MARIANN KÖNYVTÁRA

FÜLSZÖVEG: „Grafit ​hallgatott, a csempének vetett háttal, leforrázva ült, gondolkodott. Idén ősszel lesz harmincöt. Még vele is történhet valami. Tartózkodási hely, ennyi jutott eszébe. Egész felnőtt életében egyszer sem volt ott a lakcíme, ahol éppen lakott, neki legföljebb tartózkodási hely volt az irataiban. Miért ne menne akárhová?” Szeifert Natália új regénye, a Mi van veletek, semmi? a kétezer-tízes évek első felének Magyarországáról szól; innen a főszereplők gyerek- és kamaszkori emlékein keresztül időnként visszatekint a megelőző körülbelül harminc évre. A regény egy véletlenszerű barátság története, amelyben a (fő)szereplők sodródnak az eseményekkel, és közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatba kerülnek a bűnnel. Rajtuk keresztül közelebbről megismerjük Budapestet, azt a két felülettel rendelkező várost, amit (fel- és ki-) használunk. Szeifert figuráinak élete, a felszín mögött lappangó titkaik lassan tárulnak fel. Ők azok az igyekvő-törekvő kisemberek, akik szök...

Maradni, maradni Az átzuhanás, az megterhelő. Ilyenek: az elalvás, a fölébredés, a megszeretés, a meggyűlölés; a boltban a tanácstalan álldogálás, amikor vendégek várhatók, hogy házigazdává átalakuljak; a vendégség után pedig a bútor, mert vissza kell tolni megint privátba. Ezek a nehezek. Amikor maradok, az jó: az alvásnak mestere vagyok, és ébren lenni nagyon szeretek. Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van szerelmem, illetve ha nincs. De átzuhanni egy beállításból egy másikba, az összekuszál. Maradni szeretnék, mindig maradni: ha ébren vagyok, élesen figyelni, ha alszom, mélyebb gödörbe leásni; magányos levesporokat fölönteni, vagy élettársi szennyest kotorászni. Átzuhanni: az fáj. A változás szűk száján átcsúszni, az horzsolás. *~*~* Vers forrása: Nádasdy Ádám: Az az íz  Nádasdy Ádám (Budapest, 1947. február 15. –) magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár.

FÜLSZÖVEG: Ők azok, akik nem kapnak támogatásokat.  Ők azok, akiket szerinted folyamatosan megvezetnek.  Ők azok, akiket általában észre sem veszel. A harmincas Fema eladó egy budapesti éjjel-nappali közértben. Egy szűk lakásban él anyjával és a férjével. Otthon a beteg, leépült édesanyját ápolja, egyébként pedig a rég kihűlt, problémás házasságát próbálja fenntartani. Egyik napja olyan, mint a másik.  Egy nap azonban minden megváltozik. Megjelenik a Fotós.  Amikor a titokzatos kapucnis alak a telefonjával fotózni kezdi az embereket, Fema körül egyre furcsább dolgok történnek. A különös figura idővel mindenkit megtalál, mert célja van azzal, amit tesz. Fema hamarosan szembesül az egyik legnagyobb kérdéssel: mennyit ér az élet, ha nem az elvárásoknak megfelelően élik?  Kalapos Éva Veronika sikeres ifjúsági regényei, a D.A.C.-sorozat, a Massza és a Muszáj?! után felnőtteknek szóló történettel jelentkezik. A REGÉNY ITT KAPHATÓ KEDVEZMÉNYES...

FÜLSZÖVEG: A második kötetével jelentkező Szeifert Natália a magyar kortárs irodalom által kevésbé ismert világot mutat be az olvasónak Az altató szerekről (Ágyregény) c. könyvével. A kortárs magyar irodalomban szokatlan hitelességgel és mélységgel ír a testről és a nőiségről, miközben nem akar sem dogmatikus, sem küldetéstudatos lenni. De elmondhatnánk ugyanezt a könyv számos további témájáról, az álmatlanságtól a gyászig, a szexualitáson át a házasságig. Kifinomult ízlés, zenei mondatok, élvezetes történetmesélés, alapos korrajz, mozaikszerű cselekmény, érdekes fordulatokkal. Szereplői sokszor filmszerűen egy-egy fontosabb pillanatban találkoznak, a regényt átjárja e feszültség, amely végig fenntartja az olvasó érdeklődését. https://moly.hu/konyvek/szeifert-natalia-az-altato-szerekrol Ismerős művéről jóval nehezebb ajánlót írni, mint ismeretlen íróéról, egész egyszerűen azért, mert már volt egy feltevésem, elképzelésem az írásmódról, stílusról az addigi kommu...

