Weöres Sándor: A teljesség felé #91

 

Hullámok és tenger

A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést,
és nem az, aki látja a tengert.

 Találkozás egy ifjúval

Jobb a hegyen lakni, mint a völgyben. De mílyen gazdag a völgy is,
lelkem, mílyen gazdag.
Egy alkalommal egy fiatal szekerest figyeltem, nem a szememmel,
csak a fülemmel, mert deszkafal volt köztünk. Régebbről ismertem őt:
tizenhat éves legényke, együgyű, tele az érzékek gabona-szín
derengésével, mely valami ronthatatlan vígsággal öntötte el; amit
megkívánt, ellopta, ha tehette, anélkül, hogy cselekedete rákérgesült
volna; a szigorú hatalom tőle éppúgy nem kérdezte, mit honnan és miért
vett, mint a madártól. Ezt a suhancot figyeltem én fülemmel; idősebb
szekerestársával beszélgetni akart, soká noszogatta, de az nem felelt,
csak aludt. Erre a legényke dalra zendített: „Iszom, mindig iszom;
haragszik érte a feleségem..." Dehogy volt itala, dehogy volt
felesége. Csak vágya volt; a vágy lehúz, mondja a bölcsesség; őt mégis
emelte a vágy, hiszen nem volt honnan lehúzza, hiszen ő mindenestől a
földön állt. És vágya nemcsak az italig röpítette, nemcsak a
feleségig, de még azon is messze túl, mikor már régi veszekedő házasok
s az asszony pöröl az italért.
Az angyal sem tud nagyobbat repülni, mint amekkorát ez a hím
bogárka repült egyik fűszáltól a másikig.

Forrás:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html