Vámos Miklós: Töredelmes ​vallomás



FÜLSZÖVEG:

Egy életen át írtam novellákat. Elméletem szerint a novella nem azonos az elbeszéléssel. Az elbeszélés olyan történet, amelyet a havilapokban adunk közre, terjedelme tizenötezer karakternél több, néha húsz- vagy akár harmincezer. Elég hosszú tehát. A novella viszont az, ami befér a hetilap egy teljes oldalára, tehát régi számolással kábé tíz flekk (ennyi nagy sorközzel telegépelt oldal). Ami ennél is rövidebb, az mi? A két háború közt tárcának hívták, ám az inkább egyfajta személyes újságcikk. Lehet-e novellát – történetet – írni még sokkal tömörebben, ha tetszik, töményebben? Kihívás. Én megpróbáltam, először szerkesztői kérésre, aztán már sportból, „odaülök, rövidülök” jeligére.

A kötetben olyan vallomások találhatóak, amelyeket kicsit – vagy nagyon – szégyell az ember, s nem szívesen mesél el, még baráti vagy családi körben sem. (A fotóm is efféle.) Erőt kellett vennem magamon… értik. Erre utal a cím: töredelmes vallomás.

A KÖTET MEGRENDELHETŐ kedvezményesen A LÍRA OLDALÁN!





Olvasás
Jó könyv csodát tesz. Olyan módon működik tehát, akár a próféták. Nem vizet változtat borrá vagy néhány cipót sok kenyérré, hanem az értő olvasót varázsolja regénybéli alakká. (Színdarabra, versre, egyéb igényes szövegre is áll a párhuzam.)
  Úgy tartom, legalább olyan jó olvasó vagyok, mint amilyen író (föltéve, hogy… értik). Sokszor jártam ilyen alapon például a tizenhetedik századi Angliában és Spanyolországban, a tizenkilencedik századi Oroszországban vagy Franciaországban, hogy Magyarországot bármely időkben ne említsem.
 Ahány jó könyvet olvastam, annyi életet élhettem a sajátomon kívül. Ilyen alapon az olvasás sokéletűvé teszi az embert, ami szinte már halhatatlanság.
 További jó hír, hogy ahányan elolvasnak egy regényt, az annyiféle művé válik, hiszen mindenki hozzáteszi a maga emlékeit, egyéniségét, képzeletét. Az olvasók társszerzők – szerencsére a honoráriumból nem kérnek, sőt, pénzt adnak a könyvekért. Isten, jól találtad ezt ki, köszönöm szépen.



Időről időre felbukkan itt a blogon az a kereső kifejezés, hogy „vámos miklós blog”. Noha én ettől még távol állok, - holott olvasnám, ha lenne -, azért idén már két Vámos kötethez is szerencsém volt, és mindkettőt a szívembe zártam.
VM az az alkotó, aki igazából nem ír, hanem mesél, csak éppen írásban teszi azt. Leülhet a fotelba, ágyra, erre-arra az olvasó, keze ügyébe készítve teát, kávét, egy pohár bort, de olvasás közben úgy is meg fog feledkezni róla.
Mert berántják a történetek, ezek a hol humoros anekdoták, hol csendes önvallomások egy embertársunk csetléseiről, botlásairól, tapasztalatairól.

Mondhatni, semmi különös nincs ebben a kötetben, csak a bátor szembenézés önmaga igaz tükörképével, lefosztva a hírnév, sztárság minden velejáró elképzelését. De egyfelől, ez a legtöbb, legmagasabb szint az önismeretben, ahová ember feljuthat, másfelől, ha VM olvasná a véleményem, úgy is azt mondaná: ő nem sztár.
Nem is, több annál, EMBER. Ezt így nagybetűvel csak ritkán meri leírni szerintem bárki is, embertársáról.


"A rendszerváltozás után kevéssel láttam a karikatúrát: sovány biciklis alak hajt az utcán, írószerével áthúzza a KÖZÉRT-et egy élelmiszerbolt bejárata fölött, s odafirkantja: MAGAMÉRT. Humoros, találó. Mégsem tudtam nevetni. Mert ez a mi fapados tőkés rendszerünk lényege itten."


Hogy miről szóltak a novellák? Mindenről és semmiségekről.
Van benne tényleg arcpirító történet, ami szinte intim közelségbe hozza az olvasót, még akkor is, ha nem szexről szól maga a sztori. És vannak szívderítő, megmosolyogtató, kacagtató, könnyekre fakasztó novellák is.
Egy életre néz vissza az író, és enged betekintést önmagába. Olyan baráti hangnemű ez a kötet, mintha egy félhomályos helyiségben csak neked, az olvasónak vallaná meg a titkait;  mert bár nem minden történet készült egyes szám első személyben, de azért sejthető, hogy ki az iromány főhőse.

"Irodalom. Dalom. Omm. Iroda. Lom."

Tehát azt tudom ajánlani, hogy vedd meg ezt a könyvet, ha szereted Vámos Miklós írásait, ha szeretsz novellát olvasni, ha hasonló remekbe szabott történetekre vágysz, mint amiket Janikovszky Éva írt felnőtteknek, vagy Schaffer Erzsébet mesél a mai napig.
Vedd meg ezt a könyvet a Könyvfesztiválon ajándékba, szüleidnek, nagyszüleidnek, anyósnak, apósnak, a nagyjából hatvan éves generációnak – maradéktalanul érteni fogják.
És állj be a sorba feltétlenül a Könyvfesztiváli bemutató után, mert vacsorát nyerhetsz a nagyszerű íróval :))

"Óhaj 
Óvodáskoromban (többek között) olyannak képzeltem Istent, amilyennek az asztalos nagyapámat láttam, sajnos csak öt évig ismerhettem. Szemüveges. Szigorú. Hallgatag. Fájós lábú. Pontos (kétszer mérj, egyszer vágj!). Ami még fontos: volt mindig pénze, s ha találkoztunk, nagylelkűen adott belőle. 
  Isten sajnos mégsem ilyen, ez kétségtelen. Ezért ritkán jut eszembe, hogy kérjek tőle valamit. Már csak azért sem, mert ha elképzelem, hány ezer – millió, milliárd – óhaj, sóhaj, kívánság száll föl Őhozzá minden egyes pillanatban, kötve hiszem, hogy egyáltalán hallja ezeket, avagy az írottakat képes elolvasni. Idegesen pisloghat, miként gondolja az emberiség, hogy fölfogható a töméntelen mennyiségű megrendelés? 
  Ennek fényében csoda, ha néha mégis… 
  Hála Istennek. (Ámbár Auschwitzért még szemére hányok, ha egyszer a színe elé kerülök.) 

  Lehet, hogy nem is kell hinned benne. Elég, ha ő hisz tebenned."


további idézeteket a molyra vittem fel :)



Vacsorázz Vámos Miklóssal!

Szereted Vámos Miklós könyveit? Szívesen beszélgetnél vele irodalomról, a könyveiről, mindenről - egy finom vacsora mellett?

Akkor gyere el április 22-én 15 órára a XXV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a Millenárisra, az Osztovits Levente terembe - Vámos Miklós töredelmes vallomása című könyvbemutatóra!

A jelenlévők egy dobozba bedobják a nevüket, és a bemutató végén kisorsoljuk, hogy a dedikálás után (16 órakor kezdődik az Athenaeum B12-es standjánál) ki vacsorázik Vámos Miklóssal a közeli Bocelli Étteremben.

A könyvbemutató esemény részleteit itt találjátok:
https://www.facebook.com/events/443854796048305/


Köszönöm a recenziót az Athenaeum kiadónak!


Megjegyzések