FÜLSZÖVEG:
Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott.
Ismerős érzés, remélem.
Hát én most teljesen így jártam Elizabeth Gilbert könyvével, ami kapcsán megsúgom: én még nem olvastam a világhírű regényeit! Nem, engem két blogger inspirált olvasásra, Via és Lobo, akik nemrég szintén olvasták ezt a művet, valamint nálam gyaníthatóan jobban ismerik Gilbert munkásságát.
De olvasás során rájöttem, hogy lehet, hogy nem is baj, hogy én fordítva, a kevésbé jellemző művel kezdtem az ismerkedést az írónővel. Hiszen nincs mihez hasonlítsak, a filmváltozatok meg pláne nem dobogtatják meg a szívemet, tehát csak az volt, hogy kinyitottam a kötetet, és egyúttal – ezt már utólag látom be - a szívemet, lelkemet is.
Ha van, amiért lehet ezt a művet kárhoztatni, és ezt egyesek kifejezetten hosszan meg is teszik a goodreadsen, hogy nincs egységes szerkezete, teljes útvonala. A már említett Via önfejlesztő könyve példának okáért jóval átgondoltabb felépítésű. Gilbert műve engem meglepő módon kétféle stílusra emlékeztet, egyrészt a különféle pszichológiai előadásokat egy kötetbe gyűjtő könyvekre, lásd Popper Péter, Csernus Imre, Vekerdy Tamás, amikor az adott témák között van átfedés, és némi kötőerő, de ezt nem biztos, hogy a nem szakértő olvasó látja, érti, érzi.
Másrészről, mivel kissé transzcendens Elizabeth megközelítése a kedvenc könyvem, Weöres Teljesség feléje, illetve a hírhedt Vonzás törvénye, a Titok munkássága, irányultsága hasonlít hozzá.
Persze egyik sem teljesen, száz százalékban, de innen-onnan hasonló gondolatáramok, elképzelések egymásra hangoltsága olvasható ki, fedezhető fel, és ezért is működött jól nálam Gilbert műve.
Mert miről is szól a könyv?
Az alcíme: Kreatív élet, félelem nélkül. A belső tartalom szerint témái: a bátorság, a varázslat, az engedély, az állhatatosság, a bizalom és a felsőbb hatalom. Szerintem már ennyiből is szépen kiolvasható az emberen túli (ember fölötti) kérdéskör, és mégis azt fogom mondani, hogy semmi vudu, semmi mágia nincs ebben a műben!
Egyszerűen Gilbert a saját hiedelemvilágába kalauzol el, megmutatja, hogy milyen érzelmekben, erőkben hisz, és ezeket hogyan használja fel tudatos, kreatív munkára.
A legnagyszerűbb nekem két gondolat volt, hogy egyfelől az a vonzó, ami autentikus, illetve, hogy hisz a mindennapos, sziszifuszi munkában.
Az autentikus szó jelentése hiteles, valódi, megbízható, és Gilbert ezt főleg a kreatív munka mögött álló személyiségre érti. Más szóval a teljes, fejlett, érett lélekre utal, aki úgy ad ki bármit is a kezéből, hogy tudja azt vállalni most, és évek múlva is. Bevallom ez, ebben az állandóan változó világban kevesek sajátsága – az enyém még biztosan nem, de dolgozok rajta.
A másik meg az állandó írásról szóló beszámolói. Talán ismerős számotokra is az információ, hogy JKR 12 kiadónak küldte el az első Harry Pottert, mire a tizenharmadik leszerződött vele a könyvkiadásra. Ezzel azt akarom mondani, hogy Elizabeth Gilbert sok más íróval együtt, lásd Stephen King és Joanne Harris, évekig gyűjtögették az elutasító leveleiket, mire publikálhatták műveiket. Persze, manapság már egyszerűbb lenne az elektronikus könyvek világában, de mind a négyen számtalanszor beszámoltak arról, hogy míg visszadobták munkáikat, addig is írtak. Nap, mint nap.
Volt már szó itt a blogon a 10 ezer órás szabályról, hogy rengeteg gyakorlással, bizonyos képességeket tovább lehet fejleszteni, egészen a szakértő szintig. Malcoml Gladwell könyvében számosan hisznek, számtalan esetben cáfolják elméletét, de az biztos, hogy kipróbálni nem fog ártani.
Minthogy az sem árt, ha Gilbert nézetét magáénak tekinti egy kreatív munkára törekvő ember, hogy ne sopánkodjon, legyen nyitott a világra és új megoldásokra, illetőleg, hogy bízzon magában, de kövessen el mindent a siker érdekében. Erről beszél a beágyazott TED videóban is.
Éppenséggel Elizabeth sok újat nem mondott, csak a körítés, a stílus volt élvezetes, oly annyira, hogy kétszer is elolvastam a könyvét.
4,5 csillag a lehetséges ötből, szerettem ezt a könyvet, jó szívvel ajánlom.
Moly adatlap:
https://moly.hu/konyvek/elizabeth-gilbert-big-magic
