Grecsó Krisztián: Vera

FÜLSZÖVEG:

Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?

Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.

https://moly.hu/konyvek/grecso-krisztian-vera

„Nem akartalak megbántani”, vigasztalta, „de fogalmam sincs, mikor találkozhattál volna te Ignác bácsiékkal!”

Vera bólintott, „Párizsi kocka.”

Erre Béla bácsi elnevette magát, „a lányodnak titkai vannak”, aztán egészen hozzáfordult, lassan és tagoltan beszélt, kicsit zavaróan is lassan, mintha fogyatékos lenne, vagy mintha a magnó húzná a szalagot, Verának kedve lett volna beletekerni, most ő is majdnem olyan körülményes lett, mint a papa szokott."

Gondolkodtam rajta, hogy itt hagyom csak ezt az egyetlen idézetet, mert körülbelül 90 százalékban leírja, hogy miről is szól ez az új, és rögtön nagyon ikonikus Grecsó regény. De mivel talán ennyi kicsit nagyon kevés lenne ajánlónak, próbálom leírni, hogy nekem milyen olvasata van ennek a műnek. 

A történet előtt áll két mottó, Szabó Magda Abigéljéből az első sor, és a Pál utcai fiúkból egy másik idézet. Az első fejezet elolvasása után meg is voltam arról győződve, hogy ez egy kortárs kézzel írott, de 1980-as években játszódott, tinédzser fejlődésregény lesz, ami azért jócskán leegyszerűsíti a történetet. 

Igen, fejlődésmese is Vera története, mégpedig azé az elhúzódó, sokszor nem egyetlen pillanat alatt bekövetkező, de bizonyosan lelki nyomokat hagyó események leírása, mikor a gyerekből felnőtt lesz. Vera a történet elején tíz éves, és akaratlanul belekeveredik egy szerelmi háromszögbe. A Szegedre érkező lengyel zenész fia, Józef a teljesen hétköznapi, még gyerekes Verát tünteti ki figyelmével, és nem a színésznő lányát, Vera barátnőjét, Sárit. Az ötödikes fiú kitüntető érdeklődése felkészületlenül éri Verát, nem is érzi a viszonzást elsőre, de lassanként átveszi a gyomrában a szomorú-izgulás érzése a főszerepet, ha Józefet látja, vagy hozzászól a fiú. 

Mivel Szabó Magdát megidézte a mottó, jó ideig azt hittem, hogy körülbelül olyan kis szolid mese lesz ez a regény, mint amilyen a Mondjátok meg Zsófikának! Sem ott, sem itt nem látták meg a anyák a lányaik valós értékét, szépen, lassan, de biztosan eltávolodtak egymástól. 

Grecsó világa, vagy az 1980-as évek világa azonban jóval hazugabb bír lenni, SzM történetétől, míg Magda meséje didaktikus, bármilyen életkorban olvasható, addig Vera történetét én inkább felnőtteknek ajánlanám. 

Sokan leírták már előttem a molyon: kivételesen nagyszerűen sikerült ábrázolnia a negyvenes Grecsó Krisztiánnak a tíz éves kamaszlányt, - olvasás során többször múltbéli magamra ismertem, de ezzel szerintem sok női olvasó lesz így. Biztos kézzel, átélhető élményként írta le az első szerelem setesutaságait, illetve érzékeltette, hogyan, miként romlik le a gyerek szeme elől a felnőttek pompásnak gondolt, valójában sivár világa.

Ez egy olyan regény, amit legszívesebben azonnal felfalna az olvasója, de egyben húzná is az időt az olvasás során – és ez a legnagyobb dicséret, amit el tudok mondani róla. Nálam ez a kötet egy be nem tervezett olvasmány volt, valószínűleg a kőbányai könyvtárból én hozhattam ki elsők között a könyvet, de tudtam azt, ha most nem teszem, majd várhatok rá legalább egy évig. 

Ti ne várjatok, nem véletlen, ha egy kortárs alkotása 90 %- os moly tetszésű alig két hónappal a megjelenése után.