket talált ki Jo újfent, és hogy milyen jó kis függővéget kreált. Bár abban nagyon otthon van, ezt eljátszotta a HP során és Cormoran Strike-nál is

Az biztos, hogy mind a filmet, mind utána a könyvet jó szívvel ajánlom, én rongyosra fogom olvasni a következő moziélményig.
5/5 csillag.

{A bejegyzésben szereplő képek az enyémek, légy szíves backlinkkel vidd el! }

Moly adatlap:

https://moly.hu/konyvek/j-k-rowling-fantastic-beasts-and-where-to-find-them-the-original-screenplay

5 megjegyzés

3 megjegyzés

No megjegyzés

2 megjegyzés

1 megjegyzés

FÜLSZÖVEG:

Ötven évvel azután, hogy John Williams írt az ügynökének, a Stoner bestseller lett. Teljesen váratlanul. Bestseller Európa-szerte. Maguk a kiadók sem értik. Bestseller a szó legtisztább értelmében – az a fajta, amely úgy születik, hogy az olvasók adják szájról szájra.

„Csodás felfedezés mindazoknak, akik szeretik az irodalmat." Ian McEwan

„Briliáns, gyönyörű, hajthatatlanul szomorú, bölcs és elegáns regény." Nick Hornby

„Ilyen fantasztikus regénnyel ritkán találkozni az életben." Tom Hanks

A történetről: William Stoner tizenkilenc évesen beiratkozik a Missouri Egyetem agrártudományi karára. Később tanár lesz ugyanott. Rosszul nősül. Csendes, észrevétlen életet él, és halála után ritkán jut eszébe kollégáinak.

A Stoner univerzális értékű történetet tár elénk: őszintén, részvéttel, átható erővel. Az ember konfliktusairól, kudarcairól és diadalairól mesél, a szürke hétköznapokról, amelyeket nem szokott megörökíteni a történetírás. Az egyedi élet jelentőségének állít emléket. Páratlan olvasmány, dicshimnusza az irodalom erejének, olyan regény, amelynek minden mondatát élvezni kell.

Eredeti mű: John Williams: Stoner (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1965
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/john-williams-stoner

Már 37 kedvencelésnél jár az Instagramon ez a fotóm, azt hiszem talán mondanom se kell, ennél jobban az egyszerűség nem is lehet illőbb egy regényhez, mint a Stonerhez a fekete-fehér színösszeállítás.

BRILIÁNS ez a könyv, így nagybetűsen, érzelmekkel telítve.
Szintén az Instán részt veszek most egy könyves kihíváson, és ott van egy olyan pont: hogy fotózd le a könyvet, amit mindenkinek ajánlanál. A Stoner lesz a mű, mert végtelenül jól esett a szívemnek, lelkemnek, agyamnak a lassúsága, az hogy mennyire jó nyelvezettel kezeli a témát a szerző. Tulajdonképpen egyetlen életút a regény, gyerekkor után a fenőtté válás, eszmélés pillanatai jönnek, és még inkább kidolgozottan az elhibázott házasság, majd a megtalált szerelem édes bús meséje követ.

Mondhatnék nagy szavakat ezzel a történettel kapcsolatban, de azt hiszem azért hat mindenkire, mert megszólaltatja Stoner alakjában a kisembert. Nem csinált hőst belőle, csak pár pillanatra emelkedik felül önmagán, de mindig kívülállója lesz mind az életének, sorsának, mind környezetének.

Ezért hat, mert hiszen ki nem érzi úgy, hogy ő kilóg a sorból, különc, fekete bárány a birkanyáj között? Pláne ki nem érzi úgy, hogy csak mennek vele az évek, de nem biztos, hogy maradandót alkot, sőt semmi affinitása sincs hozzá?

Az egyszerű lélek csöppet sem egyszerű végzetét taglalja a mű, néha meglepően elidőzik egy-egy részleten, máskor viszont számomra meghökkentően keveset foglalkozott egy-egy életfeladattal. Példának okáért Stoner angol irodalmat tanít, de csak a sorsával összefüggő konfliktushelyzetekben mutatja meg az oktatását, mintha mellékes lenne.
Merthogy végül is az, Stoner lehetne más is, mint ami, a legfontosabb mondanivaló, hogy az élet egyszerűségeiben is lehet vállalható, félénk, magukban bizonytalan emberek számára is tartogat gyönyörűségeket. Ebben az egyediségre, sztárságra, önbizalomtól duzzadó, mutogató világunkban nem árt, ha akad könyv, ami ennek állít emléket.

Csillagos ötös, szívből ajánlom!

Kedvenc idézeteim:

"Kezdte sajnálni az időt, amit munkára kellett fordítania a Foote-tanyán. Mivel megkésve vágott bele tanulmányaiba, egyre sürgetőbbnek érezte a tanulást. Néha a könyveibe mélyedve, hirtelen tudatára ébredt, mennyi mindent nem tud, mi mindent nem olvasott még el, és a megnyugvás, amire törekedett, nyomban szertefoszlott, amint felmérte, milyen kevés ideje lesz az életben, hogy annyi mindent elolvasson, hogy megtanulhassa, amit még tudnia kell."

"A könyvállványoknak szánt régi deszkát smirglizve, s nézve, ahogy egyenetlen felületük eltűnik, a szürke felszíni réteg lehámlik, és végül előbukkan erezet és textúra pazar tisztasága – bútordarabjait reparálva, helyet keresve nekik a szobában, tulajdonképpen önmagát formálta lassan, önmagát rakta valamiképpen rendbe, önmagát tette lehetővé."

"Megsejtette, hogy tíz év késéssel ugyan, de kezdi felfedezni önmagát; és az alak, akit most látott, egyszerre több és kevesebb is volt, mint aminek addig képzelte. Végre kezdte tanárnak érezni magát, olyan embernek tehát, akinek számára a könyv a valóság, akinek megadatik a művészet méltósága, és mindennek semmi köze ahhoz, hogy emberként milyen nevetséges, gyenge vagy éppenséggel alkalmatlan."