Ha a blogíró negyven...

Hát igen, dobpergés: eljött a 40. év :)
Milyen fura, hogy akár még pár éve is mennyire nem hittem el, hogy elérkezik ez a nap, hogy mennyire messzinek éreztem, oszt tessék...

Azt viszont leszögezném rögvest, hogy attól hogy középkorú lettem (ki? én? sosem!) megmaradt a lelkesedésem Alice és Luna Lovegood iránt, a legjobb barátaim még mindig huszonévesek között vannak... szóval nem az évek múlásával fog benőni a fejem.
(lehet megkétleni nyugodtan, hogy be fog-e egyáltalán... még én is kétlem :D)

A kedvenc pólóm, most a poszt írásakor is ezt viselem :)

Ha tavaly, vagy két éve megkérdezték volna, biztosan mást mondok, hogy miként akarom leélni az életem, esetleg nem tudok némi vállvonogatáson túl semmi értelmeset felelni. Még nincs teljesen 365 napja, hogy tudom, mit szeretnék végleges munkahelynek, hogy miként ismerjen a külvilág.

Csak a Vastag fiúkkal tudom javasolni Nektek is a következő jótanácsokat:

Őrizd az álmod, míg élsz!
Ez a végtelen körforgás,
Nem múlhat addig míg élsz,
Legyen általad több a világ.

Ha az örvény le is húz még,
Mert a szíved túl nehéz,
Emlékezz rá, emlékezz rá,
Mennyit érsz!

Ha igazán hiszed a jót, a remény melléd áll,
Tied a föld, tied az ég, s a szíved köztük száll,

Énekelj velem egyet, ne a happy birthdayt, hanem ezt! És Őrizd az álmod!
:)

Köszönöm, hogy itt vagytok, olvastok <3