Weöres Sándor: A teljesség felé #92
Teljes gyönyörűség
Hogy míly tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja
igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor
irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az
ágyasa sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de
önmagát; aki ezt felfogja, nem iszonyodik tőle, hanem megtelik
áhítattal. Vagy gondolj a kufárra, ki rakásra gyűjti a pénzt, mintha a
felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a
lehetetlennel harcol, egy parány szembeszáll a mindenséggel. S hogy a
nők mílyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk:
ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely
rágni kivánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.
Forrás:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!