Varró Dániel: Randi Kimondok minden mondhatót  (a fecsegésben annyi báj van),  de bárcsak arra volna mód,  hogy mibenlétem konstatáljam. Meg a te mibenlétedet.  A csíkos kabátot, a kesztyűt,  a szipli-szeplős részeket  a soha-már-be-nem rekesztjük röhincsélések tetején  (hogy nem potyog nyakadra egy sem?)  vagy azt, hogy ez a te meg én  végsősoron mit is jelentsen. Hogy a sok pusziból mi lett.  Hogy van-e közös mibenlétünk.  Hogy véletlenül vagy direkt  van az, ha egy ütemre lépünk. Hogy akkor ez most szerelem  (tudod, a soha-el-nem-válunk  én-csak-veled-te-csak-velem)  vagy egyszerűen csak úgy járunk? *** vers forrása: https://moly.hu/karcok/1235692

FÜLSZÖVEG: Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja? Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz. https://moly.hu/konyvek/grecso-krisztian-vera „Nem akartalak megbántani”, vigasztalta, „de fogal...

H. Lakatos Margit: Gyerekgondok De jó lenne felnőtt lenni szülők nélkül járni-kelni tízgombócos fagyit enni mindent kedvem szerint tenni Nem kellene korán kelni reggel iskolába menni aludhatnék akár délig tévézhetnék én éjfélig Nem szólna rám soha senki "jó lenne már rendet tenni evés előtt kezet mosni van-e rajtad meleg zokni" Ami tetszik, azt tehetném télen sapkám levehetném nem szólnának, hogy megfázom ha nincs rajtam a kabátom "Csizmát húzzál a lábadra sálat tegyél a válladra kesztyű is kell, hideg a tél csukd be szádat, mert fúj a szél" Nyáron pedig kint a strandon megszólítnak lépten-nyomon "ne menj oda, mert süt a Nap ne fogdosd a bogarakat ne menj oda, mert mély a víz és az a gyereknek veszély ne csináld ezt, ne csináld azt" a sok tiltás könnyet fakaszt Hogyha én majd felnőtt leszek mindent kedvem szerint teszek nem fogok én korán kelni mégse szól rám soha senki ...

Varró Dániel: Unalmas őszi vers az unalomról Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt,  vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az útakon,  ültem elmerengve hosszan, s látom ám, hogy bent a koszban  hosszú árnyak szárnya moccan fönt az egyik bútoron,  fölkavart por, hollóforma ronda, súlyos únalom,  s rémisztő volt? hú nagyon! „Bocs, de nincs időm momentán – mondtam perceim rohantán –  régi költők régi kincsét szórom órák óta már  aprópénzre felcserélve ócska rímek perselyébe –  verset írok elsejére, hagyj merengnem, te madár,  fázom úgyis, félek úgyis, félek attól, ami vár.”  „S szólt a holló: Marimar.” Megborzongtam este hatkor, tényleg ez vár engem akkor?  Jaj, miféle szörnyü átok károg át e hangsoron?  S elbutulva bár a bútól, mely kedélyem érte útol,  csak kilestem, mégse bútor az, min űl az únalom,  fenn a tévén, ott ül, ott ül (mondjuk nincs is Pallaszo...

                        Finy Petra: Csempetánc  egyik este történt ez, fontos, hogy mikor,  mert az ember nem kerülhet bármikor a padlóra,  szükséges kiválasztani az ideális napszakot,  épp csúsztam le a kanapéról,  mert ülni nehéz volt, feküdni pedig kényelmetlen,  tehát gondoltam, a földre gurulok,  és majd csak lesz valami szokatlan,  vagy legalábbis nem annyira megszokott,  mint a kifli ottfelejtett csücske, ahogy koppan a járólapon,  vagy a vajazásra használt kenyérvágókés margarincseppjei,  a csempe hidege biztos, mutat majd valami újat,  gondoltam, mert a kanapé mindig csak ölelni tud,  soha nem lök el, vagy vág hátba rendesen,  a csempe az más, az tudja, milyen fontos a halál,  és mekkora fitty az élet,  meg hogyan kell abbahagyni a sírást percre pontosan,  vagy temetés után rántani egyet...

