MARIANN KÖNYVTÁRA

  Nemes Nagy Ágnes: Hajnal Az égbolt frissen pírkadó, A zöld fűillat írt adó Amint a rétről fellebeg, S gyöngyszínűek a fellegek. Oly jó, oly jó a hajnali A lenge szélre hajlani S csodálni, mely már halkan int Az első sárga kankalint; A rét fölött kék lelke reng. – A nap, a nap már feldereng, És minden szinnel ó, felér, Mert hófehér, jaj, hófehér!   1939. január 20.

  Forrás. "Hol terem a jó olvasó?" kérdezte egy facebook bejegyzésben a nagylányom könyvtáros tanárra, Márta néni. Szerintem ott, ahol a szülő is olvas és a tévé, számítógép egyenrangú ellenfeleként van bevezetve az olvasás, mint a szórakozás egy formája. Mert igenis,  "Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is." A minőség fontos dolog, és néha nehéz beállni a sorba, jó kívülállónak lenni, nem trend/divat őrültnek. De ugyanolyan jó, sőt meglepően pozitív tud lenni, ha néha csak könnyedre vesszük a figurát, és lejjebb viszünk az íróval szembe támasztott igényeket, a népszerű könyvek közül választunk. Viszonylag kevés könnyed olvasmányt találtam a régebbi bejegyzéseim közül, de azért akad egy pár :) "A bűbájos, gazdag képzelőerővel megáldott Flavia de Luce két undok nővérével és özvegy édesapjával Buckshaw valaha jobb időket látott kastélyában él. A szemfüles és kíváncsi lány a családi birtokon felfedez egy elhagyatott viktori

  Nemes Nagy Ágnes: Nyári elégia Megint sűrűsödik a lassú felhő s a virágillat fojtó, mint a bú; e fülledt, furcsa esőverte nyáron az ifjúság is halálillatú. Látod, gyümölcsünk férges lett a fákon, a régi írt keresném, s mindhiába, s úgy érzem már, cipőm belepte lassan langyos, fehér penész, mint Indiában. A drága pávák tolla hull a kertben, a pávaszem, mint kobra, rámmered; és félve lépek kőre, mint az árnyék, ha néha roppan: futni nemmerek. Lézengek nagy, nedves szobákban aztán, és elfelejtem minden ismerősöm, üresen állok, mint a búza messze az ár alatt, a poshadó mezőkön. Valami álmos, fulladt pára kábít, a kerten, házon, véren átkuszó. S ha néha messze zajra rettenek fel, már nem tudom: vihar, vagy – ágyuszó?

  Nemes Nagy Ágnes: Az alvóhoz Te ismeretlen és ruhátlan te kelsz ki minden hamuból. Te vagy a hetedik szobában, nem haltál meg, csak aluszol. Csak aluszol, háncsból az ágyad, körül a hamuszín falak, roncs függöny ád a némaságnak nagy, mozdulatlan szárnyakat. Nem mozdulok. Csak, mint áramló, lassu rendek, csak alvó látomásaid kerengnek, mint láthatatlan csillagok. Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad. Sebesülten is megtalállak. Szólj, hogy szólhassak holtomiglan. Mondd, mondd el végre, merre jártál kimondhatatlan álmaidban.

  Az Országos Idegennyelvű Könyvtár és az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága Műfordítás-pályázatot hirdet fiatal, műfordításkötettel nem rendelkező műfordítók számára. Ana Blandiana román költőnő Așteaptă să vină octombrie című versének magyar fordítását várja a zsűri. A vers és a nyersfordítása .pdf formátumban az alábbi linken olvasható, letölthető: Așteaptă să vină octombrie >> https://www.oik.hu/documents/10136/7656ffb3-6ef6-4134-9de3-be006df5d043 A pályázat jeligés. A jeligével ellátott pályaműveket 2021. augusztus 20-áig várjuk a következő e-mail címre: muforditas@oik.hu Pályadíjak: I. díj: 60.000,-Ft II. díj: 45.000,-Ft III. díj: 25.000,-Ft A díjak könyvutalvány formájában kerülnek kifizetésre. A legjobb pályaművek megjelennek a Cédrus Művészeti Alapítvány kiadványában. A jeligével ellátott pályaműveket .doc, .docx, .odt, és .pdf formátumban tudjuk fogadni. A jelige feloldását kérjük, írják meg levélben. A pályázók hozzájárulnak az általuk beküldött pályaművek kiad

  Nemes Nagy Ágnes: Madár Egy madár ül a vállamon ki együtt született velem. Már oly nagy, már olyan nehéz, hogy minden léptem gyötrelem. Súly, súly, súly rajtam, bénaság, ellökném, rámakaszkodik, mint egy tölgyfa a gyökerét, vállamba vájja karmait. Hallom, fülemnél ott dobog irtózatos madár-szive. Ha elröpülne egy napon, most már eldőlnék nélküle.