Forrás Varró Dániel: Email Hát el vagyok egészen andalodva, és gyönge szívem, ímé, reszketeg, mióta éjjelente, hajnalonta veled titokban ímélezgetek. Nem kell megszólítás, se semmi cécó, és az se baj, ha nincsen ékezet, csak kebelembe vésődjék e négy szó, hogy: Önnek új levele érkezett! Az egész világ egy linkgyűjtemény, az emberek, a tárgyak benne linkek, bárhova kattintok, te tűnsz elém, te vagy felvillanó websiteja mindnek. Te dobogsz bennem, mint versben a metrum. Föltettem háttérnek a képedet, s míg körülöttünk szikrázik a chat room, látlak, miközben vakon gépelek. Hiába nem láttalak még, az embert, ha minden betűd mégis eleven, ha érezlek, mint kisujjam az entert, van nulladik látásra szerelem? *Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*

FÜLSZÖVEG: Európa, ​2221. – Az elmúlt évszázadokban újra megjelent, és sebesen elterjedt egy ősi eredetű társadalmi forma, a Matriarchátus. Ennek köszönhetően a kétszáz éve már kiszorulni látszó európai őslakosok újra benépesítik a kontinenst, sőt megkezdődött új kirajzásuk. Az évszázadok során a matriarchata berendezkedés alapértékké vált, és már csak tankönyvekből, vagy a kisebbségi gettóként létező, lenézett lakónegyedek révén ismerik a „régi, páros világot”. A rendszer által eltartott nép élvezheti a stabil megélhetést, a szórakozást, a szexuális szabadosságot, cserébe csak néhány egyszerű szabályt kell betartania. De a matriarchata szövetségek által uralt új világrend tényleg szilárd? Szétfeszítik-e az itt-ott keletkező repedések, vagy rugalmasan alakul, s alkalmazkodik? Kik dolgoznak érte, és kik ellene? A matriarchátus szabályaihoz igazodóan átrendezett Bécsben egy fiatalember a saját bőrén tapasztalja meg a kérdés valódiságát. Elpuhította a rendszer, amit kiszolgál ...

Varró Dániel: Mánia A költő lelke nem volt makulátlan,  meg az elméje sem volt neki tiszta,  a versidomok szerelmese volt ő,  egy mániákus verslábfetisiszta.  Molosszusok s ionicus a minorék  hozták hagymázas izgalomba őt,  s a versformák, e verslábakra húzott,  ütemre lejtő, csábos verscipők.  Léptük zaja, mit más normlis ember  egyhangú trappolásnak hallana,  vonzotta, mint szirének énekének  varázsos, elveszejtő dallama.  A Szepes-Szerdahelyi-féle Verstant  úgy bújta, mint kamaszfiúk a Playboyt,  s ha betévedt egy antikváriumba,  a verseskötetek közt enyhe tébolyt  érzett magán, végigtapizta őket,  – ennek sprőd, annak lágy dereka volt –  arcát a lapjaik közé temette,  s mindbe mélyen, mohón beleszagolt.  Szerelmes volt minden verseskötetbe,  a bájosan rosszakba legkivált,  mik úgy hordták direkte szexepilként  a sok...

FÜLSZÖVEG: Egy életen át írtam novellákat. Elméletem szerint a novella nem azonos az elbeszéléssel. Az elbeszélés olyan történet, amelyet a havilapokban adunk közre, terjedelme tizenötezer karakternél több, néha húsz- vagy akár harmincezer. Elég hosszú tehát. A novella viszont az, ami befér a hetilap egy teljes oldalára, tehát régi számolással kábé tíz flekk (ennyi nagy sorközzel telegépelt oldal). Ami ennél is rövidebb, az mi? A két háború közt tárcának hívták, ám az inkább egyfajta személyes újságcikk. Lehet-e novellát – történetet – írni még sokkal tömörebben, ha tetszik, töményebben? Kihívás. Én megpróbáltam, először szerkesztői kérésre, aztán már sportból, „odaülök, rövidülök” jeligére. A kötetben olyan vallomások találhatóak, amelyeket kicsit – vagy nagyon – szégyell az ember, s nem szívesen mesél el, még baráti vagy családi körben sem. (A fotóm is efféle.) Erőt kellett vennem magamon… értik. Erre utal a cím: töredelmes vallomás. A KÖTET MEGRENDELHETŐ kedvezményes...

FÜLSZÖVEG: Salamon ​Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.  Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni? Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez...